Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

1979. június 23. • PETŐFI NÉPE • 3 A gyógyítás lengyel tapasztalatai Cikkírónk, a varsói orvostovábbképző főiskola docense jól is­meri a gyógyító szervezetek, intézmények korszerűsítésére világszerte kezdeményezett törekvéseket. Előadóként, meghí­vottként az egészségügyi ellátás hatékonyabb feltételeinek megteremtéséről tanácskozó nemzetközi konferenciák egész során vett részt az elmúlt évtizedekben, tapasztalatait két könyvben, sok tanulmányban összegezte. Családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok révén alaposan tá­jékozódhatott a magyar kórházi viszonyokról, érdemben szól­hat az egészségügy nálunk is időszerű problémáihoz. Szívesen írt cikket lapunknak, mint ahogyan szívesen tesz eleget a kis­kunhalasi kórház meghívásának is. A megyénkben tartózkodó tudóst főként a gyógyítás emberi tényezői foglalkoztatják. Eljutott hozzám az ápolónő- képzésről, a Petőfi Népe szer­kesztőségében rendezett vitáról tudósító beszámoló és az ehhez kapcsolódó több vitaírás. Vala­mennyi fontos kérdésről szólt, hiszen az egész világon hiány van jól képzett ápolónőkben. Az ápolónők tekintélye Már' a pályaválasztásnál kez­dődnek a gondok. A szakiskolá­ba jelentkező 14 éves kislányok közül kevesen sejtik, hogy tu­lajdonképpen mire vállalkoznak. Más szakmáknál is hasonló a helyzet, de a hivatástudat a gyó­gyításban elengedhetetlen köve­telmény. Akiben nincs áldozat- készség, nem marad meg a pá­lyán, ha igen, annál rosszabb. Csodálható-e, hogy az első ajánlatra sokan otthagyják az egészségügyet. A nővérek vi­szonylag szerény jövedelmére hi­vatkozással csak az igazság egy kis részét mondjuk ki. Ez a szempont Magyarországon a fize­tésemelés után még inkább má­sodrendűnek minősíthető. Abban látom a bajt, hogy e foglalkozásnak nincs elég társa­dalmi tekintélye. Lengyelország­ban és néhány más államban ezért kötik újabban főiskolai végzettséghez a vezető ápolónői beosztásokat. A diploma meg­szerzéséhez a növendékeknek el kell mélyedniök az ápolástan, szociológia, a pszichológia, a pe­dagógia és a szervezés tan tudo­mányában. Az eddig végzettek általában jól megállják helyüket. A többség természetesen tovább­ra is főiskolai képesítés nélkül dolgozik. Kórházi teremfelügyelők A mi képzési rendszerünk az elsők között vette figyelembe az orvosi tevékenység változásait. Mind kevesebb idejük jut arra, hogy külön-külön foglalkozzanak a betegekkel. A gyógyításban mind nagyobb szerepet kap a technika, mind nagyobb a szako­sodás. A beteg joggal igényli, hogy törődjenek személyes gond­jaival, legyen kinek elmondania örömeit, bánatait, vagyis huma­nizált kapcsolat alakuljon ki a páciens és a gyógyító intézmény között. Sok terhet levesznek az ápo­lónőkről a lengyel kórházakban nagy számmal alkalmazott te­remfelügyelők. ök tartják rend­ben az ágyakat, szolgálják föl az ebédet, segítenek a takarításban. Sokkal többet foglalkoztatnának a kórházak, ha lenne elég jelent­kező. Kevesen vannak, pedig még az általános iskolában bukdácso­lókat is fölveszik. Nagy örömmel értesültem a modem berendezéssel, kiváló fel­szereléssel készülő új kórházak­ról. A jobb körülmények önma­gukban is javítják a gyógyítás hatékonyságát. A megnövekedett lehetőségek teljesebb kihasználá­sát szervezeti intézkedések, szem­léleti változások segíthetik, gyor­síthatják. Törődés a beteggel Az általános helyhiány ellené­re sok embert „fölöslegesen” tar­tanak kórházban. Lengyelország­ban végzett fölmérések szerint időnként és helyenként 30 száza­lékot is elérhet az orvosilag in­dokolatlanig ott-tartottak aránya. A varsói kórházakban ápoltak 7 százalékát — például — szociális meggondolások miatt gyógyítják ily módon. A rossz lakásviszo­nyoktól kezdve megbízható házi betegápoló hálózat hiányáig egy csomó tényező növeli a gyógyító intézmények gondjait. E kérdésekkel is foglalkozik az emberközpontú kórházzal kapcso­latos vizsgálat, kutatás. A varsói orvostovábbképzési intézet, a Lengyel Tudományos Akadémia filozófiai és szociológiai intézete, valamint a lengyel szociológusok egyesületének kórházi-szociológiai szakosztálya behatóan tanulmá­nyozza — egyebek között — az orvos-társadalomlélektani vonat­kozásokat. Abból indultak ki, hogy a leg­kedvezőbb körülmények között társadalmunkban minden gyógyít­ható beteg meggyógyul, ha a be­teg viselkedése az egészségügyi dolgozók, és fordítva, ha az egész­ségügyieké a beteg igényei sze­rint alakul. E kívánalmaknak csak akkor felelhetnek meg a gyógyító in­tézmények, ha nagyobb szerepet kapnak az orvostovábbképzésben a társadalomtudományok, elmé- lyülten foglalkoznak klinikai lé­lektannal, klinikai szociológiával, klinikai pedagógiával. Javasolják pszichológusok és klinikai peda­gógusok alkalmazását. Hazánkban nyilvánvalóvá yált, hogy mielőbb létre kell hozni a napközi rendszerű kórházak há­lózatát, a tartós betegek folyama­tos gondozásának társadalmi szer­vezetét. E gondolatok csak jelezhették, Äogy milyen sokirányú, körülte­kintő munkával alakíthatók ki az emberközpontú kórházak, ame­lyekben minden működésének alanyát és tárgyát, az embert szolgálja és lehetővé teszi, hogy megteremtődjék a technikai vív­mányok, az orvostudomány és az emberről szerzett ismeretek haté­kony alkalmazásának egysége, le­hetősége. Mondani sem kell, hogy Len­gyelországban is nagy figyelem­mel követik a magyar kollégák kísérleteit, eredményeit. Doc. dr. hab. Helena Csorba Az új Büntető Törvénykönyv \T Mindenkinek kötelessége és alapvető érdeke, hogy ’ • védje és gyarapítsa az ország vagyonát. Ennek jelen­tőségét húzza alá, hogy az új Büntető Törvénykönyv egész fejezetet szentel a gazdasági bűncselekményeknek. A vásárlók érdeke is Gazdálkodási kötelezettség megszegéseként foglalja össze a Btk. az olyan cselekményeket, amikor valaki megszegi termék előállítására, forgalmára, .felhasz­nálására, bejelentésére, készlet­ben tartására vagy kezelésére vo­natkozó kötelességeit. Ha ezzel a népgazdaságnak hátrányt okoz, 5 évig terjedhet büntetése. Napjainkban különösen nagy jelentősége van annak, hogy a beruházásoknál minden fillér oda kerüljön, ahol népgazdaságilag a legnagyobb szükség van rá. A Btk. ötévi szabadságvesztésig terjedhető büntetést helyez kilá­tásba annak, aki a meghatáro­zott beruházás céljára szánt pénzt a céltól eltérően használ fel, illetve beruházást más célra rendelt összegekből valósít meg. A népgazdaság és a vásárló- közönség védelmét egyaránt szol­gálja a Btk.-nak az a rendelke­zése, ameft a rossz minőségű termék forgalomba hozataláról szól. Eszerint az a vezető mun­kakört betöltő dolgozó, aki jelen­tős mennyiségű vagy értékű rossz minőségű árunak jó minő­ségűként való értékesítése, for­galomba hozatala iránt intézke­dik, bűntettet követ el és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel bün­tethető. Ugyanígy bünteti a tör­vény azt is, aki a termékminőség megállapításának szabályait meg­szegve teszi lehetővé a rossz árucikknek jó minőségűként va­ló forgalomba hozatalát. A gyár­ból kikerülő rossz termékért te­hát — ha azt a jó minőségűként akarják forgalomba hozni . — büntetőjogilag felelős az igazga­tó, a minőségért felelős középve­zető és a meós is! Bűntettnek minősíti a törvény, ha valaki minőséget .tanúsító ok- • iratban jelentős mennyiségű vagy értékű termékről valótlan adatot tanúsít. Az ezért kiszabható bün­tetés 3 évig terjedhet. Ugyanez szabható ki arra is, aki olyan jelzéssel hoz forgalomba jelentős mennyiségű terméket, amelynek az nem felel meg. A gazdálkodás rendjéért Több bűncselekmény összefog- vlaló címe: A gazdálkodás rend­jét sértő bűncselekmények. Nem tesz különbséget a törvény asze­rint, hogy a népgazdaság érde­keit egyéni érdekből vagy vala­milyen kisebb csoport, gazdasági egység érdekében sértik meg. Közismert, hogy a csoportérdek­ből elkövetett bűncselekmények mögött az esetek nagy részében egyéni érdekek állnak. Az elkö­vető védekezhet azzal, hogy vál­lalata, szövetkezete vélt érdeké­ben cselekedett — de tettét ez nem menti! Elsőként említi a Btk. a gaz­dálkodás rendjét sértő bűncse­lekmények sorában az üzérke­dést. Ezt az követi el, aki jogo­sulatlan kereskedelmi tevékeny­séget folytat, vagy vállalkozást tart fenn, áruval gazdaságilag indokolatlan kereskedést űz, ár­drágításra alkalmas módon üzér­kedik. Ha a cselekményt üzlet­szerűen, illetve bűnszövetségben, jelentős mennyiségű vagy értékű árura, a devizagazdálkodás meg­sértésével összefüggésben (csem­pészés, vámorgazdaság), vagy gazdálkodó szervezet szabálysze­rű működésével álcázva követik el, a büntetés 5 évig terjedhet. Ennél is súlyosabb lehet, 8 évig emelkedhet a büntetés, ha a bűn- cselekménnyel hátrányt okoznak a népgazdaságnak. Kihatásában hasonló bűncse­lekmény az árdrágítás. Az követi el, aki áruért a hatósági vagy egyébként kötelező árnál többet kér, köt ki vagy fogad el. Árdrá­gító az is, aki hatósági ár hiá­nyában úgy állapítja meg vala­minek az árát, hogy tisztességte­len haszna legyen. Ha ezt üzlet­szerűen, bűnszövetségben, jelen­tős mennyiségű árura, illetve je­lentős nyereség elérése céljából követik el, a büntetés 5 évig, ha pedig a népgazdaságnak ezzel hátrányt okoznak, 8 évig terjed­het. Súlyos, a népgazdaság és a fo­gyasztóközönség érdekeit egy­aránt sértő bűncselekmény a közellátás veszélyeztetése is. Ezt követi el, aki jogszabályban meg­határozott tilalom, illetve a gaz­dálkodás szabályai ellenére meg­semmisíti, használhatatlanná te­szi, elrejti, eltitkolja vagy fel­használja a rendelkezésére álló termékkészletet. Ugyancsak ve­szélyezteti a közellátást az, aki valamiből szükségleténél jóval nagyobb készletet szerez be és ezzel megnehezíti, hogy mások is vásárolhassanak abból. Ha je­lentős mennyiségű vagy értékű termékkel követnek el ilyen bűn- cselekményt, a büntetés elérheti az 5 évi szabadságvesztést is. A tulajdon védelmében Általában szabálysértésnek mi­nősül kisebb értékű dolgok ello­pása, így a bolti, áruházi lopás is — ezer forint érték alatt. Ám ugyanezt vétségként kell elbírál­ni, ha bűnszövetségben, közve­szély színhelyén, dolog elleni erőszakkal követik el. (Közve­szély: árvíz, földrengés, tűzvész, amely közriadalmat okoz, s ezt előszeretettel használják ki a tol­vajok.) Nagyobb érték ellopását 3 évig terjedhető szabadságvesztéssel rendeli büntetni az új Büntető Törvénykönyv. Ugyanilyen bün­tetés vár ■ arra, aki muzeális tár­gyat lop el. Jelentős érték ello­pásáért 8 évig terjedhető sza­badságvesztést is kiszabhat a bí­róság. Hasonló módon emelkedő büntetési tételeket állapít meg a Btk. a sikkasztás. vétségére, il­letve bűntettére. Csalást az követ el, aki jogta­lan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Aki a szabálysértési értékhatáron aluli összegre követi el a csalást, vét­séget követ el, ha bűnszövetség­ben, közveszély színhelyén, üz­letszerűen, illetve különös visz- szaesőként valósítja meg a bűn- cselekményt. Az okozott kár ér­téke szerint emelkednek a bün­tetési tételek. A különösen nagy Erik az izsáki barack • Az érett Májusvirágát szedik az izsáki szövetkezet gyümölcsö­sében. • Nagyság, minőség, érettségi fok szerint válogatva készítik elő az őszibarackot budapesti szállításra. (Straszer András felvételei.) kárt okozó csalásért 8 évig ter­jedhető szabdságvesztést róhat ki a bíróság. Hűtlen kezelés, rablás, gépkocsilopás Társadalmi tulajdont károsító cselekmény a hűtlen kezelés, amit az követ el, aki a rábízott vagyon kezeléséből folyó köteles­ségeinek megszegésével kárt okoz. Nagyobb vagyoni hátrány okozá­sa esetén 3, jelentős vagyoni hátránynál 5, különösen nagy vagyoni hátrány okozásáért pedig 8 évi szabadságvesztés a kiszab­ható büntetés felső határa. A hanyag kezelés — mint gondat­lanságból elkövetett bűncselek­mény — 3 évig terjedhető sza­badságvesztéssel büntethető. A rablás súlyosabb bűncselek­mény, mint a lopás, hiszen ennek elkövetője erőszakot alkalmaz, a megtámadott életét, testi .épségét fenyegeti. Ide tartozik a tolvaj­nyelven markecolásnak nevezett bűncselekmény is, amikor valakit öntudatlan állapotba hoznak, le­részegítenek, s így szedik el ér­téktárgyait, pénzét. Rablásért a büntetés 10 évig, különösen nagy érték esetén pedig 15 évig is ter­jedhet. Sok kárt okoznak a társadalmi tulajdonban, de magánszemélyek vagyonában is a rongálok. Ha nagyobb értékű a kár, illetve, ha muzeális tárgy sérül meg a ron­gálás következtében, a büntetés elérheti a 3 évi szabadságvesz­tést. Korábban többféle, fogalmazás­ban került már a büntető tör­vénykönyvekbe a gépkocsilopás. Az új Btk. jármű önkényes el­vételének nevezi azt, ha valaki gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, vagy a rábízott jár­művet használja a tulajdonostól kapott felhatalmazás nélkül. Ez vétség, amiért két évig, súlyo­sabb esetben öt évig terjedhető szabadságvesztés a büntetés. Cikksorozatunkban igyekeztünk megismertetni az olvasóval az új Büntető Törvénykönyvet. Nem törekedhettünk teljességre, hiszen a Btk. 367 paragrafusból álló vaskos kötet, amelynek tanulmá­nyozása a vele naponta foglalko­zó jogászok számára állandó fel­adat, s alapos megismerése hosz- szabb időt vesz igénybe. Várkonyi Endre Az izsáki Sárfehér Tsz. nagy kiterjedésű üzemi ültetvényében a mindössze két és fél hektárt elfoglaló Májusvirága őszibarack­fajta érik a legkorábban. Átlagos időjárású esztendőben május vé­gén, június elején már piroslik a fák lombjai között. Az idén ezt a gyümölcsfajtát is károsította a fagy, a nedvességhiány, ezért csak •június 18-án kezdhették meg ’ a szedését, Csavajda János kerté­szeti brigádjának tagjai. Evek óta nagy hullámverése van a magyar sajtóban az engedély nélküli építkezéseknek. Különbö­ző szinten jogszabályokat hoztak a visszaszorításuk érdekében, ám úgy látszik, itt is érvényesül az igazság, hogy minden határozat annyit ér, amennyit megvalósíta­nak belőle. Mert határozat bősége­sen akad, nem is ezzel van baj. Az ilyen „vad építkezések” csak akkor szűnnének meg, ha a hatá­rozatok kibocsájtóibói nem hiá­nyozna egy lényeges és perdöntő tulajdonság: a határozottság. Mert a határozat mitsem ér határozott­ság nélkül. Ügy látszik, ezzel — mármint a helyi hatóságok határozatlansá­gával — tisztában vannak mind­azok, akik engedély nélküli épít; kezésre szánják el magukat, mert példák sora bizonyítja, hogy vé­gül is nem a tanács, nem az épí­tésügyi hatóság akarata érvénye­sül, hanem a szabálytalankodó ál­lampolgáré. Még akkor is így van ez, ha némely szakigazgatási szerv „kiszab” néhány ezer forintos pénzbüntetést. Az összeget az il­lető kifizeti, netán fellebbez mi­atta. de végül is a „viskó” ma­rad a talpán. Az elmondottakat egy bácsalmá­si példával kívánjuk bizonyítani. Nem azért mintha a megye más községeiből, városaiból nem ta­láltunk volna példákat, hanem mert talán ez az eset érzékelteti legjobban, hogy semmit sem ér a határozat, ha hiányzik a határo­zottság. A múlt év novemberében B. J. bácsalmási lakos elhatározta, hogy sertéshizlalásra rendezkedik be. A szándékot tett követte és a Köz­társaság utca 22. szám alatti la­kásának udvarán hozzá is fogott a hizlalda felépítéséhez. Azért nem csupán ólat említünk, mert több mint száz darab, hízásra be­fogott sertés, ólban már nem fér­ne el. A szomszédos házban lakó özvegy Sz. F.-né megrémült a nagy építkezéstől, mivel az az ő házától mindössze hatvan centi­méterre volt, s előre érezte a bűzt, amely a sertések természetes ve­lejárója. A Bácsalmási Nagyköz­ségi Tanács szakigazgatási szer­véhez fordult, s kérte: intézked­jenek. A tanács illetékese a helyszínen megállapította, hogy az idős asz- szonyhak igaza van. A sertéshiz­lalda valóban mindössze 60 cen­timéterre épül, özvegy Sz. F.-né lakóházától. S megszületett az első határozat 1978. december 13- án. Eben a határozatban a tanács kötelezi B. J.-t: bontson le az építményből annyit, hogy annak •a lakóháztól való legkevesebb tá­volsága három méter legyen. El­lenkező esetben ezer forint pénz­bírsággal sújtják. Mondanunk sem kell, hogy az „ellenkező eset” történt, mert B. J. nem bontott. A szisztéma ezután is változat­A frissen szedett barackot vá­logatás, osztályozás után jelenleg, kilogrammonként 18—26 forintos áron a Tolbuhin körúti vásárcsar­nokban felállított, budapesti standján értékesíti az izsáki szö­vetkezet. Ugyanitt árusítja a nagyüzemben termelt kerti vete- ményt, a szövetkezeti háztájiból származó zöldségfélét, baromfit, és tojást is. lan: helyszín, ténymegállapítás, határozat, ezer forint büntetés, ha 1979. március 1-ig nem bontja le B. J. a már említett távolságon belüli építményt. Nem bontotta le. Ebben persze lehet, hogy köz­rejátszott a bizonytalansága is. A tanács ugyanis első határozatá­ban három métert, a másodikban pedig már négy métert jelölt meg. A határozat ellen B. J. felleb­bezett a járási hivatal műszaki osztályához. Itt újabb határozat született 1979. március 1-én, amely helybenhagyta a nagyközségi ta­nács által bozott döntést, vagyis bontani kell. Ezután — az előzmé­nyek ismeretében — nincs szük­ség jóstehetségre annak kimondá­sához, hogy B. J. fütyült minden­féle határozatra, és bontásra nem is gondolt. Sőt a megépült hizlal­dát „feltöltötte” s több, mint száz darab sertést kezdett etetni, ami azzal járt, hogy a környéken érez­hetően megváltozott a levegő ösz- sztétele, magyarul bűzlik az utca. A takarmányt nehéz járművek szállítják a sertéseknek, közvetle­nül az idős asszony házának fala mellett (a ház vertfalú, alapozás nélküli épület). Az engedély nélküli építkezés híre eljutott a megyei tanács szakigazgatási szervéhez is. On­nan a helyszínre utazott egy szak­ember, kivizsgálta az ügyet. A kivizsgálás és az annak nyomán született döntés arról értesíti az idős asszonyt, hogy ha másként nem megy: „kényszerbontással a hó végéig lebontjuk a kérdéses ólat”. Jegyzőkönyvileg figyelmez­tették B. J.-t a bontásra, s arra, hogy annak elmulasztása esetén kényszerlebontást alkalmaznak. A figyelmeztetés határideje május 29-én lejárt. Persze B. J. „elmu­lasztotta” a bontást, a tanács pe­dig ugyancsak elmulasztotta a kényszerbontást. A hizlalda tehát áll és működik, haragot, bosszú­ságot, bűzt árasztva maga körül. Legutóbb olyan hangok hallatsza­nak, hogy B. J. augusztusig hala­dékot kap, mivel akkorra beérT nek a hízók, leadja azokat, s utá­na nyugodtan bonthat. Van olyan magánértesülése is az idős asszonynak, amely szerint a nagyközségi tanács abban re­ménykedik, hogy B. J.-nek ha­marabb elfogy a türelme, mint a hatóságnak... Ezért mondtuk azt írásunk ele­jén, hogy határozat van, de hatá­rozottság nincs. Ezért nem félnek az engedély nélküli építkezők a helyi hatóságoktól. Persze nem is az a cél, Jhogy féljenek, hanem az, hogy tartsák be az állami előírá­sokat és az egyéni érdekek ne keresztezzék a közösség érdekeit. Ügy látszik azonban, hogy az egyén jobban tudja védeni érde­keit, mint a közösség, noha ez utóbbinak jogszabályok, haloságok állnak rendelkezésére. — dorgál — KENDŐZETLENÜL Mit ér a határozat?

Next

/
Thumbnails
Contents