Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

1979. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE 9 3 Szelidi találkozó - kilencedszer Szombaton reggel vagy fél órá­ra úgy látszott, hogy befellegzett a sikersorozatnak Szelíden, ám hamarosan kisütött a nap. A kilencedik szelidi politikai if­júsági találkozó első napi prog­ramjának fő eseménye a hazafias honvédelmi nevelésről rendezett fórum volt, amelyen dr. Bo dó László, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia .tanára vitte a szót, ki­fejtvén: aktivitásra ösztönző pro­pagandára van szükség. A részt­vevők hozzászólásaikban fejezték ki egyetértésüket. Bács-Kiskun legnagyobb ifjúsá­gi tömegrendezvényére számos politikai, állami és tömegszerve­zeti vezető érkezett. Ott volt Ten­geri Pál, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Farkas Gábor, hajdani megyei KISZ-tit- kár, a megyei pártbizottság mun­katársa, a szelidi találkozók kj- gondolója; Érsek György megyei ifjúsági titkár, Kisné Csányi Anikó, a KISZ Központi Bizott­ságának tagja, Bata Zsuzsanna, a KISZ megyei bizottságának titká­ra, Túri István, az MSZMP ka­locsai Járási Bizottságának titká­ra, Berta Somogyi László, a járá­si hivatal elnöke. Bognár Ferenc alezredes, az MHSZ megyei tit­kára, az ifjúsági szövetség appa­rátusának szinte valamennyi tag­ja. — Antiimperialista szolidaritás, béke és barátság — kezdte ünne­pi beszédét a találkozó jelmonda­tával dr. Adorján Mihály, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága titkára —, s arról szólt, hogy bár hazánkban békés építőmunka fo­lyik, a jelszó ma is aktuális. • Dr. Adorján Mihály • Jobb oldali képünkön: a chilei Viktor Jara együttes. (Straszer András felvétele) • A stadion sokezres közönsége a Venceremost énekli. A szónok gazdasági helyzetünk­ről is beszélt. — Jól tudjuk — hangsúlyozta —, hogy életünknek egyetlen olyan területe sincs, amelynek fejlődé­se ne függne a gazdasági munka sikereitől. Tudjuk azt is, hogy az elmúlt években, hónapokban — kis ország lévén — szükségszerűen — külgazdasági kapcsolataink alakulása fejlődésünket nem a' kedvező irányba befolyásolta, s azt is, hogy sok gondot okoz sa­ját munkánk fogyatékossága is. Mi azonban a jövő felé nemcsak a járható utat ismerjük, hanem — Brecht szavaival élve — a jár­ni tudás képességével is rendel­kezünk. Zúgott a taps a KISZ megyei bizottsága titkárának beszéde után, majd a színpadra polbeat- énekesek léptek. Bár időszakos áramszünet megrendítette a siker­be vetett hitet, végül is Rév Ta­más, Boros Lajos, a chilei politi­kai emigránsok Victor Jara együt­tese és Dinnyés József zajos si­kert aratott. Felemelően megható percei voltak a műsornak, amikor az egybegyűltek helyükről föláll- va, ritmust tapsolva elzengték a Venceremost, Honvédelemmel a békéért —, ezt, a feliratot lehetett olvasni a levegőben, és olyan légiparádé vette kezdetét, amelyre a felsőfo­kú jelzők illenek leginkább. Kez­dődött az ejtőernyősök célbaugrá- sával — szerepelt Rácz Szabó Mihály, aki már 1990-szer úszott a levegőbén —, folytatódott Mó- nus István őrnagy L—29-es gé­pen végrehajtott egyéni műrepü­lésével, Hontus Gábor százados MI—1-es helikopterbemutatójá­val, s befejeződött Bagi Mihály őrnagy, Lipták Elek százados és Szelkei Tibor százados sugárhaj­tású L—29-esekkel véghez vitt bravúrjaival. Ezeket — a nézők derültsége közepette — egy gólya is megpróbálta utánozni... Élet­re szóló élmény volt, fogalmaztak többen, alig túlozva. Milyen is volt a kilencedik sze- lidi találkozó? Napokig lehetne mesélni; az országos klubtalálko­zó résztvevői nyilván föl tankol­ták magukat tapasztalatokkal, a honvédelmi fórum közönsége na­pi használatra alkalmas agitációs módszereket kapott. S a jelenlevő tömeg — Angliától Norvégiáig, Zalakarostól Nyíregyházáig, Lá- '< josmizsétől Bácsbokodig minden­honnan érkeztek fiatalok — tar­talmas, nemcsak szórakoztató, de el is gondolkodtató műsort. Ballai József KÉPERNYŐ A férfiak és a nők Bródy Sándor minden írásából kikandikál a vérbeli, elpusztítha­tatlan újságíró. Fogékony a társa­dalom minden rezdülésére, ösztö­nösen tájékozódik a politikában, gyorsan dolgozik, otthonos (vagy úgy csinál, mintha az lenne) min­denütt, átlát a szépen csomagolt érdekviszonyokon, nyilvánvaló számára, hogy csak a nők, a pénz, a politika révén érvényesülhet va­laki a liberális Magyarországon. A „fekete karcsúságában szép fia­talember” már 18 esztendősen a békésgyulai lap munkatársa ’és csakhamar a fővárosba kerül, mint a pénteken vetített Napfor­duló Ecsedije. Jellemző című Nyo­mor noveltáskötetével a hóna alatt utazik a karrierrel biztató Buda­pestre. Hamar beleun az iparos- robbtba, válaszút elé kerül... Színészvér című regényéből jó érzékkel kerekítette -ki a század- forduló időszakán májd-majd ti­pikusnak mondható, sok életraj­zi elemet tartalmazó újságíró­történetet Bíró Zsuzsa. Olvashat­tunk, láthattunk hasonló kimene­telű históriákat. A megformálás­tól függ, hogy melyik mit ér. Nem olvastam ezt a Bródy-re- gényt, de föltételezem, hogy ala­posabb képet adott koráról, job­ban motiválta a fiatal, nagyra tö­rő újságíró magatartását, szemlé­letének változásait, a látszólag szokványos fordulatok mögött a „tragikus nagyravágyás” és a ..bölcs belátásból” visszafojtott te­hetség konfliktusait. A villogó és mozgalmas, a szennyes és a cini­kus kor a képernyőn csak felszí­nesen, sablonosán mutatkozott, következésképpen némileg érdek­telenné váltak az ebben a közeg­ben nyüzsgő figurák. Igazán senkivel sem azonosul­hattunk, noha a színészek' kitűnő­en játszották az efféle történetek­ben szokásos stílust. Nehezen sza­kadnak el a művészeink a bevált sablonoktól, különösen, ha közön­ségsiker igazolja a rutint, ha hiányzik az erős rendezői akarat es az ösztönző koncepció! A Napforduló végtére is kelle­mes, szórakoztató tévéfilm volt. Az érzékenyebb lelkületűek még a fejüket is csóválhatták utána: még ilyet, ki gondolta volna, saj­nálkozhattak a szép nyomdászlá- nyón, szörnyűiködtek a köpönyeg- forgatók aljasságain és így to­vább ... Csak a rádió- és tévé­újság előzetesében hangsúlyozott „mély emberismeret” és „finom líra” nem emelte meg Ecsedi Ist­ván történetét. Többre vállalkozott a csütörtö­kön sugárzott Drága jótevőnk. Augusztus Antal, az öregedő, je­lentéktelen férfi után is annyira kapkodnak a nők, mint amennyi­re a jóképű, szívtipró Bródy-hő- sért ’ rajonganak. Nehezebben vi­selik a magányt, az egyedüllétet talán? Ki tudja. A friss özvegy évtizedekig el­nézte férje hűtlenségeit és halála után azonnal új „jótevőt” szer­zett. A férfi elcsábított feleségé­nek a nőtestvére is szinte rátele­pedett szolgálatkészségével; fi­gyelmességével akaratlanul is megnöveszti a jellegtelen Augusz­tust. A rendező, Karinthy Márton nem tudta végig érvényesíteni Vészi Endre ironikus, groteszkbe hajló stílusát; a tévéjáték alatta maradt a mű lehetőségeinek. A máskor kitűnő Pásztor Erzsi „bo­hócot” csinált a friss özvegyből, noha csak halálos komolyan játsz­va hihetők el az ilyen helyzetek. H. N. Nemzetközi tanácskozás a magyar anyanyelvi mozgalomról Hétfőn délelőtt a budapesti Európa-szállóban megkezdődött az anyanyelvi konferencia véd­nökségének kibővített, négynapos ülése, amely a magyar anyanyelvi mozgalom nemzetközi helyzeté­nek, eredményeinek felmérésére hivatott. Az esemény mintegy 80 külföldi és 50 hazai részvevője anyanyelvi mozgalmunk kiemel­kedő személyiségei. A plenáris megnyitó ülésen az elnökség tag­jai között foglalt helyet Nagy Já­nos k ül ü g y m i n iszter-hel y e t tes, Marczali László kulturális mi­niszterhelyettes és Illyés Gyula Kossuth-díjas író. A tanácskozáson értékelik a két évvel ezelőtt budapesten tartott III. anyanyelvi konferencia óta végzett munkát, meghatározzák a további teendőket, előkészítik az 1981-ben esedékes IV. anyanyel­vi konferencia programját. Ez­után elemzik a magyar nyelv, irodalom és a magyarságismereti tárgyak hazai és külföldi oktatási és terjesztési formáinak eredmé­nyességét. Végül megvitatják a készülőben levő nyelvoktató, tör­ténelmi és néprajzi tankönyvek anyagait. (MTI) SS mmmmm BULGÁRIAI ÚTINAPLÓ (2.) A történelem - emlékművekben Minden nép jelenében él a történelme is. Az emlékekkel arcvonásokban, mosolyokban és fintorokban, szokásokban és kéz­mozdulatokban lehet találkozni nap mint nap. Ezek olykor kőbe vésve kísérik az ember útját. Ellenállnak az időnek és nem változnak, csak a jelentőségük nő. Az idén, júniusban legfelsőbb szinten nyilatkoztatták ki a ma­gyar és bolgár vezetők, hogy a „jövőben is közösen emlékezünk meg a két nép haladó, forradal­mi örökségéről, kiemelkedő tör­ténelmi évfordulóiról.” Aki Plov- divban jár, egyetlen monumentá­lis — és semmi máshoz nem fog­ható — hatású emlékhelyen vé­gigkísérheti a bolgár nemzet tö­rök- és fasisztaellenes harcainak csomópontjait. Kő és bronz el­lentétbe feszülnek itt a szabad­ságvágy és a rabság erői. „Test­véri sír” — ez a címe a törté­nelmi múltat összefogó alkotás­nak. Az építészek — Ljubomir Sinkov és Vladimir Rangelov — egy ősi trák sírhelyre emlékez­tetnek, a szobrászok — Ljubomir Dalcsev, Ani Dalcseva és Peter Afanaszov — tizenkilenc kompo­zícióval idézi fel az eseményeket. Rögtön az első alkotás egy anyát mutat, aki — az élet legnagyobb paradoxonjaként — rabságra szülte meg gyermekét. A török uralom szinte össze­hasonlíthatatlanul tovább — 1393-tól 1878-ig — tartott mint nálunk. Az egyik helyi ütközet centenáriumán, 1976 nyarán Sztara Zagora város lakói is el­kezdték építeni a „memoriál”­jukat. A felszabadulást hozó orosz katonák és helyi népfel­kelők szobrai mellé ötvenméte­res oszlopot emeltek. A nagy mű még nem készült el .teljesen, az utolsó simításokat 1981-re, Bulgá­ria megalakulásának 1300-ik év­fordulójára tervezik. A döntő és véres csaták szín­helyén, a Sipka-szorosban dísz­lépcsősor vezet az ütközeteket feltüntető emlékmauzóleumhoz. Innen autóbusszal rövid idő alatt elérjük azt a kő domborművet, amely a bolgár kommunisták összefogását ábrázolja. „1891 jú­liusában D. Blagoev és N. Gab- rovszki kezdeményezésére a buz- ludzsai csúcson tartott kongresz- szuson létrehozták hangsúlyozot­tan az ipari munkásság megszer­vezésére a Bólgár Szociáldemok­rata Pártot.” Gyalogosan men­tünk tovább a készülő kongresz- szusi emlékműhöz. A homlokzat nevezetes dátumoknak ad helyet, a háttérből 75 méteres oszlop tör a magasba. Áll már a teljes kör­gyűrűt alkotó épületszerkezet, az ablakokból fenséges körpanoráma tárul fel. Visszatérve erről a kissé csa­pongó idő-utazásról a fővárosba, Szófiába, az egykori nyomdász, a bolgár és a nemzetközi kommu­nista mozgalom nagy egyénisége előtti tiszteletadást látunk. Előt­tünk Georgi Mihajlov Dimitrov mauzóleuma. Halász Ferenc 9 A bolgár kommunisták pártalakítását mcgörö kitö dombormű. 9 Balra: az államalapítás 1300. évfordulójára vég­legesen elkészül a Sztara Zagora-1 „memóriái”. 9 Lenyűgöző hatású az alakuló kongresszus he­lyén formálódó épületkolosszus. 9 Szoborkompozíció Plovdivban. 9 Koszorúzási előkészületek a Dimitrov-mauzóle- umnál. 9 A törökök ellen vívott sipkái harcok emlékmű­ve az 1326 méteres Sztoletov csúcson. /

Next

/
Thumbnails
Contents