Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
V 2 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 25. Ma kezdődik Moszkvában a Szovjetunió és Kína küldöttségének tárgyalása Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Kedden kezdődnek, meg Moszkvában a Szovjetunió és. a Kínai Népköztársaság küldöttségének tárgyalásai az államközi kapcsolatok normalizálásáról, A tárgyalásokra vasárnap Moszkvába érkezett a kínai küldöttség, Vang Ju-ping külügyminiszter-helyettes vezetésével. A kínai delegációt a szovjet tárgyaló küldöttség tagjai fogadták, élükön Leonyid Il’jicsoiv külügyminiszter ~h el ye t tessel. Vang Ju-ping repülőtéri nyilatkozatában azt a reményét fejezte kd, ’hogy a tárgyalások pozitív eredményeket hoznak. Mint ismeretes, az elmúlt évek során a Szovjetunió több ízben javasolta Kínának az államközi kapcsolatok rendezésére irányuló 'tárgyalásokat. Kínai részről csak akkor javasoltak ilyen tárgyalásokat, amikor a pekingi kormány egyoldalúan kinyilvánította, hogy nem újítja meg a két ország barátsági szerződését. A Szovjetunió kormánya a külügyminisztérium június elején átadott emlékeztetőjében elfogadta a kínai indítványt. S eredetileg már augusztust javasolta a tárgyalások megkezdéséül. A szovjet álláspont szerint a tárgyalásokon ki kell dolgozni a békés egymás mellett élés elveinek alapján a két ország államközi kapcsolatainak irányelveit. A két párt közötti eszmecsere keretében az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának meghívására szeptember 21—23-a között Budapesten tartózkodott Hans-Eberhard Dingels, a Német Szociáldemokrata Párt Külügyi Osztályának vezetője. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogadta az NSZK-beli vendéget, akivel Berecz János, a külügyi osztály vezetője folytatott megbeszélést. A megbeszélések során áttekintették a nemzetközi helyzet néhány időszerű — mindenekelőtt az enyhüléssel és a leszereléssel összefüggő — kérdését. Egyetértettek abban, hogy a kedvező, tapasztalatok alapján folytatják az eszmecserét a kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyekről. E. Dingels vasárnap elutazott Budapestről. (MTI) Amnesztia Afganisztánban Szerte az országban kormányt támogató nagygyűlések Űj-Zéland munkásosztálya is... HWC li'WK I li. JMÍMII HM NAPI KOMMENTÁR Tárgyalóasztalnál Moszkvában gyakoriak a tárgyalások, sőt a nemzetközi érdeklődésre számot tartó megbeszélések is. Most azonban olyan tanácskozások kezdődnek a szovjet fővárosban, amelyre a szokásosnál is jobban*figyel a világ: külügyminiszter-helyettesi szinten szovjet—kínai eszmecserére kerül sor az államközi kapcsolatok normalizálásának lehetőségeiről. Szovjet részről a megbeszéléseket az a Leonyid lljicsov vezeti, aki a kérdés nemzetközi hírű szakértője, és aki — például — korábban a két ország közötti határkérdésekről tárgyalt hosszasan a kínaiakkal. Az előzmények közismertek. Már az ezer sebből vérző, elemi nehézségekkel küzdő fiatal szovjet állam is minden eszközzel segítette a kínai forradalmi erőket, és ez a segítség 1949. október 1., a Kínai Népköz- társaság kikiáltása után ezernyi formában folytatódott. Nem a szovjet félen múlt, hogy ez a viszony — a maoista vezetés látványos politikai pálfordulás- snrezata nyomán — megromlott, 'sőt, a fegyveres kínai provokációk nyomán egy időszakban eljutott a határincidensek mélypontjáig. Sajnos, a mostani megbeszélés seket olyan jelek előzték meg, amelyek nem sok jóval biztatnak. Mik ennek a kínai magatartásnak az uralkodó elemei? 1. A pekingi külpolitikai deklarált legfőbb célja a szovjetelle- nesség, a Szovjetunió* „katonai és politikai bekerítése”. 2. Ebből kiindulva Peking nemcsak lehetővé teszi az enyhülés legreakciósabb ellenfeleinek, hogy kijátsszák „a kínai kártyát”, hanem minden eszközzel ebbe az irányba kívánja befolyásolni a nyugati külpolitikát. 3. Kína állandó, konkrét katonai veszélyt jelent közvetlen szomszédaira és a tágabb ázsiai térségre. Nemcsak arról van szó, hogy éppen ezekben a napokban sokasodnak újra a vietnami határon tapasztalható kínai katonai mozgásokról szóló jelentések, hanem arról is, hogy Peking — az afgán lázadóktól egészen az indiai szeparatistákig — szüntelenül beavatkozik szomszédai belső éleiébe. A Szovjetunió — annak ellenére, hogy Peking nem újította meg a két ország barátsági szerződését — egyetemes külpolitikai el- •vei jegyében szorgalmazza az államközi kapcsolatok normalizálását. A tárgyalásokon — hangzott a hivatalos szovjet vélemény — „a békés egymás mellett élés elvei alapján ki kell dolgozni a két ország kapcsolatainak irányelveit’'. A szovjet szándék egyértelmű és világos. A megállapodáshoz azonban ketten kellenek. H. E. KABUL Kabulban rendkívüli ülést tartott az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa. A Bakhtar hírügynökség ismertette a kormány ülése után kiadott nyilatkozatot, amely amnesztiát hirdet mindazon személyek számára, akik a haza javára bekapcsolódnák a termelő munkába. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az országban biztosítják a dolgozók jogainak, valamint demokratikus szabadságjogainak sárthatetelenségét, a törvényesség és az igazságosság betartását. Ugyanakkor rámutat, hogy az áprilisi forradalom ellenségei nem szüntetik be felforgató tevékenységüket, és sokoldalú támogatást nyújtanak azoknak, akiket megfosztottak a dolgozók kizsákmányolásának és elnyomásának lehetőségétől. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya éppen ezért éberségre szólítja fel a népet, és kifejezi szilárd eltökéltségét a népi hataloim ellen irányuló imperialista és reakciós összeesküvések meghiúsítására. Szerte az országban folytatódnak a nagygyűlések, amelyeknek résztvevői határozott támogatásukról biztosítják a kormány politikáját. A Bakhtar hírügynökség jelentése szerint az ország több tartományában „az önkéntes munkáért folyó mozgalom" keretében több tízezer afgáni folyt be az állami alapba. Palktia tartományban a Man- gal nevű pastu törzs vezetői nagygyűlésen juttatták kifejezésre ragaszkodásukat a párthoz, a népi államhoz és élesen elítélték az április forradalom vívmányai elleni imperialista és reakciós összeesküvést. Több tartományban a papság képviselői tartottak gyűléseket és ezeken szintén támogatásukról biztosították a népi kormányt. Nyilatkozatot tett közzé az afgán papok legfelsőbb szerve, az ulemák ■tanácsa is, és ebben támogatásáról biztosította Hafiizullalh Amin megválasztását az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkárává, a forradalmi tanács elnökévé. A .tanács a nyilatkozatban elismerően szólt az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság politikai irányvonaláról. (TASZSZ) Bokassát halálra ítélték • Üj-Zéland városaiban tömegtüntetéseken fejezik ki szolidaritásukat a dolgozók a sztrájkoló közlekedési alkalmazottak harcával. Képünkön: egy aucklandi felvonulás. (Telefoto—AP—MTI—KS) A spanyol kormány rendkívüli ülése PÁRIZS Hétfőn hajnali négykor, alkalmasint utolsó franciaországi ví- k end je után, a párizsi kormány által rendelkezésére bocsátott DC—8-as repülőgép fedélzetén egy meg nem nevezett afrikai országba indult Jean-Bedel Bokas- sa, Közép-Afrika pénteken megdöntött császára. Az exuralkodót, aki Caravelle- jével, közvetlen híveinek 25 fős A spanyolországi San Sebas- tianban vasárnap késő délelőtt három ismeretlen merénylő meggyilkolta Lorenzo Gonzalez Valles . Sanchez dandártábornokot, Guiipuzcoa baszk tartomány katonai kormányzóját. A kormányzó polgári ruhában, felesége kíséretében, őrizet nélkül sétált San Sebastian központjában, amikor a merényletet elkövették ellene. A dandártábornokot több lövés érte és azonnal meghalt, felesége sértetlen maradt. A merénylők egy rabolt gépkocsin, elmenekültek a helyszínről. .m. A. központi kormány’a merényi rí letet- követően lezárta a közeli francia határ összes átkelőhelyét és speciális különítményeket küldött a helyszínre a merénylők elfogására. Suarez spanyol miniszterelnök vasárnap délután , rendkívüli ülésre hívta össze kormányának több tagját és a hadsereg legfőbb vezetőit. A tanácskozásra Gui- puzeoa baszk tartomány Katonai kormányzójának vasárnapi meggyilkolása miatt került sor. A rendőrség azt állítja, hogy a tábornok haláláért az ETA baszk terrorszervezet felelős. A merényletet több helyi baszk vezető is elítélte. A spanyol kormány szériába legújabb merénylet* célja —- ■to csakúgy : mint más' főtisztek korábbi meggyilkolásáé — az, hogy a szélsőséges erők megakadályozzák a baszk önkormányzat kialakítását. (AFP, Reuter) Edward Kennedy indulásra készen Szeptember 18-án jelentette be a Fehér Ház szóvivője: Carter elnök úgy határozott, hogy újabb négyéves időszakra megpályázza az elnökséget, és indul az 1980-as elnökválasztáson. E döntés azt követően született, hogy az elnök együtt ebédelt Edward Kennedy demokrata szenátorral, akivel a hivatalos verzió szerint „napi politikai kérdésekről, főként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvényről tárgyaltak”, amelyben, mint köztudott, a két politikus eltérő nézeteket vall. A közösen elfogyasztott fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőséggel bírt mindkét fél számára. Carter arra volt ki. váncsi, vajon Kennedy végül is jelöltetni kívánja-e magát. A Ken- nedy-család jelenlegi feje a hozzá közelálló körök szerint értésére adta az elnöknek, hogy politikai pályafutását semmilyen vonatkozásban nem tekinti lezártnak. Atyai ambíciók E diplomatikus válasz árra enged következtetni, hogy a Ken- nedy-család története, amely a legújabb korban elválaszthatatlanul összefonódott az Egyesült Államok politikai és gazdasági életével, várhatóan új lapokkal gazdagodik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P. Kennedy, egy bevándorolt ír katolikus család leszármazottja alapozta meg. Ingatlankereskedéssel, italáruk és mozifilmek forgalmazásával szerezte vagyonát, annak révén pedig politikai kapcsolatait. Ennek köszönhette, hogy a második világháborút megelőzően az Egyesült Államok nagykövete lett abban a fővárosban, amelynek írországi politikája száműzetésbe kényszerítette őseit. Az idős Kennedy azonban sokkal piagasabbra tört, londoni nagyköveti megbízatása nem elégítette ki ambícióit. Minthogy azonban nem juthatott be a Fehér Házba, legidősebb fiát szemelte ki az elnöki posztra. Ö viszont bombázó-pilótaként életét vesztette a második világháborúban. John Kennedy, a következő fiú nem akart politikai pályára lépni. Apja szavára azonban belépett az arénába, első nekifutásra nyerte a kongresszusi választásokat, majd az elnöki tisztségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öccsét, Róbertét maga mellé vegye és az egyik legfontosabb tárcát, az igazságügyit bízta rá. S amikor Edward — 1962-ben — elérte a szükséges korhatárt (30 év), a családot hagyományosan támogató Massachusettsben ő is elindult a szenátusi választásokon, amelyen azóta is minden alkalommal győzött. A chappaquidicki epizód Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a családi stafétabotot Teddy vette át. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Kennedy-család nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség ellátásához szükséges képességekkel. Ugyanakkor anyja,Ttose Kennedy kijelentette: nem akar több gyilkosságot, nem akarja elveszíteni egyetlen fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenyeget, a legifjabb Kennedy nem is pályázhat az elnöki tisztségre a siker reményében. 1969. július 18-án ugyanis egy társasági öszejövetel alkalmával, éppen választókörzetében, Chappäquidick Islandon kocsijával egy tóba zuhant. A baleset következtében meghalt a kocsiban ülő 28 éves Mary Jo Kqpecfi- ne. A feltűnően csinos hölgyet Teddy barátnőjeként tartották számon. A lapok meglovagolták az esetet. Kiderítették, hogy Kennedy nem sietett partnere segítségére, és csak órák múlva jelentette az esetet a közeli sheriffi hivatalban. A kommentárok hangsúlyozták, hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan, és elveszti cselekvőképességét, nem viselhet országos és felelősségteljes tisztséget. Az idő azonban ez esetben is jó orvosnak bizonyult. Noha időnként még emlékeztetnek a szerencsétlenségre, manapság mind több szó esik Teddy politikai képességeiről, kitartásáról és türelméről, továbbá a politikában tanúsított mérsékletéről s az utóbbi időben mind többen emlegetik őt a következő elnökválasztás esélyeseként. Ennek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a legifjabb Kennedy 17 éve tagja a szenátusnak, számos törvény megalkotásában vett részt, és tekintélyt szerzett magának mind politikai körökben, mind az ország választópolgárai előtt. A másik, hogy Carter támogatóinak tábora az elnök következetlen és nem mindig politikushoz illő magatartása miatt egyre inkább összezsugorodik. A demokrata^ pártban mind többen félnek attól, hogy Carterrel kell kiállniuk a választók elé. Családi hozzájárulás A jelek szerint ettől egyre kevésbé kell tartaniuk. Kennedy ugyanis- legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy „felesége és anyja hozzájárult ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak”. Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti körben kijelentette: „Teddy november végén vagy december elején határozott választ fog adni a mindnyájunkat foglalkoztató kérdésre”. Hogy a válasz milyen lesz, arra már most is következtethetünk abból, hogy ma már 19 amerikai államban működnek a Kennedy jelölését szorgalmazó csoportok. Az egyiknek a vezetője éppen Carter egykori támogatója, Mike Abrams, aki szerint Teddynek sürgősen nyilatkoznia kell, hogy meggyőzhessük az embereket, indulni fog a választáson, tehát érdemes érte dolgozni. A „Jelöljétek Kennedyt” mozgalom tehát már országos méretűvé vált. Carter környezete a bomlási folyamat láttán azzal érvel, hogy Carter és Kennedy együttes párharca az elnökjelölésért megosztaná a demokrata pártot, szétforgácsolná az erőket, és elkerülhetetlenül vereséghez vezetne. Erre azonban maga Kennedy válaszolt amikor hangsúlyozta, hogy „a versengés nemcsak a termelési és a társadalmi szférában, hanem az egyének között is ösztönző Jehet, éjről tanúskodik az 1976-os elnökjelölési kampány is, amelyben Carter győzelmet aratott”. Carter és Kennedy párharcának minden jel szerint csupán egy újabb tragikus fordulat, vagy Kennedy határozott visszalépése vehetné elejét. Erre azonban mind kevésbé lehet számítani. Nem szabad viszont figyelmen kívül 'hagyni azt sem, hogy a Kennedy tábora könnyen alkotó elemeire hullhat, ha kezdetét veszi az elnökjelölésért folyó nyílt párharc. A Kennedyekkel szembenálló politikai erők és a sajtó rendelkezhet olyan ütőkártyákkal, amelyek kijátszása csökkentheti Kennedy évtizedek alatt kivívott tekintélyét és egyben esélyét az elnökké választásra. K. A. • A DC—8-as, amelyen Bokassa elhagyta Párizst. zott. Az exuralkodó rendelkezésére bocsátott DC—8-as gép nagyobb hatósugarú, mint a Caravelle, amelyen érkezeit — töhát fedélzetén messzebb repülhet. Nem ismeretes, hogy az excsá- szárral tartózkodik-e a gépen az ■ excsászárnő, aki a puccs idején Bokassa több gyermekével, Franciaországiban volt, s az sem, mi történik majd Bokassa franciaországi birtokaival, kastélyaival. Vasárnap több demokratikus szervezet tiltakozott a francia kormány eljárása miatt. A demokratikus jogászok szövetsége például rámutatott: a kormánynak az lett volna a kötelessége, hogy Bokassát beengedje az országba (mivel egy ál-. lampolgárától csoportjával, és hírek szerint kincstárával együtt leszállási engedély nélkül repült még pénteken este Franciaországba, a kormány „nemkívánatosnak” minősítette francia földön, annak ellenére, hogy Bokassa megőrizte francia állampolgárságát. A Caravelle-gépet az evreux-i katonai támaszponton, aihol leszállt, „légmentesen” elszigetelték a külvilágtól. Két napon át folyt az alkudozás a saját gépének foglyaként hol őrjöngő, hol apátiába süllyedő bukott diktátorral — aki 13 éven át Francia- ország egyik legmegbízhatóbb afrikai szövetségesének számított, de az áprilisi gyermekmészárlás után, almtely csak betetőzte terrorjának éveit, kényelmetlenné vált Párizs számára. Mivel a tárgyalások a legnagyobb titokban folytak és á hatóságok nem nyújtottak lehetőséget az excsászámak arra, hogy nyilatkozzék, nem ismeretes, miként zajlott az alkudozás Bokassa és kénytelen ,/vendéglátói” köhatja meg a belépést), majd pedig bűnei miatt bíróság elé állítsa. BANGUI, ABIDJAN Bokassát, a megbuktatott közép-afrikai császárt nemzetellenes bűntettek vádjával hétfőn halálra ítélték — jelentette be a hangúi rádióban az új államfő, David Dadko. Egyidejűleg közölte, hogy Bemard Ayandót nevezte ki miniszterelnökké. Az új kormányfő annak idején miniszter volt Dacko kormányában, amelyet Bokassa 1966 januárjában buktatott meg. Az abidjani elnöki hivatalhoz közel álló források szerint Bokassa Elefántcsontpartra repült. * Hétfőn egy francia katonai gép a nyugat-afrikai Elefántcsontpartra szállította Bokassát. Az elefántcsontparti vezetés vasárnap döntött úgy, hogy „emberiességi okokból” menedéket ad az excsászárnak. David Dacko, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke hétfőn Bokassa kiadatását kérte az abidjani kormányzattól. (Reuter) Hazánkba érkezett a lengyel mezőgazdasági miniszter Hétfőn küldöttség élén hazánkba érkezett Leon Klonica lengyel mezőgazdasági miniszter. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és jelen volt Marian Chrusz- czewski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségénekideiglenes ügyvivője. A látogatás célja tárgyalások folytatása a két ország agrárgazdasága közötti együttműködés bővítésének lehetőségeiről, valamint mezőgazdaságunk termelési struktúrájának és szervezeti felépítésének tanulmányozása. Ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bizottsága hétfőn a Parlamentben Dar- vasi Istvánnak, a bizottság titkárának elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés al- elnöke. A külügyi bizottság Ga- rai Róbert külügyminiszter-helyettes előadása alapján megtárgyalta a Magyar Népköztársaság és a fejlődő országok kapcsolatainak helyzetét. A bizottság örömmel állapította ,meg, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek a közelmúltban Havannában lezajlott hatodik csúcsértekezlete sikeresen járult hozzá az el nem kötelezett mozgalom ösz- szefogásénak erősítéséhez abban a küzdelemben, amelyet az a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a leszerelésért, a fejlődő országok politikai .és gazdasági függetlenségéinek erősítéséért, az újigyarmaitosítás és a faji megkülönböztetés ellen folytat. A bizottság meghallgatta az Interparlamentáris Unió Oaracas- ban megtartott 66. konferenciáján részt yett delegáció tagjainak beszámolóját. Tudomásul vette, hogy a helsinki záróokmányt aláíró országok parlamenti képviselői elhatározták: 1980 májusában Brüsszelben összeül az Interparlamentáris Unió negyedik európai biztonsági és együttműködési konferenciája. E. Dingels budapesti megbeszélése
