Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-28 / 227. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 28. A szocialista kollektívák kezdeményezései a mezőgazdasági szövetkezetekben Egyre több mezőgazdasági üzem szocialista brigádja csat­lakozik az országosan kibontakozó, nagy jelentőségű ver­senymozgalomhoz, amely pártunk XII. kongresszusára és fel- szabadulásunk 35. évfordulójára tesz felajánlásokat. A kiskunfélegyházi Lenin Ter­melőszövetkezet harminchat szo­cialista brigádjának ötszázhúsz dolgozója tett munkaverseny-fel- ajánlást. A közös gazdaságban kö­vetkezetesen ellenőrzik a teljesí­tést. Már elérték, hogy a 4300 da­rabból álló szarvasmarha-állo­mánynál az abrakfelhasználás csökkent. Egy liter tej előállításá­hoz 0,34 kilogramm abrakot hasz­nálnak fel. A vállalás fontos ré­sze, hogy a tartási és a higiéniai követelményeket tovább javítják. Ezzel elérik, hogy az elhullás és a kényszervágás aránya 2 százalék körül legyen, amely messze jobb az országos 8 százalékos aránynál. Más gazdaságoktól is kaptunk hírt érdekes kezdeményezésekről. A kecskeméti Űj Tavasz Termelő- szövetkezetben az állattartásban dolgozó Kossuth Zsuzsanna szo­cialista brigád úgy kíván jelentős mennyiségű abraktakarmányt A Budapesti Rádiótechnikai Gyár főleg arról ismert a fo­gyasztók körében, hogy náluk, vagyis kecskeméti gyéregységük­ben készülnek a népszerű MK kazettás magnók. Azt már keve­sen tudják, hogy budapesti üze­mükben rádiótelefonok, külön­böző hírrendszerek és telefon­üzenetrögzítők gyártásával is foglalkoznak, Kecskeméten pedig lassanként áttevődött a hangsúly a kész magnókról az önállóan is értékesíthető mechanikus alkat­részek előállítására. Az idén már 400 ezer futómű készül az üzem­ben, és ennek csak a negyedét használja fel a hazai magnetofon­gyártás, a többit külföldre irá­nyítják. A jövő évre szóló meg­rendelések is bizonyítják, hogy egyre nagyobb a kereslet a leg­kényesebb igényeket is kielégítő magnófejek és mechanikák iránt. — A Szovjetunió jövőre egy­millió pár magnófejet rendelt — közölte Jakab István, a BRG ke­reskedelmi osztályvezetője. — A BNV-n írtuk alá a több mint 4 millió rubel értékű megállapo­dást. Csehszlovákiának mintegy 600 ezer rubel értékben szállí­megtakarítani, hogy a tolltépésre beállított tízezer libánál a szemes­termény nagy része helyett lucer­nát etetnek, s így mintegy 450 má­zsa megtakarítás érhető el az előb­biből. Ugyanitt a Juhászaiban dol­gozók elhatározták, hogy az eddig kárbavesző kukoricaszárat össze­gyűjtik téli takarmányozás céljára és a háztáji gazdaságok részére ér­tékesítik. Keresik a lehetőségeket a ki­egészítő és melléktevékenységben dolgozó szocialista brigádok is a termelés gazdaságosabbá tételére. A kecskeméti Alföld Szakszö­vetkezet szocialista brigádjai vál­lalták, hogy a sertéstelepek beren­dezéseihez az SH 781 típusú haj­tóműből ötvenet gyártanak terven felül. Eredetileg 900 óra társadal­mi munkát is felajánlottak, de ezen felül még 300 órát dolgoznak a szőlőszüretelésben és száz órát a műhelyek rendbehozásával. tunk magnómedhanikát és fősze­relvényeket. — A magnómechanikák gyár­tásával úgy tűnik, sikerült meg­szilárdítani a gyár piaci helyze­tét? — Ezért is foglalkozunk vele kiemelten. Ezeket zömmel külföl­dön értékesítjük. Legnagyobb vásárlónk a Szovjetunió, de je­lentős mennyiséget importál az NDK, Csehszlovákia és nagyon jók a kapcsolataink a svéd Luxor céggel is. ök már nemcsak a sztereó Music Center készülékébe alkalmazzák a BRG magnóme­chanikákat, hanem a kazettás minikomputerekbe is. Vállalatunk az együttműködés legváltozato­sabb módjainak kialakítására tö­rekszik. Az idei vásáron bemu­tattuk azokat a készülékeket is, amelyekben BRG mechanika működik. A moszkvai olimpiára szánt szovjet rádiós magnók me­chanika része is nálunk, illetve kecskeméti egységünkben készül. A Videoton, Sztár típusú magnó­rádiójához is ők adják a mecha­nikát. Ilyen formában több ter­A gazdaságok fokozottabban se­gítik a háztájit. Ennek az üzemág­nak a termelését igyekeznek biz­tonságosabbá, és megalapozottabbá tenni több évre szóló szerződések­kel, valamint megfelelő szakta­nácsadással. Számos gazdaság szo­cialista brigádja vállalta, hogy se­gíti ezt a tevékenységet és várha­tó, hogy emelkedni fog a háztáji és a kisegítő gazdaságokból a kö­zösön keresztül értékesített jószá­gok mennyisége. Egész sor ilyen kezdeményezésről kaptunk hírt. A már említett kecskeméti Üj Tavasz Termelőszövetkezetben hatszáz hí­zott sertéssel többet értékesítenek az idén, a háztájiból. így várha­tóan háromezer körül alakul az értékesített sertések száma. A kis­kunfélegyházi Lenin Termelőszö­vetkezet ezer darabbal több hízót értékesít s háztájiból, mint tavaly. A mezőgazdasági üzemekben a felajánlások teljesítését a társa­dalmi szervek és a vezetőség irá­nyítása alatt működő versenybi­zottságok folyamatosan értékelik. Orosz Gábor, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadója mék előállításának is a részesei vagyunk. — Űj típusú magnetofon ki­bocsátást nem tervezik? — Ezt sem hanyagoljuk el, de erről még korai beszélni. Ami a forgalomban lévő készülékeket illeti, azok iránt változatlanul nagy az érdeklődés, bár ezt még lehetne fokozni. Sajnos, a keres­kedelem ebben nem partnerünk és a jó propaganda is nagyot lendíthetne a forgalmon, de nincs. Ennek ellenére értékesítési gondokkal nem küzdünk. A bel­földi ellátás zavartalan, inkább a tőkés exportot szeretnénk bő­víteni, főként a magnetofónfejek gyártásának további fejlesztésé­vel. — A kecskeméti gyáregység mit tehet ennek érdekében? — Amit külföldi megrende­lőink elvárnak tőlünk: még na­gyobb gondot kell fordítani a mi­nőségre és a határidők pontos betartására. Amennyiben ennek sikerül eleget tenni, vállalatunk hírneve tovább terebélyesedik, a fejlődés töretlen lesz. V. Zs. OKTÓBERBEN: Közgazdasági hetek Rövidesen szerte az országban, — így Bács-Kiskun megyében is — elkezdődik a VI. ötéves terv előkészítésének időszaka. Ugyan­akkor jelentős feladatok elé ál­lítja a közgazdászokat, vállalat- vezetőket, pénzügyi szakembere­ket a gazdasági szabályozórend­szer 1980. január 1-éin életbe lé­pő módosítása is. Ez ugyanis ki­váltja a vállalati nyereségek ha­tékonyság szerinti differenciáló­dását, sor kerül a termelői árak rendezésére, a jövedelem szabá­lyozására, stb. A Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság Bács-Kiskun megyei Szervezete — annak előmozdítására, hogy a megye gazdasági vezetői, közgaz­dasági, pénzügyi szakemberei felkészülhessenek és megfelelő tájékozottságot szerezhessenek az említett feladatok elvégzésé­hez — októberben közgazdasági heteket rendez. Előadások hang­zanak el nemcsak Kecskeméten, hanem Kiskunhalason, Kalocsán, Baján és Kiskőrösön is, amelye­ket a megye első számú veze­tőin kívül országos hírű szakte­kintélyek tartanak. A Bács-Kiskun megyei közgaz­dasági hetek nyitó előadását Si­mán Miklós, a Központi Szolgál­tatásfejlesztési Kutató Intézet igazgatója tartja október 2-án Kecskeméten. A rendezvénysoro­zat november 1-én zárul kerék­asztal -konferenciával, amel ynek levezetésére Drecin Józsefet, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettesét kérték fel. N, O. Különös állatvándorlás Vadon élő állatok kezdenek megjelenni az ember környezeté­ben — adja hírül egy amerikai jelentés. Sokan örülnek a kedves jelenségnek, másoknak viszont sok fejfájást okoznak az állatok. Farmerok és kiskert-tulajdonosok panaszkodnak, hogy a hódok és az alligátorok csapatostól vándo­rolnak a lakott területre. Flori­dában 6 méter hosszú alligáto­rok is megjelentek a csatornák és folyók mentén. A legtöbb vadon élő állat már nem fél az embertől. Hódok, alli­gátorok, farkasok, mosómedvék, szarvasok közelednek az ember­hez. Mivel nagyon elszaporodtak, Újabb lakóhelyeket keresnek, és elárasztják a nagyvárosokat is. KECSKEMÉTEN GYÁRTJÁK Egymillió pár magnetofonfej exportra Konflis a platánsoron "^intha Krúdy Gyu­A”-1- la álomvilágából érkezne, olyan nesztele­nül oson a konflis a pla­tánsor utolsó fái alá. Hát persze, gumirádlis a fe­deles hintó, ezért nem csap annvi zajt se,' mint mondjuk egy bi­cikli. A jól táplált bogárfekete lo­vacska is úgy verte a kip-kop- okat a betonon, hogy az inkább zenei élményt nyújtott vidám rit­musával. A kocsis még tartja pár minu- táig a gyeplőt az állj után. Hu­nyorít az út túloldalára, ahol mar — orral a város felé utasra vár­va rostokol a konkurrencia: egy vadonatúj sárga Ikarusz. A busz­sofőr mellette, a sétány piros padján pihen. Jólesik egy kis sza­rjad levegő a vezetőfülke fülledt­sége után. Még nincs 4 óra, de a vonatok most már percről perc­re közelebb nyargalnak Kiskun­félegyházához — Pestről is. Sze­ged felől is. Lesz itt hamarosan olyan nyüzsgés, hogy csak na. A konflis gazdája eligazítja. majd kiakasztja a gyeplőt. Le­száll, s mintha bizonyítani akar­ná. hogy az ő járműve se szalad el, ha elhagyja, odébb sétál. De hogy a jól tartott paci már is rá­léptet a járdaszegély pázsitjára csemegézni, az alacsony köpcös, idősecske ember sebtiben vissza­fordul. Szelíden „jó útra” vezérli az állatot, s alkalmasabb megol­dásnak véli, ha ő meg a hintó hátsó ülésén fészkeli el magát. Vigyáz, hogy a szép, színes pok­rócokat össze ne gyűrje, amíg szandálos lábát a „gyerek-ülés­nek” támasztja. Még igazít egyet fakózöld kalapján, s újfent át­sandít az autóbusz pilótájára: „Vagyok olyan úriember, mint te...” Na hogy az állomásra igyekvők is elsősorban őt vizitálják kíván­csian. Elvégre autóbuszt lépten- nyomon láthatnak. Meg a maga mivoltában semmivel se alább- való annál a motoros sárga bá­dogskatulyánál ez a konflis. Ra­gyogó fekete, mint az elébe fo­gott ló. A kereke meg piros, fe­hér csíkozással. A lámpájának is olyan tükrös-fényes a vörösréz burkolata, mintha az imént szi- dolozták volna. A lószerszám is telistele sárgaréz csatokkal, kari­kákkal. Tán nem is bérkocsi ez, ha­nem valamelyik mezőgazdasági nagyüzem afféle népihagyomá­nyos státuszszimbóluma. Rangos személyeket tisztelnek meg vele, akik rá is unhattak az autókra. De mégsem, hiszen a hintó há­tulján. meg a lámpáin is ott a rendszám: egy szép fehér 7-es . . . No de azért van az embernek szája, hogy érdeklődjön. Nem is nehéz az ismerkedés Hegedűs Antallal, Félegyháza — szerinte — utolsó konflisának tu­lajdonosával. Szíves beszédű, mint akinek vérévé vált, hogy a barát­ságos udvariasság természetes kö­telesség azok irányában, akikből él. Ezerkilencszázharminc óta „hajtó”, saját iparengedélyt 1939- ben váltott, addig alkalmazott volt Hajnal Sándornál. Kulcsár Istvánnál, Petrezselyem Jánosnál, Utesz Jánosnál, Vakulya Sán­dornál. — Ma is ebből él? Tud annyit keresni ? — Á —nem, dehogy... Hogy az őszintét mondjam, nyugdíjam van. Ezt már csak majdhogynem kedvtelésből csinálom. Van, hogy külön megrendelésre. Aztán vá­rosnéző sétára ülnek fel idelá­togatók. Meg a szülők is enged­nek a gyerekek kunyerálására ... — Mennyibe kerül egy kocsiká­zás? — Huszonöt-harminc forint. Attól is függ, milyen messzire, — Az állomásra rendszeresen kijár? — Csak — mikor errefelé van dolgom . Hajdanán négyesével, ötösével csattogtunk kifelé — — kivált a délelőtti vonatok­hoz- úgy kilenc tájt... Aztán — már a demokráciában vagy tíz éven át minden ballagáskor el­mentünk Szegedre. A végén ket- tőre-háromra fogyatkoztunk, oszt’ társultunk halasi bérkocsisokkal, meg jöttek Szentesről, Hódmező­vásárhelyről, másfelől. Negyven- ölven kocsi is grasszált.., Há­rem esztendeje ennek is fáj- ront... — Ezt a hintót mikor vette, olyan, mint az új — Ügy alakult ki. hogy a leg­fontosabb részeihez egy s mást csináltatni kellett. — Felhajtja a a pokrócot a bak előtt, a lábtó­nál.— Nézze, milyen fáin munka a lemezek illesztése. — Lehajol a hátsó kerékhez, a piros küllőket összefogó agy rézsapkájára mutat. — Olvassa csak. Némi nyakfacsarással kibetű­zöm a vésetet: „Cs. és kir. Udvari Kocsigyár. Budapest. Vác.” — Ez oszt hintó, igaz-e? — Erősíti meg jelentős szemöldök- felrántással. — Meg látja-e ott a lószerszám rézpénzén a hercegi koronát?... — Mennyit érhet a fogat — úgy mindenestől? — A ló minden további nélkül negyvenezret. A kocsi? Hh. .. Pár évvel ezelőtt Bugacon vol­tam. Hü, de fényképeztek ripor­terek, külföldi turisták! Olyan kapós voltam nekik, mint a kom- bis autók ablakán előbámészkodó kisborjúk. Azt kérdi egy belelke­sedett riporter, mennyiért adnám a konflist? Harmincezerért —, mondom vaktában, de ő már vág­ja is rá: „Meg van véve!” Nehe­zen, de csak belátta sok ma­gyarázkodásra. hogy nem eladó. Akkor vallotta be, hogy egy kol­légája nyolcvanezerért vett konf­list. — Nem hiszem, hogy újságíró volt az a kolléga. — Én se állítom, csak minden­esetre cimborája lehetett. Egy szó, mint száz, nem tudnék én soha megválni ettől a fogattól. Erre nyugodtan rá lehet mondani má­ma is, hogy — parádés kocsi. A 7-es számot is azért hagytam meg rajta. Emlékül. Ez volt az iparengedélyemben is. A régi vi­lágban huszonnégyig ment a rendszám, itt Félegyházán. Hu­szonhármán voltunk... — És a huszonnegyedik? — Tudja, 13-as nem volt. — Azért nem lehet olcsó mu­latság a fenntartása. — Hát nem. Csak egyetlenegy patkó 120 forintba kerül, a négy 480-ba. Egy patkóért tehát négy fuvart kell tenni. Régen 80 fillér volt darabja, s az alapfuvar is 80 fillér, egy vagy két személyre egyformán. Minden további utas plusz 16 fillért jelentett... Drága a patkó, na, mert alig van már, aki ért a csinálásához. — Szép lehetett annak idején, mikor együtt vonult az a 23 bér­kocsi. — Meghiszem azt. De mennyire egyetértettünk képviselőválasztás­kor. Ügy intéztük, hogy mind­nyájan a 48-as pártiak szolgála­tára álljunk. De akkor ágálni kezdett ám a kormánypárti vá­rosatya, hogy így meg úgy, ha nem lesz fiáker az ő embereik­nek, az összes bérkocsit bezárat­ja a város udvarára, és megnéz­hetjük a keresetünket... Mi is észnél voltunk ám. Nem egy bér­kocsisnak volt otthon dugeszban afféle tartalék hintája. Arra nem volt iparengedély. Na — ilyenek­ből elővettek kettőt-hármat. hadd jusson a mungóknak is, ha mu­száj. — Mungóknak? — így hívtuk a kormánypár­tiakat ... Tudja, a félegyháziak­kal nem lehetett kukoricázni... Igaz-e ..Bogár”? A tanúnak szólított lovacska szinte rábólint, ahogy hátra for­dítja csinos fejét. Szemellenzője alól kiragyog nagy, hűséges sze­me, orrának tompafekete bárso­nya. olyan „beszédesen” rebeg, mintha mondaná: „Az már szent­igaz. kedves gazdám”. Tóth István PHYLAXIA GYÁREGYSÉG KARCAGON • Az állattenyésztési program keretében a mintegy ötszázmillió fo­rintos beruházással elkészült Phylaxia gyáregység Karcagon. A jó minőségű és hatékony gyártásra tervezett üzemben kukorica-alap­anyagból különféle állati takarmánykiegészítők készülnek. HÁZUNK TÁJA Szamócatelepítés Kedvelt gyümölcsünk a földi­eper, amely hazánk éghajlati vi­szonyai között majd minden tá­jon termelhető. Csak a kifejezet­ten szélsőséges talaj- és időjárási körülményeket nem viseli el. A legkedvezőbb számára a könnyen fölmelegedő homok vagy homokos vályog típusú talajok valamelyi­ke. Fényigényes, nem viseli el az árnyékot. Gyümölcsfák alá csak akkor telepítsük, ha a fa még fi­atal és kevés árnyékot ad. Különösen a talaj tápanyag-el­látottságára igényes. Eredménye­sen akkor termeszthető, ha az előveteménye nem tartozik a ta­lajzsaroló növények közé. Földi­epret gyom- és károkozóktól men­tes talajba telepítsünk. Paprika és paradicsom után, sőt a kiforga­tott szamócaágyások helyére sem ültessünk, mivel ezeken a terüle­teken a vírus- és atkafertőzöttség megakadályozza majd az ered­ményes termesztést. Telepítés előtt csak teljesen érett istálló­trágyát adjunk, mert az éretlen istállótrágyát megsínyli a fiatal szamócatő. Az ültetést megelőző talaj,munka legalapvetőbb köve­telménye, hogy a talajt teljesen gyommentesítsük. Legalább 10— 14 centiméteres mélységben for­gassuk át, de semmi esetre sem mélyebben. A forgatással egyide­jűleg juttassuk ki a talajfertőt­lenítő szert is a Basudin 5 G gra­nulátumot, hogy a pajorok ne veszélyeztessék a fiatal növényt. A talajmunkával egyidejűleg a tápanyag-ellátottságának megfe­lelően műtrágyával pótoljuk a hi­ányzó mennyiséget. Hatóanyagtar­talomtól függően négyzetméteren- gént szórjunk ki. A talaj-előkészí­tést követően tanácsos az újonnan létesítendő ágyúsokat alaposan megöntözni, mert ez elősegíti a kedvező talajszerkezet kialakulá­sán túl a talaj nedvességtartalmá­nak a megőrzését is. A szamóca, különösen a gyökeresedés idő­szakában igényel sok nedvességet. A szamóca telepítésének idő­pontja meghatározó a következő év termésmennyiségére. A kora­őszi telepítés előnye többek kö­zött az is, hogy a szamóca tövei a hideg őszi napok beköszöntőre már kellően megerősödtek, jobban elviselik a téli megpróbáltatást. A gyökeresedésen kívül fontos, hogy a két-három lomblevél kialakulá­sával együtt, ekkorra a szívleve­lek is kellően fejletté váljanak. Ha korán telepítünk, nem lép fel annak a veszélye, hogy a ké­sőn megjelenő szívlevelek károso­dást szenvednek a téli hidegben. A legtöbb hiba az ültetés mély­ségével kapcsolatos. Ha mély­re telepítünk, akkor a tövek be­fulladnak, ha pedig magasra, ak­kor könnyen kiszáradhatnak, te­hát a szívlevelek kezdeménye min­denképp látsszon ki a talajból. Az ültetőfa régi szerszám, de feltétlenül ezzel végezzük a tele­pítést. Eltekintve attól az esettől, ha a palánták gyökere erősen fejlett, akkor inkább ültetőkanál­lal vagy ásóval ültessük el a pa­lántákat. A talajba helyezéskor semmi esetre se hajoljon vissza a tövek gyökere, mert ezzel a gyökeresedés vontatottá válik; rosszabb esetben a palánta el is száradhat. Fontos tudnivaló, hogy a pa­lántaiskolából vagy az anyatövek mellől fölszedett gyökeres inda­növényeket gondosan válogassuk újra és csak az egészségeseket te­lepítsük el. Gyökerükről ne ráz­zuk le a rátapadt földet, mert az elősegíti a gyökeresedést. A be­telepített ágyúsokat négyzetméte­renként 20—40 liter vízzel ön­tözzük meg. A gyökeresedés si­keresebb, ha a szamócaágyások fö­lé esőztető berendezést szerelünk. Gazdaságos helykihasználás A nagy helyet foglaló, magas törzsű gyümölcsfák ideje lejárt. Kiskertekben, de nagyüzemekben is igyekeznek a rendelkezésre ál­ló helyet a leggazdaságosabban kihasználni. Erre alkalmasak az intenzív koronaformák: például a termőkaros orsók és a különböző gyümölcssövények. Mindkettő kialakításának egyik fontos eszköze a hajtások leköté­se. Ezzel az eljárással tulajdon­képpen oly módon avatkozunk be a fa életébe, hogy csökkentjük a fa növekedési erélyét a termőké­pesség javára. A lekötözés hatá­sára a megszokottnál jóval ha­marabb, az ültetés után már 3—5 év elmúltával termést kapunk. Az eljárás élettani alapja az, hogy a hajtások vízszintes, vagy azt megközelítő helyzetben törté­nő rögzítése elősegíti a termőrü­gyek kialakulását. Az almákat általában a vízszin­testől fölfelé 30, a körtéket növe­kedési erélyűk szerint 15—30 fo­kos szögben kell rögzíteni. A lekötözéshez erős, vastag zsinórt használjunk úgy, hogy a kötés helye az ágakat ne vág­hassa be. Számítsunk a rész vas­tagodására is, ezért lazán kös­sük, hogy a zsinór később se szo­ríthasson. A kötözőanyagot föld­be helyezett cövekekhez, drótkor­donokhoz, vagy a fa törzséhez is erősíthetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents