Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

’ ® PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 26.

Népünk becsülettel helytáll kötelességei teljesítésében

Folytatás az 1. oldalról.

tekben hozzá kívánun'k járulni a népek szabadságküzdelméhez, nemzeti szabadságuk kivívásához és megőrzéséhez, a társadalmi haladás előmozdításálhoz.

— Országunk egyedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helyzet alakulását. Mégsem szabad lebecsülnünk a magyar külpolitika hatékonyságát és lehetőségeit. Mi is ott vagyunk a népek „kórusában”, és nem mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkat a nemzetközi élet kérdéseiben.

— Erőinket természetesen megsokszorozza, hogy külpolitikánk szocialista törekvéseket fejez ki; hogy együtt haladunk, közös külpolitikai főirányt követünk legközvetlenebb és legjobb szövetségesünkkel, a Szovjetunióival, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a törekvéseknek az érvényre juttatásáért összefogunk minden szocialista országgal, minden haladó erővel a világon.

— A XI. kongresszus óta végzett külpolitikai tevékenységünk eredményeinek összegezéseként elmondhatjuk: mindvégig minden erőnkből nemes céljaink eléréséért, az enyhülés folyamatának erősítéséért dolgoztunk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés az elmúlt évek során teret hódított. Ennek sokféle ténybeli bizonyítéka van. Maga a helsinki tanácskozás is soksok évi nagy erőfeszítés eredményeként jött létre. Az ott elfogadott ajánlások nemzetközi visszhangjából is megállapítható, hogy Helsinki nem befejezője, hanem elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely azóta is bontakozik, szélesedik, elmélyül.

— Minden lehetséges alkalommal hangsúlyozzuk s minden partnerünk figyelmébe ajánljuk a Varsói Szerződés külügyminisztereinek tanácskozásán született legutóbbi ajánlás jelentőségét. Meggyőződésünk, hogy ha javaslatunknak megfelelően a helsinki tanácskozáson részt vett valamennyi fél megvizsgálná: mit tudna már most, késlekedés nélkül temnfi a bizalomerősítő intézkedések területén és azért, hogy katonai téren is éreztesse hatását az enyhülés, ez újabb kedvező változást eredményezne Európa s a világ politikai helyzetében. A helsinki tanácskozás nem a résztvevők egyes csoportjainak hozott előnyt, hanem valamennyi att képviselt ország érdekeit fejezte ki. Ugyanígy a Varsói Szerződés javaslatai is valameny- nyi érintett náp érdakeit, az emberiség közös céljait szolgálják.

— A széles körű nemzetközi kapcsolatok korszakát éljük, s valószínű, hogy a jövőben még tovább bővülnek e kontaktusok. Országunk, népünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szervezetben vannak jelen és fejtik ki álláspontunkat a béke, az enyhülés és a haladás érdekében. Részt veszünk például a genfi sokoldalú leszerelési tárgyalásokon, és jelen vagyunk a bécsi tárgyalásokon is, ahol a közép- euróipai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentése a cél. Államunk, országunk, népünk képviselői tehát aktívan dolgoznak a nemzetközi politika síkján.

Nemzetközi kapcsolatainkkal összefüggésben Kádár János kiemelte:

— A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének idei magyar- országi látogatása nagy jelentőségű esemény volt. Minden ilyen találkozó alkalmat ad arra, hogy

szót ejtsünk a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezúttal a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztéséről, a közös érdekű nemzetközi kérdésekről tárgyaltunk. Arról, hogy még jobban összehangoljuk tevékenységünket, nemzetközi lépéseinket. Ország-világnak demonstráltuk, hogy a magyar—■ szovjet barátság megbonthatatlan! Jó alkalom volt a találkozó arra is, Hogy kifejezésre juttassuk népünk őszinte tiszteletét és megbecsülését Leonyid Brezsnyev elvtárs iránt, akinek óriási szerepe van népeink barátságának elmélyítésében, a békéért, a haladásért folyó világméretű küzdelemben.

— Hasonló céllal és ugyanebben a szellemben került sor a magyar párt- és kormányküldöttség látogatására Szófiában, erősítve a magyar és a bolgár nép hagyományos baráti érzelmeit, egységét és együttműködését, amely a történelmileg új viszonyok között, új alapokon teljesedett ki.

— Fontosnak tartjuk Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának budapesti látogatását is. A tárgyalások, találkozók természetesen a két ország kapcsolatainak további fejlesztését szolgálták, de kifejeztek bizonyos közös nemzetközi törekvéseket is. Ügy tűnik, mindkét fél érdekelt az európai és általában a nemzetközi enyhülés előmozdításában, s gyakorlati példát mutattunk arra, hogy két különböző szövetségi rendszerhez tartozó, más társadalmi rendszert képviselő ország között is lehetséges, sőt szükséges és elkerülhetetlen az együttműködés.

— A nemzetközi élet legfrissebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezetének most megnyílt idei

ülés szaka, ahol széles körű nemzetközi konzultáció folyik — hiszen már 152 ország tartozik kötelékébe —, s napirenden vannak a viliág legfontosabb kérdései. Mi e fórumon is általános törekvéseinket, békeszándékunkat, az enyhülés előmozdítását, a társadalmi igazság érvényesülését képviseljük minden kérdésben.

— A világ egyik neuralgikus pontja a Közel-Kelet. A helyzet itt vá ltozatlanul rendezetlen, és potenciálisan veszélyes, elsősorban a Közel-Keleten élő népek, de Európa népei, s a világbéke szempontjából ás. Az izraeli— egyiptomi különmegállapodás nem mozdítja elő a valódi és igazságos béke megteremtését. Ennek útja: az izraeli agresszió — így a Libanon elleni jelenlegi agresszió — megszüntetése, az Izrael által megszállt területek visszaad.ísa az arab népeknek, a palesztin ai nép törvényes jogainak — így az államalapítás jogának is — elismerése és érvényesítése, valamennyi közel-ikeleti állaim — .köztük Izrael — és az

, ott élő népek biztonságának, békés életének szavatolása. Meggyőződésünk szerint a béke csak akkor lesz igazságos és tartós e térségben, ha valamennyi érdekelt fél bevonásával és közreműködésiével születik meg.

— A világ másik neuralgikus pontja Dél-Afrika, ideértve Namíbiát, Zimbabwét és magát a Dél-Afrikai Köztársaságot. Fe- kete-Afrika népei folytatják igazságos, és törvényes harcukat a faji diszkrimináció ellen. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk velük, támogatjuk őket, hiszen egy régi világ visszataszító és elviselhetetlen maradványa ellen harcolnak, amelyet feltétlenül fel kell számolni.

— A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neuralgikus pont Délkelet-Ázsia. Amikor erre a térségre gondolunk, elsősorban Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk következetes és világos. A vietnami néppel teljes mértékben szolidárisak voltunk akkor is, amikor a gyarmatosítók ellen harcolt, akkor is, amikor az amerikai agresszióval szemben védelmezte szabadságát és a függetlenségét és akkor is, amikor Kína intézett agresszív támadást ellene. Szolidaritásunk továbbra is töretlen, mert a vietnami népnek igaza van. Igazságos ügyért, törvényes jogaiért harcol. Ugyancsak szolidárisak vagyunk Kambodzsa demokratikus erőivel és .Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz önálló, szabad országként élhessen, hogy népeik békében építhessék országukat, szebb jövőjüket.

— Az olyan manőver azonban, mint amilyen a napokban, az ENSZ-ben is történt, ugyanúgy nem segíti elő Délkelet-Ázsia problémáinak megoldását, mint a vietnami menekültek ügye körül csapott lárma. Az ENSZ-ben, a mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján, közgyűlési határozat született arra, hogy a Pol Pot-re- zsim képviselői foglalják el Kambodzsa helyét. Nem sokkal ez előtt Havannában, az el nem kötelezett országok úgy foglaltak állást, hogy Kambodzsa helyét nem töltik be. Ebből egyszerű logikával is következtethetünk arra, hogy ez a visszás ENSZ-határozat milyen erőknek köszönhető.

— Délkelet-Ázsiáró'l nem lehet szólni Kína nélkül. A Vietnam elleni kínai, ahogy ők nevezték: „büntető hadjáratot”, pontosabban fegyveres agressziót a leghatározottabban elítéltük. A nemzetközi küzdőtéren nem keressük az ösz- szeütközéseket Kínával, mi a békéért, az enyhülésért, a népek szabadságáért, önrendelkezési jogáért, a békés egymás mellett élésért, a nemzetközi kapcsolatok gyümölcsöző fejlesztéséért küzdünk.

Ezután Kádár János így folytatta:

— A Vársói Szerződés szervezete és a KGST a szocialista országoknak olyan tömörülése, szövetsége, amely megfelel elveinknek, a tagállamokban élő népek alapvető, közös érdekeinek és szocialista céljainak. Általános és közös politikánk a békepolitika, a fegyverkezési verseny csökkentése, az új világháború megakadályozása, a tartós béke biztosítása. A Magyar Népköztársaság e szövetségi rendszer keretében nagyobb hatásfokkal tudja képviselni a szó. cializmust építő magyar nép nemzeti érdekeit.

— A nemzetközi helyzet jelenlegi legpozitívabb tényezőjét a Varsói Szerződés általános törekvései, békés szándékai jelentik. Közösségünk — akárcsak a Szovjetunió — soha nem törekedett, és most sem törekszik fegyverzeti fölényre, s arra, hogy rákényszerítse akaratát a másik félre. De a szembenálló erők fegyverzeti fölényét sem nézheti tétlenül; mindig megtette és megteszi a

szükséges lépéseket, hogy az erők kiegyensúlyozottak legyenek.

— Mi egyoldalú fegyverzetcsök- kentésre nem szánhatjuk rá magunkat. A történelem arra tanít bennünket, hogy nem szolgáltathatjuk ki népeinket állig íelfegy- verzett impierialisták „humanizmusának". A fegyverkezés kivétel nélkül minden néptől hallatlanul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiiparban érdekelt monopóliumok húznak hasznot. Tévedésen, a népek nem ismerésén alapszik az imperialistáknak az a számítása, hogy a Varsói Szerződés bármelyik országában politikai előnyük származhat a fegyverkezési verseny folytatásából. A világtörténelem kerekét nem lehet visszafordítani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megszületett a szocialista rendszer, s az elmúlt több mint hatvan évben világ- rendszerré vált. Számos nép és ország lépett saját szabad fejlődésének útjára. Alkotóerői felszabadultak és óriási eredményeket értek el. Ezek a népek, köztük a magyar nép is, mindent megtesznek, minden szükséges terhet vállalnak azért, hogy elért vívmányaikat megvédjék.

— Bizonyos szempontból a nemzetközi helyzet új tényezője az el nem kötelezett országok mozgalma, amely a közelmúltban, Havannában tartotta értekezletét. A tanácskozást eredményesnek tartjuk. Egyetértünk az el nem kötelezett országok óriási többségével a béke, az enyhülés, a népek ön- rendelkezése kérdésében, s ezért üdvözöljük mozgalmukat.

— Minden országnak vannak sajátos érdekei, vannak azonban a világon olyan érdekek is, amelyek alapvetően fontosak minden nép, minden ország számára — függetlenül attól, hogy valamelyik szövetségi rendszerhez vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozik. A béke általánossá és tartóssá tétele mellett ilyen fontos kérdés a világ nyersanyag- és energiaproblémáínak megoldása, a természeti környezet védelme. Ha ezekben a kérdésekben nem alakul ki mielőbb nemzetközi méretekben általános egyetértés, akkor a világ iparosodott része hovatovább már tiszta vízhez sem juthat és még az oxigént is palackban fogják árulni. Múlhatatlanul fontos a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok életkörülményeinek közelítése, amihez a fegyverkezési verseny lefékezésével olyan anyagi eszközöket lehetne felszabadítani, hogy a legszegényebb országok is segítséghez juthatnának.

A párt vezető szerepe megfelelően érvényesül

Kádár János ezután belpolitikai kérdésekről szólt.

— A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Szocialista rendszerünk szilárd, a párt egységes, magáénak vallja és követi a marxista —leninista ideológiát, politikája következetes. Hazánkban — és még kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok, amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az 1956-os revizio- nizmus vonalát támogatnák. A több. mint két évtizeddel ezelőtt meghirdetett kétfrontos harc azonban bizonyos értelemben mindig érvényes: szocialista elveinkkel szemben soha ne engedjünk teret sem a dogmatiz- musnak, a szektarianizmusnak, sem a revizionizmusnak, a megalkuvásnak.

— Amikor azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi — mondjuk 1952-es — dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt, s nekünk arra is vigyáznunk kell, hogy a saját, mondjuk tizenöt évvel ezelőtti megállapításunk ne válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mindig megfelelően kövesse a körülmények változását.

— Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Nam nevezheti ki senki magát a munkásér- dekek vagy a parasztérdekek kijelölt képviselőjének.

— Ilyen-olyan nézetek azonban nálunk is szép számmal akadnak. Egyesek azt mondják, hogy minek nekünk a Nyugattal kereskedni, hiszen a tőkés piacon mindig csak értékesítési problémáink vapnak, nő az infláció. Csukjuk be az ajtót és egyszeriben megszűnik minden gondunk. Vannak azután halkabb hangok, hogy minek nekünk a szocialista országokkal kereskedni? Nem véletlenül mondom tehát, hogy marxista—leninista elveink tisztasága fölött őrködni a mindennapok gyakorlatában nélkülözhetetlen kötelességünk. Ha pedig szektás, dogmatikus vagy revizionista felfogással, szocialista elveinkben megalkuvással találkozunk, azonnal, következetesen szálljunk vele szembe.

— Belpolitikai helyzetünk szilárdságának nagyon fontos tényezője, hogy a párt vezető szerepe megfelelően érvényesül, tömegkapcsolatai élőek, fejlődnek. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk becsülettel helytáll kötelességei teljesítésében és mindennek eredményeként hazánkban a munkásosztály, a nép hatalma erős. A szocialista demokrácia fejlődik, a szocialista nemzeti összefogás és egység évről-évre erősödik. Bízunk abban, hogy pártunk általános politikai vonalát a párt XII. kongresszusa megerősíti, továbbfejleszti, s az töretlenül folytatódik.

— A szocialista építés a gazdaság, a kulturális és minden egyéb területen eredményesen halad. Most nagy nyomatékot kapott a gazdasági munka, hiszen ettől függ az összes többi terület fejlődése is. Ez adja az anyagi alapot a kulturális, a szociális fejlesztéshez, és valamennyi más tevékenységünkhöz. Most nehezebb a gazdasági munka, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek okát az állam szempontjából világosan meg tudjuk jelölni az 1973—74-ben bekövetkezett világpiaci árrobbanásban. Ez döntő ok, hiszen emiatt nehezebb feltételek között dolgozunk. Ha az árrobbanás nem következik be, nemzetközi kereskedelmi mérlegünk valószínűleg egyensúlyban lenne, s most nem kellene 20 százalékkal több árut exportálnunk ugyanannyi importért, mint 1973- ban.

— A nehézségeknek természetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok, amelyet 35 év alatt sem tudtunk teljesen fel. számolni. De hiába szidjuk a régi burzsoá földesúri osztályt, hogy ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat, vagy akár a jelenlegi világgazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembenézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszámoljuk azokat.

Jobb munkára és takarékosságra van szükség

— A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunk nyitott gazdaság. Termelésünkhöz, fejlődésünkhöz importálnunk kell termékeket szocialista országokból, fejlődő államokból és fejlett kapitalista országokból is. mert élni, dolgozni, fejlődni csak így tudunk. Az importért természetesen fizetni is kell. ezért van szükség exportra.

— Ezzel függ össze a termelői és bizonyos értelemben a fogyasztói árak kérdése is. A magyar népgazdaságnak arra kell törekednie. hogy a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal, különben képtelenek vagyunk reális gazdasági számvetéseket készíteni. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van. Sajnos, elkerülhetetlen. hogy a változások bizonyos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesüljenek. Természetesen ezenkívül jobb munkára, takarékosságra is szükség van. Ésszerűen kell gazdálkodni mindenekelőtt az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, a pénzzel és az idővel is. Mindennel takarékoskodni kell! Ha valaki megkérdezi- hogy kinek kell takarékoskodnia, azt válaszolhatjuk, hogv a termelőüzemeknek^ az intézményeknek, az apparátusoknak a családoknak. Mindenkinek meg kell tanulnia okosan gazdálkodva élni.

— Amikor értékaránvos árról, hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmaikról beszélünk, a kapitalisták azt mondják, hogy lám. bár szocialisták vagyunk. kínunkban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint félreértésről van szó. A szocialista társadalomban is van pénz, van árutermelés, a piacnak a szocialista társadalomban is -megvannak a maga törvényei. Mi a szocialista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szocialista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel.^ Társadalmunk magasabb rendű, mint a kapitalizmus, s étért a mi rendszerünkben még hatékonyabban

kell dolgozni, mint a kapitalista rendszerben, mert itt a nép javát szolgáljuk és nem a kizsákmányoló osztályoíkét. Még takarékosabban kell bánni az anyaggal, az energiával és minden egyébbel, ha becsülettel eleget akarunk tenni a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségünknek.

— Gazdasági nehézségeinkről sokat beszélünk, de ne felejtsük el, hogy sok minden épült hazánkban a XI. pártkongresszus óta. 1976-ban, 1977-ben és 1978- ban húsz nagyberuházás lépett üzembe. Túlnyomórészt bővítésekről van szó, bár néhol a bővített rész nagyobb, mint az alapgyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházások.

— Melyek gazdasági feladataink? A szavak ismerősek: nagyobb hatékonyság, korszerűbb áruszerkezet, jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a szocializmus egész történelmi korszakában, és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, a nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Nekünk, kommunistáknak ezt kell •képviselnünk, vállalva a nehezebb feladatokat is, mert ez a nép, a munkások, végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata. Ha nincs rendben, ha nem szilárd az ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyezteti.

— Az 1979-es terv feladatainak megoldásához érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik, most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzetet, felelősebb a hozzáállás, s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar fejlődése a jelek szerint megfelelőbb irányba terelődött, a korábban egészségtelenül felduzzadt készletek csökkentek, az import növekedésének üteme valamelyest mérséklődött, és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helyzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza termett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában helytálltak, jól dolgoztak. Pótlólagos termeléssel. másodvetéssel igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés — a búza egy részének kiesése ellenére is — összességében megközelítse a tervezettet. És megvan a szándék a további jó munkára is.

— Ahogy itt is elhangzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teljesítése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem, hogy ha mindenki megfelelően teljesíti kötelességét, eredményesen fogjuk megoldani feladatainkat.

Erősödtek társadalmunk szocialista vonásai

Ezután Kádár János hangsúlyozta: a XI. kongresszus óta erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a párttagság, a tömegszervezetek és a népfront- mozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása, társadalmi felelőssége. Hozzáteszem: az egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országos ügyek iránt' s ez is fontos.

— Az állami, a tanácsi tisztviselők, egész köztisztviselői karunk is becsületesen, a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóin óriási terhek vannak, s akiknek ügye lassan vagy kedvezőtlenül intéződik el. mind őket szidja. De azt hiszem, sok irigyük nem lehet. Ugyanígy^ lehetne még számos más rétegről — például az orvosokról, az egészségügyiekről — szólni. Az utóbbiak területét is érik kritikai hangok, nem is mindig alaptalanul. De, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi dolgozók az elmúlt években a technikai eszközök aránvlag minimális gyarapodása mellett milyen óriási feladatokat vállaltak becsülni és értékelni kell munkájukat. S társadalmunk szocialista vonásainak erősödését példázzák a népi ellenőrök. a szocialista brigádok erőfeszítései, a Dárt XII. kongresz- szusának a felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny nemes felajánlásai.

Kádár János ezután arról szólt, hoev nagy ereje szocialista társa, dalmunknak az a fajta magatartás. az a tiszteletreméltó fegyelmezettség is, amellyel közvéleményünk, azon belül párttagságunk fogadta az áremelést. A politikánk iránti bizalom is kifejezésre jutott abban, hogy az emberek megértették: kényszerű és szükséges intéz, kedésről volt szó.

— Erre a bizalomra és támogatásra a jövőben is számíthatunk. Ezzel élhetünk és élnünk is kell, de visszaélnünk soha. semmi szín alatt nem szabad! Azt is üdvözölnünk kell, hogy a fórumokon, ahol ezt az intézkedést tárgyalták — a pártbizottsági üléseken, az aktívákon, a dolgozók legszélesebb köreiben — szinte többet foglalkoztak a termelés kérdéseivel, mint a fogyasztói áremelkedéssel. Ugyanakkor elhangzott sok kritikai észrevétel is. Ezek — lényegüket tekintve és az alapkérdésekben — hajszálra azonosak a Központi Bizottság kritikai észrevételeivel, teljesen egybeesnek azokkal. Mi is rugalmasabb, rátermettebb, jobb vezetést, jobb munka- szervezést és jobb munkafeltételek megteremtését igényeljük a vállalatvezetőktől, az irányító szervektől, mindenkitől. Ez igaz. ságos, jogos igény és követelmény a dolgozó tömegek részéről is.

— A szocialista társadalom néhány elemi normájára az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a munkahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munkafegyelem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy aki elvállalt egy munkát, becsülettel végezze el, és csak azután van joga előállni igényekkel, panaszokkal.

— A teljesítmények mérésével és a bérezéssel kapcsolatban számolni kéll azzal, hogy a jövőben differenciáltabbak lesznek a keresetek. Ez a fejlődés tendenciája. A normáknak valóban normáknak kell lenniük és a teljesítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni. A dolgozók elemi érdeke, hogy a bér, a jutalom, a részesedés a teljesítményhez kapcsolódjék. A teljesítménybérben dolgozó ha .,ráhajt” egy kicsit többet kereshet.

— Ugyancsak elemi társadalmi normánk a köztulajdon védelme és gyarapítása. A takarékosság, s mindjárt tegyük hozzá, az észszerű takarékosság, mert értelmetlen és ostoba takarékosságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk.

— A XII. kongresszusra készülődve őszinte óhajunk — és ennék megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem: politikánk kollektív munka eredménye. Aimeny- nyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocialista nemzeti egységnek is. Politikánk töretlensége további fejlődésünk, erősödésünk biztosítéka.

— Fontos törekvésünk vívmányaink, köztük az eddig elért életszínvonal megvédése, a további haladás feltételeinek megteremtése. Becsületesen, őszintén meg kell mondanunk, hogy miként a népgazdaság fejlesztésében most nem tudunk gyors tempót diktálni, úgy az életszínvonal tékintetében is az eddigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk.

— Ami politikánk eredményeit illeti: szocialista nemzeti egység, szilárd népi hatalom van Magyar- országon, pártunk egységes, a pár- tonkívüliek között erős a szövetségi táborunk.

— A vívmányok között tarthatjuk számon a szocialista forradalom fejlődését is. Hiszen végre tudtuk hajtani a mezőgazdaság szocialista átszervezését, befejezve ezzel a szocialista társadalom alapjainak lerakását, s most már joggal mondjuk, hogy a fejlett szocialista társadalmat építjük.

— A Magyar Népköztársaság gazdasági alapja is szilárd, az életszínvonal fejlett. A nemzeti jövedelem 2,7-szeresére növekedett nem egészen 20 esztendő alatt. Az ipari termelés háromszorosára nőtt, a mezőgazdaság — alig több mint fele annyi emberrel — a húsz esztendővel ezelőttinél 80 százalékkal többet termel.

— Ha mindenki teljesíti kötelessé,gét, akkor feladataink megoldhatók: a Magyar^ Népköztársaság töretlenül fejlődik tovább, a dolgozó ember élete nem rosz- szabb, hanem jobb lesz. De csak akkor, ha mindenki elvégzi feladatát. Készüljünk ebben a szellemben a kongresszusra.

— A Központi Bizottság úgy

vél; — s nekem személyes meggyőződésem —. hogy van elég erőnk. Az előttünk állóiknál sokkal nagyobb akadályokat is leküzdöttünk már. Van világos célunk, van erőnk, a feladatok megoldásához. A Központi Bizottság a kongresszusi felkészülésben is, s a napi feladatok megoldásában is számít a 210

ezer budapesti kommunistára és a főváros politikailag érett, öntudatos lakosságának megértésére és támogatására. Sok sikert és jó egészséget kívánok mindnyájuknak.