Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

2 • PETŐFI NÉPE I 1919. augusztus 19. HETI VILÁGHlRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Teheránban iszlám szélsőségesek támadtak a fedajinok szék­házára. KEDD: Pekingben eredménytelenül zárult a kínai—vietnami tárgya­lások újabb fordulója — Az izraeli kormány jegyzékben tiltako­zott Washingtonnál amiatt, hogy Young amerikai ENSZ-nagykö- vet találkozott a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ENSZ-meg- figyelőjével. — Marokkó hivatalosan is annektálta Nyugat-Szaha- rának azt a részét, amelyről Mauritánia a Polisario Front javára lemondott. SZERDA: Vietnamban országos vita kezdődött az új alkotmány ter­vezetéről. — A kambodzsai fővárosban összeült a népi forradal­mi bíróság, hogy az év elején megbuktatott, Kína-barát rezsim tömeggyilkos vezetői felett ítélkezzék. CSÜTÖRTÖK: Lemondott Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. — Muzorewa püspök, a Salisbury bábkormány feje elfogadta a brit meghívást a szeptember 10-re tervezett, lon­doni Rhodesia-konferenciára. PÉNTEK: Moszkvában közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának közleményét Leonyid Brezsnyev Krím-fél- szigeti és magyarországi tárgyalásainak értékeléséről. — Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a Hel-félszigeten megkezdte tár­gyalásait Edward Gierekkel. — Robert Strauss, az Egyesült Álla­mok közel-keleti különmegbízottja Izraelben tárgyalt, majd to­vábbutazott Egyiptomba. SZOMBAT: Robert Strauss amerikai megbízottat fogadta Szadat egyiptomi elnök. — Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a. Zim­babwe Hazafias Front társelnöke Dar es Salaamban egyeztették álláspontjukat a rhodesiai kérdésben. A hét három kérdése Miért topognak még mindig egy helyben a kínai—vietnami tárgyalások? Azt aligha szükséges különö­sebben bizonygatni, hogy a Viet­nami Szocialista Köztársaság őszintén kívánja az előrelépést a 10. ülés után is még mindig eredménytelen megbeszéléseken. Képviselői a tárgyalóasztalnál és más fórumokon már számtalan tanújelét adták annak, hogy Ha­noi valóban érdekelt a határtér­ség békéjének helyreállításában, a kapcsolatok rendezésében Kí­nával.- Nem így Kína vezetői. Még mindig úgy képzelik, hogy Vi­etnam előbb-utóbb aláveti ma­gát akaratuknak: elvtelenül fel­adja haladó politikáját s kiszol­gálja a pekingi hegemonista tö­rekvéseket Délkelet-Ázsiában. Ezért aztán minden alkalommal halogatják az érdemi kérdések megtárgyalását, amely pedig hoz­zásegítené a két országot viszo­nyuk rendezéséhez. Annyira bíz­nak Vietnam „megtörhető mivol­tában", hogy megbízottaik a legutóbbi plenáris ülésen már azt is kijelentették: semmikép­pen sem kívánnak a két ország határán kialakult feszültség eny­hítéséről tárgyalni, kizárólag Vi­etnam kambodzsai és laoszi je­lenléte, „regionális hegemoniz- musra törő" politikája érdekli őket. Megnyilatkozásaikban az egy cseppet sem zavarja Peking megbízottait, hogy az agresszor nem Vietnam, hanem Kína volt. Mint ahogy az sem, hogy a ja­nuárban vietnami segítséggel el­űzött -kambodzsai rezsim három­millió ember életét oltotta ki, miközben Peking útmutatásait követte. Az pedig kimondottan dühíti a kínai vezetőket, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe szorosan együttműködik — a betolakodókkal szemben vívott harcban, támadjanak azok bár­melyik irányból is. Kína vezetői ezért támadják a három országot, a legelvakultab- ban természetesen Vietnamot, amelynek népe sok-sok éves fel­szabadító harcának sikerével egyedülálló példát mutatott a térség valmennyi népének. A fegyveres provokációk a kínai— Ma térnek vissza a Szaljut utasai • Edward Gierek a LEMP KB első titkára és Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár a lengyelországi Hel-félszigctcn tárgyalt egymás­sal. (Telefotó — UPI — MTI — KS) vietnami határon szinte minden­naposak, sőt Peking még attól sem riad vissza, hogy Hanoit újabb „megleekéztetéssel” fenye­gesse ... Ilyen körülmények között a megfigyelők már azt is ered­ménynek tartják, hogy a kínai— vietnami tárgyalások nem szakad­tak félbe, hogy Pekingben — igaz, nem tudni, mikor — foly­tatódnak. A tárgyalóasztalon Vi­etnam békejavaslata már hetek óta „csak” az érdemi kínai vá­laszra vár... Miről tárgyalt Robert Strauss, az Egyesült Államok közel-keleti megbízottja Izraelben? Az amerikai diplomata izraeli és egyiptomi látogatásának ere­dendő célja az volt, hogy a pa­lesztin kérdésről tárgyaljon a két ország vezetőivel, de a Young- ügy miatt inkább magyarázko­dásra kényszerült. Izraelben ar­ról győzködte Begin miniszterel­nököt, hogy az Egyesült Államok továbbra is szilárdan Tel Aviv mellett áll a .,közel-keleti béke értelmezésében". Strauss országa vétóját helyezte kilátásba a Biz­tonsági Tanács 212-es és 338-as számú határozatainak bármiféle módosítására. Mint az amerikai megbízott mondta, az Egyesült Államok a Camp David-i meg­állapodásokkal együtt változatla­nul e határozatok eredeti szöve­gét tekinti a közel-keleti rende­zés legfőbb irányelveinek. Vagy­is görcsösen ragaszkodik korábbi álláspontjához, nem hajlandó tudomást venni a palesztinok millióinak rendezetlen sorsáról. Begin izraeli miniszterelnök Strausszal folytatott megbeszélé­sei után élégedetten nyilatkozott, bár sietett hozzátenni, hogy „nem mindenben” értettek egyet telje­sen. Aligha kétséges azonban, hogy az izraeli kormányfő a Young amerikai ENSZ-magykövet lemondása nyomán felkavart ke­délyeket megpróbálta országa ja­vára felhasználni, és újabb bizo­nyítékokat követelt Washington küldöttjétől arra, hogy az USA nem bocsátkozik párbeszédbe a Palesztinái Felszabadítási Szerve­• Több napig feszültség uralkodott Észak-Irországban, ahol felvonu­lásokon tiltakoztak az angol csapatok bevetésének tizedik „évfordu­lóján”. Képünkön:- diákok és rendőrök összecsapása Belfastban. zettel. Strauss, úgy tűnik, e te­kintetben a maximumot tálalta Begin elé. Hogy miben nem érthettek egyet, azt egyelőre még csak ta­lálgatni lehet. Feltehetően Izrael Libanon ellen intézett támadásai kérdésében. Vance amerikai kül­ügyminiszter a közelmúltban tör­vénytelennek minősítette, hogy Izrael amerikai fegyverekkel tá­madja a dél-libanoni lakosságot és a térségben levő palesztin menekülttáborokat. Tel-Aviv vak­merőségére és elbizakodottságára mindenesetre jellemző, hogy az izraeli hadsereg erői fittyet hány­va az amerikai megbízott közel­gő látogatására, egész héten lőt­ték a dél-libanoni településeket. Miért mondott le Andrew Young amerikai ENSZ-nagykövet ? Izrael vakmerőségére és elbiza­kodottságára egy sokak számára meglepő, és mi tagadás, szinte példátlan fejleménnyel szolgált ez a hét. Az izraeli kormány jegyzékben 'tiltakozott Washing­tonnál amiatt, hogy Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykö­vete találkozott a Palesztinái Fel­szabadítási Szervezet képviselőjé­vel. A tiltakozás után a diplo­matát gyorsan fogadta Carter el­nök, majd Vance külügyminisz­ter, s csütörtökre virradóra rob­bant a politikai bomba: Young benyújtotta lemondását Carter elnöknek. A 46 éves fekete bőrű politi­kus .szókimondásával már több­ször magára vonta az Egyesült Államok szövetségeseinek harag­ját, de mind ez idáig sohasem annyira, hogy a távozás gondola­tával foglalkozott volna. Július végén valóban találkozott a PFSZ ENSZ-megfi'p'előjével, de ez jogában állt, hiszen ő a Biz­tonsági Tanács soros elnöke és a testület augusztus 23-i ülésére a palesztin jogok kérdését tűzte napirendre. Washingtonban bírálói mégis azzal vádolják, hogy az amerikai külpolitika ellenében cselekedett, mert már akkor tárgyalásokba bocsátkozott a PFSZ megbízott­jával, amikor az még nem ismer­• Megvált tisztségétől az Egye­sült Államok ENSZ-nagykövete. Képünkön: Andrew Young, aki­nek lemondását Carter elnök azonnal elfogadta. (Fotó — AP — MTI — KS) te el- Izrael állam létezési jogát. Young a találkozóról azt mond­ta: nem érzi úgy, hogy hibázott volna, s hasonló szituációban új­ra megtenné azt, amit megtett. A PFSZ ENSZ-megfigyelője sze­rint Young lemondásának elfo­gadásával az Egyesült Államok kormánya „meghajolt a cionista nyomás előtt, és bebizonyította, hogy képtelen hatást gyakorolni a közel-keleti helyzet alakulásá­ra”. Az amerikai újságok zöme természetesen üdvözölte Young távozását, bár a diplomata tehet- ségét és őszinteségét egyidejűleg szinte valamennyi méltatta. Az ENSZ-nagykövet távozásá­val kétségkívül újabb csapás ér­te Carter elnököt, hiszen valószí­nűleg elveszíti az amerikai fe­kete bőrű lakosság .támogatását az újraválasztásért folyó harcban. Bár „igaz barátjának” nevezte. Carter számára az igái tét már nem Young, hanem kizárólag az lebeg a szeme előtt, hogy a jö­vő évi választások után újra ő legyen az Egyesült Államok el­nöke. De vajon biztös-e, hogy legjobb' és legodaadóbb munka­társai feláldozásával újabb öt esztendőre a Fehér Ház lakója marad? K. M. Vigyázat: lopják az agyat! A Német Szövetségi Köztársaságot minden nap egy német tudós hagyja el, s ugyanakkor minden huszonnégy órában egy német tudós érkezik az Egyesült Államok földjére — új életet kezdeni. Az egyetemek természettudományi karán végzett hallgatók nyolc százaléka, a fiatal mérnököknek pedig még ennél is nagyobb aránya vándorol ki a „nagy lehetőségek ha­zájába”, mert ott vélte megtalálni mindazt, amit az NSZK illetékes hatóságai nem tud-\ tak — vagy nem akartak? — számukra meg­adni: kutatási lehetőségeket és tudományos karriert. Pedig az NSZK oktatási rendszere és tudományos élete korántsem a legmereveb­bek közé tartozik. Mit szóljanak a franciák, az olaszok, vagy akár a britek? Ez utóbbi két állam esetében felettébb sú­lyos problémákat okoz a fiatal diplomások „menekülése", vagy — ahogyan még neve­zik e jelenséget — az „agyszippantás”. „A magas képzettségű fiatal tudósok állan­dó emigrációja évente körülbelül 700 millió fontjába kerül Angliának, és ami még ennél is rosszabb, az angol ipari élet egyre súlyo­sabb romlásával jár együtt” — e drámai ki­jelentés John Morrisontól, a bristoli egye­tem professzorától származik. A neves tudós az Angol Mérnökök Szövetsége rendes évi kongresszusának megnyitóján beszélt ilyen pesszimistán. Igaz, a pesszimizmusra alapos oka is volt. Hiszen az évente végzett fiatal tudósok és magas képzettségű műszakiak mintegy hetvenhét százaléka hagyja el dip­lomájával Angliát, és indult útnak — gyak­ran az Egyesült Államokba. Az amerikai tu­domány és technika fejlődéséhez való hozzá­járulásuk értékét tizenkét milliárd dollárra becsülik. A mozgásnak határozott iránya van: dél­ről északra (Afrikából Európába, Latin-Ame- rikából az USA-ba és Kanadába) és keletről nyugatra (Ázsiából Európába és Európából Amerikába). A szakemberek szerint vannak abszolút vesztes országok (mint például In­dia, Irán, Mexikó, Nigéria...), vesztes, de a fejlődő országokkal szemben mégiscsak nyertes tőkés államok (Svédország vagy az NSZK) és mindezek mellett — mindezek ro­Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: A földi irányító központban tegnap bejelentették: a világ ed-, digi leghosszabb időtartamú űr­utazásnak két résztvevője, Vla­gyimir Ljahov és Valerij Rjumin ma tér vissza a Földre. A két űrhajós minden feladatot telje­sített. s tegnap már a Szojuz 34. űrhajó üzembe helyezésével fog­lalatoskodott. Mint ismeretes, az űrhajó a nyáron üresen kapcso­lódott össze a Saljut 6. űrállo­mással. hogy leváltsa Ljahov és Rjumin eredeti szállító űrhajóját, amelynek biztonságos „garancia­ideje" már* lejárt. A Szaljut sze­mélyzete röviddel ezután a Szo­juz—34-et áthelyezte az űrhajó hátsó dokkoló helyéről a „főbe­járathoz”. A két űrhajós átvitte már a Szojuzba mindazt, amit vissza­hoz a ^Földre: a fényképeket és filmeket, a mini-olvasztókemen­cében készült (hintákat, a bioló­giai kísérleti anyagok tartályait, és mindenekelőtt a megfigyelése­ket tartalmazó naplót. Ugyan­csak elhelyezték az űrhajóban azokat a használati cikkeket, amelyekre már nem lesz szükség — ezek a Szojuz—34. vissza rém téi'ö részébe kerültek, és meg­semmisülnek az atmoszféra felső rétegében. Ugyancsak javában folyik a munka a Szaljut űrál­lomás „konzerválására” is: ki­kapcsolják azokat a műszereket, berendezéseket, amelyekre nem '.esz szükség az űrállomás utas r.élküli keringése során. Közben még arra is jutott idejük, hogy a két mini olvasztóval, a SZPLAV és a KRISZTALL kemencével egy utolsó kísérletet hajtsanak végre. , Az orvosok megállapítása sze­rint a két. űrhajós kitűnő kon­dícióban van. s kész a visszaté­résre. A leszállás során fellépő nagy fokú megterhelés könnyebb elviselésére és a földi körülmé­nyekhez történő alkalmazkodásra a két világrekorder kozmonauta az utolsó napon is hosszú időn át viselte a „bíbic”-öltözsket. (MTI) RENDKÍVÜL SÚLYOS HELYZET PAVEHBEN Khomeini az „iszlám erők főparancsnoka” Az iraki határ közelében fek­vő Paveh kurdisztáni városban szombaton — immár a negyedik egymást követő napon — folyta­tódtak a várost korábban ellen­őrző iráni forradalmi gárdisták, valamint az erősítésükre küldött kormánycsapatok, illetve a kurd lázadók közötti rendkívül heves összecsapások. Szombat reggeli te- heráni értesülések szerint a kor­mányerők eddig legkevesebb 58 személyt vesztettek, s közülük 18 forradalmi gárdistát a lázadók a kis város kórházában, állítólag le­fejezlek. Az erről szjáló hírt a te- heráni rádió szombat reggel meg­erősítette. Egyelőre nincs biztos hír a Pa- vehbe küldött Musztafa Ali Csamran, a forradalom ügyeiért felelő miniszterelnök-helyettes sorsáról A kurd lázadók állítólag teljesen körülzárták azt az épü­letet, ahol a miniszterelnök-he­lyettes tartózkodott. A Paveh birtoklásáért folyó harc szombati állása szerint a vá­rost, értesülések szerint,.a lázadók tartják ellenőrzésük alatt, noha az utcai harcok rendkívül heve­sek. Taghi Riahi hadügyminisz­ter pénteken kilátásba helyezte, hogy a központi hatóságok újabb erősítéseket küldenek az ostrom­lott körzetbe. Ezzel egyidőben Khomeini aja- tollah, az iráni iszlám forradalmi vallási vezető rendkívül heves ki­rohanást intézett a kurd lázadók ellen, azokat „hitetleneknek” bé­lyegezve meg. A síita főpap a szent városban, Qumban a „Jeru­zsálem napja” alkalmából pénte­ken elmondott beszédében „utol­só figyelmeztetést” intézett az Irá­ni Iszlám Köztársaság ellenségei­hez. Támogatói ezreinek ujjongá- sa közepette Khomeini az értelmi­séghez, az iráni sajtóhoz és a pol­gári pártokhoz címezte rendkívül kemény bírálatát. Hangoztatta: az a szándéka, hogy a főügyésszel be­tiltatja az iszlám forradalommal szembenálló valamennyi újságot, és bíróság elé állíttatja az újság­írókat, valamint a pártok „össze­esküvő” vezetőit. A főpap felszólí­totta az értelmiségieket, a polgár ri pártokat, hogy válasszák az irá­ni nemzet útját, csatlakozzanak az iszlámhoz, a néphez. „Ez saját ér­dekük, mert különben meglakol­nak hibájukért” — hangoztatta Khomeini. Khomeini ajatollah. az iráni forradalom vallási vezetője szom­baton ultimátumot intézett a had­sereg vezetőihez A rádióban el­hangzott nyilatkozatában a főpap „24 órás haladékot adott szá­mukra, hogy ves^c- íek véget a kur­disztáni eseményeknek.” Felhívásában a főpap hangoz­tatta: „ha repülőgépekkel, harc­kocsikkal és ágyúkkal 24 órán be­lül nem vetnek véget a Pavehben folyó, vérontásnak, felelősségre vo­nom a hadsereg és a csendőrseg parancsnokait”. A tehérani rádió^megszákította1 adását, hogy beolvassa Khomeini ajatollah felhívását. Mint az AFP megjegyezte: a rádió, ismertetve a'hadsereg számára címzett ulti­mátumot, először nevezte Khomei- nit az „iszlám erők főparancsno­kának”. Azonnal Khomeini ajatollah felhívását követően a teheráni rá­dió az iráni kormány ugyancsak ultimátum jellegű közleményét is­mertette. Ultimátumában a kor­mány felszólította a kurd lázadó­kat, hogy helyi idő szerint 13 óráig vessenek véget Paveh ost­romának, és vonuljanak vissza. Ellenkező esetben az iráni kor­mány minden rendelkezésére álló eszközzel véget vet az agresszió­nak” — mutatott rá a közlemény. (AFP) Családi üzlet volt Demirelnek a miniszterelnöki hivatal vására — az abszolút nyertes: az Egyesült Államok, ahol jelenleg kétmilliónyi beván­dorolt értelmiségi él. Ezekből a tudósokból kerül ki az USA Tudományos Akadémiája tagjainak mintegy egynegyede, sőt: a Nobel- díjasok negyven százaléka! Az amerikaiak csábitják más országok szak­embereit. Magas fizetést, kutatási lehetősé­geket, karriert ígérnek nekik, s nemegyszer még a repülőjegyet is megküldik számukra. Az Újvilágnak — pontosabban egyetlen „da­rabkájának” — ugyanis ez mindenféleképpen kifizetődő. Nem beszélve egy-egy értelmiségi kiképzésének költségeiről — melyről az USA ily módon nagyvonalúan „lemond” —, ar­ról az évi potom 200—240 millió dollárról, amelyhez minden befektetés nélkül jut... Mert az „elszippantott agyvelők” szülte szel­lemi termékekből, licencekböl, találmányok­ból, know-how-ból jelentős exportja van. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy „el­lenszolgáltatásként” éppen az ellopott agyak szellemi termékeit exportálja vissza. No per­sze: dollárért! S amit még így sem juttat vissza? Az is busásan kamatozik: szigorúan őrzött ipari, vagy katonai titokként.:. J. J. Faruk Sükan török miniszterel­nök-helyettes pénteken több mil­lió dolláros korrupcióval vádolta Süleyman Demirel volt miniszter- elnököt, és családját. Faruk Sü­kan annak a kormánybizottságnak a vezetője, amely a volt minisz­terelnök és családja 1^75. és 1977„. között (Demirel miniszterelnöksé­ge alatt) elkövetett visszaéléseit vizsgálja ki. A Demirel-családot az elmúlt időszakban több baloldali és bal­közép párt azzal vádolta, hogy hatalmát üzérkedésre használta fel. Faruk Sükan ankarai lapok­hoz elküldött nyilatkozata szerint Demirelék különböző bankoktól több mint 1,1 milliárd török líra (mintegy 23 millió dollár) értékű hitelt vettek fel az említett idő­szakban. Ebből a pénzből mint­egy 9 miílió dollárnak meglelelő összeget — mindenféle törvényes alap nélkül. Az elkövetkező na­pokban további részleteket hoz­nak nyilvánosságra az ügyről — hangoztatja a nyilatkozat. Pénteken újabb négy személy esett áldozatul a Törökországban dúló politikai terrorizmusnak. Három személyt gyilkoltak meg a nyugat-törökországi Denizliben ismeretlen tettesek. Az áldozatok — két tanár és egy sofőr — egy kávéházban ültek* amikor a gyil­kosok hozzájuk léptek, megkér­dezték nevüket, majd tüzet nyi­tottak. A tettesek elmenekültek. A rendőrség szerint a gyilkosságokat politikai indítékból követték el. Isztambulban ismeretlen sze­mély péntekre virradó éjszaka az utcán pisztollyal agyonlőtt egy szakszervezeti vezetőt, majd elme­nekült a helyszínről. (AFP) A szovjet fővárosban befejeződött a politológiai világkongresszus Szombaton teljes üléssel ért véget Moszkvában a XI. politoló­giai világkongresszus, amelyen a világ 52 országából csaknem 1600 szakember, a politikatudomány neves képviselője vett részt. A zá­róülésen a távozó elnök. Carl Deutsch amerikai professzor és a nemzetközi társaság új elnöke, a brazil Candido Mendes mondott beszédet. A tanácskozás résztvevői kö­szönetét mondtak szovjet kollé­gáiknak a kongresszus igen jő megrendezéséért. Köszönetüket fejezték ki Leonyid Brezsnyev- nek is. Az SZKP főtitkárához, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége el­nökéhez intézett táviratban a tu, dósok megállapították: a tanács­kozás korunk legfontosabb kérdé­seivel foglalkozott, köztük azok, kai, amelyeknek Leonyid Brezs- nyev is nagy figyelmet szentel: a béke és a társadalmi haladás po.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents