Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

1979. május 13. • PETŐFI NÉPE • J Hetvenöt éve született Julesz Miklós Hét eszten­deje, munka­ereje teljében pusztította el egy gyilkos kór Julesz Miklóst, a Magyar Tu­dományos Aka­démia levelező tagját, a Sze­gedi Orvostu­dományi Egye­tem tanszékve­zető tanárát. A mai Mártírok utcában szü­letett 1904-ben Kiskunfélegyhá­zán Már lebontották azt a ha­zat. amelyben tanító édesapja es családja élt. A József Attila Ál­talános Iskola környékén állt ez az épület. Mivel szülei nem dús­káltak anyagiakban, arra kény-' szerült, hogy a szülővárosában szerzett érettségi után állást is vállalva tanuljon a budapesti Or­vostudományi Egyetemen. Mun­kahelyén, az Élettani Intézetben, ránevelődött • arra, hogy elméleti kutaiással mélyítse gyakorlati ta­pasztalatait. A belgyógyász szak­orvosi diploma megszerzése után különféle fővárosi kórházakban dolgozott. A felszabadulás után kezdődött tudományos pályája. A budapesti l. számú Belgyógyászati Kliniká­ra nevezték ki tanársegédnek, majd adjunktus, később egyetemi tanár lett a fővárosi Orvostudo­mányi Egyetemen. Többször ka­pott szakmai elismerést már 1945 előtt. 1951-ben minősítették kandidátussá az endöktrin beteg­ségek (belső elválasztású miri­gyek) gyakorlati diagnosztikájá­ban, felismerésében elért ered­ményeiért. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy hazánkban a gyó­gyászat e területével viszonylag keveset foglalkoztak, és ezért ki­dolgozta a pajzsmirigy, mellék­pajzsmirigy, mellékvese és más, a belső elválasztású mirigyekhez kapcsolódó különféle kórok, ár­talmak gyógyítását. Mindezért az orvostudományok doktorává avat­ták, megkapta a Kiváló Orvos címet és már 1962-ben Kossuth- díjjal ismerték el munkásságát. A szülővárosához mindvégig erősen kötődő Julesz Miklóst 1558-ban bízták meg a Szegedi Orvostudományi Egyetemen tan­székvezetői feladatok ellátásával, később az 1. számú belgyógyásza­ti klinika igazgatásával. Fáradhatatlanul tevékenykedett az orvosi közéletben. Neki kö­szönhető a Magyar Endokrinoló­giai és Anyagcsere Társaság meg­szervezése, amit haláláig irányí­tott. A Magyar Tudományos Aka­démia 1967-ben választotta leve­lező tagjai sorába, tagja volt több külföldi tudományos egyesület­nek. Kutatási területével foglalkozó monográfiáját több idegen nyel­ven is kiadták. Remélhető és kívánatos, hogy a hagyományait, értékeit oly tisz­teletre méltóan ápoló Kiskunfél­egyházán emléket kap az innen származott kiváló tudós, nagy hu­manista is. H. N. A KSH megyei igazgatósága jelenti (Folytatás az 1. oldalról.) Az építőipari szervezetek erre az évre csaknem 3,1 milliárd fo­rint építőipari termelést tervez­tek, az előző évi előirányzatnál mintegy 170 millió forinttal töb­bet. Az év első három hónapjá­ban 180 új építmény kivitelezését kezdték, el, tízzel kevesebbet az előző évinél, és 131 építményt ad­tak át, hússzal többet, mint a J múlt év azonos időszakában. Az f első negyedév végén 412 építmény állt kivitelezés alatt, amelyek ge~ nerálköltségvetési összege megha­ladta a 3,2 milliárd forintot. A megye építőipari szervezetei­ben foglalkoztatottak átlagos ál­lományi létszáma az első negyed-, évben mintegy 12,5 ezer fő voltai az országoshoz hasonlóan 0,1! százalékkal kevesebb az egy év­vel korábbinál. Az összes foglal-i koztatottakból 10,4 ezer fizikai! foglalkozású. Az egy foglalkozta­tottra jutó saját építési-szerelési; munkák értéke 47 ezer forint volt,]; amely az előző év azonos idősza-' kához mérten 7,6 százalékkal emelkedett. Mezőgazdaság A megyei tanács tájékoztatása alapján a mezőgazdasági munkák jól haladnak. A cukorrépát el­vetették, a burgonya, a naprafor­gó, a szója és a kukorica vetését várhatóan május első napjaiban befejezik a gazdaságok. Ütemesen halad a paprika és a paradicsom palántázása is. A felmérések szerint a megyé­ben, főleg a kecskeméti és a kis­kőrösi járás területén, 3600 hek­tár mezőgazdasági terület ár- és belvízzel borított. Április közepén az erősebb lehűlés főleg a csont­héjas gyümölcsféléket, elsősorban a kajszit károsította. A Homok­hátságon ezekben az ültetvények­ben átlagosan 50—70 százalékos fagykár keletkezett, míg a korai szőlőfajták 20—30 százalékos ká­rosodást szenvedtek.1 A megye gazdaságaiban 1979. március 31-én csaknem 150 ezer szarvasmarhát és 970 ezer sertést írtak össze. A szarvasmarha-ál­lomány 1 százalékkal kevesebb, a sertésállomány 4 százalékkal több az előző év azonos időpont­jában összeírt állománynál. A nagyüzemi gazdaságokban nö­vekedett a szarvasmarha-állo­mány, ez viszont nem ellensú­lyozta a háztáji állomány 8 szá­zalékos csökkenését. Színvonala­sabb tenyésztői munkát jelez jj azonban a tehénállomány 1978. j évi fajlagos hozama. A tejterme- j lés minden szektorban emelke- - dett. A sertések száma az állami gazdaságok és a termelőszövetke­zeti társulások kivételével min- t den szektorban nőtt, legnagyobb , mértékben a háztájiban, ahol 10 százalékkal nagyobb az egy évvel korábbinál. Mindez kedvező fel- vásárlási alapot teremtett. Az év első negyedévében a fontosabb vágóállatokból és állati eredetű termékekből 7 százalékkal emel­kedett a felvásárlás értéke, az előző év azonos időszakához ké­pest. Vágómarhából 17, baromfi­ból 16, tojásból 41 százalékkal ér- , tékesítettek többet. Foglalkoztatottság 1979. első három hónapjában a megfigyelt népgazdasági ágak kö­zül az iparban, az építőiparban, valamint az állami mező- és er­dőgazdálkodásban a foglalkozta­tottak számának kismértékű csök­kenése volt tapasztalható. Ezzel szemben a többi ágazatban a fog­lalkoztatottság további növekedé­se figyelhető meg. Így 3 százalé­kot meghaladóan bővítette létszá­mát a vízgazdálkodási ágazat és a kereskedelem. Tovább emelke­dett a nem fizikai foglalkozta­tottak aránya, a vízgazdálkodási ágazat és a kereskedelem kivéte­lével. Különösen feltűnő volt ez az állami mező- és erdőgazdálko­dási ágazatban. A lakosság pénzbevételei, kereskedelem A lakossági készpénzbevételek növekedési üteme az év első ne­gyedében mérséklődött, csak 2,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ez elsősorban a mezőgazdasági termékértékesítés­ből eredő jövedelmek 3,8 száza­lékos csökkenésével hozható ösz- szefüggésbe. A teljes munkaidő­ben foglalkoztatottak havi átlag­bére a megfigyelt népgazdasági ágakban 4—11 százalékkal emel­kedett. Az előző évektől eltérően, legnagyobb mértékben a személyi- és gazdasági szolgáltatási ágazat­ban nőttek az átlagbérek. A megye kiskereskedelmi for­galma az első negyedévben 3,4 milliárd forint volt, 9,5 százalék­kal több, mint egy évvel koráb­ban. A növekedés üteme csak fél százalékkal maradt el az egy év­vel korábbitól, ugyanakkor az or­szágos átlagot egy százalékkal meghaladta. A bolti élelmiszerel­adás mintegy 6 százalékkal múl­ta felül a tavalyit. A vendéglátás az előző év azonos időszakának átmeneti visszaesése után 14 szá­zalékkal fokozta forgalmát. A ru­házati cikkek forgalma 2 száza­lékkal, a vegyes iparcikkeké 13 százalékkal növekedett. Idegenforgalom Több vendég szállt meg a me­gyében, mint egy évvel korábban (a szállodákban 5 százalékkal, az egyéb szálláshelyeken 24 száza­lékkal). A szállást igénylő külföl­diek száma és átlagos tartózko­dási ideje viszont csökkent. Ok tat ás-egészségügy Az idei tanévben 3403-an foly­tatják tanulmányaikat a megye 5 felsőoktatási intézményében, kö­zülük 1936-an nappali tagozaton. Az előző évhez képest ez 8 szá­zalékos csökkenést jelent. Ugyan­akkor 29 százalékról 35-re emel­kedett a fizikai foglalkozású szü­lők gyermekeinek aránya. Az elmúlt év végén a megye 112 településéből 93 rendelkezett ön­álló orvosi körzettel. Az alapellá­tást 218 általános és 37 gyermek­körzetben 245 orvos végezte. An­nak ellenére, hogy az általános körzeti orvosok által végzett vizs­gálatok száma évek óta csökkenő (pl. 1978-iban közel 4 százalékkal volt kevesebb az előző évinél), továbbra is jellemző a rendelők zsúfoltsága. Egy-egy körzeti or- . vos napi átlagos forgalma 39 beteg volt, sőt a bajai és kalocsai járás néhány községében megkö­zelítette, illetve meghaladta az 50 főt. A gyermekorvosi vizsgálatok száfna évről évre erőteljesen nö­vekszik. 1978-ban 359 ezer beteg gyermeket vizsgáltak meg, 22 százalékkal többet, mint az előző évben. Ehhez a nagymértékű nö­vekedéshez jelentősen hozzájárul­tak a tavaszi és nyári vírusfertő­zések, valamint a korábbiaknál gyakoribb rubeolás megbetegedé­sek.’ 1979. első negyedévében az üze­mi balesetek és. táppénz miatti munkanap-kiesések kedvezőbben alakultak, mint az előző év azo­nos időszakában. A mezőgazda­ság kivételével a fő népgazdasági ágak állami vállalatainál kisebb- nagyobb mértékben csökkent a 3 napon túl gyógyuló üzemi balese­tek száma. Egy-egy baleset átla­gosan 15—28 munkanap kieséssel járt. A táppénzen töltött napok száma valamennyi népgazdasági ágban csökkent. Lakásépítés-közművesítés A kivitelező építőipar lakásépí­tő tevékenysége az év első három hónapjában mérsékeltebb volt az egy évvel korábbinál, ugyanakkor a negyedév folyamán 430 lakást adtak át, negyvennel többet, mint 1978. azonos időszakában. A megyében a közművesítés az utóbbi évekhez hasonlóan 1978- ban is gyors ütemben fejlődött. A villamosenergia-szolgáltatás több, mint 10 százalékkal, az ér­tékesített gázmennyiség hasonló arányban, a felhasznált vízmeny- nyiség pedig 4 százalékkal haladta meg az előző évit. A kisfeszültségű elektromos há­lózat hossza 206 kilométerrel nö­vekedett, ezáltal már 180 ezer háztartáshoz jutott el az elektro­mos áram. Egy-egy háztartás évi átlagos felhasználása megközelí­tően 14 százalékkal emelkedett. A vezetékes gázt fogyasztó ház­tartások száma 2400-zal nőtt, át­lagos fogyasztásuk azonban vala­mivel mérsékeltebb az előző évi­nél. A házgyári lakásépítés foko­zódása miatt ugyanis növekedett a távfűtéses lakások aránya, ame­lyekben csak konyhai gázfogyasz­tás van. A megye 102 településén van közüzemi vízellátás. A hálózat bő­vítése újabb 9 ezer lakás vízel­látását tette lehtővé. Az eddigi alacsony szinthez viszonyítva leg­dinamikusabban a melegvíz- és távfűtés-szolgáltatás fejlődött: több mint kétszeresére, illetve másfél- szeresére az egy évvel korábbinak. Nem felejtem el ezt a májust... — Igaz, a naptár szerint még április volt, de már a munkás- osztály nagy ünnepére, május 1-re készülődtünk. Az ünnepsé­gen az igazgatónő az ünnepi be­széd után kihirdette, hogy „Kiss Sándorné munkája elismeréséül a Kiváló munkáért kitüntetést kap­ja”, Fel sem kaptam a fejem a nevem hallatára, hiszen ketten vagyunk Kiss Sándornék, a gyár­ban, de amikor megismételte az igazgatónő, a lánynevemen is szó­lítva, akkor nagyon meglepődtem. Nem is emlékszem már, mit mo­tyogtam a kitüntetést átvéve, mi­közben a társnőim hangosan tap­soltak. Férjem, kisfiam, meg az édesanyám is nagyon örültek, az­nap én voltam otthon a „nap hőse”.... Az életem története? Azt hi­szem, nagyon sokan vannak hoz­zám hasonlóak. A nyárlőrinci ta­nyavilágban nőttem fel, ott jár­tam iskolába is. Azt hittem, ha el\ égzem a nyolc általánost, meg­nyílik előttem a világ. Búcsút mondhatok a petróleumlámpának, a gémeskútnak, a sárnak, és a ta­nyai élet minden hátrányának. A városba vágyódtam, varrónő sze­rettem volna lenni. Nyolcán vol­tunk testvérek, s szüleim-tanyá­jára velem köszöntött be először a gyermekáldás. Szükség volt a munkámra úgy a tanyán, mint a tsz-ben, édesapám mellett. Sze­rencsére ez az állapot csak egy évig tartott. Sikerült legyőznöm szüleim ellenállását és bekerül­hettem Kecskemétre nőiszabó-ta- nulónak egy kisiparoshoz. Szinte kiéhezve vetettem bele magam a tanulásba. Egy év múl- Va már — soha nem felejtem el — Viktória húgomnak és magam­nak egy-egy szép piros ruhát varrtam. Azóta is én vagyok a kiterjedt család házivarrónője... Nehéz, de nagyon szép volt a tanulóidő. Egyik legnagyobb él­ményem az volt, amikor 1966-ban első lettem a Szakma kiváló ta­nulója verseny megyei döntőjén. Az országos versenyen az erős mezőnyben már nem sikerült az első három közé jutnom, de így is megkaptam a szakmunkás­bizonyítványt márciusban, azaz négy hónappal előbb, mint a töb­biek. A kisiparos nem tudott tovább foglalkoztatni, így kerültem a Ruhaipari Vállalathoz, a Habse­lyem Kötöttárugyár jogelődjéhez. Munkatársnőimmel nagyon ha­mar megtaláltuk a közös hangot, és úgy érzem, azóta is jól meg­értjük egymást. Életem jelentős állomása kö­vetkezett 1968-ban, amikor férj­hez mentem. Férjem akkor vil­lanyszerelő volt a BÁÉV-nél, szorgalmasan tanult és megsze­rezte a technikusi képzettséget. Most a városi tanács költségve­tési üzemében művezető. Kettes­ben már könnyebb volt elviselni az albérletet, annál is inkább, mert tudtifk, hogy nem tart so­ká. Beléptünk egy társasházépítő közösségbe és 1970-ben végre a saját kétszobás lakásunkba köl­tözhettünk. Két év múlva meg­érkezett a legifjabb Kiss Sándor, aki most szeptemberben kezdi az általános iskolát. Jól és szépen élünk, elégedettek vagyunk. Van egy kis hobbitelkünk, három éve pedig a szabad időnk kellemes el­töltéséhez nagy segítséget jelent "a Zsiguli is ... A munkahelyem? Szeretnék majd annak idején a gyár nyugdí­jasa lenni. Lehet, hogy addigra már nekem is magasabb képzett­ségem lesz, mert szeretném el­végezni a ruhaipari szakközépis­kolát. Tavaly szakszervezeti bi­zalminak választottak, szívesen végzem az ezzel kapcsolatos teen­dőket. A szalagon nem unalmas a munka, több műveletet yégzek és a teljesítményem általában el­éri a 110—120 százalékot... Elmondta: Kiss Sándorné, a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti 3. számú gyárának kitüntetett varrónője. Lejegyezte: Opauszky László Fotó: Straszer András GYŐZELMI ÉVFORDULÓ A KRÍMBEN Harmincöt éve szabadult fel testvérmegyénk „Krim újabb lappál gazdagította a fasiszta hódítók ellen vívott Nagy Honvédő Háború hősi krónikáját. Az 1941—42- es években 250 napig tartott Szevasztopol második védelme. A hős város védői a végsőkig kitartottak, ámulatba ejtve a vi­lágot, példa nélkül álló hőstettükkel” — olvashattuk a Tavria gondozásában megjelent képes kiadványban hat-hét évvel ezelőtt. v A krími testvérmegye önvédelmi harcát az elmúlt hetek­ben E. Samkó és P. Jermisin docensek, a honvédő háború ve­teránjai tágabb összefüggésekbe ágyazva ismertették Bács- Kiskunban. frásuk közreadásával először mutatjuk be részletesebben annak a három évnek a krónikáját, amelynek az anyagi kárait már régen sikerült pótolni, de amelynek fájó emberáldozatait még sokáig érzik a családok. A háborús veszteségek további növekedésének az vetett véget, hogy — éppen harmincöt esz-, tendeje — a szovjet hadsereg felszabadította fekete-tengeri testvérmegyénk területét. Eldördültek az utolsó lövések, s az egykori ütközetek földjén ma szőlő- és gyümölcstelepítések, gabonatáblák húzódnak. Soha nem fog elhalványulni a fasiszta hordák ellen vívott hősi háború időszakának az emléke. Mekkora bátorságról és kitartás­ról tanúskodik a moszkvai, sztá­lingrádi, kurszki és szevasztopol i csaták sora, az ellenség hátában vívott tömeges népi háború! Örök tüzek lángja, obeliszkek, emlék­művek és emléktáblák hirdetik az elesettek hősiességét, a túlélők] bátorságát. 1941. A Krím dolgos életét élte. De elérkezett június 22-ének éjjé-] le, amely korszakhatár lett. Ezen' az éjszakán senki sem feltételez­te, hogy az ellenséges repülőgé­pekre leadott első lövések azt az új és _nehéz utat jelzik, amelyet majd "minden szovjet embernek meg kell tennie. Augusztusban megalakult a krí­mi területen az 51. hadsereg. A legkülönbözőbb foglalkozású és korú emberek léptek be a sorai­ba. Az ellenség, ideiglenes elő­nyökhöz jutva, visszaszorította a csapatainkat. Szeptemberben már egészen a Krímig hömpölygött a „tűzhullám”. A Krím kivételes stratégiai je­lentősége különösen elkeseredetté tette a félszigetért folytatott üt­közeteket. Kilencszáznyolcvan na­pig nem szünetelt a tűz ezen a földön. 1941-ben az 51. hadsereg védelmezte a félszigetet. De az erők túlságosan egyenlőtlenek voltak. November közepére a né­met csapatok jelentős területeket foglaltak el. Szevasztopol több mint nyolc hónapig küzdött hő­siesen. A 300 ezret is meghaladta azoknak az ellenséges katonáknak a száma, akik a fekete-tengeri erődítmény falainál találták meg a sírjukat. A német fasiszta csapatok háta mögött partizánok harcoltak. Har­minc hónap alatt összesen 252 üt­közetet vívtak a hitleristákkal, harminciháromezer katonát és tisztet semmisítettek meg, illetve ejtettek foglyul. A Krím földjén nem ismerte a nyugalmat az el­lenség sem nappal, sem éjjel. Űj fejezetet nyitott a Nagy Honvédő Háború krónikájában a Krím felszabadításáért vívott 1943—44-es hősi küzdelem. A 4. Ukrán Front csapatai, üldözve a betolakodókat, 1943. október 31-én elérték a Szívást. Elsőnek az 51. hadsereg felderítői haladtak to­vább. A katonák több mint három kilométeren át övig hideg sós vízben gázoltak. Miközben az el­lenség tüzelt rájuk, tutajokon von­szolva átjuttatták az öböl másik partjára a tüzérséget, lőszert, szállítási eszközöket és az élelmi­szert. Ezerkilencszáznegyvenhárom októberében az Észak-Kaukázusi Front csapatai felszabadították Kubányt, a tamanszki félszigetet, kijutottak a keresi tengerszorosra és november 1-én elkezdték Keresnél a partraszállást. Ennek az előkészítésében aktívan részt vett a 18. hadsereg akkori politi­kai csoportfőnöke, L. 1. Brezs- nyev is. A keresi deszant-művele- teknél igazi hősiességről tett ta­núbizonyságot a fekete-tengeri flotta és az azovi flotilla. Ennek elismeréseképpen ötvennyolcán kapták meg a Szovjetunió Hőse oímet. (1943—44. tele nagyon nehéz volt a Szivas, Perkop és Keres felvo­nulási körzetében. Erdő nélküli, nyílt térségek, fölülről jövő lövé­sek és bombázások, hideg — mindezt át kellett vészelniük a szovjet hadsereg katonáinak. A hitleristák időközben meg­erősítettek a krími csoportosítá­sukat. Az ellenséges csapotok 195 ezer embert számláltak, s első­rendű harci technikával voltak ellátva. A felszabadítás döntő harcai 1944. tavaszán kezdődtek. Április 9-én, egy hatalmas csapás ered­ményeként a szovjet alakulatok elfoglalták a fő védelmi határvo­nalat a perkopi földszorosan és támadásba fejlődtek a félsziget belseje felé. A hitleristák állásaik feladására kényszerültek. Április 11-én este a szovjet csapotok el­foglalták Dzsankoj vasúti csomó­pontját. A 11-éré virradó éjjel tá­madásba ment át a Tengerparti Hadsereg is, s ugyanazon a napwn megtörte Keres- megszállóinak az ellenállását. Április közepón .folytatódott az ellenség üldözése a front minden részén. 13-án szabadult fel Szim- feropol, három nap múlva p>edig megjelentek a szovjet katonák Jaltában. 17 és 18-án a 4. Ukrán Front alakulatai északról és ke­letről, a Tengerparti Hadsereg egységei délkeletről érték el a megerősített szevasztopoli övezet külső gyűrűjét. A német parancs­nokság itt próbálta meg elvérez­tetni a csapatainkat. A város kö­rül hatalmas védelmi rendszert hoztak létre. iMájus 5—6-án a 2. gárda és az 51. hadsereg egységei támadást kezdtek. 7-én reggel roham indult a Szapun-hegyre. Május 9-én es­tére Szevasztopolt megtisztítottuk az ellenségtől. Három nap múlva pedig fényes győzelemmel ért vé­get a krími támadási hadművelet. Harmincöt nap alatt 12 ellenséges hadosztály és számos különálló egység semmisült meg. A haza nagyra értékelte a szov­jet harcosok hőstetteit. Harminc nemzetiség képviseletében csak­nem háromszázötvenen érdemel­ték ki a Szovjetunió Hőse címet. Szevasztopol és Keres Hős város lett. A német fasiszta bitorlók ha­talmas kárt okoztak a krímiek­nek, barbár módon földúlták ezt a virágzó vidéket. A terület la­kossága felére csökkent, sokan a Nagy Honvédő Háború frontjain vesztették életüket. Több mint 85 ezer embert hurcoltak el Német­országba, 90 ezret agyonlőttek és megkínozitak. Szevasztopollal és Kerccsel együtt falvak tucatjai hevertek romokban, több mint 300 ipari vállalatot, köztük fém- feldolgozó üzemeket, dohánygyá­rat dúltak fel, kiirtottak 10 ezer hektárnyi gyümölcsöst és szőlőt. A fasiszták kifosztottak, majd föl­égettek 15 múzeumot, 590 klub- helyiséget, 393 kórházat és ren­delőintézetet, 315 gyermekintéz­ményt. Az anyagi kár meghaladta a 20 milliárd rubelt. A háboiú fájó sebeit csupán az 50-es évek elejére sikerült begyó­gyítani. Azóta — 1953-hoz képest — az ipiar bruttó termelése a 12- szeresére, a munka termelékeny­sége pedig ötszörösére emelke­dett. Messze földön ismertté vál­tak a krími televíziókészülékek, az óriási tankhajók és úszódaruk. Híres a krími borászat is, innen származik az össz-szövetségi ró­zsa-, -levendula- és más illóolaj mennyiségének körülbelül a fele. A krími halászok nemcsak az Azovi- és a Fekete-tengerről, ha­nem az Atlanti- és az Indiai-óce­ánról is bőséges zsákmánnyal tér­nek haza. A kilencedik ötéves terv egyik kiemelkedő beruházá­saként létrejött az Észak-Krími csatorna. Ez a Dnyeper vizét hoz­ta el a félsziget földjére. A' napsütötte, üdülőket váró Krím újra virágzóvá vált, amiről személyesen is meggyőződhetnek a hozzánk látogató vendégek. Fordította: Halász Ferenc ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents