Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

1979. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 3 • Az oromfal helyén átlátszó semmi. • A Polgár utca. PUTRI ÉS VILLANYTŰZHELY CS-lakások Kiskunhalason CS-lakás. Mit is jelenthet ez? Nézőpont kérdése. A CS lehet a csökkent értékű lakás rövidítése, de felfoghatjuk úgy is: csudajó új lakás! Én magam, a körülmé­nyek ismeretében, ez utóbbi mel­lett teszem le a voksot. □ □ □ Cigánytelep. Kiskunhalason Ha- rangos-telep. Horpadt, vagy ép­penséggel kihasasodott falú, lyu­kas, cseréptől megfosztott tetejű, törött náddal éppen csak lefedett, roggyant gerepdájú, foszló vako- latú vályogkalyibák. Az oromfal helyén, ha volt is egykor, most átlátszó semmi. Az ablak, az ajtók illesztése menti hézagokban nemcsak a „házban” zümmögő légyármádia, de a kóbor macska is kényelmesen közlekedhetne, ha dolga nem lenne még főúribb: aj­tólap. vagy üveg csak véletlenül állja útját a vertpadlójú putri­kon. Az egyik előtt hároméves for­ma szurtos, de villogó fekete sze­mű gyerkőc fát aprít a hatalmas, súlyos fejszével. Túl sok ruha nem akadályozza a mozgásban, én még­is félek: elvágja a saját lábát is. Nem történik baj □ □ □ Polgár utca. A 360 négyzetmé­teres portákon hat vadonatúj ház sorakozik. Négy közülük iker, ket­tő egyedülálló. Barna vagy ho­mokszínű a fal, élénkpiros cse­répből készült a tető. Egy lakás 49 négyzetméternyi területén há­rom helyiséget alakítottak ki. A szoba hajópadlós, a konyhát és a kamrát mozaikkal burkolták. A házakban villany világít, a víz­csap kint van az udvaron. A W. C. szintén az épületen kívül találha­tó. A nyeregtető alatt helyre kis padlás húzódik meg. Minden tel­ket bekerítettek, az utcafrontot élőkért díszíti. □ □ □ A kiskunhalasi Városi Taná­cson a cigánytelepek megszünteté­se és a családok lakáshoz jutta­tása közben felszínre kerülő, meg- ■oldásra váró feladatokról, a ci- gánylakás-épftési akció apró rész­leteiről is tájékoztatnak. Néhány mondat után világossá válik, hogy a CS-lakások építésében mennyi embernek kell dolgozni — önzet­lenül, nemegyszer szigorúan vett munkaköri kötelességén túlme­nően is. A tanácson, ahol az építési te­rületet előkészítik, a munkákat szervezik, összefogják. A vállala­toknál, ahol a szociális körül­mények alapján a CS-lakásokra jogosultakból kiválasztják a hosz- szú ideje jól dolgozó munkásokat, kölcsönnel segítik őket, gondos­kodnak az előtakarékosságukról, és figyelemmel kísérik a havi tör­lesztés befizetését is. Az OTP-ben, ahol lehetővé teszik, hogy a lakás- építési számlára részösszeget is befizessenek. A kivitelezőknél, ahol — mondhatni megértésből — lemondanak a haszonról, úgy épí­tik a házakat. A munka sokszor idegtépő, de, mint elmondják a szakemberek, a nagyján már túljutottak. A kezdet kezdetén nehéz volt megnyerni, rábeszélni az embereket, akik ra­gaszkodtak megszokott környeze­tükhöz. Ma pedig? Menne min­denki, minél előbb. A 104, lakásnak használt helyi­ségből ma.már csak 60 található a telepen. Ugyanis minden egyes új ház elkészülte után egy putri a földdel válik egyenlővé. Erről egy dózer megnyugtatóan gondosko­dik. □ □ □ A telepen napközben kevés a férfi, ök többnyire dolgoznak. Az asszonyok viszont „őrzik” a házat. Egyikük éppen ebédfőzéssel bajló­dik (a szabadban három téglára • Szilágyiék. (Straszer András felvételei.) ültetett, horpadt alumínium fa­zékban rotyog a paprikás), a má­sikuk, aki az egyszem telepi kút­ról hozott vizet a mosáshoz, most a viharvert inget, szoknyát aggat­ja száradni egy kidőlt fa ágaira. Negyven körüli — de legalább 60 évesnek látszó — cigányasszony a telepen hozzám csapódott alkal­mi kísérőnek, az egyik Kolompár Lászlónak (tíz perc alatt kettővel is beszéltem, s mégcsak nem is ro­konok) ad át egy levelet: olvassa már el. — Ha eljövök a telepre, felol­vasom a levelüket — mondja a 22 éves fiatalember. — ök nem tudnak olvasni. Ha tanultak vol­na, már nem laknának a telepen. Én sem itt lakom. — Hát hol? — kérdezem az oko­san válaszolgató fiút. — Üj lakásba költöztünk. Van már tévénk is — büszkélkedik Majd testvéreiről szól: — Kicsik még, és én is tanítom őket. Szám­tanra. kémiára, ezeket nagyon sze­rettem. Kijártam a szakmunkás- iskolát is. Hegesztő voltam, de nem bírta a szemem. Most a do­hánygyárban dolgozom. — Gyakran jár vissza a telepre? — Néha. Körülnézni. Maga tud­ja, mikor szűnik meg a telep? — szögezi nekem többedszer a kér­dést. — Igaz, hogy tésztagyár lesz a helyén? Jó lenne! Valóban. Még akkor is, ha nem épülne itt gyár. □ □ □ A Polgár utca első házában Szilágyiék laknak. Az ablakokon virágmintás függöny, a lakásban patikatisztaság. A kamrában szolgálaton kívül helyezett, de újdonatúj, zománcozott tűzhely — rajta tucatszám gusztusos befőt­tek, már télire elrakva. — A sparherdet csak akkor használjuk, ha fűteni is kell — mutat a férj a konyhai villany- tűzhelyre, majd a közös fotó el­készülte után indul a munkába. A három kisgyermekkel az asz- szony marad otthon. — Hány iskolát járt? — Egyet se — válaszolja szé­gyenlős mosollyal —. de a neve­met, az asszonynevemet is, le tu­dom írni — és a jegyzetfüzetem­ből kitépett lapra bizonytalan moz­dulatokkal odarajzolja a számára semmitmondó egyenes és görbe vonalsereget. □ □ □ Sok múlik az asszonyokon — mondják a tanácsiak. Ha ők iga­zán akarják a változást, akkor a család hamar kikerülhet a telep­ről. Ha nem, szinte leküzdhetet­len visszahúzó erőt jelentenek. A dolgozó nők jó példát mutatnak. Pedáns rend, tisztaság uralkodik náluk — még a telepen is, pedig az nyitott, szinte mindenkinek szabad a bejárás a másik „laká­sába”. Az új házban, a bekerített portával jelentkezik a tulajdono­si személet. Vége a putri-életfor­mának. S hogy ez így is marad­jon. szükség van segítségre, istá- polásra. De ezt ők csakis olyanok­tól fogadják el, akik türelemmel, megértéssel, bizalommal közeled­nek hozzájuk, nem kipipálandó vállalásnak, hanem egy kicsit kül­detésnek tekintik a feladatot. Ogy. mint azok, akiknek munkája nyo­mán készültek és készülnek az új lakások, és akik mindent meg­tesznek azért, hogy a kiskunhalasi Harangos-telep__ nevéhez mihama­rabb egy újabb" szó íródjék — ez­úttal végérvényesen: egykori. Váczi Tamás A VÖRÖSKERESZT ÜJ KEZDEMÉNYEZÉSE Önkéntes vízi mentőszolgálat alakult Baján Ezekben a napokban új, eddig nem látott érdekességgel gazda­godott Baján a Sugovica partja. Megjelent itt egy jól ismert emb­léma, a Vöröskereszté, s erről mindenkinek a segítségnyújtás té­nye jut az eszébe, aki csak egy kicsit is tájékozott a viláe dolgai­ban. Baján ugyanis a Vöröskereszt, helyi titkárának, Janotka Imrének a közreműködésével és a megyei Vöröskereszt-szervezet szakelő­adójának a támogatásával az or­szágban elsőnek megszerveződött az önkéntes vízi mentőszolgálat. Egy hónapon keresztül, a fürdés augusztusi főidényében tevékeny­kednek majd a résztvevők — egyelőre kísérletképpen —, annak az eldöntésére, hogyan válnak be a gyakorlatban azok az irányel­vek, melyeket a Magyar Vöröske­reszt országos vezetőségének kü­lönleges segélyszolgálati munka- bizottsága dolgozott ki. Egy ilyen, társadalmi úton te­vékenykedő mentőszolgálati cso­port megszervezése — éppen az élet védelem semmihez sem ha­sonlítható jelentőségének ismere­tében — szigorú szabályokhoz van kötve. A segélyszolgálati munkabizottság országos elvei előírják például, hogy a mentő- szolgálatnak önkéntesnek, önként vállaltnak kell lennie, és aki eb­ben a nemes és nem könnyű munkában részt akar venni, ala­pos és sokoldalú képzettséggel kell rendelkeznie. Alapvető felté­tel természetesen az úszni tudás es megfelelő gyakorlattal kell rendelkezni a csónakról való mentésben, ismerni kell a vízben — esetleg más segédeszközök igénybevételével — történő men­tés módszereit. Ennek az elsajátítása céljából a Vöröskereszt országos szervezete megfelelő szakembereket bocsá­tott a Bács megyei vezetők ren­delkezésére. A Testnevelési Főis­kola két hallgatója, Hóda Ferenc és Kovács Gábor jött Kecskemét­re a kiképzés levezetésére és a megyeszékhelyre összegyűjtött ön­kéntes ielentkezők népes táborát a kecskeméti fedett uszodában is­mertették meg a mentés alap­elveivel. A vízmű vállalat egyéb­ként térítésmentesen bocsátotta rendelkezésükre az uszodát.. 16 órás Vöröskereszt mentőtanfolya­mot is végeztek a jelentkezők, hogy a kisebb-nagyobb sérülése­ket is el tudják látni, vagy éppen a parton megsérült hozzájuk for­dulókon segíteni tudjanak. Baján igen nagy szükség van az ilyenfajta mentőegység tevé­kenykedésére. A Sugovica mind­két partján fürdőzők ezrei keres­nek felüdülést a nyári hónapok­ban, és a víz után vágyakozók száma csak nőtt azzal, hogy a part mentén felépült egy lakóte­lep és egymás után vették hasz­nálatba a vállalatok, üzemek vízi telepeit is. Éppen a Finomposztó Vállalat bajai vízitelepének egyik faházában kaptak éjjeli szállást azok a munkás- és diákfiatalok, akik a bajai résztvevők mellett a járás területéről jelentkeztek en­nek a szép feladanak a teljesíté­sére. A Vöröskereszt egyébként a tá­ji adottságoknak megfelelően más típusú mentőegységeket is életre hív, Kecskeméten például egy úgynevezett általános mentő­egység tevékenykedik és az idei május 1-i felvonuláson mutatko­zott be, ügyelt arra, hogy segít­séget tudjon nyújtani a rászoru­lóknak. Hegyes vidékeken az ország más tájain sikerrel működnek a barlangi mentők, a hegyi mentők. Reggel 8-tól este 6-ig két vál­tásban vigyázzák a strandolok testi épségét, kellemes pihenését az önkéntes vízimentők a Sugo­vica partján. Két csónakot is ren­delkezésükre bocsátott a városi tanács. Ha tevékenységük bevált­ja a hozzá fűzött reményeket —. amelyben nemigen lehet kétel­kedni — akkor a jövő esztendő­ben a Szelidi-tó partján is ha­sonló mentőegység várja majd az üdülni vágyókat. Cs. L. BÁBOLNÁRÓL A SZOVJETUNIÓBA • A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a Szovjetunióban ba­romfitelepeket épít az elkövet­kező evekben. A képen: etető­vonalvég gyártása. (MTi-fotó) HATVAN ÉVE TÖRTÉNT Orvul a nép ellen 1919. augusztus 1-én a Hivatalos Közlöny nyilvánosságra hozta azt, amit már a legoptimistábbak is sejtettek: „A Központi Munkásta­nács 1919. augusztus 1-én tartott ülésén a Szövetséges Szocialista Tanácsköztársaság kormányzóta­nácsa bejelentette ~ lemondását, amit a munkástanács elfogadott.” Néhány napon át Peidl Gyula gya­korolta a miniszterelnökséget. A tiszavirág életű új kormány bejelentette: .......az antant ulti­m átumot intézett hozzá. Követel­ték, hogy a tanácsrendszer alap­ján álló kormány helyét más kor­mány váltsa fel. Ehhez a feltétel­hez fűzték a béketárgyalások meg­kezdését.” A proklamáció ezután olyanokat is kijelentett, aminek vajmi kevés köze volt az igazság­hoz. Nem szólva arról, hogy tart­hatatlan illúziókat is táplált az ország holnapját, illetően. „Az új kormány az öntudatos, szervezett munkásság erejére támaszko­dik . ■. Meg akarja feltétlenül óv­ni Magyarország népét a fehérter­ror pusztításának és a csőcselék rombolásának rémétől.” Mi történt valójában? A Vörös Hadsereg július végi, sikeresen indult tiszai támadása napok múlva megtorpant, sőt nyilvánvalóvá lett a román királyi csapatok erőfölénye. Ellentámadá­suk a Tisza jobb partjára vetette vissza a Vörös Hadsereg már szét­zilált és megtépázott egységeit, s a napnál is világosabbá vált, hogy a Tanácsköztársasággal mindvé­gig szembenálló, azt hosszú hóna­pokon át szüntelenül támadó in­tervenciós román királyi csapatok feltartóztathatatlanul nyomulhat­nak előre Budapest és az ország belső területeinek megszállására. Tehát egyértelmű az a következ­tetés, hogy a direktórium a ha­zánk földjére lépett burzsoá in­tervenciós csapatoktól szenvedett vereséget, amelyben ugyanakkor nagy része volt a „civil” külső és belső ellenforradalmi erőknek is. Tehát nem a munkásosztály ön­törvényein alapuló hatalma vált tarthatatlanná, hanem a külső és belső erők ádáz gyűlöletéből szü­letett fegyveres támadások soro­zata és az árulás szülte meg a vereséget, A tanácskormány 133 napjának alig volt néhány békés hete. A megyében már április 23-án fel­lobbant az első ellenforradalmi megmozdulás, amely országos ké­szülődésbe illesztett átfogó terv alapján akarta a hatalmat kicsa­varni a munkások kezéből. A vá­lasz megsemmisítő volt. Ezzel azo­nos időben a román királyi csa­patok is a Tisza vonalához igye­kezték, hogy az antant hatalmak megbízásából létére törjenek a földkerekség második munkás­diktatúrájának. A hatalom akko­ri ereje azonban ennek a nyomás­nak is megálljt parancsolt. De a gondok sokasága nem szűnt, ha­nem egyre növekedett. Az ellenforradalmi szervezke­dés rövid ideig 'tartó szünetet kel­lett parancsoljon .magának. Ez időben születtek meg azok a ren­delkezések, amelyek az ország belső állapotát egy, az addig fenn­állt renddel szögesen ellentétes, új irányba akarták terelni. Az alig töíbb mint négy hónap alatt olyan intézkedések születtek, amelyek nem hagyták érintetlenül az ad­digi Magyarország egyetlen poli­tikai, gazdasági, társadalmi vagy szociális gondját sem. Még az ellenséget is valósággal elképesz­tette az a hatalmas lendületvétel és aktivitás, nemkülönben a jövőt formáló tervek sokasága, amit a tan,ácskormány kezdeményezett. Szinte mindenre gondoltak. A munkások bérére, a parasztok helyzetére, az értelmiség megbe­csülésére, a nők helyzetének meg­változtatására, az életerős, meg­becsültebb ifjúságra, a termelés valamiképpen való fellendítésére, a Vörös Hadsereg megszervezésé­re és felfegyverzésére; választá­sokkal az ország alkotmányos rendjének megteremtésére, az ellenforradalmi megmozdulások­kal szembeni helyt- és őrtállásra. És volt idő, mert kellett legyen, a pártkongresszus és az országos ta­nácsülés lebonyolítására. De az ellenzők sem voltak tét­lenek. Az ellenforradalom, ha nem is azonos szervezettséggel, de felütöt­te fejét az ország különböző ré­szein. Közülük jelentős volt a dunántúli megmozdulás és Bács- Kiskun területén a júniusi Kalo­csa környéki felkelés. Ez utóbbi több község területén kerítette ideig-óráig kezébe a hatalmat, sok kárt okozva a diktatúra erőinek. Az ország különböző részeiből ér­kezett forradalmi erők és a helyi vörösőrség azonban rövid idő alatt lokalizálta ezeket a vérgőzös fel­keléseket is. Ugyanaznap, amikor a vörös erők leverték a Kalocsa környéki ellenforradalmi megmoz­dulásokat, június 24-én Budapes­ten is eldördültek a fegyverek. A forradalmi erők azonban itt is gyorsan urai lettek a helyzetnek. A diktatúra idejében az ellen- forradalmi megmozdulások egyre inkább vidékre tevődtek, számol­va a községekben levő kis létszá­mú vörösőrségre, és nem merve ujjat húzni a városok sokkal szer­vezettebb ipari munkásságával. A valóban forradalmi erők az energikusabb fellépést követelték. Az egyesült pártban meglevő jobboldali színezetű szociáldemok­raták pedig az addigi retorziót, ellenlépéseket is kárhoztatták. Te­hát a harc módszereinek tisztá­zatlansága, az ellenforradalmi ve­szély nem kellő mértékű felisme­rése, az ipari és a mezőgazdasági termelésben tapasztalható zava­rok, a parasztság a földkérdés rendezetlensége miatti passzív magatartása, a hadsereg kimerült­sége, a katonák egyre gyakrabban előforduló dezertálása, a külpoli­tikai elszigeteltség, a katonai áru­lás, az intervenciósok túlereje, mind-mind együttesen és egyszer­re jelentkező okát képezték a pro­letárdiktatúra vereségének. A külső erőktől támogatott, ha­talomra került ellenforradalom az első pillanattól kezdve a véres megtorlás álláspontját vallotta. Bár a kiszolgáltatottságban azo­nos volt az egész nép sorsa, leg­többet azonban a diktatúra kom­munista vezetői szenvedtek. De a felülkerekedett hatalmasok nem­csak politikai megfontolásból ir­tottak. Szerepet játszott a szemé­lyi ellentét, az anyagi előnyök megszerzése, a faji üldözés és nem kevés teret kapott a Büntető Tör­vénykönyv passzusait kimerítő rablógyilkosságok egész sora. Vajon hogyan vélekedtek né- hányan a kommunistákkal egyál­talán nem szimpatizáló, de igazat is mondani tudó hatalomgyakor­lók közül? Tass község elöljárósá­ga jelenti: „Nem szabad megfe­ledkeznünk arról sem, hogy az ellenforradalom tetteseinek ki- nyomozására (júliusban történtek­re utal) kiküldött két vádbiztos, akik a kunszentmiklósi vörös ren­dészeti századhoz tartoztak... a nyomozás során igen szépen vi­selkedtek, ott, ahol lehetett, min­denkin segítettek ...” Kecskemét­ről Tormássy rendőrtanácsos is nyilatkozott a Belügyminiszté­riumhoz küldött jelentésében. A kecskémét-szentkirályi ellenfor­radalmi megmozdulás bírósági íté­letével kapcsolatosan megjegyzi: „Az ítélet, az akkori viszonyokat tekintve ... elég enyhének volt. mondható, sőt, a város polgári tár­sadalmát még jobban meglepte az ítélkezésnek ama része, amely sze­rint a forradalmi törvényszék az ítéletek végrehajtását is felfüg­gesztette.” De nem ugyanígy cselekedett az ellenforradalom. Sok-sok ember­életet követelő fellépésük szörnyű nyomai szinte mindenütt re­konstruálhatók. Kecskeméten — egyetlen akcióban — a 36 ember­életet követelő „Szent Bertalan- éjsza'ka”, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason a diktatúra volt vezetőinek fizikai megsemmisítése, a Solt környéki vad hajszák, fa- lun-városon egyaránt életet, vagy elviselhetetlen kínzásokat követelő bosszúvágy egy irtózatos új „rend” a fasizmus hatalomra jutásának voltak bevezető akkordjai. A Horthytól származó és a Héjjas ,Ivánokon továbbgördülő, emberéletek tömegét halálba kül­dő parancsok, utasítások, intrikák az egész országot a fehérek, a darutollas felelőtlen tisztek kar­mai közé juttatták. És hiába a sok-sok leleplező jelentés, ame­lyek ott kopogtattak a fővezér, később a kormányzó, az igazság­ügyminiszter ajtaján, a különít­ményesek vérszomja csak fokozó­dott. És amikor már a nemzetkö­zi tiltakozás is korlátokat állítha­tott volna, a rettegett éjszakák is­métlődtek, amiért senkinek, egyet­len rablógyilkosnak még a ha jaszá. la sem görbült meg. Egyetlen tár­gyalást rendeztek, az úgynevezett Zbóna-ügyben, de akkorra már megjelent a Horthy-féle amnesz­tia, amely szerint minden terror­cselekedet „hazafias buzgóságbói” történt., A rendszer embertelen jellegén a későbbi, úgynevezett konszoli­dáció sem segíthetett, mert a re­zsim ellenforradalmi jellegéből fakadó véres magatartása mind­végig megmaradt. Ez volt a nja- gyar nép negyedszázados sorsa. v Hatvan év távolából visszate­kintve, sziklaszilárdan állíthatjuk: a magyar nép a Tanácsköztársa­ság idején nagy történelmi tettet vitt végbe, amivel a világ haladó erői legelejére került. Csak a tisz­telet hangján szólhatunk akkori történelmünk formálóiról, s meg­hajtjuk mindmáig tartó gyászunk­ban főnket a mártírok emléke előtt, ismételten elátkozva a Ta­nácsköztársaság leverését követő emberirtás semmivel sem indokol­ható szörnyűségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents