Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

2 I PETŐFI NÉPE 0 1979. szeptember 4, Az el nem kötelezett országok VI. csúcsértekezlete Interjú Kádár Jánossal Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára hétfőn fogadta dr. Konrad Faltért, az ARD bécsi irodájának vezetőjét és interjút adott az NSZK-beli te­levízióállomásnak. A beszélgetésen jelen volt Pálos Tamás, az MSZMP Központi Bizottságának osztályve­zető-helyettese. (MTI) események sorokban MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnö­ke üdvözölte a taskenti nemzet­közi újságíró-szeminárium részt­vevőit. (TASZSZ) BUDAPEST A Magyar Népköztársaság kor­mánya gyors segélyt küldött a ni- caraguai népnek. Az elsősorban gyógyszereket tartalmazó külde­mény a Magyar Vöröskereszt köz­vetítésével szeptember 2-án érke­zett Managuába. (MTI) LONDON Lord Carrington brit külügymi­niszter tegnap „magánjellegű” megbeszélésen találkozott Lon­donban Hernan Cubillos-szal, a Chilei Junta külügyminiszterével. Ezzel kezdetét vette a befagyasz­tott brit—chilei diplomáciai kap­csolat felülvizsgálása. (MTI) BERLIN Magyar—NDK történésztalálko­zó kezdődött tegnap Neubranden­burgban. A hagyományos közös kollokviumok idei témája a népi demokratikus fejlődés, különös­képpen az agrárforradalom prob- lématikája a kelet-európai orszá­gokban. A tanácskozás a hét vé­géig tart. (MTI) JERUZSÁLEM Az izraeli kormány vasárnapi ülésén konfliktus robbant ki: Ji- gael Jadin miniszterelnök-helyet­tes tiltakozott a kabinet múlt hé­ten távollétében hozott döntése el­len, amellyel újabb négy zsidó te­lepülés létesítését határozták el a megszállt Ciszjordániában. A vi­tát elnapolták. (AFP, Reuter, UPI) (Folytatás az 1. oldalról.) sak vagyunk azért az őszinte tá­mogatásért, amelyet a Szovjetunió nyújtott Kubának, és amellyel se­gített bennünket a forradalom leg­nehezebb esztendeiben. Kuba erejét nem kímélve dolgo­zott azon, hogy megteremtse a csúcsértekezlet megrendezésének anyagi és politikai feltételeit. „Az elkövetkező három évben, amikor Kuba elnököl a mozgalomban, ezt a tisztséget az ismert normák alap­ján tölti be. Türelmesek, megfon­toltak, rugalmasak és szerények leszünk” — emelte ki a kubai ál­lamfő. Fidel Castro élesen elhatárolta Kubát az Egyesült Államok közre­működésével létrejött egyiptomi— izraeli különbékétől. Ezután a szónak nagy elismerés­sel szólott a dél-afrikai, a namíbiai és a zimbabwei nép függetlensé­géért vívott küzdelemről. „Kuba teljes támogatásáról biz­tosítja Vietnamot, amely annyi Miközben a világ elsősorban a térség két másik országára, Afga­nisztánra és Indiára figyelt, kü­lönös vonatkozásban ugyan, de mindkét szomszéd országgal kap­csolatban szó esett Pakisztánról is. Afganisztánnal összefüggésben úgy, hogy egyértelműen pakisztá­ni területről szervezték az új af­gán népi állam elleni 'támadáso­kat, India viszonylatában pedig, hogy az ottani belpolitikai nehéz­ségekkel egyerjes arányban növe­kedett a Pakisztán által provo­kált határincidensek száma. Régi igazság, hogy egy állam külpolitikája nem választható el annak belpolitikájától. A mai Pa­kisztánban ez újra látványosan bebizonyosodik. Mind több jel mutat arra, hogy Ziaul Hak tá­bornok ígéretei ellenére rezzenet- lenül folytatni kívánja diktatóri­kus vonalvezetését és drákói esz­közökkel némít el minden bíráló hangot. Amikor a tábornok, még Zulfi- kar Ali Bhutto vezérkari főnö­keként, katonai puccsal átvette a hatalmat, arra hivatkozott, hogy „kizárólag a zavaros belpolitikai helyzet miatt, rövid átmeneti idő­re, az új választások kiírásáig” irányítja az országot. Azóta több­ször is elhalasztotta a választások megtartását. Legutóbb Bhutto világszerte sok bírálatot kiváltót kivégzése után nyilatkozott úgy, hogy „most már mindenképpen” 1979 novembere áldozatot hozott és annyi vért vesztett az amerikai agresszió kö­vetkeztében. Kuba számára Viet­nam szent” — jelentette ki Cast­ro. „A vietnami nép, amely vala­mennyi fejlődő ország nevében vívta harcát, jelenleg az imperia­lista blokád és a kínai kormány árulásának áldozata. Az Egyesült Államok és szövetségesei ma so­kat beszélnek az úgynevezett viet­nami menekültek kérdéséről. Hall­gatnak viszont a sok millió Palesz­tináiról, és a sok százezer afrikai­ról, akik szétszórva élnek a vilá­gon. Kína meg akarta leckéztetni Vietnamot. A kínai kormánynak azonban — amely támogatta Pi­nochetet Chilében, az Angola el­len végrehajtott dél-afrikai invá­ziót, a trónjától megfosztott iráni sahot, Nicaraguában Somozát, fegyvereket szállított Egyiptom­nak és egyetért az Egyesült Álla­mok Kuba ellenes blokádjával — sem joga, sem erkölcsi alapja nincs ahhoz, hogy bárkit is megleckéz­tessen”. lesz a választások „végleges és visszavonhatatlan” időpontja. Ek­kor már sokan kétkedve fogadták ezt az államfői bejelentést — és az események őket igazolták. A legújabb hírek szerint Ziaul Hak televíziós nyilatkozatban kö­zölte a pakisztáni iszlám köz­társaság lakosságával, hogy a vá­lasztásokat ismét „elhalasztják”, katonai kormányzata továbbra is hatalmon marad, természetesen a valamennyi demokratikus jogot „felfüggesztő” rendkívüli állapot­tal együtt. Ezzel egyidőben nemcsak foly­tatódott, hanem megerősödött a letartóztatási hullám, amely első­sorban a kivégzett Bhutto nép­pártja ellen irányult. Miközben sorra születnek a fanatikus isz­lám szellemet tükröző új és új rendeletek, a katonai hatóságok lesújtottak Bhutto családjára is: letartóztatták a kivégzett kor­mányfő huszonhat esztendős lá­nyát, azzal a váddal, hogy „meg­sértette a rendkívüli állapot ren­delkezéseit”. Sokasodnak annak jelei, hogy a pakisztáni belpolitikának ez az irányzata Szaúd-Arábiától kezdve Washingtonon át egészen Pekin- gig lényeges, anyagiakban is ki­fejezhető támogatást élvez. A fo­lyamat jellege olyan, hogy mind több megfigyelő teszi fel a kér­dést: milyen veszélyt jelent ez az egész neuralgikus és stratégiailag érzékeny térség biztonságára. H. E. I . A kambodzsai képviselet kér­déséről szólva a kubai elnök ki­jelentette: Kuba álláspontja jól ismert: kizárólag a Kambodzsai Népiköztársaság kormányát ismeri el a nép jogos képviselőjének. Ku­ba ugyanakkor teljesítette a csú­csot rendező ország státusából fa­kadó kötelezettségét és lehetővé tette, hogy mindkét kambodzsai képviselet jelen lehessen a konfe­rencia színhelyén, és azt várja, hogy az el nem kötelezett mozga­lom ehben a kérdésben is „etikus és reális döntést hozzon”. A világnak békére van szüksége — fejezte be a politikai helyzetről tartott elemzését a kubai államfő — olyan békére, amelynek gyü­mölcseit minden ország, kicsik és hatalmasak egyaránt élvezhetnék. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentősége van a közelmúltban II. megállapodásnak. „Világunk- aláírt szovjet—amerikai SALT— ban ma nincs más alternatíva, mint a béke”. (MTI) Megnyílt a brit szakszervezetek kongresszusa Romló gazdasági helyzetben és még komorabb kilátások köze­pette egy munkásellenes konzer­vatív kormánnyal farkasszemet nézve esztendők óta a legharco­sabb hangulatban nyílt meg a brit szakszervezetek évi kongresz- szusa Blackpool-ban. A tőkés vi­lág legnagyobb múltú szakszerve­zeti központja 112 Szakszerveze­tét és 12 milliós tagságát 1200 küldött képviseli. Len Murray, a TUC főtitkára már a kongresszus előestéjén tartott sajtóértekezletén kimond­ta, hogy 20 éve nem volt ilyen feszült viszony a szakszervezeti mozgalom és egy konzervatív kormány között, mint ma Ang­liában. Tom Jaokson, a TUC el­nöke ugyanezt az alaphelyzetet fogalmazta meg elnöki megnyitó­jában. Kifejtette: „reakciós, kon­zervatív kormányunk van ..., amely a 30-as években csődött vallott gazdasági eszközökkel akarja átalakítani a társadalmat. Anglia népének az életszínvonal csökkentése és a tömeges munka- nélküliség régi, lejáratott gyógy­szereit kínálják. Moss Evans, a legnagyobb brit szakszervezet főtitkára a kom­munista Morning Star hasábjain fejtette ki, hogy Margaret Tha­tcher kormánya sokkal súlyosab­ban fenyegeti a szervezett dolgo­zókat, mint a hírhedt ipari tör­vény, a Heath-törvény. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Pakisztáni halasztás Magyar vezetők üdvözlő távirata Havannába Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke üdvözlő táv­iratot intézett az el nem kötele­zett országok Havannában ülése­ző VI. csúcsértekezletéhez.; A táv­irat hangsúlyozza: a Magyar Népköztársaság nagy jelentőséget tulajdonít az el nem kötelezett országok mozgalmának és szoli­dáris az imperializmus, a gyar­matosítás, az újgyarmatosítás és a fajüldözés ellen vívott harcával. A Magyar Népköztársaság támo­gatásáról biztosította a mozgalom kezdeményezéseit, amelyek elő­segítik a világ békéjének meg­őrzését, az enyhülési folyamat előrehaladását és a leszerelés ügyét. A magyar vezetők kifejez­ték reményüket, hogy a mozga­lom országai antiimperialista ösz- szefogásának erősítésével meg­alapozza a nemzeti függetlenség megszilárdításáért, a gazdasági önállóságért, a békéért, és a tár­sadalmi haladásért folytatott to­vábbi küzdelem sikerét. (MTI) Helmut Schmidt ma érkezik Budapestre Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának meghívására Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztár­saság szövetségi kancellárja ma hivatalos látogatásra hazánkba érke­zik. Életrajza Helmut Schmidt 1918. decem­ber 23-án született Hamburgban, ott érettségizett 1937-ben. Ezt kö­vetően katonai szolgálatot telje­sített. 1945-től a hamburgi egye­temen államtudományi és köz- gazdasági tanulmányokat folyta­tott. 1949-ben közgazdász diplo­mát szerzett. 1946-tól tagja a Német Szociál­demokrata Pártnak. 1947—1948 között a Szocialista Német Diák- szövetség szövetségi elnöke volt. 1949-től a hamburgi Gazdasági és Közlekedési Hatóság Közlekedési Hivatalának munkatársaként, majd 1952—1953 között a hivatal vezetőjeként dolgozott. 1953-tól 1961-ig a Szövetségi Parlament tagja volt. 1957-ben a Német Szo­ciáldemokrata Párt Szövetségi Parlamentbeli Frakciója elnöksé­gének, majd 1958-ban a párt szö­vetségi elnökségének tagjává vá­lasztották. 1961-ben visszatért Hamburgba, 1965-ig a város belügyi szenátora volt. 1965-ben újraválasztották a Szövetségi Parlamentbe, ahol 1967-től a Német Szociáldemokra­ta Párt parlamenti frakciójának elnöke lett. 1968-ban a Német Szociáldemokrata Párt elnökhe­lyettesévé választották. 1969—1974 között előbb hadügy-, majd gaz­dasági- és pénzügyminiszter, ké­sőbb pénzügyminiszter volt a szö­vetségi kormányban. 1974. május 16-án megválasztották, majd 1976. december 15-én újraválasztották a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának (MTI) Szekér Gyula hazaérkezett Líbiából Szekér Gyulának, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének vezeté­sével hétfőn hazaérkezett Líbiá­ból a magyar kormányküldöttség, amely részt vett a líbiai forrada­lom tizedik évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken. A küldöttség tagja volt Garai Ró­bert külügyminiszter-helyettes is. A delegáció fogadásán a Feri­hegyi repülőtéren ott volt Abdel- gader O. Refadi, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam budapesti nagykövetségének ideiglenes ügy­vivője is. (MTI) ISZTAMBULI JEGYZETEK 1. A Boszporusz felett # Az isztambuli egyetem környéke. Invázió készül Nicaragua ellen ötvenvalahány óra az ősi Sztambulban a kevésnél is ke­vesebb. ötszázhét mecset, kétszáz templom: a hét hegyen épült; két világrész, Európa és Ázsia határ­pillérein magasodó Isztambul, a négymilliós keletien nyüzsgő vi­lágváros ezrével kínálja a cso­dákat. A Kék Mecset, a Hagia Sophia, a hajdan falai között ma­gyarokat is fogva tartó Jedikule, vagy Topkapi, mely 360 szobájá­val négyszáz éven át szolgált a szultánok palotájául. Láttam me­sés kincseit, több ezer grammos smaragd ékszereit, gyémánt-, za­fír, rubinékes kelyheit. a hárem­hölgyek hálóhelyeit, a szul­tán fürdőmedencéit. Lenyűgöz­tek. ám még sincs szavam róluk. A bédekkerek, melyekből az uta­zás előtt okultam, hasonlíthatatla­nul szakszerűbb leírást adnak. Néhány véletlen találkozás, mely kikívánkozna belőlem az ellenté­teknek ebből a mesés varázslatos városából. — Komm, mein Herr, komm! — vonszol félszeg erőszakkal egy gyér hajú fiatalember a Kapala Carsi, a nagy bazár negyvenva- lahány utcájának egyikén. Izzadó keze a csuklómra fonódik, húz maga után a forgatagban. — Komm — mondja, s a biztonság kedvéért újra és újra hátranéz, megvan-e a zsákmánya. — Ich habe Fabrik, komm, mein Herr. — Semmit se érne szabódásom, netán a tiltakozás, menni kell, ha már az úr horogra akadt. Tizenkét négyzetméteres „áru­ház”, bőrkabát, kékben, barná­ban, zöldben, irhabundák lógnak a mennyezetről. A keményfejű törökről, aki a fél Carsin végig­vonszolt, ömlik a víz. Kint káni­kulai forróság, negyven fok js lehet, bent a szűk üzletben a fő­nök és társa, aztán a segédje, és még egy segédje, ötödiknek pe­dig barátom, a gyártulajdonos. Hellyel kínálnak, apró poharak­ba öntik a teát. Ennyi előzékenység láttán az ember ellágyul, kényszert érezne rá, hogy vegyen vagy két-három bundát. De hát abból az útrava- lóul hozott húsz dollárból, amely­nek már megérkezéskor elúszott a fele... Mutatom és mondom s: — Fiúk, nincs pénz. — Ó, hát te magyar vagy! — szólal meg magyarul békés elté­rítőm. Mondja nevét, Fehmi Otoglu, magyarázza, hogy apja magyar volt, hogy szereti fajtá­mat, a magyar rendes ember. Es­te, majd zárás után szívesen rám szán néhány órát, hogy megmu­tassa a várost. — Hogy tetszik a bolt? — kérdezi, s annyival tudom ho­norálni a vendéglátást, hogy di­csérem. Hogy mi van Otoglu gyá­rával, erről hallgatunk, ö is tud­ja, már rég kitaláltam, mi tulaj­donképpen a mestersége. Nyo­morult felhajtó, aki tíz órán át le-föl rohangászik a bazárban, fürkészi a járókelőket, viszi a vevőt a főnökhöz. Aszerint élne, ahogyan sze.rzi az üzletet. Há­nyat szalaszott el már ma, mi­lyen korholást kap, ha már nem leszek ott... — Mondd, Otoglu, a négymillió isztambuliból mennyi a kereske­dő? — Negyvenmillió — feleli, és megtörli verejtékező homlokát. — Itt akar egész Törökország üzle­tet csinálni. — Búcsúzóul kezem­be nyom pgy tucat névjegykár­tyát. — Küldj hozzánk magyaro­kat — mondja —. az én gyáram a legkülönb Carsiban. A pénztelenség gondtalanná te­szi az embert. De minek is kell a pénz? A Coopturist autóbusza majd hazavisz, szállásról az uta­zási iroda gondoskodott, másnap körbevisznek a Kagaloglu ne­gyed nevezetességein. Órák óta bolyongok hát fesztelen kötetlen­ségben a nagy bazárban, nem vonják el figyelmemet a részle­tek, egyszerre az egészet látha­tom. Az aranyutcák mögött ezüst­utcák, azok peremén szőnyegvá­sár, majd a rézművesek árudái. S az óriási vásárt körbeveszik a szegényesnél is szegényesebb sza­tócsboltok. Ember ember hátán, s mindenki eladni akar. A nagy készséget, a keleti szívélyességet a kényszer parancsolja. — Jöjjön, uram! — hangzik a hívás angolul, franciául, arabul, és a világ minden nyelvén. Gye­rekek csimpaszkodnak a karodra, nyakkendős, öltönyös, selyemin- ges szépfiúk karolják át a vál­ladat. Az ember hajlana rá, hogy valami különös kiállításnak fo­gadja ezt a leírhatatlan látványt. Egyszerre kínálnak selymet és jersey-t, rongyinget és ezernyi dísztárgyat. Takaros üzletekben és a vásári forgatag utcáin. Hab­verőt, cipőkrémet, zsilettpengét áruló férfi állít meg, teát nyom­nak a kezedbe, vizet akarnak el, adni. Szép fényesre lehelt vörösréz kanna, nyakánál egyetlen vizes­pohár. Te jó ég! Előttünk az Aranyszarv-öböl, mögöttünk a Márvány-tenger, s vagy huszon­öt kilométer hosszan a Fekete­tengerig nyújtózkodik a város, egyetlen pohárra való, amely el­érhető közelségedben van. Leg­alábbis, ha túl tudnád tenni ma­gad a kínálás körülményein. De hát. nincs mit válogatnod, a többi ezer és ezer vízhordó is testme­leg löttyöt mér kannájából. In­kább egy felvételt róla. Ha hagy­ná! — Hol a mani, mister? — S mert vonakodsz, szereztél magad­nak egy ellenséget. Hát jókedvéből rója ő a dögme­leg utcákat, cipeli reggeltől estig a kupáját, nem ülne szívesebben a teázóban, s beszélgetne barátai­val? Tökéletesen egyetértek a sok ezer málhás emberrel, aki a Carsi meredek, szűk utcáin, há­tán mázsás terhet cipelve feltölti az üzleteket. Ha valaki díszletnek tekinti őket, legalább fizessen érte. Ferenczi József (Következik: 2. Ázsia határán.) MANAGUA — Invázió készül Nicaragua ellen azzal a céllal, hogy meg- döntsák a forradalmi kormányt — jelentette ki Tornas Borge belügyminiszter. Borge Mana- guában. 60 ezer ember részvéte­lével tartott tömeggyűlésen be­szélt. Hangoztatta, hogy a szer­vezkedés egy Nicaraguával szom­szédos ország, de nem Costa Rica területén történik. Megfigyelők szerint Borge egyértelműen Hondurasra utalt. Emlékeztetnek arra, hogy Hon­duras, Guatemala és Salvador képviselői nemrég tanácskoztak a nicaraguai helyzetről. Tornas Borge a nagygyűlésen elmondta, hogy a nicaraguai for­radalom mind ez ideig nagylelkű volt. Abban az esetben azonban — fűzte hozzá — ha megtámad­ják az országot, a forradalmi kormány „az erőszakra erőszak­kal válaszol és nem lesz irgalmas ellenségeihez”. (AFP) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Guineái szakszervezeti delegáció tartózkodik hazánkban A SZOT meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Guineái Dol­gozók Országos Szövetségének küldöttsége. A szakszervezeti delegáció egyhetes látogatása során tanulmányozza a magyar szakszervezetek tevékenységét és megbeszéléseket folytat a kétoldalú kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének lehetőségeiről. (MTI) ® Véget ért Gáspár Sándor romániai látogatása Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével a Romániában járt magyar szakszervezeti küldöttség hétfőn hazaérkezett Budapestre. A Keleti pályaudvaron Földvári Aladár a SZOT elnöke, a SZOT- titkárság tagjai fogadták a hazaérkező delegációt. (MTI) ® Apró Antal fogadta dr. Várkonyi Imréj, Apró Antal, az Országgyűlés elnöke hivatalában fogadta dr. Várko­nyi Imre prépost-kanonokot, az Actio Catholica országos igazgatóját, az európai katolikusok berlini konferenciájának elnökségi tagját. Dr. Várkonyi Imre átnyújtotta azt az emlékiratot, amelyet a „béke megőrzése, biztosítása, elmélyítése és a békére nevelés”. kérdésében a konferencia júliusban Berlinben tartott szimpóziuma intézett Európa összes parlamentjeihez. Apró Antal levélben küldött választ az euró­pai katolikusok berlini konferenciájának elnökéhez, amelyben többek között kiemelte: szükség van arra, hogy összefogjanak a különböző világnézetű és politikai felfogású, jóakaratú emberek, és segítsenek megszüntetni a nemzetközi bizalmatlanság és fegyverke­zési verseny okait, s ezzel együtt segítsenek megteremteni a nemzet­közi bizalom növekedésének feltételeit. A Magyar Népköztársaság — alkotmányának megfelelően — a béke és az emberi haladás érdeké­ben együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és orszá­gával. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents