Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
« • PETŐFI KÉPE • lm Júlia« *9. „Nem így képzelem el...” Tülkölő targonca-vonat, kis üvegek, nagy üvegek és óriástartályok, várakozó áruszállító teherautó, az egyik üzemből gyümölcs- illatot hozó pára csap ki, sistergés, félig megrakott vagon az iparvágányon, keresztbe- kasul siető emberek — a gyárudvart júliusi napfény árasztja el. Miközben itt, a Kecskeméti Konzervgyár árpádvárosi telepén a nyár gyümölcsajándékait tartósítva a terv teljesítésén dolgozik a kollektíva, egyesek az előírt munkájuk végzése közben azon is törik a fejüket: hogyan lehetne olcsóbbá, könnyebbé, hatékonyabbá tenni a termelést. Az újítókra gondolok, akik ötleteikkel közvetlenül, vagy közvetve nem könnyű gazdaságpolitikai feladatok helyi megoldását segítik. Aki üvegmosó gépet talált ki Tóth József géplakatos a maga ötvenkét évével a gyártelep idősebb munkásai közé tartozik. Űjító. Huszonhárom éve lesz a jövő hónapban, hogy fölvették ide, kazánfűtőnek. Hatvanban helyezték át a tervszerű, megelőző karbantartást végző szakember- gárdához, azóta tmk-lakatos. — Csináltam olyan újításokat is, amelyek papírra sem kerültek — mondja a csak úgy „spontánul” hasznosított ötleteiről, i- Többször másokkal közösen. A hivatalosan «újításnak minősített alkotásainak egyikével két ember munkáját takarította meg a vállalatnak: — A gyümölcsöket, például a meggyet szárastul szedik le a fáról, úgy szállítják be hozzánk a gyárba. A szárat tépő berendezéssel távolítják el a nyersanyagról. Erre a szártépőre készítettem egy bolygóművet, azzal szabadítottam föl a munkaerőt. A telep légszivattyúi fölött igencsak eljárt már az idő. Tizenöthúsz éve még csak három-négy hónapig vették igénybe őket egy esztendőben. A folyton-folyvást növekvő termelés révén ma már egész évben váltóműszakban használják őket. A szívódugattyú szusszanásaiba olyan kénes anyagok is bekerülnek, amelyek hamar tönkreteszik a dugókat. Tóth József megtalpalta őket egy bronzlappal, s ezzel ötszörösére növelte a fontos alkatrészeit élettartamát. Ötödrészére csökkent az ezzel kapcsolatos kiadás. Egy egy másik újítása volt % tmk-lakatosnak. Ugyanezeknél a gépeknél a sok használat következtében elég gyakran ragasztással kellett meghosszabbítani a szíjak „életét”. Egy ragasztás, más vállalatnál, kétezer forintba került. Az újító egy speciális betéttel és csavarokkal kiküszöbölhetővé tette a ragasztásokat. — A legutóbbi újításommal az ötperegyes üvegek mosását szeretném tökéletesebbé tenni— mutat egy gépre, amely egyelőre az egyik épület sarkánál áll. — Az áru minőségének tökéletes megőrzéséhez makulátlan üvegek kellenek. Laikusként is látom: az elgondolás jó. A jelenleg alkalmazott mosóberendezésben 1,2 méteres utat tesz meg az üveg, egyenes mozgással. Tóth József olyan gépet konstruált, amelyben spirálmozgással halad az üveg, az útja tizenhét méter, tehát sokkal tovább és hatékonyabban érik a vízsugarak. A vízhez kevés mosószert is adagol az új gép. Az üzemi próbáig azért nem jutott el eddig az újítás, ilyen gép egyébként nincs az országban, tehát az is lehet, hogy találmány —, mert a spirálpályát nem megfelelő anyagból készítette el a- géplakatos. A kicserélésre már megvan az elképzelése. — Személy szerint mit tapasztalt : megbecsülik a vállalatnál az újítókat? — kérdezem tőle. — Anyagi szempontból nem pa- naszkodom, mert én nem is azért az esetenként ötszáz, vagy ezer forintért csinálom az egészet. Hanem azért, mert az újításokra azt mondhatom: ezek az én fejemben születtek, az én munkáim, és büszke lehetek rájuk. A köz javát szolgálom velük. Sajnos, erkölcsi elismerésekkel nem úgy támogatják az embert, ahogyan szerintem kellene. Azért ez a véleményem, mert a szártépőre készített bolygóművem kipróbálására és alkalmazására négy évig kellett várnom. Az első és a második évben terméshiányra hivatkoztak, aztán mással halogatták el. Végül a Szakszervezetek Megyei Tanácsához fordultam. Akkor elhárultak az akadályok. Megjegyzem, hogy az a vezető, aki a lelkiismeretlenségével sok borsot tört akkor az orrom alá, már nincs itt. De azért még most sem mindig vagyok elégedett. Az újító géplakatosnak régi divata kis bajusza van, de az élet- szemlélete a legmaibb. Kitör belőle a harag a munkakörüket rosz- szul ellátók és a csellengők ellen: — Ma reggel is dolgoztam egy gépen, igyekeztem, hogy minél rövidebb ideig álljon. Közben vagy hatan körülfogtak, és nézték, mit csinálok. Zavartak, segítés helyett, ami még annak sem jutott eszébe, akinek az lett volna a kötelessége. Hát lehet bámészkodás- sal javítani a munka eredményein?! A Villám István szocialista brigádnak tizennégy éve vagyok a vezetője. Még ebben a kollektívában is akad olyan ember, aki fölajánlja a társadalmi munkát, bejön, de kilenc-tíz óra felé már menne hazafelé. Nem így képzelem én ezt el.... Búcsúzunk. Tóth József siet a műhelybe. Csapágyakat önt — ehhez is ért — az egyik géphez. Így, házon belül elkészítve gyorsabb és olcsóbb az alkatrész utánpótlása. A. Tóth Sándor A hulladék is értékes nyersanyag A vas, a színes fém, a papír és egyéb anyagok hulladékából hazánkban évente 150 millió dollár értékű új nyersanyagot nyernek, ez azonban még mindig viszonylag kis része a kínálkozó lehetőségeknek. Bár az utóbbi években történt előrelépés az üzemekben és a háztartásokban keletkező főbb hasznosítható hulladékoknak, mellék- termékeknek még mindig csak 52 százalékát gyűjtik össze, a többi nem hasznot hoz, hanem a hulladékszállítók munkáját nehezíti, fi környezetet szennyezi. A rendkívül magas, s egyre növekvő világpiaci anyag- és energiaárak most különösen a figyelem középpontjába állították a hulladék hasznosítását, ezért foglalkozott a kérdéssel ismételten a Minisztertanács. Intézkedések a begyűjtés, a feldolgozás és hasznosítás bővítésére A kormány már 1975-ben felhívta az illetékeseket, hogy tegyenek intézkedéseket a hulladékanyag begyűjtésére, gondoskodjanak a begyűjtési szervezet rend-, szerének fejlesztéséről, feldolgozó kapacitások bővítéséről, az így keletkező értékek hasznosításáról. Azóta jó néhány intézkedés történt. Szabályozták a begyűjtés, a •forgalmazás rendjét. (A nagyvállalatoktól a Kohászati Alap- anyagellátő Közös Vállalat, a ME- TALLOGLOBUS és a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a kis- és középüzemektől a mezőgazdasági üzemektől, valamint a lakosságtól a MÉH-vállalatok gyűjtik össze a hulladékot.) A tapasztalatok szerint ez az új begyűjtési rend bevált. A tíz MÉH-vállalatot folyamatosan 6 — a korábbinál műszakilag és gazdaságilag erősebb — vállalattá vonják össze. A korábbi tízből már csak hét vállalat működik, s hamarosan az ösz- szevonás utolsó szakasza is lezárul. A hatékonyság növekedésén túlmenően ennek az összevonásnak is van hasznos „mellékterméke”: az igazgatásban részt vevő létszám csaknem százzal csökken. Az évente összegyűjtött vashulladék 1975 óta 1 millió 51 ezerről 1 millió 181 ezer, színesfém-hulladék 58 ezerről 68 ezer, a papírhulladék 133 ezerről 161 ezer tonnára emelkedett. De a jelenlegi 52 százalékos begyűjtési arány is kifejezi, hogy sok még a tennivaló, a kihasználatlan lehetőségeket különösen jól érzékelteti a begyűjtés szélsőséges megoszlása. Amíg a vas- és acélhulladéknak 95, a színesfém-hulladéknak 62 százalékát gyűjtik össze, ez az arány a textilhulladéknál 62 százalék, a fáradtolajnál csak 27 százalék. A papírnak 26, a műanyagnak 12, a gumihulladéknak pedig csupán 8 százalékát hasznosítják. A begyűjtés, feldolgozás és hasznosítás nagyobb mérvű növelése azonban hosszabb folyamat, mert átvevőhelyek létesítése, a begyűjtés és feldolgozás gépesítése nagy anyagi erőforrásokat igényel. Az OMFB megbízásából az Országos Anyag- és Árhivatal műszaki-gazdasági koncepciót dolgozott ki, amely előrevetíti, hogy 1981. és 1985. között a termelés közben keletkező hulladék évente 4, a lakosságtól begyűjthető hulladék pedig évente 6—7 százalékkal növekszik, s öt év alatt várhatóan csaknem 26 millió tonna hulladék keletkezik. A koncepció szerint a 26 millióból legalább 14 millió tonna hasznosítható, a begyűjtési arány a jelenlegi 52-ről 60 százalékra növelhető, a hasznosítás értéke pedig 1985-ben 62 százalékkal lehet magasabb, mint jelenleg. Természetesen az ország anyagi lehetőségei szabják meg a fejlesztés mértékét és ütemét, hiszen egész sor műszaki feladatot kell megoldani. Gondolni kell például arra, hogy a korszerű oxigé- nes konverterekkel csak festék- és olajmentes hulladék dolgozható fel, ami egymagában is költséges előkészítő megoldásokat tesz szükségessé.' Modern darabológépeket is üzembe kell helyezni, mert évente még mindig több mint hétszázezer tonna vashulladékot darabolnak kézi lángvágással. Az alumíniumhulladék feldolgozása is nehézkes, mert el kell választani az idegen anyagoktól. Léteznek azonban olyan berendelések, amelyek ezt a munkát szinte automatikusan elvégzik, de sokba kerülnek. Gépesíteni lehetne a kábelhulladékok tisztítását is, ezeket ugyanis még ma -is égetéssel szabadítják meg a szigetelőanyagoktól, ami nemcsak a környezetet szennyezi, hanem a fém minőségét is rontja. Az ezüsttartalmú hulladékok feldolgozása is korszerűsítésre szorul. A jelenlegi megoldások még nem eléggé alkalmasak arra, hogy az elhasznált fixírvízből, a röngten- és egyéb filmekből, szelénlemezekből kivonják az ezüstöt. A budapesti MÉH Vállalat eredményes kísérletei alapján azonban olyan berendezés készíthető, amely ezt a munkát lényegesen egyszerűsíti és 99,9 százalékos finomságú ezüst előállítását teszi lehetővé. Sok egyéb feladat is megoldásra vár. Ezért a Minisztertanács felkérte az Országos Tervhivatal, valamint az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, hogy a hatodik ötéves terv kidolgozása során vizsgálja meg a melléktermékek és a hulladékok begyűjtésének és hasznosításának fejlesztési lehetőségeit. A fejlesztést szükség esetén központi forrás bevonásával is segítse elő. Az építésügyi és város- fejlesztési minisztert arra kérte fel, hogy más érintett főhatóságok bevonásával vizsgálja meg az új lakótelepeken a MÉH-átvevőhe- lyek létesítésének műszaki és pénzügyi feltételeit, és a megoldásra a VI. ötéves terv kidolgozása keretében tegyen javaslatot. Az Országos Anyag- és Árhivatal az új ötéves tervidőszakra a hulladék begyűjtésének érdekeltségi rendszerét is kidolgozza. (MTI) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Félvezetők! A ClM ne tévesszen meg senkit. Nem elektromosságról, hanem közlekedési bűncselekményekről lesz szó ebben a cikkben. Olyan emberekről, akik halálos baleseteket okoztak s azért nevezzük őket „félvezetőknek”, mert csupán félig voltak urai a gépjárműnek. A másik fél — az ismertetésre kerülő három eset közül kettőnél — az alkohol, a súlyos ittasság volt. A harmadik esetben pedig a túlzott és alaptalan önbizalom, a gyakorlatlanság. Sajnos meglehetősen sok az ilyen félvezető a közutakon s a vétlen, szabályosan, óvatosan és mindenekelőtt józan állapotban közlekedő ember — akár gyalog, akár gépkocsival, motorral — nem sejti, nem sejtheti, hogy mikor és hol bukkan fel valaki az ilyen félvezetők közül. Az újságírónak nem az a célja, nem az a szándéka, hogy az e rovatban megjelenő írásait pusztán az érdekességet kedvelők olvassák, hogy kielégítse a „lám, mik vannak” olcsó szenzációéhségét. Most is okítani, elgondolkoztatni akarunk. Ki tudja hányadszor szeretnénk rádöbbenteni az embereket arra, hogy nagyon komolyan kell venni a közlekedési szabályokat. A bíróság a közelmúltban — többek között — három olyan ügyben ítélkezett, amely ügyek vádlottjai más emberek halálát okozták, egész életükre nyomorékká tették őket. Sok újságolvasó emlékszik arra a nagy felháborodást keltett közlekedési tragédiára, amely Kecskeméttől nem messze. a Csalánosi erdőhöz vezető útnál történt 1979. február 10-én. Juhász István (Kecskemét, Belső- nyír 106.) ezen a napon délelőtt tíz óra körül nagyon súlyosan ittas állapotban (3,2 ezrelék alko- holkoncentráoiót találtak a vérében) Kecskemét felől Solt irányába haladt 1200-as Ladájával. A későbbi kihallgatások , során többek között azt mondta, hogy nem emlékszik, hogyan jutott ki Kecskemétről az útelágazáshoz. Ott azonban az történt, hogy azonnal balra fordult a Ladával s a már féktávolságon belül érkező Trabanttal összeütközött. A Trabantban hárman utaztak, a kocsit Detki Péter velencei lakos vezette, mellette ült Diószegi László, hátul pedig Diószegi felesége. Diószegi László a helyszínen meghalt. Az asszony súlyos sérülést szenvedett, de gyógyulása után is testi fogyatékos maradt. A Trabant vezetője ugyancsak súlyosan sérült a balesetnél. Juhász István a helyszínről elmenekült, elbújt az erdőben. Üti- társa, Cser Ildikó a kocsiban maradt, könnyebb sérüléssel úszta meg. Természetesen a részeg Juhászt előkerítették a rendőrök s most a bíróság szeszes italtól befolyásolt állapotban, halálos közúti baleset gondatlan okozása, továbbá segítségnyújtás elmulasztása miatt halmazati büntetésként három év és két hónapi fogházra ítélte s négy évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős. A MÁSIK „FÉLVEZETŐ” Antal Zoltán, Kecskemét, Mária- hegy 22/4 szám alatti lakos volt. Március 8-án — 1979-toen — éjfél körül a kecskeméti Mártírok útján hajtott személygépkocsijával, ugyancsak súlyosan ittas állapotban (2,68 ezrelék). Az ötös fczámú ház előtt — kétségtelenül az ittasság miatt — indokolatlanul áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol hat ember haladt, Antal Zoltánnal azonos irányban. A részeg autós elütötte a csoportot, amelynek egyik tagja, Berente Antal 19 éves fiatalember március 12-én a kórházban belehalt sérüléseibe. További két gyalogos súlyosan, három pedig könnyebben sérült meg. Antal Zoltánt a bíróság három évi fogházra ítélte és három évre eltiltotta a járművezetéstől. A közlekedési tanács az ítélet meghozatalánál figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a gyalogosok szabálytalanul közlekedtek: az úttest mellett ugyanis kiépített gyalogosjárda van, mégsem ott, hanem a járműveknek fenntartott úton haladtak. A bíróság ítélete jogerős és végrehajtható. A HARMADIK ÜGY vádlottja nem volt ittas, amikor a halállal végződő közlekedési balesetet okozta, de őt is nyugodtan a félvezetők közé sorolhatjuk. A baleset előtt ugyanis mindössze 700—800 kilométert vezetett és mindössze négy hónappal korábban szerzett jogosítványt. Mégis olyan manőverre vállalkozott, amilyenre egy nagy gyakorlattal rendelkező gépkocsivezető semmi esetre sem szánja el magát. Ebből lett a tragédia. Sánta Gyula, Dunavecse, Móricz Zsigmond utca 27. szám alatti lakosról van szó. A harminckét éves fiatalember 1979. január 25-én az 51-es úton Kalocsa felé haladt, 70—80 kilométerrel eresztve a Skodát a csúszós, havas úton. A kocsiban hárman ültek, beszélgettek. Sánta előtt egy gépkocsi haladt. Kinézett mögüle és — későbbi vallomása szerint —, látta, hogy szemben jön egy Lada. Sánta a távolságot 800—1000 méterre becsülte s úgy gondolta, van még ideje és helye arra, hogy előzzön. Kiugrott, előzött, de mert a Lada már ott volt, hirtelen visszarántotta a kocsit az út jobb oldalára. A Skoda megcsúszott és a bal oldala nekivágódott az éppen odaérkező Ladának. A Lada a nagy erejű lökéstő keresztbe fordult az úton és nekivágódott egy szembejövő személyautónak. A Ladát dr. Surányd Balázs bajai ügyvéd vezette, utasként két személyt vitt. Surányi a helyszínen meghalt, két utasa pedig súlyos sérüléseket szenvedett. A szemben jövő kocsi négy utasa csupán köny- nyebben sérült meg. Sánta Gyula egyáltalán nem sérült meg, az eset után — amint később vallatta —, néhány napig fájt a feje, a Skodában ülő utasoknak semmi bajuk nem esett. A bíróság Sánta Gyulát egy év és tíz hónapi fogházra ítélte, három évre pedig eltiltotta a járművezetéstől. Ez a jogerős ítélet szembetűnően enyhébb az előbbi kettőnél, noha Sánta ugyancsak halálos balesetet okozott. Csakhogy míg Juhász István és Antal Zoltán súlyosan ittas állapotban ültek a volán mögé, addig Sánta Gyula teljem’" józan állapotban vezetett. És nagy különbség. A Sánta a okozott balesethez azonban néhány szót szükséges hozzátenni, amivel természetesen nem a vétkest akarjuk menteni, tettének súlyát csökkenteni. De nem történt volna tragédia, nem halt volna meg egy ember, ha az előzött gépkocsi vezetője elengedi Sántát, ha fékez, hogy utat, teret engedjen neki. Talán kisebb baleset történik akkor is, ha a Ladának szembe jövő gépkocsi vezetője — már látva, hogy mi történik — fékez. Mindez azonban elmaradt. G. S. KÖNYVESPOLC Gombatermesztés es#em Sándor Gombatermesztés A napokban jelent meg Balázs Sándor szerkesztésében, a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában a Gombatermesztés című kiadvány. Az ehető gombákkal — különleges íz- és zamatanyagaik révén — igen változatossá tehetjük étrendünket. Számos régi adat bizonyítja, hogy fogyasztásuk szinte egyidős az emberiséggel. Fehérjetartalmuk és tápértékük közel áll a húsokéhoz, ezenkívül zsírokban, szénhidrátokban, ásványi anyagokban és vitaminokban is igen gazdagok. ’ A gomba iránti szükségletet már régóta nem lehet a bizonytalan gyűjtésből fedezni, érthető tehát, hogy évszázadok óta kísérleteznek termesztésbe vonásával. Ezt a törekvést csak a közelmúlt eredményei, a régi és új tapasztalatok alapján kialakított technológia koronázta sikerrel. A szerzők a műben felsorakoztatják és elemzik a termesztés valamennyi buktatóját, tudnivalóját a gazdaságosság és a nagyobb termésátlag tükrében. A szerzők a könyv második, alaposan átdolgozott és kibővített kiadásával a gazdaságos termést garantáló, kiforrott hagyományos és korszerű nagyüzemi tedhnológiák közreadásával segítséget kívánnak nyújtani a kezdő és gyakorló gombatermesztők eredményes munkájához. A könyv elején Uzonyiné Látkóczki Adél a csiperkegomba fejlődésével ismerteti meg az olvasót, majd e faj környezeti igényéről ír. Balázs Sándor a csiperketermesztés feltételeit foglalja össze. Kezdve a hagyományos termesztőhelyiségek, a pince, egyéb gazdasági épületek, növényházak, bányák bemutatásával. A könyvben a 70—93. oldalig a hagyományos csiiperketermesztéssel foglalkozik Ko- ronczy Imréné. Hagyományosnak nevezzük azt a csiperketermesztési módot, amikor a komposztálástól a termés szedéséig minden munkafolyamat egy helyiségben történik és a kompasztot nem hőkezeljük. Tóth György a termesztett csiperke legfontosabb kártevőit és betegségeit mutatja be. Szó esik a fonalférgek, ikerszelvényesek, ászkák, atkák, kétszárnyúak, egerek és patkányok pusztításáról. A könyv végén a laskagomba és harasztgomba ismertetőije kapott helyet. Farkas Károly a termesztett gomba védelmével foglalkozik, ami épp oly fontos feladat, mint megtermelni a gombát. Befejezésként különleges gombás ételek receptjeit olvashatjuk a könyvben és nak nyújtani a kezdő és gyakorló gombatermesztők eredményes munkájához. Mozdony-matuzsálem • A bátaszékf MAVcsomópont. fiataljai felújítottak egy öreg mozdonyt. Az 1891-ben gyártott 326-os gőzös a Közlekedési Múzeum tulajdona lesz. (MTI-fotó — Gottvald Károly felvétele — KS.)
