Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-05 / 155. szám
1919. július 5. • PETŐFI NÉPE • 3 A népfront összesítése a falugyűlésekről Háromezernél több fórum, sok tízezer javaslat A korábbinál gondosabb előkészítés, az állami és társadalmi szerveik jobb koordinációja révén minden eddiginél szélesebb érdeklődés, nagyobb részvétel és érdemibb munka jellemezte az 1978—79. évi falugyűléseket — állapította meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemrégiben elkészült értékelése. Az előző év 3001 fórumával szemben 1978 őszétől ez év májusáig 3315 falugyűlésen találkozott a lakosság a megyei, valamint a helyi párt-, népfront- és tanácsi vezetőkkel, országgyűlési képviselőkkel, tanácstagokkal. Mind több helyütt ismerik fel a városkörzeti tanácskozásokban rejlő lehetőségeket is: Kaposvárott 18, Nyíregyházán 20 körzetben vitatták meg a lakóterület fejlesztésének eredményeit, számba véve a tanácsi tervek végrehajtása társadalmi segítésének lehetőségeit. Szegeden a városi tanács végrehajtó bizottsága 22 tanácskozási központ létrehozására hozott határozatot. Bácsban, Hevesben, Komáromban és Vasban az idén már összesen 92 fórumot tartottak. A tanácskozások nagyobb vonzerejéhez és eredményességéhez hozzájárultak a falugyűlések megszokott előkészítését, rendjét továbbfejlesztő új módszerek. Figyelemre méltó a Somogy megyében meghonosodott falunap, amelyen — a falugyűlést megelőzően — egésznapos társadalmi munkát szerveznek. A falusi életkörülményekből adódóan 19 megyénk legtöbb településén az út- és a járdaépítéshez, a víz- és a csatornahálózat bővítéséhez, a közlekedés javításához, a kereskedelmi ellátás és szolgáltatás színvonalának emeléséhez, a gyermekintézmények építéséhez keresték a lehetőségeket. A tiszta, szebb, kulturáltabb környezet kialakításáért, a parlagföldek hasznosításáért emeltek szót Csongrádban. Győr- Sopronban, Somogybán és Zalában, Békésben pedig a belvizek elleni küzdelem erősítését szorgalmazták. Több Bács-Kiskun megyei településen a körültekintőbb tervezésre és beruházáselőkészítésre helyezték a hangsúlyt. Sok helyütt azt húzták alá, hogy ugyancsak a gyorsabb fejlődést szolgálná, ha a vállalatok, szövetkezetek nagyobb felelősséget éreznének az otthont adó községek jövője iránt. Több megyében joggal tették szóvá az állampolgárok a bürokratikus vagy a közömbös ügyintézést, hiszen emiatt térnek vissza évről évre számos falugyűlés fórumán a megoldatlan problémák. A kis- árutermeléssel kapcsolatban a résztvevők elégedetten szóltak az ösztönző, a termelési kedvet fenntartó felvásárlási árakról, valamint számos termelőszövetkezetnek és áfésznek a kisáruter- melést segítő tevékenységéről. Ugyanakkor Baranyában kifogásolták az akadozó szaporítóanyag- és kisgépellátást. Bács-Kiskun- ban és Nógrádban pedig a takarmányhiány miatt emeltek szót a kisgazdaságokban dolgozók. Több Győr-Sopron, Komárom megyei községben szorgalmazták a felvásárlás körüli visszásságok száműzését. A tapasztalatokat összegezve megállapítható: általános érdeklődés és az esetek többségében elismerés kísérte a megtett útról, a fejlesztés eredményeiről, valamint a tervekről szóló tanácsi beszámolókat. Azt is örömmel nyugtázhatták, hogy 1978-ban a lakosság önzetlen társadalmi munkájával gyarapította a költségvetésben biztosított milliárdo- kat. A lehetőségeket reálisan értékelő hozzászólások, az elhangzott több tízezer javaslattal, az újabb társadalmi munkavállalásokkal együtt azt bizonyították, hogy a helyi tervek kimunkálásában, a fejlesztési döntések meghozatalában, s a végrehajtás ellenőrzésébe is bevont falusi lakosság kész anyagi lehetőségeit, szabad idejét a településfejlesztés szolgálatába állítani. A jövőben is számítani lehet a népgazdaság teherbíró képességével összhangban álló településfejlesztési alapok társadalmi bővítésére. 4MT41-------- _ v- 4 . ..üíjjk* ’**♦*..,jtí*' Magyar olajipari szakemberek Irakban Üjabb tevékenységi körrel, kőolaj- és termékvezeték-építéssel bővül a kereken egy évtizede Irakban dolgozó magyar olajipari szakemberek munkája. Erről kötött most szerződést az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Kőolajvezeték-építő Vállalata és a CHIEMOKOMPLEX az Iraki Állami Kőolajipari Beruházási Vállalattal. A megállapodás szerint a magyar szakemberek 8,7 millió dollár értékű munkával Dél-Irakban 210 kilométer hosz- szú kőolaj- és termékvezetékrendszert építenek. A munkálatokat már jövő év elején meg kell kezdeni Basrah térségében, hogy a terveknek megfelelően mindössze 12 hónap alatt elkészüljön a vezetékhálózat. (MTI) Fúrópajzs Pécs alatt • Pécsett, a belváros fő csapadékgyűjtő csatornáját négy és fél méter mélységben — a meglevő közművek alatt — a bányászatban alkalmazott módszerrel építik meg. Egy fúrópajzs fúróberendezését használják fel, a jó- vesztés kézi erővel történik. A pajzs csak a hidraulikus előtolá- sú biztosítás szerepét tölti be, tehát nem szükséges a hagyományos ácsolat elkészítése. Ez a módszer az építési idő alatt a város életét nem zavarja, a közlekedést nem gátolja. A mélyvezetésű csatorna első, mintegy kétszázhúsz méteres szakasza még az idén elkészül. (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS.) Újjászületik a Petőfi-híd Az ország egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjának átépítése kezdődött meg a közelmúltban Budapesten. A fő- vállalkozó Hídépítő Vállalattal együtt 35 vállalat dolgozik a Petőfi-hídon, mely gyorsított ütemben — 18 hónap alatt — 700 millió forint felújítási költ- ggel újjászületik. Az építők % lebontották az északi pályát, most az acélszerkezetek átvizsgálásán és felületkezelésén van a sor. Két műszakban négyszázan dolgoznak a híd felújításán. Heroikus erők vonultak itt fel: az óriás földmunkagépek eddig tízezer köbméter földet mozgattak meg a Boráros téri hídfőnél. Szombaton és vasárnap sincs megállás, mert az idő sürget: a tervek szerint 1980 Októberében teljes szélességében megnyílik á híd a forgalom előtt. • A KÖZGÉP dolgozói a magasban. Eddig tízezer köbméter földet mozgattak meg. • Felújítják az acélszerkezetet. A világ a nagy változások lázában ég Az Akadémiai Kiadó jól választott szerzőt, amikor a Harc és együttműködés fő- című, s A társadalmi haladásról és a nemzetközi enyhülésről alcímű tanulmány- kötetet Berecz János tollából jelentette meg. Már az előszó érzékelteti, hogy szakavatott témagazda vezeti el az olvasót olyan nemzetközi, külpolitikai kérdések megismeréséhez, amelyek a jelenkorban gyökereznek, de a távolabbi horizont meglátásához is készséget ad. A földkerekség, az emberiség bonyolult sorsáról, a mozgalmak áramlásáról szólni, soha sem volt könnyed vállalkozás. S ez még inkább igaz a XX. század vége táján, annál is inkább, mert egy új korszak kialakulásának és rendületlen folyamatosságának érvénye már a század elejétől való. A magyar olvasót a kiadók egyáltalán nem kényeztetik el külpolitikai-nemzetközi kérdések per- traktáiásával. Éppen ezért vettük tudatos érdeklődéssel kezünkbe Berecz János művét, amelynek már a bevezetője is igényt ébresztő keretbe foglalása mindannak, ami az „összeszűkült” földkerekséget foglalkoztatja: az enyhülés folyamata, annak átmeneti lassúbbodása; a béke megóvhatósága; a háború lehetőségének társadalmi zsugorodása; az erőviszonyok gyökeres megváltozása a szocializmus, a haladás javára; az általánosságban kedvező „éghajlat” a progressziónak; a világforradalmi folyamat előrehaladása; a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka kérdéseinek nemzeti és nemzetközi kezelése; a humanizmussal retrográd fegyverkezési hajsza, mind-mind feltett kérdés is egyben, amelyre a ma embere — mindenkor a világhelyzet változásaival egyeztetett — választ vár. Berecz János minden feltett kérdésre alapos feleletet ad, összefüggéseket láttat; öt éven át megjelent tizenkét résztanulmányában tiszta vizet önt a pohárba, eloszlatja a kételyeket, ideológiai fegyvert kölcsönöz a világ két pólusa között még egyáltalán a végéhez nem ért osztályharcihoz. Elemző módszerei a marxizmus talajából nőttek, fogalmazása félreérthetetlen és tömör. Hangvétele határozott, optimista, valamennyi megállapításából árad a szocializmus folytqnosan növekedő erőiben való bizalom. Ha úgy tetszik, egy külpolitikai kézikönyvet lapozgatunk, amely a világ ügyeiben való eligazodáshoz manapság nélkülözhetetlen. A szerző minden bizonnyal éppen ezért szisztematikusan veti fel a külpolitika valamennyi aktuális kérdését (az ötéves visszame- nőség cseppnyi zavart sem okoz) és sokoldalú fejtegetéssel valamennyit megérteti olvasójával. Berecz János a gyakorlott szerző módján szimpatikus könnyedséggel hozza az olvasó tudomására, mivel akar foglalkozni. „... az itt közölt írásokon végigvonul két fogalomcsoport: harc és együttműködés, a béke és a forradalom, az enyhülés és a társadalmi haladás szoros összefüggése, kölcsönhatása. Mind a két fogalomcsoport mai létünk realitásait fejezi ki és az iemberi haladás érdekeit szolgáló megoldásuk tőlünk is függ: munkánktól, harcunktól, mindennapi tevékenységünktől." A szerző behatóan foglalkozik a békés egymás mellett élés korunkban aktuális jellemzőivel, leszögezvén, hogy a nemzetközi viszonyok bonyolultak, sokrétűek és állandó mozgásban vannak. De az emberiség élete mostani szakaszának töltése pozitív, hiszen karakterének fő vonása az, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé vált. Azzá válhatott, mert a kapitalizmus érett a változásra. így hát ezért áll egymással szemben a két világ- rendszer stratégiája, amelynek normalizált áthidalása érdekében — meghatározott történelmi feltételek között — született meg a békés egymás mellett élés koncepciója. A valamikori, csupán a Szovjetunió létében megtestesülő, vagy az arra támaszkodó békeerők kiléptek elszigeteltségükből (bár a maga idejében az egyedül létező szocialista államot minden próbálkozás ellenére sem lehetett megsemmisíteni), létrejött a szocialista világrendszer, és egy látványos folyamat eredményeként összeomlott a gyarmati világ. Mindez ugyanakkor lehetővé tette egy hatalmas gazdasági erő létrejöttét, amellyel manapság már semmi és senki nem birkózhat a vereség, illetve a megsemmisülés veszélye nélkül. A gazdasági potenciál valósága kifejezésre juttatja a szocialista forradalom legfőbb szándékát, s egyben törvényszerűségét: az építést! Tudni kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát nem a burzsoázia osztályérdekei szülték — ez az elnyomott, vagy már hatalomra került alapvető osztályok érdekeivel kvadrál —, ezért nincs a kapitalistáknak ebben a kérdésben állandóan jelenlevő meghatározó vonaluk, illetve erre épülő politikájuk. De azt tudomásul kellett venniük, hogy a szocialista országokkal kapcsolatos gazdasági diszkrimináció, vagy éppen a fegyveres zsarolás lehetetlenné vált. A szerző figyelemre méltóan vizsgálja a nemzetközi enyhülés és a világforradalmi folyamat összefüggéseit és egymáshoz való viszonyát. Megállapítja, hogy korunkban az osztálylharc a régebbi időkben nem tapasztalt mértékben, a nemzetközi színtéren lelhető fel. Ezt így indokolja: „A tudományos szocializmus kidolgozásának időszaka után egy egész történelmi korszakon át a munka és tőke, a proletariátus és a burzsoázia közötti harc legnagyobb részt nemzeti keretek között zajlott. Ma ez a harc jelentős mértékben nemzetközivé is vált, és a két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus egyidejű világméretű együttlétezésében és szembenállásában ölt testet.” A mai világban tehát a béke és forradalom egy^ mással szorosan együttlevő dolgok. A béke a szocializmus létének, a fejlett szocialista társadalom építésének feltétele. Az agónikus kapitalizmus metamorfózisa békés, vagy fegyveres eszközökkel, forradalmi úton való átjutása a szocializmusba, objektív folyamat, amely a társadalom törvényszerűségeinek vettetik alá. S mint látható, a forradalmi folyamat korunkban egyre bővül, nem igényelve a forradalom exportját, de nem tűrve az elnyomás status quóját sem. A világ feltétlenül a szocializmus és a tartós béke irányába halad, amelyre a nemzetközi élet számos eseménye ad kétségbe nem vonható érveket. A könyv valamennyi pártmunkás és a nemzetközi kérdések iránt érdeklődő számára jó „leckét” ad, fejlesztve olvasójában — és egyben igényt is támasztva — a jelenségek megfelelő csoportosításának készségét az azonos vagy különbözőségekre utaló jellegzetességek számbavétele alapján; ha úgy tetszik. provokálja azok dialektikus együttértését, száműzi a rugalmatlan szemlélődést annak érdekében, hogy a közgondolkodás nélkülözze a felbukkanó nemzetközi kérdések, ügyek statikus szemléletét, és az alapvető folyamatok elsősorbani figyelemmel kísérésével képezzen mindenki önmagában bázist a szövevényekben való pontos eligazodáshoz. W. D. MEGJEGYZÉSEK 99 Gőzölgés” melegvíz-ügyben Aki megszokta, hogy a mosogatáshoz, mosáshoz, gyerekfürdetéshez nem kell vizet melegítenie, annak bizony nagyon tud hiányozni a csapból folyó gőzölgő víz. Vadonatúj lakásokba költözött majd félszáz család Kecskeméten. Természetes a nagy öröm, még a kisebb hibákat, hiányosságokat is kevésbé bosszankodva veszik tudomásul. Még az olyan levelek láttán sincs nagy zúgolódás, amelyek szerint hétfőtől csütörtökig ilyen-olyan okok miatt nem lesz meleg víz. Átlag havonta egyszer találkozhatnak a lakók ilyen udvarias hangú levéllel, hol egyik, hol másik lépcsőházban. Igaz ugyan, hogy ilyenkor a két épületben sehol nincs melegvíz-szolgáltatás. A lakók így kezdik egymással ismerkedésüket: nem tudja mikor lesz meleg viz? A megértés, a türelem ilyen vadonatúj épületek esetében még sokáig tart. Egymás között tehát így indokolják a kellemetlen hiányt: mellettünk még építkeznek. Azért zárhatták el. Csakhogy az udvarias levélben jelzett három nap hamar egy hétre duzzad. Telefonon lehet kérdezősködni. Kezdve a sort az ingatlankezelő vállalattal. — Hívja a másik részlegünket a ... számon. — Igen, IKV vagyok. — Érdeklődnék melegvíz-ügyben . .. — Ez a BÁCSÉP-hez tartozik. Ott kérdezze. — De nekem az önök számát adták meg. És önöknek is fizetünk a melegvíz-szolgáltatásért... Ez melyik részlege az IKV-nak? .. . hosszú szünet, kattanás. Vonal. Vajon miért tették le a kagylót? Gyorsan elő a telefonkönyvet, lehet tárcsázni. — Halló, itt BÁCSÉP. — Érdeklődni szeretnék melegvíz-ügyben ... — Ö, már hallottunk róla. A szerelőnk most ment ki a helyszínre. Egyelőre nem tudjuk, kik zárták le a meleg vizet. Az IKVsok azt mondják, hogy mi, de ez nem valószínű. Most kivizsgáljuk, ki a felelős. A múlt héten kaptunk jelzést, hogy abban a két épületben nincs meleg víz. — De mi nem a felelős személyére vagyunk kiváncsiak, hanem szeretnénk, ha nem kellene újabb hetet vízmelegítéssel töltenünk. Nem lehet megnyitni azt a csapot? — Most majd kiderül. Mondom, hogy kivizsgáljuk az ügyet. — Igazán köszönöm a többi család nevében is a tájékoztatást.-g eMennyit mutat az óra? A közép-európai, a nyári, a vasúti és egyéb időszámítási módokon kívül létezik egy sajátos hivatali is. Régóta sejtettem, a minap pedig végképp megbizonyosodtam erről. Fáradt, agyondolgozott tanyai asszony lépett 15.31 órakor az elegáns intézmény egyik pénztárához. Hiába nyújtotta a kezében szorongatott százasokat, hiába magyarázta, hogy ebben a hivatalban húzódott el ügye, ha újra be kell jönnie elvész fél napja, mert messze lakik, messze dolgozik, nincs kire bízza. Hiába győzködött! Egyetlen perccel ugyan, de elkésett és a rend az rend! Sírva, dolgavégezetlenül távozott! Az esemény szemtanúja másnap reggel pontosan 8 órakor ismét fölkereste e hárompénztáros hivatalt, hogy befizessen egy esedékes összeget. Gondolta, 10—12 perc alatt végez, hiszen nyitáskor nem lesznek sokan. Majdnem jól számított, néhányon téblábol- tak a pultok előtt, gyorsan végeztek a szükséges formaságokkal, csak a pénztári ügylet maradt hátra. Hiába várták az üvegfülkékből a hívást, mert egyetlen illetékes sem foglalta még el székét. Közben sűrűsödött a nép, nőtt a sor. Végre, 08.17 órakor kinyílt az a bizonyos kis- ablak. Mintha mi sem történt volna, szólította az első ügyfelet, pedig az időbeosztásra, előírásokra oly szigorú intézményben ok nélkül várakoztattak elfoglalt embereket. Vagy a hivatali idő- szemlélet szerint csak a kívülállókat kötelezi a jelzett nyitvatartási idő, saját magukat nem? Egy perc késés megbocsáthatatlan, 17 perc késés szót sem érdemel? Jó lenne, ha mindenkinek ugyanannyit mutatnának az órák! H. N.