Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

IDŐJÁRÁS Lassan tovább csökkenő felhőzet, egyre kevesebb helyen gyenge eső, át­futó zápor. Északnyugati, északi szél, hajnalban helyenként köd. A várható legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet általában 3—8, a legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán 15—19 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK» PETŐFI NÉPE _________________________________________________._____ A Z MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxiv. évi. 225. szám Ára: 1,20 Ft 1979. szeptember 26. szerda A FEGYVERES ERŐK NAPJA ALKALMÁBÓL Fogadás a megyei pártbizottságon Szeptember 29. a fegyveres erők napja. A közelgő ünnep alkalmá­ból kedden délelőtt Horváth Ist­ván, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei pártbizottság titkárainak jelenlétében, köszön­tötte a megyében állomásozó ka­tonai alakulatok, a határőrség, a megyei rendőr-főkapitányság, a munkásőrség megyei parancsno­kait és pártbizottsági titkárait. A megyei pártbizottság első titkára, többek között, a következőket mondta: — Köszöntöm a megyénkben állomásozó fegyveres erőket, a katonákat, a határőröket, a rend­őröket. a munkásőröket a fegyve­res erők napja alkalmából. Fegy­veres testületeink rendeltetésük­nek hivatásuknak megfelelően végzik feladataikat, de kötelessé­geik ellátásán kívül segítenek az élet minden területén a megye la­kosságának. Ezt a szó szoros értel­mében valljuk és értjük. A fegy­veres testületek tagjai részt vész­nek a gazdasági munkában, a me­zőgazdasági termés betakarításá­ban és szállításában. A természeti csapások elhárításában nélkülöz­hetetlen segítséget nyújtanaki.akár árvízről, akár hófúvásról van szó. Helyőrségeikben aktív részesei a település- és városfejlesztésnek. — Az ünnep közeledtével fel­elevenítjük a múlt haladó hagyo­mányait, emlékezünk az 1848-as szabadságharcos elődeinkre, az 1919-es Tanácsköztársaságra, az első munkáshatalomra, s termé­szetesen nem feledkezünk meg arról a három évtizedről sem, amely alatt fegyveres erőink együtt fejlődtek szocialista ha­zánkkal. Kérem önöket — mon­dotta befejezésül Horváth István —, hogy adják át a megyei párt- bizottság üdvözletét az egész sze­mélyi állománynak. Kívánjuk, hogy a kiképzésben, a szakági fel­adatokban, a harckészültség foko­zásában, a közrend és közbizton­ság megerősítésében érjenek el sikereket, neveljék a személyi ál­lományt hazafias és internaciona­lista szellemben. A fogadáson dr. Simon Sándor ezredes mondott köszönetét a me­gyei pártbizottság első titkárának. Hangsúlyozta, hogy a fegyveres testületek tagjai mindent elkövet­nek annak érdekében, hogy meg­feleljenek a párt, a társadalom ál­lította követelményeknek. G. G. A SZŐ VOSZ elnökségének ülése Az áfészek tevékenységükkel nemcsak a mintegy 600 ezer fő­nyi nőtagság, hanem a működé­si területükön élő többi nő élet- körülményeinek javulását, mun­kájának könnyítését is szolgálják — állapította meg keddi ülésén a SZŐ VOSZ elnöksége. A mozgalom egyik legnagyobb eredménye: a gazdasági tevékenység bővítése, erőteljes fejlesztése oly módon, hogy az a nők érdekeit szolgálja. A választékbővítés, a konyhakész cikkek forgalmazásának növelése, a szövetkezeti vendéglőkben az előfizetéses étkeztetés, a hazavihe­tő ételek, a gyermekélelmezés szé­lesítése egyaránt a nők gondjain könnyít országszerte. Az elnökség éppen ezért felhív­ta a szövetkezeti vezető testüle­tek figyelmét: az eddiginél jobban segítsék a nők közéleti tevékeny­ségének kibontakozását, a szövet­kezeti alkalmazottak 64,5 százalé­kát kitevő nők szakmai ismeretei­nek gyarapítását, fordítsanak na­gyobb gondot erkölcsi, anyagi el­ismerésükre, a gyesen levőkkel tartsák a kapcsolatot és biztosít­sák munkába való visszatérésüket. (MTI) KOMMUNISTA AKTIVA A CSEPELI SPORTCSARNOKBAN Népünk becsülettel helytáll kötelességei teljesítésében Kommunista aktívát tartottak kedden a csepeli sportcsar­nokban a főváros kommunistáinak legfontosabb tennivalói­ról, az MSZMP közelgő, XII. kongresszusa eredményes elő­készítésének budapesti feladatairól. A tanácskozáson több mint 800-an képviselték a főváros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteit, az iparvállalatokat, a minisztériumo­kat és főhatóságokat. Ott voltak közöttük a legkülönbözőbb területek munkásai és irányítói, a szocialista brigádok veze­tői, a tudományok, a művészetek művelői. Részt vettek a kommunista aktíván és az elnökségben fog­laltak helyet: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Cservenka Ferencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Baranyi Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszerve­zetek osztályának vezetője; a budapesti párt-végrehajtó- bizottság tagjai, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának, a Hazafias Népfront és a KISZ Budapesti Bizottságának ve­zetői, továbbá Véghelyi Andor, a XXI. kerületi pártbizott­ság első titkára és Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára. A tanácskozást, amelyen pártunk Központi Bizottságának a kongresszus összehívásáról szóló határozata szellemében tekinthették át a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet területén megoldásra váró feladatokat, Somo­gyi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a bu­dapesti pártbizottság titkára nyitotta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott beszédet. — A kongresszusra készülés fontos eleme, a pártszervezetek minden szintjén, a számvetés, a vezető testületek beszámolása — hangsúlyozta elöljáróban Méhes Lajos, s már a jövő évi budapesti pártértekezlet jegyében szólt a megtett út néhány jellemző voná­sáról. — Meggyőződésünk, hogy van miről számot adni — folytatta. — Belpolitikai helyzetünk szilárd. Gazdasági gondjaink ellenére is jelentősek az V. ötéves terv há­rom és fél esztendeje alatt elért eredmények. A budapestieknek különösen örvendetes minden elő­relépés a város építésében, fejlesz­tésében. A továbbiakban a főváros fejlő­déséről, a pártszervezetek, pártta­gok kezdeményezőkészségéről szólt a budapesti pártbizottság első tit­kára, aki hangsúlyozta: A pártkongresszusra készülve, elért vívmányainkat védve és gyarapítva dolgozzunk ésszerűb­ben, gazdaságosabban, fegyelme­zettebben. Ebben mindenki meg­találhatja a saját feladatát. Ma a termelés állandó harci terület. Ezen a fronton az a munkásszoli­daritás vezéreljen; ha nem vég­zünk el valamit rendesen, azzal dolgozótársainknak okozunk kárt. Jelentős veszteségek forrása a termelés ütemtelensége, a szállí­tási fegyelem lazasága. E mögött sok minden meghúzódik! Dönté­sek és így rendelések késése, ter­vezési hibák, az érdekeltségi vi­szonyok visszásságai. A megoldáshoz határozottabb kormányzati és minisztériumi dön­tések, gyakorlatiasabb központi út­mutatás, vezetés szükséges, az ész­szerű együttműködést azonban a vállalatok, a kutató- és tervezőin­tézetek közös vállalkozásainak a megteremtésével nekünk is szor­galmaznunk kell. Vannak kezde­ményezések, de még nem ezek a jellemzőek. Az elmúlt években a munkaerő­gazdálkodásban kialakult feszült­ségek és ellentmondások fejlődé­sünknek komoly fékjévé, gátjává lettek. Ezért itt a tennivalók igen sürgetőek. Tudjuk, hogy a munka­erő-kereslet és -kínálat közötti összhang megteremtése hosszabb távú, sokoldalú együttes intézke­déseket igényel a fővárosban. Eh­hez fontos feladat: a fővárosi ipar szelektív és intenzív fejlesztése; a jobb munka- és üzemszervezés; a munkaerő tervszerű átcsoportosí­tása; az alkalmazotti létszám csök­kentése; a felesleges munkahelyek megszüntetése; a differenciált tel­jesítményhez kötött bérek kiter­jesztése; a népgazdaság igényeihez igazodó szakemberképzés. Az utánpótlás nevelése, a fiata­lokkal történő rendszeres foglal­kozás, az elmúlt 8—10 évben egy­re inkább kezdi elfoglalni termé­szetes, fontos helyét a párt, a tár­sadalmi, az állami élet minden szférájában. Sok intézkedés szüle­tett az ifjúság javára és azért, hogy jobban részt vehessenek sor­suk alakításában. A párttagfelvé­teleknél komolyan számítunk rá­juk. A különböző szintű vezetők között is egyre gyakrabban talál­kozunk fiatalokkal. Mégis, mintha bátortalanság lenne, sokszor a kezdeményezés hiányzik, hogy még nagyobb számban vonjunk be fiatalokat a párt tagjai sorába, bíz­zunk meg közülük többet vezető tisztségekkel. Ma még az alapszervezetekben sem merjük bátran bevonni a ve­zetésbe a fiatalokat. Az alapszer­vezeti vezetőségi tagok mindössze 6—7 százaléka fiatalabb 30 éves­nél. A vállalatok önállóságával gya­rapodott az előre tekintő, gondol­kodó vezetők száma. Az üzemi de­mokrácia fejlődésével erősödött a vezetőkben az a felismerés, hogy a feladatokat csak dolgozókkal együtt lehet megoldani. Az elmúlt években a káderek fejlődésének jellemzője a hozzáértés, a vezető­készség erősödése. A körülmé­nyekhez mindenáron való igazo­dás, a teljesítmények hajszolása azonban vadhajtásokat is szült. A népgazdasági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek ma gyakran háttérbe szorul. Sokszor nehéz eldönteni itt, hol végződik e tekintetben a bocsánatos bűn, hol kezdődik tulajdonképpen az elv- telenség. Az elmúlt években szaporodott a minden esetre felkészült magya- rázkodók, jogászkodók száma. He­lyesen arra törekszünk, hogy nya­kon csípjük és leleplezzük a hata­lommal való visszaélést. Hasonló szenvedéllyel adjunk hangot azon­ban annak is, hogy a vezetők a köz javára bátrabban merjenek él­ni a hatalommal is. Sok a kárunk abból, hogy veze­tők gyakran halogatják a meg­érett kérdésekben a döntést. Szá­mos vezető munkastílusának jel­lemzője, hogy a döntés előkészíté­sétől a végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket” építi. Nagy szor­galommal gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A népnek nagyon sokba kerül az ilyen bunkerek épí­tése. Ezért a felelősséget nem varr­hatjuk hol csak az egyes vezetők, hol csak a körülmények nyakába. Egyedül egyik sem szülne ilyen magatartást. A körülmények és az, hogy a vezetők engednek a szocialista elvekből, erkölcsi nor­máinkból, együttesen teremtenek ilyen helyzetet. A konfliktus mé­lyén az a kérdés is ott van: meny­nyit vállaljak, mire vállalkozzam személyesen a közösség ügyéért? E jelenségeknek sokféle és rész­ben egymást keresztező okai van­nak. Most arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy becsüljük jobban a közösség ügyéért sokat vállaló, esetleg kockázatot is vállalni me­rő vezetőket! És a pártvezetőségek újjáválasztásánál ilyen vezetőknek adjuk a bizalmunkat! Ezért is büszkék vagyunk arra, hogy nem kevés buktató, zátony közepette, a gazdasági, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályá­ba lépünk. Lehetnek évek, amikor egyik-másik tantárgyból utóvizs­gát is kell tennünk, de tudjuk mit akarunk, és ezért van erőnk le­küzdeni minden akadályt, köztük saját gyarlóságainkat is. A párt XI. kongresszusa óta végzett mun­kánk, az is, amit ebben az eszten­dőben végeztünk, arról győz meg A budapesti pártbizottság első titkárának beszédét követően hoz­zászólások hangzottak el, majd Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára emelkedett szó­lásra. Kádár János felszólalása — Szívből kösjiöntöm - önöket, a budapesti aktíva minden részt­vevőjét, és az önök személyében Budapest kommunistáit, a főváros dolgozó népét, átadom pártunk Központi Bizottságának szívélyes üdvözletét. Örülök, hogy részt ve­hetek ezen a tanácskozáson, amelynek olyan fontos napirendje van, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusára való felkészülés. Az az álláspont, ami az előadói beszédben és a fel­szólalásokban kifejezésre jutott, minden tekintetben összhangban van pártunk politikájával, és azzal a szándékkal, amellyel a kongresz- szus előkészítéséhez hozzáfogtunk — mondotta bevezetőül Kádár Já­nos. — A kongresszusnak rendkívül nagy jelentősége van pártunk, né­pünk és országunk életében. Ná­lunk a párt a társadalom irányító ereje. A felkészülés menetében minden szervezete — az alapszer­vezetektől a Központi Bizottságig —, majd maga a kongresszus is mérleget készít a végzett munká­ról, eleget tesz beszámolási köte­lezettségének. Ez — a tapasztalat szerint — .minden előző kongresz- szusunkon a párt politikájának to­vábbfejlesztését, a gyakorlati munka megjavítását eredményez­te. Bízunk abban, hogy így lesz ez a XII. kongresszuson is, amely kijelöli a párt feladatait és az or­szág további fejlődésének útját, s így a nép sorsára is hatással lesz. — A kongresszusi felkészülést bizonyos tekintetben megkönnyíti a Központi Bizottság múlt év áp­rilisi ülése, amely — mint emlé­kezetes — a XI. kongresszus ha­tározatainak végrehajtását vizs­gálta. Hasonló vizsgálatot végzett ebben az időszakban a párt min­den szervezete, ami ma is segíti a munkát. Ezért ajánlom, hogy az akkori megállapításokból kiindul­va, folytassuk a mostani vizsgáló­dást és felkészülést is. — Ügy gondolom, nyugodtan tekinthetünk a kongresszus elé. Az egész párt a XI. kongresszus által meghatározott úton halad, s az elmúlt időszakban minden ere­jével az ott hozott határozatok végrehajtására törekedett. Azt is megállapíthatjuk, hogy mind pár­tunk tevékenysége, mind a szocia­lizmus magyarországi építése meg­felel a párt hosszú távú törekvé­seit magában foglaló programnyi­latkozat céljainak is. — A párt tagsága, minden szer­vezete, s a párt szavát követve, egész dolgozó népünk hatalmas munkát végzett. Igaz, nagy ne­hézségeket is le kellett küzdeni, de a munka eredményei így sem csekélyek­éi enyhülés folyamatának erősítéséért dolgoztunk Kádár János ezután hangsú­lyozta, hogy külpolitikai tevé­kenységünket szintén a XI. kongresszuson megjelölt célok határozzák meg. Ebek sommázata nemcsak hazánkban, hanem ha­tárainkon túl is köztudott: min­dent meg kell tennünk egy új világháború megakadályozásáért Küzdünk tehát az enyhülésért, az enyhülés elmélyítéséért, a tartós békéért. Mivel pártunk kommu­nista párt és népünk szocializ­must épít, külpolitikai tevékeny­ségünkkel ugyanakkor világmére­Folytatás a 2. oldalon. Kádár János a szónoki emelvényen. bennünket, hogy vem értelme az erőfeszítésnek. Készüljünk abban a tudatban a párt XII. kongresz- szusára, hogy hasonló értelme, gyümölcse lesz újabb erőfeszíté­seinknek is — mondotta Méhes Lajos végezetül.

Next

/
Thumbnails
Contents