Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

1979. szeptember 25. • PETŐFI NEPE • 3 M egkülönböztetett figyelem a nagycsaládosok, kiváltképp pedig a gyermekeiket egyedül ne­velő szülők iránt. Elcsépeltnek tűnne e kijelentés, ha nem látnánk nap mint nap tár­sadalmunknak ebben a kérdés­ben követett gyakorlatát. De lát­juk, méghozzá mind határozot­tabb formában az emberséges elbírálás olyan eseteit, mint ami­lyenekkel legutóbb kalocsai utunk során találkoztunk. Az égető kérdés: ott is a lakásügy. A tanácsi vezetők — sok egyéb mellett — szinte ezzel kelnek, ezzel fekszenek. Hiszen üggyé válik, ha várhatóan az év végéig újabb 90 családdal apad a hajlékra várók hada, ám ugyanakkor 120—150 kérelmező lép a helyükbe. Jelehleg is mintegy ezer a lakásra várók száma. CSALÁDFŐ ANYÁK Kié legyen a lakáskulcs? Az utolsó szalmaszál Ki kapjon? Ez itt a nagy kérdés manap­ság. Jó (hallani, hogy egyre több nagycsaládost tudnak már lakás­hoz juttatni. Az idén 'hatnak ad­ták át tanácsi bérlakásuk kul­csát; hat olyan nagycsaládosnak, akinek már a pénztárcáját kezd­te ki az albérlettel járó szűkös anyagi állapot.. A 13 tagiú helyi lakásbizottság tagjainak — köztük Kövesdi Ferencné nyugdíjasnak, dr. Lovas Ilonának, Németh Bélánénak, Mándli Györgynek — sokszor gondterhelt volt a nappala és az éjjele, míg végül szót emeltek, javaslatot tettek: kiknek és mi­ért ítélnék oda a hat lakást? Egy-egy családhoz vagy egyedül­állóhoz 'többször is elmentek, és így segítettek (segítenek jelenleg is) a tanácsnak igazságosan el­osztani azt a keveset, amely egyeseknek már-már tényleg az utolsó szalmaszál volt... Kalocsa, Széchenyi úti lakóte­lep. Üj házak és most épülők. A betonelemekből emelt, félig kész szürke házak abtaknyílásaiban mesteremberek méricskélnek, ta­nakodnak. Velük egyvonalban hatalmas daru magasodik. Mint örök kérdőjel egy nagy mondat végére: „Mikor?” — figyelmezteti az építőket vas-acél testével a városban jelen levő égető kér­désre. Este lakásszentelő 'Három év albérletben. Kilenc- száz forimt lakbér egy hónapra. A szorzat, ugye, elég szép sum­mát „kóstál”: 32 400 forintot. Mi mindent tudott volna belőle ven­ni Körte János és felesége! Annál is inkább, mert közben született három gyermekűk: Krisztián, Henriette és Nicoletta. Velük együtt a szülők már az új, Szédhenyi üt 39. szám alatti háromszobás lakásukban készül­nek az esti lakásszentelőre. Míg a feleség, aki a tejüzem­ből jött el gyes-re, három és fél, két és fél. éves és hathónapos gyermekeit a rekamién szeretet­tel maga köré veszi, a férj jö­vetelét jelzi a bim-bam. Három üveg ital a kezében — leteszi, ő maga nem ihat, kocsit vezet, meg: „Egyébként is ... öt éve állom... nem hiányzik” — mondja a fainmemadrágos Körte János, aki a háromévi albérlet­tel családostól fenékig hönpintet- te a keserű poharat. Ma már, persze, boldogok. Augusztusban költöztek ide. Gyerek nélkül 29 ezer forint „belépőt” kellett volna fizetniük a tanácsnak a lakás használatba vételéért, de végül is 8700 forint lett belőle, mert a három kis Körítés gyerek segítette a külön­bözeiét „lefaragni”. A másik lépcsőházban, Berta- Somogyi Józsefné (Jolánka) új otthonában is jó a hangulat, ö is augusztusi beköltöző. Anya és három gyermeke, apa nélkül ugyan, de végre biztos fedél alatt köszönthetik az őszt s vár­hatják a telet. . Két szoba, konyha, fürdőszoba — igazi kánaán! Virág az asztalon, a falon, de még az olajkályha tetején is. Egy kovácsoltvas virágállványon to­vábbi hét cserép növény díszük a napfényes nagyszobában. Jo­lánka szereti a természetet. Visszavágyik időnként, s megy is, 'ha csak teheti. Eljött az ősz, s vele a paiprikaszüret. Kétszázöt­ven-háromszáz forintot paprika- szedéssel megkereshet naponta. A gyes-pénzhez jó lesz pótlék­nak. Gyermekei, egy kivétellel, nagyobbacskák. Á kétéves Vero­nikára elvigyázgat azalatt a nagymama', a nagyabbakat meg majd ellátja ő. Mit szeretne még? — Szépen meg tudunk élni — számolgatja Joláhka. — ötezer forintom megvan havonta. Szük­séget nem szenvedünk semmiből. Csakugyan. Ha a 11 ezer 602 forintos sorszekrényre pillantok, • látható, hogy az alacsony, vé­kony, szinte madárcsonfú anya nem fárad hiába. — Két fotelt, egy tévét és a gyerekeknek szeretnék még új szőnyeget. S mit szeretne még? ... Kimondatlan marad, csupán sejthető. Lemezjátszó, szól halkan. A fa­lon két esküvői kép. Férjek — de már csak képkeretben. A „családfők” mentek — az asz- szony maradt. A durvaságot és a szeretetlenséget nem tűrhette soká. Hát inkább a gyerekek mellett döntött. — Higgye el, most egész jó így, egyedül! Augusztusban vál­tam meg második férjemtől, amikor végre a lakást megkap­tam. Nézzen rám! Négy kilót híztam azóta. A színem is egész más... A békés életet nem ad­nám oda semmiért! Tisztaság, fény, jó levegő, nyu­galom. Jolán káéknál most így fest az ÉLET. „Megtanultunk spórolni” Százhatvan idős ember élel­mezésével törődik a Kalocsai Szociális Otthonban Varga Jó­zsefné, 34 éves élelmezésvezető. Három évig egyetlen rekamién feküdt Vargáné és három gyer­meke. Háromszor-három méteres köves helyiség — nem a legjobb rrtenedék volt egy négytagú csa­ládnak. Az egyik heveny légúti fertőzést követte a másik. Any- nyira szűkösen voltak már, hogy a vészharang kongatása, a társa­dalmi lakásbizottság révén, hall­hatóvá lett a tanácsnál is. Hatezer-háromszáz forintot a viszonylag szerény keresetű Var­gáné is elő bírt teremteni. — Ki se tudom mondani, mi­lyen boldog vagyok! Jó emberek ülnek ott a tanácsnál... — szól elér zékenyül ten. — Mi nagyon csendeskén élünk — folytatja azután. — Négyünk­nek nagyon be kell osztani az ón 3000 forintos fizetésemet, és ami ebhez hozzájön: az 1600 fo­rint gyermektartást. — Hogyan csinálja? — Megtanultunk spórolni. Nem nyalókázunk, nem presszózunk, nem járunk fagylaltozni. Mér­tékletesen élünk. Megbecsülünk minden ruhát, még ha régi is. — Jó dolog, hogy mi, nagy- családosok, így együtt vagyunk a Széchenyi úton. Együtt tu­dunk örülni az új bútornak. A szép virágnak. A tisztaságnak. A szeptemberi napnak. Hiszen min­den olyan új még itt... Törő­dünk egymás gyerekeivel is. Be­engedjük egymáséit. Szabadon játszhatnak. A kisebbeken rajta a szemünk. Az erkélyajtót a jó anya zárva tartja, hogy ha nem tud odafigyelni, véletlen se té­vedjen veszélyes övezetbe egyi­kőnk gyereke se. Látja? Minden erkélyen, alul, akkora nyílást hagytak, amelyen, ha nem vi­gyáznánk, egy vékony testű kis­gyermek hamar „kibújócskázna”. Több, mint lakásügy Kalocsa sem mentes bizonyos feszültségektől. Az államhatalom ugyan képes odanyújtani segítő jobbját a 'bajban levőknek, de az új athonokba békességet, szere- tetet, megértést már ném tud „exportálni”. Már ahol erre szük­ség lenne, természetesen. Az esztendő első felében 11 600 doboz altatóval és 35 500 doboz nyugtatóval térték haza a kalo­csaiak a város fő gyógyszertá­rából! Jelezve, hogy a,fejlődés­sel együtt gondok — az emberi kapcsolatok több helyütt tapasz­talható megromlása — is nehe­zítik az együttélést. Ami viszont már több mint lakásügy. Hiszen nam csupán a tanácsiházán és a lakásbizottságban, hanem az egyes otthonokban is keményen meg kell küzdeni a holnapért. Furcsa ellentmondás, hogy míg darus és kőműves falakat emel, épít és hivatásos tanácsiak Kö­vesdi Ferencnéékkel mintha ara­nyat mérnének, ítélnek, hogy kié legyen egy-egy lakáskulcs — a férjek, az apák egyike-másika „meglép” — feladja a családját. Ami a legkényelmesebb meg­oldásnak tűnhet az egyik fél számára, aki a házasságot, a csa­ládot afféle kirándulásnak tartja, amit egy boros éjszaka után le­het elkövetni. Kalocsáin a próbatételre szorí­tott anyák kitartóbbak, ök ma­radnak. Helytállnak a másik helyett is. Családfők, a szó leg­nemesebb értelmében. Kohl Antal HAZAI TÁJAKON Egy elrejtőzött bányaváros A Duna-kanyar szomszédságá­ban púposodnak a Börzsöny­hegység lekopott, megszelídült, vulkáni eredetű, tömzsi kúpokba csatlakozó vonulatai. A legtöbben a közel fekvő déli oldalán közelí­tik meg a hegyeket, s a völgyek­ben rejtőző falukat — Szokolyát, Kóspallagot —, s a Margó-völgy kisvasútján Királyrétet. Nem ke­vésbé szép és látványokban gaz­dag a Börzsöny nyugati oldala, a távolabb eső, az Ipoly, s egyúttal a csehszlovák határ mentén ka­nyargó úton. lpolydamásd, Let- kés, Vámosmikola, Perőcsény. Kemence és Bernecebaráti sorjá­zik az út mellett, s elbújva a he­gyek közé egy hajdani bányavá­roska, Nagybörzsöny. Nyolcszáz éve őrködik Aki letér a Börzsönyt megke­rülő útról a község felé, az elő­ször a falu előtt álló, mintegy rá vigyázó Árpád-kori templomot pillantja meg. A hazai román építészet szép emléke vaskos tor­nyával, s annak finom ikerabla­kaival. Andezitből faragott súlyos kváderkövei ellenálltak az évszá­zadok szeleinek, viharainak, nap­sütésének és csapadékának, azon­ban rusztikus szobrászmunkáit, így a szentély külső oldalán a falat lezáró ívsor bajuszos ember­főit már jobban megviselte az idő. A templomot kőfal veszi kö­rül, az is közel három és fél év­százados immár. Megborzongató elgondolni, szinte látjuk, amint Rákóczi szabadságharca idején itt vonultak a kőfal alatt a kuruc katonák, a Habsburg zsoldosok. S még mielőtt állt volna ez a fal, a templom időmarta kockakövei előtt vasat, rezet, aranyat szállí­tó szekerek gördültek el. A „vi­lág” még Európa és Ázsia volt csak. meg Afrika északi szegélye. Amerika aranyát még nem fe­dezte fel magának az övilág, s a dél-német, a csehországi, meg a • Bányászjelvény a bányász­templom bejárata fölött. Kárpátok övébe ölelt hegységek bányái adták a nemes fémek ér­cét. Véső és kalapács Abban az időben virágzott Nagybörzsöny igazán, mint bá­nyaváros. Zsigmond király kezd­te idetelepíteni német földről a bányászokát, hogy újabb pénzfor­ráshoz jusson a koronái alá tar­tozó mérhetetlen föld kormány­zásához a hatalmas nemesurak­kal és a nemesurak hatalma el­len lázadozok közepette hatalma és uralma megtartásához. Abban az időben épült a pa­takparton, völgy- és domboldalon Ű3&*-u.. • Az Árpád-kori templom a falu bejáratánál. kanyargó utcájú község másik legértékesebb emléke, a XV. szá­zad eleji bányásztemplom. Bejá­rata fölött az időből maradt meg a véső és kalapács, a bányász jel­vény. A középkori bányák virágoztat- ták föl Nagybörzsönyt, gyarapí­tották lakosait. Amit azonban gazdaságos volt kibányászni, a középkorban, az már kisebb ér­ték lett az Űjvilág fölfedezése után, amikor a gyarmatosítók aranyzsákmánya elárasztotta Európát. S az itteni kis ércesedé- sek gazdagabb, dúsabb telérei, a könnyebben, viszonylag nagyobb mennyiségben bányászható telé­rek kifogytak, mélyebbre, s a szűkösebb telérek után meg ek­kor már nem volt kifizető ku­tatni. A bányászattal lassan föl­hagytak. Utak a Börzsönybe Nagybörzsönybe persze nem­csak a történelmi idők emlékeiért és helyszíneiért érdemes elzarán­dokolni. Már a faluból belátni a hegység belsejébe nyíló völgyek­be Az utak a községen át vezet­nek a hegyek közé. A Börzsönyi patak völgyén, a Kereszt-völgyön, a Hosszú-völgyön, avagy a Far­• Gótikus ablak, szobordísz a támpillcren. kas-völgyön indulhatunk beljebb. A Kereszt-völgyön a Nagy-Hideg- hegyre, a Hosszú-völgyön Kis- irtáspusztásra juthatunk. Szur­dokvölgyek és "bércek, források és hegyi rétek az erdők ölén — változatos, feledhetetlenül szép tájak várnak. N. F. PARADICSOMFELDOLGOZÓ GÉPEK • Az Öntödei Vállalat Kőbányai Vas- és Acélöntödéjében speciális gépeket gyártanak a paradicsom, valamint a gyümölcs nagyüzemi fel­dolgozására. A termékek zömét exportálják. Egyszerűsítették az építési engedélyezési eljárást Megjelent az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter új rende­leté, amely módosítja és tovább egyszerűsíti az építési engedélye­zési eljárást. Szűkítette az építési engedélyhez kötött létesítmények körét, ugyanakkor bővítette az engedély nélkül, vagy csupán be­jelentés alapján elvégezhető épí­tési munkák, tétesítmények „vá­lasztékát”. Az új intézkedés lehetővé teszi, hogy engedély nélkül, de bejelen- 'tés alapján kétszáz légköbméter­nél kisebb térfogatú — nem la­kás célját szolgáló — épületet hozzanak létre, továbbá bármi­lyen felvonulási és egyéb ideig­lenes jellegű épületet lebontsa­nak, ha azzal nem veszélyeztetik a szomszédos ingatlanokat. Az építési engedély és bejelentés nélkül építhető kerti növényház magasságát a két évvel ezelőtti rendelet másfél méterben maxi­málta, most az új intézkedés ezt a felső határt két méterre nö­velte. Az új rendelet először teszi le­hetővé. hogy vállalat, közület is építési engedély nélkül, csak be­jelentés alapján végezzen mun­kát, ami kiterjedhet az épület felújítására, helyreállítására, át­alakítására, még a tetőtér beépí­tésére is, ha nem teszi szüksé­gessé az épület teherhordó szer­kezeteinek megváltoztatását, nem veszélyezteti az egészséget, az élet- és közbiztonságot, a műem­lékvédelem érdekeit, a rendezési tervek végrehajtását nem káro­sítja a környezetet, a városképet, % és nem módosítja az épületben levő lakások és lakószobák szá­mát. A vállalatoknak, közületek- nek felvonulási épület létrehozá­sára sem kell építési engedélyt kérni. Eltekinthetnek az enge­délytől, hogy ha változtatás nél­kül építik be a hatósági alkalma­zási engedély szerint gyárilag elő­állított, vagy a kereskedelemben forgalomba hozott felvonókat, vagy a személy- és teherszállítás­ra szolgáló más berendezéseket.,- Ezekben az esetekben ugyanis egyszer már kiadták a hatósági engedélyt, s ha a felszerelésben, berendezésben nincs változás, ak­kor teljesen felesleges ismét en­gedélyt kérni. Az új rendeletből azonban az is kitűnik, hogy az egyszerűsített eljárás sem tesz engedményt, s nem ad felmentést az általános érvényű város- és községrendezé­si tervek, a kötelező építésügyi és egyéb tűzvédelmi, egészségügyi, védőterületi, biztonsági előírások érvényesítése alól. Az új rendelet október 1-én lép hatályba, s ugyanakkor lép ér­vénybe az épületek és az egyes építmények használatbavételének engedélyezésével kapcsolatos el­járás módosításáról szóló ÉVM- rendelet is. Ennek alapvető in­tézkedése, hogy a felvonók kivé­telével lényegében csak azokra az építményekre kell használatba­vételi engedélyt kérni, amelyek­nek munkálatait is építési enge­dély alapján végezték. Egyébként most jelent meg az ÉVM-nek az a közleménye is, amely részlete­sen felsorolja, hogy az építési hatóságnak milyen jogszabályok, előírások érvényesítését kötelező ellenőrizni az építési engedélyek elbírálásakor, valamint más — területfelhasználási, telekalakítá­si -engedélyezési eljárásban. (MTI) Iskolások könyvespolca A tanév kezdetére első ízben jelentkezett az Állami Könyvterjesztő .Vállalat az „Iskolások könyvespolca” című jegyzékkel. A színes kata­lógusban felsorolja mindazokat a hozzáférhető kötelező és ajánlott olvasmányokat, amelyekre az általános és a középiskolásoknak tanul­mányaik során feltétlenül szükségük van. Bemutatnak a kiadvány­ban olyan ötleteket is, amelyek segítségével az iskolába járók köny- nyebben sajátíthatják el a tananyagot, és rendszerezhetik a már meg­szerzett elméleti, gyakorlati ismereteiket. KÉPERNYŐ Vitray játszani hív Sokan és sokszor leírták, hogy mennyire igazi „tévés” alkat Vit­ray Tamás. Vetélkedői, szelleme­sen szórakoztató és mélységesen elgondolkoztató riportsorozatai éppen úgy alátámasztották ezt, mint mondjuk a nagy egyéni han­gú—stílusú sportközvetítései. Nos, ez alkalommal egy jókora hallga­tás után ismét elénk állt Vitray, hogy ismételten játszani hívjon bennünket, tévénézőket. Vasárnap késő este alkalma volt minden játszani szerető embernek meg­győződni erről, amikor végignézte a Kapcsoltam... elnevezésű tár­sasjáték-sorozat bemutatkozó ré­szét. « Az indulás meglehetősen jól si­került. Szembetűnő volt az ala­pos előkészítés, általában mindvé­gig gördülékenyen, simán történt minden a félórás műsoridő alatt. Ami ilyenkor gyakran aggodalmat kelt, hogy beleszól a szép elgon­dolásokba a műszaki-technikai berendezés, vagy hogy túlmérete­zik a szervezést, bonyolítva ezzel a gyors ütemet kívánó játékot, az most szerencsére távolmaradt. A bemutatkozás — kedvet csinált a folytatáshoz — tehát sikerült. Mi az, ami ezek után mégsem tet­szik? Vagy inkább: mit is tehet­nénk hozzá a fentiekhez a jövő a folytatás érdekében? Mit java­solhatnánk annak reményében, hogy a bemutatkozó játéknál „té- vésebbek” legyenek ezentúl az adások? Mindenekelőtt: legyenek több szemléletes képpel teletűzdeltek a kérdések akár művészek vagy más élő vagy „bevágott” köz­reműködéseivel. Hogy ezáltal egyrészt a jól szemléltetett kor­szerű ismeretterjesztés, másrészt pedig a vizuális nevelés láthassa hasznát. Ez annál is inkább szük­séges lenne, mivel kissé zavaró a versenyzők „inkognitója”, azaz, hogy ők csak hangjukkal vannak jelen az egyébként érdekes és tanulságos játékban. (Hogyne .len­ne tanulságos a játék amikor pél­dául már az első rész sürgető fel­adatokra ösztönöz, ami a feltétle­nül elvárható humán műveltség mennyiségét és milyenségét illeti.) Vitray játszani hívja tehát ez­úttal ismét a nézők sok százezres tömegét. Ügy véljük, az a helyes, ha „kötélnek állunk”, ha elfogad­juk a felhívást. Abban a remény­ben, hogy az adások sorjázásában egyre sokrétűbben és egyre szem­léletesebb eszközök segítségével folyhat mgjd a játék. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents