Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-17 / 113. szám
1979. május 17. • PETŐFI NÉPE • 3 A diákétkeztetés ellenőrzésének országos tapasztalatai A helyes ár: tükör Fejlődött a gyermek- és diákétkeztetés, érezhető javulás főleg az étkeztetésben részt vevők számának bővülésében tapasztalható. A korábbi feltételek azonban lényegében nem változtak, az általános iskolai igények továbbra is meghaladják a lehetőségeket, s változatlanul nagy a zsúfoltság az iskolai éttermekben, tálalókban. Sok kívánnivalót hagy maga után a gyermekek élettani szükségletének megfelelő ellátása, helyenként pedig még szakszerűtlenség, nemtörődömség, szabálytalanság is rontja a helyzetet. Ebben foglalta össze ismételt vizsgálatának tapasztalatait az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség. Kilenc megyében és a fővárosban a tanácsokkal, a KÖJÁL és a KERMI munkatársaival közösen 31 vállalatnál és szövetkezetnél 350 étteremben, konyhán tartottak ellenőrzést, amelynek során lényegében az egész diák- és szakmunkástanuló-étkeztetés helyzetéről, teljesítőképességéről, áruellátásáról, étrendjeiről, az ezzel kapcsolatos központi elgondolások megvalósításáról képet kaptak. A 70 ezer bölcsődés, valamint az óvodások teljes ellátása mellett 1,8 millió diák közül 1,1 millió — 62 százalék — vesz részt a szervezett étkeztetésben. A szakmunkástanulók, a főiskolások és az egyetemisták ellátása megoldott, a középiskolások 57 százaléka, az általános iskolások 48 százaléka kap rendszeresen ebédet, s ez tulajdonképpen megfelel az érvényes kormányhatározat fő céljának, annak, hpgy a tervidőszak végére az általános iskolások 45—50 százaléka részesüljön szervezetten melegétel-ellá- tásban. A Belkereskedelmi Minisztérium intézkedéseire — állami támogatással — egy-két helyen — például a fővárosban és Szegeden — már működnek gyermekétkeztetési célokat is szolgáló báziskonyhák, s ilyenek épülnek Pécsett és Miskolcon is. Több állami és szövetkezeti vendéglátó vállalat is bekapcsolódott az ellátásba, s a helyi tanácsok szorgalmazására számos iskolában korszerűsítették, bővítették a konyhákat, az étkezőhelyeket. Kezdeményezték azt is, hogy a nagyüzemek, a gyárak éttermeinek szabad kapacitását állítsák a diákellátás szolgálatába. Megállapították, hogy a térve- zett báziskonyhák lassan épülnek. A kereskedelmi felügyelőségek vizsgálata döntően az általános iskolai tanulók étkeztetésével foglalkozott, miután ezen a területen a legnagyobb az elmaradás, s a korábbi ellenőrzéseken is itt adódott a legtöbb probléma, főleg a saját kezelésű konyháknál. Ezeknél még. az árubeszerzés is gondot okoz, hiszen rosszak a raktározási, a hűtési—tárolási lehetőségek. nem tudják fogadni az élelmiszeripar előkészített termékeit, a mélyhűtött árukat. A gyermek- és diákélelmezési konyhák technikai színvonala. felszerelése sokat javult, változatlanul megoldatlan viszont, hogy a különböző korcsoportok — óvodás, alsó és felső tagozatosok — részére elkülönítve főzzenek, így a kisebbek több, a nagyobbak kevesebb kalória-tápanyaghoz jutnak. Az étrendek összeállítására is sok volt a kifogás. Az ételek minőségét általában megfelelőnek találták az ellenőrök, kifogás a vizsgált több száz ételből mindössze 32-nél merült fel. Rontja viszont az egyébként jó ételek minőségét az, hogy az étkeztetés a legtöbb isRblában elhúzódik, és sok helyen 11 órától 15 óráig, az ételeket nem megfelelő hőfokon szolgálják ki, nem is annyira technikai hiányosságokból, mint inkább gondatlanságból. Jócskán adódott szabálytalanság az adagolásban, a legtöbb megyében és a fővárosban is előfordultak súlyeltérések. A tapasztalatok alapján a kereskedelmi felügyelőségek a feltárt hibákkal, mulasztásokkal, szabálytalanságokkal arányos fe- lelősségrevonásokat alkalmazták. Vizsgálataik eredményét megbeszélték az illetékes tanácsok és oktatási intézmények vezetőivel. A tapasztalatok alapján ajánlásokat dolgoztak ki a hiányosságok megszüntetésére, egyebek között javasolta az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség, hogy készítsenek a különböző korcsoportoknak megfelelő egységes receptú- rákat, és tegyék-kötelezővé alkalmazásukat. (MTI) Mindenki egyszer odaér... Szociális gondozás Kiskunfélegyházán Bács-Kiskun megye lakosai közül mintegy 15 ezer embert vontak be a szociális gondoskodás körébe. A megye pénzügyi gazdálkodásának elszámolásában évente 75—80 millió forintot könyvelnek el különféle juttatásként, segélyként, szolgáltatásként számukra. Az idős emberekről való gondoskodás a családok és a társadalom együttes feladata, ám ez csak egyik része a szociális gondoskodás sokirányú megnyilvánulásának. Mégis jelentős, hiszen az emberi életnek egyik legkritikusabb szakaszát, az öregség elkerülhetetlen idejét kívánja társadalmi összefogással is emberivé, értelmessé tenni mindenkinek, aki a „naplemente” idejére ért... Míg Magyarország egész területén 18,4 százalék volt 1979. január elsején a nyugdíjasok és járadékosok száma, Bács-Kiskun- ban az összes népesség 21,5 százalékát teszik ki. Közrejátszik a gondok megoldásának nehézségében az a tény is, hpgy megyénkben igen magas a' tanyán élők aránya, s a tanyasi öregekről való gondoskodás módozatait körülményessé teszi a helyhez való ragaszkodás, s más egyéb tudati megnyilvánulások. „Az öreg fa átültetését” észszerű okokból kerülni szükséges. Ezért is kap különleges helyet az idős emberek saját otthonuk- * való gondozásának eshetősége, s csupán végső megoldásként jöhet számításba a szociális otthoni elhelyezés. Kiskunfélegyháza város Tanácsának legutóbbi ülésén Szabó Mária, a városi tanács egészség- ügyi osztályának vezetője számolt be a település és környékének szociális gondoskodási helyzetéről. A házi gondozásban öt gondozónő, négy tiszteletdíjas gondozó, valamint 28—30 társadalmi aktivista vesz rendszeresen részt. Az úttörők az ebédszállításban, a bevásárlásban, a ház körüli kisebb munkák elvégzésében; a szocialista brigádok a tüzelő beszerzésében és házhozszállításában, s a nehezebb házi munkákban segédkeznek. A kiskunfélegyházi szociális otthon az elmúlt évben 117 ezer forintot örökölt. Ezt az összeget egy Barkas gépkocsi vásárlására fordították, hogy a házi szociális gondozónő munkálkodását kiterjeszthessék a tanyán élő öregek ellátására. A különféle segélyek folyósítása, a nyugdíj-kiegészítések csak az anyagi gondok enyhítésében segíthetnek. Az idős emberek életkörülményeinek részletes felmérése azonban sóik olyan gyermekben is felkeltette az érdeklődést magára maradt szülői iránt, aki idáig kevesebb gondot fordított erre. Segítséget jelentenek a tanácstagok is, jelzéseikkel felhívják a figyelmet azokra az emberekre, akik gondoskodásra szorulnak. Valamennyi termelő- szövetkezetben működik szociális bizottság, melynek .tagjai évente legalább egyszer .meglátogatják az idős, egykori tsz-tagokat. A félegyházi szociális otthonnak másfél száz lakója van. Róluk stabil, áldozatkész gárda gondoskodik, a körülményeket mesz- sze túlszárnyaló törődéssel, áldozatvállalással. Az intézet széles körű patronáló hálózattal rendelkezik, jelenleg 25 szocialista brigád vállal rendszeres feladatot, meglátogatják egy-egy szoba lakóit, ajándékkal kedveskednek nekik. Ebben a mozgalomban részt vesznek a fiatalok is: a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola és a szakmunkásképző intézet KISZ-szervezete is támogatja a szociális otthont. Jelenleg 93-an várják, hogy a szociális otthonba bekerülhessenek. Sürgős elhelyezésre mintegy félszázan szorulnak. A szociális otthon bővítése — amely előreláthatólag 1981-ben kezdődhet meg — ötvennel növeli az elhelyezhetők számát. A Naplemente akció során a bővítés bekerülési költségének 10 millió forintjából már félmillió forint összegyűlt, s a megtett felajánlások az építkezés során tovább segítik a megvalósítást. Az épület terveit a tanács műszaki osztályának dolgozói társadalmi munkában készítik el. Szóba került a tanácsülésen az is, hogy a szociális gondoskodás ■további javítására használják fel a Kiskunhalas környékén élő idős emberek gondozásában jól bevált módszereket, a gépkocsi használatát, valamint az elhagyott iskolák napközi otthonná való alakítását, keressék a mo-- deli alkalmazási lehetőségét. A beszámolóból és a hozzászólásokból világosan megmutatkozott, hogy a kiskunfélegyházi tanács nagy körültekintéssel foglalkozik a magukra maradt idős emberek ist ápolásával. Ezt dr. Dobos Ferenc tanácselnök is megállapította: a Naplemente című film nem elindította, csak fellendítette ezt a mozgalmat. Szívügyüknek tekintik, hogy a munkában megfáradt idős emberek életük alkonyán is érezzék, nem maradtak teljesen egyedül, gondoskodnak róluk. . N. M. Barangolás Bács-Kiskunban Tompa Község a kiskunhalasi járásban. Alsófo- kú központ. Lakosainak száma 5063. Területe 8156 hektár. A falutól nem messze romantikus stílusú műemlék kastély és kápolna. Különleges rovarvilága egyedülálló. HA ÖSSZESÍTJÜK energia- és energiahordozó-behozatalunkat, akkor azt kell megállapítanunk, hogy árszínvonaluk három és félszerese az 1973 előttinek. Ezt a fogyasztó valamelyest érzékeli, ha például Zsigulijával a benzinkúthoz megy, de akkor már nem, ha íölkattintja a villanykapcsolót; 1970-ben egy kilowattóra villamos energia éves átlagára 91 fillér volt, tavaly 77 fillér. S ugyancsak ismeretlen az utazó -előtt az energiaárak változása, hiszen 1970- ben és 1978-ban is 25,40 forintért tehetett meg személyvonattal száz kilométert. Az ár érdek- és értékviszonyokat tükröz, illetve befolyásol, azaz maga is szabályozóelem a szabályozórendszeren belül. Jelenleg azonban az úgynevezett vegyes árrendszer — rögzített, hatósági előírások alapján kialakított megállapodásos, valamint szabad árak összefoglalója — rendkívül bonyolult elvonási és támogatási rendszerrel társul, s ennek gazdasági hátrányai egyre súlyosabbak. A termelői és a fogyasztói árak ugyanis nem tükrözik a valóságos ráfordításokat, ez nehezíti, több területen lehetetlenné teszi a tisztánlátást, a termékszerkezet átalakítását, azaz a helyes gazdaságpolitikai — s azon belül: életszínvonal-politikai — célok mielőbbi elérését. Gyakorlati tapasztalat: erőforrásainkat nem használjuk ésszerűen, ha azokat másként minősítjük a fogyasztásban, mint a termelésben. s a termelésben is eltérően ítélkezünk attól, mint amit a ráfordítások — a költségek — követelnének'. Ha azt akarjuk — márpedig akarjuk —. hogy a bérrendszer következetesen elismerje a tényleges teljesítményeket — a munka társadalmi hasznosságát —. akkor kézenfekvő: ezt az elvet az árrendszerben is érvényesíteni szükséges. Ha ugyanis az ár nem fejezi ki a valós érték- viszonyokat, nem ösztönöz fokozódó teljesítményekre sem. Jelentős társadalmi érdekeltség fűződik tehát ahhoz, hogy az árrendszer, az árpolitika befolyásoló — orientáló — szerepe erősödjék. Általános fogyasztói árreformra valójában még egyetlen esetben sem került sor, az árak döntően a belföldi termelési költségekre alapozódtak — figyelmen kívül hggyva a külpiaci értékítéleteket —, majd azoktól is elszakadtak, eltorzították az érték- viszonyokat, s végül a termelői árak meghaladták a fogyasztói árszínvonalat. Az értékarányos árak kialakítása ezért napjainkra meghatározó eleme lett a hatékonyság javításának, de ez természetesen csak fokozatosan mehet végbe, az életszínvonal-politikai célok mérlegelésével. A VILÁGPIACI árváltozások éppúgy, mint belső gondjaink, egy irányba hatottak: az árreform szükségességét erősítették. Olyan feladatok megoldását sürgetik, mint az árgk külkereskedelmi érzékenységének fokozása, az anyagok és a késztermékek közötti ár- különbözet növelése, a jól értékesíthető és az elavult termékek milyenségének kifejezése az árban stb. Azaz: mind a termelői, mind a fogyasztói árakban közelítés a valós értékekhez. Másfél évtized alatt at egy lakosra jutó villamosenergia-fel- használás a hétszeresére, a fűtőolajé pedig a százhatvanszorosa- ra (!) nőtt; kétmillió olajkályha van jelenleg a lakosság tulajdonában. Hasonló, de nem ilyen mértékű energiaétvágyat mutatott a termelői felhasználás is. Ha most a népgazdaságnak drága energiahordozók — illetve: energia — a fogyasztásban olcsón kerülnek forgalomba, elvárható-e, hogy takarékosan bánnak azokkal? Tavaly 878.2 ezer tonna kenyér és 2,8 milliárd péksütemény talált vevőre, ez utóbbiból fejenként negyven darabbal több fogyott, mint J975-ben. Szakemberek számításai és vizsgálatai szerint e pékáruknak húsz százaléka veszendőbe — magyarán a szemétbe, jobb esetben állatok takarmányozására *- megy. Az alapvető élelmiszereknél az átlagos támogatás — árkiegészítés — 26 százalék; a tíz forint értékű mosatáshoz az állam 14-et ad; a távfűtésnél a száz forirttnyi díjhoz 168 forintot... Nem .az állami támogatás ténye mellé kerül kérdőjel több alapvető élelmiszer, a lakbér, a különféle kommunális szolgáltatások, a személyszállítás stb. esetén, hanem annak mértéke megfontolásra érett; egy bizonyos határ után a támogatás — a támogatással fönntartott irreálisan alacsony árszínvonal — szinte ösztönzője a pazarlásnak, a célszerűtlen felhasználásnak, a fogyasztási szerkezet torzulásainak. Tavaly az egy keresőre jutó nominálbér nyolc százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,6 százalékkal emelkedett. Sokak vélekedésével ellentétben „legalább” az áremelkedés mértékéig sem „jár” mindenkinek automatikusan a bérnövekedés. Azaz: nem csupán a keresetnövekedésnél szükséges differenciálni, önmagában a keresetnek is ösztönzőnek kell (kellene) a teljesítménykülönbségek kifejezésével. Ez — sajnos — meglehetősen szokatlanul hangzik, sőt, némelyek számára kimondottan ellenszenvesen, ám a társadalom eljutott ahhoz a határhoz, ahol a bérnövelést szorosan teljesítménynöveléshez kell kötnie, mert a további haladás alapjait csakis így teremtheti meg. A HELYES ÁR tükör; a jól differenciált kereset is az. Ebben a kettős tükörben láthatjuk csak valósan mindennapjainkat — azaz teljesítményeink és fogyasztásunk viszonyát —. ám igaz: ehhez bele kell néznünk e tükörbe. Egyénileg és társadalmi összességben egyaránt. M. O. (Pásztor Zoltán felvételei) Nem éppen „tiszta, virágos” ,á „Tiszta, virágos Kecskemét” mozgalom eredményeinek múlt évi értékeléséről, az arra legérdemesebbek jutalmazásáról a közelmúltban számoltunk be lapunkban. A mozgalom ebben az évben is továbbél. Hogy a megyeszékhely lakosságára ne „csak” írott szöveggel hassunk, időnként a fényképfelvételek agitációs erejét használjuk fel a változtatás szándékával. Esetenként azért is, mert bizonyos, nem éppen „tiszta, virágos” állapotokat esetleg huzamosabb időn át viseltek el illetékesek — hatóság s állampolgárok egyaránt —, s lassan beletörődésig megszokták. Talán egy jól sikerült fotó is elegendő azonban, hogy mihamarabb tettekre mozdítson. íme — első felvételünk a Műkertváros bejáratának tekinthető sarokrészen készült. Nyilvánvalóan a látvány késztette a fotóriportert a ténymegállapításra: „Ez a tájék aztán a legjobb akarattal sem tekinthető tisztának, virágosnak’.” S hogy vajon mások egyetértenek-e vele, közrebocsátja a „tényállást". — Szívesen hozzálátnánk mi, itt lakók a tereprendezéshez — mondotta neki az új ház egyik lakásának tulajdonosa —, csak kapnánk hozzá megfelelő anyagot. Megmutattuk a felvételt a városi népfrontbizottságon is, ahol — épp akkor — az „orrunk előtt” ment el a szóban forgó körzet népfronttitkára. A városiak úgy vélekedtek, hogy a műkertvárosi népfrontosok figyelmét nem kerülte el a nem éppen esztétikus környezet. Mint a város egyik legtevékenyebb bizottsága, rajta lesz, hogy házgyári törmelék- anyag kérésével előteremtse az „anyagi feltételeket” a lakosok hagyományosan készséges társadalmi munkájának megszervezéséhez. Második képünk a hunyadivárosi Liszt Ferenc utca egyik — évek óta elhanyagolt — szögletét mutatja be. A városi népfrontbizottságon nemcsak ezt az ábrázolt helyzetet, hanem kialakulásának okát is ismerik. Az új városközpontban levő Petőfi utca modernizálása során kikerült törmeléket szállíttatták ide illetékesek — „tartalékanyagként’’. Bár a lakosság képviselői többször felvetették, nem lett volna-e célszerűbb meghagyni és tetszetősebbé felgondozni azt a kis zöld sávot, maradt minden a régiben. Legalább két esztendeje csúfoskodik itt ez a „törmelékraktár”. Miként a kép előterében halmozódó „új anyagok” sejtetik, a hatósági romlerakat „vonzó" hatása mostmár több irányban kezd érvényesülni. Mert amiképpen a tisztaság, szépség, hasonlók megvalósítására, védelmére ösztökél — úgy a rendetlenség is a maga irányába befolyásol. Bizonyára valamely terület(ek) feltöltésére tartalékolják itt ezt a törmeléktömeget. De két-három év óta ne lett volna hely Kecskeméten, ahol rendeltetésszerűen felhasználták volna?... önkéntelenül is az első képünkön látottakra asszociálunk. (t)
