Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-04 / 206. szám
1979. szeptember 1. • PETŐFI NÉPE • J Szívvel, lélekkel, emberséggel Sötétszőke, váltig érő haj. Csinos, divatos ruha. Magabiztosságot sugárzó termet, figyelmes tekintet. Első pillantásra így jellemezhető a kecskeméti Széchenyivárosban lakó Farkas Sándorné. Csak néhány perc elteltével figyelek föl homlokára, amelyen a töprengés és gondolkodás redői szaladnak ráncba, ha nyomatékot akar adni szavainak. Marika 32 éves — nem igaz, hogy a nők koráról illetlenség árulkodni, legalábbis jélen esetben —, s négy gyermek anyja. A legidősebb: Sanyi 7, Marika 6 éves. A kisebbik: a négyéves Évike és a csak sorrendiben utolsó hároméves Attila. Négy gyermek. Szinte hagyomány ez Farkaséknál, férje is, ő is négygyermekes családban nőtt föl. KÉPERNYŐ Ünnepi, alkalmi műsorok • Ünnepi pillanatok: együtt a Farkas család. (Straszcr András felvétele) — Tévedés, hogy a négy gyerek megsokszorozza magát, szerintem kettővel sincs kevesebb gond. S hogy párosával vannak a fiúk és a lányok, még a ruhával is jól gazdálkodhatunk — magyarázza. — És úgy ragaszkodnak egymáshoz, olyan hálásak. amilyenek csak a nagy családban növekvő gyerekek tudnak lenni... Hét évig itthon voltam velük, s a gyes számtalan előnye mellett a hátrányait is érzem. Sanyi csak a kötelező fél évet töltötte az óvodában, s bizony nehezebben ment neki a beilleszkedés a közösségbe. Éviké középső csoportos, nem idegenkedik semmitől, s olyan szépen versel, hogy öröm hallgatni. Mert hiába adtaim én papírt és ceruzát elébük, hiába igyekeztem pótolni a szakképzett óvónő pedagógiai munkáját, nem lehettem egyenrangú... Pedig éppen a gyerekek miatt tanultam, elvégeztem a marxista középiskolát, és az egyetemet. S az, aki ennyi fáradságot sem vesz, az hogyan vállalhatja felelősséggel a gyermeknevelést a gyes ideje alatt? Attila viharzik be az ajtón, egy pillanatra megáll, s azután elővesz egy dobozt, hogy a játékok közül válogasson. A heverőn egy pillanat alatt vásárt rendez, de végül is a pillanatnyilag legkedvesebb játékkal, egy lécdarabbal, dobkoncertet rögtönöz. Édesanyja szavára — „tedd el őket, álmosak!” — csöndben visszarámol a dobozba, s még kinyargal egy kicsit az udvarra. — Nem mondom, hogy nem kötnek le minket a gyerekek, de férjemmel, aki tűzoltó, megszerveztük az „életvitelünket”, úgy, hogy mindketten el tudjuk látni munkahelyi feladatainkat is. Legtöbbször a férjemre hárul, hogy a gyerekeket elvigye az óvodába, én is, ő is váltóműszakban dolgozunk, úgyhogy egymásra csak kevés idő marad. A vasárnapok közül egyet tölthetünk együtt Ihavonta, de azt igyekszünk kihasználni. Szinte rös- telljük, hogy olyan ritkán jutunk el szüléinkhez, a dédnagymamához, testvéreinkhez, de mosni, vasalni, takarítani is kell... Férjem a szabad napjaiból kettőn a szüleinek segít. Ezért zöldséget, tojást, gyümölcsöt kapunk tőlük, meg minden évben egy disznót, amit a tanyán vágunk le. s apránként hozzuk haza. Ez igen nagy segítség a csalódnák. Az én édesanyám pedig a varrással segít, nemcsak a gyerekeknek, nekem is megvarrja a ruhákat. így a ruházkodásra sem kell sokat költeni. Soha semmilyen készételt sem hozok haza, süteményt is magam készítek. Ezen sokat lehet takarékoskodni. Mindent összevetve így tudunk gazdálkodni a kettőnk jövedelméből. A két szoba közül a kisebbik most a gyerekeké. Fekvőhely fekvőhely mellett. A konyhában az asztalt pótló pultnál csak négyen férnek el, mint a fecskék a fészek szélén. — Nagy gondunk a lakás kicsinysége. Most még csak hagy- ján, de ha nőnek a gyerekek? Talán, ha az OTP ezt visszavásárolná, akkor építkezésbe kezdenénk, mert egy nagyobb OTíP-lakás Rezsijét — azt bizonyára kapnánk is — a négy gyerek mellett nem tudnánk fizetni ... Most éppen olyah tanácstalan vagyok, mint azok, akik hozzám szoktak jönni, hogy segítsek ügyes-ibajos dolgaik intézésében. Ugyanis, mielőtt beköltöztünk Kecskemétre, Ballószög- ben laktunk, s ott tanácstag is voltam. Pedig már akkor megvolt a három gyerek ... Egy évig még megkíséreltem, hogy továbbra is tanácstagként tevékenykedjek, de ilyen távolságból mór nem lehet becsülettel megfelelni az elvárásoknak. Nagyon szerettem a tanácstagi munkát, szívesen segítettem, mert sok embernek kell a segítség a jó szó, az emberség. Itt a lakótelepen azonban sokkal nehezebb ... Mintha mások lennének az emberek ... Pedig nem kevesebb az emeletes házakban sem a támogatás, a jó szót váró, arra rászoruló ember. A lakótelepi pártmunka szervezéséről, is úgy vélékedek, hogy csak akkor lesz igazán teljes, ha ennek a céljának megfelel, segíti az idős, a munkában megfáradt embert, s raj:tav már ne kötelességeket kérjen számon, hanem a munkás életének megbecsülését juttassa kifejezésre. Néha fölkeresem Laci bácsit, aki itt lakik a közelben, beszélgetünk egy kicsit. Nehezen mozog már,' nem tud a taggyűlésre elmenni. Semmilyen munkát — legyen az társadalmi megbízatás — nem lehet szív, lélek és emberség nélkül végezni. A műkerti szociális otthonban vagyok gondozónő, 1967 óta, a gyes után is oda mentem vissza. Hogy milyen nehéz a magatehetetlen embereket ápolni, gondozni, mekkora fizikai megterhelést is jelent ez a munka, aat csak az tudja igazán, aki ápolt mór beteget. Kevesen is vállalkoznak rá, s kevesen is maradnak ott. S hány helyen lehet jóval többet keresni, játszi könnyedséggel? Nem is tudom elítélni azokat, akik nem tudják csinálni ezt, ha nem hivatásból vállalják ... Mostanában azt forgatom a fejemben; hogy ha elkészül az új kórház, jó lenne átjönni. Megvan a szakácsképesítésem is, bár szívem szerint inkább osztályra szeretnék kerülni, ápolónőnek. Ehhez természetesen újra tanulni kellene, letenni a különbözeti vizsgát. Közelebb is lenine, ez a gyerekek miatt nem mellékes ... A .tanulást is vállalom, s az éjszakai Olvasásra szánt órákat — mert csak akkor jut a könyvre idő —• újra tankönyvekre fordítanám ... Lassan sötétedni kezd. A kicsik esznek, fürödnek, s ágyba indulnak. Reggel fél hatkor — mint mindennap — kelniök kell. A mese azért sohasem maradhat el. A látogató észreveszi, hogy alkalmatlankodik, elköszön. A lép- csőlházból még utánam int a fiatalasszony. Ha az utcán látom, bizonyára nem figyelek föl rá. Olyan, mint a többi fiatál nő. Hogy négy gyerek édesanyja, nevelője, idősek, elesettek istápolója, iskolapadban ülő, magát képző „egyenrangú” asszony — azt csak az tudja róla, aki ismeri. Nagy Mária Szűkszavú tárgyilagossággal közölte Várkonyi Balázs, A volt egyszer egy tűz... szenkesztő- műsorvezetője 1979. szeptember 1-én, hogy ez év január 24-én féllobbant az E—2-es zsanai kút. A 'képernyőn is félelmetesen perzseltek a magasba kúszó lángok, a füst fenyegetően terült, szét a tájon. A veszedelemről utólagosan tudósító riporter jól tudta, hogy a látvánnyal szavai nem vetekedhetnek, ezért mellőzte az ilyenkor maguknak szinte tola- kodóan helyet követelő jelzőket. Ráérzett arra is, hogy a mentő- csapat pátoszos méltatása éppen , a kötelességüket teljesítő emberek magatartásával feleselt volna. Hiszen éppen az volt a nagyszerű, hogy a különleges veszélyhelyzetben is magátóf értetődő természetességgel tették dolgukat. Miinél vadabbul robogott a láng, annál megfontoltabban próbálták útját állni, megszelídíteni, térdre kényszeríteni. A szegedi körzeti stúdió stábja tisztában volt azzal, hogy több mint fél évvel az ötvenhatodik magyarországi gázkitörés elfojtása után, elsősorban a miértek foglalkoztatják az embereket. Mi okozta az Oly nagy kárt, oly sok gondot kiváltó szikrát, hogyan kísérelték mag újra és újra a rettenetes erejű kitörés elhárítását; ez érdekelte elsősorban a közvéleményt. Pontos, hiteles választ kapták a dokumentumfilmből. Külön köszönat jár a többletért: a nehéz küzdelemben formálódó emberek bemutatásáért. A rendező, az operatőr jellemző képsorokkal ábrázolta, hogy a tűzoltók, az olajbányászok, a katonák miként álltak helyt az olykor reménytelennek látszó helyzetekben. Nem titkolták: a kudarcos kísérletek után átmenetileg többen elcsüggedtek. Arról sem hallgattak, hogy a második- harmadik 'hét végén nagyon kívánkoztak haza. A bányásznapi megemlékezésnek is nagyon szép, Volt egyszer egy tűz... legfőbb értékét mégis a közösség kialakulásának érzékletes bemutatásában látom. Azért formálódhatott ki ez a nagy csapat, mert mindegyikük személyes ügyének érezte az E 2-es „megfogását”. A másnap sugárzott „Bányásznapi randevú” készítői nehéz feladatra vállalkoztak. Az ünnep olykor közhelyekre, frázisokra csábít. Talán a riportalanyok gondosabb megválogatásával adhatott volna maradandóbbat a szegedi és pécsi körzeti stúdió közös műsora. Az üresjáratok, a szerényebb lehetőségek ellenére ez az élő adás nem maradt el — például — az alkotmánynapi- tól... Még a máskor kitűnő Nézőpontot is elhalványította az al- kalmiság kényszere. Tulajdonképpen — feltehetően — maguk sem tisztázták, hogy mit is akarnak mondani a művészképzésről. Volt egy kis filimösszeállításuk a leendő festők, muzsikusok, színészek, szobrászok, filmesek legutóbbi szentendrei találkozójáról. A gombhoz kabátot kerestek, és talán ötven-hatvan percben sorra vették a művészeti főiskolák szinte valamennyi gondját. A felsorolásnál nem jutottak sokkal előbbre, nem is juthattak. Már maga a kiválasztás, a felvételi rendszer megérne egy külön misét, kettőt is. (Közbevetve: ha már olyan sokba kerül egy- egy diák kitanítása, miért nem áldoznak valamivel többet egy alaposabb rostálásra?) Szemmel láthatóan, füllel hallhatóan más húrokat pengettek a meghívottak. Nehéz lenne azt a közös nevezőt megtalálni, amely alapján pont ezt a négy főiskolai oktatót, művészt ültették a kamerák elé. Csodálható-e, hogy szinte egymástól függetlenül fejtették ki véleményüket. Már aki beszélhetett: az Iparművészeti Főiskola szerény képviselőjébe a többiek szinte belefojtottták a szót. Némely erősen vitatható megállapítás után elmaradt a szerkesztői, műsorvezetői kérdőjel. A tehetségek hiányán sajnálkozó művész gondolt-e azokra a színészekre. akik hiába jelentkeztek annak idején: könnyűnek találtattak. Ma szinte elképzelhetetlen nélkülük a hazai színjátszás. Vissza kellene térni a művész- képzés éléi és gyakorlati problémáira. még a tanévkezdés idő- szerűsítése nélkül is. H. N. A közeljövőben jelenik meg az Új magyar tájszótár első kötete Üjabb nagyszabású nyelvtudományi munka eredménye kerül az «'vasok széles táborához a közelben: az utolsó simításokat végzik a nyomdában az Üj magyar tájszótár első — A-fóí D-ig terjedő — kötetén. A megjelenésre váró új sorozattal kapcsolatosan. B. Lőrinczy Éva. a nyelvtudományok doktora, a szótár főszerkesztője egyebek között elmondta, hogy a munkának a magyar tudományos könyvkiadásban, a magyar nyelvtudományban már voltak előzményei. Szinnyei József kétkötetes magyar tájszótára a századfordulón. 1893. és 1901. között jelent meg. Az új nyelvjárási szótár készítésekor az ö munkáját folytatták a tudósok. Ezenkívül az 1960. végéig megjelent, illetve összegyűjtött néprajzi folyóiratokat, dokumentumokat, valamint a múzeumokban, kutatóintézetekben, egyetemi tanszékeken fellelhető. még kéziratos nyelvjárási és néprajzi gyűjtések anyagát dolgoztak fel. A nyelvtudósok azonban nemcsak a nyomtatott és a kéziratos lurmában levő anyagot vették figyelembe, hanem áttekintettek jelentős mennyiségű népköltési terméket is. így például forrásaik között szerepel a Néprajzi Múzeum etnológiai adattárának, a Bartók- és Kodály-féle gyűjtések nyomtatásban megjelent szövegeinek, a magyar népzene tára anyagának egy része. A folklór körébe tartozó alkotások közül leginkább a népmeséket használhatták fel. Az első kötet mintegy 30 ezer szócikket számlál, s tartalmazza mindazokat a segédleteket, amelyek megkönnyítik a szótár használatát. A szólások, a szóláshasonlatok és a közmondások az új magyar tájszótár anyagának legszínesebb fejezetei közé tojtoznak. A szótárat négy, egyenként mintegy 130—150 ívet kitevő kötetben jelentetik meg, s összesen 120 ezer szócikket közölnek majd. Már javában írják a második kötet anyagát, amely a D-től az E-ig dolgozza fel a tájszavakat. Megjelenése 3—4 év múlva várható. A MABEOSZ szeptember 15- én rendezi az 52. országos bélyegnapot, amelynek rendezvényein a több mint 160 ezer hazai fi'latelista és a szép bélyegek „szervezetlen” kedvelőinek tömege vesz részt. Egyebek között ebből az alkalomból hirdetik ki az év legszebb bélyege pályázat eredményét, s a szövetség székházában megnyitják a hagyományos országos bélyegkiállítást. Az 52. országos bélyegnapokról és kiállításról a posta tízforintos bélyegblokkot bocsát ki, amely az első magyar bélyegtervrajz készítőjének, Than Mórnak, valamint Rowland Hűlnek, a bélyeg feltalálójának portréját ábrázolja. (MTI) Pályázat a mezőgazdasági melléktermékek gazdaságos felhasználására A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa pályázatot hirdetett a mezőgazdasági melléktermékek gazdaságos felhasználására a nagyüzemekben. Olyan munkák benyújtását várják, amelyek a gazdaságokban nagy mennyiségben rendelkezésre álló mezőgazdasági vagy élelmiszeripari melléktermékek ésszerű felhasználására tesznek javaslatot. Egyebek között a szalma, a kukoricaszár és a kertes » i hulladékok jelentenének jó kiegészítést a takarmányozásnál, ahol a kívántnál nagyobb arányban használják fel az abrakot és más értékes takarmányféléket. A pályamű értékét növeli, ha a módszer a gyakorlatban már „vizsgázott”. A pályázat nyílt. Benyújthatnak eddig más, pályázaton részt nem vett és nem publikált dolgozatokat. A jeligés pályázatokat a TOT ágazati koordinációs főosztályára kell beküldeni (Budapest, V., Akadémia utca 1 —3.) 1979. december 31-ig. A pályamunkákat neves szakemberekből álló zsűri bírálja el. Javaslatuk alapján egy tízezer forintos, két hétezer forintos és három ötezer forintos díjat osztanak ki. Az eredményt 1980 áprilisában teszik közzé. (MTI) (MTI) Ifjú borászok vetélkedője Az elmúlt hét végén első ízben rendezték meg a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságokban dolgozó ifjú borászok szakmai és politikai vetélkedőjét a kiskőrösi járási KISZ-bizottság, a Kiskőrösi Állami Gazdaság KISZ-bizottsága szervezésében a Kiskőrösi Állami Gazdaság tabdi kerületének központjában. Hét csapatban 21 fiatal szakember nevezett a versenyre, s mérte össze tudását a politikában való jártasságból, valamint a szakmai felkészültségből. Az egésznapos vetélkedőn az első helyet a Helvéciái Állami Gazdaság csapata szerezte meg, a második helyen az Izsáki Állam; Gazdaság, a harmadik helyen a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság csapata végzett. A szakmai kérdésekben a legjobbnak a hel- véciai csapat bizonyult, míg a szikraiak a politikai felkészültség magas színvonaláról tettek tanú- bizonyságot. Az ifjú borászok találkozóját a tervek szerint évente meg fogják rendezni, hiszen a fiatal szakemberek számára a vetélkedő a hasznos ismeretek szerzését, s a gyakorlati tennivalókban való jártasság elmélyülését jól szolgálja. • Kisközség a bajai járásban. Lakosainak száma 1718, területe 2610 hektár. Néhány szép oszlopos tor- nácú házat és a falu szélén használaton kívüli szélmalmot talál az érdeklődő. Korszerű gépműhelyek típusterveivel bővül a kínálat A beruházók, a tervezők és a kivitelezők munkáját egyaránt újabb típustervekkel segíti az AGROBER. amely a mezőgazda- sági és élelmiszeripari'beruházások döntő többségéhez — mintegy 30 százalékához — szállítja a tervdokumentációt. Az AGROBER jegyzékében 161 tipizált terv szerepel, a legtöbbet a szarvasmarhatartásban alkalmazzák — több mint nyolcvanat —, de a sertéstartó nagyüzemek is több mint 40 dokumentációból rendelhetnek. Viszonylag kevés a típusterv az élelmiszeriparban, valamint az erdészetben és a faiparban. Az AGROBER-nél a tervezők most újabb létesítmények később általánosan használt tervdokumentációját készítik el. A mező- gazdasági üzemekben mind nagyobb szükség van korszerű gépműhelyekre. szervizekre, mert a jelenleg nagy számban használt óriás traktorok és egyéb nagy testű kombájnok a' régebbi gépjavító üzemek kapuján már be sem férnek, nemhogy még ott modern javító munkára lenne lehetőség. A tervezők hazai és külföldi tapasztalatok felhasználásával olyan gépjavító létesítmények • terveit vetik papírra, amelyekben korszerű diagnosztikai műszerek, nagy teljesítményű j'avítóberendezések elhelyezésére van lehetőség. A tipizálási munkához széles körben felhasználják ,a tudományos kutatók legújabb eredményeit. (MTI) Barangolás Bács-Kiskunban Szeptember 15-én: országos bélyegnap
