Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-29 / 150. szám

2 • PETŐFI NÉPE 0 1979. Június 29. Befejezte munkáját a KGST 33. ülésszaka A Tanács tagjai két újabb hosszú távú együttműködési cél­programot fogadtak él, egyrészt a tagállamok ipari fogyasztási cikkek iránti ésszerű szükségle­teinek kielégítéséről, másrészt a közlekedési kapcsolatok fejleszté­séről. Jóváhagyták azokat az intézkedéseket is, amelyek arra vonatkoznak, hogy biztosítsák a szükséges gépeket és berendezé­seket a két új célprogram meg­valósításához. e Az ipari fogyasztási'cikkek ter­melésében történő együttműködés célprogramja arra irányul, hogy fokozottan elégítsék ki a lakos­ság növekvő igényeit, javítsák a közfogyasztási cikkek minőségét, bővítsék választékukat. A közle­kedési együttműködési célprog­ram egyebek között a KGST- tagállamok közötti közlekedési kapcsolatok fejlesztését, a ' nem­zetközi forgalomban nagymérték­ben igénybe vett vasútvonalak, autóutak korszerűsítését, a határ- menti vasúti csomópontok bőví­tését irányozza elő. „Az ülésszak áttekintette az elfogadott célprogramok megva­lósításának menetét, megvizsgál­ta, hogyan halad az 1981—1985. évekre szóló népgazdasági tervek egyeztetése. A célprogramok meg­valósítása során a KGST tagál­lamai eddig 25 különböző meg­állapodást'írtak alá, köztük 14-et a jelenlegi ülésszak során. Meg­állapodás született például arról, hogy a Szovjetunió területén, Hmelnyickij városánál atomerőmű­vet létesítenek. Hmelnyickij és a lengyelországi Rzeszow kö­zött 750 kilovoltos távvezetéket építenek az elektromos energia továbbítására. Ezen a távvezeté­ken Lengyelország. Csehszlová­kia és Magyarország kap majd áramot. A vegyipar és a mikrobiológiai ipar fejlesztését szolgálják azok az egyezmények, amelyek értel­mében a Szovjetunióban bőví­tik az energiaigényes vegyipari termékek, például az ammónia, a metanol és a polietilén gyártá­sát, s ezek ellenében a többi KGST-tagállam olyan vegyipari termékeket szállít, amelyek elő­állítása kevesebb energiát igé­nyel, például növényvédő szere­ket szállít. Aláírtak több egyezményt a A nicaraguai Nemzeti Újjáépí­tés Kormányának három tagja szerdán a panamai államfő meg­hívására Panamavárosba érkezett. A nicaraguai ideiglenes kormány képviselőit első hivatalos külföl­di látogatásuk alkalmával állam­főnek kijáró tisztelettel fogadták ■ a panamai fővárosban. Az ideiglenes kormány tagjai ’ érkezésük után megtartott sajtó­értekezletükön közölték, hogy bármiféle megoldási mellett dönt Somozának csütörtökre összehí­közlekedési együttműködési cél­program végrehajtásáról is. En­nek során a többi között új vas­úti határátmenetet hoznak létre a Szovjetunió és Magyarország között. Kifejlesztik az egységes konténerréndszert is. Az ülésszak pozitívan értékelte azokat az első lépéseket, amelyek arra irányulnak, hogy tovább fejlesszék, korszerűsítsék a KGST-taigállamok sokoldalú együttműködésének szervezetét, a Tanács működését. Hangsúlyozta, hogy ezt a munkát továbbra is aktívan kell folytatni. A KGST ülésszaka elhatározta, hogy a Vietnami Szocialista Köz­társaságra is kiterjeszti a komp­lex program elvi rendelkezéseit a gazdaság fejlesztésének meg­gyorsítására. Korábban hasonló döntést hoztak Mongólia és Kuba esetében. A Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság kormányá­nak kérésével kapcsolatban dön­tést hoztak arról, hogy az ország megfigyelőként részt vesz a KGST munkájában. A KGST nemzetközi kapcsola­tairól szólva az ülésszakon hang­súlyozták, hogy fejleszteni kíván­ják az egyenjogú kölcsönös együttműködést a világ minden államával. A KGST és a Tanács tagállamai a felek teljes egyenjo­gúsága alapján készek megálla­podást kötni az Európai Gazdasá­gi Közösséggel és az EGK tagál­lamaival. Az ülésszakon aláhúzták a KGST-tagállamok békeszerető külpolitikájának jelentőségét a nemzetközi gazdasági együttmű­ködés továbbfejlesztésében, a fegyverkezési verseny megszün­tetésében és a leszerelésben. Az ülésszakon csütörtökön Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mon­dott zárszót a tanácskozás elnö­ki minőségében. Nagyra értékelte az elvégzett munka eredményeit, kifejezte meggyőződését, hogy az egyhan­gúlag elfogadott határozatok nagy jelentőségűek lesznek a KGST további tevékenységére. Ugyancsak beszédet mondott Lubomir Strougal, csehszlovák miniszterelnök, aki most vette át az elnöki tisztet. Bejelentette, hogy a Tanács legközelebbi. 34. ülésszakát Prágában tartják meg. Strougal a részvevők nevében kö­vott parlamentje, az elfogadha­tatlan lesz a nicaraguai nép szá­mára. Röviden vázolták a Nem­zeti Újjáépítés Kormányának ko­rábban ' nyilvánosságra hozott programját. El nem kötelezett külpolitikai szándékaikat alátá­masztandó bejelentették: a kor­mány az el nem kötelezett or­szágok állandó titkárságánál hi­vatalosan kérte felvételét a moz­galomba. A Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front szerdán San Jósé­ban nyilvánosságra hozott közle­szönetet mondott a szovjet veze­tő testületeknek azért a segítsé­gért, amelyet a most véget ér ülésszak .munkájához nyújtottak. Az ülésszak jegyzőkönyvét a kül­döttségek vezetői, a tagállamok kormányfői írták alá, magyar részről Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Az ülésszakon írták alá az ener­giaigényes vegyipari termékek gyártásáról szóló sokoldalú sza­kosodási egyezményt. Magyaror­szág nevében az egyezményt Mar­jai József miniszterelnök-helvet- tes írta alá. Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter több sokolda­lú egyezményt írt alá az üléssza­kon elfogadott hosszú távú köz­lekedési együttműködési célprog­ram megvalósításával kapcsolatos intézkedésekről. Az ülésszak részvevői tisztele­tére csütörtök este fogadást adtak a Kremlben. Lázár György vezetésével Moszkvából csütörtökön este ha­zautazott Budapestre a magyar küldöttség. A küldöttség tagja volt Huszár István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Havasi Fe­renc, az MSZMP KB titkára, Mar­jai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, hazánk állandó KGST képviselője, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi minisz­ter, Rácz Pál külügyminisztériu- mi államtitkár, Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok titkárságának vezetője. A küldöttség búcsúztatására a moszkvai Vnukovói repülőtéren megjelent Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió állandó KGST kép­viselője, Mihail Leszecsko, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Leo- nyid Kosztandov vegyipari minisz­ter. Nyikolaj Faggyejev, a KGST- titkára, valamint más hivatalos személyiségek. Jelen volt a repülőtéren Tóth József követtanácsos, hazánk moszkvai nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője és Meiszel Sándor, hazánk állandó KGST képviselőjé­nek helyettese. (MTI) ménye bejelenti, hogy a front lé­gitámadást készít elő Managua ellen, és felkéri a polgári lakos­ságot, hogy hagyja el a managuai Las Mercedes nemzetközi repülő­tér körzetét, amelyet a front „el­ső számú hadiövezetnek” nyilvá­nított. A sandinisták jelentése szerint „a front az ország jelentős ré­szét ellenőrzése alatt tartja”, és országszerte átfogó hadművelete­ket folytat, hogy felszabadítsa a még a 'kormánycsapatok kezén levő területeket. (TASZSZ) Kínai-vietnami tárgyalások Helyi idő szerint csütörtökön délelőtt kilenc órakor megkezdő­dött Pekingben a kínai—vietnami kormányközi tárgyalások máso­dik fordulója. A kínai küldöttsé­get Han Nien-lung külügyminisz­ter-helyettes, a vietnami küldött­séget pedig Dinh Nho Liem kül­ügyminiszter-helyettes vezeti. A második forduló első ülésén Han Nien-lung kínai külügymi­niszter-helyettes, majd Dinh Nho Liem vietnami külügyminiszter­helyettes fejtette ki kormányá­nak álláspontját. A vietnami kormányküldöttség vezetője új javaslatot fterjesztett elő. A határmenti feszültség csök­kentése és felszámolása, vala­mint annak érdekében, hogy a tárgyalások kedvező légkörben folyhassanak, a vietnami fél a következőket javasolta: A két fél állapodjon meg ab­ban, hogy mindegyikük tartózko­dik kém- és felderítő tevékeny­ség folytatásától egymás terüle­tén, tartózkodik ellenséges cse­lekményektől és fegyveres pro­vokációktól, attól, hogy tüzet nyisson egymás szárazföldi, ten­geri és légiterére és általában tartózkodik attól, hogy bármilyen, egymás biztonságát veszélyeztető tevékenységet fejt ki. A vietnami fél javasolja, hogy a megállapo­dás július 5-én lépjen hatályba. Han Nien-lung külügyminisz­ter-helyettes, a kínai küldöttség vezetője durván támadta Vietna­mot, „regionális hegemonista. mi­litarista, agresszív és terjeszkedő politikát” tulajdonított neki. Kifejtette, hogy Kína ragasz­kodik nyolcpontos javaslatának, különösképpen az első kát pón.t- nak elfogadásához. Kína mind­addig nem hajlandó belemenni a két ország között fennálló prob­lémák részletes megvitatásába, amíg Vietnam eleget nem t?sz a kínai követelésnek, hogy fogad­ja el a kínai javaslat „lényegét” jelentő hegemonista-ellenes tételt. Ebben látja a kínai küldöttség a tárgyalások „helyes orientáció­ját". (MTI) Megválasztották az Arab Liga új főtitkárát Az Arab Liga Tuniszban folyó rendkívüli külügyminiszteri érte­kezlete csütörtökön Sedli Klibi tunéziai tájékoztatási minisztert választotta meg a szervezet új főtitkárává. Klibi elődje, az egyiptomi Mahmud Riad az arab országok többsége által elítélt egyiptomi—izraeli szerződés alá­írása előtt mondott le tisztségé­ről. Sedli Klibi • 54 éves tunéziai politikus, aki az arab világban íróként és filozófusként is is­mert. Személyében először vá­lasztottak nem egyiptomi poli­tikust az Arab Liga élére. (MTI) A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa csütörtökön ülést tartott. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke beszámolt az Osztrák Köztársaságban tett hivatalos lá­togatásáról. Az Elnöki Tanács megállapította, hogy a látogatás jól szolgálta a kétoldalú kap­csolatok továbbfejlesztését, és a különböző társadalmi rendszerű két szomszédos állam eredmé­nyes együttműködéséi. A beszá­molót az Elnöki Tanács jóváha­gyólag tudomásul vette. Az Elnöki Tanács módosította bíróságokról szóló 11)72. évi IV. U Myint Maung, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság, kül­ügyminisztere — Púja Frigyes külügyminiszter meghívására ha­zánkban tett hivatalos látogatá­sát befejezve — csütörtökön el­utazott Budapestről. A szívélyes légkörű magyar— burrnaí külügyminiszteri tárgya­lások során a külügyminiszterek részletesen áttekintették a két­oldalú kapcsolatok valamennyi területét, s megállapították: az együttműködés fejlesztésének le­hetőségei adottak. Itt-tartózkodása során U Myint Maungat fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke: meg­Nem if/ér látványos eredmé­nyeket a vezető tőkés országok souendhvn ntódik csúcstalálko- zója. A: állam- és kormány­fők alig kezelték meg tanácsko­zásukat a tokiói Akaszaka-palo- tában, amikor Genfből megérke­zett a hír: a kőolajexportáló or­szágok szervezete, az OPEC újabb áremelésről határozott, Blument­hal amerikai pénzügyminiszter nyilatkozata a napirendről né­hány napja még inkább poén- hajhászónak tűnhetett, ma vi­szont minden figyelmet megérde­mel: a csúcsértekezleten három téma szerepel, mégpedig az ener­gia, ez energia és megint csak az energia ... Tokióban a viták a többi témát félresöpörve e kér­dés körül összpontosulnak. A legrosszabb, amitől Nyugat- Enrópa, valamint az Egyesült Ál­lamok, Japán és Kanada vezetői tartottak, bekövetkezett: most már akár akarják, akár nem, nemcsak szavakban, hanem tet­tekben is kénytelenek lesznek szigorú takarékossági Intézkedé­seket életbe léptetni országaik­ban, Érthető hát, hogy a kőolaj­áremelési hír csak tovább fokoz­ta a „hetek” körében az ener­giakérdésben amúgy is jól érzé­kelhető megosztottságot. Az OPEC-döntés különösen kellemetlen a szinte teljesen kő­törvény néhány rendelkezését. Az • elfogadott változtatások tovább növelik a bírói munka hatékony­ságát. A módosítások szerint a munkaügyi bíróságok feTett ezen­túl a megyei bíróság elnöke gya­korol közvetlen felügyeletet, to­vábbá a megyei bírósági kollé­giumokba — tanácskozási joggal — gyakorlati és elméleti szak­embereket is meghívhatnak. Az Elnöki Tanács bírákat men­tett fel és választott meg. vala­mint egyéni kegyelmi ügyben döntött, s végül folyamatban le­vő ügyekben határozott, (MTI) kapcsolatokat érintették. A bur- mai külügyminiszter találkozott Veress Péter külkereskedelmi mi­niszterrel. Eszmecseréjükön arra a megállapításra jutottak, hogy Burma és Magyarország között gyümölcsöző együttműködés ala­kulhat ki a gyógyszeriparban, va­lamint a természeti kincsek fel­tárásában, mivel Magyarország fejlett technikával rendelkezik a gyógyszergyártás és a geológia területén. A tárgyalások befejezéseként U Myirft Maung hivatalos bur- mai látogatásra hívta meg Púja Frigyest. (MTI) olajra berendezkedett és azzal pazarlóan gazdálkodó Egyesült Aha mo k, valamint a szükségle­tét .9.9 százalékban importból — az OPEC-országokból — fedező Japán számára. A csúcsértekez­let előtti lázas kétoldalú tárgya­lások — igaz, különböző érde­kekből — Carter amerikai elnök és Ohira japán miniszterelnök ezért aztán valóságos „egység- Uontot" alkotott a tőlük szigorú takarékoskodást követelő másik öt résztvevővel szemben. A közös piaci országok persze egyértel­műen visszautasították azt az amerikai és japán elvárást, hogy OPEC-importjuk visszafogásával az EGK tagjai kmon-kuwn csök­kentsék felhasználásukat. Az NSZK. Franciaország. Olaszor­szág és Nagy-Britannia egyúttal ismét erélyesen leszögezte: az újabb gazdasági visszaesés elke­rülése érdekében — ha nincs más kiút — külön is megvaló­sítják olajtakarékossági prog­ramjukat, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a fekete arany fogyasztá­sát egységesen az 1978-as szin­ten fagyasszák be. Hogy végül is mi lesz a tokiói csúcs eredménye, az talán már a pénteki zárónyilatkozatból ki­derül. A cívódások mindeneséire a vezető tőkés országok közötti ellentétek kiéleződését sejtetik K. M. Elutazott a burmai külügyminiszter beszéléseiken szintén a kétoldalú NAPI KOMMENTÁR Olajcsata Tokióban V»Vi'»V«ViV«'«V.V»VíViV«V»V»V«Vt%V.ViV»V«V«V«%W W.V.*.Vi'iV.%VAVAV.%V«V«ViV/*V»V»«V»Vm!»V»Ym.m.m!w!»!*!»!». Carter elnök aduja C yrus Vance, amerikai külügymU niszter, az el­nök legközvet­lenebb munkatársa, akinek benn­fentesek szerint nagy érdemei vannak mind a Camp David-i egyezmény, mind a SALT—II meg­állapodás tető alá hozatalában, a minap bejelentette: csak a követ­kező elnökválasztásig marad hiva­talában, azután visszatér a job­ban jövedelmező üzleti életbe. A bejelentés máris számtalan találgatásra adott okot. Tény, hogy a diplomaták a tőkés társadalom­ban sem sorolhatók a legmaga­sabb jövedelműek kategóriájába, továbbá az is közismert, hogy á pragmatikus, csöndes diplomáciát kedvelő Cyrus Vance nehezen fér össze a lobbanékony természetű Zbigniew Brzezinskivel, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójá­val, akit döntéseiben gyakran be­folyásol túlfűtött kommunista- és szovjetellenessége. Határozott egyéniséget Vance bejelentése egyszersmind arra is figyelmeztet: bár Jimmy Carter még csak elnökségének fél­idejénél tart, máris megkezdődött á kulisszák mögötti harc, az el­nökjelölésért. S ha csak halvá­nyan is, de körvonalazódik a vá­lasztási témák és a várhatóan pástra lépő személyek köre. Ami Carter lehetséges ellenfe­leit illeti, a demokraták többsége legszívesebben Edward Kennedyt, a szenátus jogügyi bizottságának elnökét jelölné. S noha Kennedy váltig hangoztatja, hogy nincs szándékában részt venni az elnök­jelölésért folyó versenyben, a Time magazin májusi felmérése arról tanúskodik, hogy a megkérdezet­tek 56 százaléka támogatná Ken­nedyt és csupán 30 százaléka Car- tert. Természetesen akadnak más demokrata jelöltek és önjelöltek is, a legesélyesebbnek azonban — legalább is jelenleg — Edward Kennedy tűnik. Felmérést készítettek arról is, milyen eredménnyel járna, ha Carternek a köztársaságiak jelen­legi legvalószínűbb jelöltjével kel­lene megmérkőznie. Az eredmény ez esetben sem nagyon hízelgő Carterra nézve. Ugyanis a meg­kérdezettek 42 százaléka Reagant választaná, míg 16 százalék nem tudta megmondani, melyikőjükre adná voksát. Az elnök presztízsveszteségét közvetlen munkatársainak egy ré­sze azzal magyarázza, hogy az em­berek határozott egyéniséget sze­retnének látni a kormányrúdnál, olyat, aki nem bizonytalankodik a külpolitikában. Az átlag ameri­kait azonban elsősorban nem ez nyugtalanítja. Az infláció éves át­lagban 13 százalék, s a bérből és fizetésből élők ismét kevesebbet tehetnek vásárlókosarukba, mint egy esztendővel ezelőtt. Bizonyára ez a magyarázata annak, hogy míg a múlt esztendőben a megkérde­zettek csupán 41, addig a májusi közvéleménykutatás szerint már 64 százaléka vélekedett úgy, hogy „az ország mély és súlyos válság­ban van” — írja a Time című ma­gazin. Sokat mondó tény az is, hogy a megélhetési költségek ro­hamos emelkedése miatt a meg­kérdezettek 21 százaléka másodál­lást volt kénytelen vállalni, s a családok 32 százalékában pedig a háziasszony is állandó munkavál­lalásra kényszerült. Egy arkansasi háziasszony például kijelentette: „abba kellett hagynom a marha­húsvásárlást. Az amerikai csalá­dok asztalán gyakori steak-et (hir­telen sült marhaszelet) felváltotta a félig kész pizza, amelyből 24 da­rabot adnak 16 dollárért.” S az egyik kereskedő, akit megkérdez­tek, miért bojkottálják a háziasz- szonyok a marhahúst, így vála­szolt: — Nem bojkottálják azok, csak egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. A munkanélkü­liek hadserege (a munkaképes la­kosság mintegy 4 százaléka) sem akar csökkeni, sőt az iskolapadból kilépők és főként a szinesbőrűek közül újabbakkal szaporodik. Takarékosság - de hogyan ? S miközben milliók a napi meg­élhetésükért küzdenek, vagy az ál­lásuk elvesztésétől rettegnek, az országot ismét harapófogóba fog­ta az energiaválság. Carter elnök szinte minden nyilvános beszédé­ben foglalkozik az új energiapoli­tikával, amelynek legfontosabb eleme az olaj, továbbá az olaj­monopóliumok profitjának védel­me. Az Egyesült Államok 10 évvel ezelőtt alig importált nyersolajat, csaknem önellátó volt. Azóta bel­földi olajtermelése visszaesett, és ma már szükségletének csaknem 40 százalékát külföldről szerzi be évi 50 milliárd dollárért. Az új energiapolitika mottója a takaré­kosság. Tény, hogy Amerikában ^pocsékolják a drága üzemanyagot. Az utakon még most is nyüzsög­nek a 4000—5000 köbcentis moto­rokkal hajtott személygépkocsik, amelyek 100 kilométerenként 25— 30 liter benzint fogyasztanak. A lakásokat, hivatalokat és az áru­házakat télen túlfűtik, nyáron dermesztővé hűtik. A takarékossá­gi felhívás tehát Indokolt, csak­hogy eközben az elnök —'talán már a választásokra tekintve — ismét behódolt a monopóliumok­nak. Carter hozzájárulásával ugyan­is június elsején megkezdték az árak felszabadítását és 1981 októ­ber elsejére az Amerikában kiter­melt olaj ára eléri az OPEC-árfo- lyamot. (Az amerikai olaj hordón­ként 9,65 dollárba, az importolaj átlagosan 16 dollárba kerül. Ad­dig is a kormány szubvencióval támogatja a fűtőolaj és a gázolaj importját.) Az elnök által bejelen­tett intézkedések évi háromszáz dollárral növelik az átlagos ame­rikai család benzin- és olajszám­láját. Ez a pénz — összesen 17 milliárd dollár az olajmonopóliu­mok zsebébe vándorol. Az egész akció — írja a New York Times — a Carter-csapat jobbszárnyának, mindenekelőtt Schlesingernek a győzelme. Az energiaügyi miniszter közismerten az olajlobby embere, s hónapokon át nyomást gyakorolt a kormány­ra az olajárak felszabadítása ér­dekében. Ehhez a kabineten belül Brown hadügyminiszterben talált szövetségesre. Ők ketten álltak elő az iráni fordulat, s az USA-ba irá­nyuló közel-keleti olajszállítások csökkentése után azzal, hogy az or­szágban olajválság van, s talán a jegyrendszert is be kell vezetni. Brown elgondolásai abban talál­koztak Schlesinger kampányával, hogy ő „a Perzsa-öböl védelmét” a fokozott amerikai katonai jelen­létet szorgalmazza. „Kényes” téma Van még egy „kényes” téma, amelyet bizonyára megkísérelnek majd felhasználni Carter demok­rata- és köztársaságpárti ellenfe­lei. Ez pedig a SALT—II. megál­lapodás. Carter több nyilvános rendezvényen kijelentette: ez volt elnökségének eddigi ideje alatt a legfontosabb szerződés, amelyet egy külföldi hatalom képviselőjé­vel aláirt és amely jelentős mér­tékben hozzájárul a nukleáris há­ború veszélyének elhárításához. Noha az amerikaiak többsége a különböző közvélemény-kuta­tások adatai szerint helyesli a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztését, s a SALT—II. megál­lapodást, befolyásos konzervatív erők mindent elkövettek, hogy nyomást gyakoroljanak a közvé­leményre és a törvényhozásra. E körök nyomására szavazott meg a szenátus május elején 12.65 mil­lió dollárt a MX-rakéta fejlesz­tésére, s ugyancsak ezek a körök folytatnak progagandakampányt a SALT—II. megállapodás ratifiká­lása ellen. Az amerikai jobboldal attól sem riad vissza, hogy a válasz­tási küzdelemben övön aluli illé­seket alkalmazzon. Az általános biztonságot, tehát az amerikai nép érdekeit is szogáló megálla­podást úgy próbálja feltüntetni, mint amely árt az Egyesült Ál­lamoknak, s valamiféle egyol­dalú előnyökhöz juttatja a Szov­jetuniót. Az elnökjelölését folyó előcsa- tározáshoz tehát már adva van­nak a személyek, noha ezek köre még minden bizonnyal bővülhet és változhat is. Adva vannak to­vábbá azok u témakörök is, ame­lyeket a hivatalban lévő elnök, illetve ellenfelei felhasználhat­nak. Carter migden bizonnyal ér­zi, hogy két kérdést —, az ener- giparobléma és a fegyverkezés korlátozása — aligha tud majd megkerülni. Feltehetően azért lé­pett már most az energiafronton, mert ő és tanácsadói úgy vélik, hogy az elnökválasztásig sikerül lecsendesíteni a háborgó millió­kat. Ami pedig a SALT—II-t il­leti, Carter helyesen döntött, ami­kor az egyezményt aláírta. Hi­szen az átiagamerlkalt az anya­gi kérdéseken túl egy dolog ér­dekli igazán: lesz-e béke és biz­tonság. Márpedig a SALT—II. egyezmény — túl a szovjet—ame­rikai viszony javítására gyako­rolt hatásán — olyan bizalom- keltő lépésnek tekinthető, amely hozzájárul a béke és biztonság megszilárdításához. Ez pedig olyan adu, amellyel a jelöltek közül egyedül Carter rendelke­zik. K. A. Légitámadást terveznek Managua ellen Ülést tartott az Elnöki Tanács

Next

/
Thumbnails
Contents