Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

1979. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 3 EGYÜTTMŰKÖDÉS, KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖKKEL Pillanatképek a szovjet mezőgazdasági kiállításról • Módosított, javított változat a T—150 K típusú traktor, amely ideális erőgépe a magyar nagy­üzemeknek. • A T—25 A típusú univerzális traktor, amelyhez nagy reménye­ket fűznek a mezőgazdasági üzemek. (Tóth Sándor felvételei) ben, hónapokban kipróbálhatnák. Ugyanis, ha a hazai viszonyok kö­zött is olyan jól lehet alkalmazni, mint ahogyan az előzetes ismerte­tőkben olvasható, akkor ezzel a géppel helyettesíteni lehetne a Hesston és egyéb típusú szálasta- karmány-betakarítókat. A Labor Műszeripari Művek be­mutatója is csatlakozott a kiállí­táshoz. Itt a magyar—szovjet koo­peráció megvalósulását láthatták a látogatók. Olyan műszereket mu­tattak be, amelyekkel elvégezhető, az összes talajvizsgálat, kimutat­hatók a makró- és mikroelemek, valamint bemutattak olyan kom­puter integrátorral összekapcsol­ható műszert, amely az aminósav- elemzés eredményeit mutatja ki. E műszereket a szovjet partner igénye szerint, illetve metodikai útmutatásai alapján gyártotta a magyar vállalat. Cs. I. E hét végén zárja kapuit a ti­zennégy napig nyitva tartó szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgépipari kiállítás. Ez alatt az idő alatt több ezer magyar agrár- szakember ismerkedett a baráti országban elért eredményekkel, a hagyományos és új termékekkel, gépekkel. Arról is képet adott a kiállítás, melyek azok a területek, ahol a két ország együttműködése révén jelentős az előrehaladás, il­letve ahol még szélesíteni, bővíte­ni lehet a kapcsolatokat. A szovjet mezőgazdaságot ke­vésbé ismerjük, csupán az él ben­nünk, hogy a méretek — akár földterületre, akár az összes ter­mékek mennyiségére gondolva — igen nagyok, a hazaival szinte ösz- szehasonlíthatatlan. Mintegy 17 ezer kolhozban, több mint 20 ezer szovhozban és 8 ezer ágazatközi üzemben 22ß millió hektár szántó­földön termelik meg a mezőgazda- - sági termékeket. Ennek értéke ta­valy 130 milliárd rubel volt. Ha még hozzátesszük azt is, hogy 2,5 millió traktor. 700 ezer gabona- kombájn, másfél millió tehergép­kocsi és csaknem 200 milliárd ru­bel értékű egyéb mezőgazdasági termelőeszköz van a Szovjetunió mezőgazdaságában, akkor látszik csak igazán, hogy milyen hatal­mas és nagy jelentőségű ez az ága­zat ebben az országban. Itt terme­lik meg a nemzeti jövedelem csak­nem egyharmadát. Az utóbbi évek­ben jelentősen növekedtek a be­ruházások, nagy az előrehaladás a kemizálás, a talajjavítás területén, a tudományos kutatások eredmé­nyeinek gyakorlati hasznosításá­val pedig évről évre emelkednek az átlaghozamok is. Valamennyi szocialista ország­nak előnyt jelent a műszaki, tudo­mányos együttműködés, a KGST komplex programjának megvaló­sítása. A magyar—szovjet kapcso­latok már hosszú ideje igen sok haszonnal járnak mindkét ország mezőgazdaságában. A tudományos és műszaki kutatások összehango­lása és eredményes megvalósítása jellemző az együttműködésre. A tudományos intézetek huszonkét témát dolgoznak ki közösen, egye­bek között a búza, a kukorica és a cukorrépa-termesztéssel, talaj­művelési módszerekkel, a bakte­riológiai trágyázással és a gyü­mölcsfa-csemeték előállításával kapcsolatban. A kooperációs ál­lamközi egyezmények közül sike­resen valósulnak meg a vetőmag- termesztéssel, a facsemeték előál­lításával, valamint a nagyüzemi baromfitartással összefüggő fel­adatok. Hazánkban 200 hektáron termesztenek cukorrépát szovjet szakemberek segítségével, s alkal­mazzák az általuk ajánlott vető­magot és technológiát. A Szovjet­unióban a magyar növénytermelé­si rendszerek szakemberei elsősor­ban a kukoricatermesztésben mű­ködnek közre. A Bács-Kiskunban levő üzemek közül is többnek van kapcsolata szovjetunióbeli, illetve a Krím te­• A kiállítási pavi­lonban a mezőgazda­ság és az élelmiszer- ipar termékeit mu­tatták be. 0 A talajlaboratóri­umi műszerek az együttműködés ered­ményeit dokumentál­ják. Előtérben a komputer integrátor. 0 Ettől a kombájntól sokat várnak a szakemberek. Elsősorban a szá­las és tömegtakarmány betakarításához szeretnék használni. Felvéte­lünkön: a hajósi József Attila Tsz szakemberei ismerkednek az új szovjet kombájnnal. rületén levő gazdaságokkal. A Kecskemét-szikrai Állami Gazda­ság borbási faiskolája például megvalósítója a két ország között létrejött gyümölcsfacsemete-ter- mesztési programnak. Törekvések tapasztalhatók egyéb területeken is, így a vaskúti Bácska Tsz, a nyúltenyésztés érdekében- kíván kooperációs kapcsolatot létesíteni, s több gazdaság a borászati tech­nológia javítását reméli a jövőbe­ni közös munkától. A hazánkban előállított élelmi­szerek legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. Ugyanakkor orszá­gunk mezőgazdasága a termékek előállításához szükséges eszközök legnagyobb részét a szovjet mező­gépipartól kapja. Eddig is ismer­tek voltak a kiváló traktorok, amelynek köre újabbakkal bővül. Ezeket a kiállításon nagy érdek­lődéssel nézték a szakemberek. Egy olyan kistraktort is láthattak, amely 27 lóerős, nyilvánvalóan kis fogyasztású és kiválóan alkalmaz­ható lenne szállításokhoz, vala­mint a kertészetekben. Nagy ener­giamegtakarítást jelentene a me­zőgazdasági üzemeknek, ha ezt az úgynevezett traktorlépcsőből még hiányzó kisgépet, minél előbb használhatnák. Különösen Bács- Kiskun megyében fogadnák nagy örömmel a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelő gazdaságok. A nagyüzemekben ideális erőgép a T—150-es traktor, amelynek egy továbbfejlesztett, több feladat el­látására alkalmas változatát is be­mutatták a kiállításon. Nagy sikert aratott még egy univerzálisnak mondható kom­bájn, amellyel gabonaféléket, va­lamint füvet és lucernát is be le­het takarítani. A magyar mező- gazdasági szakemberek most lát­ták először. Nagyon jó lenne vi­szont, ha már a következő hetek­» A fogyasztói árak ellenőrzésének tapasztalatai Az árváltozásokat a kereske­delmi szervezetek alapos, gondos előkészítése után körültekintően, és időben hajtották végre — ál­lapította meg az Országos Keres­kedelmi Főfelügyelőség most ösz- szesitett jelentése a július 23-i hatósági árintézkedések végrehaj­tásának általános tapasztalata­ként. A főfelügyelőség a főváro­si és valamennyi megyei felügye­lőség, a tanácsi szakigazgatási apparátus és társadalmi ellen­őrök közreműködésével átfogó országos vizsgálatot tartott: 1400 üzletben, több mint 500 vendég­látó helyen és 80 kereskedelmi vállalat, szövetkezet központjá­ban ellenőrizte az árváltozással kapcsolatos leltározások megszer­vezését, lebonyolítását, az átára­zásokat, az árfeltüntetést, a ki­szolgálást, a kalkulációk készíté­sét és az árukínálatot. Az egy hónapja életbe lépett fogyasztóiár-emelés az élelmiszer, a háztartási-vegyiáru, az építő- és tüzelőanyag, a bútor, a lábbe­li és a személygépkocsi árucso­portban hozzávetőleg 47—5Ö ezer cikkelemet érintett. A vállalati központok és a hálózat dolgozói­ra igen nagy terhet rovó munka ellenére — néhány bolttól elte­kintve — az árintézkedést követő munkanapom zavartalanul bizto­sították az árusítás feltételeit az űj árakon. Az éllenőrök szerint a vizsgált kétezer leltár 89 szá­zalékát, a 470 kalkuláció 94 szá­zalékát helyesen, pontosan készí­tették el, viszonylag jelentéktelen volt a leltározás alól egyéni ha­szonszerzési céllal kivont készle­tek értéke. Igen nagy gondot okozott az új árak’ átvezetése a termékeken, ezt több tízezer cikknél az első napokban nem is tudták minde­nütt elvégezni, néhány nap alatt azonban a központilag adott ár- tájékoztatókkal, a vállalatok de­korációs részlegeiben készült ár­cédulákkal legalább a csoportos árjelzést mindenütt megoldották. Az árfeltüntetést tekintve komo­lyabb hiányosságot mindössze az üzletek 12 százalékában találtak az ellenőrök. Változatlanul nagy munkát ad a vállalatoknak a folyamatos átárazás, miután az év végéig a régi árak feltünteté­sével kapják az árut. Az áremelést követő első na­pokban az önkiszolgáló üzletek­ben kissé lassult a kiszolgálás, a pénztárosok munkája. A kereske­delem dolgozói az új árakat vi­szonylag hamar megismerték, amit segített az, hogy sok helyen külön jegyzéket is készítettek a pénztárosok számára leggyakrab­ban vásárolt cikkekből. A vendéglátóiparban a fogyasz­tói árak az üzletosztálytól füg­gően eltérően változtak, a módo­sításokat általában megfelelően alkalmazták. Az üzletek alapjá­ban zavartalanul oldották meg az előfizetéses étkeztetést az új ára­kon, majdnem mindenütt kínál­nak napi menüt is. Az első he­tek forgalmi tapasztalatai alapján egyre több vendéglátó üzletben ajánlanak olcsóbb, úgynevezett zóna-kisadag ételekét. A vizsgálatokon nagy gondot fordítottak a helyes áralkalma­zásra, a számolásra, a pontos mé­rés ellenőrzésére. Ezekkel kapcso­latban a mintegy 1600 ellenőrzés során 70 helyen észleltek eltérést, többségében a vásárlók, kisebb részben a boltok kárára. Ezek miatt összesen 43 szabálysértési eljárást indítottak. A Belkereskedelmi Miniszté­rium ellenőrzési programja sze­rint a kereskedelmi felügyelősé­gek és a tanácsok tovább folytat­ják az áralkalmazással kapcsola­tos vizsgálatokat, amelyekben egyre jobban bekapcsolódnak a társadalmi ellenőrök is: a mi­nisztérium felhívta a vállalatokat és a szövetkezeteket, hogy a kö­vetkező időszakban a belső ellen­őröket . is hasonló vizsgálatokkal foglalkoztassák., A folyamatos el­lenőrzések célja az, hogy mind teljesebbé, tegyék az árfeltünteté­seket, s mindenütt vizsgálják a pontos számolást, mérést, a ven­déglátásban az előírt adagok ki­szolgálását, a dolgozók magatar­tását. (MTI) Pályázat a szakmunkások katonai főiskolai előkészítő tanfolyamára A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dolgozó nép fegyveres szolgálata iránt érdeklődő és azt hivatásuknak választó szakmunkásfiatalokat, akik a Magyar Néphadsereg tiszt­jei kívánnak lenni. Vállalják, hogy eredményesen befejezik a nyolc hónapig tartó előkészítő tanfolyamot, majd tanulmányai­kat a katonai főiskolák valamely, szakképzettségüknek és érdeklő­désüknek 'is megfelelő szakán folytatják. Mindenekelőtt az ipari és me­zőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok jelentkezését várják, akik elsősorban technikai jellegű (vas- és gépipar, villamosság és mű­szeripar) vagy a néphadsereg igé­nyeinek megfelelő más szakkép­zettséggel rendelkeznek és szak­májukban dolgoznak. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, büntetlen és feddhetetlen előélet, erkölcsi-po- ilitikai megbízhatóság, hivatásos szolgálatra való egészségi és fizi­kai alkalmasság, legalább jó eredményű szakmunkásképesítés és a tanult szakmában töltött egy év munkaidő, nőtlen családi ál­lapot, 23 évnél nem idősebb élet­kor. A tanfolyamra pályázók je­lentkezési lapot a megyei hadki­egészítési és területvédelmi (Bu­dapesten a fővárosi hadkiegészí­tő) parancsnokságtól, a sorkato­nák a parancsnokaiktól kapnak. A tanfolyamon eltöltött idő beszámít a sorkatonai szolgálat időtartamába. A tanfolyamot eredményesen befejező hallgatók katonai főiskolai tanulmányaikat az általuk választott szakon kez­dik meg. A katonai főiskolákon folyó képzésről, a hallgatók életéről, ellátásáról, a jelentkezési helyen részletes tájékoztatást adnak. A katonai főiskolai előkészítő tanfolyamra a pályázati határidő: 1979. augusztus 30. (MTI) Gólya-hír Mindig nehezteltem azokra az újságírókra, akik simfelték az örökzöld témák „színeseit” alkotó újságírókat. Mondván, hogy ami­kor kifogynak az épkézláb ötle­tekből, fogják magukat — persze tollúkat is —, és megéneklik az adott évszak örökkön-örökké is­métlődő „eseményeinek” egyikét. Nyárvégeken például ezért nem hiányzik sohasem a sajtóból a költözőmadarak készülődése fö­lötti búsongás. De bárhogy is néz­zük, az olvasókkal együtt mindig „bevesszük” ezeket az elégikus hí­reket. Soha el nem múló elérzé- kenyüléssel vesszük tudomásul, hogy — sajnos .■—, megint elmúlt a nyár. Ha meg életünk delelőjé- rői kezdünk alább szállni, ez a só­haj ekként módosul: ismét öre­gebbek leszünk egy esztendővel. Avagy — ha ez egyre riasztóbb „szempont" már, egyenesen ilyen keserű kérdéssé élesedik: Vajon megérem-e a következő nyarat? Nos — ilyen szubjektív érzel­mek motiválják elmélázásunkat az idő múlása fölött, ami ugye életkorra való tekintet nélkül mindannyiunkra érvényes. Csak kicsit mást sugalmaz a süvölvény gyerkőcnek, s megint mást a gyorsuló tempóban szikkadó ag­gastyánnak. Ilyen értelemben tessék tehát fogadni az újságok augusztusi híradását, amely szerint már útra készülnek a gólyák Zalában. A Za­la folyó völgyében több helyen csapatokba verődve szervezkednek a költözésre. A gólyafiak felnőttek, megerősödtek, és készek a hosszú utazásra. S most már ne csak az embe­rek fölött tovaszálló évek, múló nyarak oldaláról érezzük át a természeti mozzanat ünnepélyes­ségét, hanem a gólyák szempont­jából is. Bizony velük kapcsolat­ban is évről évre gyakrabban tesszük fel a kérdést: Vajon hány jön vissza belőlük? Vagy az adott, ki-ki által leginkább számon tar­tott fészek lakóira nézve, hogy: Visszatérnek-e jövő tavasszal? Mert bizony szegény gólyákra is ezer veszedelem leskelödik. Mind „idehaza”, mind útközben, mind ahol nyaralójuk van — Kelet- Afrikában, vagy akár a Fokföl­dön. Erre — kultúrtájainkon — a szennyezett mező, víz, levegő, a korom, füst háborgatja őket. Amíg tehetik szegények, elkerülik ezeket a vidékeket, de sűrűn meg­esik már, hogy nincs menekvés. Nincs hova menni, s elpusztulnak ilyen közegben. Az úton meg? Ó — hát legré­gibb ellensége, az ember, eközben sem kíméli. Afrikában is lőfegy­verrel vadásznak már rájuk, en­nél fogva — éppen a „minőségi” különbség folytán — jóval szapo­rábban érik utol őket a puska­golyók, mint hajdanán a nyíl­vesszők. Na, de ne fogjunk mindent az emberre, s a környezetszennyező­désre. Mióta a természet rendjé­ben is furcsa változásiak va­gyunk tanúi, már ami az évsza­kok változását illeti, ez is alapo­san megtizedeli a világ gólyaállo­mányát. Sokszor elmondjuk mos­tanság, mármint akik egykoron még a négy évszak szabályos vál­takozását is megismertük, hogy majd csaknem kettőre apadt az a hagyományos négy. Régen megvolt a tavasz, nyár, ősz, tél határozott jellege. Különbséget tudott tenni a gyerek is. Manapság mintha csak hideg és meleg időszakokat észlelnénk. Hiszen nem egyszer barátságosabb időket megélünk februárban, mint mondjuk május elején. Ez biz’ a gólyákra nézve ugyancsak veszélyes. Beköszönnek hozzánk ősi szokásuk szerint már­cius végén, április elején, és hány­szor fogadja őket olyan hűvös ta- vpsz, hogy költésre is alig vállal­koznak. Vagy, ha igen, fiókáik felnevelésére nincs annyi idő, hogy azok a nagy kirándulásra képesek legyenek. A mostani sze­szélyes, rideg tavaszok már visz- szatértük alatt nem egyszer meg­ritkítják a gólyanépet. Szóval — az emberrel, reges ré­gi barátjával és rosszakarójával együtt — a gólyatársadalom is megért egyet-mást „fennállása” óta. Azt hihetjük, hogy rajtunk, em­bereken máig se tudtak kiigazod­ni ezek a szép, méltóságteljes ma­darak. Hogy szerették például őket a régi Egyiptomban! Annyi­ra, hogy meg is ették. Sőt — egyéb hemme-hummi közt — a fáraók sírjába is tettek gólyát elemózsia­ként a túlvilági nagy útra. Érté­kelték, vajha, a gólyák ezt a nagy megbecsülést? Meg ami a régi ró­maiak részéről jutott ki nekik, hogy a szerelem jelképét tisztel­ték bennük? Nem szólva arról a magas státusról, ami az indoger- mán mitológia jóvoltából máig ható szerepet adott nekik a daj­kamesében, hogy a gyereket a gó­lya hozza. Persze — e jámbor mesében ma már a gyerekek se hisznek, de akkor is — a gólyák sorsa máig összefonódik az embe­rével. Gondolatban most is — az elkö­vetkező őszön is útrakelünk ve­lük. Kísérjük képzeletünkkel re­pülésüket Gibraltáron, illetve a Boszporuszon és a Vörös-tenger fölött. Csodáljuk hallatlan biztos ösztönüket, hogy „álmukban” is képesek megtenni sok ezer kilo­méteres útjukat. Aztán — mire leesik a hó, el is felejtjük őket. De akkorra már ők is biztonságban rendezkednek a nyaralásra. Aztán — ha „meg­enyhül a lég, vidul a határ”, les­sük visszatértüket. Tóth István /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents