Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-09 / 106. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. május 9.

Mire való a rendezett, szép környezet?

Nincs a megyénkben olyan város, nagyközség és kisebb település, ahol ezekben a tavaszi napokban, hetekben ne szorgoskodnának valamilyen módon szűkebb környezetükben az emberek. Itt a földet ássák, hogy abba fűmag kerülhessen, amott fákat, díszcserjéket ültetnek, másutt virágokat palántáznak, gondoznak. A szemnek is gyönyörködtető ez a látvány, öröm annak, aki részese volt megteremtésének, de annak is, aki arra járván pillantja meg óhatatlanul a rendezett területet, a zöldellő növényeket.

Azt hihetnénk, mindenütt hosz- szú életű, vagyis megbecsült lesz a zömmel egyéni kezdeményezésű társadalmi munka eredményeként elkészült ilyen park, utcai pázsit, kertecske. Az élet igazolja, sajnos nem egészen így áll a dolog. Minderről a szerkesztőségünkhöz nemrégen érkezett közérdekű bejelentések alapján szólunk.

A Lajosmizse, Dózsa György u. 74. szám alatt 'lakó Nagy András kisdobos korú gyermekével április elején simította el a háza előtti gidres-gödrös földet, ahová virágokat, kisfákat tett, s mellettük picinyke oszlopokat helyezett el, melyeket díszes dróttal kötött össze. A gyönyörűvé varázsolt kis parkot a fiú büszkén mutogatta osztálytársainak, barátainak. Aztán néhány nap múlva csatatérré változott a helyszín, mert azon át közlekedtek a szom" szédos AGROSZER Vállalat nehéz gépei. A kerekek okozta fel- dúlás, pusztítás miatt nagyon elkeseredett olvasónk azt kérdezi: lehet ilyesmit elkövetni hatósági felelősségre vonás nélkül?

A tiszaalpári Pásztor Rozáliának a Hunyadi utcában van a lakhelye, ahol bár nem fejeződött még be a jármű- és gyalogos- közlekedésre használt terület kiépítése, de azért ott is sokat adnak a rendre az emberek. Közöttük az 52. számú ház említett lakója is, aki nem kis meglepetésként vette észre a húsvét előtti egyik nap reggelén, hogy hatalmas mennyiségű szerves trágya bűzölög az utca felőli ablaka előtt. Hogy ki, mikor és miért űzött efféle — eléggé el nem ítélhető — tréfát olvasónkkal, nem tudja, csak azt, a betegen fekvő, 86 éves édesanyjának szobáját egyelőre lehetetlen szellőztetni az orrfacsaró szag miatt. Abban bízik. talán a helyi tanács gondoskodik maj,d a trágya elszállíttatásáról, s arról is, hasonlóan felelőtlen módon senki se szennyezze a jövőben a nagyközségi belterület tisztán tartott utcáit.

özvegy Szabó Béláné Kecskeméten lakik, a Liszt Ferenc utca

10. számú házban. A közelben található egy kis szabad térség — mely nem beépítésre kijelölt terület —, amit a környékbeliek korábban felástak és oda fűmagot vetettek, fákat ültettek. A lelkes, szorgalmas gondoskodásuk révén mihamar egyre vonzóbbá, kedveltebbé vált a park, ahol jólesett a séta, a pihenés. Majd érkezett egy jármű és ijesztően sok törmeléket szórt ott le. Ma hamisítatlan szeméttelep e terület, a szóban forgó lakók bosszúságára, f el h áborodására.

Olvasónkhoz rövidesen látogatók érkeznek Skandináviából, ahol köztudottan példás a tisztaság. Nem tudja még, mit fog mondani a tőszomszédságbeli szeméthalmazról azok helyett, akik okozták, s ma is megtűrik.

A kecskeméti Széchenyi körút családi házainak tulajdonosai, lakói szintúgy panaszkodnak. Minthogy maguk is szeretik a tisztaságot, így gyakran söpri k az épületek előtti járdát, ápolják az annak mentén levő díszfákat, virágokat, de a kerítéseik, kapuik rendben tartásáról, festéséről is minden évben gondoskodnak. A baj az, hogy e munkájukat — informál bennünket erről a 11. számú háziban lakó T. L. — egyesek semmire sem becsülik. A városi tanács kommunális üzeme locsolóautóin dolgozókról van szó, pontosabban azokról, akik munkagépeikkel arrafelé haladván oly erős sugárban engedik nemegyszer a vizet — ez történt március 13-án délelőtt is —, hogy az ráfröccsen a járdára, a növényekre, a kapura, a kerítésre, melyek ezáltal sárosak, koszosak lesznek. Ezek ismételt letakarítása megannyi pluszmunkát jelent az ottani — a munkahelyeikről általában fáradtan hazaérkező — embereknek. Ügy vélik, mindennek ideje lenne már véget vetni, s azt elérni, végre a köztisztaságiak is tisztán végeznék feladataikat.

Megdöbbentőek, elgondolkoztatóak eme esetek, s tartunk attól, ugyanilyenekről sokan tudnának konkrétumokat közölni. Tanulságként, illetve teendőként csak azt mondhatjuk, kérhetjük: á környezetet nem elég rendbe tenni, széppé, hangulatossá varázsolni, arra vigyázni is kell, azt szükséges óvni. Nem szabad hagyni, engedni, hogy semmibevevői, tönkretevői büntetlenül továbbállja- nak. Ennek érdekében a lakosságnak és az illetékes szerveknek, hatóságoknak egyaránt vannak szigorú feladatai. A környezetvédelmi törvény előírásai szerint is.

Végül annyit: ha a három héttel ezelőtt megalakult megyei környezet- és természetvédelmi bizottság — mely a megyei tanács vb melletti testületként működik — rövid időn belül maradéktalanul látja el a rendeltetése szerinti sokrétű feladatát, így például következetesen ellenőrzi az útvonalak környéke tisztaságát, kulturáltságát, vagy ezek érdekében döntően fontos javaslatot tesz, s intézkedést készít elő, meggyőződésünk, hogy fokozatosan csökkennek majd, sőt megszűnnek a most közzétettekhez hasonló jogos panaszok, szabálytalanságok! /

összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Telefon: 12-516

A

z ankét résztvevői nemésak a gyepgazdálkodásban, az ezzel összefüggő gépesítési témakörökben

mondták el véleményüket, hanem szóltak az egyéj^ tömegtakar- máijy-éermesztés gondjairól, a felhasználási lehetőségekről.

T akarmány gazdálkodás és energiamegtakarítás

3.

— Tömegtakarmányaink energiaszegénysége vezetett oda — mondotta Dormány Miklós, az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség osztályvezetője —, hogy a fajlagos abrakfelhasználás megemelkedett az országban. A tömegtarkarmá- nyok kedvezőtlen minősége annak tulajdonítható, hogy a nagyüzemekben nem alakultak ki a megfelelő termelési, tárolási, betakarítási módszerek. A jelenleginél csak sokkal jobb minőségű tömegtakarmány lenne képes az állatok energiaszükségletének biztosítására. Szükségesnek* tartom a termelés, a betakarítás és a tárolás lényeges javítását. Egyik legfontosabb energiahordozó a silókukorica, amely elengedhetetlenül fontos a kérődzők takarmányozásában.

Az országnak hatmillió tonna jó minőségű szilázsra lenne szüksége. Tavaly nem sikerült eny- nyi energiát termelni a teljes kukoricanövényből, sőt, annyit sem, amennyit a szemesen betakarí- tottból. Ugyanis 45—50 mázsa közötti terméssel elérünk 38—40 mázsa keményítőértéket, ugyanakkor a 190 mázsás igen alacsony hektáronkénti silókukoricának csupán 11—12 százalékos keményítőérték-tartalma van.

Az ellentmondás az, hogy a teljes növény tápanyagának 30 százaléka a szemen kívüli, tehát a levél és szárrészekben található. Ennyivel kellene több energiát termelni hektáronként, vagyis minimálisan 60—80 mázsa keményítőértéket a silókukoricából. Ehhez a termésátlagokat kell növelni, mégpedig megfelelő fajták, jó technológia alkalmazásával. Egyetlen adattal is igazolhatom, hogy mennyire elhanyagolt hazánkban a silókukorica-termelés. Hektáronként nyolcszor-tízszer kevesebb műtrágyát juttatnak a silókukorica termőterületeire mint amikor abraknak termesztik a kukoricát. Úgy gondolom 230—250 ezer hektáron, magas termésátlaggal, jó minőségű silókukorica-termeléssel a jelenlegi gondokon sokat lehetne javítani.

Félrevezető adatok

Az elmúlt esztendőben az egész országban vizsgálták a fajlagos abraktakarmány felhasználását, azonban azt nem, hogy a takarmányozáshoz mennyi tömegtakarmányt, valamint egyéb mellékterméket használtak a gazdaságok. Kétségtelen, hogy 1977- hez képest az elmúlt évben kevesebb lett az egy kiló termék előállításához megetetett abrak, azQnhan még így is kirívó visz- szásságokat lehet tapasztalni.

— A fajlagos abraktakarmány- felhasználás vizsgálata során hihetetlen adatok is felszínre kerültek — folytatta Dormány Miklós. — Említhetem például, hogy

• Gödrökben, fólia védelmében tárolják a nedves és a szárított kukoricát, sőt az étkezési búzát is, a csávolyi Egyesülés Tsz-ben.

egy kiló súlygyarapodáshoz a szarvasmarháknál 16, sőt 30 kilogramm abrakot is megetetett egy- egy gazdaság. Ez élettani lehetetlenség. Ennyit nem bír megenni az állat. Az sem igaz, hogy 7—8 kiló abrakot használtak egy kiló sertéshús előállítására. Az előbbihez hasonló okokból — ez is lehetetlen. Az ilyen adatok közlésével a mezőgazdasági üzemek többféle hibát takargatnak. Egyebek között á megrohadt takarmányt nem selejtezték ki, hanem xáterhelik az állattenyésztésre. Egyébként sem helyeslem, hogy az abrak- és tömegtakarmányozás vizsgálatát különválasztják.

— Én is a komplex felmérést javaslom — mondotta Szili János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársa — ugyanis csak ily módon szüntethetők meg a könyvelési, „kozmetikázási” manőverek, amit Dormány elvtárs említett.

— Egy liter tej előállításához az állami gazdaságok 43, a tsz- ek 52 deka abrakot használnak, az átlag tehát 46 deka. Ez az ismereteink szerint 4—5 ezer literes tehenek abrakadagja ugyanakkor Bács-lCiskunban 3200 liter egy tehén évi termelése. Ehhez.- viszont elesendő, lenne 32—35 deka abrak is ... — fűzte hozzá ár. Nagy- Zoltán, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség főelőadója.

Tíz éve nincs megoldás

— A takarmányfelhasználással sok minden összefügg — folytatta Dormány Miklós. — Már a sertéstelepek tervezésénél hibát követnek el azzal, hogy az optimálisnál 20—30 százalékkal több állat elhelyezését határozzák el. Több állatnak nyilvánvaló több abrakra van szüksége, s ha ez realizálódna több húsban, nem is volna baj, csakhogy az állatok ilyen zsúfolt körülmények között nem fejlődnek megfelelően, rosz- szabb a súlygyarapodásuk, nagy a malac-, valamint a hízottser- tés-elhullás. Ha a veszteségeket

átszámítjuk abraktakarmány-po- csékolásba, máris egy jelentős hibaforrást tárhatunk föl.

Legjelentősebb abraktakarmá- nyunk a kukorica, amelynek szárítása és tárolása ugyancsak befolyással van a takarmányozás hatékonyságára és az energiafelhasználásra.

— Megfontolandó, hogy szabad-e megszárítani a kukoricát, legalább is úgy, olyan módon, ahogy hazánkban általános? — tette fel a kérdést Babits Antal, a csávolyi Egyesülés Tsz elnöke. — Nem tudjuk beállítani a szárítás mértékét, a kukorica nedvességtartalmát az MGF szárítógépekkel, ugyanis az ehhez szükséges műszer hiányzik. Enélkül nem lehet biztonságosan 70—80 ezer mázsát egyenletes nedvességtartalomra leszárítani. Megértjük, hogy a magtárosok 7 százalék körüli nedvességtartalomra száríttatják le a kukoricaszemet, hiszen a silótartályokban magasabb nedvességtartalom esetén könnyen tönkremehet az egész termés. A szárításhoz sok energia, gázolaj kell, nem beszélve arról, hogy a silótornyokban még két-három alkalommal szükséges átforgatni, szellőztetni a terményt. A 8—10 évvel ezelőtti •energiabőség következménye, hogy ma a kombájn által betakarított kukoricát mindenütt azonnal szárítják és ezután tárolják.

— A költséges szárításnak ez az egyik oka — vélekedett dr. Matös Lőrinc, a Jánoshalmi Tsz- közi Vállalat igazgatója —, van azonban egy másik is, az, hogy az országban meglevő mintegy 600 szárítóberendezés kapacitásának 30 százalékát használják ki csupán évente.

— Még azt is hozzátehetem — folytatta Dormány Miklós —, hogy az említett túriszárítások rontják a takarmány minőségét, például fontos aminósavak mennek tönkre ennek következtében.

— Tíz éve nem tudjuk megoldani a szárítóberendezésekhez szükséges úgynevezett folyamatos nedvességmérő műszer beszerzési, gyártási gondjait — mondotta

Rimái Albert, az AGROTRÖSZT osztályvezetője. — Nem a mezőgépiparra tartozna ennek gyártása, hanem a műszeriparra, de sajnos... higgyék el, mi is szívesen szerelnénk a szárítóberendezésekre ilyen műszert, de még jelenleg sem látjuk a megoldás lehetőségeit.

Követésre méltó tárolási mód

— Hadd jelentsem ki — folytatta Babits Antal —, hogy nem szükséges szeptemberben, októberben, decemberben májusi morzsolt minőségű és szárazságú kukoricát etetnünk az állatokkal. A kombájn által betakarított szemek szárítás nélkül alkalmasak az állatok takarmányozására. Véleményem szerint meg kell születnie olyan rendelkezésnek, hogy a gazdaságok leginkább december végéig idényszerű nedves kukoricát etessenek. Ennek emészthetősége is jobb. Mi már hat éve használjuk az ilyen kukoricát takarmányozásra, a szarvasmarha és egyéb kérődző állatoknál, és megkezdtük a kísérleteket a sertéseknél, hogy ezek takarmányozásában is bevezessük az idényszerű nedves kukorica etetését.

— A kutatási tapasztalatok szerint — tette hozzá Dormány Miklós — a magas súlyú hízósertések takarmányozására alkalmas a betakarításkori nedvesség- tartalmú kukorica. Én is azt mondom, hogy fölösleges szárítani a kukorica egész mennyiségét, ezzel rengeteg energiát lehetne megtakarítani.

— Ügy hiszem, a gondot az okozza az üzemeknek, miként tárolják ezt a nedves kukoricát — mondotta Babits Antal. — Elmondom ezt a módszert, amit a szövetkezetünkben már évek óta alkalmazunk, a nedves, sőt még a szárított kukorica, tavaly pedig kísérletképpen a búza tárolására is. Annyi az egész, hogy száraz gödrökben fólia védelmében tartjuk a terményt. Eddigi tapasztalataink szerint a módszerünk nemcsak olcsó, hanem biztonságos is, a termény minősége nem károsodik. Szövetkezetünkben 56 ezer mázsa szemesterményt tároltunk ilyen módon, a kukoricát 30—35 százalék nedvességtartalommal. Nem volt szükség levegőztetésre, a száraz gödrökben a kukorica nem penészedéit be még akkor sem, ha a betároláskor egy-egy tétel nedvességtartalma között lényeges volt az eltérés. Itt még a zsizsik sem károsította a szemeket.

— Első alkalommal szólok a nyilvánosság előtt, hogy tavaly ősszel 20 ezer mázsa kenyérgabonát is ezekben a fóliás gödrökben tároltunk. Most tavasz- szal értékesítettük az utolsó mázsákat, s örömmel mondhatom, hogy a búza minőségével kapcsolatban semmiféle kifogás nem volt, sőt kiválónak mondotc

(Folytatjuk)

Csabai Istv n

Gyógyszerek és fűszerek molekuláris csomagolásban

Ki gondolná, hogy amikor annyi áruféle csomagolása megoldatlan, a vegyészek nyomára bukkantak annak az anyagnak, amely lehetővé teszi, hogy egyes gyógyszereket és fűszeraromákat akár molekulánként is becsomagolhatnak. E különleges adottságú anyag a ciklodextrin, amely 6, 7, illetve 8 szőlőcukor-molekulából álló „gyűrű”, és így alakjánál fogva zárványként képes magába foglalni a csomagolandó anyagokat.

A ciklodextrinnek, a különleges adottságú anyagok előállításával, felhasználási lehetőségei kutatásával a Chinoin Gyógyszergyár Biokémiai Kutatólaboratóriumában foglalkoznak, dr. Szejtli József, a kémiai tudományok doktora irányításával, aki a ciklodextrin zárványkomplexek gyakorlati jelentőségéről adott tájékoztatást.

— Mióta foglalkoznak a vegyészek a ciklodextrinnel?

— Már 1891-ben megfigyelték, hogy a burgonya rothadása mellett valamilyen kristályos anyag keletkezik, de ekkor még nem hívták ciklodextrinnek. Akkor még nem is sejtették, hogy mi mindenre lesz képes ez a szőlőcu- kor-molekulákból álló gyűrű. A vegyületet leíró tudományos irodalom lassan nőtt és ha valaki az ötvenes évek derekán utánanézett, megtudta, hogy a ciklodext- rinek érdekes, drágán előállítható mérgező vegyületek. Nem volt tehát más feladatunk, mint hogy megnézzük mi az, ami érdekes bennük, valóban mérgezők-e és — ha érdemes — állítsuk elő olcsón. Az évente megjelent publikációk és a szabadalmi bejelentések arányát figyelembe véve 1973- ban úgy ítéltük meg, hogy most érdemes a témához nyúlni.

— Mire jó a molekuláris kapszula?

— Jelenlegi tudásunk szerint két fő területen tudjuk jól hasznosítani a molekuláris csomagolást. A bom- lékony, káros mellékhatású, kellemetlen szagú gyógyszerek egy része zárványkomplex formájában felhasználhatóvá válik. A másik

— és szintén nem elhanyagolható

— alkalmazás az élelmiszeriparban rejlik, ugyanis a könnyen bomló fűszeraromák zárványkomplex formájában évekig minden változás nélkül tárolhatók.

— Említene néhány példát a gyógyszerek közül?

— Itt van mindjárt az Indometacin nevű gyulladáscsökkentő gyógyszer, amelynek — mint a legtöbb gyógyszernek — vannak kellemetlen mellékhatásai. Az Indometacin például gyomorfekélyt okozhat. A kísérletek azt bizonyítják, hogy zárványkomplex formájában kevesebb hatóanyag elegendő, mert megváltoznak a felszívódás körülményei, és így a káros mellékhatás is szinte kiküszöbölhető. A D3-vitamint például eddig nem lehetett kielégítően stabilis formában előállítani, pedig ember és állat számára igen fontos. Nagy eredmény, hogy a D3- vitamin zárványkomplex formájában az állati takarmányokhoz keverhető egyenletes eloszlásban és nem bomlékony formában. Ha a kamilla hatóanyagát levegőtől és fénytől elzárva tároljuk, akkor is gyorsan bomlik. A molekuláris kapszula ezt is megvédi hosszú időn keresztül.

— Hogyan befolyásolhatják a

molekuláris kapszulába csomagolt fűszerek főzési hagyományainkat?

— Csodát természetesen nem lehet várni. De talán a nagy konyhák ízletesebben főznek majd, hiszen az új készítmények megköny- nyítik számukra az előkészítést, a tárolást, és az adagolást is. Nem kell fokhagymát és vöröshagymát tisztítani, kaprot vágni (ami nincs is egész éven át frissen) csak le kell emelni a polcról a fehér port tartalmazó üveget és az ételhez kell keverni megfelelő arányban. Persze már régóta forgalmaznak folyékony vagy por alakú (őrölt sóval kevert) természetes eredetű fűszeraromákat, de ezek bomléko- nyak, ellentétben a fűszeraroma- komplexekkel. Az idei BNV-n már bemutatásra is kerül néhány ilyen típusú termék.

— Hogyan sikerült az eredetileg borsos árú ciklodextrint olcsón gyártani? Bonyolult-e a zárványkomplexek előállítása?

— Az 1978. évi finomvegyszerkatalógusok szerint egy kg ciklodextrin ára: 2500 dollár. Japánban velünk egy időben megvalósították az ipari előállítást, és már 16,5 dollárért meg lehet kapni kilóját, de a mi termékünk is versenyképes ezzel az árral. Amennyiben a nagyüzemi gyártás megvalósul, néhány száz forintért tudjuk majd kilóját adni. A gyártás lényege, hogy baktérium segítségével — fermentációs úton — előállítjuk azt az enzimet, amely az egyszerű keményítőt ciklodextrinre bontja le. Azután a zárványkomplex előállítása elvileg már egyszerű. Gyakorlatilag azonban minden „lezárandó” anyagra meg kell keresni az optimális reakciókörülményeket.

— A ciklodextrinek lehetséges felhasználási területei közül jelenleg mindössze öt százalékot ismerünk pontosan, mintegy 35 százalékról tudomásunk van, de ezek sincsenek részleteiben kidolgozva. A felhasználási területek közel 60 százaléka egyáltalán nem ismert. Ma még a jéghegynek csak a csúcsát látjuk. Most érdemes hatékonyan kutatni a felderítetlen területeken, mert ha világviszonylatban nézzük a tendenciákat, néhány év múlva a téma már semmi újat nem tartogat számunkra — fejezte be gondolatait Szejtli doktor.

V. A.

Öt hektár dinnye

• A Március 15. Tsz-ben, Miskén, megkezdték a dinnyepalánta hajtatását. Az idén öt hektáron termelnek görög- és sárgadinnyét.

(Pásztor Zoltán felvétele)