Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
4 • PETŐFI NÉPE 8 1979. augusztus 14. Tervek, célok Kunszentmiklóson Kunszentmiklós, — történelmi múltja és nagyságrendje alapján — 1970. január 1. napja óta „nagyközség”. E megtisztelő cím és „középfokú központtá” való kijelölésük — kötelez. „A cél — mondja egy írásos népfront-tájékoztató — olyan fejlődés véghezvitele, hogy Kunszentmiklós -1— a régi hagyományokhoz híven — mielőbb újra a Kiskunság ipari, kereskedelmi, kulturális és egészségügyi központja — város legyen.” — Majd másutt: „1978. júniusától közös tanácsú község lettünk, a központi irányelvek szerint körzeti irányító szerepet fog betölteni községünk, ami azzal jár, hogy — ismereteink szerint — a VI. ötéves tervidőszak végére városi rangot kap Kunszentmiklós.” Ismételt hivatkozás tehát a történelmi múltra, a régi hagyományokra. Saját szép történelmüknek fordítanának hátat, ha nem ezt tennék. — A települést már a honfoglalás előtt lakták. Két határrész neve: Kunbábony, Geren- degyháza — Árpád kori magyar falvakra utal. — A tatárjárás után kunok telepedtek le itt. Előbb Tatárszállás, majd — a kereszténység felvétele után — Szent- miklós, Tatárszentmiklós volt a falu neve. — Rákóczi szabadság- harcát a kunszentmiklósiak is támogatták. — Szőnyi Virág Mihály 1735-ben megalapította iskoláját, a ma is működő gimnázium elődjét. — Az 1745-ös redempciót gazdasági fellendülés követi, s 1794- ben mezővárosi rangot és vásár- tartási jogot kap Kunszentmiklós. — A reformkorban az anyagi erősödést intenzív szellemi fejlődés kíséri. — Petőfi kunszentmiklási látogatása, a szabadságharcban részt vevő 297 önkéntes, Kossuth 1849-es köszönő levele — gyöngyszemek a ragyogó haladó hagyományokból. — Az önkényuralom befagyasztja, a kiegyezés után megváltozott gazdasági viszonyok fékezik a helység fejlődését. — A századfordulóra kialakulnak a nagyparaszti birtokok a sovány, szikes földeken és a virágzó állattartás hanyatlása után az elmaradott, külterjes földművelés lesz a lakosság jellemző foglalkozása. A helység 1944. november 2-án szabadult fel a fasiszta elnyomás alól. A földosztáskor 631 helyi agrárproletár kapott földet. 1949- ben alakult az első szövetkezet, amelyhez később újabbak csatlakoztak. Sorozatos egyesülések után, 1977. január 1-től egy termelőszövetkezet, az Egyetértés működik. — Jelentősebb iparfejlesztés a hatvanas évek közepétől indul. A már működő ktsz, áfész, háziipari szövetkezet, tejüzem, gabonafeldolgozó és sütőipar mellé ipart telepit a VBKM, VÁV, a Csepel Autó, majd ennek helyén a VBKM Akkumulátor Gyára, a Hazai Fésűsfonó, végül a TEMAFORG. Ma a lakosság 50 százalékát az ipar foglalkoztatja. Itt tartunk tehát — mondhatni — évezredes folyamatban. S mint láttuk, egyszer már mezőváros volt Kunszentmiklós. A vb-tit- kár szobájában megmutatják a régi pecsétnyomót, a XVIII. század végi városi rang egyik hitéles dokumentumát. Milyen jó és könnyű lenne, ha — mint talán a mesében történhetne — csak eny- nyiből állna a várossá válás: „A pecsétünk rég megvan hozzá — kérjük a rang megadását.” — Ezért azonban, az eddig végzetteken túl, még van mit megdolgozni. Beszélgető partnereink, akikkel a várossá válás feltételeit érintő néhány fontos kérdéskört, s ezek kapcsolódását áttekintjük: Ájpli László — tízéves vb-titkári gyakorlattal, s tanácsakadémiával a háta mögött; Horváth László népfrontelnök, aki 1959 óta hűséges katonája a mozgalomnak. — S mivel a sors úgy hozta, hogy a tanácsi vezetésben történt változás kezdőnapján, augusztus 1-én vagyunk i'tt, ne hagyjuk ki a most inkább csak „belehallgató” régi, illetve új ismerősöket sem. Balogh Mihály az egyik, aki eddigi — tanácselnöki funkciójából indul vissza a tanári katedrára, tanítani az ősi gimnáziumba — és Bognár László, Kunszentmiklós új tanácselnöke a másik, akit alaposan lefoglalnak az átvétellel járó teendők. Annyit érkezik elmondani magáról, hogy idevalósi, csak 1947 óta — egyfolytában, 32 esztendeig — Budapesten, a Ganz- MÁVAG-ban dolgozott. Géplakatosként kezdte ott, és mint külső szerelési osztályvezető fejezte be munkásságát. Most tehát hazajött. Közösen leszögezzük, hogy a várossá válás bizony nem óhaj, hanem nagyon is objektív feltételek teljesítésének kérdése. S ha a történelmi múltjára, jelenére, joggal büszke település lakossága ezt magára vállalta, úgy illő és célszerű — mert így demokratikus —, hogy a cél felé haladtában tájékozódjék, mit valósítottak meg eddig, s mi van még hátra a városi rang elnyeréséhez. Vegyük sorra a legfogósabb feltételek teljesítésének mostani helyzetét. Tekintsük ezeket riporteri kérdésnek. Egyik feltétel, hogy legalább 8000 lakos éljen a belterületen, a helység vonzáskörzetébe legalább 30 000 személy tartozzon. Ájpli László: — Ma hétezer- hátszázan laknak belterületen, de meglesz a nyolcezer „akkorra”. A Kun címer*' a tanácsháza ormán. (Straszer András (elvételei) • A régi elavult művelődési otthon, ma már egy faluból is „kirína”. De még ezt is be kell zárni. 8 Az ősi pecsétnyomó Kunszentmiklós mezővárosi voltát tanúsítja. külterületekről fokozatosan behúzódnak, s megállt az elvándorlás is. A jelenlegi, szorosan vett von-, záskörzetbe tartozó Kunpeszér, Kunadacs, Tass, Szabadszállás összlélekszáma mintegy huszon- kétezret tesz ki. A vonzási területről bejáróknak foglalkozást kell biztosítani. Az összes foglalkoztatottak legalább 30 százalékának a szolgáltatásban kell dolgozni. Horváth László: — Inkább az a nagyobb gond, hogy munkaerő nincs elég. Ezért fogadjuk szívesen például a Soltszentimréről idejárókat is. Ájpli László: — Az állami építőipar, a VÁV, az ipari szövetkezet munkást keres. Már több mint háromszázan járnak be dol- gozni a környékről. 1966-ban még innen jártak el 1600-an, ma mindössze háromszázan, nyugdíj előtt állók, meg szakemberek, akik ragaszkodnak régi munkahelyükhöz. A többiek hazajöttek. Városi színvonalú gyógyászati és szociális ellátottságot kell teremteni. Ájpli László: — A lakosság, s aiz üzemek legégetőbb gondja az egészségügyi ellátás elmaradottsága. Naponta húszán-harmincán utazgatnak Kecskemétre, esetenként 20 perces vizsgálatért. S egy-egy betegnek nemcsak egy napja megy rá, hiszen rendszerint ismét menni kell... Most négy orvosunk tevékenykedik. Egyikük magánháznál, s a gyermekorvos szintén ideiglenes rendelőben foglalkozik a betegekkel. A fogorvos nyugdíjba ment. Utódjának — de mikor lesz? — majd lakás, rendelő k*il. Szeretnénk a következő tervidőszakban egy egészségügyi intézményhez jutni, amelyik a négy alapellátást nyújtaná... Szociális otthonunk nincs, de van öregek napközije. Egy házi beteggondozónk van. Az Egyetértés és a kunpeszéri Parasztbecsület Termelőszövetkezet nőbizottsága gondoskodik saját öregeiről. Párhuzamos osztályú középiskola és diákotthon is feltétel. Ájpli László: — A párhuzamos osztály — ha nehezen is —, megvan, de egyelőre „tanulóhiánnyal” küzdünk. Három-öt év múlva várjuk a fellendülést. Szép diákotthonunk van. Gimnáziumunk, szakmunkásképzőnk. Az 1000 lakosra eső bolti alapterület érje el a 360 négyzetmétert, a vendéglátóé pedig a 234 négyzetmétert. Horváth László: — A kereskedelemnek már most igen nagy vonzereje van. Jószerivel a kalocsai járás egész északi területére kihat. Ájpli László: — Huszonnyolc boltunk van és egyre-egyre 332— 332 lakos jut. Mindjárt átszámítom. — A zsebszámológép máris a vb-titkár kezében, villámgyorsan „kikérdezi”, s kijön az eredmény, amely szerint — ezer lakosra vetítve — úgy 300 négyzet- méter táján tartanak. A teljesítés, mikorra kell, bízvást várható. — A jelenlegi 7 vendéglátó egységre — egyenként 1331 lakos jut. Az át8 Az egészségház. Atcllcnbcn italbolt. Nem éppen épületes látványban van részük a tanácsadásra váró kismamáknak. 8 Építik a szennyvízcsatornát. Szocialista brigádok készítették el társadalmi munkában a Bakér-parti gyermekjátszótér felszereléseit. Pjgnjtt számítás szerint — 100 lakosonként mindössze 83 négyzetméter — ez még elég kevés a városi színvonalhoz. A kívánalmak között legalább 400 embert befogadó színházterem, B típusú könyvtár, városi színvonalú középületek is szerepelnek. Ájpli László: — Ilyen színház- termünk nincs. Művelődési otthonunk komolyabb rendezvény megtartására sem alkalmas. A téesz saját kultúrtermét a község is igénybe veszi, de színielőadásra nem megfelelő. Horváth László: — A művelődési otthon régi, elavult épület. Társadalmi munkával úgy-ahogy rendbehozogattuk. Kisebb klubok működnek benne. De ott tartunk, hogy be kell zárni ezt is. Az igazgató elment, helyette más nincs. Ájpli László: — Könyvtárunkra sokat áldoztunk, állapota megfelel a mai követelményeknek. — Városi színvonalú épületeink: a gimnázium, a kollégium, az új óvoda, az ABC — no és az új lakónegyed, a Petőfi-telep házai... Nagyon szeretnénk a művelődési ház, az említett egészségügyi intézmény mellett 16 tantermes általános iskolát. Ma egy olyan iskolánk van, ami eredetileg is annak épült, a többi lakásokból lett átalakítva. Belterületen 6 helyen tanítanak, tehát ide-oda vándorolnak a pedagógusok. Követelmény, hogy a belterületi iutak 60 százaléka szilárd burkolatú legyen. Ájpli László: — A vízvezeté- 50 kilométer hosszú. Ebből szilárd burkolatú cirka 12 kilométer. Vannak azonban kohósalakós útjaink, melyeket másodszor bi- tumenozunk. Ha nem is számítjuk ezekét kimondottan szilárdnak, bár a járási útfenntartó egyre jobb minőséggel építi őket, 15 kilométernyit szintén kitesznek. Évente rendszeresen gyarapodnak 1—2 kilométerrel. Nem járható út mind kevesebb van már a községben. Nem olcsó mulatság az útépítés. A 15 kilométer közel 6 millió forintba került, méterenként 400-ba. A belterületi lakások 50 százaléka vizvezetékes legyen. Feltétel a központi szennyvíztisztító megléte, s a lakások 50 százalékának bekötése. 8 Bognár László tanácselnök. Ájpli László: — A vízvezetékes arány nemhogy bőven megvan — 70 százalék közelében járunk —, de már csak 3,5 kilométer vízvezeték hiányzik ahhoz, hogy százszázalékosak legyünk. Tavaly már 1569 lakás volt bekötve a 39 kilométer hosszú hálózatba. — Szennyvíztisztító telepünk van — 2,2 km-es vezetékkel, amelyre jelenleg 120 lakást kapcsoltunk rá. A telep, s a vezeték 7 millió 100 ezer forintból valósult meg a IV. ötéves tervben; az erre igényelt OTP-hitelt még 1982-ig fizeti a tanács. — Most építjük, a VBKM-mel közösen, a 3 kilométeres gerincvezetéket. Ez 12 milliós költség, amihez a tanács 3,5 millióval járul hozzá. Sajnos — a rákapcsolás drágább lesz, mint az ivóvízhálózatra ... — S ki ne felejtsük a földgázt! A VBKM saját beruházásként vezette be a községen keresztül, s erre az elkövetkező években rá lehet kapcsolni a lakásokat. A költségfeltételek felől a DÉGÁZ- tól várjuk a tájékoztatást... Nem kérdezte, de hadd mondjam, hogy rendszeres szemétszállításba már 800 lakás van bekapcsolva ... Ájpli László és Horváth László ezután egymástól veszi át a szót. Arról beszélnek, őszinte örömmel, hogy jóllehet, az igények, s a tanácsi költségvetés adottságai közöl sem azonosak, a településfej8 Horváth László népfrontelnök. lesztéshez igen komoly anyagi bá-. zist jelent a vállalatok és a lakosság segítsége. A vb-titkár szájából ismétlődően hangzik el így; „Erre a vállalatoktól ennyi és ennyi .konkrét’ forintot kaptunk ...” Mégpedig milliókat, mint — többek közt — a 2000 adagos konyhával — 8 millióba került — egyidőben épült 100 személyes óvoda költségeihez; 4 millióból 2,5 millió forint volt a vállalati hozzájárulás, a társadalmi munka értéke pedig 300 000 forint. Ennyit adott a „konyhába” is a lakosság. S ha csupán az 1978-ban végzett társadalmi munka értékét, a 9 milliót is meghaladó összeget is vesszük, szerényen fogalmazunk azzal, hogy „a társadalmi munka szervezése eredményes volt”. Beszélgetésünk azzal a bizakodó következtetéssel zárul, hogy a „városiasítás” legfontosabb feltételeinek, a teljesítés jelenlegi mértékének ismeretében Kun- szenlmiklós népe még tárgyilagosadban tudja felmérni a kilátásokat. így képes az eddiginél is céltudatosabban beleszólni a fejlesztés legjobb megoldásainak kimunkálásába. S ami legalább olyan fontos: saját közreműködésének további felajánlásaival gyarapítani a lehetőségeket. Tóth István Ájpli László vb-titkár.
