Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-06 / 208. szám

1979. szeptember 6. • PETŐFI NfiPE • 5 Zentai Imre rádióamatőr ott­honában vagyunk, Kecskeméten, a Petőfivárosban. A szoba egy ré­sze a „stúdió". Adó-vevő készülé­két — közel egy éven keresztül — maga építette. Fél óra alatt körül a földgolyón AZ ETHNOGRAPHIA A DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁLRÓL A LEGUTÓBBI KALOCSAI BEMUTATÓ ÉS KECSKEMÉTI TANÁCSKOZÁS TAPASZTALATAI A hagyományőrzők egyetlen hazai fóruma Ebédszünetben ugrottunk fel az egyéni állomás kis stúdiójába. Kértem, mutassa meg, hogy te­remt „nemzetközi kapcsolatokat” s persze, hazaiakat. Miután el- kattintotta a tápegység kapcsoló­ját, bizony csak fülelek, szemem nem győzi követni, hova nyúl, mit csavar, hogy aztán ujjának elegánsan könnyed érintésével „csipogtatni” kezdjen a gyorsbil­lentyűvel ... Találkozás rádióhullámokon Lassanként megszokom á bu­gásokat, zümmögéseket, a hol halk, hol élesedő fémvijjogáso­kat, s amikor tisztán kihallom a ti-ket, meg tá-kat. — De nini, Zentai Imre ceruzája villámse­besen ró titokzatos betűcsoporto­kat abba a nagy füzetbe. Az egyik például: UAQJC... Vajon mit mondtak ezzel a szinte egy­befolyó „pittyegések”? — Szovjet hívóállomás jele — szólal meg Zentai Imre az írás mellől. — Uralon túli zóna... Alexnek hívják a barátunkat... O is titi-tázik egy sort, megint teker a gombokon, ráhangol, be­lehallgat ... írja az egyezményes rövidítéseket. — Ez meg kana­dai valaki.. Jacknak keresztel­ték. Kapcsolások, s egyszerre élőáza- vas érintkezések alakulnak rövid hullámon. Imre barátunk ceruza helyett mikrofont tart a kezében. — Általános hívás, itt HA8UU — Heléna, Alfa, nyolcas Ubul, Ubul... Nevem Imre. Egyéb rövidítések is elhangza­nak, majd a partner szavát kö­vethetem: „Nevem János... Visz- szamondom...” Néhány mondatváltás arról, hogy „Gyomén, a Hármas-Körös partján szintén szép idő van...” S a végén: „Rendben van. Kö­szönöm szépen a „kusót” (QSO — az összeköttetés jele). A lapot (igazolás a kapcsolatteremtésről) küldöm.” — Szervusz Imre, szer­vusz János. Alaposan „belejött” a furfan­gos berendezés. Behoz salgótarjá­ni amatőrt, „Bandit”, majd „Sa­nyi’’ után „Ervint” Csehszlová­kiából. ;mv,,y.ár<j,; csákó itt meg egy ro­mán hív! — Leperegnek a jelent­kezés kurta formaságai, s már is felelnek. — Sok szeretettel üdvözöllek ... Imre vagy Kecskemétről... Jós­ka a nevem Satumareból .. — Később. — Strandolásra kiváló az idő, huszonhat-huszonnyolc fok van nálunk ... És így tovább ... Elmerülne eb­ben az ember szívesen, de hát az ebédidő — ebédidő... Eddig is olyan élmény volt, hogy csak a kinti napsütésben ocsúdik az em­ber. ínycsiklandozó illatok libben­nek ki a családi házak tarka sza­lagfüggöny ajtaján, kacsák pi- hegnek a gyér bokor alatt. Itt a fehérneműt szedik le a szárítókö­télről, amott a sofőr diskurál Zentai Imre kislányával... Mi pedig pár percre még valahonnét a Kínától északra fekvő szovjet területről váltottunk morze- szót Alexszel, belefüleltünk a ka­nadai Jack hívásába, hogy aztán Slurovo és Gyoma után Szatmá- ron „kössünk ki”. Negyedóra, fél óra, és átfogtuk a földgolyóbist, fordultunk nappalból éjszaká­ba... Jól működő klub serény tagjai / Könnyű lenne, ha ma rádiózást szeretnék tanulni. Megtudom ab­ból a beszélgetésből, amit a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség me­gyei székházában folytatunk Szemők Györggyel, az MHSZ me­gyei titkárhelyettesével, Mányoki Istvánnal, az Aranyhomok Rádió Klub titkárával és eddigi kalau­zommal. így ismerem meg a klubot. Az Aranyhomok Rádió Klub­nak öt szakosztálya van. Az RH- szakosztály neve jelzi, hogy itt — ezzel az adás-vétel technikával dolgoznak. Ezt művelik legtöb­ben. Az URH-soknál igen magas frekvenciákon kísérletező amatő­rök működnek. A konstruktőr szakosztálybeliek készülékeket építenek, javítanak. A kezdők itt ismerkednek a rádió- és elektro­technikai alaptudnivalókkal. Ahogy előrehaladnak, úgy tud­nak részt venni például hangol­vasó készülék összeállításában. A RÍM — rádió irányjelző szakosz­tály — a „rókavadász” nevet is viseli. Az itt tevékenykedő sa­ját készítésű RH, URH-vevővel tudják felderíteni a jeleket su­gárzó rejtett adókészülékeket. Ötödik az RTT, azaz rádió több­tusa szakosztály. Sokoldalúságát a foglalkozások köre is mutatja: adás, vétel, rádióhálóban való forgalmazás, lövészet, tájékozódá­si futás. Emellett az — MHSZ céljainak és igényeinek megfelelően — fon­• Mányoki István klubtitkár irányításával dolgoznak a konstruktőrök. • Rádióamatő­rök :'Bőszén Teréz, Szíjjártó László, Fekete Szabó Tibor. • Iránymérők — „rókavadá­szok” —. (Tóth Sándor felvételei) Szakemberek, érdeklődőik a legtöbbször hiába keresték nyom­tatásban a legnagyobb hazai folklórtalálkozón elhangzott elő­adásokat. E sorok írója tavaly napokat töltött az eddigi fesztivá­lok (mennyire viszolygott ettöl a kifejezéstől Ortutay Gyula ...) eseménykrónikájához szükséges adatok ösiszeszedésével. Sajnos, több érdekes előadás, hozzászólás kéziratban sem maradt fenn, pe­dig kívánatos lenne az elhang­zottak szélesebb körű terjeszté­se. (A szerényebb keretekben le­bonyolított kecskeméti népzenei találkozók jelentőségét éppen összegező kiadványaik sokszoroz­zák !) Szerencsére a szakfolyóiratok, elsősorban az Ethnograph« több f dolgozatot megóvott a feledéstől. Forrásértékű hitelesség Idei második számában Martin György, a nemzetközi hírű nép- tánckutató összegezte az eddigi hat találkozó táncos tapasztala­tait. „Hazánkban ez az egyetlen fórum, ahol még a hagyományos táncélet természetes keretei kö­zött felnőtt paraszttáncosok elő­adásában jelenik meg a néptánc és nem a szabad átköltás, a sti­lizálás egyeduralma jellemző.” Hasznát, eredményeit elsősorban a megbízható helyzetképben, a hazai parasztegyüttesek serkenté­sében látja. A hibás művelődés- politika és a rossz 'közhangulat miatt az ötvenes évek elején megszűnt csoportok közül ugyanis több éppen a kalocsai, bajai biz­tatásra éledt újjá. Az eddig felvonult, mintegy másfélszáz csoport egyharmada képviselte saját vidékét néprajzi, forrásértékű hitelességgel. A ku­tatók számára is megörökítésre méltót nyújtó együttesek között a drágszélieket, az öregcser,főie­ket, a kalocsaiakat, a garaiakat, a hercegszántóiakat, a kunszent- miklósüakat, a hajósiakat, a har- taiakat és a nemesnádudvariakat külön is említette a tudós szerző. Megtudjuk összegező írásából, hogy a népművészek között Ri­deg Ferencné (Szakmar), és Vén Ferenc (Drágszél) táncolja a legszebben a Kalocsa vidéki csárdást és marsot. Varga Bálint és felesége, valamint Ignácz Jó­zsef és felesége az uszódi csár­dás és gubbantós mestere. A ,,magyar modell >* sek áttekintésének, az eddigi ku­tatói tapasztalatok és problémák összegezésének. Még a folfclordz- mus kifejezés pontos meghatáro­zása is várat magára; éppen ez a konferencia körvonalazta alap­vető jellemzőit. Eszerint egyrészt a folklór nem eredeti létfeltéte­lei között valló továbbéléslét, más­részit a modern kultúrába való beilleszkedését vizsgálja. A bíráló bizottságok külföldi tagjai Martin György szerint is elismerték az eredeti célok kö­vetkezetes megvalósítását. Külö­nösen a néphagyományok megőr­zésére alakult fiatal csoportok, ifjú népművészek tevékenysége nyerte meg tetszésüket Ez a „magyar modell” látszik a leg- járhatóbbnak, mível „elkerüli a szokványos színpadi produkció- szemlélet de a merev hagyo­mányápolás útvesztőit is... a városi fiatalok szórakozás, mulat­ság közben improvizatív módon újra alkotják a táncokat. Az új népzenei és táncház-mozgalmunk­ban kialakult új szemlélet és módszer fokozatos hatása már hazánk határain túl is megmu­tatkozik.” így termékenyíti a kecskeméti, kalocsai kezdeményezés, a Bács- Kiskun megyei találkozósorozat a népművészetet, mint kifejezési formát, mint az egyetemes kul­túra fontos részét ápoló, világ­szerte erősödő folyamatot. ♦ Tanácskozás a „beilleszkedésről'’ Verebélyi Kincső és Voigt Vil­mos tartalmas összeállítása tá- . jékoztat az 1978-as kecskeméti folklarizmus tanácskozásról. Szer­vezői feliismerték, hogy egyre gyorsabban szűnik meg, alakul ót a hagyományos paraszti kul­túra, ugyanakkor „egyre erőtel­jesebb és tudatosabb a paraszti kultúra által teremtett * javak sorsa iránti érdeklődés.” Itt az ideje az ezzel kapcso­latos elméleti, módszertani kérdé­tos feladat rádiótávirászok elő­képzése. A fiatalok percenkénti 50—60 jel adás-vételi színvona­láig sajátítják el ezt a technikát. S milyen előny, amikor a sorkö­teles ifjak a rádió- és elektro­technika — szinte szórakoztató időtöltés során elsajátított — alapismereteinek birtokában vo­nulnak be. Első perctől kezdve hasznos, jó készségű tagjai a honvédségnek. S a tartalékosokat — leszerelteket — a rádióklub visszavárja. Közülük kerülnek ki ennek a technikai sportnak jó ké­pességű művelői. A kecskeméti rádióklubnak több olyan tagja van, aki tudásával, helytállásával, hivatásszeretetével is bizonyítva hazafiasságát — a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Sportolója ki­tüntetést, címet érdemelte ki> mint Hetényi István, Zentai Imre, Faragó István, Hamza Sándor, Ncmedi Sándor. ' , Jelentős a nők részvétele a klub munkájában. Az országos bajnokok és a nemzetközi me­zőnyben is rangos helyezést elért sportoló nők között olyanokat ta­lálunk, mint Farkas Ilona, Bőr­ösök Istvánná, Muntyán Ilona. A rádióklub már 12 éves kor­tól fogadja a fiatalokat, s fog­lalkozik velük. Az MHSZ „viszi ki a technikát”, s az iskolák ve­zetőivel közösen szervezi a szak­köröket. Ha az iskolában nincs ilyen, a rádióklubban jelentkez­hetnek tanfolyamra a 12 évesek. A klubtagságra aztán — úgy mond — felső határ nincs. Kié lesz a kupa ? A kecskeméti Aranyhomok Rá­dió Klubnak jelenleg 80 tagja van. Jövő év végére duplájára szeretné ezt emelni az MHSZ ve-, zetősége. Ehhez minden személyi és tárgyi adottság, feltétel meg­van. Minden bizonnyal növeli az érdeklődést, ennek az igazán mo­dern, sok oldalú sportnak a nép­szerűségét, hogy az Aranyhomok Rádió Klub most. 1979-ben Kecs­kemét Legjobb Távirásza Kupát alapít. Ennek elnyeréséért évenként írják ki a versenyt. Idén szep­tember 30-ig várják a benevezé­seket — MHSZ Rádió Klub. Kecs­kemét, Bajcsv-Zsilinszky u. 2. alá. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmá­ból rendezendő versenyre minden kecskeméti — állandó vagy ideig­lenes bejelentővel rendelkező — lakos, köztük fegyveres testületek tagjai is jelentkezhetnek. Tóth István Kecskeméti utcanevek <2-) Régen kitaposott új utak Még a sárfalak fokozatos el­tűnése előtt a tanyákon élő pa­rasztok előkészítették a mai körutat azzal, hogy a piactérre (vagyis a főtérre) igyekezvén ad­dig kerülgették a városfalat, amíg bemenő kaput nem találtak. Az így kitaposott utak helyén szü­letett meg á mai Bethlen, Kuruc, Kossuth, Erzsébet, Lenin, Szalvai és Széchenyi körút. A Kossuth és Erzsébet körútnak összefüggően néhány évtizede még Széles utca volt a neve, az idősebb polgárok ma is így ismerik. És jogosan, mert a mai E—5-ös autóútnak is helyet adó közútnál nincs tága­sabb a városban. Hasonló széles­ségű legfeljebb a Csongrádi út­nak az Ürgést kettészelő szaka­sza, amelyiket ma Kossá István sétányként ismerünk, ez viszont hosszában ketté van nyesve, mint a Rákóczi út. Mesélő utcanevek A vázlatos térképen nem fér­nek el azok az utcanevek, ame­lyek pedig sokat tudnak mondani a város múltjáról — ha úgy tet­szik, jelenéről is. A teljesség igé­nye nélkül azért most próbáljunk megismerkedni néhány olyan régi utcával, amelynek járdáit tal­punk, úttestét pedig járművünk koptatja. Bika köz V. kér. — A Kuruc körút és a Nap utca találkozásá­tól indul a Nagyállomástól délre húzó vasúti sínek irányában. Itt ma több vállalatnak van telepe, műhelye, lerakata. Ennek a köz­nek az elején még fél évszázada is volt egy bikaistálló, ahová bárki elvezethette tehenét közeli borjúvárás reményében. Füzes utca II. kér. — Amikor még a Máriaváros egy részét ná­das mocsarak uralták, ezen az utcán mély árkot ástak az ott- lakók az. időnként rájuktörő víz elvezetésére. Az árok partjain a fűzfák is jól érezték magukat, amíg az ember beavatkozása meg nem szüntette ottélésük lehetősé­gét. Nemcsak az árok betemeté­sével, hanem az úgynevezett gyepszéli nádas visszaszorításá­val is. A nádas helyén ma ipari és más rendeltetésű épületek emelkednek. — Az V. kerületi Fűzfa utcán a Csáktornyái hegy felé igyekeztek elvezetni a városi belvizet. (Sajnálatos, hogy né­hány parkunkat kivéve nemhogy ezeken az utcákban, de máshol is alig integet már a szomorká­sán vigasztaló fűzfa.) Mezei utca (ma Bajcsy-Zsi- linszky utca) a mostani VI. és VII. kerületet elválasztó utcája onnan kapta valamikor a nevét, hogy rajta vánszorogtak regge­lente a tehenek déli mezőkre, amelyeknek foltjai még ma is megtalálhatók. A város terjedése, és az ipari üzemek létesítése ugyancsak leszűkítette az itteni vadlégelők területét. Hasonló sze­repet töltött be a vázlatos térké­pen szereplő Szolnoki (Bem) utca is, amely reggelente és estefelé hangos volt a kolompszótól. Még négy évtizede is itt tértek haza a várostól vagy öt kilométerre, a Szolnoki út mentén elterülő, úgy­nevezett „nyomáson” friss fűvel begyomrozott tehenek. Gazdáikra már csak a fejes művelete várt. Kádár utca I. kér. — Itt éltek és dolgoztak az egykori kádár céh mesterei és legényei. Arra már csak következtetni lehet, hogy az V. kerületi Kalap utca, és a IV. kerületi Kasza utca a valamikor ott szorgoskodó céhműhelyek ne­vét viseli. Kőhíd utca, II. kér. — Dr. Joós Ferenc több mint egy évtizede írt már arról, 'hogy Kecskemétnek is volt folyócskája, jobban mondva bővizű patakja. Közel volt a for­rása ahhoz a helyhez, ahol ma a Széchenyi körút és a Nyíl utca egy.befutásánál benzinkút üzemel. Ezt a forrást — ima már nem tud­ni milyen meggondolással — egy valahai tanács elfojtotta. Amíg azonban folydogált a friss víz a város déli utcáinak mind bővü- lőbb patakmedreiben, az oda épí­tett házak lakói kénytelenek vol­tak valami hídféle alkalmatossá­got készíteni. A Kőhíd utca ak­kori lakói boltívesen rakott kőből csinálták ezt meg. Itt kell megemlékezni a Forrás (ma Szegedi Lajos utca, VII. kér) utca szerepéről is a város egyet­len igazi patakjával kapcsolatban. Ugyanis a Burga utcán átfolyó patak vize ezen az utcán át jutott a Mezei utcáig, ahol délfelé for­dulva egyesült a Picsóval, amely­nek ma már mesterségesen elté­rített medrében csak szennyvíz lötykölődik a Tisza felé. (A patak egyébként természetes védőárka volt a déli városrésznek!) Kápolna utca, III. kér. (ma a kiegyengetett Lugossy István ut­ca). — A nem fiatal korosztály még emlékezhet arra, hogy a Városi mozinak volt itt egy kert­mozija. Ha az idő jó volt, itt ve­títették a filmeket, többek kö­zött a Meseautót, a Maga lesz a férjem-et, és például a filmmú- zeumiban véletlenül látható Kor­zikai testvérek-et is. Nos, ahol a mozivászon volt, ott lapult száza­dokkal előbb egy fából épített kápolna, amely a nagy tűzvészkor elpusztult. Az utca neve ennek ellenére egészen 1950-ig fennma­radt. Az V. kerületi Ötemető utcának a neve századok óta nem válto­zott. Ez az utca a Csongrádi utcát köti össze a Czollner térrel, vagy népszerűbben a kistemplom tér­rel. Itt tényleg van egy kedves kis templom, de az utcanév onnan származik, hogy a mai KRESZ- park helyén, meg a tér többi ré­szén is valaha temető volt. Bi­zonyságképp sok régi csontot ta­láltak a tér alakítói, rendbehözói. A városiunk felszabadítása közben elesett, ide temetett szovjet har­cosok földi maradványai még 1946-ban átkerültek a Budai úti temetőibe. Az ótemető utca azért továbbra is tartja nevét. Kéttemplom köz, vagy Barát utca? — Maradjunk az elsőnél, amely végtére ma is összeköti a főteret a Csongrádi utcával. Ez a Folytatás 1981-ben Tíz országból harminchat kül­földi és negyven hazai kutató vétt Tészt a háromnapos tanács­kozáson. Az elhangzott harminc előadás többnyire a folklarizmus különböző megjelenési formáival foglalkozott. A tennivalókat első­sorban Voigt Vilmos bevezetője összegezte. Külön vizsgálta a folklarizmus „szocialista útját”, vagyis a kapitalista társadalom­ból a fejlett szocialista társada­lomba való átmenet vonatkozó jelenségeit. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata Bohuslav Be­nes, Utz Jegle és Vitányi Iván ellőadásiát közli. A Népművelési Intézet igazgatója a feladatokra hívta fel a figyelmet. Az értékes hagyományok ugyanis csak a lakosság néhány százalékához jut­nák el, ezért „arra kell töre­kedni, hogy a folklór helyet kap­jon az új kultúrában, befolyásoló erő legyen a kultúra fejlődésére és ezen keresztül a társadalom fejlődésére.” A folklorizmus egykor és ma elnevezésű nemzetközi tudomá­nyos tanácskozás elérte célját. Ilyen nagyméretű és gazdag programú konferencián még so­ha nem tájékozódhattak a folk­lorizmus időszerű kérdéseiről a hazai és külföldi szakemberek. Verebélyi Kincső összegező írása szerint is lehetőlséget adott a fölk- lorizmuskiutatás nemzetközi mére­tű áttekintésére. Ezek után szinte természetes, hogy a következő tanácskozást a következő Duna menti folklór- fesztivál keretében szervezik. H. N. régi bazáros sikátor sok mirident átélt már. Népszerű és egyben történelmi elnevezését úgysem le­het megváltoztatni. Történelme pedig csypán annyi, hogy amikor a barátok templomával farral épült fel a református templom, minek lehetett elnevezni? Hát Kéttemplom köznek. Bazáros si­kátor jellegét egészen az 1950-es évek elejéig megőrizte. Voltak itt lapszerkesztőségek, nyomdák, magán zeneiskola, rőfös üzlet, esernyős, írógépjavító, rövidárus, bazáros meg a jóég tudja még mi minden. Ma úgy ismerjük ezt a közt mint sétálóutcát. Trombita utca, VII. kér. — Még másfél évszázaddal ezelőtt is igen jól ment a dolga annak a ven­déglősnek, aki beszállóhellyel tudta fogadni vendégeit. Volt ilyen Kecskemét központjában is. Az utas kapott szállást, ellátást, a lovak friss abrakot a fészer alatt. Kecskemétnek ilyen „központi” szállása a mai Katona József Szín­ház mellett, illetve a MESZÖV- szókház déli csücskénél volt. Ez a beszálló vendéglő volt a Halasról Pestre, vagy viszont iközlekedő pos­takocsik állomása is. Érkezéskor és in du láskor a bakon ül ő kocsi- főnök trombitaszóval jelezte, hogy az utasoknak mit kell tenniök. A trombita trillázásai ilyenkor vé­gigfutottak azon az utcán, ame­lyet ma is így ismerünk. Befejezés helyett Sok kiegészítésre szorulnának az eddig elmondottak. Számos ré­gi utcánk és terünk van még, amelyek éppúgy tudnának mesél­ni a régi Kecskemétről, mint ahogy az előzőek, és éppúgy hoz­zásegítenek nagyapáink, dédapáink, •ükapáink és az őket is jóval meg­előző őseink életének, gondolko­dásának megértéséhez. Ha sajog is a szívünk azért, mert a régi., utcák, eltűnnek, vagy féloldalassá válnak, gyönyörködjünk a nagy­várossá növő Kecskemétben, amelynek új térképe nemrég je­lent meg. Aki ezt a térképet né­zi, alig hiszi el, hogy ez a város valamikor sársövények között élt, és bizonyára az a vágya, hogy Kecskemét valóban nagyváros le­gyen. Almást János .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents