Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 26. TUDOMÁNY - TECHNIKA Számítógép a kórházban A különbségek okai A számítógépek egyre jobban mindennapi eszközökké válnak az élet minden területén, így az orvostudományban is. A számítógépek első orvosi felihasználására 1957-ben, az USA Michigan Egyetemén történtek az első kísérleték: az 1954-ben bevezetett Salk-féle gyermekbénulás elleni védőoltás több millió emberre vonatkozó adatait dolgozták fel, amelyek kiértékelése gép nélkül kilátástalan volt. Később, ugyancsak az USA-ban, a szívinfarktust megelőző négy gyógyszer hatásának számítógépes elemzését végezték el. Igen alkalmasak a számítógépek a betegségek felismerésére és egymástól való elkülönítésére is: az első orvosi alkalmazások egyike a „bajmegállapító” komputer volt. A diagnosztika gépesítését több tényező is elősegíti. A becslések szerint mintegy 2000 betegséget ismer az orvostudomány, a tünetek száma azonban ennél jóval kisebb, hiszen a betegségek azonos tünetek különböző kombinációinak tekinthetők. Az egyes kórformák tüneteit tehát egy komputer memóriaegysége képes elraktározni (egy 25,4 cm átmérőjű magnószalagtekercsen több mint 5 millió infonmációegység helyezhető el). A diagnózishoz szükséges adatok is könnyen lefordíthatok a gép nyelvére, a kettes számrendszerre. A számítógép nemcsak „kikérdezi” a betegét, hanem meg is vizsgálja, méghozzá gyorsan és igen alaposan. Bár ma még nem tud minden vizsgálatot elvégezni, de egyre többre képes, és ezért egyes vizsgálatokat a modern kórházakban teljesen a számítógépekre bíznak. Az egyszerű összehasonlító kiértékeléseknél azonban a komputer jóval többet is tud, ha meg• Csehszlovákiában, a brnói Traumatológiai Kutató Intézetben számítógép (M 6000) raktározza a betegek életműködésére (vérnyomás, EKG, hőmérséklet stb.) vonatkozó adatokat. tanítják rá, képes pl. a fehérvérsejteket megszámolni és osztályozni. Ez a nagy figyelmet igénylő, fárasztó és időigényes munka eddig orvosi feladat volt, az USA-ban pl. évi 200 millió dollárba került az erre fordított munkabér. Ma az USA-ban legtöbb kórházban számítógép „tapogatja le” a vérleletet. Ma már számos más orvosi területen is hasznos segédeszközzé váltak a kisebb-nagyobb teljesítményű számítógépek a gyógyító munkában. Fehér ételek” futószalagon 99 A tej- és tejtermékek ősidők óta alapvető élelmiszernek számítanak a mongol nép körében. Sőt, még szentként tisztelték is őket. A „cagan ide” — a fehér étel — vendégnek felszolgált, hagyományos mongol eledel a vendég iráiít tanúsított tisztelet jelé. Ezt naponta sok ezer embernek kínálja az ulánbátori tejgyár. Termékeinek választéka változatos: tej, kefir, túró, fagylalt, teavaj, tejföl, sajt, nemzeti tejtermékek, például a „bjászlág” (mongol sajt), az „árul” (szárított túró), az „urum” (tejszínhab). Nemrég helyeztek üzembe egy napi 20 tonna kapacitású tejpor- gyáftó üzemet. Olyan újdonságok is..megjelenjek* rpit\t a ^műanyag pohárba csomagolt tejföl', a papírcsomagban árult pasztőrözött tej. A munkások teljes mértékben elsajátították az új technológiát, a futószalag szabályos ütemben működik ... Globális meteorológia Már a múlt század közepén érlelődni kezdett a gondolat, hogy az időjárás előrejelzése nem oldható meg másként, mint nemzetközileg szervezett megfigyelőhálózat és gyors információcsere útján. Az első nemzetközi meteorológiai konferenciát 1853 augusztusában össze is hívták Brüsszelben. A konferencián 10 ország képviselője foglalkozott a tengeri hajózás biztonságának a kérdésével, különös tekintettel az egységes meteorológiai megfigyelésekre. Történtek is kezdeti lépések, de a nemzetközi együttműködés az első világháború alatt megszakadt. A két világháború között azonban a technika hatalmas fejlődése, különösen a rádió és a repülés elterjedése forradalmat jelentett a meteorológiában is. A megfigyelőhálózat folyamatos bővülése, az egyre tökéletesedő adatcsere, és nem utolsósorban az elméleti, dinamikus meteorológiai kutatások _jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy minél pontosabban mégismerjük a légkörben lezajló fizikai folyamatokat. A nemzetközi együttműködés igazi fellendülése azonban a második világháború után kezdődött. 1951-ben jött létre a Meteorológiai Világszervezet, amely az ENSZ keretébe tartozik. Évtizedünkben 8500 időjárási • Svájcban készült mozgó földi vevőállomás a Meteosat műhold jelzéseinek a vételére. Afrikában helyezik üzembe. megfigyelőállomás, 5500 kereskedelmi hajó, az óceánokon rögzített helyen lehorgonyzóit időjárási hajók, repülőgépek és meteorológiai műholdak működnek teljesen összehangolt globális rendszerben. Ezeken felül komoly erőfeszítések történnek újabb megfigyelési eszközök, pl. úszó bóják, automatikus mérőállomások és az eddigieknél is tökéletesebb műholdak bevonására a megfigyelő rendszerbe. A jelenleg működő megfigyelőhálózat naponként mintegy 100 000 mérési adatot szolgáltat az időjárás talajközi állapotáról és kb. 11 000 adatot a légkör magasabb rétegeiről. Ez a hálózat azonban jórészt csak a szárazföldünk sűrűn lakott részein működik. Igen hiányosak a megfigyelések a földnek mintegy 70 százalékát borító óceánokon, a sarkvidékeken és a szárazföldek egyes területein (sivatagok, fejlődő országok). Éppen ezért a műholdak jelentősége az, hogy közel poláris pályán keringve szinte az egész Föld időjárását megfigyelik és erről adatokat továbbítanak a földi vevőállomásokra. Az 1972-es Minisztertanácsi határozat közép- és hosszú távon meghatározta a magvar szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének irányát. A népgazdasági igények növekedésével, a gazdaságosabb termékelőállítás követelményeivel számolva, a határozat ebben az ágazatban is a nagyüzemi szakosodás tervszerű végrehajtását jelölte meg követendő útnak. Mezőgazdasági nagyüzemeink vezetői felismerték, hogy a nagy költséggel felépített tehenészeti telepeken gazdaságosan csak akkor lehet tejet termelni, ha olyan szarvasmarhaállományt tartunk, amelynek tehenenkénti tejtermelése a négyezer kilogrammot meghaladja. Ilyen — viszonylag magas — termelési eredményt a meglevő magyartarka-állomá- nyokkal csak igen hosszú, céltudatos, szelekciós munkával lehetne elérni. Az idő sürgetett, s mivel ma a világ legjobb tejtermelő fajtájának a holstein-frizt jegyzik, ezért tenyésztőink figyelme e fajta meghonosítására terelődött, és megkezdődtek a keresztezések a magyar tarkával. Az eredmények önmagukért beszélnek, a genetikai kalkulációk és az adatok alátámasztják, hogy a döntés helyes volt, amikor az említett fajtát választották. Megyénkben már 55 mezőgazdasági nagyüzem foglalkozik holstein- friz keresztezéssel. Néhány figyelmeztető jel azonban e munka sikeréhez fűződő alapfeltételek megteremtésére és fokozott felelősségre int bennünket. Sajnos, nagyüzemeink tejtermelésében igen nagy szóródás mutatkozik. Ugyanis vannak olyan gazdaságaink, ahol a tejtermelés az 5 ezer kilogrammot is meghaladja tehenenként, de sajnos, több olyan üzem van, ahol csak 3 ezer kilogramm körüli tejtermelés je- * lentkezik, ugyanolyan képességű állománynál. Megjegyzem, a számok azt mutatják, hogy az állami gazdaságoknál 1975 és 1978 között az egy tehénre jutó tejtermelés 1133 kilogrammal, a termelőszövetkezeteknél 954 kilogrammal növekedett. Az állami gazdaságoknál ugyanis a fajtaválasztás első lépcsője gyakorlatilag befejeződött, míg a termelőszövetkezeteknél az állomány csak 30 százaléka intenzív tejtermelő. Az előbbiekben utaltam néhány gondra, közülük elsőként a tartási. takarmányozási követelmények gyökeres javítását érdemes kiemelni, ez a követelmény korszerű szakismereteket, szilárd munkafegyelmet, a fizikai és a szellemi dolgozók tevékenységének felelősségteljes összhangját, kedvező állategészségügyi helyzetet feltételez. Az állomány genetikai képessége tehát csak gazdag ígéret, ami a lelkiismeretes munkát végzők kezében válhat valósággá, de hiú ábránd és sikertelenség a sorsa, ha azt a gondatlanság nem engedi érvényesülni. Ä tejtermelés gyorsabb ütemű emelkedése érdekében helyes, ha a gazdaság irányító szakemberei bátrabban alkalmazzák a diffe- rer.ciál-szelekciós eljárást, amelynek alapja, hogy minden tenyésztésre alkalmas üszőt leelletnek, és a szelekciót az egyedek termelése alapján végzik. Az eddigieket summázva megállapítható, hogy megyénk mező- gazdasági nagyüzemeiben számottevően nőtt a tejtermelés a szakosított tehenészetekben, a hols- tein-friz fajta felhasználásával, de sok még a tartalék. Ha azokat is jobban kiaknázzuk, akkor megyénk nemcsak kertészeti termeléséről lesz híres, hanem az állati termék előállításáról is. Megvan a lehetőség arra, hogy azok a gazdaságok is felzárkózzanak a jobbak közé, ahol még a keresztezések ellenére is viszonylag alacsony a tejhozam. Gráczia József a megyei Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség csoportvezetője A bautzeni ferde torony Ferde tornyok — ha nem is vetélkednek a pisai hírével — az NDK- ban több helyütt akadnak. Ilyen például a Drezda megyei Bautzen- ben 1490 és 1492 között épült birodalmi torony, amelynek 1 méter 40 centiméteres elhajlása az idők múltával fokozódott. Az elmúlt években a torony fundamentumában végrehajtott különböző eljárásokkal sikerüli a dőlést megakadályozni. így a bautzeni ferde torony már nem ferdül tovább, s még sok-sok éven át a turisták kedves célpontja maradhat. — Néhány héttel ezelőtt huszonhét kislány szerezte meg a cipőfelsőrész-készítő szakmunkásbizonyítványt — mondta Szatmári Péter, az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárának főmérnöke. — Közülük négyen — jórészt azért, mert vidékiek voltak — nem nálunk vállaltak munkát. A tmk- ban három fiú lépett be a szakmunkások táborába, közülük két vidéki nem maradt itt. A huszonhárom ifjú szakmunkás már szorgalmasan dolgozik, s jórészük hamarosan ismét a tanuláshoz lát. Augusztus elején ugyanis négy hétig tartó tanfolyamót indítunk a fiatalok részére, ahol egy angol intenzív munkamódszert tanít meg velük a Bőr és Műbőr Kutató Intézet szakembere. Ezt követően majd széretnénk egy külön ifjúsági szalagot létrehozni.' A szakmunkásképzés különben igen kedvezően alakul a korábbi évekhez viszonyítva. Az idén huszonheten végeztek, jövőre tizenhatan szerzik meg a szakmunkásbizonyítványt. 198Í-ben pedig huszonnégyen. Szeptemberben harminc elsőéves kezdi meg a tanulást. A rövid tájékoztató után tett üzemi körúton két újdonsült szakmunkással beszélgettünk. Az egyik régi ismerős, Kiss Katalin, a Szakma Kiváló Tanulója verseny megyei első helyezettje volt a tavaszon. Néhány percre leállítja gyorsan pergő varrógépét. — Azt nem mondom, hogy kár volt elmenni Szigetvárra az orszá, gos döntőre — emlékezik kissé keserűen a nagy eseményre. — Fekete Ildivel — aki a megyei döntőn mögöttem a második lett — nagyon elégedetlenül jöttünk haza. Ügy éreztük, hogy sikerült minden feladatot megoldani, mégsem tudtunk jelentős eredményt elérni. Persze — teszi hozzá kissé vidámabban — ez már a múlté és nem is vagyunk elkeseredve azért, mert nem sikerült a többieknél előbb megkapni a szakmunkásbizonyítványt. Június 25-én kitűnő eredménnyel vizsgáztunk Ildivel együtt. Augusztusban én is részt veszek az új munkamódszert oktató tanfolyamon, majd szeptemberben a szakmunkások középiskolájában tanulok tovább. Később a tmk-műhelyben nyurga fiatalemberrel váltunk néhány szót. A három most végzett mechanikai műszerész közül ö maradt egyedül a gyárban. — Bugyi Károly vagyok mutatkozik be kissé meglepődve. — Kömpöcről kerültem három évvel ezelőtt Félegyházára, és nem is vágyom el innen — teszi hozzá gyorsan. Már kisfiú koromban nagyon érdekeltek a varrógépek és más szerkezetek, s amikor az általános iskolában tudomást szereztem a tanulási lehetőségről, habozás nélkül jelentkeztem. Nem is bántam meg. A szakmunkás- képző intézet kollégiumában kap• Kiss készítő szakmunkás. Katalin cipőfelsőrész• Bugyi Károly mechanikai műszerész varrógépet javít. tam helyet, és szívesen gondolok az ott eltöltött három évre. Sajnos — teszi hozzá — a szakmun- kásbizonyítvány megszerzése után megszűnt a kollégiumi élet. — Most hol lakik? — Albérletben — Jászszentlász- lón, Kömpöcről ugyanis nem tudnék naponta bejárni. — Nem talál itt a városban helyet? — Azt éppen találtam volna, ha akarok, az utazgatásnak más oka van. A műhelyben Fricska Imre műszerész a patronálóm és ő Jászszentlászlón lakik. Ott szerzett nekém a lakása közelében egy ismerős néninél nagyon jő helyet. Jelentkeztem ugyanis a Híradástechnikai Gépészeti Szakközépiskolába és miután már szak; munkás vagyok, augusztus 31-én különbözeti vizsgát kell tennem, így azután négy év helyett három év alatt szerzem meg az új végzetséget. Fricslcg Imre segj(t A felkészülésben, igen képzett ember, négy szakmája van. Azért is költöztem Jászszentlászlóra, hogy minél több időt tudjunk együtt tanulni. — Hogyan telpek a szakmunkás élet első napjai ? — Már belekóstoltam alaposan a munkába. Július 9-én kezdtem, akkor, amikor a termelés leállt. Két hét alatt kellett kijavítani, karbantartani a gyár gépparkját. Nem volt kis feladat, de úgy érzem, én is hozzájárultam ahhoz, hogy rendben megkezdődhetett a termelés. O. L. S zülőfalujával álmodott a férfi... A folyóparton ment. Ott, ahol öblöt vet a part. Nagy-nagy nyugalom áradt el. Sehol egy lélek. A parttal párhuzamosan, kissé odébb a falu, de az is mintha kihalt volna. „Hát ez meg hogy lehet — lepődött meg a férfi —, sehol senki?” Követ dobott a vízbe. De ez még csak nem is csobbant. Még egyet, egy nagyot dobott utána. Ez is hang nélkül süllyedt el. A férfit rettegés fogta el. „Valami történt” — gondolta. És felriadt. És ezután már nem is tudott elaludni. A falujára gondolt... Szürke faházak, a poros utca, csalán a kerítés tövében, a gerendafalaknál ka- pirgáló tyúkok, nyeklett szénaszárítók... A falun túl, ameddig a szem ellát, a sztyeppe. Nyugat felé az alkony fénye izzik az égen. Meg még az apró kis tavacskák; esténként álma a színük, mint a higany és tükröződve bennük izzik az alkony fénye. De jó is „ott ülni a partjukon és gondolkozni... A csenddel valami aggódó gyengéd érzés lapja be magát az ember leikébe. Szomorkás, de ugyanakkor mintha egy hang susogna a füledben: Maradj, maradj még, barátom. Messze ménes nyargal az éjszakai legeltetésre: porfelhőt vernek fel a lovak, amely megül a levegőben. És megint elárad a csend. Micsoda csönd tud itt lenni, a Földön. Kihunynak az alkony fényei. Mintha egyes-egyedül lennél a Földön. Nem vagy magányos, nem ijeszt az egyedüllét... de azért valami csak összeszorítja a 6zíved. A férfi megpróbált elaludni, de nem tudott. Óvatosan, nehogy felkeltse a feleségét, felkelt, belebújt a pizsamájába, átment a szomszéd szobába, felikapcsolta a villanyt és odaült az asztalhoz. — A fene egye meg — suttogta maga elé. — Hogy mi ez?... ötven évvel ezelőtt született Vaszilij Suksin, a szovjet próza új hullámának egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb tagja. Regények, elbeszélések mellett filmeket alkotott, forgatókönyvíró, színész és rendező. Nagy sikerrel játszották nálunk műveit. Közülük a Vörös kányafa c. filmjét. Műveiben a mai szovjet élet, a szibériai világ, a maga valóságában felvázolva tárul fel. Legendás alakjáról — sajnos — csak múlt időben beszélhetünk: ötvenedik születésnapját nem érte meg. VASZILIJ SUKSIN Talun öregszem? Mintha búcsúz- kodnék. Rettenetesen szomorú volt, szinte kicsordultak a könnyei, úgy sajnálkozott. Mintha misem változott volha azóta, hogy ott ült a tenyérnyi tavacskák partján. „Barátocskám, Ivan Szemjono- vics! — írta. — Üdvözöllek! Ir- hatnékom támadt neked. A falunkról álmodtam és elfogott a keserűség. Itt ücsörgők az éjszaka kellős közepén és írok, mint Balzac. Eszembe jutott, ahogy elvégeztük az egyetemet. Emlékszel? Diplomaosztás után hazamentünk. Utoljára otthon, mielőtt munkába állnánk. Kiöltöztünk, mint... mint a fene tudja ki. Rajtam a külföldi fehér ing volt, te meg matróztrikót kerítettél valahonnét. A két jam- pec, ahogy ott megy az utcán. Aratási időben. Arra szekerezett Minyka Dokucsaev, megálltunk, köszöntünk egymásnak. Olyan maszatos volt, hogy csak a szeme fehérje látszott ki; az aratógép láncát vitte szögecseltetni a kovácshoz. Rágyújtottunk. Nem tfalt miről beszélgetnünk. Valami idegenség ereszkedett közénk. Ott feszengtünk egy ideig, aztán ő ment a dolgára, mi meg elindultunk a határba, hogy elbúcsúzzunk azoktól a helyektől, ahol szénát gereblyéztünk, boglyát raktunk, őriztük a teheneket, bo- ronáltunk. Még most is röstel- lem magam, ha eszembe jut Minyka. Hogy mire öltöztünk úgy ki? Az embereknek a körmére ég a dolog, mi meg mint a szarospista... De akkor — ez az, így kell ezt! Hisz búcsúztunk, vagy mi! Nálam egy üveg fehér bor, nálad egy üveg aszú. Ugyanabból a pohárból ittunk. A mezsgyénél ültünk le, ott ittunk a nyírfák alatt. Aztán gyerünk hetvenkedni, hogy hű de belevaló fiúk vagyunk. Elvégeztük az egyetemet. Valami hülye verset szavaltam, te meg kézen- álltál. Aztán a mellemet döngettem és ordítoztam: — Gondold csak meg, ki volt, mi volt az apád, meg az enyim is! Mi meg mérnökök vagyunk. Még ittunk. Es megint hetvenkedtünk. De mennyire, Istenem! Dagasztotta mellünket, hogy mi szerezi' ... elsőként diplomát a faluból. Még táncoltunk is, meg énekeltünk. A rozs meg ott állt lábon az orrunk előtt. Az üres üveget is beledobtam és emlékszem, még arra is gondoltam, hogy csillog majd a tarlón, ha erre jön az aratógép, és valaki, talán éppen Minyka, majd ezt mondja: — Itt ivott valaki. Aztán aludtunk. Már esteledett, amikor felébredtünk. A külföldi ingem gombócba volt gyűrődve. Fájt a fejem és rös- teltem magam. Hát üvöltöttünk egy sort, összehordtunk hetet- havat. Nem néztél a szemembe, de nekem sem akaródzott a tiédbe nézni. Nagyon jól emlékszem az egészre ...” — Kolja! — No. — Mi van veled? — Semmi... Aludj! — Azt hittem, elmentél valahová. — Aludj csak! ...... Felébredt a feleségem. J óltáplált, kövér — uram bocsá' —, bűzlik, mint egy drogéria. Hát így állunk, Ványa. Valahogy olyan szomorú vagyok mostanában. Talán nem is volt akkor minek örülnünk? És azóta is elmúlt már... hányat is írunk most? Tizennyolc év. Észre sem vettem. Évről évre hízom. Az asszonyra teszek megjegyzést, közben, se keresztbe, se hosszába nem férek be az ajtón. Hisz tudod: üdülők, szanatóriumok. Arra még nem volt időm, hogy az életnek örüljek. Nőnek a gyerekek, de nem sok örömöm telik bennük. Nagyon okosak, állandóan csak kritizálnak. De azt hiszem, mi jobbak voltunk. Lehet, hogy ez már az öregedéstől van? Hát te, hogy vagy? Néha igazán írhatnál. Amíg nem jön az infarktus. Egyszer összejöhetnénk. Beszélgetnénk, hogy mi volt régen. Hisz lenne miről. KüKét levél A legifjabb szakmunkások
