Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 22. Talajminta ötvenezer hektárról A mezőgazdasági termelésben — épp úgy, mint más nép- gazdasági ágazatokban — nagyon fontos az anyagok és aa eszközök minél hatékonyabb felhasználása. Többek között a műtrágyák ésszerű, a szükségletnek megfelelő gazdaságos adagolása. Csak a talajvizsgálatokon alapuló tápanyag-gazdálkodás általánossá tételével lehetett ezt megvalósítani. Az ésszerű tápanyag-gazdálkodás szervezeti keretei — talajmintavétel, vizsgálat, szaktanácsadás — megyénkben az elmúlt másfél esztendő során kialakultak, s a termelő üzemek folyamatosan kapcsolódnak ebbe a fontos munkába, illetve ismerik fel jelentőségét. Kecskeméten felépült és már üzemszerűen dolgozik a megyei növényvédő és agrokémiai állomás laboratóriuma, amely jól felkészült az igények kielégítésére. A talajmintavétel csúcsa az aratással egyidőben érKezett el. Ötvenegy termelőszövetkezetben és állami gazdaságban több mint 50 ezer hektárról kell szakszerűen mintákat szerezni, 3—4 hét alatt. A cél az, hogy a talaj tápanyag- tartalmát megállapítsák. Ezzel a gazdaságok olvan ismeretekhez jutnak, amelyekkel meg tudják állapítani, hogy az őszi, illetve a tavaszi vetésekhez mennyi szerves, illetve műtrágyát használjanak (el ahhoz, hogy az általuk termesztett növények megfelelő termést hozzanak. Az üzemek szakemberei ezt Igyekeznek szakszerűen végezni, vagyis nagy felelősséggel gyűjtik m mintákat. A mintavételt most már szerencsére gépek is segítik. Több üzem már rendelkezik erre ■lkalmas eszközzel, amely megkönnyíti nagy szántóterületeiken •zt a fontos munkát A megyei állami gazdaságok szakszolgálati állomása, a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés, az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet, valamint a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás tulajdonában 8 mintvevő gép van. amelyek a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek rendelkezésére állnak. További gépek beszerzésére is lehetőség lesz előreláthatólag már a napokban az AGROTRÖSZT segítségével. A talaj vizsgálatát követő lépés az ésszerű tápanyag-utánpótlás kidolgozása. A szükséges műtrágyaadagok kiszámításában, valamint a talajerőpótlási technológia kialakításában a termelési rendszereken kívül segítséget kapnak az üzemek az agrokémiai szaktanácsadó bázisoktól is. Ebben a munkában tevékeny részt vállal a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomáson kívül az állami gazdaságok szakszolgálati állomása, a Bácskai és Dunamel- léki Termel Sszövetkezetek Területi Szövetségének szolgáltató egysége is. A jelenleg folyó munkák tehát már az 1979-es őszi, valamint az 1980-as tavaszi feladatok előkészítését. megalapozását szolgálják, más szóval meghatározóak a következő gazdasági esztendőre. A siker érdekében minden szakember a maga területén pontosan kell. hogy végezze a munkáját, szervezetten és gyorsan, hogy hatékonyabbá váljék a gazdálkodás. Pollák István, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás főmérnöke • A Bács-Kiskun megyei Növényvédelmi es Agrokémiai Állomás nemrég elkészült, jól felszerelt laboratóriumában történnek a talaj- vizsgálatok. (Straszer András felvételei.) • 9 Gép összesíti az analízis eredményeit. • Lánganalizátorral állapítják meg a talaj mikroelem-tartalmát. MEGYÉNK TÁJAI 9 Sül a csirke a nyárson. • Kezdődik az ebéd. (Archív felvételek a 30-as évekből.) Bugac írta: Szalayné Bodócs Éva Kétórás pusztai kocsizás után érkezett meg a társaság a bugac- monostori állomás melletti fenyvesbe, ahol 600 személyt befogadó, a legnagyobb melegben is hűvös, nádborítású kiránduiószín- ben, mezei virágokkal feldíszített asztalok várták a vendégeket. A cigányzene a Rákóczi-indulóval köszöntötte az érkezőket. Üjabb ámulatba estek, amikor a szín mellett meglátták a faparázson sülő, több mint száz nyársonsült csirkét. A csirkék rizsesgombával, csirkemájjal voltak töltve. Ilyet még sohasem láttak! Mindenki sietett fényképezni. Amikor asztalhoz ültek, pirospettyes ruhájú lányok egyszerre indultak meg a csirkeaprólékos levesestálakkal. Őszinte nagy tapssal fogadták őket, A nyársonsült csirke és túrósrétes után a város • szikrai szőlészetének legjobb boraival koccintottak. Ebéd után az erre a célra jól előkészített, ledöngölt téren járták a szilaj csárdást, a férfi vendégek a pettyes ruhás lányokkal, a hölgyvendégek pedig a pásztorokkal. Móricz Zsigmondnak olyan kedve kerekedett, hogy az asztal tetején járta a táncot! Délután 5 órára a pásztorok a vendégek szeme láttára megfőzték a bográcsokban a nagyszerű marhapörköltet. Mindenkinek magónak kellett a tiszta tányérral a bográcshoz járulni, a pásztorok porcióztak. (Ez volt Magyarországon az első önkiszolgáló!), fél hatkor újra felcsendült a Rákó- czi-induló, jelezve, hogy vége az álomszép kirándulásnak, gyalog gosan vonultak a fenyvesben körülbelül 150 méterre levő állomásra, ahol már várta őket a különvonat. A megyei levéltárban ma is megtalálhatók a bugaci vendégkönyv bejegyzései: Móricz Zsigmond: „Áldásommal fejezzük be a bugaci régi világ mesés korát. Jöjjön a még ragyogóbb magyar jövő! Móricz Zsigmond és leánya, Móricz Virág.” Móricz Virág: „Gyönyörű szép volt minden! Nagyszerűen éreztem magam, máskor is hívjanak meg bennünket!” Gutthardt Tódor, az IBUSZ vezérigazgatója: „Kevés ilyen szépet láttam, mint ez a fenséges puszta. Bugac és a gyümölcs Kecskemétnek az a két tényezője, amire idegenforgalmi szempontból mindig számítani lehet.” Incze Sándor: „Tartsák meg jószokásuknak ezt a tehetséges megrendezést, akkor nagy jövője van Bugacriak, a kecskeméti idegenforgalomnak.” Érdekes, hogy a vendégek közül többen már ekkor javasolták, hogy Bugac legyen védett nemzeti park, — ez csak a felszabadulás után, az utóbbi években valósult meg. Vasárnap a budapesti nagylapokban 14 áradozó cikk jelent meg: Magyarország új és csodálatosan szép idegenforgalmi látvánnyal gazdagodott. A vasárnapi képes mellékleteket a bugaci fényképek uralták. Hat bécsi lapban jelent meg lelkes, csodálattal teli cikk a sajtóbemutatóról. A Neue Zürichher Zeitung, a legnagyobb svájci világlap oldal- számra közölte a szebbnél szebb bugaci felvételeket. Két hét sem telt el. amikor már megérkeztek a nagy létszámú svájci csoportok Bugacra. Egy hét múlva svédek, angolok jöttek. A bemutatkozás kitűnően sikerült, mindenben bevált a rendezők részletesen kidolgozott terve. A következő évben indult meg az igazi nagy idegenforgalom, naponta 200—400-as csoportokban jöttek hollandok, angolok, svájciak, svédek, franciák, németek, olaszok, belgák és kisebb csoportokban amerikaiak. 1935 őszén Bársony Oszkár, az Idegenforgalmi Tanács elnöke hivatalosan is bejelentette, hogy Kecskemét, illetve Bugac az ország idegenforgalmában az első helyen áll. Sikerének titkához tartozott a nagyvonalú, mégis legapróbb részletekig kidolgozott rendezés. " Előfordult. hogy különböző nemzetek csoportjaiból tevődtek össze a vendégek. Ebéd előtt mindig annak a nemzetnek a himnuszát játszották, ahonnan a vendégek érkeztek. Ilyenkor minden vendég állva hallgatta végig a másik ország himnuszát. Minden csoportnak biztosítottak a rendezők tolmácsot, azonkívül, hogy a budapesti idegenvezető mindenkor beszélte a vendégek nyelvét. (Folytatjuk) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Csalók, sikkasztok Félegyházán Májusban kezdte és július közepén fejezte be annak az ügynek a tárgyalását a Kecskeméti Megyei Bíróság, amelynek tizenhárom vádlottja közül nyolc a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezetnek — a károsultnak — volt a tagja. A többiek ezekkel összejátszva, vagy orgazdaként kerültek a különösen nagy kárt okozó csalások, sikkasztások miatt bíróság elé. A bíróság nem azért tárgyalta ilyen, viszonylag hosszú ideig az ügyet, mintha annak megítélése jogilag különösen bonyolult, ösz- szetett lett volna. Az időt főleg az vitte el, hogy tételesen megvizsgálják, a tárgyalás során tisztázzák a blokkok, bélyegzők, az alkatrészek „származását”, s ezenkívül azt, hogy melyik tételben kit terhel a felelősség. Nem volt könnyű munka, hiszen 1970-től 1978 októberéig folytatták a bűncselekményeket a most elítélt emberek. Alaposan megszaporodtak tehát a hamis számlák, s meglehetősen összekuszálödtak az érdekviszonyok is. Az úgy meglehetősen sablonos. Éppen ezért érthetetlen, hogy a szövetkezet belső ellenőrzése miért nem tudta nyolc év alatt sem leleplezni ezeket a manipuláló embereket. Mit csináltak? Szabó László (Kiskunfélegyháza, Petőfi tér 6.) a szövetkezet anyagbeszerzője volt. Bajáki Ferenc (Kiskunfélegyháza, Héderi Antal u. 29.) az úgynevezett belső raktárban dolgozott, ahol a villamossági anyagokat, az épületgépészeti anyagokat, a víz- és gázszereléshez szükséges alkatrészeket, tö- mítőket tartották. Bajáki Ferenc mellett a raktárban dolgozott Cseh János (Kiskunfélegyháza, Lugas utca 2.), 1977-ben László Károly (Kiskunfélegyháza. Attila utca 50.), majd Drozdik László (Kiskunfélegyháza, Platán utca 10.), mint raktári kiadók. Farkas Imréné (Kiskunfélegyháza, Molnár Béla utca 22.) egy elkülönített raktárt kezelt, amelyben fogyóeszközöket tartottak. » A több millió forint értékű anyagot tároló és forgalmazó raktárban többlet keletkezett, részben mérési hibákból, vagy számelírásból — tehát nem szándékosan — .részben pedig azáltal, hogy az említett anyagbeszerző és raktári dolgozók fiktív bizonylatokat készítettek, kevesebbet adtak ki, mint amennyi a papíron szerepelt, a visszahozott — fel nem használt — anyagot pedig nem vételezték be. Nos. Szabó László később ezekről a többletekről fiktív bizonylatot készített és a raktárosok tudtával ezek árát felvette a szövetkezet pénztáránál. A hasznot mindig elosztották. Az osztozkodás során Szabó azt állította társainak, hogy neki a blokkokért és egyéb bizonylatokért fizetnie kellett, s ezért őt nagyobb hányad illeti meg a „nyereségből”. A valóságban azonban Szabó László egy blokktömbdt vásárolt, ■majd annak a lapjait különböző boltokban megszerzett bélyegzőkkel látta el. Az is gyakorlatához tartozott, hogy a szaküzletekben eldobott és a padlón heverő, már elhasznált blokkokat összeszedte, kiradírozta és újból kitöltötte — a neki megfelelő összeggel. Szabó László — noha büntetlen előéletű — úgy dolgozott, mint akinek óriási gyakorlata van a csalásokban. Megszerezte és használta például a Kiskunmajsa és Vidéke ÁFÉSZ műszaki boltjának a bélyegzőjét, a budapesti VASEDÉNY boltokét, a Szerelvényértékesítő Vállalatét, az Alföldi TÜZÉP kecskeméti mintaboltjának a bélyegzőjét. a Budai Építőipari Szövetkezetét stb. Ezekkel esetenként üres papírokat is lebélyegzett, amelyeket későbbi elszámolásainál felhasznált. A belső raktárban keletkezett többletekkel kapcsolatos bűncselekményeket minden esetben Szabó László és Bajáki Ferenc követték el oly módon, hogy a cselekményekben részt vettek az említett raktári dolgozók is. Az említett időszakban, vagyis 1970 októbere és 1978 szeptember között összesen 353 alkalommal követtek el bűncselekményt. Amint már szó volt róla, nyolcán a szövetkezet dolgozói, tagjai voltak. A felsoroltakon kívül ide tartozott még Szólya László és Szólya Imre is. Az előbbi mint a szövetkezet gépkocsivezetője, természetesen járta az országot, saját tőkével rendelkezett, s ha valahol talált keresett, vagy ritkán kapható árut. megvette éa itthon — mármint a megyében — magas haszonnal tovább adta. A haszonszerzésben társra akadt: Buday Józsefben és Fodor Gyulában, akik budapesti lakosok voltak és az Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalatnál dolgoztak. Akadt azonban társa Kecskeméten is: Berényi János, a VIDIA 4.1. számú kecskeméti boltjának helyettes vezetője, aki egy hidrofort és egy csaptelepet játszott Szólya kezére — természetesen haszonnal. Az ügy vádlottjai kis híján 700 ezer forint összegben követtek el bűncselekményt, amelynek kis i'észe megtérült. A megyei bíróság megfelelően „értékelte” a sok évi fáradozást és Szabó Lászlót jelentős kárt okozó, társtettesként. folytatólagosan és bűn- szövetségben, üzletszerűen elkövetett csalás, 173 rendbeli magánokirat-hamisítás és orgazdaság miatt halmazati büntetésként négyévi börtönre ítélte, további négy évre eltiltotta a közügyektől, ötvenezer forint vagyonelkobzást mondott ki ellene, ugyanakkor kötelezte az általa okozott kár megtérítésére. Bajáki Ferenc büntetése ugyancsak négy év börtön, négy év közügyektől eltiltás és húszezer forint vagyonelkobzás. Szólya László kétévi börtönt kapott, negyvenezer forint vagyonelkobzásra ítélték és két évre eltiltották a közügyektől, s 36 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezték. A többiek hosszabb-rövidebb tartalmú szabadságvesztés büntetést. meghatározott összegű vagyonelkobzást kaptak. Szólya Lászlótól elkobozta a bíróság a nála megtalált különféle — bűn- cselekmények útján hozzájutott — műszaki cikkeket, csempéket, szerelvényeket. összesen több, mint 120 ezer forint értékben. Kötelezte a büntetőtanács az ügy vádlottjait, hogy a károkozás arányában fizessék meg a bíró. Y által megállapított összegeket szövetkezetnek. Ugyanakkor megfelelő arányban — kötelezte őket a bűnügyi költségek viselésére is. Az ítélet csak részben jogerős. Több vádlottnál a védő fellebbezett enyhítésért, illetve az ügyész a büntetés súlyosbítását kérte. G. S. FENYŐCSEMETÉK 9 A gondos ápolás eredményeként szépen fejlődnek a fenyőcsemeték a Gemenc! Állami Erdő- és Vadgazdaság crsekcsanádi kerületében. A ma még aprócska növényeket erdőtelepítés céljaira nevelik a faiskolában. I
