Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

V 2 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 25. Ma kezdődik Moszkvában a Szovjetunió és Kína küldöttségének tárgyalása Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Kedden kezdődnek, meg Moszk­vában a Szovjetunió és. a Kínai Népköztársaság küldöttségének tárgyalásai az államközi kapcso­latok normalizálásáról, A tárgya­lásokra vasárnap Moszkvába ér­kezett a kínai küldöttség, Vang Ju-ping külügyminiszter-helyettes vezetésével. A kínai delegációt a szovjet tárgyaló küldöttség tagjai fogadták, élükön Leonyid Il’jicsoiv külügyminiszter ~h el ye t ­tessel. Vang Ju-ping repülőtéri nyilatkozatában azt a reményét fejezte kd, ’hogy a tárgyalások pozitív eredményeket hoznak. Mint ismeretes, az elmúlt évek során a Szovjetunió több ízben javasolta Kínának az államközi kapcsolatok rendezésére irányuló 'tárgyalásokat. Kínai részről csak akkor javasoltak ilyen tárgyalá­sokat, amikor a pekingi kormány egyoldalúan kinyilvánította, hogy nem újítja meg a két ország ba­rátsági szerződését. A Szovjet­unió kormánya a külügyminiszté­rium június elején átadott em­lékeztetőjében elfogadta a kínai indítványt. S eredetileg már au­gusztust javasolta a tárgyalások megkezdéséül. A szovjet állás­pont szerint a tárgyalásokon ki kell dolgozni a békés egymás mellett élés elveinek alapján a két ország államközi kapcsola­tainak irányelveit. A két párt közötti eszmecsere keretében az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának meghívására szeptember 21—23-a között Budapesten tartózkodott Hans-Eberhard Dingels, a Né­met Szociáldemokrata Párt Kül­ügyi Osztályának vezetője. Győ­ri Imre, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára fogadta az NSZK-beli vendéget, akivel Be­recz János, a külügyi osztály ve­zetője folytatott megbeszélést. A megbeszélések során áttekin­tették a nemzetközi helyzet né­hány időszerű — mindenekelőtt az enyhüléssel és a leszereléssel összefüggő — kérdését. Egyetér­tettek abban, hogy a kedvező, tapasztalatok alapján folytatják az eszmecserét a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó ügyekről. E. Dingels vasárnap elutazott Budapestről. (MTI) Amnesztia Afganisztánban Szerte az országban kormányt támogató nagygyűlések Űj-Zéland munkásosztálya is... HWC li'WK I li. JMÍMII HM NAPI KOMMENTÁR Tárgyalóasztalnál Moszkvában gyakoriak a tár­gyalások, sőt a nemzetközi érdek­lődésre számot tartó megbeszélé­sek is. Most azonban olyan ta­nácskozások kezdődnek a szovjet fővárosban, amelyre a szokásos­nál is jobban*figyel a világ: kül­ügyminiszter-helyettesi szinten szovjet—kínai eszmecserére kerül sor az államközi kapcsolatok nor­malizálásának lehetőségeiről. Szovjet részről a megbeszélé­seket az a Leonyid lljicsov vezeti, aki a kérdés nemzetközi hírű szakértője, és aki — például — korábban a két ország közötti határkérdésekről tárgyalt hossza­san a kínaiakkal. Az előzmények közismertek. Már az ezer sebből vérző, elemi nehézségekkel küzdő fiatal szovjet állam is minden eszközzel segítette a kínai forra­dalmi erőket, és ez a segítség 1949. október 1., a Kínai Népköz- társaság kikiáltása után ezernyi formában folytatódott. Nem a szovjet félen múlt, hogy ez a viszony — a maoista vezetés látványos politikai pálfordulás- snrezata nyomán — megromlott, 'sőt, a fegyveres kínai provoká­ciók nyomán egy időszakban el­jutott a határincidensek mély­pontjáig. Sajnos, a mostani megbeszélés seket olyan jelek előzték meg, amelyek nem sok jóval biztatnak. Mik ennek a kínai magatartásnak az uralkodó elemei? 1. A pekingi külpolitikai dek­larált legfőbb célja a szovjetelle- nesség, a Szovjetunió* „katonai és politikai bekerítése”. 2. Ebből kiindulva Peking nem­csak lehetővé teszi az enyhülés legreakciósabb ellenfeleinek, hogy kijátsszák „a kínai kártyát”, ha­nem minden eszközzel ebbe az irányba kívánja befolyásolni a nyugati külpolitikát. 3. Kína állandó, konkrét kato­nai veszélyt jelent közvetlen szomszédaira és a tágabb ázsiai térségre. Nemcsak arról van szó, hogy éppen ezekben a napokban sokasodnak újra a vietnami ha­táron tapasztalható kínai katonai mozgásokról szóló jelentések, ha­nem arról is, hogy Peking — az afgán lázadóktól egészen az in­diai szeparatistákig — szüntele­nül beavatkozik szomszédai belső éleiébe. A Szovjetunió — annak ellené­re, hogy Peking nem újította meg a két ország barátsági szerződé­sét — egyetemes külpolitikai el- •vei jegyében szorgalmazza az ál­lamközi kapcsolatok normalizálá­sát. A tárgyalásokon — hangzott a hivatalos szovjet vélemény — „a békés egymás mellett élés el­vei alapján ki kell dolgozni a két ország kapcsolatainak irányel­veit’'. A szovjet szándék egyértelmű és világos. A megállapodáshoz azonban ketten kellenek. H. E. KABUL Kabulban rendkívüli ülést tar­tott az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság Minisztertaná­csa. A Bakhtar hírügynökség is­mertette a kormány ülése után kiadott nyilatkozatot, amely am­nesztiát hirdet mindazon szemé­lyek számára, akik a haza javá­ra bekapcsolódnák a termelő munkába. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az országban biztosítják a dolgozók jogainak, valamint de­mokratikus szabadságjogainak sárthatetelenségét, a törvényesség és az igazságosság betartását. Ugyanakkor rámutat, hogy az áprilisi forradalom ellenségei nem szüntetik be felforgató tevékeny­ségüket, és sokoldalú támogatást nyújtanak azoknak, akiket meg­fosztottak a dolgozók kizsákmá­nyolásának és elnyomásának le­hetőségétől. Az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság kormá­nya éppen ezért éberségre szó­lítja fel a népet, és kifejezi szi­lárd eltökéltségét a népi hataloim ellen irányuló imperialista és reakciós összeesküvések meghiú­sítására. Szerte az országban folytatód­nak a nagygyűlések, amelyeknek résztvevői határozott támogatá­sukról biztosítják a kormány politikáját. A Bakhtar hírügynök­ség jelentése szerint az ország több tartományában „az önkén­tes munkáért folyó mozgalom" keretében több tízezer afgáni folyt be az állami alapba. Palktia tartományban a Man- gal nevű pastu törzs vezetői nagygyűlésen juttatták kifeje­zésre ragaszkodásukat a párt­hoz, a népi államhoz és élesen elítélték az április forradalom vívmányai elleni imperialista és reakciós összeesküvést. Több tar­tományban a papság képviselői tartottak gyűléseket és ezeken szintén támogatásukról biztosí­tották a népi kormányt. Nyilat­kozatot tett közzé az afgán pa­pok legfelsőbb szerve, az ulemák ■tanácsa is, és ebben támogatásá­ról biztosította Hafiizullalh Amin megválasztását az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkárává, a forradalmi tanács elnökévé. A .tanács a nyilatkozatban elisme­rően szólt az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság politikai irányvonaláról. (TASZSZ) Bokassát halálra ítélték • Üj-Zéland városaiban tömegtüntetéseken fejezik ki szolidaritásu­kat a dolgozók a sztrájkoló közlekedési alkalmazottak harcával. Ké­pünkön: egy aucklandi felvonulás. (Telefoto—AP—MTI—KS) A spanyol kormány rendkívüli ülése PÁRIZS Hétfőn hajnali négykor, alkal­masint utolsó franciaországi ví- k end je után, a párizsi kormány által rendelkezésére bocsátott DC—8-as repülőgép fedélzetén egy meg nem nevezett afrikai or­szágba indult Jean-Bedel Bokas- sa, Közép-Afrika pénteken meg­döntött császára. Az exuralkodót, aki Caravelle- jével, közvetlen híveinek 25 fős A spanyolországi San Sebas- tianban vasárnap késő délelőtt három ismeretlen merénylő meg­gyilkolta Lorenzo Gonzalez Val­les . Sanchez dandártábornokot, Guiipuzcoa baszk tartomány ka­tonai kormányzóját. A kormány­zó polgári ruhában, felesége kí­séretében, őrizet nélkül sétált San Sebastian központjában, ami­kor a merényletet elkövették el­lene. A dandártábornokot több lövés érte és azonnal meghalt, felesége sértetlen maradt. A me­rénylők egy rabolt gépkocsin, el­menekültek a helyszínről. .m. A. központi kormány’a merényi rí letet- követően lezárta a közeli francia határ összes átkelőhelyét és speciális különítményeket kül­dött a helyszínre a merénylők elfogására. Suarez spanyol miniszterelnök vasárnap délután , rendkívüli ülésre hívta össze kormányának több tagját és a hadsereg legfőbb vezetőit. A tanácskozásra Gui- puzeoa baszk tartomány Katonai kormányzójának vasárnapi meg­gyilkolása miatt került sor. A rendőrség azt állítja, hogy a tá­bornok haláláért az ETA baszk terrorszervezet felelős. A merény­letet több helyi baszk vezető is elítélte. A spanyol kormány szé­riába legújabb merénylet* célja —- ■to csakúgy : mint más' főtisztek korábbi meggyilkolásáé — az, hogy a szélsőséges erők megaka­dályozzák a baszk önkormányzat kialakítását. (AFP, Reuter) Edward Kennedy indulásra készen Szeptember 18-án jelentette be a Fehér Ház szóvivője: Carter el­nök úgy határozott, hogy újabb négyéves időszakra megpályázza az elnökséget, és indul az 1980-as elnökválasztáson. E döntés azt követően született, hogy az elnök együtt ebédelt Ed­ward Kennedy demokrata szená­torral, akivel a hivatalos verzió szerint „napi politikai kérdések­ről, főként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvényről tár­gyaltak”, amelyben, mint köztu­dott, a két politikus eltérő néze­teket vall. A közösen elfogyasztott fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőséggel bírt mindkét fél számára. Carter arra volt ki. váncsi, vajon Kennedy végül is jelöltetni kívánja-e magát. A Ken- nedy-család jelenlegi feje a hozzá közelálló körök szerint értésére adta az elnöknek, hogy politikai pályafutását semmilyen vonatko­zásban nem tekinti lezártnak. Atyai ambíciók E diplomatikus válasz árra en­ged következtetni, hogy a Ken- nedy-család története, amely a legújabb korban elválaszthatatla­nul összefonódott az Egyesült Ál­lamok politikai és gazdasági éle­tével, várhatóan új lapokkal gaz­dagodik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P. Kennedy, egy bevándorolt ír katolikus család le­származottja alapozta meg. Ingat­lankereskedéssel, italáruk és mo­zifilmek forgalmazásával szerezte vagyonát, annak révén pedig po­litikai kapcsolatait. Ennek köszön­hette, hogy a második világhábo­rút megelőzően az Egyesült Álla­mok nagykövete lett abban a fő­városban, amelynek írországi po­litikája száműzetésbe kényszerí­tette őseit. Az idős Kennedy azonban sok­kal piagasabbra tört, londoni nagyköveti megbízatása nem elé­gítette ki ambícióit. Minthogy azonban nem juthatott be a Fe­hér Házba, legidősebb fiát sze­melte ki az elnöki posztra. Ö vi­szont bombázó-pilótaként életét vesztette a második világháború­ban. John Kennedy, a következő fiú nem akart politikai pályára lépni. Apja szavára azonban be­lépett az arénába, első nekifutás­ra nyerte a kongresszusi válasz­tásokat, majd az elnöki tisztségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öccsét, Róbertét maga mellé vegye és az egyik legfontosabb tárcát, az igazságügyit bízta rá. S amikor Edward — 1962-ben — el­érte a szükséges korhatárt (30 év), a családot hagyományosan támo­gató Massachusettsben ő is elin­dult a szenátusi választásokon, amelyen azóta is minden alka­lommal győzött. A chappaquidicki epizód Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a családi stafétabotot Teddy vette át. Min­denki tisztában volt vele, hogy a Kennedy-család nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség el­látásához szükséges képességekkel. Ugyanakkor anyja,Ttose Kennedy kijelentette: nem akar több gyil­kosságot, nem akarja elveszíteni egyetlen fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenyeget, a legif­jabb Kennedy nem is pályázhat az elnöki tisztségre a siker remé­nyében. 1969. július 18-án ugyan­is egy társasági öszejövetel alkal­mával, éppen választókörzetében, Chappäquidick Islandon kocsijá­val egy tóba zuhant. A baleset következtében meghalt a kocsi­ban ülő 28 éves Mary Jo Kqpecfi- ne. A feltűnően csinos hölgyet Teddy barátnőjeként tartották számon. A lapok meglovagolták az esetet. Kiderítették, hogy Ken­nedy nem sietett partnere segít­ségére, és csak órák múlva jelen­tette az esetet a közeli sheriffi hivatalban. A kommentárok hang­súlyozták, hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan, és elveszti cselekvőképességét, nem viselhet országos és felelős­ségteljes tisztséget. Az idő azonban ez esetben is jó orvosnak bizonyult. Noha időn­ként még emlékeztetnek a szeren­csétlenségre, manapság mind több szó esik Teddy politikai képessé­geiről, kitartásáról és türelméről, továbbá a politikában tanúsított mérsékletéről s az utóbbi időben mind többen emlegetik őt a kö­vetkező elnökválasztás esélyese­ként. Ennek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a leg­ifjabb Kennedy 17 éve tagja a szenátusnak, számos törvény meg­alkotásában vett részt, és tekin­télyt szerzett magának mind poli­tikai körökben, mind az ország választópolgárai előtt. A másik, hogy Carter támogatóinak tábora az elnök következetlen és nem mindig politikushoz illő magatar­tása miatt egyre inkább összezsu­gorodik. A demokrata^ pártban mind többen félnek attól, hogy Carterrel kell kiállniuk a válasz­tók elé. Családi hozzájárulás A jelek szerint ettől egyre ke­vésbé kell tartaniuk. Kennedy ugyanis- legutóbb már úgy nyilat­kozott, hogy „felesége és anyja hozzájárult ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak”. Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti körben kijelentet­te: „Teddy november végén vagy december elején határozott vá­laszt fog adni a mindnyájunkat foglalkoztató kérdésre”. Hogy a válasz milyen lesz, arra már most is következtethetünk abból, hogy ma már 19 amerikai államban működnek a Kennedy jelölését szorgalmazó csoportok. Az egyik­nek a vezetője éppen Carter egy­kori támogatója, Mike Abrams, aki szerint Teddynek sürgősen nyilatkoznia kell, hogy meggyőz­hessük az embereket, indulni fog a választáson, tehát érdemes érte dolgozni. A „Jelöljétek Kennedyt” mozga­lom tehát már országos mére­tűvé vált. Carter környezete a bomlási folyamat láttán azzal ér­vel, hogy Carter és Kennedy együttes párharca az elnökjelö­lésért megosztaná a demokrata pártot, szétforgácsolná az erőket, és elkerülhetetlenül vereséghez vezetne. Erre azonban maga Ken­nedy válaszolt amikor hangsúlyoz­ta, hogy „a versengés nemcsak a termelési és a társadalmi szférá­ban, hanem az egyének között is ösztönző Jehet, éjről tanúskodik az 1976-os elnökjelölési kampány is, amelyben Carter győzelmet ara­tott”. Carter és Kennedy párharcának minden jel szerint csupán egy újabb tragikus fordulat, vagy Kennedy határozott visszalépése vehetné elejét. Erre azonban mind kevésbé lehet számítani. Nem sza­bad viszont figyelmen kívül 'hagy­ni azt sem, hogy a Kennedy tábo­ra könnyen alkotó elemeire hull­hat, ha kezdetét veszi az elnökje­lölésért folyó nyílt párharc. A Kennedyekkel szembenálló poli­tikai erők és a sajtó rendelkezhet olyan ütőkártyákkal, amelyek ki­játszása csökkentheti Kennedy évtizedek alatt kivívott tekinté­lyét és egyben esélyét az elnökké választásra. K. A. • A DC—8-as, amelyen Bokassa elhagyta Párizst. zott. Az exuralkodó rendelkezé­sére bocsátott DC—8-as gép na­gyobb hatósugarú, mint a Cara­velle, amelyen érkezeit — töhát fedélzetén messzebb repülhet. Nem ismeretes, hogy az excsá- szárral tartózkodik-e a gépen az ■ excsászárnő, aki a puccs idején Bokassa több gyermekével, Fran­ciaországiban volt, s az sem, mi történik majd Bokassa franciaor­szági birtokaival, kastélyaival. Vasárnap több demok­ratikus szer­vezet tiltako­zott a fran­cia kormány eljárása miatt. A demokrati­kus jogászok szövetsége pél­dául rámuta­tott: a kor­mánynak az lett volna a kötelessége, hogy Bokas­sát beengedje az országba (mivel egy ál-. lampolgárától csoportjával, és hírek szerint kincstárával együtt leszállási en­gedély nélkül repült még pénte­ken este Franciaországba, a kormány „nemkívánatosnak” mi­nősítette francia földön, annak ellenére, hogy Bokassa megőriz­te francia állampolgárságát. A Caravelle-gépet az evreux-i ka­tonai támaszponton, aihol leszállt, „légmentesen” elszigetelték a külvilágtól. Két napon át folyt az alkudozás a saját gépének foglyaként hol őrjöngő, hol apá­tiába süllyedő bukott diktátor­ral — aki 13 éven át Francia- ország egyik legmegbízhatóbb af­rikai szövetségesének számított, de az áprilisi gyermekmészárlás után, almtely csak betetőzte ter­rorjának éveit, kényelmetlenné vált Párizs számára. Mivel a tárgyalások a legna­gyobb titokban folytak és á ha­tóságok nem nyújtottak lehetősé­get az excsászámak arra, hogy nyilatkozzék, nem ismeretes, mi­ként zajlott az alkudozás Bokas­sa és kénytelen ,/vendéglátói” kö­hatja meg a belépést), majd pedig bűnei miatt bíróság elé állítsa. BANGUI, ABIDJAN Bokassát, a megbuktatott kö­zép-afrikai császárt nemzetelle­nes bűntettek vádjával hétfőn halálra ítélték — jelentette be a hangúi rádióban az új államfő, David Dadko. Egyidejűleg kö­zölte, hogy Bemard Ayandót ne­vezte ki miniszterelnökké. Az új kormányfő annak idején minisz­ter volt Dacko kormányában, amelyet Bokassa 1966 januárjá­ban buktatott meg. Az abidjani elnöki hivatalhoz közel álló források szerint Bo­kassa Elefántcsontpartra repült. * Hétfőn egy francia katonai gép a nyugat-afrikai Elefántcsont­partra szállította Bokassát. Az elefántcsontparti vezetés vasár­nap döntött úgy, hogy „emberies­ségi okokból” menedéket ad az excsászárnak. David Dacko, a Kö­zép-afrikai Köztársaság elnöke hétfőn Bokassa kiadatását kérte az abidjani kormányzattól. (Reuter) Hazánkba érkezett a lengyel mezőgazdasági miniszter Hétfőn küldöttség élén hazánk­ba érkezett Leon Klonica lengyel mezőgazdasági miniszter. Fogadá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter és jelen volt Marian Chrusz- czewski, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövetségének­ideiglenes ügyvivője. A látoga­tás célja tárgyalások folytatása a két ország agrárgazdasága közötti együttműködés bővítésének le­hetőségeiről, valamint mezőgaz­daságunk termelési struktúrájá­nak és szervezeti felépítésének tanulmányozása. Ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bizott­sága hétfőn a Parlamentben Dar- vasi Istvánnak, a bizottság tit­kárának elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés al- elnöke. A külügyi bizottság Ga- rai Róbert külügyminiszter-he­lyettes előadása alapján megtár­gyalta a Magyar Népköztársaság és a fejlődő országok kapcsola­tainak helyzetét. A bizottság örömmel állapítot­ta ,meg, hogy az el nem kötele­zett országok állam- és kormány­főinek a közelmúltban Havanná­ban lezajlott hatodik csúcsérte­kezlete sikeresen járult hozzá az el nem kötelezett mozgalom ösz- szefogásénak erősítéséhez abban a küzdelemben, amelyet az a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, a leszerelésért, a fejlődő országok politikai .és gazdasági függetlenségéinek erősítéséért, az újigyarmaitosítás és a faji meg­különböztetés ellen folytat. A bizottság meghallgatta az Interparlamentáris Unió Oaracas- ban megtartott 66. konferenciáján részt yett delegáció tagjainak beszámolóját. Tudomásul vette, hogy a helsinki záróokmányt aláíró országok parlamenti kép­viselői elhatározták: 1980 máju­sában Brüsszelben összeül az Interparlamentáris Unió negye­dik európai biztonsági és együtt­működési konferenciája. E. Dingels budapesti megbeszélése

Next

/
Thumbnails
Contents