Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-06 / 208. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 8. TUDOMÁNY TECHNIKA Haszontalan automaták Elektronikus „rablónak” neve­zi a köznyelv azokat a játékau­tomatákat, amelyekkel egyre in­kább elárasztják a tőkés világot a szerencsejátékból nem kis hasz­not húzó vállalkozók. A játék­automaták sokféle változata kö­zül a legnépszerűbb az, amelynél a pénzbedobást követően meg kell húzni egy kart, amikor is a játékos előtt vízszintes tengelyű hengerek palástján különböző fi­gurák kezdenek el futni. Amikor mind a három sorban megállapo­dik egy-egy figura, vagy nem történik semmi, vagy — ha az egymás njellett megálló figurák egyformák — a gép kidob magá­ból egy csomó aprópénzt. Ugyan­csak kedvelt a tivoli játék is, amelynél a játékos ügyessége és szerencséje egyaránt szerepet játszik. Utcákon, aluljárókban, mozikban, kiskocsmákban, bárok­ban és minden olyan helyen megtalálhatók ezek a játékauto­maták. ahol szórakozni vágyó emberek fordulnak meg. Olyan masszív felépítésűek és annyira megbízható az elektronikájuk, hogy a nagy igénybevétel ellené­re is csak ritkán romlanak el. Japánban is lépten-nyomon megtalálhatók a pénzzel működő „haszontalan” automaták, igen sok játékterem várja a fiatalokat. Be­folyásuk talán a televíziónál is erősebb, amelytől már régóta fél­tik az ifjúságot éppúgy, mint a felnőtteket (Japán a „legteleví- ziósítottabb” ország a világon). De míg a tv-műsor, bármilyen A rohamosan fejlődő technika már sokféle bonyolult feladatot megoldott, de az ipari üzemek, erőművek nem éppen esztétikus tartozékait, a kéményeket még nem tudta nélkülözhetővé tenni. Sőt, egyre hatalmasabbak épül­nek világszerte, amelyeknek az az elsődleges feladatuk, hogy mi­nél magasabb légrétegekbe bo­csássák ki a környezetre káros szennyező anyagokat. A függőle­ges légmozgás. — az ún. huzat — ugyanis mesterségesen is előál­lítható, illetve fokozható," amiatt nem kellene növelni a kémények magasságát. Habár nem mellé­kes szempont, hogy e természetes huzat létrehozása „ingyen” van, nem emészt fel energiát a fenn­tartása, ellentétben a légkomp­resszorokat működtető elektro­motorok nem kis fogyasztásával. Ám tény, hogy a nemkívánatos gázok felemésztésének ma még nincs olcsóbb és megfelelőbb módja, mint a magasba való fel­• Tv-készülékkel kombinált tivoli játékautomata. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) rossz is, előbb-utóbb véget ér, az automata mindig működik, amíg* pénzzel, zsetonnal táplálják. Ja­pánban újabban odáig mentek, hogy a tivoli játékautomatákat televízióval kombinálták. A kis tv-képernyő a játékautomata homloklapjának közepén foglal helyet, így a szerencsejátékos az általa nézni kívánt tv-program — legtöbbször érdekes sportese­mény — figyelése közben is ál­dozhat játékszenvedélyének. bocsátás. A természet ugyanis csaknem kimeríthetetlen lehető­ségekkel rendelkezik a légkör megtisztítására. A kéndioxid pél­dául a természetes kémiai és fo­tokémiai reakciók hatására kö­rülbelül egy hét alatt ártalmatlan ammóniumszulfid-aeroszollá ala­kul át. Egy szovjet tudós szerint belül üreges, felfújható falú, a legag- resszívebb vegyi gázoknak is el­lenálló műanyag tömlőkből akár a felhők fölé nyúló kéményeket is ki lehetne alakítani, természe­tesen a levegőnél könnyebb gáz­zal megtöltve, hogy a „ballon” állandóan felfelé törekedve „ki­egyenesedve” tartsa a kéményt. Ez persze még a jövő tervei közé tartozik. Ha elkészül, alighanem „a világ legmagasabb kéménye” címet ér­demli ki a vasbeton kolosszus, amely a Szovjetunióban. Üzbe­gisztán egyik új erőműve mellé épül. • A 320 méter magasra tervezett kéményóriás csúszózsalus építési munkálatainak kezdetét láthatjuk. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az epilepszia Bizonyos környezeti ingerek — például a tv-készülékek vagy esetleg a házi mozik világító fé­nye — néha kisebb epilepsziás rohamokat váltanak ki. Ezért a kutatók, akik aggódva figyelik, hogy az ilyen rohamok száma — különösen a fiatalok között — újabban nő, óva intenek többek között a fényjátékokkal összekö­tött zeneelőadásoktól is. Megállapították, hogy az epi­lepsziában szenvedő betegek 60— 70 százaléka fényérzékeny, és kö­zülük körülbelül minden második görcsrohammal reagál a ritmi­kus fényingerekre. A görcsro­hamhoz esetleg egy napsütötte fasoron való áthaladás, vagy egy fényes, macskaköves útburkolat látványa is elegendő. Az úgyne­vezett tv-epilepszia már mintegy 15 éve ismeretes. Főleg képzava­rok esetén lép fel a többnyire enyhe roham. és a fény Philadelphiai orvosok megál­lapították, hogy ezeknek a kör­nyezet által kiváltott epilepsziás rohamoknak a száma a modern életfeltételek mellett növekszik, a nők között gyakoribbak, mint a férfiak között. Érdekes, hogy mind több olyan gyerek kerül orvosi kezelésbe, aki epilepsziás rohamait tudatosan idézi elő oly módon, hogy például a fénybe néz, és eközben a kezét a szeme előtt ide-oda lengeti. Ügy látszik, kellemesnek érzi az álomszerű öntudatzavart. A modern életkörülmények in­geráradata sok esetben egyene­sen provokálja az epilepsziás ro­hamot. Ez a betegség ma már gyógyszerekkel és megfelelő élet­móddal leküzdhető. A fényérzé­kenységgel kapcsolatos epilepszia kezelésére különböző különleges szemüvegeket is készítettek. Magyar mezőgépek az őszi Brnói Nemzetközi Vásáron Szeptember 12. és 20-a között rendezik meg Brnóban a hagyo­mányos Őszi Gépipari Nemzetközi Vásárt, melyen hazánkat 18 válla­lat képviseli, közel 1500 négyzet- méternyi kiállítási területen. Míg tavaly a vásárt az egészségügyi technika bemutatására szentelték, idén a korszerű mezőgazdaságra irányítják a szervezők figyelmét. A vásár jelmondata: Technika a mezőgazdaságban. Ennek jegyében a szocialista országokkal közösen egységes be­mutatót szerveznek a mezőgazda- sági gépek szabad területén. Itt tekinthetők meg a Komplex cég által exportált magyar mezőgépek is, ezenkívül még 9 pavilonban is­merkedhet a vásárváros közönsé­ge hazánk exportkínálatával. A hagyományos részvétel célja: a magyar export további növelése, a KGST-együttműködés eredmé­nyeinek és távlatainak érzékelteté­se, különös tekintettel a KGST 30. évfordulójára. A magyar kiállítás alapgondolata: hogyan járult hoz­zá hazánk az elmúlt három évti­zed KGST kooperációs kapcsola­taiban elért eredményekhez? En­nek szellemében a TECHNOIM- PEX cipőipari gépsort, a BUDA- VOX híradástechnikai berendezé­seket, az Irodagép Technika Vál­lalat pénztárgépeket, a Videoton pedig számítástechnikai berende­zéseket állít ki. Modern orvosi mű­szereket mutat be a MEDICOR, a MOGÜRT pedig komplett garázs­berendezéseket és autóbuszokat. Az idén ünnepelték 30. évfordu­lóját a magyar—csehszlovák ba­rátsági együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés alá­írásának. Az együttműködés jelen­legi fokán a két ország népgazda­ságának töretlen fejlesztése egy­más lehetőségeinek figyelembevé­tele nélkül elképzelhetetlen. A csehszlovák anyag- és energiahor­dozó szállítások, valamint a ma­gyar mezőgazdasági, élelmiszer- ipari termékek és anyagok alapve­tő szükségleteket elégítenek ki mindkét országban. Ez évben a két ország árucsere­forgalma eléri az egymilliárd ru­belt. A gépipari termékek a cseh­szlovák kivitelből 57, a magyar ex­portból 54 százalékot képviselnek. Az együttműködés legfontosabb területe a járműipar, ennek for­galma az idén kiteszi az 50 millió rubeles forgalmat. Az Őszi Brnói Vásár a magyar áruk népszerűsí­tését és a kapcsolatok további el­mélyítését szolgálja. V. Zs. A karcsú vas­óriás, a da­ru méltóság- teljes mozdu­lattal vagonba emeli villany- oszlopterhét a fahántoló és telítő üzem­ben. Kissé kö­zelebb a kiter­jedt és kor­szerű szövet­kezeti telep irányító köz­pontjához, a faházgyártó munkások ma már ki tudja hány századik alkatrészt ké­szítik el éppen. A nehézfém­öntödében vö­rösen villog ki a tűz a kemen­céből. Egy má­sik üzemben — a termékei kül­földön is is­mertek — köny- nyűszerkezetes épületek ele­meit állítják elő gépek se­gítségével. A textilfeldolgozó részleg abban az épületben van, ahol az irányító köz­pont, az iro­dák helyezked­nek el. Téli felsőruházati cikkeket varrnak az asszonyok és lányok. A büfé előtti csoportosulás ar­ról árulkodik: a Mélykúti Ipari UNIVEREXPO Ipari Szövetke­zetbe már beérkezett a délutáni műszakban dolgozó munkások el­ső csoportja. Néhányan belépnek az irodá­kat, a varrodát és a szociális he­lyiségeket magába foglaló épület ajtaján. A folyosón leülnek, s vá­rakoznak. Itt helyezték el, két szomszédos szobában az általános üzemorvosi és a fogorvosi rende­lőt. A betegfogadás fél kettőkor megkezdődött. * * • Dr. Hatvani Ágnes fogorvos, Marosán Mihályné adminisztrátor —a székben — és Fekete Mária asszisztens. — Végei Mihály — mutatkozik be az egyik várakozó. — Én nem vagyok beteg, legalábbis azt re­mélem, mert munkaköri alkal­massági vizsgálatra jöttem. Na­gyon jó, hogy van itt ez az or­vosi rendelő, mert így nem kell annyit várakoznom, mint ha a községben esnék át ezgn a vizs­gálaton. Ha mindent rendben ta­lál nálam a doktor úr, akkor már a délutáni műszakban fölvehetem a munkát. Kiss Gábor villanyszerelő ar­cán lilás foltok éktelenkednek. — Kibillent alólam az állás — meséli az esetet, amikor a terv­szerű, megelőző karbantartást végezve összezúzta magát. — Itt csak beugrók a rendelésre és készen vagyok. A községi körzet, ahová egyébként mennem kelle­ne, túlságosan nagy, az orvos túl van terhelve, ezért ott sokat kelle­ne várnom. Különösen télen rossz a fél napig is eltartó sor­banállás. Benn kevesebb időm veszik el. — És természetesen kevesebb ideig marad távol a munkától — kapcsolódik Kiss Gábor szavai­hoz Borsodi László, a szövetke­zet egészségügyi feladatokkal is megbízott személyzeti vezetője. — Azt hiszem, bizonygatni ,sem kell, mi a gazdaságosabb a szövetke­zetnek: az orvosi rendelő fenn­tartása, vagy a dolgozók munka­helyen kívüli gyógyítkozása. Az egyének és a kollektíva közös ér­dekei találkoztak ebben a megol­dásban. A szövetkezet sokkal ke­vesebb munkaórát veszít el évente, az embernek pedig he­lyükbe jön az orvos. — Egyszer a fogam is fájt szól ismét Kiss Gábor —, és na­gyon jó volt, hogy csak ide keh»- lett bejárnom. A községben he­tente csak egyszer van fogorvosi rendelés, itt a munkahelyen meg háromszor. A fogszakorvosi rendelő dr. Szabó Pál üzemorvos,) rendelője mellett található. Benn dr. Hat­vani Ágnes fogorvos és asszisz­tense, Fekete Mária éppen Maro­sán Mihályné adminisztrátort ül­teti a „félelmetes” székbe. — Nem olyan nagyon félelme­tes — állítja a beteget —, mert a doktornőnek ügyes keze van. És ez a vízhűtéses fúrógép sok­kal kíméletesebb, mint a kevés­bé korszerűek. — A háromszázezres fordulat­számra képes turbinás, vízhűté­ses fúrógépen kívül mikromoto- runk is van a kényesebb mun­kákhoz — tájékoztat dr. Hatvani Ágnes. — Ez itt röntgen. A fog­töméshez amalgámkeverő gép áll rendelkezésre. Kombinált, túl­nyomásos. hő-, lég- és vízsterilizá­lónk is van, ami többnyire csak kórházakban található. Sok fog­orvosi körzet irigy lehet. — töb­bek között az enyém is, Kisszál­láson, — erre a jól felszerelt üzemi rendelőre. Az UNIVEREXPO-nál folya­matosan feltérképezik, kinek milyen állapotban vannak a fo­gai, s aki rászorul, azt kezelik. Ennek a munkának a fő célja a megelőzés. A megyében — az ipari szövet­kezetek közt egyedülálló — átla­gon felülinek számító egés^ségJ^ ügy? gondoskodás1 péhzébé11 körött a mélykúti ipari szövetkezetnek.' (Az üzembe járó, orvosokat nem ők. hanem más szerv központi keretből fizeti.) Ám azt hiszem, hogy a tavaly létesített fogor­vosi rendelő berendezésére kia­dott 300 ezer forint — csakúgy, mint a régebben működő általá­nos orvosi rendelő költsége — jó befektetés volt, s talán már meg is térült. Kevesebbet bete­geskednek az emberek, s jobb munkára képesek. Az UNIVEREXPO olyan szö­vetkezet — ezt az egy dolgozóra előirányzott 600 ezer forint éves termelési érték bizonyítja —, ahol dolgozni kell. De itt — ez csendült ki a vizsgálatra várók szavaiból — gondoskodnak is az emberekről. Szimpatikus a mun­kahelynek ez a másik arca is. A. Tóth Sándor „A DOKTORNŐNEK ÜGYES KEZE VAN” A munkahely másik arca F acsorámra várva né­zegettem a zsúfolt helyiséget. — Megengedi? — Egy nyurga, jólöltözött fiatalem­ber állt meg asztalomnál. — Foglaljon helyet. Napóleon konyakot rendelt, s mivel nem tudtak hozni, maradt a wiskynél. Látszott, hogy nem az első pohár már ma. Nehezen tudnám elmondani, hogyan kez­dődött beszélgetésünk, de mire megvacsoráztam, egészen összeba­rátkoztunk. — Nem drága nagyon? — mu­tattam a pohárra. — Van, aki megteheti — mond­ta magabiztosan, s úgy éreztem, valami rejlik e kijelentés mögött. Jól gondoltam. A harmadik po­hár után már a pénzkeresés rö­gös útjait tárgyaltuk. — Okosan kell csinálni, hogy kikerüljük a rögöket. Nem szá­mít, ha így nem is olyan egye­nes az az út. Óvatosan érdeklődni próbál­tam, mi az, hogy nem egyenes, de apai mosollyal leintett, és bizalmasan tegezni kezdett. — Őszinte leszek, ha akarod. Néha ezt is megengedhetem ma­gamnak. Szóval, a környék egyik legdivatosabb kőművese vagyok. — Mennyit keresel egy hónap­ban? — tettem fel én is a kér­dést, kerülve minden köntörfa­lazást. ' — Nyáron ötvenezer körül. Té­len a tizedrészét, esetleg valami­vel többet. Sok mindentől függ. — Például? — Például, hogy milyen a megrendelőm, milyen maga a munka, milyenek az embereim. Volt, hogy kétnapi munkáért harmincnyolcezret vettem fel. Kibúvók Egyébként minden a munka fel­vállalásától függ. — A munkaadónak nem szúr szemet, hogy kétnapi munkáért ekkora összeget kell kifizetnie? — Ö gyors és jó munkát akar — szakít félbe hadonászva. — Különben nem sok olyannal ta­lálkoztam, aki hallott már a kis­ipari egységárgyűjteményről. Az árakat tehát belátásom szerint határozom meg. Ezenkívül egy­szerre több helyen dolgozom, vagy dolgoztatok. Így a felvo­nulás és az elpakolás között két- három hét is eltelik, viszont az effektiv munka csak néhány nap. — Mennyi adót fizetsz? — Erre az évre tizennégyezret állapítottak meg. — Elég kevésnek tűnik a jö­vedelmedhez viszonyítva. — Vannak kibúvók. Leginkább javításokat, tatarozásokat vállalok. Ehhez nem kell engedély, így nem kerül soha az adóhatóság asztalára, s én nem is vallom be, mint jövedelmet. A lényeg az, hogy nem szabad új házat építeni. Ahhoz építési engedély kell, vagyis nyilvántartják a ta­nácsnál. Amikor felépül, az adó­hatóság házadókedvezményt ad rá, de közben jegyzőkönyvbe ve­szi az építtetővel, hogy milyen munkáért kinek, és mennyit fi­zetett ki. Ez azt jelenti, hogy amikor beadom az évi adóbeval­lásomat, már náluk is szerepel­nek az adatok. Persze, kibúvó itt is lehetséges — veti oda könnyedén. — Mond­juk, ha az építtetőnek elengedek néhány ezret a munkadíjból, el­lenszolgáltatásképpen azt mond­ja jegyzőkönyvbe, hogy rokoni vagy baráti alapon építettem, te­hát ingyen. Ez már veszélyesebb, de legtöbbször tehetetlen ilyen­kor is a hatóság. A pincér újabb teli poharakat hoz, miközben asztaltársam so­katmondóén bámul egy szőke lány után, részletezve a szőkék női erényeit. — A kibúvóidról szeretnék hallani még — terelem vissza a szót. — Vagyis arról, amit a tör­vény adócsalásnak, bérdrágítás­nak, kizsákmányolásnak nevez? — Kizsákmányolás? — Van olyan is, bár sokszor tűnődöm azon, hogy ki a kizsák­mányolt, ha mindenki jól jár. A múltkor elvállaltam egy ház kül­ső pucolását huszonnégyezerért. Felfogadtam a munkára három hét végére két kőművest, napi ötszáz forintért, s adtam mellé­jük három segédmunkást. A munkadíj, amit kifizettem, nem volt több tízezernél. Nekem ma­radt tizennégyezer, s egy ládát nem tettem arrébb. Ki a ki­zsákmányolt? A megrendelő még örült is, mert egy másik mester négyezerrel drágábban akarta el­vállalni ezt a munkát. A kőmű­vesek nálam hat nap alatt többet kerestek, mint a vállalatuknál egy hónap alatt. — Na és az állam? — Az államot csak megkáro­sítani lehet, nem kizsákmányolni. — Ez igaz. S a jogtalan többlet, mint adócsalás jelentkezik, mert alkalmazotti adót nem fizetsz, s mint jövedelmet sem vallód be. Tehát mindenképpen az állam fizet rá. — Lehet — morogja ajkbigy- gyesztve. — De a községek váró- siasítása, a jobb lakáskörülmények biztosítása az államnak, is érdeke. — Az ilyen téren nyújtott se­gítséged elenyésző a megkárosí­táshoz mérten. — Valamiből nekem is élnem kell. — Arcán magabiztos mosoly, s száz'forint borravalót nyom a pincér kezébe. — Nem sok ilyen eszű maszek van, mint én. Ez nem dicsekvés, de az élethez ész kell! Meglátni a nagykapuk mel­leit a kicsit, forogni, ügyeskedni. Másképp nem viszed semmire. — Egy szokványos kérdés: mit gondolsz, mi lenne, ha mindenki így gondolkodna? — Akkor több pénze lenne min­denkinek. — Nem hiszem, hiszen minden­ki tisztában volna például azzal, hogy egy-egy elvégzett munkának mi a hivatalos ára. Nem tudnál senkit átverni. Bár, így sem biz­tos, hogy akit sikerül, az vak és buta. Talán éppen a becsületes­sége teszi számodra kiszolgálta­tottá, mert önmagához méri az embereket. — Ugyan! — legyint bosszúsan, és az ajtó felé indul. Eltűnődve nézem a szomszéd asztal mellett ülő két férfi arcát, ahogy szerényen, csendesen iszo­gatják sörüket. Plakátarcok! — mondhatni rájuk. S mintha lát­nám alattuk a feliratot is: „Mi tisztességesen megdolgozunk ha­vi háromezerért." Ahogy hazain­dulok, szinte önkéntelenül kere­sem a falakon a plakátokat. Most nagyon jónak és kedvesnek tű­nik valamennyi... Koloh Elek Felhőkarcoló kémény

Next

/
Thumbnails
Contents