Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
i • PETÖH NÉPE • 1979. májas IS. A brigád „egyéniségének” tükre * • Nem fölösleges időtöltés, ha a vezető Időnként búvárkodik a brigádnaplókban. Képünkön: Balogh Tibor igazgató, Vukov Klára, Balázs Zoltánná és Harczos Tamásné. (Straszer András felvétele.) — Brigádnapló-vezetők tapasztalatcseréje volt, s itt a népfrontban? — Érdekes lehetett. A kérdést, illetve a kiegészítő megállapítást Földvári Imrével közöltem, miután reá várakozóban a Bajai Hírlapból olvastam ki az erről szóló információt. — Ez már hagyomány Baján, — válaszolta érezhető elégedettséggel a titkár, hogy egy pár hetes hír is így felkelti a figyelmet. — Évente megrendezzük az ipari üzemek szocialista brigádnapló vezetőinek .tapasztalatcseréjét. — Ilyen véleménycserén még nem voltam. Hogy zajlott le? Mielőtt felelt volna, Kárpáti Antal városi népfrontelnök nyitott ránk. — Éppen jókor jössz —, adta át mindjárt neki a szót Földvári Imre. — Milyen is volt az a bri- gádnaplós tanácskozás? ....Tudniillik ő volt jelen a városi népfrontbizottság részéről — fűzte hozzá magyarázólag —, nekem másfelé volt elfoglaltságom. Az elnök nem sokat gondolkodott. Derűs hangú visszaemlékezéséből is kíérződött, hogy még élénkén őrzi benyomásait. — Idén is jól sikerült — április közepe táján tartottuk —, úgy nyolcvan-kilencven között lehetett a létszám. Ott a nagyobb teremben, a hosszú asztalra tették ki a résztvevők a magukkal hozott brigádnaplókat. Ügy — hogy bőven volt alkalma mindenkinek átböngészni a többiekét. Balogh Tibor, a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárának igazgatója tartott tömör és konkrét tájékoztatót saját gyáruk témával kapcsolatos tapasztalatairól. — Volt vita? — Célszerű disputa alakult ki. I.átszott, hogy több éves tapasztalatra alapozzák vélekedéseiket a naplóvezetők. Meg az is, hogy egymás naplóinak megismeréséből szintén profitálnak. — Gondolom, nem alapfokú ismeretek” továbbadásával telt az idő? — Az évenkénti találkozókkal az is jár, hogy a tapasztalatcsere mindig magasabb szintű következtetéseket eredményezzen. Műsoron kívül Lássunk néhány konzekvenciát a legutóbbi beszélgetésekből, amelyek — mint Kárpáti Antal megjegyezte — még „talán pezsdül- tebbek, izgalmasabbak” voltak a tanácskozás után. Nem törődtek az „idő előrehaladtával”, sokan ottmaradtak még, és négyes-ötös csoportokat alkotva folytatták a diskurzust. Érveik alátámasztásául gyakran nyúltak egy-egy brigádnaplóért. _— Szerintem fölösleges a színház- és mozijegyek, kirándulási számlák beragasztása a naplóba. Egy szocialista brigád szavahihetősége ne ezeken múljon. — Jegyek helyett inkább egy- egy tartalmas vélemény beírásával igazoljuk, hogy nemcsak „jelen voltunk”, hanem önálló megítélésünk van a darabról, filmről ... — __ Könyvről, —, hogy ki n e felejtsük! — A könyvről jut eszembe. Több olyan naplót láttam, amelyikben nem szerepelnek a tanulásra vonatkozó vállalások. — Gondolom, melyekre célzol. Biztosan arról van szó, hogy mondjuk a 8 általánost már tavalyra elvégezte mindenki, s erre az évre nem volt mit beírni. — Jól adod; pont egy szocialista brigád szögezze le, hogy márpedig részükről befejezték a tanulást. Meg lehet állni, élni egy szakmában is a régen szerzett tudásból?... — Igaz, igaz. Nem gondoltam végig. Illetve ... — Tudjuk, hogy te se úgy értetted ... De láttam egy furcsán ható vállalást az egyik naplóban. A szakma kiváló brigádja képes volt ilyen pontot beiktatni: vállalják, hogy nem lesz igazolatlan műszakmulasztás! Egy ilyen brigádtól — majdnem azt mondtam, hogy ez a legkevesebb —, pedig ennél több: természetes. — Ne csak a szépet, jót, írjuk be a brigádnaplóba, hanem a nehézségeket is. Kezdeményezünk valamit, de valahol elakad az ügy. Érdekes, változatos lesz a napló, ha egy-két mondatos megjegyzésekkel nyomon követjük javaslataink sorsát... Ilyesféle megítélések hangzottak el azon a „műsoron kívüli” nézetcserén. Önértékelő brigádok A városi népfrontvezetőktől Balogh Tiborhoz, a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárának igazgatójához vezetett az utam. Hozzá épp ezzel egy időben központi kiküldöttek érkeztek. Míg végül — ebéd utánra — „lélegzethez jutott”, Balázs Zoltánná verseny- felelős adott rövid áttekintést a szocialista munkaverseny-mozga- lom ottani „történetéről”. A KMG 5. sz. gyárában 1966- ban alakultak meg az első brigádok. Közülük nőtt ki Vállalat Kiváló Brigádjának a Tyeresko- va szocialista brigád és a Béke brigád. Vezetőjük: Angeli Tamásné, illetve Fischer Mihályné. E brigádok már 12-szer érdemelték ki a szocialista címet, és jó néhány arany, ezüst és bronz brigádérem tulajdonosai. A jelenlegi 78 szocialista brigádból 16 arany-, 12 ezüst-, 17 pedig bronzéremmel rendelkezik. Munkájuk értékelésére minden évben februárban kerül sor. Ezt önértékelés előzi meg. Azt követi az értékelő bizottság munkája. Az általa — kitüntetésre tett javaslatokat a szakszervezeti csúcsbizalmi testület hagyja jóvá. A szocialista címeket a brigádveze- tő-tanácskozás adományozza. A kitüntetéseket május 1. alkalmából adják át. A tájékoztatást — még egy kis időt szakítva egyik központi vezető emberrel folyó megbeszéléséből — Balogh Tibor folytatta. Szinte gyors interjú keretében sorolta el, hogy a brigádok évente kétszer tesznek felajánlást, s ennek tükörképe a brigádnapló. Ennek alapján készítenek ugyancsak kétszer önértékelő jegyzőkönyvet. — A hetvennyolc szocialista brigád közül 35 végzett önértékelést — emelte ki Balogh elvtárs — ami annak is kifejezője volt, hogy derekasan teljesítették, amit vállaltak, tehát „mentek” értékelni önmagukat. Igen korrektül tárgyilagosak voltak. Egyik brigádunk például olyan szigorú objektivitással minősítette magát, hogy ezüst fokozatot tartott számára érdemesnek. A bizottság viszont aranyra javasolta. Nemcsak azért, mert eleget tett az erre előírt követelményeknek, hanem mert a vállalat egész tevékenységével összefüggésben bírálták munkájukat. Milyen a jó napló? — Igazgató elvtárs beszélt áprilisban a brigádnapló-vezetők találkozóján. ön szerint milyen a jó brigádnapló? — Ne csak eseményeket tükrözzön — pláne jelentéktelen epi- zódocskákat —, hanem fejezze ki a kollektíva „egyéniségét” is. Mert minden brigádnak van karaktere, s ez a jó naplóból akkor „derül ki”, ha abban benne van örömük, bánatuk, véleményük, terveik. — Ezzel kerülhető el a kezdeti időkben gyakori sablonosság, amikor — mondjuk egy filmről — több brigád naplójában is szóról- szóra azonos bírálatra bukkanhattunk. Vagy akár a termeléssel kapcsolatos vállalások szokványszövegeire is gondolhatunk. — Igen. Megtörtént, hogy átvették a panel-meghatározásokat, így naplóról naplóra gépiesen azonos bejegyzések ismétlődtek ... Ma már a mi brigádjaink naplóit inkább több tartalmas beszámoló, közös fénykép, pár soros köszönetek, elismerések teszik változatossá, egyénibbé, nem pedig beragasztott mozijegyek, képeslapok sokasága. — A hármas jelszó első tagja, a szocialista módon dolgozni — meggyőzően kapott tanúbizonyságot a címet, s különböző fokozatú brigádérmeket elnyert kollektívák számában, az önértékelés térhódításában. A további „kettős”, a tanulni, élni szocialista módjáról mit árulnak el a brigádnaplók? — Az összes brigádlétszám több mint fele gazdagította műveltségét 1978-ban is; több mint háromszázötvenen tanultak szakmai, állami, s különböző politikai oktatáson. Gyárunkban nem ritka eset, hogy második vagy harmadik szakma elsajátítását, vagy egy tanfolyam elvégzését vállalja az egész brigád. Mint a szállításon dolgozó Alkotmány-isták a targoncavezető stúdiumot... De nemcsak együtt dolgoznak, tanulnak a szocialista brigádtagok. Együtt adnak vért, patronálnák iskolát, építenek óvodát, szépítik városunkat, vagy éppen házalapot ásnak. Ott vannak a vetélkedőkön, műsoros esteken, járják az ország szebbnél-szebb tájait. TIT-előadásokat hallgatnak, népszerűsítik a Vöröskereszt céljait.; Aktívak a tanácsüléseken, a népfrontmozgalomban ... ... így még világosabb, miért nem „csak” szép kivitelezésűek, hanem sokszínűén tartalmasak is a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárának szocialista brigádnaplói. Tóth István Több mint ötmillió-kétszázezer naposbaromfi A megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség értékelte az első negyedévi napos- baromfi-ellátást. Ez év első három hónapjában húshiibrid csibéből 4 millió 197 ezer, kettős hasznosítású naposbaromfiból 531 ezer darabot értékesítettek. Ezenkívül 105 ezer libát, valamint 375 ezer kacsát keltettek ki, melyből a megye határain kívül is értékesítettek. A kikeltetett kettős hasznosítású naposbaromfiból — a new- hampshire-iiből és plymouthból — száz százalékban a háztáji gazdaságok vásároltak, a hybro- és a hubbard húshibridet pedig főként a nagyüzemek vették. A kikeltetett liba megközelítőleg 40 százalékát, a kacsa több mint 13 százalékát a kisüzemek vették az első negyedévben, a többi a nagyüzemekbe került. Megyénk naposbaromfi-ellátá- sát nagyüzemi és magánkeltetők végzik. A keltetőgép-kapacitás 90 százaléka a nagyüzemben, 10 százaléka magánkézben van. Ahogy már az előbbiekben szó volt róla, a kettős hasznosítású fajtákat főként a kisüzemekben érdemes tartani, mert edzettek, igénytelenek, háztáji hulladékon élve, és némi táppal kiegészítve szemes eleségüket, megtermelik & 120—150 tojást és a húsuk is jóízű. A ihűshibridfajtákat a nagyüzemek kedvelik, hiszen 8—10 hetes korban már elérik az 1,40— 1,60 kilogrammot. Ha már a fajtáknál tartunk, keltetőállomásaink naposlibából főként a májtermelésre, tömésre alkalmas, keresztezett, valamint a rajnai fajtát értékesítik. Kacsából a pekingi jellegű kapható, amely mind a nagyüzemi, mind a háztáji körülményeket jól bírja. A csúcsszezonban kisebb hiány mutatkozik, főként az igen keresett new-hampshire naposcsibéből, viszont elegendő kacsa és liba van. A háztáji termelők gyakori panasza, hogy nem kapnak a kívánt időben az igényelt naposbaromfiból. Ennek orvoslására például az általános fogyasztási szövetkezetek már a nyáron megkísérlik összesíteni a következő évi igényeket, hogy keltetők ennek megfelelően gondoskodjanak törzsállományról. Fontos tehát, hogy a gazdaságok időben jelentsék be a következő évi naposba- romfi-igényüket, az ellátás zavartalansága érdekében. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a háztájiban változatlanul érdeklődnek a baromfitenyésztés iránt. A megye közös gazdaságaiban az idén — a terv szerint — mintegy 20 millió pecsenyecsirkét, másfél millió pecsenyekacsát, 660 ezer pecsenyelibát és 380 ezer hízott libát állítanak elő. Bács- Kiskunban 60 nagyüzemi gazdaság foglalkozik baromfineveléssel. Bakró N. Lívia megyei baromfitenyésztési felügyelő • Szállításra készítik elő a naposcsirkét a rémi Dózsa Termelőszö' t- kezet krltetőüzemében. Molnár Zoltán: A VERESÉG (17.) Az osztrákok már nem álltak ott a| kapuban. Hátrament a sza- kaszkörletbe.'Benyitott a dohány- füstszagú helyiségbe. Itt mintha éppen az imént támadt volna valami zsibongás; talán már kaptak is valami parancsot? — Hát te? néztek rá néhányan a fiúk. — Adjatok egy kis tartalék lőszert! Dobtak neki néhány tárat, meg még csak úgy ömlesztve vagy két maroknyit. Odajött a vörhenyes bajüszú Kovács^_és segített az egészet belekotorni a kenyérzsákjába. — Vigyázz majd! — mondta neki búcsúzóul. — Tettem bele egypár darab kézigránátot is! — Köszönöm, komám! Most már sokkal határozottabban ment végig az utcán. Bár sietni, az valahogy még most sem akaródzott. Tenyerével mélán csapkodta a tusát a combjához. Nem szívesen vallotta volna be magának, de lelke mélyén inkább azt óhajtotta, hogy mire odaér, már legyen meg a gyerek. Elképzelte, hogy belép a házba, s örömmel jönnek elébe: ó. Aranka már túl van mindenen. De el is szégyellte magát, mert Aranka tekintete jutott eszébe. Csak siess vissza, nagyon-nagyon siess! Elkezdett szaladni. Ám a sarkon három asszony álldogált, s amint meglátta őket, önkéntelenül megint visszafogta a lépést. Hangosan ráköszöntek: ő is köszönt. De most valahogy nagyon nem szerette, ha megbámulják. Itt álltok a sarkon, szidta magában őket, álltok és pletykáltok. S Aranka még azt mondja, hogy kint csépelnek az asszonyok a határban ... Hát csépelnek, az lehet; de hogy mit csépelnek, kit csépelnek? Még vissza is nézett rájuk. Észrevette, hogy azok is mind a hárman utánabámulnak. Az ördög vigyen el, boszorkányok, hát nem láttatok még vöröskatonát? Aztán rájött, hogy azért ingerli őt az asszonyokkal való találkozás, meg a pletykálkodásuk látványa különösen, mert olyan érzése van, mintha ezek sejtenék: hova siet. Hogy hova siet és miért. Itt lesz már az a ház, nem olyan messze. Meg hiszen ez végül is csak egy nagy falu, s az ilyesmi elterjed, azóta már szerte arról fecsegnek, hogy ide jött Pestről szülni egy vöröskatona felesége. Na, meg hiszen a bába is ott van este óta. Ezt csak igazán mindenki tudhatja. ,1 S akkor, ugye, mondják} szövik- fonják, s különösen így, hogy egy pesti vöröskatonáról van szó. Felesége? Ugyan már, szomszédasz- szony, hát maga igazán azt hiszi, hogy ezek ugyanúgy házasodnak, mint más ember gyereke? Nem esküsznek ezek meg, csak úgy összeállnak. Ma ezzel, holnap meg azzal. Még az is lehet, hogy ennek a vörösnek azóta a tizedik asszonya van... az meg, a szerencsétlen, ugye, utánajött. Na, most majd aztán megtudhatja, hogy milyenek is ezek a kome- nisták. De hát, kedvesem, úgy kell annak is, minek fekszik le, már urambocsáss, akárkivel?! És a házasság szentsége nélkül... És ez az egész, ahogy elképzelte ezt a faluszerte szállongó pletykát, éppen azért volt olyan kellemetlen, mert hiszen, ugye, valóban, ők csak_jnájusban kötöttek há’zasságot, s Júliusban, lám, már itt is a gyerek. Szegény vöröskatona, szegény forradalmár, így vergődött maga is egy olyan rend erkölcsi bilincseiben, amely ellen pedig igazán életre-halálra fegyvert fogott. Végül is csak azzal fejezte be önmaga emésztését, hogy lelkében vállat rándítva, azt mondta: eh, buta libák! Mit képzelődök, hiszen lehet, hogy nem is sejtenek semmit, és csak a mai krumpli- levesen karattyolnak. 25. Aranka nem félt a szüléstől. Pedig látott már szülő asz- szonyt. Két esztendeje ő vitte haza a nővérét a komorodó, sorban álló, mind éhesebb városból a falujába, hogy legalább ennie legyen mit, mielőtt a gyermekét a világra hozza. Hogy egy kicsit felerősödjék, mondták. Hallotta a szülő asszony viny- nyogását, visítozását. Nem csu- dálkozott azon senki. Egyedül az anyja mondott ennyit: — Elvisíto- zod az erőd, fiam. Aranka ezt megjegyezte, s innen tudta, hogy nem kell az ember lányának az erejét elvisítoz- nia. Ha visít, ha nem visít, úgyis csak fáj. A fájdalmat, ami az élethez hozzátartozik, el kell viselni. A születést, halált, a nehéz munkát, mindent. Amikor most jöttek a görcsök, engedelmesen odaadta hát testét a fájdalomnak. Nem tekintette ezt a fájdalmat idegennek, ismeretlennek, félelmetesnek. Elfogadta, s szinte úgy volt vele, mintha saját szándékával bocsátotta volna rá elviselni kész testére. Igen, 6 kész volt arra, hogy világra váltsa gyermekét testének fájdalmával, a legkínzóbb pillanatokban leike iszonyatával, a halállal való önkéntes megütközésével, vállalt áldozatával. Most meg már András is vele volt. ö biztosan tudta, hogy Andrásnak, amikor az idő elkövetkezik. itt kell lennie; András visz- szajön. 1 Mióta elhatározta, hogy utánamegy, megkeresi, azóta soha, egy percig sem volt kétsége, hogy meg is találja Andrást. Amikor úgy érezte, hogy eljött az ideje, elindult. Ment, mendegélt, mint a mesében, hetedhét országnak ... s lám, meg is találta. Egyszer a kicsi Aranka hangját hallotta a szűk ablakon át. — Pissz te, maradj csendben! Nem tudta, hogy kutyának, macskának, vagy éppen gyereknek szól-e a figyelmeztetés. Eddig csend voJL Ö, hát énrám kell vigyázni. Megint érezte a medencéjét szétfeszítő kínt. önkéntelenül nyögött, nyöszörgött egy kicsit. A bába rögtön odalépett, letörülte a homlokát. Csak . a tekintetükkel jelezték egymásnak: nehéz, nehéz, de ez még mindig nem az igazi. Majd most már nemsokára. De András addig ideér. Megfordult a fejében, hogy talán csodálkoznak is rajta, amiért ő Andrást várja. Miért kell Andrásnak ideérnie? S hogy miért jött ő el egyáltalán ide, ebbe a faluba? Más asszony meMett sem szokott ott lenni az ura. Ha megkérdeznék, nem is igen tudna elfogadhatóan válaszolni. Csak. Kell. Andrásnak itt kell lennie. Talán azért, mert olyan nagyon kevés ideig volt őnekik részük egymás életében. S talán, mert most sem tudhatják, hogy mi következhetik még ezután. De nem, ez most nem is érdekelte, ez az egész háborús világ; egyáltalán nem akart azzal törődni, hogy mi volt, és mi lesz. Most csak ez az egy pillanat a fontos, amire készül. Érezte maga körül a várakozást. Az asszony meg a lánya ma nem mentek ki dolgozni. Ez furcsa volt, mert hiszen ha csépelnek, azt nem lehet csak úgy otthagyni. Legalább az egyik kimehetett volna. De nem; senki sem ment. S úgy érezte, mintha a falak körül valami hangtalan nagy jövés-menés lenne ... láb- úijhegyen. Mintha lábujjhegyen járkálnának százak és ezrek, akik mind az ő gyermekének a .születését várják ... így hát talán éppen e megfoghatatlan sokaságnak mondhatta a kicsi Aranka: pissz... csendben!? — Nagy csend van — mondta a bábának. — Csend van. igen. Csend van, kislányom. A bába bólogatott, s időnkint megint letörülte a homlokát, akkor is, ha még nem volt rajta újra mit letörülni. (Folytatása következik.)
