Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 11. HALASI PANASZOK NYOMÁBAN „Csak azt tudjuk eladni, amit kapunk” Válaszol: Mészáros Imre, az áfész elnöke Kiskunhalas élalmiszer-kerekedelmét egyetlen cég, a he­lyi áfész tartja kézben. Négy húsüzlettel és összesen ötven élelmiszer-vegyes bolttal, árudával, illetve vállalati büfével — „egyeduralkodóként” — végzik a lakosság ellátását. Jó ez, vagy sem — nehéz volna egyértelműen állást foglalni. A szövetkezet szemszögéből bizonyára a nagyobb közösség, a város érdekeit tekintve azonban már lehetnek kétségeink. Sokakkal együtt valljuk ugyanis, hogy a monopolhelyzet ké­nyelmessé, igénytelenné tehet egy vállalatot, míg a tisztessé­ges konkurrencia mindenképp jótékonyan hat a szolgáltatá­sok színvonalára. Hogy a Kiskunhalas és Vidéke ÁFÉSZ tevékenységével kapcsolatban ily hézagos közgazdasági fejtegetésbe bocsájt- koztunk, annak oka: a halasi vásárlóközönség nincs megelé­gedve a bolti élelmiszer-kereskedelemmel, s nemtetszését az utóbbi hónapokban a politikai és állami szervek különböző fórumain is rendszeresen kifejezésre juttatta. Ezzel is ma­gyarázható, hogy néhány kritikus észrevétellel a legilletéke­sebbet, Mészáros Imre szövetkezeti elnököt kerestük fel. Az Ásványolaj-forgalmi Vállalat gondjai A mezőgazdaságban emelkednek leggyorsabban az igények A megyei tanács termelési és ellátási bizottsága a közel­múltban tárgyalta az Ásványolaj-forgalmi Vállalat Tiszántúli Központjának — amely Szolnokon van — tájékoztatóját, amelynek témája a megye lakosságának és a közületeknek folyékony energiahordozókkal történő ellátásáról szólt. A té­ma azért is időszerű, mert az energiahordozók iránti igény az utóbbi években rohamosan növekedett. Várható, hogy a VI. ötéves terv időszaka alatt az energiatakarékossági intéz­kedések, a szigorúbb gazdasági követelmények miatt a fo­gyasztás emelkedése mérsékeltebb lesz. — Talán a legsúlyosabb pa­nasz: kevés, nem éppen kiváló minőségű és drága a zöldség. Drá­gább, mint az őstermelőknél, vagy mint a fővárosban. — Kérem, fogyasztási szövetke­zetünk nem állít elő árut, csak forgalmaz — tárja szét a kezét Mészáros Imre. — Ezt tudomásul kell venni. Mi csak azt tudjuk eladni, arait kapunk és ha kö­zelebb nincs, Csongrád megyéből is ide kell szállítani a zöldséget, ment a háztájikból nem hoznak eleget az emberek, legfeljebb a felét a szükségesnek, az itteni gazdaságok pedig nem termelnek semmit. Ezen kellene tehát leg­először változtatni. A primőr idő­szakban például napi 300—500 darab paprikára van igény. Ezért 160 kilométert kocsikázunk Sze­ged környékére. A fuvarköltség ennek ellenére nem emeli az árat. Mi minden esetben a me­gyei ZÖLDÉRT irányelvei alap­ján képezzük az árakat. Egyéb­ként 18 élelmiszerboltunkba fo­lyamatosan visszük ki az árut. Például június 28-án felvásárló- telepünkről egyebek között 458 kiló uborkát, 380 kiló zöldpapri­kát, 203 kiló fejes káposztát, 242 kiló paradicsomot és 201 kiló új­burgonyát osztattunk szét. — Gyakran hallani, hogy rossz a húsellátás... — Aki ezt mondja, az egysze­rűen nem ért hozzá. A húsmeny- nyiség különben sem elhatározás kérdése. Évente mintegy 25 ezer sertést vágunk le és részben dol­gozunk fel, saját vágóhídunkon. Ezen felül 40 ezer élő jószágot küldünk a húsiparnak. Nálunk is, mint mindenütt, elsők az is­kolák, üzemi konyhák, a kórház és a vendéglátóipar. És az sem lebecsülendő, hogy a közeli köz­ségek lakói is Halason veszik a tőkehúst, meg a töltelékárut. — Szegényes a peremkerületi boltok kínálata, a kurrens cikkek egyáltalán nem jutnak el ezekre a helyekre. — Már megbocsásson, de egy ekkora városban túlzás peremke­rületekről beszélni. Tény viszont, hogy legelőször mindig a közpon­ti áruházunkat, valamint a város öt különböző negyedében levő — ahogy mi nevezzük: gócponti — önkiszolgáló élelmiszerüzletünket töltjük fel. A kelendőbb áruféle­ségeket —, amelyekből, tudvale­vő, a kelleténél sokkal kevesebb érkezik — szintén ez a hét egy­ség kapja. Ez a mi üzletpoliti­kánk és nem hiszem, hogy oko­sabban meg lehetne szervezni a •terítésit. — Üdülők, kirándulók régi si­ráma: a kunfehértói csárdában nincs választék, ízetlen és sokba kerül az étel, hiányzik az üdítő, minősíthetetlen a kiszolgálás stb. — Ha igaz is, amit mond, ez már a múlté. Nemrég leváltottuk a teljes személyzetet, és sikerült feltölteni a létszámot. Szerintem a tavalyihoz képest összehason­líthatatlanul magasabb a színvo­nal. Alapvetően más a pincérek hozzáállása, legalább tízféle ételt rendelhet a vendég és állandóan van sör, csapolt vagy üveges ... — 1979-ben milyen jelentősebb fejlesztést hajtanak végre a la­kosság jobb ellátása érdekében? — Legnagyobb vállalkozásunk az új Park áruház. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy au­gusztus 20-án megnyithassuk. Végre elkészült a berendezése, nemsokára hozzálátunk az áruval való feltöltéshez. A létesítmény 1300 négyzetméter alapterületű, 18 millió forintot ér, s lesz ben­ne egy kis ételbár is. Tizennégy milliós beruházás a vágóhídon a csarnok bővítése és a korszerű feldolgozósor kialakítása. Ezt is szeretnénk befejezni év végéig. Feltétlenül és sürgősen át kell építenünk továbbá a KlSZ-lakó- telepen az 1. számú élelmiszer­boltot, mert jócskán kinőtte már a környék. K. F. A leggyorsabb az igények nö­vekedése a mezőgazdaságban. A gépesítés egyre nehezebb feladat elé állítja az Ásványolaj-forgalmi Vállalatot, rövidített nevén az ÁFOR-t. A tanácskozáson Fülöp János, a vállalat tiszántúli köz­pontjának áruforgalmi főosztály- vezetője hangoztatta, hogy nagy felelősséget éreznek a mezőgazda- sági üzemek, intézmények, vala­mint a lakosság kőolajtermék­igényeinek kielégítéséért. Annál is inkább, mert Bács-Kiskun me­gye a kissé mostohán ellátott te­rületek közé tartozik. Ezért ko­moly fejlesztési terveik vannak. Az ellátás megszervezése A bizottsági ülésen a lakossági ellátás jobb megszervezése mel­lett a mezőgazdasági üzemek fo­lyamatos gázolajellátása szerepelt leginkább. Ez érthető is, hiszen az aratás időszakában megnövek­szik az igény, és minden évben visszatérő gond az őszi betakarí­táskor előforduló esetenkénti fennakadás, amely nehezíti a gé­pek üzemeltetését, illetve aka­dályozza azt. Ilyenkor, a gabo­nabetakarítás idején ritkábban van ellátási zavar, mert az üze­mek általában feltöltött tároló­térrel kezdik meg a munkát. A nagyobb gondot az őszi betaka­rítás jelenti, mert ebben az idő­szakban nemcsak a mezőgazdaság felhasználása nagyobb. Jelentősen megnő a lakossági igény is a háztartás5 fűtőolaj és a petróleum iránt. A megyében öt ÁFOR-kiren- deltség, 22 töltőállomás, 18 ház- tartásifűtőolaj-eladóhely van, összesen megközelítőleg 6 ezer köbméter tárolótérrel. Ezenkívül 97 viszonteladóval kötöttek szerző­dést, akik 2750 köbméter tároló­térrel, s több mint 1500 kétszáz literes hordóval rendelkeznek, melyekből háztartási tüzelőolajat értékesítenek. Jelentős feladat még a világító petróleummal va­ló ellátás. Ehhez több mint ezer hordóval rendelkeznek Bővítési tervek Az üzemi tárolóhelyeket is fi­gyelembe véve, a megye gáz-, valamint tüzelőolaj-tárolótere megközelíti a 16 ezer 400 köbmé­tert. A mezőgazdasági üzemek szorgalmazzák a további bővítést, és az idén 1500 köbméterrel nő a tárolótér a gazdaságokban. Az őszi időszakban például azért van fennakadás esetenként, mert az éves felhasználás 34 szá­zaléka a negyedik negyedévben kerül értékesítésre. Ilyenkor gon­dok vannak a vasúti tartályko­csival történő szállításnál, a ha­jón történő továbbításnál pedig az időjárás okozta nehézségek miatt voltak lemaradások tavaly. A gondokon a telepek bővíté­sével lehet segíteni. Az ÁFOR kecskeméti telepének rekonst­rukciója megkezdődött. Ennek so­rán két 5 ezer köbméteres gáz­olaj-, ugyancsak két. összesen 7 ezer köbméteres benzintartály épül. A kiszállítás meggyorsítá­sára hat állásos tankautótöltő lé­tesül. A gázolaj és a szuperben­zin betárolása távvezetéken tör­ténik. A generál kivitelező a BACSÉPSZER. A jövőre és az 1981-re beütemezett kivitelezői kapacitásról a vállalat még nem tudott nyilatkozni. Tompán töl­tőállomást létesítenek, amelyet jövőre üzembe szeretnének he­lyezni, Kiskunhalason szintén bő­vítés történik, amely a harmadik negyedévben befejeződik. A fáradtolaj gyűjtése Az energiatakarékosság érdeké­ben megszervezik a fáradtolaj gyűjtését. Az ÁFOR dolgozói fel­keresték és kérték a nagyfogyasz­tókat, hogy éljenek ezzel a le­hetőséggel. Egyelőre 63 helyen gyűjtik a fáradtolajat, amelyet megfelelő eljárással újból hasz­nosítani lehet és jelentős energia­megtakarítást tudunk elérni. Fel­merült a tanácskozáson az is, hogy az ÁFOR és a mezőgazda- sági szövetkezetek területi szövet­ségei együttesen keressék a le­hetőségeket a .mezőgazdasági nagyüzemekkel a fáradtolajgyűj- tés és elszállítás jobb megszerve­zésére. Az ÁFOR képviselői ígéretet tettek arra — amit a jelentésben is megerősítettek —, hogy a me­gye ellátására az eddiginél na­gyobb gondot fordítanak, nem­csak a lakosságra gondolva, ha­nem a mezőgazdasági nagyüze­mek egyre növekvő, igényeit is figyelembe véve. K. S. Akik tehetik, segítsenek... A lapunkat rendszeresen olva­sók jól tudják, s hasábokon so­hasem foglalkozunk egyedi ké­relemmel, magánjellegű problé­mával. Hogy ezúttal mégis kivé­telt teszünk, annak oka, hogy a magukra maradt, idős korú em­berek nehéz gondjait társadalmi ügyként ítéljük meg, s a megol­dáshoz a közösség támogatására számítunk. Kalocsai külterületen, a Sző­lők köze 26. szám alatt lakik a 63 éves özvegy Striczki Istvánná, aki egyedülálló és gyakorta be­teg. Nemrégen vette észre, hogy régi lakásának állapota egyre romlik, mert a falak fokozatosan vizesednek, repedeznek, s bármi­kor várható a kidőlésük. Az épü­let úgynevezett aláfalazása és szigetelése tehát nem tűr halasz­tást. A felkért kőműves szakem­ber el is végezné a munkát, A zsákutca lakói Az értelmező szótár szerint a zsákutca olyan helyzet, amely­ből nincs megoldáshoz vezető út. Az ilyen állapotot jó ideje a saját bőrükön tapasztalhatják a kecskeméti Fehér utca egy rö­vidke szakaszán lakók. A mint­egy húsz család szinte csokorra való panasza azért is meglepő és a jogos háborgásra méltán okot adó, mert a városközpont közvetlen közelében fekvő terü­letről van szó. A problémák sorában a leg­égetőbb, hogy ezeknek az embe­reknek több száz méterről kell hordaniuk a vizet, .mert a köz­kút a forgalmas Kurucz körút túlsó oldalán, az egyik munkás- szállás előtt van. Vízzel telt vö­dörrel, kannával nemegyszer ne­gyedóráig is várakoznak' itt azok, akik a kútról hazafelé tartanak. Zebra nélkül roppant balesetve­szélyes ez a kényszerű közleke­dés. E környékbeliek régi kéré­se, hogy a szomszédos, a körút innenső oldala mentén fekvő üres telekre helyezzék át a ku­tat. A tanács ígéretet is tett az intézkedésre, amely máig várat magára. Nagyon sok kellemetlenség származik abból is, hogy a kom­fort nélküli lakások közelében található kisebb parknyi szabad térség be van kerítve, ezért a szomszédbeli vendéglátó egysé­gekbe érkező autóikkal a zsákut­cában parkolnak, holott ha sza­bad volna az említett terület, azon nyugodtan megállhatnának. A szabálytalan, ám csaknem el­kerülhetetlen parkírozás követ­kezménye, hogy az utcaiak a tüzelőjüket, s egyéb áruikat kép­telenek a lakásaikhoz fuvaroztat­ni, mert az álló járművek .mellett ■már lehetetlen közlekedni még a legkisebb lovas kocsival is. Különben amiatt is keseregnek olvasóink, mert korábban pénzt szedtek be az illetékesek tőlük az úttest portalanítására, illetve a járdaépítésre, de e tervből nem valósult meg semmi. ha valahol rátalálna a hozzávaló anyagra, a kis méretű téglára, melyből legalább ezer darab kel­lene. Minthogy a TÜZÉP-telepe- ken sehol nem forgalmaznak már ilyen árut, olvasónk végső kétségbeesésében szerkesztősé­günkhöz fordult ajánlott levél­lel: ,/Kérem, segítsenek egy bajba­jutott, életveszélyes lakáskörül­mények között élő idős, megrok­kant egészségű asszonyon! Talán van még valahol régen gyár­tott, alapozáshoz kitűnően hasz­nálható kis méretű tégla. Értesít­senek erről, vagy juttassák azt el címemre. Illő árat tizetek. Sze­retném megmenteni az összedű- lés előtt álló otthonom.. Reméljük, hogy a nemes erényt példázó emberbaráti segítségben mielőbb részesül majd levélírónk! A környéket egyébként mesz- sziről felfedezi a járókelő, hi­szen az orrfacsaró bűz szerteszét terjeng az állattartók jóvoltából, akik a trágyát több helyütt a szabadban tárolják, ahol ijesz­tően sok a légy, s ez fertőzés- veszélyt jelent. Minderre aztán csak ráadás, hogy a már szóba hozott lezárt terület kerítései mentén ugyancsak magasodnak a szeméthalmok és sokasodnak az ottani rovarok is. Az emberek rezignáltan mondják: ma már a legelmaradottabb falusi környe­zet is különb, mint amilyen kö­rülmények közepette őt laknak a megyeszékhely centruma hatá­rán. Mellesleg nagyon sajátos ké­pet fest e zsákutca szemétügye is. Tudniillik a lakóknak köte­lező fizetniük a szemétszállítás díját, annak ellenére, hogy erre­felé sosem volt, s ma sincs ilyen szolgáltatás. A Fehér utca 31. szám alatt lakó Oláh Mária el is határozta, hogy nem tesz ele­get e kötelezettségének, mire bí­rósági végrehajtó kezébe .került a sorsa és a tartozása fejében a napokban foglalták le a televí­zióját. Az intézkedést kérő városi kommunális üzemet az mit sem érdekelte, hogy a nevezett a hulladékát külön- megrendel«» alapján’ volt kénytelen elSzáltft- tatni fuvarossal, akinek több mint ezer forintot fizetett a szolgálatá­ért. Még annyit: ez a zsákutca — így tudják lakói — jelenleg nem szerepel a szanálásra kijelölt te­rületek sorában, amely döntésig esetleg öt-tíz év is eltelhet. Ám az utcabeliek addig is jogosan tartanak igényt az emberhez méltó körülményekre. Összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Lépéstartás Sokszor leírtuk, azonban mégsem lehet elégszer ismételni: a kereseti lehetőségeken túl a munkahe­lyi körülmények, az emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás, szabad idejük hasznos el­töltésének megoldása, a szociális létesítmények léte mind-mind együttesen hatnak a munkakedvre és intenzitásra, elősegítik a dolgozók munkahelyhez, sőt a községhez való ragaszkodását. Néhány tele­püléstől. üzemtől az említettek — úgy is fogalmaz­hatnám: a másodlagos dolgok — hiánya miatt vál­nak meg könnyen az emberek még akkor is, ha fizetésükkel elégedettek. Szerencsére, a jó példák száma az utóbbi időkben gyarapodott. • Geiger Endre főkönyvelő és munkatársa Gyarmati István gépkönyvelő az anyagfelhasználás adatait ellenőrzi a jakabszállásl Népfront Szakszö­vetkezetben. • Az időjárás okozta aratási kényszerszünetet ki­használva végzik a szokásos gépkarbantartást a Népfront Szakszövetkezet szerelői. Természetes folyamat Azok a közös gazdaságok, ame­lyek megalapozottan fejlesztik ter­melésüket, a másodlagos dolgokat sem hagyják figyelmen kívül, lé­pést tartanak a tagok növekvő igényével. Mégpedig úgy, hogy a folyamatot természetesnek, s nem csupán szükséges erőfeszítésnek tekintik. Ezek közé tartozik a ja- kabszállási Népfront Szakszövet­kezet is. Gazdálkodására csupán egy jellemzőt írok: az idén kapták meg ötödik alkalommal a Kiváló Szövetkezet címet. Tehát olyan szövetkezet, amely évről évre si­kerrel növelte termelését, a nép­gazdaság igényének, ugyanakkor a helyi adottságoknak is megfelelve alakította termelési szerkezetét, irányította a háztáji termelést. A tagok ragaszkodnak szövetkeze­tükhöz, sőt fiatalodik a gazdaság, a huszonévesek szívesen vállalnak itt munkát. A tartós kapcsolat alapja a munkakörülmények javí­tása. Geiger Endre főkönyvelő tár­saságában a legújabb szociális lé­tesítményeket néztük meg, és szót váltottunk egyéb, a témához tar­tozó dolgokról is. — Szinte minden évben meg- toldjuk itt a központban levő épü­letet —, s mutatja a „ragasztás” nyomait, no meg az új épületrészt. Korábban ebédlőt, most tavasszal kis élelmiszerüzletet és orvosi rendelőt építettünk. A bolt áru­készlete ötvenezer forint körüli és büféként működik, ugyanis reg­gelit, üdítő italokat és kávét is ad­nak, amit asztalok mellett lehet elfogyasztani. Olajos műhelyruhában egy idő­sebb férfi várakozik. Tőle érdek­lődöm a büfé hasznáról: — Most a műhelyben dolgozom, traktoros vagyok — mondja Bó- doj? János. — Jól jött ez a büfé, nem kell a községi boltba szalad­gálni, és minden van ... Reggelire veszek a munkatársamnak és ma­gamnak tejet, kakaót, szalámit és zsömlét. A feleségem is a szövet­kezetben dolgozik. Mielőtt hazain­dul, itt bevásárol. Egyszóval örü­lünk ennek... A kis büfében naponta két-há- rom ezer forint értékű árut for­galmaz egyetlen eladó. Minden bolti áron kapható, mert a büfét nem sorolták osztályba. Csaknem kétmillió forint Az új épületrészben kapott he­lyett a fogorvosi rendelő. A váró­ban két, napbarnított asszony egy­mást vigasztalva, no meg bátor­ságra buzdítva várakozik. Amikor bevallom Hajda Ferencnének, hogy én bizony legjobban a fog­orvostól félek, megered a szava: — Nyugodtan bemehet a mi or­vosunkhoz, nem fog fájni. Min­denki szívesen eljön ide, asszo­nyok, férfiak. Még új fogat is le­hel csináltatni, olcsón, esztéká- alapon. És ami fő, gyorsan. Hol van már az az idő, amikor Kecs­kemétre kellett beutazni egy fog­húzás miatt... Egész napomat el­vette a buszozás, meg a várako­zás ... Elárulok én is valamit: elő­fordult, hogy amikor a kecskeméti rendelőbe értem, elmúlt a fogfá­jásom, nem is ültem be a székbe, hanem irány haza... S képzelje: itthon ismét fájt... Nevettünk a mindenkivel elő­forduló, bátortalanságjelző ese­ten, mire kinézett az orvos is dr. Dénes Bertalan, és beinvitált. — Olyan ennek a rendelőnek a felszerelése, mint a megyében a legmodernebbeké — kijelentő módban hangzott el a mondat, amelyet megtoldott az ottani or­vosi műszerek, eszközök bemuta­tásával, s azzal is „igazolt”, hogy elmondta: valamennyi fogorvosi műveletet, gyógymódot el tud vé­gezni. Laikusként csak annyit ír­tam jegyzetfüzetembe: bizony ez igaz lehet, mert ebben a fogorvosi rendelőben láttam először olyan vízcsapot, amit könyökkel mozdít­va lehel megnyitni és elzárni. Elbúcsúzva az orvostól és bete­geitől visszafelé sétálva Geiger Endre airól beszélt, milyen sokat változott a falusiak életmódja és felfogása. — A parasztember még öt-hat éve sem tudta elképzelni, hogy ilyenkor nyaralni menjen. Most egy-egy hétre ezt is „megengedik” maguknak. A harkányi két üdü­lőnket szeptember végéig százhú- szan keresik fel. A szállásért nem kell fizetni, az ellátásról mindenki maga gondoskodik. Kül- és belföl­di kirándulások kerülnek a nyári programba. A napokban jött visz- sza hatnapos külföldi utazásról harmincöt tagunk, ők Velence és Bled nevezetességeit először lát­hatták. Jelentős az az összeg, amit különböző segélyekre, szórakozási, művelődési célra fordítunk. Az idei szociális és kulturális alapunk összesen egymillió-hétszázezer fo­rint. Nemrég cseréltük ki a tévén­ket, most az étteremben, ami dél­után klubhelyiség, színes készülé­ken nézik a műsorokat. Vettünk még rex- és pingpongasztalt is . . . Azonos szinten — Nyár van. A mezőgazdasági munka első csúcsa, az aratás ide­je. Vajon ezek a nyári szórakozá­sok nem mennek a munka rová­sára? Felkészülten vártuk, hogy kom­bájnérett legyen*a gabona. Kalá­szost 350 hektáron termesztünk, a tagok földjein is betakarítjuk a termést. Kidolgoztuk a munkaren­det. Zökkenőmentes lesz az aratás, terményszállítás. A szőlőben, a gyümölcsösben a zöldmunkák, meg a permetezés folyik. A kerté­szeti ágazat szintén szervezetten, rendben végzi feladatát. A földe­ken dolgozóknak minden délben autó szállítja a meleg ebédet... A szüret, az nagy munka lesz, akkor mindenki szünet nélkül dolgozik, még az irodisták is a szőlőben, vagy a gyümölcsösben segítenek. A kétkedésemre utalva pedig a főkönyvelő visszakérdezett: — Ne járjon talán a parasztem­bernek a nyári üdülés, a balatoni, a harkányi, az adriai strandolás? Éppen azoknak ne, akik az ég alatt esőben, vagy tikkasztó hőségben vagy éppen az istállók ammóniá­val terhes levegőjében dolgoznak napra nap? Ki maradna meg a mezőgazdaságban, melyik fiatal jönne ide dolgozni, ha mondjuk elrendelnénk, hogy júniustól no­vemberig nincs szabadság? Jelesen érvelt kérdéseivel Gei­ger Endre, s bizonyára senki előtt sem kétséges, hogy a föld műve­lői, a kenyérnek való, a gyümölcs, a szőlő termelői rászolgálnak a nyaralásra, úgy mint az ipari munkások. Szocialista rendsze­rünknek, a párt szövetségi politi­kájának része, és célja is, hogy megközelítően azonos legytvi a két osztály tagjainak munka- és élet- körülménye, mert ez a további elő­rehaladás egyik fontos feltétele. És az e korban élők igénye is, amellyel a mezőgazdasági üzemek­nek lépést kell tartaniok. Csabai István

Next

/
Thumbnails
Contents