Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-20 / 142. szám
1979. június 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A tettek önmagukért beszélnek V alaki kitalálta, hogy a településfejlesztés átfogóbb kifejezés, mint az, hogy város- és községfejlesztés. Igaza volt, csakhogy a magyar nyelv és szó hangulatában a település inkább a kisebb lakott helyre utal. Most már mindegy, ha egy új kifejezés elterjed, nehéz másikat mondani helyette. Olyan ez, mint a nyílászáró szerkezet, amit az ablak és ajtó gyűjtőfogalmául használnak az építőiparban. Emitt pedig marad tehát a településfejlesztés. Kezdjük is megszokni. Különösen, amióta évente nemes versengés indul a falvak és városok között, s a versenynek győztesei is vannak. Méghozzá külön kategóriában a városok, külön a nagyközségek, a közepesek (2500 lélekszám felett) és a kisközségek. A verseny feltételeit a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a megyei tanács együttesen határozza meg egy-egy tervidőszakra. Tavaly és azelőtt módosították ezeket a feltételeket, s azóta még jobban érvényesül a „tanácsi fejlesztési feladatok összetettsége, a jelentősebb társadalmi igények kielégítésének ösztönzése”. Ugyancsak m'ai divatos szóval élve, „kiemelt” — vagyis fontos, kiemelkedő, jelentős — szerepe van a társadalmi munka szervezésével elérhető többleteredményeknek, a társadalmi részvétel széles körű kibontakoztatásának. Ö römmel olvashattuk a feltételek közt „a környezetvédelmi kultúra fokozott igényének érvényesítését”, vagyis a köztisztasági mozgalom erősítését, a települések tisztasága érdekében indított akciók szervezését. Azzal is csak egyet léhet érteni, hogy a településfejlesztés alapja és biztonsága a pénzeszközök előteremtésén múlik, s ebhez járul kiegészítésként a lakossági hozzájárulás részesedésének növelése, ezt segíti a lakosság, a társadalmi szervek széles körű bevonása a közösségi célok megvalósításába. Csak helyesellhető, hogy a fejlesztési alap felhasználásának tervezésénél első helyre került az egészségügyi, szociális és kulturális, a vízgazdálkodási feladat, a lakásépítés ösztönzése, s főként a bölcsődék, óvodák — nem férőhelyek, mert a jószág- istállókban is férőhellyel számolunk! — építése. A verseny elmúlt évi eredményeit nagy gondossággal értékelte a bizottság. A helyszínen ellenőrizték a pontozás helyességét, megbízhatóságát. S első ízben fordult elő, hogy egy alacsonyabb pontszámot elért nagyközség (Harta) került első helyre, a magasabb — igaz, mindössze 34 egységgel nagyobb — pontszámú helység (Dunavecse) előtt. Meg is érdemelte, hiszen igen kiemelkedő volt a társadalmi munka aránya (az összes érték 88 százaléka), az önkéntes lakossági hozzájárulás összege. S' kitűrtt a község a környezet tisztaságával, rendezettségével is. TA e a városok között is alig volt különbség a ^ pontszámok értékében, mindössze 54 pont választotta el a győztes Kalocsát a második helyezett Kecskeméttől. Igaz, „méretarányosan” is más Kecskemét és Kalocsa, mégis senki sem vonta kétségbe a kisváros elsőségét, ismerve az utóbbi esztendő ottani sok nagyszerű kezdeményezését, a lendületes társadalmi tevékenységet. A megyében huszadik évfordulójához érkezett településfejlesztési verseny összességében is igen kiemelkedő eredménnyel járt. Nem soroljuk itt most a megvalósult fejlesztési eredményéket, de azt feltétlenül érdemes külön is megemlíteni, hogy az előző évekhez képest kiugróan magas volt a társadalmi munka értéke, ami megközelítette az 580 millió forintot. Az egy főre jutó társadalmi munka összege 230 forinttal nőtt, s 1014 forintot tett ki fejenként, örök riválisunk, Szolnok megye, ahol korábban jobb eredmény született, most 953 forinttal kénytelen volt ismét mögénk szorulni a nem hivatalos országos sorrendben. A megyei tanács legutóbbi ülésére beterjesztett írásos jelentésből olvashattuk ki ezeket a tiszteletre méltó adatokat, melyeket a tanácsülés — lapunkban már hírül adtuk ezt — természetesen szívesen jóváhagyott. T alán a túlzott szerénység, vagy a meleg nyá- * ri idő miatti „kímélet” volt az oka, hogy ezúttal elmaradt a szóbeli kiegészítés, az eredmények lelkesítő, új tettekre buzdító méltatása. Pedig a múlt évi tanácsi gazdálkodást összegező jelentésnek igazán oda illő kiegészítése lett volna egy érzelmileg is átfűtött, érvekkel alátámasztott felszólalás. Mintegy csatlakozva áhhoz a megállapításihoz, hogy az idei esztendő pénzügyi, gazdasági lehetőségei még szerényebbek lesznek, mint korábban, s a lakosság összefogásának, társadalmi segítségének még inkább megnő a szerepe a szűkebb pátria, a lakóhely fejlesztésében. A helyi tanácsok értékelő gyűlésein, ahol a településfejlesztési munkáért adományozott érmek is gazdára találnak, biztösan nem hagyják ki ezt a jó alkalmat és lehetőséget. Hiszen ott értik meg igazán, ahol az eredmények születtek, ennek a versenynek a jelentőségét is. Persze, az is lehet, hogy a szavak szaporítására azon a helyen még kevésbé van szükség. Mivel a tettek önmagukért beszélnek. F. Tóth Pál AZ OLVASÓ KÉRDEZ — AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Bér- vagy szövetkezeti lakás? T. J. nyugdíjas kecskeméti olvasónk, aki a városközponti építkezés miatt szanálásra ítélt házban lakik bérlőként, több társa nevében is a következő kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz: ... A városi tanács azzal a megokolással, hogy az idén csak tanácsi értékesítésű, azaz szövetkezeti lakások épülnek Kecskeméten, bérlakásom helyett új szövetkezetit ajánlott fel. A magamfajta kispénzű nyugdíjas, aki nem is jószántából áll hurcolkodás előtt, hogy bírná el egy ilyen lakás terhét? Ügy tudom, hogy a bérlakás után bérlakás illet meg. Köteles vagyok-e a felajánlott szövetkezeti lakást elfogadni? A kérdéssel dr. Madarász Gyulát, a városi tanács vb igazgatási osztályvezetőjét kerestük fel, aki a következő választ adta: — Elöljáróban megjegyzem, hogy a gazdaságpolitikai intézkedés következtében csökkent a város célcsoportos lakás-előirányzata. Állami pénzből az idén szövetkezeti lakások épülnek, ugyanakkor a város fejlesztésének érdekében — az árpádvárosi építkezésre, illetve építés előkészítésére gondolok — számos családot kell elhelyezni. Az érdekeltekkel történt tárgyalások alkalmával több, főleg kispénzű nyugdíjas a szanálandó helyett érthetően bérlakást kér. Ilyennel azonban nem rendelkezik a város. Viszont a rendelet lehetővé teszi, hogy aki bérlakást lead a tanácsnak, az nagyobb, korszerűbb szövetkezeti lakás kiutalásában részesíthető. Ilyenek pedig számosán vannak. Ezért élve az alkalommal, ezúton is jelzem, hogy a régi bérlakásukat magasabb komfortfokozatú szövetkezeteivel felváltani kívánók ezt az igényüket a városi tanács lakásügyi hatóságánál jelenthetik be. P. I. Az új Büntető Törvénykönyv n Minden ember legnagyobb, pótolhatatlan értéke: az • élete. Joga van tehát ahhoz, hogy biztonságban tudhassa életét, testi épségét, egészségét. Az államnak pedig kötelessége, hogy mindezek védelméről minden eszközzel gondoskodjék. Az élet védelmének fontos eszköze a büntető törvény: súlyos büntetéssel fenyegeti azokat, akik más ember élete, egészsége vagy testi épsége ellen bűncselekményt követnek el. Személy elleni bűncselekmények Kezdjük a legsúlyosabbal, az emberöléssel. A régebbi büntető- törvények különbséget tettek, gyilkosság és emberölés között, az új Btk. egységesen emberölést ismer. Ezen belül kiemeli: aki előre kitervelten, nyereségvágyból vagy más aljas indokból, illetve célból, különös kegyetlenséggel, hivatalos személy ellen, hivatalos eljárás alatt, illetve emiatt, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve, vagy különös visszaesőként követ el emberölést (természetesen a felsoroltak külön-külön értendők), 10 évtől 15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel vagy halállal büntetendő. Ha az emberölésnél nem áll fenn a felsorolt esetek egyike sem, az elkövető büntetése 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés. Emberölésre irányuló előkészület miatt 3 évig, gondatlanságból elkövetett emberölésért 5 évig terjedhető szabadságvesztés büntetés szabható ki. Külön említi a törvény a „méltánylandó okból”, erős felindulásban elkövetett emberölést. Ennek büntetése 2 évtől 8 évig terjedhető szabadságvesztés. Aki mást öngyilkosságra rábír vagy aki ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, a Btk. szerint 5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntethető. A nem kívánt terhesség elkerülésére és megszüntetésére megvannak nálunk a legális lehetőségek : antibébi-tabletták, orvosi bizottságok és kórházi abortus. Aki azonban mindezeket a lehetőségeket megkerülve vállalkozik magzatelhajtásra, bűntettet követ el. Általában 3—5 évig terjedhet a büntetés, de ha halált okoz. a büntetés 8 évig terjedhet. Büntetendő az a nő is, aki ilyen módon szabadul meg magzatától A testi sértés Gyakori bűncselekményfajta a testi sértés. Sok mindenből származhat a kocsmai verekedéstől a nemtelen bosszúig, szinte minden esetnél mások a körülmények. A törvény aszerint tesz különbséget, hogy a sérülés mennyi idő alatt gyógyul: 8 napon belül könnyű, azon felül súlyos testi sértésről szól. Könnyű testi sértésért egy évig terjedhető szabadságvesztés, javító-nevelő munka, vagy pénz- büntetés szabható ki, súlyos testi sértésért általában 3 évig terjedhető szabadságvesztés. Külön elbírálás alá esik, ha a bűncselekményt aljas indokból követik el. Ilyen esetben a köny- nyű testi sértésért 3, súlyosért 5 évig terjedhető büntetés jár. Ha életveszéllyel jár vagy halált okoz a testi sértés, az elkövető büntetése 2 évtől 8 évig terjedhet. Enyhíti, de nem menti az ilyen cselekményt, ha gondatlanságból követik el. Äz emberiesség, de a törvény is parancsolóan írja elő mindenki számára, hogy segítsen sérült vagy életveszélybe került embertársain. Aki a tőle elvárható segítségnyújtást elmulasztja 2 évig, ha pedig a sérült meghal, bár a segítségnyújtás megmenthette volna az*életét — 3 évig terjedő szabadságvesztés a büntetése. Még súlyosabban minősül és 5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntethető, ha a mulasztó maga idézte elő a veszélyhelyzetet vagy különben is köteles segítséget nyújtani (például orvos, segélynyújtásra kiképzett egészség- ügyi dolgozó, stb.) Társadalmunk sokrétűen gondoskodik az idős, magatehetetlen emberekről, de ez nem csökkenti a gondozásra kötelezett családtagok felelősségét és kötelességeit. A Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy 3 évig terjedhető szabadságvesztéssel kell büntetni azt, aki állapotánál vagy koránál fogva magatehetetlen személy gondozását elmulasztja, és ezáltal a gondozásra szoruló életét, testi épségét. egészségét veszélyezteti. Várkonyi Endre (Folytatjuk) BARÁTAINK. ÉLETÉBŐL Ősi bolgár fővárosok A Magyar Nemzeti Bank kölcsönmegállapodása A Magyar Nemzeti Bank képviselői kedden Budapesten 400 millió dolláros hitelfelvételről írtak alá megállapodást a New York-i Manufacturers Hanover Trust Company által vezetett, és a legnagyobb amerikai bankok, a többi között a Bank of America International Limited, a Bankers Trust International Group, a First Chicago Limited és a Security Pacific National Bank által szervezett bankkonzorciummal. A hét és fél éves lejáratú hitelt a Magyar Nemzeti Bank az amerikai pénzpiacon veszi fel és folyósításában 52 amerikai, illetőleg Amerikában működő bank vesz részt. A hitel exportfejlesztési céljaink 'finanszírozását szolgálja. Évadzáró társulati ülés a Népszínházban Évadzáró ülést tart kedden a Népszínház társulata. A józsefvárosi színiházban Ruszt József megbízott igazgató elemezte az évad tevékenységét. Az ülésen részt vett és felszólalt Tóth Rezső kulturális miniszterhelyettes. (MTI) KENDŐZETLENÜL Játszóterek Nem tudjuk számon tartani, hogy például az utóbbi tíz évben hányszor írtunk a kecskeméti játszóterekről, de évenként legalább egyszer bizonyára. Ha most újra ezt választottuk írásunk témájának, nem azért tettük, mintha újat tudnánk mondani. Sajnos. korábbi megállapításaink máig érvényesek. Meglehetősen elhanyagoltak, gazdátlanok a kecskeméti játszóterek — tisztelet az egy-két kivételnek. A gyerekes szülők a megmondhatói, milyen elszomorító és kiábrándító látvány fogadja őket, ha valamely játszótéren megjelennek. Nincs más csupán néhány rozsdamarta vasváz, úgynevezett mászóka, a hinta csupasz oszlopai, homokozó gödör — homok nélkül, szemét és szemét. Néhány hete, vagy talán egy hónapja is lesik a szülők, mikor teszik fel a hintákat, a libikókát. Eleinte még azzal magyarázta a gyereknek, hogy bizonyára a bácsik elvitték festeni. Később újabb indoklást kellett kitalálni: már befestették, de még nem száradt meg. Ma már azonban ebben sem hisznek a gyerekek, s azt tapasztalják hogy a „bácsik” fütyülnek a játszótérre, az ott játszani nem tudó gyerekekre. Mással vannak elfoglalva. A gyerek pedig csak áll a kopár téren, s nézi, hogy motoroznak, bicikliznek a kamaszok, kutyákat ugráltatnak a mászókák fölött, a szél jókat játszik az ősszel lehullott lomb maradványaival, papírdarabokkal, ugyanakkor — például a Katona József téren — meglengeti a szemétgyűjtőből áradó bűzt. Mert az óriási szemétgyűjtő tartály éppen a játszótér sarkán van elhelyezve. Persze pontatlanok lennénk, ha azt mondanánk, minden játszótér így néz ki. Mert a széchenyiváro- sit nagyon szépre, ötletesre alakították ki. Minden van ott, amit a gyerekek kedvelhetnek, amivel játszani szeretnek, bár nem kevés szülő szerint a rönkvár meglehetősen veszélyes, arról nem is szólva, hogy hatása sem kívánatos. A vár, a „katonásdi”, az indiáncsata — amit e körül a vár körül játszani lehet — olyan játék, amit már a felnőttek is szeretnének régen elfelejteni. De éppen az ilyen várak miatt még a gyerekekben is felébred a katonásdi, s egymás után kényszerítik a szülőket arra, hogy a boltokban kapható, az igazit már-már tökéletesen utánzó géppisztolyokat vegyenek. Nos, ez a széchenyivárosi játszótér — bizonyára nem kis pénzért — elkészült. De szabad-e azt tenni egy városban, hogy a reprezentatív játszótéren, kívül a többit nem vesszük észre, azokkal nem törődünk? Miért nincsenek hinták, miért nincs homok Itt, ahol minden homokból van? Nem szükséges ahhoz nemzetközi gyermekévet hirdetni, hogy mindezt észrevegyük. Pontosabban fogalmazva: ha már gyermekév van, ne csak a sajtó vegye észre, hanem azok is, akik gazdájuk ezeknek a ma még kopár, sivár tereknek. De van-e gazdájuk egyáltalán? Ma még úgy néz ki, hogy nincs, de reméljük, hamarosan lesz, még mielőtt véget ér a nyár, még mielőtt kifutunk a gyermekévből. Mert jövőre is lesznek gyerekek mint ahogyan tavaly, tavalyelőtt is voltak. —dorgál— A bolgár állam közel 1300 éve áll fenn. Ez alatt az idő alatt Bulgáriának több fővárosa is volt. Szófia, a jelenlegi székváros mindössze száz éve kapta megtisztelő rangját. Az első főváros a 681-ben alapított Pliszka volt. A várost a honalapító Aszparuh kán tette székhelyévé, és építette ki a Duna menti észak-bulgáriai síkságon. A város később elnéptelenedett, majd szinte teljesen eltűnt. A fel- szabadulás utáni években hatalmas archeológiái munkálatok kezdődtek. Ma már feltárták az egykori bel- és külváros, a cári palota, a nagy bazilika és a hajdani pogány templomok romjait is. Veliki Preszlav szintén ÉszakMúltja és jöivője van a kubai távolsági közlekedésnek. És mindkettő — az egyik még, a másik már — egy kicsit a jelen is. Kubában 1837-ben adták át az első vasútvonalat, a hatodik ország volt a Világon, alhol megindult a rendszeres vonatközleke- dés. A századfordulón, a cukoripar modernizálásakor épült ki a két nagyváros, az egymástól majdnem kilencszáz kilométerre fekvő Havannát és Santiago de Cubát összekötő egypályás „Központi Vasút” és a nagyobb cukorgyárakhoz ágazó szárnyvonalai. A győztes kubai forradalom a vasúti közlekedésben ezeket az ötven-hatvanéves, muzeális állapotokat, s a gőzösök Havanna —Santiago közötti másfél-kétnapos menetidejét örökölte. A közúti helyzet sem volt sókkal jobb: a vasúttal párhuzamosan futó „Központi Országút” is csak kétszer egysávos. Ennek a helyzetnek a felszámolásához azonban csak a forradalom győzelmét követő időszak belső és külső — a múltból örökölt és az Egyesült Államok által kiprovokált — gazdasági gondjainak leiküzdése után jöttek létre a feltételek. Még négy éve sincs, hogy a kubai vasútépítők belekezdtek a nagy vállalkozásba: a 880 kilométer hosszú új Havanna—Santiago vonal építésébe, s az első 280 kilométeres szakaszon — Havanna és Santa Clara között — az egyik sínpárt már át is adhatták a forgalomnak. A tervezők — bizonyára sokkal inkább, mint múlt századi elődeik — számítanák arra, hogy a most épülő vasút sokáig fog szolgálni, azt azonban el akarják kerülni, hogy néhány évtized múltán az ő művük is „muzeális értékké” váljon. A tervezéskelet-Bulgáriában van. A várost Szimeon cár alapította, 1338-ban a törökök lerombolták Preszlavot, ahol ma az egykori nagyságot érzékeltető romkert fogadja a látogatókat. A második bolgár cárság fővárosa Veliko Tarnovo ma is elevenen pezsgő város. A Balkánhegységben, Bulgária közepén levő Tarnovo fellegvára a Carevec az egykori uralkodók palotája volt. Itt volt a bolgár egyházfő, a patriarcha rezidenciája is. A Trapezica-domb a nemesek, bojárok lakóhelye volt, a völgyben pedig a városi lakosok, mesteremberek, a szegénység élt. Veliko Tarnovo a XIV. századi bolgár építészet és festészet számos értékes emlékét őrzi. nél a dinamikus fejlődésnek indult kubai gazdaság ezredfordulóra várható igényeiből indultak ki, s maga a pálya is úgy épül, hogy megfeleljen az akkorra tervezett óránként 200 kilométeres utazási sebesség technikai feltételeinek. Ez persze nem egycsapásra valósul meg. Kezdetben óránkénti száz kilométer körüli sebességgel számolnak, hogy minden egyes elkészült szakaszt azonnal használatba lehessen venni, hiszen égetően szükség van rá. A már megindult forgalom mellett azután fokozatosan szüntetik meg a szintbeli kereszteződéseket (amihez a feltételeket természetesen előre „beleépítik a vonalba) és szerelik fel a nagyobb sebességekhez szükséges jelző- és biztonsági berendezéseket. így a jövő évtized második felében szeretnék elérni az óránként 150 (kilométeres csúcssebességet, a 10—12 órás menetidőt Havanna és Santiago között. Az új, gyors, légkondicionált vonatok addigra bizonyára meghódítják az utasokat, akik ma, ha tehetik, a repülőgépet választják, vagy ha nem tehetik — mivel a légiközlekedés kapacitása véges — inkább vállalják a hosszú országúti utazással járó kényelmetlen ségeket a légikondicionált távolsági autóbuszokon. A szovjet segítséggel tervezett, szovjet gépekkel megvalósuló beruházás teljes üzembe állásáig — s egy ideig még azután is — a kacskaringós „történelmi” vasút tovább szolgál az áruszállításban. Végleg akkor vonul majd nyugdíjba — s lesz bizonyára egy része valódi múzeum — amikor elkészül az új, hatsávos „Központi Autópálya” is, Kuba jövő századi közlekedésének másik főütőere. • Veliko Tarnovo: A Balduin-bástya. Kubai közlekedés Pliszka: az első bolgár főváros romja.
