Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

2 • PETŐFI NfiPE • 1919. szeptember I. Edward Gierek Párizsban KAMBODZSA HELYE BETÖLTETLEN MARADT Készül a záródokumentum Havannában Pénteken délelőtt kétnapos mun­kalátogatásra Franciaországba ér­kezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. A láto­gatás a megfigyelők szemében a francia—lengyel kapcsolatok fo­lyamatosságát demonstrálja: öt esztendő alatt ez az ötödik csúcs­találkozó Giscard d'Estaing fran­cia köztársasági elnök és vendége között, és rendszeres az érintkezés a két ország miniszterei között is. A francia—lengyel politikai pár­beszéd központi témája kezdettől fogva az enyhülés, a különböző társadalmi rendszerű országok kö­zötti békés egymás mellett élés volt és ez áll a mostani megbeszé­lések középpontjában is. (MTI) Az el nem kötelezett csúcsér­tekezlet bizottságaiban megegye­zés született az elfogadásra kerü­lő záródokumentum több pontjá­ról. A hatodik csúcsértekezleten csütörtökön plenáris üléseken fclyt az államok legfőbb vezető tisztségviselőinek felszólalása. E beszédek döntő többsége állást foglalt az el nem kötelezettség alapelveinek érvényesítése, az im­perializmus és a gyarmatosítás minden formája ellen. A fel­szólalások közül kitűnt Maurice Bishopnak, a mozgalomhoz ezen a csúcsértekezleten csatlakozott Grenada miniszterelnökének be­széde, amelyben név szerint vá­dolta az Egyesült Államok kor­mányát azokért a manőverekért, amelyekkel a csúcsértekezlet megtorpedózására törekedett. A csúcsértekezlet két bizott­ságában, a politikaiban és a gaz­daságiban egyaránt gyorsított ütemben folyik a tanácskozás a záróokmányok végső formájáról. A politikai bizottságban kiala­kult a palesztin kérdéssel kapcso­latos állásfoglalás, tart viszont még a vita arról, hogyan minősít­sék a Camp David-i megállapo­dást, és hogyan ítéljék meg an­nak résztvevőit. A palesztin kér­désről a dokumentumtervezet egyebek között megállapítja: a közel-keleti kérdés nem oldható meg anélkül, hogy ne vennék fi­gyelembe a palesztin népnek a függetlenséghez, az önrendelke­zéshez és a nemzeti állam alakí­tásához való elidegeníthetetlen jogát. Végleges formába öntötték a koreai, a ciprusi és a máltai helyzettel kapcsolatos állásfogla­lásokat. A gazdasági bizottságban je­lenleg nemzetek feletti vállala­tokkal, a külföldi beruházások­kal, a nemzeti erőforrások felett gyakorolt ellenőrzéssel, valamint nemzetközi valutáris kérdésekkel foglalkoznak. A csúcsértekezlet elnökségének Fidel Castro elnökletével megtar­tott ülésén olyan határozat szüle­tett, hogy Kambodzsa helye a je­lenlegi értekezleten betöltetlen marad, és hogy a kambodzsai képviselet kérdését leveszik a csúcsértekezlet napirendjéről. Az elnökség úgy döntött, hogy különleges bizottságot hoznak lét­re azzal a megbízatással, hogy készítsen átfogó jelentést a kam­bodzsai kérdésről, és azt terjessze az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek legközeleb­bi találkozója elé. (TASZSZ) • Edward Giereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárát Giscard d’ Estaing francia elnök fogadta. (Telefotó) HÁROMMILLIÓ EMBERÉLET események sorokban NAPI KOMMENTÁR Ohiratitkosadui MOSZKVA Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, miniszterelnök, az Eti­ópiái Ideiglenes Katonai Kor­mányzó Tanács és az ideiglenes katonai kormány meghívására szeptember közepén Etiópiába lá­togat. A szovjet vendég részt vesz az etiópiai forradalom ötödik év­fordulója alkalmából rendezett ün­nepségeken. (TA9ZSZ) LISSZABON A lisszaboni Ajuda magaslaton pénteken este megnyílt a Portugál Kommunista Párt központi heti­lapja, az Avante hagyományos évi ünnepsége. A 3 napos ünnepség- sorozaton a testvérpártok központi lapjai — közöttük a Népszabad­ság — az ország életét bemutató szép pavilonnal vesznek részt. (MTI) ROMA Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára, csütörtökön későn este visszaérkezett Rómába a Szovjet­unióban töltött szabadságáról. Ber­linguer Moszkvában tanácskozott Leonyid Brezsnyevvel. Tárgyalá­sukról — mint ismeretes — kö­zös közleményt adtak ki. (MTI) A japán politikai krízis újabbe fontos szakaszába lépett. Az el­lenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be. s Ohira Maszajosi miniszterelnök számára nem kí­nálkozott más megoldás, mint a parlament feloszlatása és az idő előtti választások kiírása. Az alkotmány szerint négy év­re választott alsóház mandátuma csak jövőre járt volna le (a fel­sőházat hat évre választják). Elő­reláthatólag október 7-én vok­solnak majd a szigetországban, s mindezt csupán azért, hogy a kormányzó liberális demokrata párt lehetőséget kapjon a meg­újhodásra. Legalább is így magyarázzák Ohira döntését a tokiói megfigye­lők, akik azt a véleményüket sem rejtik véka alá, hogy a LDP te­kintélye az utóbbi években szem­látomást megcsappant. Hogy mért? A válasz össze­tett. Hozzájárult kétségtelenül a párt néhány vezető politikusának homályos — gyakran pedig egy­értelmű — megvesztegetési ügye. Annakidején a világsajtót bejár­ta az amerikai Lockheed repülő- gépgyár japán zsebekbe vándo­rolt borítékainak az esete, amely végül is egy kabinét sorsát dön­tötte el. Az sem közömbös a kor­mányon levő párt számára, hogy Japánban túlontúl sokat beszél­nek újabban az építőipar mono­póliumai és a párt néhány veze­tője között létrejött szupertitkos megállapodásról. Az egyezség értelmében a trösz­tök jelentős állami szubvenciót és még tekintélyesebb állami megrendeléseket kapnak. Persze nem ellenszolgáltatás nélkül. Cse­rében csendes kényszert alkal­maznak munkásaikra és tisztvi­selőikre, hogy lépjenek a LDP tagjai sorába. Egyszerű a recept, s alkalmasint arra is jó, hogy a kormánypárt­ból igazi „néppártot” szervezze­nek. Olyant, amilyennek soha, még fénykorában sem mondhatta magát. Magától értetődik, hogy a tagtoborzás effajta — enyhén szól­va — furcsa módszerét vissza is lehet utasítani. Csakhogy Japán­ban nőttön-nő a munkanélküliség, s a renitens alkalmazottnak gyor­san ajtót mutatnak a munkálta­tók. Ma még korai lenne az októberi választások esélyeit latolgatni. Az ellenzék kétségtelenül egyre je­lentősebb szerepet tölt be Japán életében, a liberális demokraták viszont választásról választásra veszítenek befolyásukból. Mindez nem jelenti azt, hogy Ohira párt­jának nincsenek titkos adui. ame­lyekkel — az idő előtti erőpró­bára tartogatva — végül is meg­őrzik a hatalom sáncait. Gy. D. Dokumentumok a kambodzsai gyilkosságokról PHNOM PENH A kambodzsai SPK-hírügynök- ség ismerteti azokat a dokumentu­mokat, amelyek Phnom Penhben a népi forradalmi bíróságok szá­mára készültek. Az okmányok cá- folhatatlanul bizonyítják a gyilkos bábrendszernek nyújtott sokoldalú kínai politikai és katonai támoga­tás tényét. Különösen széles méreteket öl­tött a katonai együttműködés, mint a dokumentumokból kiderül, 1976 márciusában Son Sen, az úgyne­vezett demokratikus Kambodzsa miniszterelnök-helyettese, Vang Sang-zsunggal, a kínai népi fel­szabadító hadsereg vezérkari fő­nökhelyettesével folytatott tárgya­lásain nagy fegyverszállításra ka­pott ígéretet. Az okmányokból fény derül a kínai „tanácsadók” ezreinek tevé­kenységére is, azokéra, akik a po­litikai népirtásban a polpotisták bűnrészeseivé váltak. A beszámoló végezetül rámutat, hogy a kambodzsai nép mind erő­teljesebben követeli: vonják fele­lősségre a bábrezsim visszaállítá­sán munkálkodó Pekinget három­millió emberélet kioltásáért. (TASZSZ) Bulgária nemzeti ünnepén A bolgár nép életében gyöke­res változást hozott 1944. szep­tember 9-e. E napon a Hazafias Frontban egyesült népi erők, min­denekelőtt a kommunista párt tagjai a fasiszta kormányzat el­len hősies küzdelme diadalt ara­tott. Győzelmük után a szovjet hadsereg oldalán részt vettek Magyarország felszabadításában is. Sok ezer bolgár harcos áldoz­ta életét függetlenségünkért, em­lékük elevenen él országaink ha­gyományosan jó és gyümölcsöző együttműködésének mindennap­jaiban. Az eltelt harmincöt év eredmé­nyei bizonyítják: a felszabadulás óta gyökeresen megváltozott az élet Bulgáriában, amelyet egykor Európa legszegényebb országai között tartottak számon. A vilá­gon szerte ismerik a bolgár ipar termékeit. Hírnévre tettek szert a Balkancar targoncák — hirdet­ve a szocialista bolgár ipar nagy­korúságát. Ugyanez mondható el az elektronikai iparról, a vegy­iparról, a színesfémkohászat sok termékéről. Bolgár barátaink to­vábbfejlesztették mezőgazdaságu­kat, ennek termékei adják ma kivitelük jelentős hányadát. Ezekhez a sikerekhez nagymér­tékben hozzájárult Bulgária és a többi szocialista ország szélesedő egyre tartalmasabb együttműkö­dése. A szocialista Bulgária ak­tívan részt vesz a KGST integ­rációs programjának megvalósítá­sában, gazdagításában. Az is köz­tudott, hogy a gazdasági szerke­zet átalakítása során Magyaror­szág ' és Bulgária növekvő mér­tékben támaszkodik az együttmű­ködésben rejlő lehetőségekre. Jól jellemzi ezt az adat: a külkeres­kedelmi áruforgalom volumene az 1966—1978. években mintegy tízszeresére növekedett. A két ország külkereskedelmi miniszté­riumai 1977-ben megvizsgálták az áruforgalom bővítésének lehető­ségeit és az 1978—1980. évekre további mintegy 40 millió rubel értékben írtak alá kiegészítő megállapodást. A magyar—bolgár kapcsolatok alakulásában kiemelkedő szere­pük van a rendszeres magas szin­tű találkozóknak. Ezeken a két ország vezetői fontos határozato­kat hoznak a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataik fejlesz­téséről. Az idén júniusban Tó­dor Zsivkov, államelnök, a BKP főtitkára meghívására magyar párt- és kormányküldöttség tett eredményes látogatást Bulgáriá­ban Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével. Szerte a világon nagy elisme­rés övezi a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság kormányának következetes poli­tikáját, amely a kommunista és munkáspártok összefogásának erő­sítését, a testvéri szocialista or­szágok internacionalista együtt­működésének további bővítését, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását szolgálja. Nem­zeti ünnepén szívből köszöntjük a testvéri bolgár népet, további si­kereket kívánunk az ország tár­sadalmi-gazdasági fejlődésében, a szocialista közösség proletár in­ternacionalista szellemű erősíté­sében. Átadták a kitüntetéseket az űrhajósoknak MOSZKVA Pénteken átnyújtották a kitün­tetéseket a világ eddigi leghosz- szabb időtartamú űrrepülése két résztvevőjének, Vlagyimir Lja- hovnak és Valerij Rjuminnak. 175 napos űrutazásuk során tanúsított kimagasló 'bátorságukért, kiemel­kedő jelentőségű munkájukért mindketten megkapták a Lenin- rendet és a Szovjetunió Hősének Arany Csillagát. Ljahov, akinek ez volt az első űrutazása, egyben megkapta az Űrhajós-pilóta jel­vényt is. A kitüntetéseket átnyújtva Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének el­nöke méltatta a -két űrhajós ér­demeit. Hangsúlyozta: 175 napos útjuk, amelyet -igen nehéz körül­mények között tettek meg, nem egyszerűen rekord időtantamú és nem csupán nagy jelentőségű tu­dományos munka, -hanem a szó szoros értelmében hősi tett volt — tudományos téren és emberi­leg egyaránt. „Minden alapunk megvan ahhoz, hogy megállapít­suk: Ljahov és Rjumin elvtársak fél éves útja történelmi mérföld­köve a világűr meghódítása- és felkutatása nagyszabású folyama­tának. Ez az út lenyűgöző ered­ménye mindannak, ami az el­múlt alig több mint két évtized­ben történt, s egyúttal ugrás a jövőbe is” — hangoztatta Brezs­nyev és hozzáfűzte: „nem vélet­lenül mondják most a szakértők számos országban, 'hogy létrejöt­tek a feltételek az emiber tartós, lehetséges vagy állandó tartóz­kodásához a világűrben, kialakul az elkövetkező ésillaigközi űruta­zások rajtjának kiindulópontja”. Az SZKP KB főtitkára leszö­gezte: Ljahov és Rjumin utazása egyenes folytatása annak, amit a világűr úttörői. Szergej Korol- jov, a szovjet űrrakéták megte­remtője és Jur.ij Gagarin, az első űrhajós kezdtek meg. A két űrhajós meghatott sza­vakkal mondott köszönetét a ma­gas kitüntetésért. Az ünnepélyes eseményen jelen volt az SZKP KB és a szovjet kormány több tagja, a szovjet űrkutatási prog­ram sok irányítója. Az írek véres hétfője A robbanás, amely augusztus 27-én darabokra tépte Lord Mount- batten halászbárkáját és kioltotta a királynő unokabátyjának életét, mélyen megrázta a brit közvéleményt és újólag ráirányította a figyel­met az ír kérdésre. • Az angol újságok címlapjai éles szavakkal ítélik el a bombame­rényieteket. Gazdasági szakadék A probléma gyökere a 17. szá­zadig nyúlik vissza. Akkor jelen­tek meg Ulsterben és környékén az angol és skót protestánsok, akik lassan túlsúlyba kerültek a városban, és a hozzá csatlakozó hat megyében. Ez volt az ürügy, amelynek segítségével Írországot Nagy-Britanniához csatolták. Az írek nem nyugodtak bele orszá­guk bekebelezésébe, s az ellenál­lás 1916-ban felkelésbe csapott át. Ennek hatására őfelsége kor­mánya hosszas tárgyalások után 1920-ban „beleegyezett”, hogy két parlamentet válasszanak: egyet a 26 megyéből álló Írországnak dublini, egyet pedig a mindössze 6 megyét magában foglaló Észak- trország lakosai számára belfasti székhellyel. Ez a megosztás az évtizedek során állandósult. Ez a tény, valamint az Észak-írország- ban élő katolikusok hátrányos helyzete szolgáltatta a hátteret a nacionalista csoportok szűnni nem akaró akcióinak. Hiba lenne azonban a polgárháborúvá széle­sedő összecsapásokat csupán a nacionalista érzelmekkel magya­rázni. Kétségtelenül ez látszik a legfontosabb tényezőnek, vannak azonban más okok is, amelyek a londoni kormány elleni akciókat motiválják. Az egyik a terület gazdasági helyzete. Mint ismeretes, a brit biroda­lom a második világháború után sorra veszítette el gyarmatait, velük együtt nyersanyagforrásait. A megváltozott helyzet és a vi­lággazdaságban lejátszódó folya- " matok az anyaországban súlyos megrázkódtatásokat okoztak, s ezek a helyi problémákkal páro­sulva, különösen nehéz helyzetet teremtettek Észak-lrországban. A hivatalos londoni statisztikák ada­tai minden ékesszólásnál jobban szemléltetik az Angliában és az Eszak-lrországban élő, a törvény előtt egyenjogúnak számító brit állampolgárok gazdasági helyzete között tátongó szakadékot. Az Észak-trországban élők jövedel­me csupán 81 százaléka, a nem­zeti jövedelem mindössze három­negyede az országos átlagnak; miközben a munkanélküliek ará­nya az országos szintet 100-nak véve, itt 180 százalékos. A mun­kaképes lakosság tíz százaléka nem rendelkezik tartós jövede­lemmel. A vallási ellentétekkel párosul­va, ezek a tényezők alkotják az ír probléma lényegét. Az elkese­redett katolikus kisebbség minden lehetséges módon tiltakozott a megkülönböztetés ellen. A tün­tetések mind gyakoribbá és he­vesebbé váltak, s az úgynevezett protestáns önvédelmi alakulatok beavatkozásai nyomán véres ösz- szecsapásokká fajultak. A rend helyreállítására brit csapatokat vezényeltek a területre. Ez azon­ban csupán olaj volt a tűzre. 1969 augusztusában nagyszabású tiltakozó akciót szerveztek a ka­tonai egységek jelenléte miatt. Londonderryben a katonák tüzet nyitottak a felvonulókra, s kö­zülük tizenhármat megöltek. Az­óta a véres vasárnap óta az ese­mények tragikus fordulatot vet­tek. London kudarca Az IRA (Ír Köztársasági Had­sereg) ideiglenes szárnya vér­bosszút esküdött, terrorakcióit brit katonai egységek sem tudják megakadályozni. Igaz, 1975-ben az IRA fegyverszünetet ajánlott. Ezt a politikai rendezésre kellett vol­na felhasználni. Az erre irányuló kísérletek azonban kudarcot val­lottak. Humphrey Atkins, aki jelenleg az ír ügyek államtitkára, beval­lotta, hogy az egész észak-ín probléma idegen tőle. Csupán azért került erre a posztra, mert a helyismerettel rendelkező Airey Neave az IRA terrorakciójának áldozata lett. A parlament gará­zsában parkoló kocsijában idő­zített bombát helyeztek el. At-' kinst annyira hidegen hagyták az események, hogy amikor csak te­hette, távol maradt hivatalából, s miközben egy alkalommal a vál­ságos helyzet miatt minden sza­badságolást megtiltott munkatár­sainak és a biztonsági erők tag­jainak, ő maga Tunéziába uta­zott pihenni. Az IRA ideiglenes szárnya egyébként az elmúlt két év alatt teljesen újjászervezte sorait ö még hatékonyabb gerillahadvise­lésre. A szervezet bennfentesek szerint mintegy 400 tagból áll, akik az egyéni terror feltétlen hí­vei. Meggyőződésük, hogy kizáró­lag magas rangú brit személyisé­gek és a megszálló angol hadsereg elleni fizikai terrorral tudjak el­viselhetetlenné tenni Anglia szá­mára észak-írországi uralmának fenntartását, és kikényszeríteni a hadsereg kivonását a tartomány­ból. Az IRA négy-öt fős kis sej­tekbe szervezte tagjait, kiképez­te őket a legkorszerűbb lőfegy­verek és távirányítású robbanó­szerkezetek kezelésére. A me­rényletek végrehajtói legfeljebb két-három társukat ismerik, a szervezet vezetőit nem. Így ha valakit letartóztatnak, és még ha vallanak is, semmilyen érdemle­ges információt nem tudnak szol­gáltatni a rendőrségnek a szer­vezet felgöngyölítéséhez. Pénz az USA-ból Az IRA az ír származású ame­rikaiaktól szerzi a pénzt, és fel­tehetőleg a fegyverek nagy részét egyéni terrorkampányához, és propagandájában tudatosan tö­rekszik az amerikai kormány és neves politikusok megnyerésére, mert úgy ítéli meg, hogy ők gya­korolhatják a leghatékonyabb külső nyomást a brit kormányra érzak-írországi politikájának fe­lülvizsgálásáért. Mindenesetre annyit elértek, hogy más politikusokkal együtt, Edward Kennedy szenátor is több alkalommal bírálta a brit kor­mányt, Carey New York-i kor­mányzó pedig nemrég konferen­ciára hívta meg az ír és a brit kormányt, továbbá az észak-ír közösségek vezetőit az ulsteri vál­ság megvitatására. London azon­ban ingerülten elutasította a meghívást, és igyekszik elháríta­ni mindenféle amerikai közvetíté­si kísérletet. Ezzel szemben elrendelték a biztonsági intézkedések megszigo­rítását, és ehhez az ír Köztársa­ság kormányának segítségét kér­ték. amit Lynch' miniszterelnök egyelőre megtagadott. Csakhogy amint a véres hétfő utáni kom­mentárjában a Financial Times is megjegyezte: a fokozott bizton­sági intézkedésekre szükség van, de azok nem helyettesíthetik a politikai rendezést, amelyre évti­zedek óta hiába vár Észak-Ír-, ország lakossága. Kanyő András

Next

/
Thumbnails
Contents