Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

1919. augusztus 8. • PETŐFI N£PE • 5 A z elmúlt héten vitat­ták meg a kiskőrösi járási pártbizottság ülésén az állami oktatás legfontosabb problémáit, az MSZMP KB 1972-es oktatáspolitikai ha­tározatának végrehajtását, kiegészítve a közeljövő fel­adataival. Legutóbb 1975-ben foglalkoztak pártbizottsági ülé­sen oktatási kérdésekkel, az 1973-as intézkedési terv és egyéb dokumentumok alapján. Mi jellemzi jelenleg a kiskőrösi járás oktatási intézmé­nyeinek helyzetét? Milyen gondokról, eredményekről szá­molnak be 1979. III. negyedévében? Erről tájékozódtunk legutóbb, a járási pártbizottság ülésén. Az állami oktatás helyzete a kiskőrösi járásban Tartalmi korszerűsítés A járás oktatási intézményeiben előtérbe kerül azoknak a tartal­mi feladatoknak a megoldása, amelyek eredményesebbé tesziik az oktató-nevelő munkát. Az új dokumentumokban, tantervekben nagyobb hangsúlyt kap például a munkára nevelés, a testi nevelés, a pedagógusok módszertani sza­badsága. A máris látható eredmények mellett azonban gondok is jelent­keztek. A pedagógusok egy része nem egyértelműen fogadta az új dokumentumokat, módszereket. Ezért az elkövetkező időszakban különös figyelmet fordítanak majd a pedagógusok felkészítésére, to­vábbképzésére. Fontos szerep vár a továbbiakban a szaktárgyi mun­kaközösségekre, szakfelügyelők­re és az iskolák igazgatóira, Az új tanterv mind emellett megkö­veteli a szülők hatékonyabb segít­ségét a pedagógiai murikéban. Az oktató-nevelő munka a já­rás iskoláiban a tananyag korsze­rűsítésével, a nevelés tudatosab- bá tételével színvonalasabb lett? A tanulóifjúság nagy része képes volt ugyan elsajátítani a tan­anyagot, de sok esetben gondot okoz az alapkészség hiánya: az olvasás, a számolás, a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség alacsony foka. Mind emellett jó eredmé­nyeket értek el például az új ol­vasási módszerrel, az első osztá­lyos nevelők. Az új tantervek bevezetése óta mindösszé egy év telt el. A peda­gógusok még csak első — nem átfogó és végleges — benyomá­• Magnós óra a kiskőrösi járás egyik tanyai iskolájában, Kispáhiban. (Archív felvétel) sailkról számolhattak be. Ügy tű­nik azonban, hogy az új oktatási­nevelési tervekkel a későbbiek so­rán elérik majd az elsődleges célt: a minőség javulását. Személyi és tárgyi feltételek Az 1972-es párthatározat az általános iskolai, valamint a szak­munkásképzés személyi és tárgyi feltételeinek javítását, fejleszté­sét kiemelt feladatként jelölte meg. A kiskőrösi járásin az óvodai eMátás fejlődött a legdinamiku­sabban, 1972 óba az óvodákba felvett gyermekek száma kilenc- százihuszonnyoloról ezerötszázra emelkedett. Probléma azonban, hogy még mindig sok a képesítés nélküli óvónő. Az általános iskolák fejleszté­sének üteme megfelelő, de terü­letenként igen eltérj. Császártöl­tésen például átadtak öt új tan­termet, miközben Akasztón és Fülöpszálláson súlyosbodtak a gondok. Az V. ötéves tervben ed­dig összesen tizenhárom új tan­termet és három tornatermet ad­tak át. Ugyanakkor nem fejlődött kellőképpen a napközis ellátás. Figyelembe véve a demográfiai hullám alakulását, egyes helye­ken átmeneti megoldásokat al­kalmaznak majd. Az alapvető cél vz új intézmények építése, a meglevők jobb hasznosítása, álla­gának megóvása. Az iskolák személyi feltételei, így például a szakos ellátottság, az utóbbi években javult. Mind emellett jelenleg nagy a hiány kémia-, fizika-, történelém- és énekszakös tanárokban. Jellemző még a járás iskoláira, hogy az al­sós diákok tanulási feltételei több szempontból elmaradnak a felső­sökétől. Például Akasztón, Kece- len, Solívadkerten. Gondot okoz továbbá a pályakezdő tanerők le­telepítése, lakáshiány miatt. Ezen némileg segít a pedagógusköl- csön. A közeljövő feladatai A járás közoktatásának legfon­tosabb feladatait az 1973-as in­tézkedési terviben foglalták össze. Ebben fő céáként az iskolai ne­velés-oktatás minőségi fejleszté­sét és az intézmény-ellátottság ja­vítását írják elő. Az egyik leg­fontosabb terv például a további óvodaépítési program. Cél, hogy valamennyi gyerek óvodából, vagy egyéves előkészítő után kerüljön iskolába. Hasonló döntések szü­lettek a napközi otthonok, a ta­nulóétkeztetés fejlesztéséről is. Az eddigieknél is következete­sebben kívánnak érvényt szerezni a tankötelezettségi törvénynek, különösképpen a cigánytanulók esetében. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak majd a veszé­lyeztetett és hátrányos helyzetű tanulókra, továbbá a bukások csökkentésére. A párt járási végrehajtó bi­zottsága — miként eddig is — fo­lyamatosan ellenőrzi majd az ok­tatáspolitikai határozat minél tö­kéletesebb érvényre jutását, vég­rehajtását. P. E. Szabá rpáL : Minden kör bezárul (Regényrészlet) (2.) A Szabad Szó indulásakor még bejárt hozzánk Erdélyi József, Sinka is, sőt, né'ha Sértő Kálmán is (kiváltképp akkor, amikor nem volt pénze), milyen jó is lett volna, ha soha nem bomlott vol­na széjjel a társaság! De egyelőre még volt valamelyes összetarto- zandóság. Milyen nagyon érdekes dolgok az írói dolgok. Az idők múlásá­val egyre inkább nem az a fon­tos, hogy ki milyen politikai hit­vallásban látta a nemzeti léte­zés holnapját, hanem az, hogy mit írott? Hiszen... Csokonai is igen közel került a Martino- vicsék forradalmi készülődéséhez és amikor szétrobbantotta őket a hatalom, azon nyomban dicsőí­tő verset írott Ferdinand csá­szárról. De ez ma már kit ér­dekel? Viszont, a Tihanyi echó... és a Dorottya... A lélek halha­tatlansága ..., s az egész Csoko­nai élet munkája! Nem. Nem írott itten senki himnuszt a nyilasokról, vagy a németekről, s némi iróniával mondva már csak azért sem, mert elégnek tetszett némelyek számára, ha engemet oldalgatnak. Na de miért is oldalgattak? Egy- része azért, mert ők kértek segít­séget tőlem, nem én őtőiük, más­része meg azért, hogy miért is vagyok én eddig még a zajló élet tetején, miért nem ők? Bo­nyolult dolog ez, no de, majd csak tisztázódik egy és más, je­len írás folyamán. Akkor nem érdekelt. Határo­zottan, tisztán láttam a tenniva­lókat, s végeztem úgy, ahogy diktálta az értelem és lelkiisme­ret. Muharaynak nem lehet csi­nálni a Faluszínpad szervezését, ehelyt csináljuk csak az irodal­mi estéket. Persze, ebhez is en­gedélyek kellenek, de a Szabad Szó már komoly tekintély ha a betiltás örvénye felett lebeg is néha, de annál nagyobb. Már- hogy a tekintélye. Szombathely, Cegléd, Kecske­mét, Debrecen, Szolnok, Székes- fehérvár, Nagyvárad, hogy csak a nagyja városainkat említsem, s ezeket is csak úgy, kapásból. De ahány város, megannyi szín és íz és élménybéli gazdagság, úgy nőtt az én erőm ezekkel az irodalmi estékkel, mint aho­gyan tégláról-téglára nő a fal. Lélekerő, akarat, szándék. Ha ezeknek az irodalmi estéknek a végtelenbe ívelő skáláját meg le­hetne írni! De vajon lenne értel­me a megírásnak? Nem tudom. Ha teljes mélységében és a né­pi léleknek teljes tömegében le­rakodott igazságában ha megíród­hatna! Nagy haszna lenne, már csak azért is, mert mindaz, ami a mai fiatalság előtt érthetetlen, vagy közömbös, nyomban értel­met nyerne. De nekem már egye­lőre se erőm, se időm, s ezért pár hevenyészett eset ízelítőnek. Sopronban egy Kelet Népe irodalmi esten a főpolgármester­rel az asztalion ott vannak a város urai, úrhölgyei, s mi, elég­gé „borzas” népfiak. Nem úgy borzasak, hogy nem fésülköd- tünk meg, hanem ... nem szmo­kingban, frakkban, hanem csak úgy, jól kikefélt cipő, s ruha. Nagyon tetszett nekem ez a vá­ros, írtam is egy cikket az Űj Magyarságban „Sopron, a békes­ség városa” címen. Egy, vagy két évvel későbben megint jár­tam Sopronban, csakhogy most politikai ügyekben, és Kovács Imrével kettesben. Mint ahogy egyebütt is jöttünk-mentünk ha­sonló ürüggyel gyakran. A nemzeti lelkiismeret ébren tartására nem elég a csak iro­dalom, ahhoz személyes bizony­ságtétel is kell. így jártuk mi az országot. Na de, ez alkalommal is nagyon eltelt az idő, s olyan vonatra ülhettünk leghamarabb, ami nem ment, csak Győrig. Mindegy, szétnézünk ott is leg­alább. S aztán majd lesz vala­hogy. Déltájban értünk Győrbe, va­lóban széjjel nézhettünk, mert a legközelebbi vonat majd csak estéli tíz órakor indul, ha ugyan nem késik a bécsi gyors, beszél ilyenformán az állomásfőnök. Kovács Imre azt mondja este­felé, menjünk el különvonattal. Jó. Menjünk. Egy mozdonyt és egy kocsit összeállít az állomásfőnök kész­séggel és kisül, hogy nem is olyan égbekiáltó drága ez az egész. Na de mi most ketten bero­bogunk Pestre különvonattal? Eszembe jut hirtelen gróf Ti­sza István, aki Szalontárói ment így egyszer Pestre különvonat­tal és a parasztok úgy szidták, mint a bokrot, de mit mondanák most. hogy mi is ugyanúgy me­gyünk, mint Tisza István? De még a parasztok mit mondanak, hanem az írók! Azok eddig is, de még egyre jobban acsarkodtak ránk, főként rám, amiért csinál­tam azt, amit lelkiismeretem sze­rint csinálnom kellett. (Kisgaz­dapárt, Parasztpárt, Kelet Népe, Szabad Szó.) Nem ültünk különvonatra, megvártuk az esti vonatot. Ad­dig nézegettük a várost, beszél­gettünk emberekkel, főként Vidé­kiekkel (Hajdú Németh Lajos), s a kertésznek segítettünk füvet kaszálni, kicsi, kézikasza géppel a Városháza előbbi téren. (Töb­bek között.) Arról beszéltünk, hogy majd, ha gépesítjük a me­zőgazdaságot! Máshol irodalmi est, nagy si­ker, vacsora, és jó bor és éjjeli holdvilág, de öles árok az utcán. Barsi egyszerűen belésétált és lefekszik hasra. S Boda Gábor lehajlik hozzá, nézi, mintha mo- dellet feküdne s mintázásra vár­na. Nagyon sok. emlék, helyzet, megannyit szinte lehetetlen fel­idézni. De nem is érdemes. Negyven nyarának a végefelé, egyszerre minden további nélkül beteg lettem. S ez a betegség egyelőre nem annyira fizákai, al­kati, inkább valamiféle megne­vezhetetlen nagyon benső beteg­ség. Nem úgy fájt nekem valami, hogy fáj a szívem, a lábam, vagy más, hanem fájt bennem a lé­lek, s a lelkiismeret dörömbölt a szívemen, mint ahogyan a va­lahonnan elkéső, és későn haza­térő dörömböl a kapun. Hiszen, a szemlátomást közeledő új vi­lágrend küszöbén valamire való írónak volt valamivel odaállni a történelem elé, csak nekem nem igen volt. Elég, ha megemlítem Fája Viharsarokját, vagy Ko­vács Imre Néma forradalomját, vagy Sinka István Vádját és per­sze a többiekét, Illyését, meg Veres Péter Számadását. De ne­kem nem voltak. Nekem csak az első próbálkozásaim voltak. Mindegy, hogy ezek a könyvek olyan nagyon népszerűek voltak, nemcsak Magyarországon, hanem különböző nyelveken is. De ide kívánkozik egy kérdés: miért volt olyan nagy sikere az én első könyveimnek, főként az Embe­reknek Amerikában éppen úgy, mint más helyeken? Nem azért, hogy ez a könyv valami egészen nagyszerű cselekedet lett volna, hanem azért, mert a hangja volt új és tiszta. A tiszta jogot és eget kérő nép hangja volt az immár félelmesen készülődő fa­sizmus előestéjén. Megemlítem azt is egyben, hogy ezt a han­got, tehát a könyvemet, vagy könyveinket nemhogy segítették volna honi erők kifelé zöldágra jutni, sőt, gáncsolták. Gáncsolta a hatalmi rend, a Horthyék kul­túrpolitikája (hogy mennyire másként látták ezek is pár év múlva!), erről persze egészen vi­lágos, tárgyi bizonyítékaim is vannak, de gáncsolták a liberá­lisok, gáncsolták az urbánusok, s gáncsolták mások egyformán. De már beteg vagyok, nagyon. Eleitől kezdve jó barátságban voltam a Bethesda kórház főor­vosával, Csehszombaty Lászlóval. Az, hogy „eleitől” azt jelenti, hogy íróságom kezdetétől fogva. (Kiváló kórház volt ez, művelt, hozzáértő orvosokkal, jó felszere­léssel. gondozási s gyógyítási le­hetőségekkel. Diakónus-ápolónők, akik rendezett szellemi életet is éltek. Egy versre. ma is emléke­zem, amit egy ápolónő előadott egy ilyen esten: „Ha útra kelsz, ne válj haraggal...” Nos, elmen­tem Csehszombatyhoz, hogy se­gítsen rajtam, ha lehet. Vagy ha tud. S tudott. Megállapította, hogy: 1.) Nagyfokú vészes vér- cukor, 2.) Túl bő gyomorsavkép- ződés. S feltétlenül haza, a fa­lumba, és betartani az előírt dié­tát, mert másként egy-kettőre bekövetkezik a tragédia. Hát persze. Ahhoz, hogy az ember élhessen, lehessen, harcol­hasson, örüljön, vagy sírjon, dié­ta kell. Meg tragédia. Diéta, és tragédia amolyan ... mostohatest­vérek. Egyik sem lehet a másik nélkül, vagyishogy... Van töp- rengenivalóm, bezzeg. Őszeleje volt már ekkor, s fo­gadtam egy teherautót, felpakol­tuk a bútorzat nagyját, mert hi­szen a fiunk, Palkó, aki gimná­ziumba járt, egyelőre ott marad még a lakásban, a húgom, aki a szerkesztőségben dolgozik és aki által jött második férjével, Gáli Kálmánnal Romániából, igazabban Erdélyből, még har­mincnyolcban, gondot visel rá. Senkitől nem köszöntem el az égvilágon, mert nem volt kitől elköszönni! Még kapufélfa se volt itten, hogy attól köszöntem volna el. Alig maradt néhány igaz barátom. Azok, akik az idők elejétől kezdve hozzám csa­pódtak, vagy rakódtak, vagy ta­padtak, mára mégis, imígy, amúgy, de mégis feltörtek egyik magasabbra, mint a másik. Bar- si Dénes „egyenesbe” van, fil­met fcsinált Hosszú Zoltánnal, a címe: „És a vakok látnak”, nem rossz a film. Ha nem is ország­rengető. Regénye is megjelent, „Mezei füst” címmel. (Folytatjuk) A VEZETŐK ASZTALÁRA Könyvtári tájékoztatók Ma már igen sokrétűek a veze­tőkkel szemben támasztott köve­telmények. Nem mintha korábban nem lettek volna azok, csak nem túl régóta kezdjük igazából fel­ismerni őket. A szakmai hozzáér­tés, politikai elkötelezettség és ve­zetői rátermettség klasszikussá váló hármasán belül sok egyéb szerepel: irányítási stílus, szerve­zőkészség, emberismeret, stb. És nem maradhat ki ebből a sorból a tájékozottság, a helyesen értel­mezett jól értesültség sem. Azokról a kiadványokról jutott mindez az eszembe, amelyeket a postás kézbesített a szerkesztő­ségünkbe. És még pontosan száz- kilencvenkilenc helyre, összesen ennyi címre küldi szét a Katona József nevét viselő megyei könyv­tár a vezetők számára készült tá­jékoztató jegyzéket. Párt- és ta­nácsi tisztségviselők, országgyűlé­si képviselők, megyei intézmény- vezetők, valamint a városi és nagyközségi könyvtárak kaptak a legutóbbi, 1979-es 6. számból is. Ezt a havi tájékoztató jegyzé­ket a Katona József Megyei Könyvtár rendeli meg Debrecen­ből, ahol régi, begyakorolt gárda végzi az összeállítás munkáját. Párt- és állami vezetők beszédei­nek, cikkeinek forráshely-megne- vezésével kezdődik a .figyelem­felhívó felsorolás, majd a párt­munka, ideológiai és nemzetközi kérdések ’témaköre következik. Egyebek között a községi párt- szervezetek helyzetéről és munká­juk továbbfejlesztéséről szóló, a Pártélet júniusi számában meg­jelent írás vagy a bécsi csúcsta­lálkozón elfogadott dokumentu­mok lelőhelye olvasható ezeken a hasábokon. Társadalmi és tö­megszervezeteink helyzetéről is informál a kiadvány. Külön cím alá sorakozik az országgyűlés jú­nius 14—15-i ülésszakának sajtó- visszhangja, az időközben napvi­lágot látott törvények és rendele­tek számbavétele. De eligazítást kapnak a tanácsi munka, a veze­tés. szervezés, irányítás, a munka­ügyi, a népgazdaság különböző ágai. valamint a művelődésügy ké: dései iránt érdeklődők is. Mint emlékezetes, Aczél György a Nép- szabadság június 17-i számában fejtette ki véleményét A kultúra növekvő felelősségéről annak az előadásnak az alánján, amelyet az MSZMP Politikai Akadémiáján tartott. Megtalálja a forráshelyet az is, aki az oktatáspolitikai ha­tározat megvalósulásának útsza­kaszaira kíváncsi. A népművelési intézetek igazgatóinak Kecskemé­ten rendezett országos tanácsko­zójáról pedig a Népművelés című folyóirat közölt átfogó értékelést júniusi számában. A különböző szintű vezetőknek szóló tájékoztató jegyzék soha­sem egyedül érkezik. Kíséretében van a „Bács-Kiskun megye az or­szágos napilapokban” című össze­állítás, amely a Katona József Megyei Könyvtárból, Kovács Pál kezéből kerül ki. A válogatásban a nagyobb informatív értékű, hosszabb távra is figyelmet ér­demlő cikkek leírásai maradnak meg. A Népszabadság például az egészségügyi hálózat gazdagodá­sával foglalkozott, Tamás Ervin cikket írt a Bajai Mezőgazdasági Kombinát üzemi konyháiról, szó volt a Kéleshalma tanyáin lakó emberek megélhetéséről és a ma­gányos tanyai öregekért kibonta­kozott társadalmi összefogásról. A Népszava bemutatta Lezsák Sán­dor laki teleki tanár, költő és nép­művelő közéleti tevékenységét, a Magyar Hírlap cikkírója a Forrás című folyóirat tízéves alkotói mű­helyébe látogatott, a Magyar Nemzet parlamenti összefoglalója kitér dr. Mátyus Gábor hozzá­szólására és Nagy Csaba interpel­lációjára a kiskunhalasi közúti felüljáró ügyében. Külön ismerte­tés foglalkozik az építészek köré­ben nagy érdeklődést keltett, Ba­ja .városközpontjára vonatkozó tervpályázati kiírással. A cikWszemlét „Bács-Kiskun- ban történt” című. a lapunkban naponta olvasható események naptára zárja. Két éve pedig kü­lön is megjelenik a Bács-Kiskun megye nemzetközi kapcsolatait dokumentáló kiadvány. Ez már eléggé érzékletesen jelzi, hogy mivé fejlődik; a kezdeményezés. Jövőre következik ugyanis a foly­tatás: a havi szemlék eredménye­ként öt esztendő történéseit fog­lalja össze egy kötet név-, tárgy- és helymutatókkal ellátva. Addig is havonta kézbesíti a posta, mintegy kétszáz példány­ban a vezetők informáltságát elő­segítő könyvtári tájékoztatókat. Nem azért, hogy bárkit is fel­mentsenek a sajtó mindennapi követésének szükségessége alól. Ezt nem pótolják. Sőt, erre ösz­tönöznek. H. F. TAMÁSI ÁRON SÍREMLÉKE • Erdélyben, Farkaslaka (LUPENI) (emelőjében áll Tamási Áron síremléke. A mintegy három és fél méter magas emlékművet Szer- vátiusz Jenő szobrászművész készítette. (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Zománcművészeti program 1981-ig Kátai Mihálynak, a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Al­kotótelep művészeti vezetőjének két írását közli a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének legújabb szakmai tájékoztatója. A művészeti vezető, programadó írá­saiban összegzi a művésztelep működésének eredményeit, a sa­játos program kialakítására való törekvéseket, a következő évek terveit, elgondolásait. Az idén, folytatva a múlt évek­ben megkezdett művészeti mun­kát, olyan képi és plasztikai rend­szerek, modellek kialakításával foglalkoznak a meghívott művé­szek, amelyek alkalmasak az új lakóterületek utcáinak, tereinek díszítésére, feloldják a városré­szek egyhangúságát. Az utcák „bútorainak” tervezése, készítése mellett a művészeti vezető jövőre a program új elemmel való bőví­tését látja célszerűnek. Vagyis — ugyancsak pályázati alapon — ki­sebb méretű, Kecskemét és Bács- Kiskun megye’ szimbólumaihoz kapcsolódó, illetve azokat tükrö­ző, zománcberakással díszített tár­gyakat is készítenek a meghívott művészek. Azután pedig, 1981-ben már egy komplex feladat kollek­tív megoldására is célszerű lenne pályázatot kiírni. Akkorra ugyan­is — a művésztábor működésének^ hetedik évében — már megterem­tődnek, illetve megteremthetők az ehhez szükséges összes feltételek. Kátai Mihály egy, a célra kivá­lasztott épületegyüttes külső és belső, összehangolt tűzzománcdí­szítésében jelöli meg a közös szel­lemi munkát igénylő, újszerű mű­vészeti feladatot. R. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents