Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

1979. július 31. • PETŐFI NÉPE • 3 A gyermekegészségügy hazánkban Interjú dr. Zsögön Éva államtitkárral A nemzetközi gyermekév alkalmából arra kértük dr. Zsö­gön Éva egészségügyi államtitkárt, vázolja: milyen helyet foglal el a gyermekegészségügy hazánk egészségügyi politi­kájában? — Magyarországon az anya- és gyermekvédelem a felszabadulás óta folyamatosan az egészségügy kiemelt feladata. Különösen elő­térbe állította az 1973-as népese­déspolitikai kormányhatározat, il­letve annak végrehajtása. Egyben hosszú távra meghatározta a gyermekegészségügy fejlesztésé­nek irányait is, megteremtette annak feltételeit. A nemzetközi gyermekév így természetszerűleg nem hozhatott alapvetően újat, erőteljesebbé vált viszont a ko­rábban is megnyilvánuló társa­dalmi segítés, társadalmi összefo­gás. A szociálpolitikai intézkedé­sek és részben a szülőképes ko­rúak viszonylag magasabb száma miatt 1973 és 1976 között erősen megnőtt a születések száma. (Saj­nos azóta újból csökkent.) A fel- szabadulás óta nagy szellemi és anyagi erőket fordítottunk a cse­csemőhalálozás elleni küzdelem­re. A fejlődést, az eredményeket jól mutatják az adatok: 1938-ban 131, tíz évvel később 94, 1967-ben 37, 1978-ban pedig 24 ezrelékes volt a csecsemőhalálozás. Jelen­tős különbségek vannak a me­gyék között. A legjobb eredményt Komárom megye érte el 16,8 ez­relékkel, s a sorban Vas megye 17,3, valamint Nógrád megye 18,7 ezrelékkel következik. Sajnos, né­hány helyütt még magasak az arányok, Szabolcs-Szatmár me­gyében 30,7, Somogy megyében 29,1, Tolna megyében 28,5 és a fővárosban 27,2 ezrelék. A kü­lönbségek a további javulás le­hetőségét jól mutatják. Az 1—4 éves gyermekihalálozásunk nem­zetközi összehasonlításban a jók között van, nem éri el a 0,5 ez­reléket. Az anyai halálozás terü­letén is sikerült jelentős eredmé­nyeket elérni, hogy csak az utób­bi évekre utaljak, 1974-ben 36, 1978-ban már 19 százezrelék volt. Ennek ellenére mindent meg kell tennünk, hogy gyerekszülés­ben lehetőleg egy anya se veszítse életét — Ugyancsak elismert terhes- és csecsemőgondozó hálózatunk magas színvonalú munkája. Mi­ként vélekedik erről és a további feladatokról? — 1948-ban az anyák alig egy- harmada szült intézetben, s ma már gyakorlatilag minden újszü­lött szülőotthonban, kórházban jön a világra. Az ötvenes években építettük ki a szülőotthoni háló­zatot, megszerveztük az anyatej- gyűjtést és általánossá tettük a terhes- és csecsemőgondozást, már akkor is ingyenesen. Nagy előre­lépést jelentett a hatvanas évek­ben kialakított körzeti gyermek- orvosi szolgálat, amely ma a gyer­mekek 51 százalékát látja el, el­sősorban a városokban. Más tele­püléseken a gyermekek megfele­lő színvonalú ellátását a körzeti orvosok, védőnők, illetve a mun­kájukat támogató mozgó-szakor­vosi szolgálatok biztosítják. A hatvanas években kiépült kórhá­zi hálózat keretében korszerű gyermekosztályok jöttek létre, s ma átlagban tízezer lakosra nyolc gyermekágy jut, ami nemzetkö­zi viszonylatban is nagyon jó eredmény. A legújabb ellátási formák közül a család- és nővé­delmi tanácsadó hálózatot emel­ném ki. A szükségletnek megfelelő egyé­ni anya- és gyermekgondozásra kell mind nagyobb súlyt fektet­nünk. Az eddiginél hatékonyabb gondozásra törekszünk, mert az a cél, hogy lehetőleg minden eset­ben idejében ismerjék fel az or­vosok az esetleges kóros folyama­tokat, s így elhárításukra tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Jelenleg több mint ezer szerve­zett gyermekorvosi körzetünk van, mint említettem túlnyomó többségben a városokban. Ma még sok esetben jobbnak tartjuk a községek körzeti orvosaira bízni ezt a feladatot a védőnők közre­működésével. Ezzel párhuzamo­san fejlesztjük és erősítjük a moz­gó-szakorvosi szolgálatot. Azt szeretnénk, hogy legalább kéthe­tenként minden községbe eljus­son a gyermekszakorvos, s konzul­tatív segítséget nyújtson a körze­ti orvosnak, s védőnőnek. — Magyarországon az iskola­egészségügynek elismerésre mél­tó múltja van. De milyen a jele­ne és főképp a jövője? — A hatvanas évektől a kör­zeti gyermekorvosok látták el az általános iskolák iskolaorvosi fel­adatait. 1975-ben pedig sor került a kérdés általános rendezésére. Az óvodákat és általános iskolá­kat ellátó hálózat jól szervezett, részt vesznek benne a körzeti gyermekorvosok és a falusi kör­zeti orvosok egyaránt. A középis­kolásokat ellátó iskolaorvosi há­lózat kialakítása azonban ném ha­ladt kielégítően. Budapesten és a megyei városokban sikerült lét­rehozni a megfelelő létszámú há­lózatot, de a többi városban több­ségben részfoglalkozású orvosok látják el ezt a munkát. Az ellá­tás színvonalának emelkedését akadályozza, hogy az ehhez szük­séges ismereteket az e feladatra irányított orvosok és védőnők nem ismerik kellőképpen. Az iskolákban még sok helyütt nincsenek meg a feltételek és a szakigazgatási szervek is többet tehetnének, főleg az ellenőrző munkájuk nem kielégítő. A nem­zetközi gyermekév alkalmából több testület vizsgálta az iskola­egészségügy helyzetét, észrevéte­leikkel segítik az egészségügy munkáját. Remélhető, hogy a kö­vetkező években számottevő lesz a javulás. Ezt a véleményemet alátámasztja, hogy az országgyű­lés egészségügyi és szociális bi­zottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel és rendszeresen segíti törekvéseinket az Oktatási Mi­nisztérium is. Ogy vélem, ide kívánkozik né­hány gondolat az iskolaérettségi vizsgálatokról, amelynek fontos­ságát az általános tankötelezett­ség, valamint az általános iskolák oktatási színvonalának növekedé­se is aláhúzta. Ma orvosok, peda­gógusok és pszichológusok össze­hangolt munkával igyekeznek reálisan megállapítani a tanköte­les korú gyermek fejlettségét és biztosítani, hogy minden gyermek akkor és oda kerüljön oktatásra, amikor és ahol képességeit a leg­jobban ki tudja bontakoztatni. Szeretném megjegyezni, hogy az iskolaérettségi vizsgálatokat tu­lajdonképpen nélkülözni lehetne, ha a gyermek születésétől kezdve mindenkor figyelnének az életko­rának megfelelő fejlettségére. így az iskolakezdés időpontjában csu­pán nyilatkozni kellene az isko­laérettségről, a rendelkezésre álló adatok alapján. E cél eléréséhez még hosszú utat kell megtennünk, lényegesen emelnünk kell a gyer­mekgondozás szakmai színvona­lát, javítani kell az orvosok, vé­dőnők és a szülők együttműködé­sét és sokkal jobban ki kell hasz­nálni az óvodák adta lehetőséget. Az ehhez vezető út újabb állomá­sa lesz, hogy már 5 éves korban szervezetten kezdjük meg a fej­lettségi vizsgálatokat. — Hogyan fogalmazná meg a gyermekegészségügyi ellátás cél­ját, s ehhez a követendő utat? — Orvosok, pedagógusok és szülők közös célja, hogy mind egészségesebb, erősebb, jobban képzett ifjú generációt neveljünk, s ez rendkívül komplex feladat. Ahogy az egészségügyi törvény is megállapítja, az egészségvédelem minden állampolgár kötelessége, s a társadalom minden rétegének van e területen feladata. Ha visz- szanézünk az elmúlt évtizedekre, azelőtt elképzelhetetlen fejlődést és eredményeket láthatunk. Ha tennivalóinkat nézzük, rendkívüli erőfeszítések szükségességét mu­tatja a kép. De azt is , látnunk kell, hogy társadalmunk kiemelt feladatnak tartja gyermekeink mind jobb fejlődését. Az egész­ségügy mindenkor kiemelt fel­adata: a gyermekegészségügy fejlesztése. D. G. KÉPERNYŐ- ­T udósok dik, hogy — egy sűrűn idézett megállapítással élve — miként válik, vagy válhatna a tudomány termelőerővé. Lekicsinyelném a magyar tudó­sokat bemutató sorozatot, ha csu­pán a nagyszerű életteljesítmé­nyek népszerűsítéséért dicsérném. Ki tudja, hányán határozták el egy-egy vetítés után, hogy ők is vállalják az új keresésével, a ku­tatással járó fáradalmakat, nagy célok szolgálatába szegődnek. Még nehezen lelkesülő korunkban is vonz, ösztönöz ugyanis a jó pél­da. A tudósok számára is sokat jelent azonban munkájuk elisme­rése, hiszen régebben sokakat el­keserített a mellőzés, a visszhang- talanság. Sokat tesz a tévé azért, hogy érvénytelenítse a „senki sem próféta a maga hazájában” köz­keletű véleményt. Nemzeti önér­zetünket is növeli ez a sorozat, mivel értékes emberekkel ismer­kedhet meg néhány százezer em­ber. A Kardos István szerkesztő-ren­dező kezdeményezésére, gondozá­sában élő műsort azért dicsérem elsősorban, mert jól tájékoztat egy-egy tudományág, kutatási te­rület állapotáról. A legtöbb in­terjú . felvillantja a tudományos­technikai forradalom és napi éle­tünk kapcsolatait, összefüggéseit. Kimondva, kimondatlanul is érző­A Márta Ferenc akadémikussal készített (sajnálatosan és érthetet­lenül későn vetített) beszélgetés nyomán jutottak eszembe ezek a gondolatok. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára talán a kívánatosnál kevesebbet szólt sa­ját tudományos eredményeiről, an­nál szemléletesebben, tömörebben ismertette a Magyar Tudományos Akadémiának, mint intézménynek a törekvéseit. Jól követhettük gon­dolatmenetét, értettük érveit. A szegedi tanyavilágból szárma­zó tudós szerencsére nem feled­te el, hogy a szó a dolgok feltárá­sára szolgál, és. nem elfedésére. Nevén nevezett mindent, ezért kö­tötte le mindvégig a figyelmet. A már említett Kardos István lát­szólagos rögtönzései alapos fel­készülésről, előkészületekről ta­núskodnak. Nagy erénye, hogy a nyilván többségében előre elké­szített kérdések természetesen, magától értetődően illeszkednek a beszélgető partner szavaihoz. H. N. Készül a csecsemőruha-szabvány Szabvány készül a csecsemőru­hákra. A mérettáblázathoz a Ma­gyar Divat Intézet közreműködé­sével Budapest, Debrecen, Győr, Szeged és Pécs bölcsődéiben, cse­csemőotthonaiban vettek mérete­ket. Jelenleg a csecsemőruhákra nin­csenek szabványelőírások, ehelyett kor szerint állapították meg a mé­reteket, amelyek azonban gyakran eltérnek a valóságos követelmé­nyektől, hiszen nagy különbségek vannak azonos korú csecsemők között. Ezért szükségessé vált olyan szabványelőírások kidol­gozása, amelyek alapján a tény­leges csecsemőméretekhez iga­zodva készülhetnek a ruhák. A tervek szerint hatféle számban gyártják majd a csecsemőruhákat. Ehhez összesen 1300 bébi súlyát, testhosszát, váll- és lábhosszmé- reteit vették fel. Néhány Hófehérke-boltban pró­baként már árulják is a leendő mérettáblázat alapján készült csecsemőruhákat. 'A tapasztalatok felhasználásával alakítják majd ki a végleges méreteket, amelyek­re a szabványok várhatóan a jövő évben jelennek meg. Ezek igazod­nak a más KGST-országokban is most készülő hasonló előírások­hoz. A tervek szerint ugyanis a tagországok egységes szabványok alapján gyártják majd a bébiru­hákat az egymás közötti kereske; delem megkönnyítésére. (MTI) BÖGRECSÄRDÄK, ZUGBORMÉRÖK 3. A család és a társadalom károsítói Kecskemét, Zsinór utca 71/a( Egy kerékpáros fiatalember pró­bál a kiskapun beférni járművé^ vei, de nem sikerül. Két dolog is akadályozza ebben. Észreveszi a rendőröket*, s ezért menne az ud­varba is, meg haza is. A közbeeső megoldást választja, bekiált: „jönnek_a rendőrök”. Valóban, jöt­tek, s meg idejében érkeztek, hogy meglássák, mint rakja Orbán Sán- dorné ruhája zsebébe a féldecis poharakat, s mint tűnt volna el a lakásba. Nem M. Imrén, a ke­rékpároson múlott mindez, hanem a rendőrök gyorsaságán. A zugkocsma — ha lehet egyál­talán ezt a nevet adni annak a háromszor két méteres helyiség­nek, amelynek teteje roskadozik, az alja döngölt föld, s ahol a lá­dán, rongyokon telepedhetnek le a betérők, s szennyes poharakból ihatják a bűzös nedyt — egyik sarkában felhalmozott szódásüve­gek, a másik felében egy alibt- hűtőszekrény. Ez a hűtőszekrény ugyanis nem eredeti célját szol­gálja, nem hűt, hanem rejti a bort, vagy éppen a bormaradék­kal szennyezett poharakat. Itt van a háromliteres műanyag kanna, benne savanyú lőrével. A házigazda és felesége először tagad. Nem ismer el semmit, még azt sem, hogy minek dugták el a féldecis poharakat, s próbáltak hirtelen rendet tenni a dülöngélő asztalon. Orbán Sándor először népes családjára hivatkozott, a la­kásfestésre, míg végül is beismer­te. Naponta összesen 5 liter bort mér el, de többé nem teszi. A pénzügyőr a pálinkát keresi, s a szobában két férfit talál, akik legalább úgy tiltakoznak, mint a háziak. — Festeni jöttünk ide, azaz nem is festem, csak a festéket megke­verni. Egy pohár bort csak meg­ihat az ember a rokonánál! s nyil­ván nem fizet érte. A jóember, aki ezt fennhangon ki­jelentette, még nem tudta, hogy a házigazda már beismerésben volt, azaz elmondta: méri a bort. Or­bán Sándor a többi zugbormérő sorsára jutott, feljelentették. Zugbormérőkről, bögrecsár­dákról írtunk, ott jártunk, láttuk, tapasztaltuk, hol, s milyen körül­mények között költik el az embe­rek a fizetésüket részegednek le, vonják meg családjuktól az ital kedvéért a megélhetéshez szüksé­ges anyagiakat. A moralizálás igé­nye nélkül, a rideg tényékhez ra­gaszkodva jelentjük ki: a zugbor- mérők, a bögrecsárdát fenntartók, a család, a társadalom károsítói! Mire alapozzuk ezt az ítéletünket? Családók, nélkülöző gyermekek, az ittas férjek elől menekülő asz- szonyok, vállalatok vezetői levél­ben kerestek fel bennünket, az il­letékes szerveket, tegyenek vala­mit a házi italmérések ellen. Tu­dunk olyan többgyermekes csa­ládról, ahol a férfi egész havi keresetét az italra költi, s olyan jó szakmunkásról, akire számíta­nak a munkahelyén, s az hetekig nem jár be, inkább italozik a zug- bormérésekben. Ez a jelenségnek csupán az egyik oldala. A zugbormérők, a bögre­csárdák pálinkamérői házilag elő­állított, egészségre olykor ártal­mas szeszt adnak a már ittas sze­mélyeknek, s nyerészkedésre, többletjövedelemre spekulálnak. Az ellenük való küzdelem fontos társadalmi éWek, hiszen a terme­lésből kieső munkaórák, vagy ép­pen az ittasan balesetet okozó munkás az egész népgazdaságot károsítja, nem is beszélve, család­járól, amelyet nélkülözésnek, szé­gyennek tesz ki. A leleplezésen, a büntetés kiszabásán túl a rendőr­ség, a pénzügyőrség, a tanács mást nem tehet. Az_ alkoholizmus elle­ni harc az egész társadalom ügye. a felvilágosító munka, a meggyő­zés éppen úgy feladata a szocia­lista brigádoknak, mint a tömeg­szervezeteknek. E két dolgot, a le­leplezést és a felvilágosítást pár­huzamosan kell végezni, mert csak így tudjuk megszüntetni az italo­zást, a zugkiméréseket. Gémes Gábor • Csak öt litert mérünk naponta — állítja Orbán Sándor. • Az alibi-hűtőszekrény András felvételei.) és tartalma. (Straszer Autópálya Budapest körül A magyar közlekedési hálózat a múlt században centrálisán épült ki. A Budapest-központú közle­kedési hálózat miatt megnövekszenek az egyes or­szágrészek közötti szállítási távolságok, az útvona­lak terhelése is egyenetlen. így az ország ipari centrumait a fővárossal öszekötő vonalak túlzsú­foltak, rajtuk a korszerűsítések ellenére is egyre nehezebben bonyolítható le a hazai és a nemzetkö­zi közúti forgalom. Az 1970-es évek közepén hozott kormányhatáro­zat nyomán intenzívebb autópálya-építési program indult meg. A magyarországi autópálya-hálózat ré­szeként elkészült az M—7-es autópálya Budapest és a Balaton között, az M—3-as Gödöllőig épült meg, az M—1-es Tatabánya—Győr közötti szakasza pe­dig fél autópályaként üzemel. Épül az M—3-as Hatvanig terjedő szakasza, valamint az M—5-ös autópálya is Budapest és Kecskemét között. Az autópályákat — a hetvenes évek elejéig ér­vényes elképzelések szerint — a Hungária körút vonalán vezetett autópálya-gyűrűvel kívánták meg. oldani. A főváros közúti forgalmának dinamikus fejlődése azonban bebizonyította, hogy ezzel az elképzeléssel nem tudják megoldani az 'ilyen irá­nyú gondokat. Ezért a jelenlegi tervidőszakban már ún. külső autópálya-gyűrű megépítésével tervezik az autópályák összekötését és a főváros külső ke­rületeibe irányuló forgalmát átvezetni. Az autópályákat a beépített területen városi autó­útként vezetik tovább a Hungária körútig, amit városi főforgalmú útként építenek ki. Ezenkívül még egy további városi főforgalmi gyűrű is épül. A Budapest közigazgatási határa közelében építendő közel 90 km hosszú autógyűrű hatalmas műszaki feladatot jelentő beruházás lesz, a forgalmi előre­jelzések a budai oldalon 2x2, a pestin 2x3 forgalmi sávot igényelnek. A közúti kapcsolatok biztosításá­ra 20 kétszintű csomópontot terveznek felépíteni. Az új autópálya-gyűrűt — a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően — zaj- és levegőszennye­zési védelemmel is el kell látni. A terv megvaló­sítása 5—8 ötéves terv időszakát öleli fel. Térképünk a tervezett autópálya-gyűrűt, vala­mint az ENSZ európai gazdasági bizottsága által 1976-ban kijelölt és átózámozott Európa-utakat tűn. teti fel. — TERRA — Miskolc y íregyháza [M3J M2J/Hatvan 1 mf* yor*~~^[E6Öl l isa ___ / T' Tatab^ijyae^jwíJ Szombathely 4r------SzékesTehérvárj/ ' Gödöllő BUDAPEST Debrecen' zolnok Balaton IesoI Európa útszám = Autópálya vagy autóút == Főútvonal == Épülő autópálya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents