Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

t • PETŐFI NÉPE • 1979. június 28. TUDOMÁNY-TECHNIKA Védőruha - hő és gázok ellen A modern ipar számos terüle­tén egészségre ártalmas ténye­zők között kell az embernek bi­zonyos tevékenységeket kifejte­nie. A vegyipar különösen mér­gező gázokkal veszélyeztetheti például a berendezéseket karban­tartó munkásokat, más területe­ken részben a hőhatás, részben az ugyancsak mérgező gázok ha­tását kell elviselni, például a bá­nyamentőknél. Világszerte a leg­különfélébb védőruhákat, védő- berendezéseket dolgozzák ki ezekre a célokra. Ezek a ruhák lehetővé teszik a mentést, még akkor is, ha a kül­ső hőmérséklet 150 °C és a levegő mérgesgázokkal van tele. Az egyik szovjet ruhatípus bú­váröltözetre emlékeztet, és 10 liter cseppfolyós levegőt tartal­mazó kristály tartozik hozzá, amit a mentő magával visz. Ez levegő mérges gázokkal van tele. óra hosszat a bázistól bizonyos távolságban dolgozzék. A másik fajta hűtéshez szükséges energiát a bázistól kapja. A hővédelmet a ruha szövetébe épített vékony csövekben cirkuláltatott víz tart­ja fenn, hűtéséről jég gondosko­dik. amit a mentő tartályban visz magával. E ruhák minden olyan helyen sikeresen alkalmaz­hatók, ahol az embereket a ma­gas hőmérséklet hatásától kell védeni. Egy másik kutatóintézetben olyan védőruhát szerkesztettek, amely két kezeslábasból áll, ame­lyeket egymásra lehet felhúzni. Az alsó erős szálú kötött anyag­ból van. és vékony, jól sz'igetelt hűtőcsőrendszer hálózza be. A második, a külső kezeslábas kü­lönleges, alumíniumozptt szö­vetből készült. Ez a szövet visz- szaveri a hősugarak jelentős ré­szét. Az alsó védőruha csőrend­szerébe egyrészt vizet vezetnek • Nem űrhajósok, nem is idegen bolygóról ideérkezett élőlények, hanem különleges védőruhában dolgozó munkások, akik egy nyu­gat-németországi vegyigyárban ellenőrzik a csővezetéket, tartá­lyokat. (MTI Külföldi Képszolgá­lat — KS) be, másrészt friss levegőt. Mi­vel (j ruhába vezetett levegő mindig belülről kifelé áramlik, taszítva a befelé törekvő gázo­kat, ezért a kettős védőöltözet­ben mérgező gázokkal telt leve­gőben is lehet dolgozni, men­teni. A vegyipar területén is szá­mos védőruha van forgalomban, amelyek legtöbbje természetesen olyan álarccal' is fel van szerel­ve. 'amelynek védőbetétje kiszű­ri a káros gázokat. Változó terhelés A villamoserőmű-telepek meg­terhelése a nap folyamán nem egyenletes: a szemléltetés cél­jából olyan görbe vonallal ábrá­zolható, amely egy kétpúpú te­ve hátára emlékeztet. A két púp és a két mélyedés arról tanús­kodnak, hogy az áramfogyasztás a nap folyamán egyenetlen, csúcsidőben közel kétszeresére növekszik. Ez az egyenetlenség rengeteg gondot okoz a szakem­bereknek. Jelenleg a villamos energia csaknem 80 százalékát á hőerő­művek szolgáltatják. A hőerő­mű két fő gépcsoportból áll- a gőzgenerátorból, amely a turbi­nát forgatja, és az elektromos generátorból, amely az áramot adja — vagy az átalakító alállo- másnak, vagy közvetlenül a há­lózatnak. A hálózat munkarend­jében beálló változások (a ter­helés növekedése vagy csökke­nése, a különböző csúcsrend vagy meghibásodások) az erőműveket is arra késztetik, hogy megvál­toztassák munkarendjüket; egy­szer több gőzt kell adni a tur­bináknak, máskor csökkenteni kell a gőzadagolást. Ez a mun­karendváltozás nagyon árt a be­rendezésnek. ,, j „, A reggeli és a kora esti órák­ban a hálózat terhelése nagyon gyorsan növekszik, gyakran olyan gyorsan, hogy -az erőműnek nincs ideje átállni az új rendre. Ezért mindig tartalékot kell készenlét­ben tartani. Mindez emeli a vil­lamos energia árát. A kérdés el­méletileg úgy oldható meg, hogy tartalékolni kell a termelt ener­giát. amikor abból a termettnél kevesebbre van szükség, és azt kell leadni a „riadó” idején. Az elektromos áram termelésé­nek természetesen az év folya­mán is jelentős ingadozása van. A kisebb energiaigényű nyári időszak ad alkalmat a berende­zések karbantartására, az esetle­ges hibák kijavítására. • Nagyjavítás a generátoron. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Repülő hajók A szovjet kereskedelmi flotta részére új típusú hajót terveztek, amely képes megközelíteni a leg­sekélyebb vizek partján fekvő településeket is, ráadásul a ki­rakodáshoz nem szükséges sem­miféle kikötői berendezés. A ha­jót az arhangelszki „Krasznaja Kuznyica” gyárban építik. A fe­délzeten levő 12 tonnás daru ha­tósugara eléri a 20 métert. A parthoz érve kinyitják a hajó orr-részét és egy különleges hí­don partra szállítják a rako­mányt. A folyékony árukat két szivattyú segítségével juttatják partra, a por alakú szállítmányo­kat pedig egy 26 méteres futó­szalag segítségével rakják ki. (BUDAPRESS — APN) A szocialista brigád hétköznapjai Lakatosok, szerelők szorgoskod­nak az izsáki Sárfehér Tsz műhe- lvéber. a mezőgazdasági gépek kö­rül. Néhányan a traktorok, perme­tezőgépek szokásos karbantartását végzik. Ketten az egyik pótkocsi oldalait magasítják hegesztett szögvasakkal, hogy a jármű alkal­massá váljék a 3 mázsás szalma- báidK szállítására. A többiek a be­takarítógépek vágóasztalait szere-, lik fei, a csapágyakat zsírozzák, és indulás előtt még egyszer átvizs­gálják a kombájnokat. Az izsáki határban is érett a kalászos gabo­na. de csak gondosan kijavított, karbantartott gépekkel lehet kez­deni az aratást. Máskülönben nagy a szemveszteség. Ezt mindenképpen el akarják kerülni a Kun Béla brigád tagjai, hiszen eddig is olyan gépeket ad­tak ki a kezükből, amelyek mun­ka közben nem mondták fel a szol­galatot. Legalábbis a gépjavítók miatt ilyen eset nem történt, csak az alkatrész gyenge minősége miatt. De erről már aligha tehet az aranykoszorús szocialista bri­gád. Személy szerint érdekeltek abban, hogy a gépek műszakihiba­mentesen működjenek. Deák László, Sutus János, Ko­vács László szerelő a terménybe- takarítás idején kombájnt vezet. Nemcsak a Sárfehér Tsz-ben dol­gozik, hanem a szomszédos mező­gazdasági üzemekben is, amelye­ket évente rendszeresen segít a gabonabetakarításban az izsáki téesz. A több mint ezer hektár szólót, gyümölcsöst, valamint zöld­ségkei tészetet művelő Sárfehér Tsz-nek mindössze 500 hektár az aratmvalója, de ahhoz, hogy az érett gabona minél előbb a mag­tárba kerüljön, megfelelő teljesí­tőképességű gépparkra van szük­ség. Azt viszont úgy lehet gazda­ságosan üzemeltetni, ha összefog­nak a szomszédos szövetkezetek. Gyenes István mezőgazdasági gépszerelő, a huszonhárom tagú szocialista brigád vezetője. Tizen­egy éve párttag, régi társadalmi munkás, s tagja a nagyközségi ta­nácsnak. A napokban kapta meg a Településfejlesztésért emlékérmet, amelyet június 13-i ülésén osztott ki az 1978-ban legeredményesebb társadalmi munkát végzettek kö­zött a Bács-Kiskun megyei Ta­nács. Az izsákiak közül ez alka­lommal őt érte a megtiszteltetés, bár személyében a szocialista bri­gádot is, amely a mindennapi munkában példásan helyt áll, és a közösségért is szívesen dolgozik. Kurucz Károly szakmunkás, aki szinten párttag, a munkásőrségben tevékenykedik. Kovács István gép- mühelyvezető a nagyközségi nép­frontbizottságnak a tagja. Csontos Jánost, a Sárfehér Tsz vezetőségi tagjává választották. Deák László az izsáki sportkörben tölti szabad idejét, amikor a szocialista brigád­ban végzett társadalmi kötelezett­sége máshová nem szólítja. A Kun Béla brigád ugyanis a helyi álta­lános iskolát patronálja. Legutóbb a brigád segített a kisdobosoknak a fémhulladék-gyűjtésben. Az Uc. osztály tanulói ily módon 20 mázsa vasat tudtak összeszedni a nagy­községben. Amikor ezek a sorok nyomtatás­ban megjelennek, a Sárfehér Tsz Kun Béla szocialista brigádjának három tagja minden bizonnyal a szövetkezet kombájnján ül. és a kalászos gabonát aratja az izsáki hatarban. A többiek pedig újabb feladatokra készülnek. Szabad ide­jükben például rövidesen felállít­ják az izsáki utcák legforgalma­sabb szögleteiben azokat a sze­métgyűjtő-tartályokat, amelyeket társadalmi munkában a nagyköz­ség számára készítettek fémhulla­dékból. Az erre szánt összeget pe­dig más, hasznos célra fordíthatja majd az izsáki tanács. Kiss Antal • Halász József, Kurucz Károly, Csontos János szerelő és Baracskai István szakmunkás­tanuló a vágóasztal felszerelése előtt még egyszer átvizsgálja az E—512-es típusú gabona­kombájnt. • A brigád újítása a szalma- nagybálák szállítására teszi alkalmassá a járművet. (Straszer András felvételei) Eredményes gazdálkodás rossz földeken, rossz időben Látogatás a halasi Vörös Szikrában HÁRMAN - HÁROMFELÉ A munkásélet küszöbén — Az árpát a téli fagy pusztí­totta el, hetven hektár rozsot a homokverés tett tönkre, ki kellett szántanunk a rossz időjárástól zilált búza egy részét, a jászeső­től csupált gabona helyén vetett somborával a májusi fagy vég­zett, kellő talajnedvesség híján a tervezettnél kevesebb dohány pa­lántát ültethettünk, dinnyésünket szélvihar tarolta, a régen várt esőből is volt kárunk, mert a már pelyhes, de még nem tollas kiskacsák megszenvedték a ziva­taros felhőszakadást. Cseh Marcell, a kiskunhalasi Vörös Szikra főmezőgazdásza tényszerűen közli a mezőgazdasá­gi nagyüzemet megpróbáló bajo­kat. Hangjában nyoma sincs a kétségbeesésnek, a tehetetlen be- 'etörödésnek, pedig ha valaki, ő tudja, hogy milliókat húzott ki zsebükből a sanyarú tél, a szá­raz május. Beszélgetésünkkor ólmosszür- ke fellegek baktatnak a róna fö­lött. új esőt ígérnek, ezek táplál­ják a bizakodást? Vagy tán az a hír, hogy a minap itt hullott a legtöbb csapadék? Az a tudat inkább, hogy meg­tették. amit megtehettek, rajtuk nem múlik. Ahol lehetett, csök­kentették a károkat, eredményesen küszködtek a bajokkal. Három évtizedes fennállásuk alatt meg­tanulhatták, hogy siránkozással semmire sem jutnak. Az árva- lányhajas, kórós, kutyatejes, pa- rajos. királydinnyés legelőkön egyelőre a modern technika sem csinálhat csodát. Elfogadhatóan értékesítik a részes szerződésű juhászok azokat a területeket, azért vannak, hogy ne legyen lyuk a földabroszon. Erdők vi­rulnak. ahol egy-két évtizede még messziről kiabáltak egymásnak a sűrűn vetett, ritkásan kikelt rozs­szálak. Elkunyeráltak néhányat a környékben működő olajosok vi­zes kútjaiból, hogy legalább a ménes, a gulya, a sok tízezernyi baromfi szomját olthassák. Ápolt szőlőtáblák szállítják évről évre a jövedelmet g hajdani mihaszna homokon. A néptelen irodákban a grafi­konokat, az elismerő okleveleket, kitüntetéseket szemlélve a múlt a jelen miatt érdekel. A kezdet kezdetén minden bajt a valóban rossz adottságokra, a — legtöbb­ször — rossz vetésre hárítottak. Kapkodtak, ették az elnököket, sokan behúzódtak az új gyárak­ba. üzemekbe. Csak azok marad­tak, akik testestől-lelkestől a me­zőgazdaságon függnek. Itt marad­tak és megtanulták, hogy ésszel, előrelátással, szorgalommal csök­kenthetők a rossz földekből, az ártó fagyokból, sivatagos száraz­ságból, dúló viharokból származó veszteségek. Ez a mezőgazdasági évad szo- morúan-fényesen példázza állí­tásomat. öregemberek sem emlé­keznek hasonló időjárásra, mégis léteznek, reménykednek és jog­gal. Nem várták összetett kezek­kel a csapadékszállító égi kara­vánokat: többszöri kapálással la­zították a talajt, ahol kellett. Fej- trágyáztak és olyan alaposan ké­szítették elő a kukoricának a ta­lajt. mint még sohasem. — Azért olyan szépek tábláink, mert mi is csatlakoztunk a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer­hez. Az előírásoknak megfelelően, ősszel, tavasszal műtrágyáztunk, kultivátoroztunk. Sokat költöt­tünk gépekre, de máris látjuk, megérte. Még lajttal is hordtuk az állatoknak a vizet, ötszáz hús­hasznú szarvasmarhát tartunk, sok száz tenyészlovat. Több tízezer libánk van. képzelheti, egy-egy naponta két litert fogyaszt, ha van. Olykor az utolsó cseppig ki­szivattyúztuk a kutakból a vizet. Meg kell fognunk minden fil­lért, mert a kétszeri talajmunkák, a gabonatermés veszteségei érzé­kenyen érintik a tagságot. Ideje­korán mozgósítottuk a szó szoros értelmében a szállító ágazatot, nö­velték bevételüket. Gondosan megszerveztük a gabonabetakarí­tást. Nincsenek tárolási és alkat­részgondjaink. Folyamatosan gyűjtjük be a takarmánynakvalót, noha több és jobb gép kellene. A kapásoknak aranyat ér ennek az esőnek minden cseppje, vigyá­zunk arra, hogy a szőlő is' csak a hasznát lássa a csapadéknak. Nem feledkezünk meg közben a tartósan rossz adottságok javí­tásáról sem. Öntözésről a mélyen fekvő és szikes vízrétegek miatt egyelőre szó sem lehet, de folytat­juk az erdősítést, ahol lehet, job­ban gazdálkodunk a gyeppel. Helytállásukkal nemcsak saját dolgukat, helyzetüket könnyítik az alsószállási tsz-gazdák, a Vö­rös Szikra dolgozói, hanem erő­teljesen segítik a lakosság ellátá­S4' 'S Hella! NM. Szürke csönddel van teli a folyosó. Majdnem üres a ház, a 607. számú, kecskeméti Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiuma. Csak az egyik földszinti teremben ülnek néhá­nyan a padok mellett. Harmadévesek valamennyien. Rövide­sen elköszönnek az intézettől, a kollégiumtól, és immár fel­nőttszámba veendő munkásként folytatják az életüket. Mi­lyen vágyakkal, tervekkel léptek ki az iskola kapuján fiúk? Gábor: Haza, Szabadszállásra Jávor Gábor, a szabadszállási kőművesjelölt az Orlay Petrich Soma képéről ismert Petőfit idé­zi arcával, sudár termetével. — Magam választottam ezt a szakmát általános iskolás korom­ban, mert tetszett. A tanulóévek alatt még jobban megszerettem — vallja be a fiatalember. — Köze­pes eredménnyel végeztem eddig a három évet. Most hátra van még a szakmunkásvizsgából a gyakorlati és az írásbeli rész. A göndör hajú szakmunkásta­nuló szülei otthon a községben az Aranyhomok Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetben dolgoznak. 0 is oda készül, az építőbrigádba, nem marad a BÁCSÉP-nél. — Nem kell szállón, vagy al­bérletben laknom, a szüleimnek is többet tudok segíteni — indo­kolja döntését. A vállalatnál egyébként jól érezte magát, bár a kőművesképzést nem tartja eléggé sokoldalúnak, mert legin­kább csak falaztak és vakoltak. Otthon változatosabb munkákra számíthat. S ott a baráti köre a községi sportklubban, ahol fut- ballozik. A falujában akar élni később is, ha már leszolgálja a katonaéveket. Mindenhez értő. jó kőműves szeretne lenni — ez a legfőbb vágya. József: Továbbtanulni Akárcsak kollégista-társa. a fekete hajú. bajuszos Katona József is szinte meglett férfi már. Ö Hartáról jött a megyeszékhely­re szakmát szerezni. A 9-es- szá­mú Volán Vállalatnál tanult ka­rosszérialakatosnak. Apja tsz- tag. édesanyja üzemi konyhai dol­gozó otthon a faluban. — Ebben a pillanatban még nem tudom, hová megyek dolgoz­ni — mondja. — Az biztos.- hogy szüléimhez közelebb akarok el­helyezkedni, talán Kalocsán. Az első munkahelyem kiválasztásá­nál fontos szempont lesz, hogy engednek-e ott továbbtanulni, mert azt tervezem. Itt jórendű voltam eddig, és remélem. . szakmunkásvizsgám sem sikerül rosszabbul. Ügy érzem, hogy á esti, vagy levelező középiskolába!, még erősíteni is tudok majd, ha kell. István: Megkeresni a szülőket Állami gondozott volt Kovács István, aki a BÁCSÉP-nél tanul­ta ki az ács-állványozó szakmát. Marad is a vállalatnál. — A szüléimét nem ismerem, mert hároméves koromban álla­mi gondozásba vettek a züllött- ségük miatt — meséli. — Csak azt tudom róluk, hogy apámat Kovács Istvánnak, anyámat pe­dig Lomjánszki Ilonának hívják, és Kiskőrösön születtem. Kovács István? aki találkozá­sunk óta már szakmunkás lett, három éven át társadalmi ösz­töndíjat kapott a Bács megyei Állami Építőipari Vállalattól. Ám a pénzt nem költötte el, mind fél­retette egy fillérig. Nagy álma, hogy valaha saját háza legyen, otthona, arra gyűjtötte össze a pénzt. Arra takarékoskodik majd munkásként is. A saját szakmája mellé el akarja lesni a kőműves- séget is. hogy föl tudja majd épí­teni a házát. Mert kell az az 5 fiának, ha lesz. aki soha nem lesz állami gondozott... A szü­leit azért most. a vizsgák után megkísérli majd megtalálni... Pista a komoly emberekhez vonzódik. Mivel az a legcélsze­rűbb. a vállalata munkásszállójá­ban lakik majd, de ott is csak rendes fiúkkal szeretne egy szo­bába jutni. A. Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents