Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

2 • PETŐFI NÉPE » 1979. június 20. A SALT-2. a józan, felelős politikai erők csatanyerése Rácz Pál külügyi államtitkár nyilatkozata Magyar-bolgár barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) vábbi sikereket kívánok az egész bolgár népnek. Külön köszöntőm a szocialista országépítés szerve­zőjét, a dimitrovi hagyományokat követő, lenini úton járó testvér­pártunkat, a Bolgár Kommunista Pártot, annak központi bizottsá­gát, élén Todor Zsivkov elvtárs­sal, igaz barátunkkal, a nemzet­közi kommunista és munkásmoz­galom kiemelkedő harcosával. Kádár János ezután a hazánk­ban folyó szocialista építőmunka eredményeiről szólott. Felelősen mondhatjuk bolgár barátainknak, hogy a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével szintén helytáll, si­keresen munkálkodik a fejlett szocialista társadalom építésén — mondotta. A magyar nép 'szocialista épí­tő munkájának eredményei kéz­zel foghatóak, vitathatatlanok, és valóban történelmi jelentőségűek. Pártunk ennek tudatában is mindig kötelességének, tartotta és tartja, hogy nyíltan szembenézzen a valósággal és őszintén szóljon a megoldásra váró nagy felada­tokról, azokról a nehézségekről, amelyeket a további előrehaladás érdekében le kell küzdeni. Leg­nagyobb gondunk, hogy orszá­gunk energia- és nyersanyagsze­génysége miatt különösen meg- érezzük a világgazdasági helyzet számunkra kedvezőtlen alakulá­sát. Ennek következményeit meg­felelő intézkedésekkel, mindenek­előtt belső tartalékaink jobb ki- nasználásával, munkánk haté­konyságának javításával igyek­szünk ellensúlyozni. Nagy erőfor­rásunk, hogy tevékeny részesei vagyunk a szocialista országok együttműködésének a KGST ke­retében, ami további új lehető­ségeket nyújt gazdasági munkánk fejlesztéséhez. összegezve, elmondhatjuk bol­gár barátainknak: a Magyar Nép- köztársaság belső helyzete szilárd, a munkásosztály és a párt v.ezető szerepe érvényesül, a népi hata­lom, s annak legfőbb politikai alapja, a munkás—paraszt szövet­ség erős, az értelmiség odaadóan támogatja a szocialista építőmun­kát. Kádár János ezután a magyar és a bolgár nép több évszázados történelmi barátságáról beszélt. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, — hangsúlyozta —, hogy á magyar—bolgár kapcsolatok a 31 éve aláírt barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés szellemében az élet minden területén kiegyensúlyo­zottan, eredményesen fejlődnek. Nagy jelentőségűnek tartjuk a pártjaink, társadalmi és tömeg­szervezeteink közötti jó együtt­működést. Államközi kapcsola­tunk kiterjednek a szocialista építőmunka összes területére. Országaink gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködése dinamikusan fejlődik. Kétoldalú áruforgalmunk évi átlagban 20 százalékkal növekszik és — ami különösen örvendetes — ezen be­lül a szakosított és kooperációs termékek aránya elérte már a 30 százalékot. Most megerősítet­tük, a gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködésünk fő irányait 1990-ig megjelölő doku­mentumot már kidolgoztuk a kö; vetkező ötéves tervidőszakra szóló vegyipari egyezményt, és természetesen együtt vizsgáljuk számos más, konkrét gazdasági té­mában az együttműködés lehető­ségét. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy jól fejlődnek kapcsolataink a kultúra, a tudomány és az ok­tatás területén is. E tevékenység számára további kedvező alapot teremt a most aláírásira kerülő új tudományos és kulturális egyezmény. Meggyőződésünk, hogy mostani látogatásunk, tárgyalásaink erő­sítik országaink, népeink kap­csolatait, testvéri együttműködé­sét. Ezután a tárgyalások eredmé­nyeit és a Magyar Népköztársa­ság külpolitikai törekvéseit is­mertette Kádár János: Tárgyalásainkon áttekintettük a nemzetközi politika főbb kér­déseit. Elmondhatom, hogy párt­jaink, kormányaink álláspontja a nemzetközi helyzet minden alap­vető kérdésében azonos, és ez nagymértékben segíti közös har­cunkat. Megítélésünk szerint a Magyar Népköztársaság külpolitikája elvi alapokon nyugszik, nyílt és kö­vetkezetes, barát és ellenfél is tudja hová tartozunk és' mit akarunk. A Magyar Népköztársaság kül­politikájának alapja szövetsé­günk, barátságunk, kapcsolataink szüntelen erősítése a Varsói Szer­ződés, a KGST tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Ezen belül is megkülönböztetett jelentőségű számunkra az együtt­működés fejlesztése közös, nagy barátunkkal, a Szovjetunióval. Három héttel ezelőtt kiemelke­dően fontos politikai esemény zajlott le hazánk életében. Buda­pesten köszöntöttük a testvéri Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségét, amelyet közös ügyünk — a szocializmus és a béke — fáradhatatlan harcosa, Leonyid Ujics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségén ék elnöke ve­zetett. A találkozó — a magyar— szovjet kapcsolatok hagyományai­hoz híven — országaink és párt­jaink megbonthatatlan egységé­nek, a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának és sokol­dalú internacionalista együttmű­ködésének újabb nagyszerű kife­jezése volt. Külpolitikánk fontos alapelve az is, hogy teljes mértékben szo­lidárisak vagyunk a régi és új- gyarmatosítás, a faji elnyomás ellen küzdő népekkel. Országunk közvéleménye figyelemmel és ér­deklődéssel követi a fejlődő or­szágok küzdelmét igazságos cél­jaik valóra váltásáért. Elvi álláspontunknak megfele­lően a békés egymás mellett élés, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján következetesen munkálkodunk a fejlett tőkés or­szágokkal fennálló kétoldalú kap­csolatok fejlesztésén. Ezután az időszerű nemzetközi kérdésekről szólott az MSZMP KB első titkára: Az utóbbi időben keletkezett feszültségek ellenére is időszerű a nemzetközi helyzetnek az az értékelése, amelyet a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978. novemberi, moszkvai ülése adott. Változatlan az egyensúly a két világrendszer stratégiai erőviszonyaiban, s en­nék alapján — a bonyolultabb feltételek közepette is — folyta­tódik a békés egymás mellett élés politikája. Sohasem képzel­tük, hogy az agresszív körök, a fegyverkezési verseny haszonél­vezői máról holnapra megtérnek, s az enyhülés irányzata önmagá­tól automatikusan felülkereke­dik. A béke megszilárdításához to­vábbra is szükség van a szocia­lista országok, minden ország, minden békeszerető erő, minden józanul gondolkodó felelős politi­kai tényező közös erőfeszítésére. Különös figyelemmel kísértük a hadászati támadó fegyverekkel kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalásokat, és örömmel vet­tünk tudomást arról, hogy e fegy­verek korlátozásáról Bécsiben alá­írták a SALT—2. egyezményt. Meggyőződésünk, hogy ez a nagy­jelentőségű esemény kedvező be­folyást gyakorol majd a nemzet­közi légkör általános javulására. Az emberiség közös érdeke, napjaink legégetőbb feladata az enyhülési politika fenntartása és kiterjesztése a katonai területre is. A világ népei nemrég meg­ismerhették azt a közleményt, amelyet a Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszteri bi­zottsága fogadott el ez év máju­sában Budapesten tartott ülésén. Ez összegezi a legsürgősebb fel­adatokat, és jó alapot biztosít ahhoz, hogy a felelős kormányok a népek óhajának megfelelően Európában érdemi intézkedéseket tegyenek a katonai enyhülés és az országok közötti bizalom erő­sítéséért. Kormányunk gyakorlati nemzetközi lépéseivel is támo­gatja azt a közös javaslatunkat, hogy az európai államok, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada részvételével mielőbb tartsanak konferenciát a katonai enyhülés kérdéséről. Meggyőző­désünk, hogy ez a konferencia eredményesen járulhat hozzá az európai béke és biztonság ügyé­nek előbbreviteléhez. Ismeretes, hogy a nemzetközi helyzetre kedvezőtlen hatást gya­korol a kínai vezetők külpoliti­kája, fokozódó együttműködése az imperializmus szélsőséges kö­reivel. A pekingi vezetésnek ezek a lépései ösztönzik a fegyverke­zési hajszát, gátolják az enyhü­lést, mérgezik a nemzetközi lég­kört. Pártunk és kormányunk azt kívánja, hogy Kína a szocializ­mus útján járjon, normalizálja viszonyát szomszédaival és Kína népe békében élvezze munkájá­nak gyümölcseit. Ugyanakkor a leghatározottabban fellépünk a kínai vezetőknek a szocializmus, a béke ügyére káros, az egész emberiség sorsára veszélyes irányvonalával szemben. Népünk is mélységesen elítélte Kína fegyveres agresszióját a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Teljes szolidaritást vállal a nemzeti függetlenség megerősíté­séért, a szocializmus vívmányai­nak megőrzéséért harcoló viet­nami néppel, Kambodzsa és Laosz népeivel. Hazánk, népünk nagyra érté­keli a Szovjetunió higgadt, fele­lősségteljes, következetesen konstruktív magatartását, és a Kínával való jószomszédi kap­csolatok * helyreállítására irá­nyuló kezdeményezéseit. Ez szol­gálja a kínai nép valódi érdekeit és a nemzetközi biztonság ügyét is. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom az egész világ­ra kiterjedő hatalmas politikai erővé vált, amely a dolgozók millióit mozgósítja az emberiség előtt álló sorsdöntő feladatok megoldására, a világ békéjének megőrzésére, a boldogabb, igaz­ságosabb jövőért vívott harcra. A proletár internacionalizmus esz­méjéhez hűen pártunk a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom egységének erősítésé­ért, hatóerejének, befolyásának további növeléséért tevékenyke­dik. Az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini tanácskozásának megállapításait szem előtt tartva erősítjük együttműködésünket és szolidari­tásunkat a világ különböző tér­ségeiben a társadalmi haladásért és a békéért küzdő testvérpárt- jaimkkal. E történelmi feladatok valóra váltása, a világbéke és a társa­dalmi haladás, a szocializmus kérdéseinek megoldása minden’ kommunista és munkáspárttól megköveteli a marxizmus—leni- nizmus elveinek alkotó alkalma­zását, a céltudatos cselekvést. Mozgalmunkban növekszik az egységtörekvés és az a felisme­rés, hogy egyetlen párt sem nél­külözheti harcában a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom internacionalista szolidaritá­sát, egymás kölcsönös cselekvő támogatását. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt minden tőle tel­hetőt elkövet, hogy mozgalmunk egysége elvi alapokon erősödjék. Kádár János befejezésül a kö­vetkezőket mondotta: A magyar párt- és kormány­küldöttség nevében szeretném is­mételten szívből megköszönni a meleg és elvtársi fogadtatást és azt a lehetőséget, hogy e forró hangulatú nagygyűlésen találkoz­hattunk bolgár barátainkkal. Pár­tunk, népünk a jövőben is híven ápolja barátságunkat, szocialista együttműködésünk elmélyítésé­re és bővítésére törekszik, biztos abban, hogy a magyarok és a bolgárok együtt küzdenek min­denkor és mindenhol ahol a szo­cializmus és a béke érdekében fel kell lépni. Küldöttségünk jó érzésekkel és azzal a szilárd meggyőződés­sel tér vissza Magyarországra, hogy a Bolgár Népiköztársaság töretlenül halad előre a szocializ­mus és a béke útján. Kívánjuk a Boligár Népköztársaság kommu­nistáinak, dolgozó népének, hogy a felszabadulás 35. évfordulójá­nak méltó megünneplésére ké­szülve érjenek él újabb kima­gasló sikereket a haza felvirágoz­tatásában, kitűzött céljaink való­ra váltásában, a szocialista kö­zösség összeforrottságának erősíté­sében, a béke ügyének szolgála­tában. Éljen és virágozzék a Bolgár Népköztársaság! Éljen a dicső harcokban edző­dött Bolgár Kommunista Párt! Éljen a magyar és a bolgár nép megbonthatatlan testvéri ba­rátsága! Éljen a szocializmus és a béke! 4* Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott beszéde után a nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival, a megbonthatat­lan magyar—bolgár barátság él­tetésével ért véget. A Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség keddi napja „hazai” programmal fejeződött be: a szófiai magyar nagykövetsé­gen találkoztak a bolgár főváros­ban dolgozó diplomatáinkkal, a magyar kolónia tagjaival. (MTI) A SALT—2. egyezmény alá­írása alkalmából Rácz Pál kül­ügyi államtitkár nyilatkozatot adott Deregán Gábornak és Mély­kúti Attilának, a Magyar Távira­ti Iroda munkatársainak. — A szovjet—amerikai SALT— 2. megállapodás aláírása a fegy­verkezési verseny korlátozására tett fontos, önmagában is nagy világpolitikai jelentőségű lépés, amely egyértelműen bizonyítja az enyhülési politika életképes­ségét, új, pozitív lépésekre ösz­tönző erejét — hangsúlyozta be­vezetőjében. — Büszkén mond­hatjuk, hogy ez egyben a szocia­lista országok együttes erőfeszí­téseinek, az SZKP XXIV. kong­resszusán megfogalmazott béke­program valóra váltásának jelen­tős fegyverténye, a szovjet veze­tés, személyesen Leonyid Iljics Brezsnyev kitartó erőfeszítései­nek eredménye. — A hadászati támadó fegy­verzet mennyiségi korlátozásáról szóló szerződés aláírása jelzi azt is, hogy az Egyesült Államok ve­zetői tudomásul vészük világunk realitásait, s ha nem is cik­cakkok n'élkül, de eljutottak a bátor és józan felismeréshez: az egyezmény megkötése nekik is alapvető érdekük. Kívánjuk, hogy Carter elnök sikerrel vívja meg a harcot az egyezmény ratifiká­lásáért is az érőpolitika híveivel szemben. A SALT—2. aláírását ilyen értelemben a józan, felelős politikai erők globális jelentősé­gű csatanyerésének tekinthetjük a hidegháború erői fölött. — A SALT—2. által keltett ked­vező politikai légkör jó lehetősé­get nyújt arra, hogy a bécsi had­erő-csökkentési tárgyalásokon is mihamarabb előrelépés történjék. Amennyiben a NÁTO-országok felismerik valós érdekeiket és ki­nyilvánítják politikai akaratukat az előrehaladásra, akkor a meg­egyezés itt is rövid időn belül el­érhető közelségbe kerülhet. Joggal számíthatunk arra, hogy a SALT —2. aláírása általában is kedvező hatással lesz a katonai enyhülés sok más területén. — A mostani aláírás és a SALT —3. előkészítése várhatóan miként hat vissza a politikai enyhülésre, s ezen keresztül az országok két- és sokoldalú kapcsolatainak továbbfejlesz­tésére? — A várható hatásokat illetően nehéz lenne pontos „előrejelzést’ adni, nyilvánvaló azonban, hogy a politikai és a katonai enyhülés kö­zött nem lehet éles határt húzni. A katonai enyhülés a politikai légkör javulására támaszkodó fo­lyamat, s az enyhülés mindaddig, „féloldalas” marad, amíg a poli­tikai téren elért eredmények nem egészülnek ki a katonai enyhülés érdekében tett intézkedésekkel. Az ilyen intézkedések politikai hatása mindenekelőtt az államok közötti bizalom légkörének javu­lásában mutatkozik; csökken a fe­nyegetettség, növekszik a bizton­ság érzése. Ez jobb feltételeket te­remt a politikai kapcsolatok szé­lesítéséhez, a tudományos és kul­turális kapcsolatépítéshez, az ál­lamok — és hozzáteszem: az ál­lampolgárok közötti kapcsolat- rendszer gazdagításához az élet minden területén. — Ugyanakkor gazdasági hatása is számottevő: tekintélyes anyagi eszközöket szabadít fel a békés építőmunka, a gazdasági és a tár­sadalmi fejlesztés céljaira, ami vi­szont újabb lendületet ad a sok­oldalú államközi kapcsolatok szé­lesítéséhez. A SALT—2. a szovjet —amerikai kapcsolatoknak az ed­digieknél várhatóan kedvezőbb és tartalmasabb fejlődése mellett bi­zonyosan kedvező hatással lesz a nemzetközi politikai légkörre. Fel­gyorsítja és eredményesebbé teszi más leszerelési fórumok munká­jút. s elősegíti az európai bizton­ság és együttműködés ügyét, a jö­vőben sorra kerülő találkozók, például az 1980-as madridi talál­kozó sikerét. Az új szerződés meg­határozott időszakra gátat emel a legpusztítóbb és legköltségesebD fegyverfajták 'további felhalmozá­sa elé. Hatálybalépése után pedig — a Szovjetunió kezdeményezései­hez híven, és remélhetőleg kése­delem nélkül — megkezdődik majd a SALT-tárgyalások újabb szakasza. A SALT—3. feladata már nemcsak a hadászati fegyver­zet további korlátozása lesz, ha­nem annak kölcsönös csökkentése is, Kiterjesztve a tárgyalásokat olyan fegyverfajtákra is, amelyek­kel eddig még semmilyen fórumon sem foglalkoztak. A világ népei — köztük a magyar nép — azt remé­lik, hogy a most aláírt szerződés egyértelműen kedvező és előrevi­vő hatással lesz a nemzetközi lég­körre, a politikai közgondolkodás­ra, és tovább szélesíti azoknak a táborát, akik készek aktívan köz­reműködni a világbéke és a nem­zetközi biztonság megszilárdításá­ban, a békés egymás mellett élés és együttműködés elmélyítésében. — Mi a Magyar Népköztársa­ság álláspontja a leszereléssel kapcsolatos kérdésekről? — A magyar nép számára —, amely történelme során gyakran szenvedett háborúktól — létkérdés a világ békéjének megőrzése. A múlt keserű tanulságai, a legutób­bi három évtized békés építőmun­kájának eredményei, és a jövő nemzedék sorsáért érzett felelős­ség egyaránt arra köteleznek ben­nünket, hogy tevékeny részt vál­laljunk a világ biztonságának megszilárdításában, a nemzetközi feszültség robbanásveszélyes tűz­fészkeinek felszámolásáért, a le­szerelésért folyó küzdelemben. — Magyarország nem nagyhata­lom, nem rendelkezik sem nukleá­ris fegyverrel, sem nagy hadipo­tenciállal. Ezt a helyzetet azonban nem tekinthetjük olyan „sajátos­ságnak”, amely valamiféle passzi­vitást sugall. Nem szemlélhetjük kívülállóként a leszerelési erőfe­szítéseket. Éppen ezért a Magyar Népköztársaság képviselői tevéke­nyen részt vesznek a leszerelés egyes kérdéseinek megoldására irányuló tárgyalásokon. A genfi leszerelési bizottságban küldöttsé­günk már eddig is több, kedvező visszhangot kiváltó kezdeménye­zést tett. A magyar képviselők ilyen irányú tevékenységét az ENSZ-ben is elismerés övezi. A bécsi haderő-csökkentési tárgyalá­sokon — ahol hazánk megfigyelő­vel képviselteti magát — arra tö­rekszünk, hogy az előrehaladás körvonalai mielőbb kibontakozza­nak. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások Ma­gyarország számára, is rendkívül fontosak, mivel a tervezett csök­kentés térsége földrajzilag Közel van hozzánk, így az ottani erő- egyensúly alacsonyabb szintre szállítása kedvezően hatna ha­zánk, népünk biztonságára is. Képviselőink a kétoldalú tárgya­lásokon is aláhúzzák a leszerelési intézkedések fontosságát. A Ma­gyar Népköztársaságnak is alap­vető érdeke tehát, hogy a politi­kai légkör javulásában mutatkozó kedvező változásokat mielőbb ha­tékony és konkrét intézkedések kövessék katonai téren is. — Hogyan értelmezhetjük, hogyan értékelhetjük a szocia­lista országok legújabb buda­pesti kezdeményezéseit? — A leszerelés előmozdítása szempontjából különösen fontos­nak tartjuk a Szovjetunió, a Var­só' Szerződésben tömörült szocia­lista országok kormányainak a fegyverkezési verseny megszünte­tést gyakorlati módszereiről be­terjesztett javaslatait. A Varsói Szerződés tagállamai külügymi­niszteri bizottsága éppen egy hó­nappal ezelőtt fővárosunkban ülé­sezett. Amint az ülésről kiadott közlemény is jól tükrözte, orszá­gaink ez alkalommal ismét kife­jezésre juttatták a leszerelési in­tézkedések megvalósítására irá­nyuló eltökéltségüket. A közle­mény tartalma és hangvétele, a benne megfogalmazott konkrét ja­vaslatok és konstruktív kezdemé­nyezések világosan bizonyítják or­szágaink politikájának, erőfeszíté­seinek következetességét. Mi, szün­telenül törekszünk saját kezdemé­nyezéseink továbbfejlesztésére, de készek vagyunk messzemenően fi­gyelembe venni partnereink hasz­nos javaslatait is. — Ez alkalommal például kiszé­lesítettük azt a korábbi javasla­tunkat. hogy a helsinki értekezlet résztvevői szerződésben mondja­nak le a nukleáris fegyver egymás ellen elsőként való alkalmazásá­ról. Javaslatunk új eleme, hogy — a nyugati partnerek észrevételei nyomán — felhívásunkat kiter­jesztettük a hagyományos fegy­verekre is. Ügy véljük, egy ilyen átfogó megállapodás aláírása ma­radéktalanul megfelelne a helsin­ki záróokmány szellemének, kife­jezné az okmányt aláíró államok, sőt — meggyőződéssel hozzátehe- tern — a világ minden népének éraekét. Külön is hangsúlyozni szeretném, milyen nagy fontossá­got tulajdonítunk annak a javas­latnak, hogy lehetőleg még az idén üljön össze valamennyi euró­pai állam, valamint az USA és Ka­nada politikai szintű értekezlete, amelyen az államok közötti biza ­lom erősítésére szolgáló intézke­dések kiszélesítését és az európai katonai enyhülést előmozdító konkrét intézkedéseket kellene megvitatni és összehangolni. Meg­győződésünk szerint adottak az ér ­tekezlet összehívásának a reális feltételei. A gyakorlati részletek egyeztetésére szövetségeseinkkel együtt készen állunk. — Egy ilyen értekezlet rendkí­vül hasznos előkészítése lehetne a madridi találkozónak is, amely a helsinki záróokmány által megin­dított folyamat legközelebbi jelen­tős állomása lesz, mintegy másfél év múlva. A madridi találkozó a helsinki záróokmány által érintett minden területtel kell, hogy fog­lalkozzék. Ha a katonai enyhülés kérdéseit a Varsói Szerződés tag­államai által javasolt politikai szintű konferencián már ezt meg­előzően megtárgyalnák az európai államok — az Egyesült Államok­kal és Kanadával együtt —, és a megoldásra érett kérdésekben megfelelő döntéseket hoznának, akkor jól szolgálnák a madridi ta­lálkozó előkészítését. Hozzájárul­hatnának ahhoz, hogy a madridi találkozó résztvevői hatékonyab­ban végezzék munkájukat más te­rületeken. Emellett természetesen a szocialista országok által java­solt konferencia egy sor olyan kér­déssel is foglalkozna, amely nem illeszthető be sem a madridi ta­lálkozó, sem pedig más, már meg­levő fórumok napirendjébe, ezért is indokolt ennek az össz-európai értekezletnek a megrendezése. — És miként értékelhetjük — a SALT—2. tükrében — a le­szerelésben eddig elért ered­ményeket? — Való igaz, hogy a leszerelés terén — minden kedvező fejle­mény és számtalan konstruktív kezdeményezés ellenére — nem sikerült még döntő áttörést elérni, hogy ezért kik a felelősek, azt hi ­szem, nem kell részleteznem. Sú­lyos hiba lenne azonban, ha az eddig elért eredményeket bárki le­becsülné. Világosan kell látnunk — és szeretnénk, ha partnereink is így gondolkodnának —, hogy az olyan szívós és kitartó erőfeszíté­sek, mint amilyenek lehetővé tet­ték például a SALT—2. megálla­podás aláírását, minden nehézség ellenére meghozzák az eredményt. A Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai messzemenően illesz­kednek a mostani siker nyomán alakuló kedvező légkörbe. Kár lenne kihasználatlanul hagyni ezt a lehetőséget. — Javaslataink azt jelzik, hogy készek vagyunk a többi állammal együtt határozott erőfeszítéseket tenni a katonai enyhülés, a lesze­relés érdekében. A szocialista or­szágok készsége azonban nem elég. Konstruktív készségre van szükség az összes többi állam részéről is. Mi bízunk abban, hogy a partner- államok felelősen és reálisan gon­dolkodó politikai tényezői és köz­véleménye részéről kellő elisme­résre és méltó válaszra találnak eiöfeszitéseink. Bízunk abban, hogy az érintett kormányok döntő többsége mihamarabb pozitívan válaszol javaslatainkra — mon­dotta befejezésül Rácz Pál külügyi államtitkár. Beruházások a megye gépipari üzemeiben (Folytatás az 1. oldalról.) A kétszázmillió forintos beru­házás a tervezett ütemhez képest „csúszik”, tudtuk meg Zsíros Sán­dor gyáregységvezetőtől. A munká­latok meggyorsítása érdekében a VBKM vezérigazgatósága opetatív bizottságot hozott létre a tervező, a beruházó és a kivitelezést végző Bács megyei Építési és Szerelő- ipari Vállalat részvételével. A tennivalókat most egyeztetik. Az Egyesült Villamosgépgvár bajai szerelvénygyárában a ter­mékszerkezet korszerűsítését segí­ti elő a tervidőszakban megvaló­suló beruházás. A gyár új ter­mékének, a magas műszaki szín­vonalú, exportképes daruvezérlő berendezésnek a készítéséhez tá­gas csarnokot építenek. A beru­házás üteme megfelelő. A megye gépipari egységei kö­zül jelentős beruházást hajt még végre a tervidőszakban a Ganz- MÁVAG halasi gyára és a BRG kecskeméti magnetofongyára. A. T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents