Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

^ ® PETŐFI NEPE • 1979. augusztus 1. A FIZIKAI ÉS A SZELLEMI MUNKA HATÁRÁN Az első félév legjobbjai Élét veszített, rekedtes a hang­ja. Nem kérdem meg, miért, hi­szen magam is kitalálhatom: a gyári zajt nehéz túlharsogni, de ő ezzel nem törődik, sokat beszél. A művezetőnek sokakhoz kell legyen szava, irányító, fegyelmező, dicsé­rő, baráti, olykor „főnöki”. Csi- kász Jánosné benne él a munká­ban. Egyike a Kecskeméti Kon­zervgyár saját nevelésű szakem­bereinek, 1965-ben lett konzerv­ipari szakmunkás, itt. az árpádvá­rosi telepen. Azóta esti tagozaton élelmiszeripari technikusi végzett­séget szerzett, és művezetővé lép­tették elő. A József Attila nevét viselő kis közösség vezetője, amely május 1-én a vállalat Kiváló Bri­gádja címet kapta meg. — A fizikai és a szellemi mun­ka határán áll a brigádunk — mutatja be kollektíváját. — Azt értem ez alatt, hogy vannak kö­zöttünk fizikai dolgozók és vezető beosztásúak is. Valamikor az utób­biak is munkások voltak. Tanul­tak, és ezáltal kerültek irányító helyre. A József Attila brigád komplex brigádnak tekinthető. Tagjai a termelés különböző területein, más-más posztokon dolgoznak, a kollektívának áttekintése van a telep egészére, eredményeire és gondjaira nézve. Ebből fakadóan mindig tudják, hol és miként kell segíteni a termelést, a mozgalmi munkát, vagy egyes embereket. • Csikasz Jánosné brigád vezető. Többen tagjai a pártnak. A bri­gádvezetőn kívül például Nyúl Istvánná, akit legutóbb az üzemi pártvezetőségbe, sőt a vállalati végrehajtó bziottságba is beválasz­tottak. Egyébként ő a. félkészáru- raktár vezetője, most végzi a marxista—leninista esti egyetem szakosítóját, aktív brigádtag. Csorba Márta szakmunkásból lett technikus, ez idő szerint mű­vezetőként dolgozik. Habran Bol- dizsárné csoportvezető, fizikai dol­gozó, bizalmi a szakszervezetben. Antal Ferencné brigádtag gyártás­közi ellenőr és pártbizalmi. Sza­bó Mária, aki most végzi a dolgo­zók szakközépiskoláját, szintén mi­nőségellenőr. Vékonyné Nagy Emí­lia, Dobos Gáborné. Tavaszi Má­ria. Banzsal Ilona. Szabó Jánosné — a munkájukat valamennyien nagy felelősséggel végzik. — Asztalos János főművezető tiszteletbeli brigádtagunk, tőle hasznos információkat kapynk és megbeszéljük vele a tennivalókat teszi teljessé a brigádtablót Csikászné. A József Attila brigád nem ke­vesebb, mint húsz pontban fogal­mazta meg az idei versenyfelaján­lásait, de ezek közt lényegtelen vállalást egyet sem találni. Az éves terv teljesítését — nyilvánvalóan a közösség vezetőként dolgozó ré­sze — a munkafolyamatok jobb előkészítésével és szervezésével segíti. A Kecskeméti Konzervgyár termékei jó hírnevének megőr­zéséért, a minőség javításáért vi­szont mindenki tud tenni valamit. A szovjet export felett védnöksé­get vállalt a kollektíva. Ponto­sabb és körültekintőbb munkával mindegyik termékfeleség készíté­sénél anyagmegtakarítást akar­nak elérni, s ennek érdekében együttműködnek a laboratórium Török Gábor szocialista brigádjá­val. Részt vesznek az „öt év — öt új termék” kísérletező mozgalom­ban. Ahány tagja van a brigád­nak annyi ötlettel, javaslattal se­gítik a gazdaságosabb, takaréko­sabb termelést. Ha egyszerre túl sok nyersanyag érkezik be a gyár­ba, a gyors feldolgozás érdekében • Banzsal Hona töltőgépet kezel. vállalják a túlórázást is. Óvják a gépeket, berendezéseket, segítik a fiatalokat beilleszkedni, képezik magukat, és így tovább. — A vállalásaink többnyire olyanok, hogy a teljesítést a sze­mélyünkre vonatkoztatva számok­ban lemérni nem lehet, az ered­ményük a nagy kollektíva jó össz- eredményeiben mutatkozik meg — fűz magyarázatot a fentiekhez Csikász Jánosné. — A kommunis­ta műszakban valamennyien részt vettünk, ígéretünkhöz híven pat­ronálunk egy többgyermekes csa­ládot, a gyermekév tiszteletére pe­dig szavalóversenyt rendeztünk az óvodásoknak. — Az első félév legjobb telje­sítményű kis kollektívájának mi­nősítették a gyártelep vezetői a brigádot. Milyen érdemek alap­ján? — kérdezem. — A mozgatórugó szerepét játsszuk, erre törekszünk itt a te­lepen belül. A brigád tagjai jó pél­dával. cselekedetekkel elöljárva és szavakkal is agitálva mozgósíta­nak a feladatok elvégzésére. Buz­dítani csak így lehet, vélemé­nyünk szerint, a minőség javítá­sára, vagy bármire. Mi sosem a kibúvókat keressük, hanem a megoldásokat. Társadalmi munkát általában nem könnyen vállalnak nálunk az emberek. A brigádunk­ban több párt- és szakszervezeti propagandista van. akik tudnak mozgósítani erre is. Közülük Nyúl Istvánné koordinálja a négyes szá­mú pártalaoszervezethez tartozó összes szocialista brigád tevékeny­ségét. Folyamatos kapcsolatot tart fenn velük, agitációs és propagan­damunkát végez körükben. Anyag- vagy szállítóeszköz­hiány miatt nálunk nem állhat meg a termelés. Az elavult gépek­kel nehéz jó minőségű termékeket gyártani. Állandó odafigyeléssel sikerül csak. Talán mindezeket fi­gyelembe véve állítottak bennün­ket az első‘helyre az első félévi munkaversenyben a telep vezetői. Csikász Jánosnéhoz jönnek, szak- szervezeti ügyben. Szabadsága alatt ő helyettesíti a telep szb- titkárát. A. T. S. • Nyúl Istvánné. aki a brigádok munkáját koordinálja. v.w>av,w>;oawXw. KÖLCSÖNÖS ÉRDEKELTSÉG ÉS KOCKÁZATVÁLLALÁS A Skála-Coop tervei A kooperáció latin kifejezés, együttműködést, szövetkezést je­lent. A Skála Áruház új nevében is ez a szó szerepel, rövidítve. A Skála-Coop, teljes nevén Or­szágos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat. Az áruház idáig is a szövetkezeti mozgalom keretein belül műkö­dött. Mit változtat meg az egye­sülés? — érdeklődtünk dr. Simó Lászlótól, a Skála-Coop vezér­igazgató-helyettesétől. — Júniusban egyesült a Szö­vetkezetek Országos Árubeszer­ző és Értékesítő Közös Vállalata a Skálával, de mindkét vállalat megtartotta korábban szerzett jo­gait. Így a Skála-Coop továbbra is országos jellegű nagykereske­delmi tevékenységet lát el, az áfészéket is ugyanúgy kiszolgál­juk, mint eddig, tehát senki sem jár rosszabbul. Írásban is rögzítették az új vállalat célkitűzéseit. Az egyesü­léstől azt várják, hogy erősítse a fogyasztási szövetkezetek, vala­mint a közös vállalatok piaci pozícióit, javítsa a lakosság ellá­tását, rövidítse az áru útját, nö­velje a kereskedelmi munka ha­tékonyságát, továbbá a kölcsönös érdekeltség és kockázatvállalás alapján a beszerzés és termelte­tés új forrásait tárja fel, ezzel is bővítve a kínálatot. — Hogyan kívánnak érvényt szerezni e figyelemreméltó elha­tározásoknak? — Először is szorosabbra sze­retnénk fűzni kapcsolatainkat az ország legforgalmasabb áruházait üzemeltető szövetkezetekkel. Je­lenleg 70 szövetkezeti áruház működik az országban, tavaly 11 milliárdot forgalmaztak. A szo­rosabb együttműködésbe termé­szetesen a legnagyobb forgalmat lebonyolító áruházakat vonnánk be, ezáltal nagyvevőként tárgyal­hatnánk a termelőkkel. Ennek előnye, hogy egyes üzemek teljes kapacitását leköthetjük és cseré­be minőségi követelményeket tá­maszthatunk. Ha nagy tételben vásárolunk, lehetőség nyílik tran­zitszállításokra is. A terméket egyenesen az áruházba vihetik az üzemből, így az áru útja is le­rövidül. — Megyénk három szövetkeze­ti áruháza közül melyiket von­ják be a szorosabb együttműkö­désbe? — A kecskeméti, kiskőrösi és kiskunhalasi áruházak együttes forgalma jövőre várhatóan eléri a 600 millió forintot. Ennek több mint a felét a kecskeméti Alföld Aruház adja, ami feltétlenül in­dokolja részvételét a Skála-Coop rendszerében. Egyelőre még a ter­vezés elején tartunk, de előrelát­hatóan az ország öt legnagyobb szövetkezeti áruházával társu­lunk. Az Alföld köztük lesz. — Milyen előnyöket jelent ez az érintett áruházaknak? — Nagyobb lesz a választék, mivel a Skála emblémával vé­dett cikkekkel kizárólag ezeket az áruházakat látjuk el. A Ská­la-Coop szervezetéhez tartozó egységektől megkívánjuk a külső megjelenés fejlesztését, az eladá­si formák korszerűsítését, a kul­turált, udvarias kiszolgálást. A nevüket természetesen megtart­hatják, de felvehetik mellé a Ská­la elnevezést is. Például a kecs­keméti jogosan lehet a jövőben Alföld-Skála Áruház. — Mire kötelez az embléma? — Egyebek között a jelzett cik­kek tartására. Továbbá egyik áruház sem vonhatja ki magát a közös, országos rendezvények alól, természetesen önállóan is szervezhet bemutatókat, vásáro­kat, a helyi eseményekhez kap­csolódó akciókat. A kötelező programról- is közösen döntünk. Szakmai bizottságot alakítunk az áruházak legjobb szakembereiből és ők határozzák el, sok más feladat mellett azt is, hogy mit tartsanak. Lényegében közösen határoznak és ennek az esetleges kockázatát is együtt vállalják. — De hogyan lehet arra köte­lezni őket, hogy több gondot és pénzt fordítsanak az áruház csi­nosítására, s vajon a közös kö­telezettségek nem korlátozzák-e a helyi beszerzésekből kínálkozó le­hetőségek feltárását és hasznosí­tását? — Olyan feltételeket dolgozunk ki, hogy érdemes lesz tökélete­síteni az áruházakat. A jövőben épülő szövetkezeti áruházaknál már kötelezően írjuk elő az élel­miszerek árusítását. A szolgálta­tások körét is szélesíteni szeret­nénk. Az áruházak csakis abban az esetben lehetnek tagjai az egyesülésnek, ha ezeknek a köve­telményeknek megfelelnek. Ez nem jelenti azt, hogy megkötjük a résztvevők kezét, sőt éppen a helyi források jobb kihasználásá­ra serkentjük őket. Semmi aka­dálya annak, hogy bizonyos ter­mékek gyártását önállóan lekös­sék, vevőkörük jobb ellátása ér­dekében. És amennyiben az áru mennyisége meghaladja a szük­ségleteiket. felajánlhatják a Ská­la-Coop részére. Ez történt a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ étel­ízesítőivel, melyeket a budapesti Skála vevői is megkedveltek. — A Skála-Coop a korábbinál jobban kíván támaszkodni a szö­vetkezeti iparra. Nem érinti ez kedvezőtlenül a nagykereskedelmi vállalatokat? — Szerepük nem csökken, sőt a beszerzések fokozását tervez­zük. Náluk is a nagyvevő pozí­ciójából adódó előnyöket szeret­nénk felhasználni az ő és a. mi javunkra is. Nekik is jobb lesz, ha nem 30 áruházzal kell egyen­ként tárgyalniuk, hanem velünk veszik fel a kereskedelmi kapcso­latot. — Mi lesz azokkal az áruhá­zakkal, melyek nem tartoznak a szövetségbe? — Továbbra is a lehető legjobb ellátásban részesülnek a Skála- Coop-on keresztül. Márkajelünk­kel védett cikkeket természete­sen nem tarthatnak, de a többi árucikket, úgy mint eddig, ezután is a rendelkezésükre bocsátjuk. Külön gondot fordítunk a szak­üzletekre, hiszen némelyik jól szervezett áfész-bolt nagyobb for­galmat bonyolít le, mint az áru­házi osztály. Ezt nem hanyagol­hatjuk el, és elképzelhető, hogy az áruházak saját készleteikből többet juttatnak a körzetükbe tartozó boltoknak. Éppen a kecs­keméti áruház az, amelyik idáig is jelentős mennyiséget adott át a szövetkezeti boltoknak, a helyi, iMetve nemzetközi kapcso­latai révén beszerzett termékek­ből. Természetesen még a kezdet kezdetén tartunk. Jövő év elejére eldől, hogy kik tartoznak a Ská­la-Coop szervezetébe és attól kezdve fokozatosan sort kerítünk az elképzelések megvalósítására. Ez hosszabb folyamat lesz és re­méljük, hogy a változás, ha nem is azon nyomban, de mielőbb be­váltja a hozzáfűzött reményeket. Vadas Zsuzsa Újrakezdés a „gyes” után A MINAP egy fiatalasszony ál­lított be hozzánk. Panaszkodni, tanácsot kérni jött. Három éve szült, hosszú ideig használta ki az állam nyújtotta lehetőséget: gye­sen volt. Most, hogy munkába állt. úgy érzi, mellőzik. Régi munkakörét nem kapta meg, át­helyezték máshova. Jogi sérelem ugyan nem érte, csakhogy ott rosszabbak a munkakörülmények, másfajta munkát kell végeznie, és miután teljesítménybérben dolgoznak, a borítékban kevesebb van fizetéskor, mint a szülés előtt. Ha reklamál, azzal fenye­getik, akad az üzemben rosszabb munkahely is. A „mit tegyek?" kérdésre, saj­nos, nehéz a válasz. Mert a mun­kajog. a kollektív szerződés sza­bályait meg nem sértő vezetők döntéseiké mindig, naprakészen tudják indokolni. A legdivatosabb magyarázatok is kéznél vannak: átszervezés, átcsoportosítás, ex­portmunka, határidő... Egy másik sűrűn előforduló pa­nasz így hangzik: „Visszamennék már dolgozni, csakhogy a gye­reket nem. veszik fel az óvodá­ba”. Nincs mit tenni. Kevés az óvodai, bölcsődei hely. Sokan úgy keresnek megoldást, hogy szülnek még egy gyereket, és így meg­hosszabbodik az otthonmaradás lehetősége, vagy, ha pénzük en­gedi, maszek óvodát keresnek Drága mulatság. Sorolhatnám tovább az esete­ket Megszámlálhatatlanul sok a gond a gyesről visszatérő nők munkába állása körül. Pedig a munkaerőhiányról szóló sirámok hallatán azt hinné az ember, kapva-kapnak minden régi, gya­korlott emberen, boldogok, hogy valaki végre nem felkészületlenül jelentkezik a betöltetlen helyekre. igen, vonhatjuk le a következ­tetést, a gyes nem előny a nő számára, ha a munkáról, a mun­kahelyről van szó. Nemcsak azért, mert nincs nagy hagyománya, mert gyorsan változnak a körül­mények, az emberek, a közössé­gek, a feladatok, hanem mert egyszerűen egy folyamatból való kiesés, mindenképpen törést je­lent. Törést, ha a távozás és a visszatérés között űr van! PANASZ NÉLKÜL leggyakrab­ban akkor térnek vissza az asz- szonyok, ha ottlétük alatt nem szakadt meg kapcsolatuk a mun­kahellyel. Gond persze akkor is van elég, hiszen a kisgyerek gyak­ran beteg, otthon kell napokra, olykor hetekre maradni, és ezt sok helyen nem szeretik. Igazuk is van, meg nem is, ezt most ne vitassuk. De tény, hogy a fenn­tartott emberi kapcsolat kikü­szöböl rengeteg nehézséget. Ilyenkor szokták arra biztatni a vállalatokat, a brigádokat, a KISZ-alapszervezeteket. ne hagy­ják magára, támogassák a gyer­meküket odahaza nevelő kollé­gáikat. Nyilvánvaló, hogy ezt szorgalmazni kell, nemcsak a hu­mánum nevében, hanem ha így tetszik: munkaerő-politika miatt is. Sok helyen gondolnak erre, az már más kérdés, hogy nemegy­szer igen formális az igyekezet. Egy cipőgyári szalag mellett dolgozó brigádban mesélték, hogy gyesen levő kolléganőiknek rend­szeresen megküldik az új tech­nológiák leírását, s amikor meg­látogatják őket, rajzokat visznek magukkal, gyakran még termék­mintát is, hogy az otthon élő, munkából kieső társuk felkészül­ten térhessen vissza közéjük. Jó ez a kolléganőjüknek is, meg a brigádoknak is, hisz nem a gyes végén kell majd foglalkozniuk a betanításával. SAJNOS, még nem általános az ilyen. Pedig milyen egyszerű az egész. Csupán józan belátás és némi emberi figyelem kell hozzá. De ne csak a munkahelyi kö­zösségeket biztassuk. Sokan az otthon töltött három év során megfeledkeznek mindenről, eszük­be sem jut, hogy majd egyszer újra munkába kell állniuk, és az ő érdekük is, hogy ne felejtsék el őket, hogy számítsanak rájuk. Mert a munkaviszony kétolda­lú dolog. Kell hozzá munkáltató és munkavállaló. Egyik sincs a vnásik nélkül. Még akkor se, ha ez a viszony a gyes ideje alatt átmenetileg szünetel. Nemcsak jogilag, emberileg. R. S. 11^—IBM Csatlakozási gondok az új menetrend óta Kunszentmiklósról többen for­dultak panasszal szerkesztősé­günkhöz. tgy Szűcs Albert, Hor- váthné és társaik azt tették szó­vá, hogy a MÁV ez év májusá­ban érvénybe lépett új menet­rendje reggelenként sok bosszú­ság forrása a nagyközség, s a környékbeli települések lakóinak. Kecskemétre ugyanis olyan ké­sőn jutnak el, hogy már csak a hűlt helyét találják a Cegléd, il­letve Lakitelek felé tartó vona­toknak. Hogy is fest a konkrét helyzet? A Kunszentmiklósról 5,22-kor kigördülő szerelvény, 26 perc alatt 25 kilométert megtéve, Fü- löpszállásra ér. Onnan 6,24 óra­kor indul el a személyvonat és 7,36-kor érkezik meg Kecske­métre. A 42 kilométeres út késés esetén több időt is igénybe vesz. Igaz, a percekkel fölösleges ás takarékoskodni, hiszen a megye- székhelyről legközelebb csak 11 óra után van Cegléd és Lakitelek irányába induló vonat. Olvasóink javaslattal is éltek a megoldásra, mégpedig a fülöp- szállási állomáson való állásidő lerövidítését indítványozták. Más kérdés, hogy ez megvalósítható-e. Erre a MÁV területileg illetékes vezetőitől várjuk a választ, ame­lyet természetesen közreadunk e hasábokon. Veszélyes fűnyírás B. S.-né kecskeméti lakos egy szabálytalan alakú, mintegy 10— 15 deka súlyú kődarabkát hozott minap a szerkesztőségünkbe. El­mondotta, hogy az arca előtt pár centiméterrel röpült el nagy se­bességgel. S ez az öregtemplom mentén történt, ott, ahol motoros szerkezettel nyírták a füvet. Az ijedtségtől remegő olvasónk azon­nal szót váltott a gép kezelőjével, aki közölte: sajnos, nem első az ilyen^set. A közelmúltban valakit a lábán sértett meg egy röpülő kő. Az ok: a nyírógép késszerke­zete nagy fordulatszámmal dolgo­zik, s a fűben található apróbb .tárgyat szinte óhatatalnul kisodor­ja. így bármikor számíthatnak hasonló meglepetésre _ a fűnyíró motorszerkezet mellett elhaladók, nemkülönben a gépkezelők. Magunk is beszéltünk néhány fűnyíró dolgozóval, akik nem fu­karkodtak a megoldási javaslattal. Egyikük szerint a pázsitot előbb gereblyével kellene megtisztítani a kövektől és egyéb oda nem való tárgyaktól. Többek meg. úgy vélik, hogy a gépekre szerelt védőrács is biztosan óvna a balesettől. Hogy a legjobb ötletekről van-e szó, s megvalósíthatók-e? Döntsék el hozzáértők. Abban viszont bi­zonyosak vagyunk, hogy akinek hatásköre — a gépi fűkaszálás balesetveszélyességének megszün­tetése érdekében —, mielőbb ten­nie kell valamit! Milyen a jó tojás? A tojást örvendetesen sokan fo­gyasztják. Közöttük a kecskeméti dr. Bánó György is, aki kétszer pórul járt eme törékeny áruval: — Először június végén a pia­con vásároltam a frissként aján­lott tojást — darabonként 1 fo­rint 50 fillérért — egy lászlófalvi termelőtől. Rövidesen kiderült, hogy egyötöde romlott, fogyasz­tásra alkalmatlan. Bizalmatlan lettem az alkalmi eladókkal szem­ben, ezért legközelebb a baromfi- feldolgozó vállalat szalagházi üz­letébe tértem be és harminc úgy­nevezett lámpázott tojást vettem, összesen harminc forintért. Né­hány napon belül felhasználtam, de sajnos, a harmincból — mert záptojás volt — ötöt kellett ki­dobnom. Reklamáltam az üzlet­ben, azonban felvilágosítottak, hogy a tojást 36 órán belül kell elfogyasztani. Mivel ezt a határ­időt már túlléptem, nem vagyok jogosult kárpótlásra... — pa­naszolta olvasónk. E sérelem kapcsán a tojás el­tarthatóságáról. tapasztalt ba­romfitenyésztőktől, ipari és keres­kedelmi szakemberektől érdek­lődtünk. akik egybehangzóan kö­zölték: a tojás napokig, olykor hetekig, bizonyos feltételek között pedig hónapokig is eltartható mi­nőségi károsodás nélkül. Mit fűzhetünk tehát olvasónk panaszához? A tojások nagyon egyformák. A frissek között is könnyen megbúvik a túlságosan régi, vagy például a magas hő­mérsékleten tárolt. Persze csakis akkor, ha a lelkiismeretlenek — akiket kevéssé izgat, milyen árut kap pénzéért a vevő — a zápot is a jó tojások közé keverik. Ami pedig a reklamáció elinté­zését illeti: a szépen hangzó, de a törvényes alapot nélkülöző el­utasító érv helyett jó lenne min­denütt a vonatkozó előírásokat alkalmazni! összeállította: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents