Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-30 / 151. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1979. jú­nius 29-én Kádár Jánosnak, a Köz­ponti Bizottság első titkárának el­nökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitat­ta és elfogadta az időszerű nem­zetközi kérdésekről szóló tájékoz­tatót, az 1979. évi népgazdasági terv eddigi végrehajtásának ta­pasztalatait összegező jelentést, és a párt soronkövetkező kongresz- szusának összehívására vonatkozó előterjesztést. XXXIV. évf. 151. szám Ára: 1,20 forint 1979. június 30. szombat Az ulesro1 közlemény jelenik , ________________’ meg. (MTI) AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA JOBB SZERVEZÉS, MAGASABB SZAKMAI SZÍNVONAL Tanácskozás a gépesítésről A mezőgazdasági termelésben jegyre jelentősebbé válik a gépesítés. A termelési folyamatok korszerű, mechanikai hát­tér nélkül nem valósíthatók meg. A munkáskezek folyamatos csökkenése miatt a mezőgazdaság egyre nagyobb gondban van, hiszen a népgazdasági igények mindinkább növekednek, és a feladatokat csak nagy teljesítményű, termelékeny üzem­biztos eszközökkel tudja teljesíteni. Sajnos, az utóbbi évek­ben a gépek üzemeltetési költsége rohamosan emelkedett, amelyet a termésátlagok növelésével nem tudtak ellensú­lyozni. A téma rendkívüli fontosságá­ra való tekintettel a Kiskunsági Mezőgazdaság Szövetkezetek Te­rületi Szövetségének termelésszer­vezési bizottsága elemezte a me­zőgazdasági nagyüzemek műsza­ki-technikai bázisának jelenlegi helyzetét, s ebből fakadóan utalt a gondokra, feladatokra. A bi­zottság jelentését tegnap kibőví­tett elnökségi ülésen vitatták meg, s á megbeszélésen részt vettek a megyei és a kecskeméti járási pártbizottság képviselői, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa és a for­galmazó vállalat illetékesei. A Tiszaalpáron tartott tanács­kozást, amelyet Pesir István. a szövetség elnöke nyitott meg, il­letve vezetett le, élénk vita jel­lemezte. A mezőgazdasági termelés szer­vezési kérdéseinek vizsgálata so­rán kiderült, hogy a szövetkeze­tek többségénél az üzemen belül a gépesítés helye korántsem tisz­tázódott. Jelenleg a körzet szö­vetkezeteinek 20 százalékában a gépesítés főágazat, 40—40 száza­lékában pedig ágazat, illetve se­gédüzemág. A nagy teljesítményű és értékű berendezések üzembe állításával a gépészek feladata és felelőssége megnövekedett. Az eddigi gyakorlattal ellentétben egy-egy ilyen gép kiesése nem ritkán a termelés biztonságát is veszélyezteti. A váratlan géphi­bák, az elhúzódó javítások, az el­használt berendezések, a költsé­gek indokolatlan emelkedését okozzák. Mindezek hatással van­nak a termelésre. Az az általános vélemény ala­kult ki, hogy a vezetőknek job­ban kézbe kell venni a gépesítés szervezését, törekedniök kell a szakmai színvonal növelésére. A szövetség körzetében 35 mezőgaz­dasági gépészmérnök, negyven gépész üzemmérnök és mintegy hetven technikus dolgozik. Irá­nyításuk alá tartozik ötezer sze­mély, akik a javításban, karban­tartásban és az üzemeltetésben vesznek részt. A rájuk bízott gé­pek, berendezések, járművek ér­téke 2,3 milliárd forint. Ha ezt az eszközértékét a felsőfokú vég­zettségű szakemberek számához viszonyítjuk, akkor .egy szeiméfyre 30 millió forint jut. Nem mindenütt találkozunk olyan felelősséggel, amely nélkü­lözhetetlen, különösen, ha figye­lembe vesszük az előbb említett összeget, hiszen egy-egy ilyen gép, illetve géppark meghatározója az egész gazdaság eredményes te­vékenységének. A vita tanúsága szerint sok gond van az alkatrész-utánpótlás­sal. Egyes gazdaságok ezért kény­telenek alkatrészkészletüket szin­te évről évre emelni, mert más­különben képtelenek javítani gé­peiket. A javítóműhelyek korsze­rűtlenek és kicsik. Szó volt arról, hogy érdemes lenne összefogni egy nagyobb javítóbázis kialakí­tására. A forgalmazó vállalat, az AGROKER gyakran nem rendel­kezik olyan berendezéssel, amire az üzemeknek szükségük van. Többen szóvátették, hogy a kö­zös gazdaságok szakembereinek nagyobb gondot kell fordítani a gépek karbantartására, mert ez­zel jelentősen meg lehet hosszab­bítani élettartamúikat. Sok lehe­tőség van arra, hogy a gépkeze­lők érdekeltségét növeljék, annak érdekében, hogy jobban ügyelje­nek a rájuk bízott berendezések­re. Érdemes kidolgozni az anyagi ösztönzők különböző formáit; sok helyen ezek már nagyon jól be­váltak. Elmondták azt is, hogy a nem­zetközi kooperációban, a gyártás­ban jobban figyelembe kell venni az üzemek igényeit. A Kiskunság­ban például, ahol jelentős a sző­lő- és gyümölcstermesztés, számos speciális gépsorra lenne szükség, amelyekhez nem lehet hozzájutni. Usyanez a gond jelentkezik a rét­es legelőgazdálkodással foglalko­zó mezőgazdasági üzemekben is. Egyéb tennivalóról is szóltak a vitában, többek között a javító- szolgálat megszervezéséről. Az elnökség, valamint a meghí­vott intézmények képviselői az üzemek észrevételeit, a bizottság jelentésében szereplő gondokat továbbítják az illetékesekhez. MEGSZÉPÜL A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA HÁZA „Műhely” és szervezőközpont Szellemi központja lett a me­gye műszaki tudományos értelmi­ségének a kecskeméti Tudomány és Technika Háza. Mindezt nem­csak a ház látogatottságáról ké­szített statisztika mutatja, hanem érzékelhető az egyre jobban ki­bontakozó műhely jellegű tudo­mányos munkából, a kutatási eredmények terjesztésében vég­zett tevékenységből és az oktatás­ban betöltött szerepből. Nézzük a száraz tényeket. Mintegy száz rendezvénnyel tartottak többet ta­valy, mint 1976-ban, s az ötszáz- ötvenegy előadáson, konferencián, kiállításon, tanácskozáson össze­sen nyolcvanötezren vettek részt. Ez azt is jelenti, hogy a Tudo­mány és Technika Házát egy év alatt ötvenezerrel többen keresték fel, mint három esztendővel ez­előtt. Az idén sem áll meg ez a növekedési folyamat, hiszen fél év alatt több mint négyszáz ren­dezvényt bonyolítottak le. Ezek között országos figyelmet keltőek is voltak szép számmal, különö­sen a tizennegyedik műszaki he­tek időszakában. Nagy sikere volt az ekkor meg­rendezett újítók kiállításának, amelyet három és félezren láttak. A műszaki hetek idején a Kecs­keméten tartott ötvenöt rendez­vény sorából kiemelkedett az iparjogvédelmi egyesület előadá­sa, ahol a licenc és fajtavédelem­mel kapcsolatban a vita után ja­vaslat is született: rendeletmódo­sítást kértek a kutatók, amely jobban szolgálja és ösztönzi a feltalálók, újítók munkáját. Az el­ső országos mikrofilm-konferen­cia sikeréről elegendő csupán any- nyit említeni, hogy a rendezők és résztvevők elhatározták: négy­évenként Kecskeméten tartanak hasonló összejövetelt. A ház ad otthont, a MTESZ 23 megyei, tagegyesületének. A hu- Bzonharmadik éppen a napokban alakult, s a biológiáival foglalko­zó szakembereknek ad majd lehe­tőséget az ismeretek kicserélésé­re, bővítésére, s ahhoz is segítsé­get nyújt, hogy a városban és a megyében folyó kutatásokba job­ban bekapcsolódjanak. A két leg­nagyobb megyei egyesület a gép­ipari, valamint az agrár szakem­bereket fogja össze. Kimagasló munkájuk mögött nem maradnak el a kisebbek sem, mint például az élelmiszertudományi egyesü­let, amely a tervezettnél .több, színvonalasabb előadást rendezett az elmúlt időszakban. Szeptemberben és októberben ad ismét helyet a ház jelentős or­szágos eseményeknek. Először a gépipari egyesület tart „Kertgé­pesítés” címmel kétnapos konfe­renciát, majd október elején szovjet tudományos napokra ke­rül sor, a hó végén pedig a he­gesztéssel kapcsolatos új techni­kai, technológiai eljárások ismer­tetése és bemutatása kerül na­pirendre. A rövid felsorolás ízelítő a Tudomány és Ttechnika Háza belső életéről, funkcióját is vázolja. Azonban emellett a mű­emlék jellegű épület önmagában is fontos szerepét tölt be, a vá­roskép szerves tartozékává lett, kellemes esztétikai hatású és ide­genforgalmi látványosság is. Rö­vid idő múlva még szebb lesz ez az épület, ugyanis megkezdik a homlokzati részen a kerek üvegablakok cseréjét. Ezek he­lyére Bolmányi Ferenc festőmű­vész színes, kör alakú üvegabla­kai kerülnek. Az ablakok cseré­jére a BÁCSÉP vállalkozott, s a munikávial szeptember elején el­készülnek. Nyáron az épület külsején munka is kezdődik, ami már ko­rántsem sorolható a kellemes dolgok közé, de szükséges. Hiva­talosan úgy mondják: állagmeg­óvás. A ház régi szigetelése ugyanis nem bizonyult időállónak és megkezdődött a talajvíz fel­szívódása, s emiatt hámlik a külső vakolat. A Magyar Tudo­mányos Akadémia szabadalmi el­járását, az injektálási technoló­giát alkalmazza a kivitelező ÉP­SZER Vállalat a szigeteléshez. Szeptemberben ez is elkészül, azonban a technológiai előírások szerint csak egy esztendő múl­va kerülhet sor a vakolat pótlá­sára és az épület festésére. Cs. I.-tße Megkezdték a búza aratását A tavaszi aszály hagyománytisz­teletre kényszerítette a gabona­aratókat Bács-Kiskunban: az idén, ősi szokás szerint, Péter—Pál nap­ján megkezdték a búza betakarí­tását. Erre évek óta nem volt pél­da' az ország középső vidékén, lol a korszerű termesztési tech- lógia, a gépesítés megváltoztat­ták az aratás menetrendjét, s már rwgóta július közepe az idénykez­dés. j A mostani, rendhagyó idénykez­detet sürgette a füllesztő meleg, a búzaföldek erős gyomosodása is. így a kötöttebb talajú Bácskában — a többi között a Bajai Mező- gazdasági Kombinát 3700 hektáros kalászos területén is — megkezd­ték a kenyérnekvaló betakarítá­sát. A hét végén több mint 300 kombájn „fogyasztotta” a talpon álló gabonát, s péntekig az őszi árpa 80 százalékát learatták. A gazdaságok már az aratáskez­déskor összefogtak a termény veszteség nélküli betakarítására, a nagy teljesítményű kombájnok maximális kihasználására. A la- josmizsei Almavirág a szomszédos kunpeszéri Parasztbecsület Ter­melőszövetkezettel, a tiszakécskei Üj Élet a lakiteleki Szikra Tsz-el arat közösen. A kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz pedig a közeli Kecskemét-szikrai Álla­mi Gazdasággal fogott össze az aratás gyorsítására. A felszabadult területeken nyomban megjelennek a szántó traktorok és a vetőgépek. Az őszi árpa helyére több helyütt másod­növény került. A Bajai Mezőgaz­dasági Kombinátban például ed­dig 250 hektáron vetettek a gabo­na helyére takarmánycirkot és si­lókukoricát. V. E. (Straszer András felvétele.) Felkészültek a második félévre a megye cipőgyárai 4* Az osztrák megrendelésre készülő férficipők utolsó darabjainak talpszél fényezését végzi a kis­kunfélegyházi gyárban Fehér Frigyesné, az Ady Endre brigád tagja. # Az Alföldi Cipőgyár kecskeméti gyáregységében Dósa István műszerész egy fárafoglaló gép felújí­tásán dolgozik. (Opauszky László felvételei) Az Alföldi Cipőgyár három üzeme jelentős részt vállal a hazai cipőellátásban és sikeresen öregbíti a magyar cipőipar hírnevét a külföldi piacokon. Három helyen készülnek az egyre keresettebb és egyre jobb minőségű cipők: Kecskemé­ten, Kiskunfélegyházán és Tatán. A napokban a két megyei munkahelyen arról érdeklődtünk, hogyan zárják az év első felét, milyen előkészületeket tettek a második félév felada­tainak elvégzésére. — A múlt évi kiemelkedő ered­ményeink elismeréseként május 1-én megkaptuk a Kiváló gyár­egység kitüntetést — mondja nem kis büszkeséggel Balázs János, a kecskeméti gyáregység vezetője. — Ez természetesen a többi között azt is jelenti, hogy mindent el kell követnünk a színvonal tartásáért, illetve növeléséért. Az előírás sze­rint termékeink 93 százalékának kell első osztályúnak lenni, az év első felében elértük a 93,6 száza­lékos eredményt. Ez a látszólag kevésnek tűnő 6 tized százalékos túlteljesítés igen jelentős, mert a múlt év hasonló időszakához ké­pest sokkal nehezebb volt a ter­melési feladatokat megoldani. Az igényekhez alkalmazkodva sokkal munkaigényesebb termékeket ké­szítünk. Jelentősen növekedett a modellek száma, s míg tavaly hét féle formatalpat használtunk, ad­dig az év első felében ezek száma elérte a 10—12-őt. Gyárunkban különben az első félév június 16-án befejeződött és csak július 2-án látunk újra mun­kához. A belkereskedelemnek a tervezett 274 ezer pár ragasztott formatalpäs cipővel szemben 276 ezer párat adtunk át. Igen jól alakult az exportköte­lezettségeink teljesítése, ezért gyáregységünk egész kollektívája elismerést érdemel. A múlt év őszén az angol Richmond cégtől kaptunk női félcipőre próbarende­lést. A két modellből álló 7 ezer darabos szállítmány soronkívül el­készült, s már erre az évre 13 ezer pár cipőt rendeltek tőlünk. Ne­künk is érdekünk volt, hogy meg­feszített munkával minél előbb teljesítsük a vállalást, január vé­géig eljuttattuk Angliába mind a 13 ezer párt. Június 16-ig újabb 9 ezer párat gyártottunk és július 2-án ismét nekilátunk 10 ezer pár készítésének. Külön említésre méltó, hogy az áruházi katalógus­ba is felvették az egyik modellün­ket. Jelentős megrendelésünk, van Lengyelországból is, ahova az év végéig 70 ezer pár férficipőt szál­lítunk a meghatározott program szerint. Szeretnénk az év második felé­ben még ütemesebben termelni to­vább javítani a félegyházi társ­gyárunkkal és más üzemekkel a kooperációt. * A 972 dolgozót foglalkoztató kiskunfélegyházi gyárban Szurmó András termelési osztályvezető adott tájékoztatást, — Nagyon sok gondunk volt az év első felében —> mondta a többi között. — Nagyon érezzük a 145 kismama hiányát, akik közül mintegy 25-en január óta hagyták abba a termelőmunkát. Január— februárban például a tűzöde nem győzte az igények kielégítését, sürgősen megfelelő megoldást kel­lett keresni. így jutottunk el Du- natetétlenre, ahol a termelőszövet­kezet hajlandó volt egy mellék­üzemágat kialakítani. A mintegy 45 új dolgozót négy szakember két hónapig tanította és május 14. óta már Dunatetétlenről is kapunk na­ponta mintegy 500 pár felsőrészt. Az izsáki Sárfehér Termelőszövet­kezetből, és más helyekről is ka­punk már elegendő felsőrészt, így ezzel nincsenek gondjaink. Az első félév 934 ezer pár cipő­re szóló tervét teljesítjük. Ebből a mennyiségből a program szerint 85 ezer pár kerül angol, osztrák és NSZK exportra, a szocialista meg­rendelőknek pedig 310 ezer párat küldünk. Gyárunkban július 9—23. között lesz a nyári szünet, s ezalatt vég­zik el a tmk-dolgozói a karbantar­tást, illetve a gépek szükséges ja­vítását. Az év végéig a terv szerint 825 ezer pár cipőt és csizmát kell gyár­tanunk. Ez szám szerint kevesebb mint az év első felében, de ezek a téli cipők sokkal munkaigénye­sebbek, így természetes a kisebb darabszám. Napjainkban 27 har­madéves iparitanuló ad számot tu­dásáról, s tudomásunk szerint kö­zülük 23-an továbbra is gyárunk dolgozói maradnak. Az év első fe­lében lelkiismeretesen teljesítette vállalásait a gyár 34 szocialista brigádjának 350 tagja, bízunk ab­ban, hogy továbbra is eredmé­nyesen járulnak hozzá terveink teljesítéséhez, a termelést gátló akadályok leküzdéséhez. O. L. A I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents