Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
1979. augusztus 11. 9 PETŐFI NEPE 9 3 Gyesen - értelmesen Kecskeméten a Farkas-családnak a január 24. piros betűs nap. 1978-ban ugyanis ezen a napon jött a világra Nikoletta, mindnyájuk szeméfénye, az első — de remélhetőleg nem az utolsó — kisbaba. Az anyuka — Farkas Istvánná, aki az Alföld Kereskedelmi Vállalatnál gépíró-adminisztrátor — azóta, illetve pár nappal korábbtól fogva gyermek- gondozási szabadságon van. — Hogyan telnek a gyes napjai? — kérdezzük a szép, komfortos Ipoly utcai háziban. — őszintén szólva, hiányzik olykor a kollektíva. S ha sikerülne Nikolettát bölcsődében elhelyezni, nyomban munkába állnék. — Gondolom azért, hogy ebből a válaszból nem a pesszimizmus csendül ki. — Korántsem, hiszen rengeteg pozitívumot is jelentenek ezek a picivel együtt itthon töltött hónapok. Amira munkaidőben nincs lehetőség, most a rádió egész napon át szól. Van idő a rengeteg tévés élmény befogadására is. Vagy mondjam azt, hogy ennyi könyvet életemben nem olvastam! Végigfuttatom pillantásomat a könyvespolcon, ahol Stend'haltól Moldováig, Jack Londontól Mau- passant-ig válogatott jó könyvek sorakoznak. — Egyebek közt jó az is, hogy a gyesen levő kismama nincs annyira időhöz kötve. Foglalkozni kell a gyerekkel, nem is keveset, de most, hogy a másfél évét betöltötte, több szabad időm jut más munkákra is, így például a hímzésre. Nikoletta pillanatnyilag éppen szundizik. Mint anyukájától megtudjuk, ma jó napja volt, ajándékokat kapott: labdát és egy fonott kisszéket. — Nagyjából hogyan telik el egy napja? — A kislány ébresztője fél hétkor, tej vagy kakaó. Azután jön a „nagyoknak” a kávéfőzés szertartása. Délelőtt általában bevásárlás, majd főzés. Két óra után indulunk sétálni, fölkeressük a parkokat, játszótereket, alkonyaiig. Nikoletta imád sétálni, s az ő óhaja parancs számomra. Ne feledkezzünk meg persze a naponta legalább egy órát kitevő mosásról sem. Láthatja, nem unatkozom. A vállalatom kismama-klubja rendszeresen meghív az eseményekre, legutóbb például Buga doktor tartott előadást. — No és az esték? — A gyerek fél nyolcra már meg van fürdetve, s lefekszik. Előzőleg, természetesen, még megnézi az Esti mesét, amelynek már a zenéjére felcsillan a szeme. Mi pedig, a férjemmel, rendszerint tizenegyig ébren vagyunk: tévézünk, olvasunk, beszélgetünk. Amikor látogatóban ott jártunk, a családfő is éppen szabadságát töltötte. A lakás nyári rendbetétele — pillanatnyilag az ablakkeretek festése — volt soron, s a munkába a népes rokonság is besegített. így telnek hát egy gyesen levő fiatalasszony —, s bizonyosak vagyunk benne, hogy még több tízezernyi társának — napjai: hasznosan, értelmesen. Jóba Tibor Roncstelep vagy játszótér? A kérdés óhatatlanul megfogalmazódik az apostagi gyerekeknek kijelölt játszóterület láttán. Roncstelep, vagy játszótér? Az utóbbi feltevést erősítené, hogy játék van bőven. Hinták, kisautók, mászó- kák. A gazdag felszerelés egyedüli szépséghibája, hogy használhatatlan. Az egyik kisautónak a kormánykereke hiányzik, a másikat szétrágta a rozsda. A pörgőhinta sem pörög, rossz a hajtókereke. A hajóhinta karja eltörött, ez sem működik. A mászóka életveszélyes. Homokba szúrt lábazatát betonozni kellene — már kétszer kidőlt. Szerencse, hogy a rajta csüngő gyerekek kéz- és nyaktörés nélkül megúszták. Szomorú játszótér. Benőtte a gaz, teli van szúrós tüskével. Le- heveredni nem tanácsos, pad pedig nincs. Horváth Ági és Antal Emil VI. osztályos tanulók, valamint Ági 5 kishúga a szanaszét heverő játékokon üldögélnek. Ezek nem roncsok, még csak nem is használtak: nemrég készítették a budapesti Közlekedési és Építő Vállalat metróépítői, akik hat éve léptek kapcsolatba a Duna menti Xsz-szel. A gazdaság dolgozói telente segédkeztek a metró építésében. A metrósok pedig szüretelni jöttek, ezen felül mászóká- kat, más, fémből hegeszthető játékokat készítettek a községnek. Arról már nem tehetnek, hogy az ajándék azóta is úgy hever a földön, ahogy a teherautóról lerakták. Pedig a gyerekek örülnének, ha a játékokat felszerelnék. Gazdátlan lenne az apostagi játszótér, amolyan senki földje? Kiderült, hogy a tsz Ybl Miklósról elnevezett szocialista brigádja vállalta a gondozását. A brigádnak rengeteg a dolga: Duna- vecsén áruházat, Tasson derítőt, Apostagon lakásokat építenek. Mindegyik sürgős. Ök arra hivatkoznak, hogy tavasszal rendbe hozták a játszóteret, időközben tíz pad betonvázát is kiöntötték, de még nem értek rá felszerelni. Ahogy az idejük engedi, a játszóteret is sorra veszik. Talán augusztus végén. Muszáj kivárni, amíg ráérnek? Mindenesetre furcsa, hogy a szülőknek idáig sem szúrt szemet a lehangoló látvány. A földön heverő béna mérleghinták, az életveszélyes mászóka, a mozdulatlanságra ítélt hinták, rozsdamarta kisautók. Az egész gondozatlan, sivár környezet, ahol még azok a kis fenyőfák is kipusztulnak, amelyeket a tanulók ültettek el. Gózon Sándor tsz-nyugdí- jas úgy véli, hogy ezt a játszótér szégyenfoltja a falunak. Mégis kénytelen idehozni az unokáit, mert más hely nincs. A játszótér siralmas képén aránylag könnyen lehetne változtatni. Például társadalmi összefogásai, ahogy ezt másutt is teszik. Valamit tenni kellene a falunak is. A szülőknek együtt, közösen. Hogy a sok játékot használni is tudják azok, akiknek a metróépítők szánták. Az ápostagi gyerekek ... Vadas Zsuzsa 9 Fenn: ahogy a teherautókról lerakták, azóta így hevernek a játékok. • Mellette: Gózon Sándor tsz-nyugdijas az unokájával. • Jobbra: elvadult gyomtengerben életveszélyes mászóka. • Alsó képünk: De jó lenne, ha menne is ... (Fényképezte: Radó Gyula) KÉPERNYŐ Összefüggések, kapcsolatok Minden tévés este föltűnik szobám sarkában Európa. A képernyőn viliódzik csipkés partjaival Skandinávia, jól kivehetően nyújtózik a Földközitengerbe „az olasz csizma”, élesen elválnak a hegyek és a síkságok. Eddig is láttam néhányszor földrészünket a magasból, de egyszerűen képtelen vagyok megszökni ezt a csodát. Korábban rendkívüli alkalmak varázsolták öreg kontinensünket az üveglapra, most naponta vetítik. Tulajdon két szememmel érzékelhetem, hogy milyen az idő a közeli és távolabbi országokban, mi várható mifelénk: eső vagy napsütés. Valóban a szobámba jön Európa és ez a tény, ez az estéről-estére ismétlődő jelenség erősen hat gondolkodásomra. Befolyásol, következtetések levonására késztet: magyarázatok, 'közvetett tudósítások helyett a kendőzetlen valóságot kapjuk. Legfeljebb az eligazodásban, a következtetések levonásában segítenek a szakértők. Tágabb összefüggésekben látjuk hazánk időjárását, meggyőzőbbek az előrejelzések, jobban tiszteljük a valóságot. Hitem szerint ez az esténként millió és millió képernyőn föltűnő Európa, közelebb hozza az embereket és közvetve hozzájárul ahhoz, hogy tartósnak bizonyuljon a jó légkör, s nemcsak meteorológiai értelemben. □ □ □ Tetszett Gyulai István riporteri leleményessége. A torinói nemzetközi atlétikai versenyen elkérte a nagy vitát kiváltó százméteres síkfutásról készült célfotókat. Az embereket ugyanis nagyon érdekli az igazság kiderítésének a folyamata, még akkor is, ha csak egyetlen futószám győztesének kilétéről van szó. Ennek tulajdonítható, hogy a Telesport utólagos elemzése talán még jobban lekötötte a figyelmet, mint a nagyszerű verseny. Még nehezebben található meg a sok lehetséges szempont közül a valódi, az eredményre vezető, a társadalmi, a gazdasági életben, mint a szabályokkal jól körülhatárolt sportban. Tapasztalhatjuk ezt a Mibe kerül ez nekünk? sorozat első adásán is. □ □ □ Ezernyi hiedelem terjedt el ugyanis „a magyar farmerről”. Részben a hiányos, pontatlan információk, részben az eltérő szemlélet miatt, ellentmondó véleményeket hallhattunk a Május 1. Ruhagyár és a Levi’ s cég együttműködéséről. A riport arra vállalkozott, hogy kiderítse, mit nyert az üzleten a népgazdaság, a tőkés, a magyar nagyüzem, a gépeknél dolgozó sok-sok munkás. Arról is számot adott a Huber István és Kökényessy Ferenc rendezésében sugárzott riport, hogy termékünk miként állja a nemzetközi versenyt. Nyilvánvalóvá, vált, hogy csak akkor számíthatunk sikerre, ha a feltételek megteremtésében a világszínvonal a mérce. Nemkülönben a követelmények megállapításában! Bán János és Juszt László riporterek szembesítették, ha kellett, a stúdióban helyet foglaló szakértők és a munkások véleményét. Szakítottak azzal a kártékony riporteri gyakorlattal, amely udvariatlanságnak tekinti a „rákérdezést”. Ha nem elégítette ki a válasz A farmer mikrofonnal dolgozó újságíróit, ha újra és újra megkérdezték, hogy mibe kerül ez nekünk?, tulajdonképpen az összefüggések feltárásán, a tényleges gazdasági viszonyok, folyamatok, kapcsolatok kiderítésén munkálkodtak. Az adatokra és érvekre kíváncsi riporterek így teremtettek lehetőséget arra. hogy az érdekeltek sokoldalúan kifejtsék nézeteiket. □ □ □ így váltak nyilvánvalóvá a 'következtetések: amikor a képernyőn naponta feltűnik Európa meteorológiai fényképe, amikor a tömegkommunikáció és a kereskedelem, a turizmus behálózza a világot, sem farmerügyben, sem más ügyben nem feledkezhetünk meg arról, hogy hol tartanak másutt. H. N. BULGÁRIAI ÚTINAPLÓ (7.) Neszebar, a műemlékváros • fgy készül a halászháló. Legutóbb a kán sátráról elnevezett étterem bemutatásával fejeztem be az útibeszámolómat. A legenda szerint több mint ezerszáz éve innen vezette csapatait az egyik bolgár kán Neszebar elfoglalására. A félszigetként tengerbe nyúló városkát jól látni erről a helyről. Keskeny földnyelv kapcsolja ösz- sze a szárazfölddel. Neszebar. A bolgár kiejtés szerint egy ü-szerű torokhang hallatszik a két utolsó mássalhangzó között, de alig érvényesül a kemény hangzótorlódásban. Kemény volt a városka történelme is. Több mint ötszáz éves török uralom, száz éven át dúló harcok során ki gondolt a látvány harmóniájára? A Feketetenger imég a nem túl távoli múltban is újabb partszakaszt követelt magának a beépített területből. Az egykori 42 templomból mára csak tíz maradt meg. Mégis páratlan építészeti környezetet tartogatnak itt az utcák és terek. Görög toronyfalakat, bizánci stüusú templomokat őrzött meg az utókor gondoskodása. Neszebar 1956 óta műemlékvárosként szerepel Bulgária településeinek sorában. Nem kevés pénzbe kerül a történelmi kincsek, sajátos építészeti atmoszféra megteremtése, de megéri. Ezen a 800X300 méteres földdarabon az • Együtt létezik itt a régi és az új. 9 Az egyik épen maradt, csodálatos freskókkal díszített templom a XI. századból. új házak is csak a többihez illeszkedő stílusban készülhetnek. A lakóik zömében halászok, vagy a biztos megélhetést nyújtó turizmussal foglalkoznak. A keskeny utcákon tengeri szél jár, s a garázstetőkre vagy a tévéantennákra vijjogó sirályok ülnek. Halász Ferenc • Pihenő az ódon hangulatú falak tövében.
