Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

1979. július 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Kiskunhalasi változások Amikor a jelenről, a közeljövőről szólunk, meglevő, meg­oldásra váró feladatainkat soroljuk, többször találkozunk az­zal az igénnyel, hogy a város fejlődését ne önmagában, ha­nem környezetéhez mérjük. Jogos ez az igény — amelyet gyakran a türelmetlenség fogalmaz meg —, de így csak az igazság egyik oldala tárulkozik föl. A valóság konokul mu­tatja azokat a területeket, ahol az elmúlt évtizedek látványos fejlődése ellenére gondjaink vannak. Jórészt olyan terüle­tekről van szó, ahol különösen elmaradott viszonyokat ha­gyott örökül a múlt társadalma. Az „örökség” Kiskunhalas régi mezőváros. Hagyományai, a gazdaság, a tár­sadalom szerkezete rokon voná­sokat mutatott általában az alföl­di mezővárosokkal. Hosszan so­rolhatnánk, mi minden nem lé­tezett ebben a városban. Ipara a XX. század első feléig megrekedt a kézműves ipar szintjén. így Kiskunhalas, a töb­bi mezővároshoz hasonlóan, leg­újabb kori történelme során egé­szen a közelmúltig nélkülözte a legkövetkezetesebb társadalmi erőt, a gyáripari munkásosztályt. A városban a leghaladóbb tár­sadalmi erőt az agrárproletárok jelentették. Örökség a tanyavilág, amely nemcsak a háztáji gazdaságoknak ad otthont, hanem több gondunk rezenvátuma. Még 1970-ben is 7600 fő, az összlakosság 26,9 szá­zaléka élt külterületen. Örököltük az elavult, vertfalú, nádtetős lakásállományt, a rend­kívül alacsony szintű infrastruk­túrát, a cigánytelepet, a várost fojtogató mocsárvilágot. A jelen várospolitikájának szá­molni kell azzal az örökséggel, amelyet a múlt ránk hagyott. Eredményeinket saját* múltunk tükrében is vizsgáljuk. Nem azért, hogy a változás önelégültté te- '"•en bennünket, hanem azért, -t a realitás ezt megköveteli. Kiskunhalas fejlődésének üte­me 1960 után gyorsult fel az ipartelepítés, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének következ­ményeként. Ezekben az években a fejlődés mennyiségi természetű. Alapvető cél volt az elmaradott ipari és kisparaszti 'gazdaság föl­számolása, sürgető társadalmi fel­adat a teljes foglalkoztatottság megteremtése. Ez a folyamat 1969- ig tartott. Ekkor még többé- keVésbé szabad területek álltak rendelkezésre lakásépítésre, üze­mek telepítésere. Így épült, töb­bek között, az egykori városti kertészet helyén a ,KISZ-la.kóte- lep, a valamikori vágóhíd adott otthont a Fémmunkás Vállalat­nak, a szérüsikert és a gépállo­más a Ganz-MÁVAG halasi gyá­rának. A korábbi ötéves tervekben a gazdaság fejlesztésének mennyi­ségi feladatai domináltak. Az 1970- es évek elejétől mind a fej­lesztésben, mind a termelésben a minőségi célok kerültek előtér­be. A városfejlesztés során ta­pasztalnunk kellett, hogy a gaz­daság fejlődése milyen feszítő igényeket teremt. (Óvoda, bölcső­de. napközü). A gazdaságról, vázlatosan A kiskunhalasi ipar folyamato­san alakult ki, s napjainkban több vonatkozásban kedvezőnek mondható. Megtalálható a gép­ipar (Ganz); a könnyűipar (Kö­töttárugyár); Papíripari Vállalat (PNYV); az építőipar (-BÁCSÉP, KUNÉP, Fa- és Építőipari Szö­vetkezet); az építőanyag-ipar (Fémmunkás Vállalat, ÉPFA, téglagyártás); az élelmiszeripar (baromfi-, tej-, malomipar); je­lenleg települ a nehézipar (olaj­bányászat). Mindezek mellett Kiskunhalas jelentős vasúti és közúti központ. A városi ipártértekezlet 1975- ben megfogalmazott célkitűzéseit az alábbiakban lehet összegezni. A fejlődés dinamikája évi 7—9 százalékos legyen, s a város ipa­ra 1980-ra érje el a hárommilli- árd forintos termelési értéket. Az ipar fejlesztésében a koráb­binál erőteljesebben kell az in­tenzív jegyeknek dominálni. A rekonstrukcióknál a technikai színvonal emelése, a gyártmány- szerkezet korszerűsítése az igény. A Kötöttárugyár építését minden lehetséges módon támogatni kell. Társadalmi, politikai súlyának megfelelően kezeljük a lakásépí­tést. A szolgáltatás fejlesztése legyen a várospolitikai munka szerves része. Népgazdaságilag is fontos feladat a vasúti .felül­járó, az iparvágány, az 53. számú ■közút átkelési szakaszának meg­építése, a távbeszélő-hálpzat bő­vítése, a város környéki és a vá­rosi tömegközlekedés megszerve­zése. A tizenöt évvel ezelőtt terem­tődött ipar megújulása együttjár építéssel, műszaki fejlesztéssel, igényli a magasabb képzettséget. Jellemző, hogy az elmúlt négy év alatt 2364-ről 3566-ra emelkedett a szakmunkások száma, miközben a segédmunkásoké csökkent. A feszültségektől sem mentes ez a folyamat. Munkásnak, mérnöknek egyaránt új készségeket kellett kialakítania, néhány esetben igen rövid idő alatt. Embert, kollek­tívákat próbára tevő időszak volt ez, s a megfeszített tanu­lás hónapjai következtek. Űj lehetőségek A fejlőd kiskunhalasi iparról e cikkben nem szólhatunk a tel­jesség igényével. A Halasi Kö­töttárugyár beruházásáról mégis írni kell. Annál is inkább, mert jószándékkal vagy téves infor­mációk birtokában az elmúlt években ezt már többen meg­tették. Korábban az egyik napi­lap arról számolt be, hogy bő- szoknyás parasztasszonyok, csiz­más, bajszos parasztemberek jönnek ki a gyárból a műszak­váltáskor. Igyekeznek — kora tavasz lévén — a szőlőkbe. a gyümölcsösökbe, hogy füstöléssel riasszák el a fagyot. Meg kell jegyeznünk, hogy a több mint ezer főt foglalkoztató gyárban az átlagéletkor 26 év, s többek ál­lítása és a tapasztalatok szerint is inikább farmerben járnak. Ez a kiemelt .beruházás a ter­vezett időre, a tervezett pénz­eszközökből valósult meg úgy, a hogy a szükséges munkaerő ren­delkezésre áll. Nagyon szép és modem gyár épült fel, ahol ma­gas szintű a technika, a terme­lési kultúra. Tapasztaljuk, hogy mindez visszahat az ott dolgozók­ra, új igényeket ébreszt. Ez a folyamat figyelhető meg a Pa­píripari Vállalatnál, a Ganz-MÁ- VAG-ban, s több kiskunhalasi üzemben is. Kiskunhalas gazdaságáról szól­va, a mégoly vázlatos bemuta­tásból sem maradhat ki a város új lehetősége: az olajbányászat. A Duna—Tisza közén 1974 óta folyó szén h i drogén -kutatások eredményeként hazai viszonylat­ban jelentős tárolókat találtak a város északi és déli területein, valamint vonzáskörzetében. A Minisztertanács 1977-ben hagyta jóvá e területre a beruházást, s 1978 áprilisában adták iki 1,5 milliárd forint összeggel az en­gedélyokmányt. E jelentős beru­házás tehát a tervidőszak köze­pén adott feladatokat, mint a lakásépítés, területbiztosítás, épí­tőipari kapacitás stb. Kiszolgáló ipartelep, munkásszálló és étte­rem, 74 lakás épül föl ebben a tervciklusban. Megkezdődött a városi gázhálózat kiépítése is. Az újabb kutatási eredmények kecskegtetők, s az új iparág vár­hatóan a város fejlődésére is ösztönzőleg hat. A város mezőgazdaságát jelen­leg két tenmelőszövetkezet, s részben az állami gazdaság je­lenti. 1970-ben még öt tenmelő­szövetkezet és egy szakszövetke­zet működött itt. Az egyesülések után optimális nagyságrendű mezőgazdasági termelőszövetkeze­tiek alakultak ki. A kedvezőtlen adottságok ellenére, mindkét ter­melőszövetkezet többször elnyer­te a kiváló szövetkezet címet. 1978-ban a Vörös Október Me- zőga z d a s ág i Termelőszövetkezet árbevétele 180 millió forint, a Vörös Szikráé pedig 96,2 millió forint volt. Célkitűzéseik között szerepelt, többek között, a jó kapcsolat kiépítése, a gyengébb talajokon erdőtelepítés, a juh­állomány növelése, a 'háztáji ter­melés támogatása. Ezeket a cé­lokat el'árték. Pártbizottságunk a jövőre néz- ' ve különösen fontosnak tartja a minőségi mutatók teljesítését: a tápfelhasználást, a földhasznosí­tást, a műtrágya okszerű felhasz­nálását. A mezőgazdasági terme­lés szervezeti keretei adottak, s hosszú távra kialakultnak tekint­jük. A város gazdaságát, a lakos­ság egészét érintő ágazat, a köz­lekedés és hírközlés. Fontos és népgazdasági jelentőségű felada­tok valósultak meg; mint a va­sú tvi Illa mosítás, épül az úgyne­vezett deltavágány, amely a szovjet—jugoszláv tranzitszállítá­sokat könnyíti, s .megvalósul az iparvágány is. Új városképet ala­kított ki, s új lehetőségéket tárt fel az 53. számú közlekedési út városi átkelési szakaszának meg­építése. Jelentősek tehát az eredmé­nyek, mégis van két terület, ahol gondjaink régi keletűek: a város úthálózatának korszerűtlen­sége, s a vasúti felüljáró hiánya. A belterület 30 kilométer hosz- szú úthálózatából 18 kilométer a KPM ikezelésében van. Útjaink állapota nem megfelelő, joggal váltja ki a közvélemény rosszal­lását. Ezen csak a legutóbbi he­tek felújítási munkája javított. ' A vasúti felüljáró hovatovább létfontosságú szükséglet a város­ban. Enélkül nem oldható meg a városi közlekedés, s a nap min­den órájában jelentős népgazda­sági kár is keletkezik. A várost és az ipartelepet a vasúti cso­mópont választja el. A legfonto­sabb átjáró 24 órából 18 óra 44 percet tart zárva. Naponta 120 vonat miatt zárják le a so­rompókat, s nem egyszer több mint száz gépjármű várakozik. E tények ismeretében úgy véljük, a felüljáró megépítése nemcsak helyi érdek, hanem népgazdasá­gi fontosságú is. Az ember szolgálata Várospolitikánk minden célja a dolgozó ember érdekében fo­galmazódott meg. Feladatunknak tekintjük a lakosság segítését, szolgálatát. A növekvő életszín­vonal, a magasabb szakmai mű­veltség új igényeket ébreszt a környezeti és az egészségkultúra, az ellátás, az oktatá's, a művelő­dés., a sport területén. Különös figyelemmel fordul­tunk ebben a tervidőszakban a gyermekek, az ifjúság felé. Is­kolák, kollégiumok, óvodák, tor­natermek, iskolai sportpályák épültek. Ilyen körülmények között a város társadalma joggal igényli a hatékony tartalmi munkát, hogy a jövő' század felnőttjei,, a mai fiatalok magas szinten sa­játítsák el az ismereteket. A csa­ládok, s a társadalom is nagy erőfeszítéseket tesz annak érde­kében, hogy minél több, a je­lenhez méltó lakás épüljön. A mostani ötéves tervben eddig több mint 800 -lakás épült föl Kiskunhalason. A tervciklus vé­géig 368 .munkáscsaiád költözhet új otthonba. Szorgos munkával építik a családi házakat az Áp­rilis 4. ’kertvárosban. Céljaink között szerepel, hogy a szocializmus emberének élet­módjához megfelelő térbeni ke­reteket, a társadalom, s a gazda­ság fejlettségével összhangban álló települési környezetet bizto­sítsunk. Jogos kifogásokat több­ször is hallunk. Tény, hogy a sok bontás, a kábel, csatorna, gázve­zeték-építés során a város elha­nyagoltnak, rendetlennek tűnik. Ezzel együtt tapasztaljuk, hogy egyre több ember számára érté­kes a fa, a park. Igénylik a szép, a rendezett környezetet, s ezért lenni sem restek. Az emberiesség diktálta, Laka­tos Vince szívszorítóan szép film­je ébresztette azt a mozgalmat, amely célul tűzte ki az idős, az egyedülálló emberek megsegíté­sét. Segített a KISZ, a Vöröske­reszt, a tanyák rendbehozatalá­nál a szocialista brigádok. Elké­szült és működik az a külterületi gondozóközpont, amelyet a város üzemei, s a városi tanács együt­tesen alakítottak ki. A tanács ál­tal üzemeltetett gondozógépko­csi félszáz, külterületen élő idős embernek könnyíti meg az éle­tét. A szociális otthon a szocialis­ta brigádok által felújított autó­buszt kapott, hogy kimozdulhas­sanak az itt élő idős emberek a zárt világból. Az idősekről való gondoskodás ma minhen “üzemben, munkahe­lyen élő valóság. A segíteni aka­rás számtalan jelét tapasztalhat­juk : KISZ-»szervezetek, úttörők látogatják az idős, egyedülálló embereket, adnak műsort a szo­ciális otthonban. Jelentős az a pénzösszeg is (közel 400 ezer fo­rint), amit a szociális otthon bő­vítésére egyének és kollektívák befizettek. Az emberért mozdul a város társadalma akkor is, amikor dön­tés született a cigánytelep felszá­molásáról. Négy évvel ezelőtt még 110 putri állt a Harangos te­lepen, ma algi 30. A kezdemé­nyezés többször az előítéletek ál­tal emelt falba ütközött, de végül utat tört magának. Nem mentes ez a fplyamat az ellentmondások­tól, néha az indulattól sem. Még­is, a putrikból kikerült családok elindulhatnak, hogy a sok évtize­des lemaradásukat behozzák. Várospolitikánk fontos célja, hogy az itt élő emberek önmagu­kat is fejlesztő közösséggé ková- csolódjanak. Az oktatás, a köz- művelődés eredményei bizonyíta­nak. Az elmúlt évek tárlatain az élő magyar képzőművészet jelesei mutatkoztak be. A Szilády Galé­ria hagyományt teremtett és igényt ébresztett. Több ezeren járnak könyvtárba, 200 ezer kö­tetet kölcsönöztek a könyvtárak­ból. Zsúfolt a hangversenyek al­kalmából a hangversenyteremnek kinevezett könyvtár, látogatottak a díszítőművész szakkör foglal­kozásai. Megannyi új, minőségi­leg más, szebb, emberibb igény! Öröm hallgatni, amikor munkás- fiatalok értően tolmácsolják Rad­nóti Miklós vagy József Attila gondolatait a városi szavalóver­senyen. Nem csökkent a tudás iránti vágy. Az elmúlt négy év­ben több mint négyszáz felnőtt pótolta a hiányzó ismereteit, s fe­jezte be az általános iskolát. Hat- százan pedig felnőtt korban, le­velező tagozaton szerezték meg az érettségi bizonyítványt. Lakás, iskola,, közművelődés, szociális gondoskodás. A kiraga­dott példák bizonyítják, hogy nemcsak életünk keretei változ­nak, hanem maga az ember is igényli, hogy értékesebben, ér­telmesebben éljen. A társadalom a városért Kiskunhalas lakossága érett a várospolitikai célok befogadására. Kész együttműködni terveink megvalósításában, a meglévő gon­dok megoldásában. Mindennek előfeltétele volt és maradt, hogy nyílt legyen a várospolitika, hogy a terveket, célkitűzéseket a társadalom széles köre ismerje meg, hogy minden jogos és meg­valósítható javaslat meghallga­tásra találjon. Nemcsak a város- politika lett nyilvános, hanem a gazdaság dinamikus fejlődésével maga -a város is. Az elmúlt* években Soprontól Gyuláig ki tudja hány helyről ér­keztek szakemberek Kiskunha­lasra. A város, ahol nem is olyan régen „gyüttment’Vnek nevezték az idegent, most várja, letelepíti, igényli a szakembereket. Jelen­tős számban érkeznek textiles, gépész szakemberek, olajbányá­szok, orvosok, pedagógusok, ag­rármérnökök. Háromszor annyi orvos él ma Kiskunhalason, mint 1972-ben. Ez évben, s a jövő év elején több mint száz bányász, s családja érkezik a városba. Ez a mobilitás pezsgőbb, érdeklődőbb, kritikusabb közéletet is teremt. Az emberekkel együtt igények, ötletek, javaslatok is érkeznek, összességében kedvezően hat vissza ez a folyamat a városra. A várospolitika legfőbb társa­dalmi bázisa az üzemi munkás­ság. Kialakulása az elmúlt más­fél évtized legjelentősebb társa­dalmi. politikai eredménye. A munkásság napjainkban kiskun­halason is meghatározó társadal­mi erő, amelyre valamennyi po­litikai, gazdasági, szociális prob­léma megoldásánál biztosan lehet számítani. Számítani lehet kez­deményező készségére, a munkás- kollektívák felelősségérzetére, nein egyszer önzetlen áldozatvál­lalására is. Ök patronálják az is­kolákat, az óvodákat. Kezük nyo­mán jött létre a kiránduló park­erdő, az ifjúsági park, az úttörő­tábor Kunfehértón, az öregek külterületi gondozóközpontja, a gimnázium pinceklubja. Játszóte­rek, bölcsődék, óvodák, üzepii és iskolai sportpályák épültek. A társadalmi munka értéke 1978-ban 17 millió forint volt. Ez az érték jórészt a munkáskollek­tívák munkája nyomán teremtő­dött. A társadalmi munka új for­mái is kialakulóban vannak. A Hazafias Népfront munkabizott­ságaiban fiatal szakemberek mondanak véleményt, javaslatot várospolitikai tervekről, „zsűri­zik” azokat. Nem egy fiatal szak­ember szellemi terméke egy-egy létesítmény. A közművelődés több területe igényli az önzetlen társa­dalmi segítséget., « egyre többször meg is kapja azt. Az itt szület­tek. s a nemrég érkezettek egyre nagyobb számban mozdulnak, másokat is mozdítanak várospo­litikai célok megvalósítása érde­kében. Van ok a büszkeségre A szocialista építés eredmé­nyeit nemcsak megtermelt má­zsákkal, felépített házakkal, tan­termekkel, utakkal, a kereskedel­mi vagy a könyvtári forgalommal mérhetjük. Ezzel is. De mégin- kább a következménnyel: az em­beri kapcsolatok változásával, a változó élet- és magatartásmód­dal, a fejlődő igényekkel. Olyan tényezőkkel, amelyek mérésére kevés a mértékegység, melyet összefoglalóan történelmi válto­zásnak mondunk. Mert történel­mi változás, hogy a tanyákról, a háztartás zárt világából ezrek mozdultak ki. Emberi és közös­ségi sorsforduló a munkahelyi kollektívákkal való ismerkedés, a beilleszkedés; várostörténeti je­lentőségű, hogy az egykori mező­városban a technika, a tudomány életünk része lett, hogy a hagyo­mányos. a tapasztalatokra épülő paraszti gazdálkodás a múlté. Csaknem fél évvel a városi pártértekezlet előtt, joggal állít- hatjáic Kiskunhalas város kom­munistái: nem kell szégyenkez­niük. Büszkeségre van ok, önelé­gültségre azonban nincs. Igaz, hogy létezik még a Ha­rangos telep,' sokan várnak la­kásra, néhány gyermek nem jut be az óvodába, fellelhető az anal­fabétizmus, az önzés; tapasztal­ható a befelé fordulás, itt-ott tet­ten érhető a nyárspolgári szemlé­let maradványa; gondok fórrása a település szerkezete ... s közel sem teljes a kép. Mindezek ellenére,- a fejlődés tendenciája megnyugatató az el­ért eredmények a kiskunhalasi dolgozók, városunkban munkál­kodó kommunisták tehetségét, munka- és városszeretetét bizo­nyítják. Ezt állapítota meg végre­hajtó bizottságunk jelentését tár­gyalva a Magyar Szocialista Mun­káspárt Bács-Kiskun megyei Bi­zottságának Végrehajtó Bizottsá­ga is 1979. június 12-i ülésén. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a várospolitikai célok meg­valósításához — az anyagi felté­telek mellet — a város szeretete. a közösség bevonása, sok ötlet, á munka jó megszervezése is szük­séges. Pártbizottságunk ennek a feladatnak kíván a jövőben még eredményesebben eleget tenni. Szabó Miklós a kiskunhalasi városi pártbizottság első titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents