Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

1 ® PETŐFI NÉPE 0 1979. augusztus 19. Dicsekvés nélkül... * >V?', lűr . 3 • Töhl) milliós költséggel úji tolta fel a mezőgazdasági gép­parkot, korszerű betakarító esz közöket vásárolt a szövetkezet. 9 Szép termést ígér a kukorica. Czcglédy János tsz-elnök és Illés Mihály párttitkár nézi a jól fejlett csöveket. Fővárosi munkások cs a helyi szövetkezet gazdái az idén együtt ünnepük Mélykúton az Alkotmány napját. A mélykútiak meghívásá­ra a budapesti VIII. kerületi pártbizottság és az Állami Pénzverde dolgozóinak népes küldöttsége érkezik a nagyközségbe, üzem­látogatásokon ismerkednek meg a szövetke­zetek legújabb eredményeivel, az ott dolgo­zók mai életével, majd ünnepi nagygyűlésen emlékeznek meg az Alkotmány törvénybe iktatásának harmincadik évfordulójáról és mindarról, ami ez idő alatt városon és falun végbement. A mélykútiak és a budapesti munkások kapcsolata nem újke­letű. Ismeretségük még a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­nek idején kezdődött, amikor a nagyközség szövetkezetei meg­alakultak. A VIII. kerület mun­kásai felvilágosító szóval is se­gítették akkor a helybelieket a kezdeti lépésekben a szövetkezeti gazdálkodás útján. Vajon milyen előrehaladást tettek a mélykúti Alkotmány Tsz dolgozói azóta, hogy huszonhat éve tizenhat kis­termelő Kovács Péter házánál megalapította a közös gazdaságot. Sok esztendős munkával 4 ezer hektáros nagyüzem alakult ki az egykori 194 holdas szövetkezet­ből, s ma a legtöbb ágazatban iparszerűen termelnek. A ke- pyérnekvalót a bábolnaiak, a napraforgót a bácsalmásiak, a kendert a szegediek korszerű technológiájával, a korábbinál jobb minőségben és nagyobb ter­mésátlagokkal állítják elő. Fő­ként az utóbbi három évben gyor­sult fel a gazdaság fejlődése, amióta' az adottságokhoz legjob­ban igazodó termelési szerkezetet alakítottak ki az újonnan vá­lasztott vezetőség irányítása alatt az Alkotmány Tsz dolgozói. A/ 1976-ban még veszteséges szövet­kezet két esztendő alatt egyen­súlyba került, nyereségesen gaz­dálkodik. Bebizonyosodott, hogy ugyan­azok a szövetkezeti dolgozók ké­pesek a magasabb követelmé­nyeknek megfelelni, nagyobb ha­tásfokkal. szorgalommal tevé­kenykedni. ha a vezetőség hiva­tása magaslatán áll. A pár éve még nyugdíjkorhatárt megköze­lítő átlagéletkorú tagság sorai fiatalokkal gyarapodnak. Az idén már 45—50 év között van a szö­vetkezeti dolgozók átlagéletkora. Számos fiatal szerzett szakmun­kás-, be tanított munkás-képesítést a szövetkezet segítségével. 1976 óta lett a szövetkezet a mezőgaz­dasági szakmák egyik kiképző központja, ahol zöldségtermesztő, állattenyésztő, növényvédő gé­pész. autó- és villanyszerelő, kő­műves. lakatos, mezőgazdasági gépszerelő szakmákra jelentke­zett fiatalok sajátítják el a szük­séges gyakorlati ismereteket. Az Alkotmány Tsz szoros kap­csolatot tart, az általános iskolák­kal. s az onnan kikerülő, a me­zőgazdasági pályát választó fia­talok közül mind többen jönnek a szövetkezetbe dolgozni. Az idén huszonhat ösztöndíjasa van a kö­zös gazdaságnak. Ketten közülük az egyetemen, a többiek a szak­munkásképzés keretében szét zik meg a munkájukhoz szükséges ismereteket. Amióta az Alkot­mány Tsz termelési szerkezete á'aiakult. és a szakosodás foly­tán mindenki a képességének leg­inkább megfelelő munkahelyen dolgozhat, az alap- és középfokú végzettségű szövetkezeti dolgo­zók közül mind többen jelent­keznek továbbképzésre, techni­kusi minősítő vizsgára. A min­dennapi munkában, a tanulásban, az emberi magatartásukban leg­inkább helytállók közül szeretné majd kiválasztani az egész szö­vetkezeti közösség azokat, akik alkalmasak lesznek a különböző vezetői tisztségek betöltésére. A vezetőség minden lehetősé­get megragadva egyengeti az Al­kotmány Tsz gazdái boldogulásá­nak útját. Külön támogatást kapnak a nagycsaládosok és a fiatalok. Segíti a szövetkezet a lakásépítést telekjuttatással, ked­vezményes fuvarral. A szocialista brigádok tagjai pedig szakmák szerint, az új otthonok felépíté­sében nyújtanak nélkülözhetet­len támogatást társaiknak. 1978 óta a szövetkezeti munkahelye­ken munkaruhát kapnak a téesz- tagok, s kezdettől fogva védőru­ha-juttatásban részesülnek mind­azok. akiknek az a rendelet sze­rint jár. Az Alkotmány Tsz gazdái a XII. pártkongresszus és a fel- szabadulás 35. évfordulója tiszte­letére kibontakooztt versenyben szép számmal részt vesznek. Ti­zenhat szocialista brigád három­százharminc tagja 2 millió fo­rintot érő munkafelajánlást tett. Az elemi károk ellenére — épp a többletmunkájuk folytán — minden lehetőség megvan a szö­vetkezet termelési tervének a t ú ltel jesítésére. 1VI i ndezek ről ,'/ónban részletesen beszámolnak munkás—paraszt találkozón a fő­városból érkezett vendégeknek. Kiss Antal 41 A mélykúti Jókai utcában húsz családi házat építettek a legutóbbi években az Alkotmány Tsz tagjai. Igazi pékszíve van Volt egyszer eav bemutató — a maga ne­mében az első — nem is olyan rég, a nyái- elején a fővá­rosban. ahol a szakemberek é- fogyasztók kós­tolták. bírálták. összehasonlí­tották és pon­tozták az or­szág 47 üzemé­ből elküldött sütőipari ter­mékeket. Hét termékcsoport - ban összesen 113 féle készít­ményt értékel­tek. Az össze­hasonlító bírá­lat eredménye: a legjobb két- kilós kenyeret a tiszaalpári Tiszatáj Ts/ kiskunfélegy­házi pékségé­ben sütik. A vizeszsemlék közül a Kecs­kemét és Vidé­ke Sütőipari Vállalat ke­nyérgyárában készült vitte el a pálmát. s ugyancsak a kecskeméti vál­lalat küldte a legfinomabb fos- nott kalácsot, amelyet a me­• Sós Zoltán, az üzem legfiatalabb szakembere. 0 Mint negyven éve, most is úgy készíti a kényé rét. Sós Rudolf. gyeszékhely 15-ös számú üzleté­ben készítettek. És azóta? Most is tartják-e a színvonalat, az elismerést kiválté minőséget? Kiskunfélegyházán, a tiszaalpá­ri tsz sütödéjét mindenki ismeri. Még a távolabb lakók is eljön­nek a pékséggel szomszédos folt­ba kenyérért. A kis műhelyben a kemence mellett találkoztam Sós Rudolffal. Beszélgettünk. — Negyven éve kezdtem — egy sóhajtásnyi merengésre állt meg a mondat után, csodálkozva is, majdnem hitetlenkedve az eltelt időn. a kerek évfordulón. — öten vagyunk csaknem egykorúnk, öreg pékek, ebben a sütödében. Ha­gyományos módon készítjük a ke­nyeret. Csak a liszt szitáfásához és a dagasztáshoz használunk gé­peket. No meg a kemencéket sem fával, szénnel fűtjük. hanem gáz­olajjal. Régiek ezek is, hagyomá­nyos magyar kemencék. Lapáttal vetjük a kenyeret, egyszerre 150 darab sül. A kemence előtti lejárón, a gö­dörben éppen elkezdte munkáját egy hosszú nyelű lapáttal a ke­zében a tanítványa. Rá igazán büszke, hiszen a fia: Sós Zoltán. Öt figyelem. Hirtelen mozdulat­tal kicsusszantja a lapátot, a ve­tőkosárból ráfordítja a tésztát, megsierútja. egy vizes kefét kör- beszalajt rajta, s már fut is a tészta a lapáttal a kemence gyom­rába. — Igaz| pékszíve van ... — mormolja mellettem a mester. S még hozzágondolom, amit nem mondott: „Az apja fia!" Zoltán­tól. amikor befejezte a vetést, a szakmáról érdeklődtek és arról is. mitől jó az itt sütött kenyér? — Nem csapjuk össze, kidolgoz­zuk a tésztát — kezdte. — Meg jó kenyeret akarunk sütni. Ne­künk boldogság, hogy örülnek és ide jönnek vásárolni az emberek. Ne higgye, hogy csak én vagyok így ezzel. Mind a heten, akik itt dolgozunk. Egyik* műszak a mási­kat akarja túlszárnyalni, verseny- zünk, hogy melyikünké a jobb. A szövetkezet erre ösztönöz is bennünket. A versenyre küldött kenyeret is az apa és fia sütötte. Mikor ezt is szóba hoztam mosolyintottak: — Véletlen. Közülünk bárki ugyanolyan jól megcsinálta volna. És a most kisülő, meg az akkor elküldött között sincs különbség. Ilyet akarunk csinálni, ilyet tu­dunk A kecskeméti kernyérgyár már más világ. Itt a pékeket a mo­dern technika segíti. Amiben nincs különbség: meleg van itt is, a nyár és a kemencék lehelletéfől 40 fok feletti a hőség. Sok kecs­keméti és környékbeli emberrel magam is az itt készült kenyeret, zsemlét és kiflit vásárolom. A pékek között az a mondás járja: aki jó vizeszsemlét tud készíteni, az mindent tud a szak­máról Mihői ered ez a mondás, és miért teszik oda a „vizes" szót. erről tudakozódtam Mészáros Fe­renc csoportvezetőtől. — Készíthető még tejjel is a zsömle, de ilyet mi nem gyártunk — válaszolta. — Egyébként a mi vizeszsemlénkben nincs adalék­anyag, csak liszt, víz, élesztő. Ezért nehéz csinálni. Az intenzív da­gasztógép sokat segít. Laza tész­tát gyárt percek alatt Ha a liszt minősége jó. a technológiát be­tartjuk. kitűnő ízű a péksütemény. A liszt persze szinte mindent el­dönt. Már néhány hete az új búzából‘őröltét használjuk, nincs okunk panaszra. — Ez a szép kerek zsemle be­fér bizony a zsebembe. Vagy a zsebem nagy, vagy egyik-másik zsemle kicsi — mondom, s érti a célzást Mészáros Ferenc. 0 A sütemények birodalmában, a Csongrádi utcai sütőüzemben, nagy gonddal teszik ládákba a fonott kalácsokat. • Az intenzív dagasztógép segít­ségével, percek alatt kiváló tész­tát készít Mészáros Ferenc. (Straszer András felvételei) — Pontosan két kiló öt deka tésztát mérünk ki a mérlegen. Ezt beletesszük a formázógépbe, s eb. bői harminc darab egyforma „gombóc” kerül k^.I^unk mind­egyik zsemle azonos súlyú. Eset­leg akkor lesz kjsebb. ha tech­nikai "hiba miatt á "kemencében jobban megsül. Délután kezdjük a zsemlegyártást. Éjfél után a sü­teményes ládákba rakjuk, és haj­nalban kezdik a szállítást. — Tehát ezért nincs a boltok­ban meleg zsemle és kifli ... — Ennek elsősorban minőségi oka van. Ugyanis meg kell várni, míg meghűl, most legalább két óra ez, mert ha forrón raknánk a ládákba, összenyomorodott, for­mátlan zsemlék, kiflik kerülné­nek az üzletekbe. Még az íze sem lenne olyan jó . . . De tech­nikailag és szervezéssel sem tud­juk megoldani, hogy hajnalban csináljuk a pékárut. Ugyanis át­lagosan 30 ezer zsemlét gyártunk naponta, s hajnalban kenyerek­kel vannak teli a kemencék. Búcsúzóul jó pihenést kívántam az ünnepekre Mészáros Ferenc­nek és munkatársainak. — Nekem és több társamnak hétfőn délben vége az ünnepnek, mert másnap reggel mindenki várja a friss kenyeret, péksüte­ményt ... Csabai István Segédtiszt, akiből főnök is lehet Bár testtartása nem emlékeztet Rodin nevezetes szoboralakjára— a legsajátosabb rajta meghajtott feje —, a fiún mégis látni, hogy elmélyülten gon­dolkodik. Aki először pillantja meg így, azt is hi- hetné. hogy a fiatal szakmunkás olyan elmélázó típus. — Tévedne — állítja határozottan Szénási László, a MÁV kecskeméti vontatási főnökségének vezető­je. — Béla ilyenkor tervezi meg a múnkáját. Ná­lunk, itt, a javítóműhelyben a szerelők közül ki-ki a maga technológusa is. Mi már ismerjük Faul Bélát. Ezekben az „elmélázó percekben” az esze dolgozik, hogy utána a kezei is munkához láthas­sanak. és a legjobban, a legrövidebb idő alatt el­végezzék a feladatokat. A jónövésű Diesel-mozdony-szerelőről sok jót hallok, még a főnöktől: — Itt volt nálunk tanuló, és a három év alatt egyetlenegyszer sem kellett fegyelmezni. Ilyen sráccal én még nem találkoztam. Szemüveget vi­sel, mert kissé gyenge a látása, de amilyen keze ennek a legénynek van! Másodéves korában már ezredmilliméteres pontossággal mért. Harmadéves korában pedig a barátjával, Bene Sándorral együtt teljes értékű szakmunkát végzett. Egy alkalommal francia licenc alapján gyártott Diesel-motort kel­lett rendbehozni. A két fiú odament a művezető­höz. és kérte, hogy bízza rájuk, szeretnének ezzel a típussal is megismerkedni. Sokat ér az ilyen szakmai kíváncsiság! Hibátlanul elvégezték a mun­kát. — Lönni akartam én mindön — vallja be Béla, kecskeméti zamatot adva szavainak. Autószerelő­nek akart jelentkezni, s gondolt a cukrászélet előnyeire is. A Diesel-mozdony-szerelő szakmát vé­gül is egy újsághirdetés ajánlatára választotta. — Nem bántam meg, hogy ezek mellett a ro­bosztus gépek mellett döntöttem — mondja — Olajos szakma, a munkaruhát hetente ki kell mos­ni, de azért szeretem. Mi, szerelők főként a moz­donyok motorjaival és az erőátviteli részekkel fog­lalkozunk. Egy kicsit konyítani kell a villamosság­hoz is, de a munkának erre a részére vannak itt villanyszerelők. Most éppen egy gázolajadagolóval vagyunk elfoglalva. Nem rutinfeladat, de azért meg tudjuk csinálni. □ □ □ A szakma elméleti részét a 607. számú kecske­méti ipari szakmunkásképzőben sajátította el Faul Béla. Általában jeles, sőt. a harmadik évben kitű­nő tanulmányi eredménnyel. De ez még mind sem­mi. Az idén végzett Diesel-mozdony-_szerelők közt ő a legelső: a Szakma Kiváló Tanulója versenyen Szombathelyen ő állt a dobogó legmagasabb fokára. — Tanuló koromban KISZ-alapszervezeli titkár voltam, az intézeti bizottságban pedig politikai fe­lelős — tudom meg Bélától. — Vasutas egyenruhája van? — Nincs. Egyébként segédtiszti kategóriába tar­tozom. Tizenhárom forintos órabérrel kezdtem dol­gozni mint szakmunkás, július közepén. Ahogv számítom, köigilbelül két és félezer forint jön ősze havonta. Tízéves szerződést kötöttem a vasúttal. □ □ □ Tíz esztendő hosszú idő. Vajon jól tette Faul Bé­la, hogy így elkötelezte magát? Szénási László megnyugtatókig válaszol. — Akárkivel nem kötünk ilyen szerződést. Béla lanulókorában havonta üszesen 960 forint ösztön­díjat kapott. Harmadévesen már jogosult volt sza- badjegyre. Még távolabbi dolog számára, de majd nősüléskor az elsők közé soroljuk a munkáslakás- akcióban. mert nekünk is vannak ám kötelezett­ségeink a leszerződött dolgozóinkkal szemben! Jelenleg segédtiszti besorolásban van Béla. Ez a harmadik szakcsoportban a kezdő rangfokozat. Ősszel Bene Sanyival együtt folytatja a tanulást a szakmunkások középiskolájában. Érettségi és technikusi vizsga után a műszaki főtiszti szakcso­portba kerülhet át a Diesel-mozdony-szerelő. Elmé­letileg ebből a Faul fiúból akár főnök is lehet va­lamikor. Csak tanulnia kell. — Néhány év múlva őrségváltás lesz nálunk a fűtőházban. — folytatja a tehetséges ifjúmunkás esélyeinek ismertetését a vontatási főnökség ve­zetője. — Új művezetőkre, csoportvezetőkre és reszortosokra lesz szükségünk. Ez az utóbbi mér­nöki beosztás. Mi a saját meglévő gárdánkból sze­retnénk kinevelni az utánpótlást. Szerencsések va­0 Barátok és munkatársak: Béla és Sándor. gyünk, mert ahol Béláék dolgoznak, az egy jól felkészült, komoly társaság. A konzervgyári szakmunkás mama, és a villany­malomban portáskodó papa nyugodt lehet, a Béla ügye „sínen” van — a szó átvitt értelmében is. A. Tóth Sándor |

Next

/
Thumbnails
Contents