Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
1919. július 29. • PETŐFI NÉPE • 3 H ogyan is kezdjem? Először talán mindjárt elnézést kérek az olvasótól, amiért az alábbiakban netán túlzottan szubjektív véleményemet, észrevételemet írom; elnézést pedig azért kell kérnem, mert mindezeket az utóbbi két évben kellett volna közreadnom; mentségem — ha van —, az, hogy alapjában bizakodó természetűnek tartom magam, s reménykedtem abban, hogy nem az történik ami történt. Zsákbamacskát árulni nem akarok: a továbbiakban a Kállai- ikrekről lesz szó. Vannak az újságírásnak írott és íratlan törvényei, a belső cenzor tapasztalatból vagy ösztönre hallgatva időnként arra int, hogy ez vagy az ne kerüljön bele a riportba; többnyire épp a riportalany érdekében. Amikor tehát a négyes ikrek megszülettek, ösztönös húzódozással tértem ki bizonyos dolgok megírásától; bár az igazságnak tartozom azzal, hogy ellenkezésemet általában legyű- rették. Emlékezetembe villan egy kép: a születés utáni napon népes küldöttség kereste föl a fáradtságtól örömmosolyra is alig fakadó anyát; a hivatalos emberek benyomultak a piciny kórterembe, s nagy kíváncsiságukban (ami máskülönben természetes: nem mindennap látni négyes ikreket szülő anyát) egyikük előbb a díszvirágot — vázástól —, majd a tejet borította rá türelmetlen igyekezetében, hogy mindent láthasson, az anyára. Majd óvatosan félrehívott, és arra kért, általa képvi. seit intézményét ki ne feledjem az esedékes tudósításból. Bánom, hogy nem ellenkeztem jobban. A napfényes délutánon az volt az első mondatom a boldog apához, hogy „maga két hónapon belül megutálja az összes újságírót”, amire akkor nem válaszolt. Hát persze. Igazi szenzáció támadt 1977 júniusában, végre nem külföldi botrányokat kellett szellőztetni a nyár uborkaszezonéban; volt valódi hazai újság, négyes ikrek születtek Kecskeméten. Megmozdult a sajtó, a nagyobb riportoknál csak az indiszkrét kérdések voltak emlékezetesebA KECSKEMÉTI NÉGYESIKREK OTTHONÁBAN A második év csendje bek, amelyek hatására a Petőfi Népe sem hallgathatott el tényeket. Egyebek között mi is rendszeresen közöltük a különféle társadalmi szerveknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek felajánlásait. Külön jegyzetfüzetet rendszeresítettem a szocialista brigádok önkéntes vállalásait rögzítendő, a legmulatságosabb egy kereskedelmi kollektíva ötlete volt: annak idején majd bevásárolni segítenek a nagy családnak. Az akkori légkör mindenesetre pillanatok alatt Kállaiék ellen hangolta a közvéleményt, az amúgy is min-. dent tudók milliós ajándékokról pletykáltak, lehetetlennél lehetetlenebb történeteket továbbítottak Kállaiék szerencsés meggazdagodásáról. Amikor kétszobás lakásba költöztek a Pákozdi csata utcába, mindenki arról beszélt, hogy bezzeg, aki egymás után szül három-négy gyereket, az ilyesmiből nem részelne: különben is, ez csak kirakatpolitika. Nekik lett igazuk, de nem úgy, ahogyan ők gondolták — valóban kirakatpolitika volt csupán az egész. Emlékszem Kállai- né vállalatának határozott kívánságára: említsük meg név szerint a céget ez előfeltétele és alapja annak, hogy összüzemi társadalmi munkaakciót szervezzenek, s a befolyó pénzt — amelynek nagv- ságát előzékenyen már előre kiszámították. s kérték, hogy ezt is hozzuk nyilvánosságra — az ikreknek ajánlják föl. Ugyan ki gondolt utána arra hogy az in- gyenreklám után két fillért sem kaptak Kállaiék? Sőt. általánosabbá tágítva _a kört: amikor k ertes házba költöztek, ki morfondírozott azon. hogy négy gyerekkel bármelyik család megkapná ugyanezt. Sőt. ha lakótelepi háromszobás szövetkezeti lakást kap, még jobban is jár; kevesebb a részlet, olcsóbb a rezsi és így tovább. Nem folytatom, úgyis túl hosz- szan soroltam már talán nem is olyan magántermészetű zsörtölő- déseimet. Tényeket írok inkább, tanulságosakat. A múlt héten szűk családi korben ünnepelték az ikrek születésnapját Kállaiék, s a minden csoda három napig tart bölcsességét szem előtt tartva, még az sem meglepő, hogy a sok-sok, a szenzáció idején önként jelentkező fotós jelmaradása után kihívatott fényképésszel örökítették meg azt az ünnepi pillanatot, amikor Feri, Marika, Zoltán és Attila együttes erőfeszítéssel elfújta a két gyertyát a tortákon. Az utóbbi egy esztendőben senki sem nyitotta rájuk az ajtót, senkitől egyetlen • fillétt nem kaptak, s a nemzetközi gyermekévben még egy üdvözlő lapot sem küldött egyik — annak idején határtalanul lelkesülő — társadalmi szerv, egyéb vállalat stb. sem. Nem panaszkodásképpen írom ezt — erre amúgy sem nekem lenne okom —, csupán a tárgyilagos helyzet- megítélést szeretném kivívni valamiképp. Hétezer forintból gazdálkodnak havonta — nem hinném. hogy egy fillérrel több lenne. mint bármelyik nagycsalád költségvetése. Sőt, tekintve, hogy mindenből négy kell egyszerre, a mai árakat figyelembe véve, épp csak elegendőnek tartom a szolid megélhetéshez. Sokan a gondozónőt irígylik Kállainétól, de azt nem tudják, hogy délután négytől egyedül van a picikkel, s két éve még moziba sem jutott el, könyvet csak éjfél után vesz kezébe, pedig ezek nemhogy a luxushoz, de még az elengedhetetlenül szükséges időnkénti kikapcsolódáshoz sem mérhetők: alapvető emberi igények. Panaszkodni — s ezt én hangsúlyozom különösképpen: fogadatlan prókátoruk magam akaratából s meggyőződésből vagyok — nem panaszkodik Kállainé, csalódottnak sem érzem szavait, amelyeket szokás szerint valósággal ki kell ráncigálni belőle. Nos, milyenek is a kétéves ikrek? — Marika, akit csak Tündikének szólítunk, najjyon tudja, hogv kislány ... Félórás kontyfésülést is hang nélkül áll ki, imádja az új ruhát, szereti tükör előtt ille- getni magát. Szófogadatlan, de rajong az apjáért; nem kimondottan babás, veszekszik minden játékért egyformán. — Ferike, a legidősebb, elüt testvéreitől, mert szőke. Nehezen barátkozik, és úgy tűnik, koraérett: olyan huncutságokat talál ki, amelyek ötéves gyerekeknek is becsületére válhatnának. Egyszóval nagy kópé... — Attila a legelevenebb. Elve: mindent nekem,' semmit másnak, egy picit irígykedős. Már pöntyög: autó, pápá, anya, apa, nénje; kakas, pipi, mondogatja, s értelmes mondatokat is összerak szókincséből. — A legkisebb Zoltán a legnagyobb, hisztis, de nem válogatós, imád autózni, és szereti a gyümölcsöt; különösen az őszibarackot. Beszélgetünk egy jót a világ folyásáról közbe-közbe a gyerekek is vetnek felénk egy-egy félénk pillantást. Aztán búcsúzko- dunk. Kállainé a kapuig kísér, egyik kezébe_Marika. másikba Ferike^ kapaszkodik. Megsímogatom a felüket, mire mindketten elpi- tyerednek. A tekintetük mintha panaszos lenne... _____ Ballal Józsét BÖGRÉCSARDÄK, ZUGBORMÉRŐK 2. ígérni tudnak... Néhány perccel múlt reggel 5 óra, amikor két férfi, T. István és V. István kilépett a Batthyány utca 33. számú házból. Munkába indultak, de erre a kis kitérőre, minden reggel vállalkoznak. Miért tértek be a házba, mit kerestek? — Nem kerestünk, költöttünk — nevetett T. István. — Tizenkét forintot. — Hogyhogy? — Ennyi volt. a két fröccs! — vette át a szót V. István. — A két deci bor ára 6 forint, s egy fél deci pálinka ugyancsak 6 forintba kerül. Miért itt iszunk? A kocsmában nem lehet, mert kilencig szesztilalom van... Tilos, tilos! Mást is tiltanak, mégis csinálják az emberek ... Elnézést, mennünk kell, kezdődik a műszak. Nem tartóztattuk tovább a két fröccsel a gyomrában munkába indulót, csupán az ötlött fel bennünk, vajon az üzemben, a munkahelyen szoktak-e ellenőrzést tartani? Nem valószínű, mert akkor két emberünk ma nem állhatna munkába. Lássuk a „medvét”. A konyhában a kredencen glédában állnak a poharak, akár egy kocsmában. Akad itt féldecis, decis, kétdecis, s természetesen szódavíz is. Az asztal mellett I.- Miklós és N. Mihály éppen szájához emeli a poharat, amely félúton megáll. Meglepődve néznek a nem várt látogatókra. Nem divat errefelé az egyenruha. Földvári Ferencné legalább annyira ijedt, mint vendégei, ha nem ijedtebb. A fröccs- ivók büntetlenül távozhatnak, őket legfeljebb a család, a munkahely vonhatja felelősségre, nem így a zugbormérőt. Az asszony nem tagadhatja, nem is tagadja, méri a bort, a pálinkát. S jön a nagyjelenet. — Igazuk van, mértem az italt, de isten a tanúm, többé nem csinálom. Esküdözik, de ez nem rendíti meg, nem hat a rendőrökre. Jól ismerik ezt. Mindent megígérnek, mindenre esküsznek, s egy kis idő múlva újból megnyitják a szeszmérőt, s ha kell, hitelben is mérnek, az sem izgatja őket, ha a családnak otthon kenyérre sem jut. A lényeg az, hogy a pénz hozzájuk vándoroljon. Földvári Ferencnét is utolérte a sors, feljelentették. Bakonyi Antal utca 14. Ácsor- gunk a hűvös hajnalban, s várjuk, hátha kilép valaki a kapun. Nem kell sokat időznünk, mert H. Mihály elénk toppan. A szór katlan kérdésre, kissé megszeppen, de aztán erőt vesz magán, és sorolja. — Fél deci pálinkát ittam 7 forintért Ez nem házi főzés, hanem igazán jó ital. Ki tudja, tényleg jó a pálinka? Aki szereti, annak biztos jó, s aki alkoholista, annalj tökéletesen mindegy, csak szesz legyen. A lakásban Tóth Mihály nem tagadhatta, hogy pálinkát mér. Ezt bizonyították a poharak, s a megtalált szeszmennyiség is, no, meg a vendég, aki az imént fizetett. Nagyon rosszul érezte magát Tóth Mihály, ez látszott az arcán, sőt, nem is titkolta, nem hiányoztunk neki. — Nemrég jelentettek fel, mert rajtafogtak, mérem a pálinkát. Kiszabtak 4 ezer forint büntetési, s most megint elcsíptek. Ez nem üzlet, mert ismét fizetnem kell... Mondják, megéri az nekem, hogy jót teszek az emberekkel? Nem firtattuk jótékonykodásának forintokban mérhető összegét, amelyet ő rak zsebre, s von el családoktól, gyermekektől. Abban azonban igaza volt, a 4 ezer forintot feltehetően újabb ösz- szeggel tetézi majd a szabály sértési hatóság, már csak azért is, hogy kedvét vegyék ettől a „jótékonykodástól”. Gémes Gábor • Egy vendég a sok közül. (Straszer András (elvételei) • A zugbormérő udvarán. Feljegyzés a bankigazgató asztalán Milyen ismerősen tapintatos fogalmazás! — gondoltam a napokban, . lapunk első oldalán az áfészek beruházásairól tudósító cikk olvasása közben. Hadd idézzem a különösen udvariasan „tálalt”, a kecskeméti UNIVER városközponti ABC-árúháza építéséről szóló bekezdést: „ ... Az alapozás, a szerkezet összebetonozása, a lépcső és a lift helyének kialakítása után a BÁCSÉPSZER lendületesebb munkálkodására számítva, lehetőség nyílik arra, hogy mire az árpádvárosi lakások benépesülnek, a vásárlók rendelkezésére álljon ez a kereskedelmi centrum is.” Az áfész-beruházásokról szóló értesüléseit kollégám a megyei illetékes szövetkezeti vezetőtől szerezte. Mint ahogyan azt is biztosra veszem, hogy a tapintatos mondatfűzés az ő kérésének, sugallatának köszönhető. („Lelki füleimmel” szinte hallom: csak meg ne sértsük, magunkra ne haragítsuk a kivitelező partnert! Hasonló tapintatosság igényével sokszor találkoztam magam is.) Amiért az említett tapintaton külön eltöprengtem, annak két oka is van. Az egyik: mert nagyon együttéreztem velük. Emlékezetembe vésődött az a lendületes munka, amelyet a télen, a legzordabb napokban az épület összeszerelésénél végeztek az építők. Azután pedig az igencsak elhagyatottan árválkodó épületvázat szemlélve, sokszor elgondolkoztatott, hogy miért is volt az a téli nagy hajrá? A másik ok: a közelmúltban alkalmam nyílott beletekinteni a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága által készített első félévi gazdasági értékelésbe. Ebben az UNIVER ABC-áruház beruházásáról egyebek között az áll, hogy a beruházás pénzügyi teljesítése 29 százalékos, amiből pedig kevéssé szakavatott is könnyen következtethet: a jövő év végi átadásig rendkívül sok még az elvégezni való munka, s ezzel együtt hátra van még a beruházásra szánt összeg 71 százalékának igénybevétele. Mindezek után, lám, mit hoz a Véletlen! Az említett beruházásokról tudósító cikkünk megjelenését követő napon, lévén dolgom Szendrey Sándornál, az MNB megyei igazgatójánál, asztalán nem kis meglepetésemre „ÁFÉSZ-beruházások” című, tételes feljegyzést pillantottam meg. Kérdő tekintetemre pedig az igazgató mint magától értetődőt, megjegyezte: — A tegnapi cikkük nyomán utánanézettem munkatársaimmal, hogy a finanszírozás, tehát a bank oldaláról hogyan állnak a szóban forgó áfész-beruházások. — Találtak-e eltérést a lapunkban közöltekhez képest? — A cikkben jó üteműnek minősített tiszakécSkei étterem építéséről a mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy az építés nehezen indult, most folyamatban van, jelenleg azonban még bizonytalan az idei hitelkeret kimerítése. A fel nem használt összeg pedig nem vihető át a következő évre. — S vajon hogyan látja a bank az UNIVER városközponti ABC- áruházának építését? — Nálunk szigorúan a tények beszélnek. Ezek szerint a kivitelezési szerződésiben rögzített 1980. december 31-i befejezési határidőre véleményeltérést jelentett be a szövetkezet. A kivitelező erre eddig nem reagált. A munka rendkívül vontatottan és csak időnként halad. Az első részszámlát március 19-én fizettük ki, azóta az építés üteme erősen lassult. — Mire vonatkozik a szövetkezet által bejelentett vélemény- eltérés? — A kivitelező 1980. december 31-re vállalta az átadás határidejét. Holott a műszaki átadást legkésőbb december 1-én meg kell kezdeni ahhoz, hogy 20-án megkezdődhessen a pénzügyi elszámolás. Ha ez nem történik meg december 31-ig, elvész a jövő évre ütemezett több mint harmincmillió forint hitel. — S ez mit vonhat maga után? — Ennek minden jogi következménye a két közület perében dőlne el. Végeredményben anyagilag rendkívül érzékenyen érintené a beruházót, s még inkább a kivitelezőt. Mellesleg szólva, ismereteim szerint a közelmúltban aláírta a szerződést a létesítmény fémszerkezeteit elkészítő alvállalkozó, a Fémmunkás Vállalát. Feltételezhető tehát, hogy e munkák révén felgyorsul a városközponti ABC-áruház építésének üteme. P. I. PALACKBA ZÁRT PARFÜMÖK • Tizcnkétfélc illatú desodort készítenek a KHV 2. sz. gyáregységében. Havonta kétmillió-kétszázezer palackot töltenek ebből, külföldre is szállítanak. A képen: András Károlyné töltőgépsor-kezelő a deso- doros palackok töltése közben. (MTI-fotó) Esztétikus vásárlási környezetben Az ipari kamerát csak később láttam meg, miután a televízió képernyőjét figyelmesebben néztem. Nocsak, de ismerős arcok! S a magyarázat: a kecskeméti Alföld Áruház műszaki osztályán az egyik készülék a bejárat nyüzsgését közvetíti... Megújult azonban a berendezés is, tetszetős narancs-fekete-fehér színű lett; a rádiók, televíziók elhelyezése is megváltozott. Noha ugyanazokat a készülékeket kínálják most is megvételre, mint nemrégiben, mégis azt érezheti a nézelődő, hogy megsokszorozódott a választék. Egyszerre 6—8 készülék is_ működik, s a tanácstalan vevőnek a legjobb ajánlás, ha meggyőződhet a kép minőségéről ... A Shoop-rendszer ma már nem újdonság a hazai áruházakban sem. Lényegében azt jelenti, hogy a nagy áruházban sok kis színes üzlet van. Ilyen az Alföldben az illatszer, a bőrdíszmű, a bébiosztály, vagy a büfé is. Színes, ötletes dekorációs megoldással becsalogatják az embert, nézzen, lásson — és vásároljon. Az áruház dekorációsai Tóth Dezső vezetésével szabad kezet kaptak a műszaki osztály újjá- formálásához, ugyanakkor a szolgáltató részlegek helyét is átszervezték. Az ötletes újítás azt a célt szolgálta, hogy az Alföld Áruházban esztétikus vásárlási körülményeket teremtsenek, s a nyolc éve működő Alföld se „öregedjen” meg... N. B*.
