Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-23 / 145. szám
« • PETŐFI NÉPE • 1979. június 23. M ÍR II El 0-1. A POLITIKAI OKTAT.-VS HATASi4ff3$(¥ Tapasztalatok a Kecskeméti Konzervgyárban Csaknem ezren vettek részt a Kecskeméti Konzervgyár dolgozói közül az idén politikai oktatásban. Első hallásra ez olyan nagy szám, hogy egy kívülálló könnyen megkérdőjelezhetné a tanulás hatékonyságát. Még akkor is, ha a részvételi arányt átlagosan csak 85 százalékosnak vesszük, hiszen ez esetben is több mint kilencszázan voltak ott rendszeresen a tanfolyamokon. Természetesen mindjárt másként vetül a kép, ha azt is számításba vesszük, hogy a politikai tömegoktatást több mint 40 különböző tanfolyamon bonyolították lé. Emellett azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a munkában nem maradt magára a gyári pártbizottság. A Társadalmunk kérdései című tanfolyamokat ugyanis 28 csoportban 693 hallgatóval a szakszervezet, hét egyéb témában pedig 120 résztvevővel a KISZ-szervezet rendezte az üzemi pártbizottság elvi segítségével. A párt által szervezett 10 politikai tanfolyamra 150-en jártak, közöttük száz párttag. • Nagy sikere volt legutóbb a Tudomány és Technika Házában annak a kiállításnak, amelynek keretében a közönség ízelítőt kaphatott Réthy Aladár muzeális értékű gyűjteményéből. ALTATÓGÉP, BÁBATÁSKA Egy érdekes gyűjtemény A hallgatók kiválasztása Mint az eddigiekből is világosan kitűnik, a jelentős kecskeméti élelmiszeripari üzem egészét átfogó politikai képzésről, illetve , évről évre ismétlődő továbbképzésről beszélhetünk. Kalmárné Csorna Erzsébet, az üzemi pártbizottság mellett működő agitációs és propagandabizottság vezetője erről így beszél: — Ami a tanulásban részt vevők létszámát illeti, nyilván még több lehetne, ha a konzervgyár dolgozóinak zöme nem nő lenne. Nagyon sok ugyanis a gyes-en levő kismama. A magam részéről nagyra értékelem a szakszervezeti és a KISZ-oktatás eredményeit, mégis inkább a pártoktatásról szeretnék szólni. Nem akarom a tíz pártoktatási tanfolyamot felsorolni, csupán azt említem meg, hogy mindegyikre gondosan, a képesség, a munkakör, a képzettség szerint javasoltuk a résztvevőket. Az alapozó tanfolyamra elsősorban olyan fiatalokat szerveztünk be, akikkel valamilyen meggondolásból foglalkozni kívánunk. Az egyik — aki ide járt — például rövidesen párttag lesz. A gazdasági, munkahelyi, tömegszervezeti vezetőket, szakszervezeti bizalmiakat pedig ezúttal a Kulturális kérdések tanfolyamára iskoláztuk b» Hasonlóan nagy gondot fordított az agitációs és propagandabizottság az emelt szintű tanfolyamok, valamint a marxista—leninista középiskola szervezésére. Emellett a marxista-leninista esti egyetemre és szakosítójára is járnak tízen. — Mindezek alapján sikeres oktatási évet könyvelhet el a konzervgyár üzemi pártbizottsága. Minek tulajdonítja az elért eredményeket? A propagandista — Más a politikai oktatás, és más az állami oktatás. A politikai tanfolyamok szervezésénél már az előkészítésre is nagyobb gondot kell fordítani. Nem mindegy, hogy, ki milyen tanfolyamra kerül. Nekünk sikerült olyan csoportokat létrehozni, amelyek hallgatói azonos képzettségűek. Ennek tulajdonítható, hogy a foglalkozásokon akítvak voltak, szívesen szóltak a témához, s fejtették ki véleményüket is. Természetesen sok függ attól, milyenek a propagandisták, a tanfolyamok vezetői. Politikai tárgyról lévén szó, döntően fontos fel- készültségük, előadói készségük. Színesebben, érdekesebben kell tudni beszélniük, mint például egy matematikatanárnak. Szerencsére előadóink közül négyen egyetemet, főiskolát végeztek, öten érettségiztek, egy végzett csak 8 általános iskolát, de az is nagy tapasztalattal, rátermettséggel vezeti a foglalkozásokat. Azután az is jó módszernek bizonyult, hogy nem változtatunk, évek óta azonos szintű, illetve témájú oktatással bízzuk meg a propagandistát. — Többször szó esett arról, hogy eredményes volt a konzervgyár párt- és tömegszervezetei által szervezett politikai oktatás. Ügy gondolom, nem könnyű lemérni ennek hatását. A politika az ember legbensőbb gondolatait, a tudatát, a világnézetét érinti. Az is igaz viszont, hogy cselekedetei rugójává is válik. Mérlegelhető-e ilyen szempontból az eredmény? — Ezen már magam is sokat gondolkoztam. Mérlegre állítani ilyen szempontból senkit sem lehet. Tapasztalataim szerint azonban a politikai oktatás hatása kinél rövidebb, kinél hosszabb távon mégis érzékelhető. Politikai érettség Ha hosszabb időn át figyeljük azokat, akik politikailag képezik magukat, észrevesszük rajtuk a változásokat. Könnyebben még- ér tik a körülöttük folyó napi eseményeket, jobban látják az ösz- szefüggéseket. Ma már a politika beletartozik az általános műveltség fogalmába, szerves része annak. Egyetlen munkahelyet sem tudok elképzelni, ahol csak a munkáról esik szó. A gépsorok mellett is így van ez. Nem mindegy tehát, hogy miről és hogyan beszélgetnek. A dolgozók — és ez örvendetes — figyelemmel kísérik a világ politikai és gazdasági változásait. Tudják ma már, hogy ennek hatásait mi sem kerülhetjük el. Politikai érettségüket bizonyítja, hogy ezt nem sorcsapásnak tartják és megértik, hogy csak cselekvőén, jobb termeléssel lehet csökkenteni ezeket a kívülről jövő hatásokat. Tapasztaljuk a különböző vállalati fórumokon is a politikai műveltség növekedését. A felszólalók nem egyedi problémákkal foglalkoznak, mint régebben, hanem érdemben igyekeznek hozzászólni még a magasabb szintű gazdasági kérdésekhez Is. Véleményt mondanak és sok hasznos termelést segítő javaslatot tesznek elsősorban saját munkaterületükre vonatkozóan. Hatással van a politikai képzettség emelkedése a szocialista brigádmozgalomra is. Talán apróságnak tűnik egyszerű példám, de ma már a brigádok nem egy-egy könyv elolvasását ajánlják fel, hanem a brigádtagok belépnek a könyvtár állandó olvasói közé. Elmondhatom, s erre sok példát tudnék felsorolni — mondotta végül Kalmárné —, hogy azok közül, akik nem is olyan régén a politikai műveltség első lépcsőfokára felléptek, sokan általános műveltségüket is igyekeztek gyarapítani. Közülük pedig többen — akár szakmai, akár politikai téren — magasabb szint elérésére törekednek. Nagy Ottó A gyümölcsösök telepítésének irányelvei A gyümölcsültetvények országos méretű rekonstrukcióját tájékoztató Adatokkal segíti a most megjelent Ma újdonság, holnap gyakorlat című sorozat legújabb tagja. A könyv egyik érdekessége, hogy nem általánosságban, hanem gyümölcsfajtánként és ültetvénytípusonként részletezi az állami támogatás különböző formáit. A továbbiakban új fajtákat, telepítési rendszereket, a vízgazdálkodás, a termékenyülés, a gyümölcshozam mennyiségi és minőségi kérdéseit, a szedés, a betakarítás problémáit tárgyalják # a szerzők. Az országos méretű munkaerőgazdálkodás gondjain segít, a gépi betakarítási módszerek és az erre alkalmas ültetvénytípusok formáinak ismertetése. A rekonstrukció célja nemcsak a frissgyümölcs-ellátás javítása, hanem a külöböző iparágak, a konzerv-, a hűtőipar minőségi Negyvenhat esztendeig és száz napig szolgálta a magyar egészségügyet dr. Réthy Aladár, a jelenleg is Kecskeméten élő nyugdíjas kórházi főorvos. Ám most nem ilyen jellegű munkáiról, érdemeiről akarunk szólni. Hanem airól a gyönyörű szenvedélyéről, amelynek nyomán egy különös és muzeális értékű orvostörténeti gyűjtemény jött létre. A legalább ezer darabból álló gyűjtemény megfelelő elhelyezésre, és azt követően szakszerű feldolgozásra vár. • A hetvenöt esztendős főorvos hat év óta nyugdíjas. Kecskeméti lakásán ismerkedünk kedvenc tárgyaival. „Ezt nézzétek meg!” — mondja, és mutat egy kétszáz évvel ezelőtt készült orvosi könyvet. Aztán mutat egyéb érdekességeket is, valóságos művelődéstörtéés mennyiségi igényeinek kielégítése. A leírtak alapján, nélkülözhetetlen irodalma a kertészmérnöknek, üzemszervező agronómusnak, ültetvénytervezőnek. Szőlészek zsebkönyve Mindenki szereti, ha kérdéseire gyorsan és röviden kap választ a zsebkönyvböl. Ez a megnevezés is utal arra, hogy a szerző, Oláh László a szőlőtermesztés technológiai és gazdaságossági kérdéseire röviden és összefogottan válaszol. Segíti a lehetőségek megválasztását, a döntés meghozatalát, különösen a telepítés, a metszés, a növényvédelem, a tápanyag-utánpótlás kérdéseiben. A hagyományos és a legújabb szőlőfajtákról és fajtajélőitekről értékelő ajánlást ad. A zsebkönyv a nagyüzemi szakembernek és a kistermelőnek egyaránt, a termesztés közben felmerülő napi kérdéseire válaszol. net! kuriózumokat. Néhány példa: 1790-ben Pozsonyban kiadott szláv grammatika, a híres Bernolák munkája; a Magyar jog című kötet 1734-ből; Kozocsa Tivadar Állattan című könyve, csaknem százéves; gyógyszerészeti szakkönyv a tizenkilencedik század elejéről stb. Ám nemcsak könyvek vannak ebben a lakásban. Száz-, kétszáz, sőt háromszáz éves népi edények, múlt századi sterilizáló készülék, régi orvosi táska, öreg faliórák. (Van amelyik csaknem másfél méteres.) És bekötött orvosi folyóiratok, egészségügyi érmék, plakettek, de még kampós juhászbotok is, meg szépen muzsikáló festmények. * — Mióta gyűjti ezeket a tárgyakat? — Tizenkét esztendő óta. — Hogyan kezdődött? — Fájt a szívem, amikor azt láttam, hogy szerszámokat, orvosi berendezéseket megrongálnak, megsemmisítenek a selejtezés után. Ha ilyet láttam, és megtehettem, magamhoz vettem, megszereztem a tárgyat. Aztán ez a gyűjtőszenvedély egyre elhatalmasodott bennem. — Ügy tudjuk, nemcsak itt a lakásán, tartja a gyűjteményét. — Hogyne. Négy különböző helyen. Folyosókon, szárítóhelyiségekben. Ez a legnagyobb fájdalmam. Sem rendszerezni, feldolgozni nem lehet a gyűjteményt, sem pedig megvédeni az időtől, a romlástól, rongálástól. * A Széchenyiváros egyik lakóházában, két szárítóhelyiségben fulladozunk a portól, melegtől. Egymás hegyén-hátán az évek alatt összegyűjtött egészségügyi, orvos- történeti tárgyak, eszközök. Van itt szinte minden. Egy szempillantás elég arra, hogy ezt felismerjük. „Ez a legújabb szerzemény — mutat egy igen furcsa tárgyra —, rövidhullámú egyszikrakörű készülék, sugárzásra”. Aztán egy másik darabra mutat: „Ezzel még dolgoztam”. És hozzáteszi: „A mostaniák sokkal modernebbek.” Van itt százharminc éves keresztelési okirat, bekeretezve. És sok mikroszkóp. Van alapanyagKÖNYVESPOLC AHtóÁT***:?*’ • Dr. Pataki Zoltán egykori sebész főorvosnak annak idején szanatóriuma volt Kecskeméten. Akinek 1919-ben szerepe volt itt a haladó erők oldalán, annak a portréját is őrzi a gyűjtő. • A zsúfolt raktár egy részlete. Viszonylag tűrhető helyzetben, polcokon várják „sorsuk jobbra fordulását” a régi mikrószkópok. csere-vizsgálathoz használt masina. És bábatáska, sebész zsebtáska, mandulafogó, lábhajtásos fogfúrógép, galván farádozó készülék, szemészeti vizsgáló eszköz, altatógép, analitikai mérleg, vízhűtéses röntgen, tüdőtöltő készülék, fektető asztal, ósdi kvarclámpa, stb. És van orvosi mérlegszék, szanitéesapka, tüdőkapaci- tás-vizsgáló készülék, meg annyi minden még! * Dr. Réthy Aladár távol innen. Mezőnyéken született. Csaknem félszáz évvel ezelőtt azonban Kecskemétre került, s végleg ittragadt. Nem bánta meg, teljes életet mondhat a magáénak. S ehhez a sokoldalú orvos-egészségügyi munkáján kívül az is hozzájárult, hogy 'ennek a szép szenvedélyének is élhetett, s élhet. Éppen azért emlegeti jó szívvel, elismerő szavakkal azokat, akik időnként egy-egy feleslegessé vált tárgyat, orvosi műszert stb. felajánlanak neki, gyűjteménye gazdagításához. Annak meg különösen örülne, ha végre megfelelő raktározási és kiállítási lehetősége is lenne. Megérdemelné. <3 is, meg az ügy is. Varga Mihály FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc (10.) A XX. század kezdetén Szeged — a főváros felől nézve — vidék, és egy „szegedi illetőségű könyv már előre fitymáló mosolyt csal — Mikszáth Kálmán szerint — a kritikus ajkakra”. De annak aki Félegyházáról érkezik: Szeged nyüzsgő, irodalmi és szellemi életet élő metropolis. Mikszáth, Tömörkény, Gárdonyi Géza, Juhász Gyula, Sebők Zsigmond fogadott szülőföldje, átmeneti vagy végleges állomáshelye. Valami különös kulturális éhség támadt akkoriban a városban, amely évi 10—15 könyv kiadására vállalkozott, s ez jobbára el is fogyott a pártoló közönség körében. Egyesztendős sem volt még az árvíz idején a város első napilapja, amely Mikszáth Kálmán országos figyelmet ébresztő árvízi tudósításainak helyt adott. )(A majdnem húszesztendős múltra visszatekintő Szegedi Híradó egy ideig hetente kétszer, majd háromszor jelent csak meg, és a Napló versenye késztette rá, hogy hamarosan ugyancsak napilappá legyen.) 1878. július 28-án indította el politikai, közgazdasági és irodalmi napilapját, a Szegedi Naplót Enyedi Lukács. Se szórakoztatásnak, se üzletnek, hanem históriacsinálásnak — a kormány megbuktatására szolgáló ellenzéki fegyvernek — tekintette a szerkesztőség a lapcsinálást. S hogy ezt a fegyvert a haza és a város érdekében ededményesebben forgathassák, két esztendő után a „közjogi ellenzék lapjaként” indított Napló a radikálisabb, magát a kossuthi hagyományok le- téteményésének valló Függetlenségi Párt szócsöve lesz. Az új, haladó program meghirdetésével együtt a szerkesztőség azt is olvasói tudomására hozza, hogy „akik nem értenek egyet a Szegedi Napló politikai hitvallásával, azok a kiadóhivatalban visszakaphatják előfizetési díjukat”. Az eltelt esztendők során nemcsak a lap programja, de formája, arculata is változik. Terjedelme megnő, munkatársai gárdája kibővül. 1902-ben, amikor Móra Ferencet befogadta a Napló-család, Kulinyi Zsigmond volt a lap főszerkesztője. A lap kormány- rúdjánál pedig Békefi Antal, Szeged irodalmi életének egyik legtevékenyebb szervezője állt, aki írói álmairól bölcsen lemondva a helyi sajtó újságszerűvé alakítására fordította minden erejét, és tehetségét. (Kezdő újságíró korában ő írta az első riportot a Szegedi Naplóba, szerkesztő korában ő teremtette meg a lap eleven, friss riport- és információs rovatát, ő töltötte meg a való élet pezsgésével a hasábokat.) Békefi az első percekben maga sem tudta, milyen munkára fogja a poétalelkű új munkatársat. Végül is, hogy hasznos munkát végezzen, no meg a poétaságból is kigyógyuljon, a közigazgatási rovatot bízták gondjaira; hadd elemezze, bírálja, csipkedje a lap hasábjain a közigazgatás avult gépezetét, nyikorgató bürokratákat. (Innen is eredt Móra Ferenc Békefi adta álneve — a Csipke.) A közigazgatási rovat gondja mellett rá várt a szerkesztőségi gázlámpák meggyújtása és az Olümposz söprögetése is. Így hívták egymás között a munkatársak a dilettáns költők és szép lelkű olvasók megnyugtatását célzó szerkesztői üzenetek megszövegezését. Mindezért valóban nem volt sok az Engel Lajos megajánlotta százkoronás havi fizetés. Jól tudta ezt Békefi, s hogy Mórába — majd pedig az évek során belépő, mindenkori legfiatalabb munkatársba — lelket öntsön, bátorítóan tette hozzá, mikor új asztalhoz vezette: — Hm, nem sok fiam, de pótolja az a tudat, hogy ennél az asztalnál írta halhatatlan remekeit Mikszáth Kálmán! Az ifjú hírlapíró ezért is, másért is nagy becsben tartotta a tintapecsétekkel patinázott ódon asztalát. Hogy is ne tartotta volna, hiszen ez volt a legelső íróasztal, amivel életében közelebbi ismeretséget kötött. Odáig csak szűcsasztalon, faragószéken, kút- perem deszkáján, láda tetején művelte az irodalmat. És a halhatatlan előd nimbusza még értékesebbé tette a recsegő jószágot. Még akkor sem akaródzott tőle megválni, amikor már a rangban utána következő százkoronás fiatal munkatársnak jutott volna az illetménykiegészítő legenda, A megbecsülés jelének érezte azt is, hogy a szerkesztő szigoráról, javító szenvedélyéről híres Békefi Antal az ő kutyanyelveit — hosszában félbevágott, gyöngybetűkkel telezsúfolt kéziratpapírlapokat — kezdettől változtatás, javítás nélkül küldte a nyomdába. Ugratták is érte később a kollégák, mert elárulták, hogy Béke- finek nemigen volt ideje, türelme az ő híresen olvashatatlan hieroglifáihoz, ezért többnyire olva- satlanul küldte kéziratát a nyomdába. Lippay nyomdászmester viszont patikusokat megszégyenítő biztonsággal igazodott el azon is. És olyannyira megszerette Móra szerkesztő úr írását, hogy húsz évig magának tartotta fenn szedésre ezeket a gyöngybetűsnek látszó, valójában rejtvényektől hemzsegő, gyönyörű kutyanyelveket. Móra Ferenc hetek alatt megmelegedett, barátokra lelt a szerkesztőségben. Máris úgy érezte, hogy a Naplónál megtalálta, megteremtette azt az egzisztenciát, amelyre családot alapíthat. Véget ért hát az ötesztendős mátkaság. Az első fizetésemelés napján elment a távirat Walleshausen Ilonkának: készüljön a lakodalomra. 1902. július 14-én a félegyházi öregtemplomban, a Napló egész munkatársi gárdájának jelenlétében esküdtek egymásnak örök hűséget. Szerény volt a lakodalom, Félegyházától a szegedi Fodor utcáig tartott a nászút. És mégsem volt ez akármilyen esküvő: a Szegedi Napló külön számban gratulált a vőlegénynek. („Egyes szám ára: Barátság. Munkatársak: Jóbarátai” — ezt olvashatjuk a Házassági Folyóirat „első és utolsó számának” fejlécén. És a legelső jókívánság szerzője: Tömörkény István.) Kacsalábon forgó palotát nem ígérhetett Móra választottjának, csupán két bérelt szobácskát egy Fodor utcai házban, annak is csak a hátsó fertályában. „De még konyhát is adtak hozzá, s azt is a két szoba közé tették — emlékezik vissza —, ami azért volt nagyon célirányos beosztás, mert így sokkal egyenletesebben lehetett fűteni a központi étel gőzzel.” Aki meglátta a szélső szobában a két konyhaszékre helyezett nyújtódeszkát, bizony nem gondolta volna, hogy egy valódi kormányfőtanácsos íróasztalát látja. Pedig a gazdája — mint később megjegyzi — büszke volt rá, hogy a Napló vezércikkírójaként innen osztogatta a kormánynak a fő tanácsokat... De azért akadt még a vezércikkírásnál is kedvesebb munkája. Alighogy megmelegedett a szerkesztőségben, máris népszerű új rovatot teremtett, amelynek a „mindennapi élet szolgáltatta az anyagát” — máról holnapra. Ezért is lett a kifogyhatatlanul gazdag, ezerszínű rovat címe: Máról-holnapra. „Az újságnak ezen a helyén többé-kevésbé komoly dolgokról szokott szó esni..._ A magas politika, a tisztelt társa - dalom, s a síró köziigazgatás egyaránt szolgáltatnak toll alá valót e rovat betűvetőinek. Ma az írnok cilinderkalapja szolgál költő- fészkül holmi filozofálásnak, holnap valamely főherceg úr elegáns kalandjait kíséri széljegyzetekkel. Tegnap a sarki koldusnak juttattunk egy hasábnyit a halhatatlanságból. Egyszer ambróziát és nektárt tálaltunk fel — ezeket úgy osztogattuk másoknak, hogy magunknak kóstoló sem maradt belőle —, máskor ürmöt keverünk. Virág is van a kosarunkban, hólyaghúzó csalán is, s mindenkor találunk gazdát mindkettőnek. Kifogyhatatlan rovat ez a Máról—holnapra, hiszen a mindennapi élet szolgáltatja hozzá az anyagot mindennap”. (Máról-holnapra: A levélszekrényből; Szegedi Napló, 1904. VI. 2.) (Folytatása következik.)
