Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

PETŐFI NÉPE 1979. május S. SZOCIALISTA EOYÜTT.MÍ KÖDKS Kölcsönös célkitűzés a zöldség,- gyümölcsellátás A KGST-országok eltérő éghaj­lati és talajviszonyai, termelési adottságai miatt a zöldség- és gyü­mölcsellátásban különösen nagy a jelentősége a szocialista gazdasági közösség országai együttműködé­sének. A kölcsönös szállítások egész rendszere alakult ki az el­múlt esztendőkben, amelynek cél­ja, hogy országaink lakossága mi­nél teljesebb választékban és meg­felelő minőségben hozzájusson a zöldség és a gyümölcs nyújtotta értékes tápanyagokhoz, s hogy korszerűsödjék az étkezési kultú­ra. Az együttműködéshez jó fel­tételeket teremtenek a tagállamok közötti viszonylag kis távolságok és más-más növényi kultúrák or­szágonkénti meghonosodása. Ha­zánk jelentős zöldség- és gyü­mölcsszállítója a KGST-országok- nak. Vezet az alma Magyarország össz-zöldségkivi- telének 65 százaléka, gyümölcs- exportjának pedig 91 százaléka irányul az európai KGST-orszá- gokba. Ezen belül a feldolgozott zöldségfélék 79 és a konzervált gyümölcsök 69 százalékot képvi­selnek,^ KGST-országok viszony­latában hazánk a legjelentősebb almaexportáló. Almatermelésünk és -exportunk szintje a közép-, il­letve a kelet-európai rangsor élén biztosítja előkelő helyezésünket. Gyümölcstermelésünk a KGST- országok össztermelésének vala­mivel kevesebb, mint egytizedét teszi ki. A mezőgazdaságnak ebben az ágazatában legjelentősebb külke­reskedelmi partnereink: a Szov­jetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia. A friss és feldolgozott zöldség­félékből és gyümölcsökből a Szov­jetunió háromszor többet vásárol, mint az NDK és nyolcszor'többet, mint Csehszlovákia. A szocialista országokba irányuló összes friss­zöldség-kivitel 16,7 százaléka, a friss gyümölcsöknek pedig 63,6 százaléka érkezik a Szovjetunió­ba. A baráti ország az elmúlt öt esztendőben majdnem negyedmil­lió tonnára növelte Magyaror­szágról származó frissgyümölcs- importját, zöldségbehozatala 6 ezer tonna, összes szocialista fő- zelékkonzerv-kivitelünk 88,6 szá­zaléka. gyümölcskonzerveknek pedig 57.3 százaléka kerül a szov­jet fogyasztók asztalára. Az el­múlt öt évben fokozott érdeklődés mutatkozott meg a magyar főze- lékkonzervek iránt. Legkedveltebb gyümölcsünk a Szovjetunióban az alma. Ebből a gyümölcsféléből importjukat az elmúlt öt esztendőben megkétsze­rezték. Mérsékeltebb volt a ki­szállított mennyiség emelkedése zöldborsókonzervből és sava­nyúságból. Új exporttermékünk, az őszibarack kezd meghonosodni a szovjet piacokon. Ebből a gyümöl­csünkből várhatóan növekszik az exportált mennyiség. Másik jelentős vásárlója zöld­ségféléinknek és gyümölcseinknek a Német Demokratikus Köztársa­ság. Itt is a legkeresettebb a ma­gyar alma. Almaexportunk meg­haladja az évi 70 ezer tonnát. Ke­lendőek még a káposztafélék, a dinnye, a szőlő. Feldolgozott ter­mékeink — a püré, a jam és a paradicsomlé — iránt is növekvő a kereslet. I Nő a friss áruk exportja Csehszlovákiában a rr^agyar gyü­mölcsök közül szintén az alma a legnépszerűbb, de évente 200—400 ezer tonna szilvát, sárgabarackot és földiepret is vásárol. Növelik importjukat káposztafélékből és a konzervált befőttekből Is. Cseh­szlovákiában állami határozat ír­ja elő, hogy nagy gondot kell for­dítani a jövőben a termelés és a felvásárlás egybehangolására, va­lamint folytatni kell a szakosítást. Ezektől az intézkedésektől az el­látás színvonalának további szá­mottevő javulását várják. Lengyelország inkább az expor­tálók közé tartozik. Szállításaiban elsősorban a fagyasztott és a friss termékek aránya emelkedik a feldolgozott termékekkel szemben. Lengyelországból jelentős válto­zás nem várható. Lengyelország a világranglistán a mélyhűtött áruk exportálását tekintve az elsők kö­zött foglal helyet. Hazánktól fő­ként étkezési borsót és befőttet vásárolna, az utóbbi időben nö­vekvő mennyiségben. Bulgária és Románia nem rend­szeres vásárlója a magyar zöld­ségféléknek és gyümölcsöknek. Románia zöldségtermesztésében évi 7,5 százalékos növekedést ter­vez, amivel az egy főre jutó évi zöldségfogyasztást a kívánatos szintre, sőt, afölé emelheti. Üveg­házi zöldségfélékből ma már ex­portjuk eléri az évi százezer ton­nát. Friss gyümölcsökből 1970 óta ötszörösére, zöldborsókonzervek- ből pedig háromszorosára emel­kedett kivitelük. A KGST-országok külkereske­delmi forgalmában a friss zöld­ségfélék és gyümölcsök szállítása lendületesen növekszik, míg csök­ken a kereslet a már feldolgozott áruk iránt. A piacok stabilizálása A megnövekedett igények ki­elégítésének legjobb módja a sza­kosítás. Fokozzák a termelés stabi­litását és biztonságát az olyan egyezmények, mint amilyen az 1990-ig szóló időszakra a Szovjet­unióba. Ilyen együttműködési egyezmény stabilizálja termé­keink piacát a Német Demokra­tikus Köztársaságban is. A zöldség-, gyümölcstermelés további nagy erőpróba előtt áll. A piacok megtartása és stabilizálása érdekében jelentős erőfeszítésekre van szükség, mert még a kedve­zőtlen adottságú országok is mind­inkább képesek szükségleteiket hazai termelésből kielégíteni egyes zöldségfélékből. Jól értékesíthető termékekre kell a fő figyelmet fordítani, s ehhez nagyobb mér­tékben ki kell használni a háztá­ji gazdaságokban rejlő lehetősége­ket. (MTI—APN) 2. z állattenyésztés és takarmány- gazdálkodás me­gyei helyzetének és feladatainak ismerteté­se után a tanácskozás résztvevői részletesen elemezték és feltárták azokat az okokat, ame­lyek a gondok forrásai. Megjelölték a tenniva­lókat is és beszéltek arról, milyen lehetősé­geket kellene megragadni a mezőgazdasági üzemeknek ahhoz, hogy a jelenlegi nem kedvező helyzeten javítani lehessen, és arról is szóltak, hogy milyen egyéb intézke­désekre lenne szükség. Rendet teremteni a gyepgazdálkodásban ’ Dr. Nagy Zoltán, az Országos Takarmányozási és Állattenyész­tési Felügyelőség főelőadója a gyepgazdálkodás helyzetéről be­szélt, megemlítve, hogy a megyé­ben a hektáronkénti szénatermés hasonló az országoshoz. Szólt ar­ról, hogy kevés költséggel, a ha­gyományos módszerek alkalmazá­sával akár meg is duplázható a gyepek hozama. Részletesen ele­mezte a jelenlegi helyzet kialaku­lásának okait, egyebek közt arról is említést tett, hogy a gyepterü­letek mintegy 30 százaléka nem a mezőgazdasági üzemek tulajdo­nában van — például községi le­gelők stb. —, amelyek fűtermése rendkívül kicsi. Ezen igen gyorsan változtatni kell. Majd a követke­zőkkel folytatta: — A nagyüzemekben is szétta­goltak a gyepterületek, emiatt in­tenzív művelésre nem alkalma­sak. A táblásításra mielőbb sort kell keríteni. Szükség van az úgy­nevezett talajvédő gyepek felmé­résére és a termelésből való ki­vonására. Bács-Kiskunban ez az összes gyepterület 30 százalékát jelenti, ahol gyakorlatilag nincs termés. A gazdasági körülmények viszont nem teszik lehetővé, hogy ezeket javítással termőképessé te­gyük. — Ezzel messzemenően egyetértek — mondotta dr. Matos Lőrinc, a jánoshalmi Tsz-közi Vállalat igazgatója —. még hozzáteszem, hogy az üzemeknek sincs pénzük arra, hogy a rossz gyepeket és a parlagokat feljavítsák. A legelőket a földtörvény szerint kellene ér­tékelni, meghatározva, hogy me­lyek alkalmasak termelésre, és melyek nem. Bács-Kiskunban a több mint 140 ezer hektár gyepnek csupán 40 százaléka hasznosítható inten­zíven. Nemcsak táblásításra, ha­nem víz- és területrendezésre, vagyis a meliorációra lenne szük­ség. Erről beszélt dr. Petrányi István, a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának ta­nára. Ezután egy sajátos helyzet­re hívta fel a figyelmet. — Általános tapasztalat, hogy a gazdaságok nincsenek érdekeltté téve a gyepek fűhozamának növe­lésében. Nem is mutatják ki pon­tosan, nincs meg a lehetőségük sem, hogy mennyi egy-egy hektár gyep fűtermése. Ezt mindenütt csak becsülik, ami sok visszásság, gond forrása. Sajnos, azt is tapasz­taljuk, hogy több mezőgazdasági üzem a gyepgazdálkodásra adott T akarmánygazdálkodás és energiamegtakarítás • Eredményes a gyepgazdálkodás a Kalocsai Állami Gazdaságban, ahol az intenzív műveléshez hozzátartozik a telepített gyepek rend­szeres öntözése is. használja. Ez hozzájárul a gyepek értékének, jelentőségének csök­kentéséhez, s néhol könnyen ki­jelentik, hogy a gyepgazdálkodás fejlesztésére adott állami támoga­tás nem hatékony befektetés. — Amit Petrányi elvtárs mon­dott, azt országos tapasztala­tok is igazolják — folytatta Dór- mány Mi,kiás. — A jövőben csak azoknak szabadna a gyepgaz­dálkodáshoz állami támogatást adni, akik ezt az ágazatot képe­sek példamutatóan fejleszteni. A gondok között említhetem az elég­telen műtrágyázást, ugyanis or­szágosan hektáronként 30—35 kiló hatóanyagot juttatnak ki évente tápanyag-utánpótlásként. A gye­pek hasznosítása sem megfelelő mindenütt. Bács-Kiskunban 1977- ben a terület 23, tavaly pedig 20 százalékáról egyáltalán nem taka­rítottak be termést. Végezetül egy szélsőséges helyzetre szeretném felhívni a figyelmet. Az idén a megye gyepterületének csaknem 40 százalékán szabadlegeltetést akarnak megvalósítani a gazdasá­gok. Ez szerintem túlzás, csak ak­kor lehetne ezt ilyen módon hasz­nosítani, ha ebben is a korszerű, szakaszos legeltetési módot ve­zetnék be. Hiányzó és használhatatlan gépek — Megyei összefogással szeret­nénk Bács-Kiskunban a gyeplgaz- dálkodás helyzetén javítani — vette át a szót dr. Petrányi Ist­ván. — A két tsz-szövetség, a me­gyei tanács, valamint a kiskun­félegyházi Lenin Tsa egyetértésé­vel, támogatásával, az utóbbi gesztorságával meg akarjuk ala­kítani a Duna—Tisza közi Szálas­takarmány Termelési Rendszert. Már korábban is együttműködés alakult ki 19 gazdaság között, s a tapasztalatokat, eredményeket most rendszer keretében kívánjuk az egész megyében elterjeszteni. Az idei tervünk, hogy a 19 gazda­ság összesen 19 ezer hektár gyep- területe.n az országos átlagnál 3,5- szer több tömegtakarmányt ter­meljen hektáronként, s az újon­nan telepített 1800 hektár gyepen pedig 79 mázsa legyen az átlagos hozam. Huszonegyezer szarvas- marha és 34 ezer juh tömegtakar­mányát termeljük meg ebben az állami támogatást más célokra esztendőben. A rendszer által ki­dolgozott technológiát azok is si­kerrel alkalmazhatják, akik csak ezután kezdik el az intenzív gyep­művelést. A betakarítás és feldolgozás gondjairól beszélt ezután Pozsár Miklós, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz főágazatvezetője: — Olyan betakarítógépekre len­ne szükségünk, amelyek biz­tonságosan üzemeltethetőek és al­katrészellátásuk is megfelelő. El­sősorban a szocialista országok­ból szeretnénk ilyeneket kapni. Sajnos, jelenleg nem kedvező a helyzetünk, egyebek között az IFA gépkocsikhoz fél éve nem kapunk alkatrészt, az E—301-es betakarítógépre szerelhető adap­ter pedig nem alkalmas a nagy­hozamú gyepek fűtermésének be­takarítására. Nem kapható réti henger, borona, gereblye, ame­lyek ugyancsak szükségesek a gyepek műveléséhez. — A magyar mezőgépipar azo­kat a gépeket és berendezéseket, amejyek gyártása nem nyereséges, csak egy évig gyártja, s utána senki nem kötelezheti ezek elké­szítésére a vállalatot — kezdte mondanivalóját Rimái Albert, az AGROTRÖSZT osztályvezetője. — Az országban vállalkozó sincs, aki a hiányzó munkagéoeket el­készítené. például a traktoros ge­reblyéz rétszellőztetőt. Az RK— 6-os fűkaszát évekkel ezelőtt alig bírtuk eladni, most pedig hiány­cikk. A rotációs fűkaszákat a ter­vezettnél negyedévvel később szállítja a Szolnoki MEZŐGÉP, egyéb munkái miatt. Bejelenthe­tem viszont, hogy az NDK-ban 1980 után megkezdik az E—290-es önjáró szecskázó gyártását, amely valamennyi paraméterében meg­egyezik majd a Hesstonnal. A Bács-Kiskun megyei AGRO- KER Vállalat igazgatója, Pálfi Pál szólt arról, hogy ömlesztett formában nagy mennyiségű kar- bamid műtrágyát tudnak adni a gazdaságoknak, amelyeket első­sorban a gyepek tápanyag-után­pótlására lehet használni. Beszélt arról is, hogy az új gépeket j&b- ban meg kell ismertetni azokkal, akiknek feladatuk lesz. hogy na­ponta ezekkel dolgozzanak. Majd a kővetkezőkkel folytatta: — Könnyebb rámondani egy gépre, hogy rossz, mint megtaní­tani az embereket, a helyes keze­lésükre. Sajnos, ez nem vonatko­zik a hazai gyártmányú balalel- szedő gépre, amelyet úgy gyúrt az illetékes vállalat, mint ahogyan a minősítők jóváhagyták, azonban a berendezés használhatatlan, tő­lünk az ócskavastelepre kerül, senki nem vásárolja. Ugyanezt kell mondanom az SPS—420-as cseh gyártmányú szénabetakark tóról is. Mi legyen a lucernából ? Az állattenyésztés egyik fontos takarmánynövénye _ a lucerna. Többféleképpen használják, szé­nát, granulátumot és lisztet ké­szítenek belőle. Vajon melyik a legjobb hasznosítási mód, melyik alkalmazható legpagyobb haté­konysággal a takarmányozásban? Erről is sok szó esett a tanácsko­záson. — Két kijelentést engedjenek meg — mondotta a témával kap­csolatban Babits Antal —, egyik: nem tudunk lucernaszénát csinál­ni hazánkban; a másik: a lucer­naliszt nem alkalmas a kérődzők takarmányozására. Az utóbbi he­lyett granulátum készítése és ete­tése megfelelőbb, nemcsak azért, mert a lucernaliszt drága, hanem azért is, mert kétszeres feldolgo­zást igényel, ugyanis a lisztből ismét granulátumot kell készíte­ni. Hazai tapasztalatok szerint a lucernaszéna minősége igen gyen­ge, mivel fehérjetartalma 6—8 százalék. Megoldásként én azt ja­vaslom, hogy a nedvesen betaka­rított lucernát szárítás után pogá- csázzák az üzemek. Ennek a ta­karmánynak a fehérjetartalma már 20—24 százalékos. — Egyetértek Babits elvtárs megállapításaival — vette át a szót Dormány Miklós —, egyebek között azért is, ment lucernaliszt­ből jelenleg az országnak eladha­tatlan készletei vannak. Most az is kérdés, hogy érdemes-e ezt meg­etetni az állatokkal? Szerintem csak abban az esetben, ha a tej­termelés olyan magas, hogy érde­mes takarmányozásra használni. — Szénát a rétek, legelők ter­méséből kell készíteni — mondot­ta Bek Tibor, az Agrárgazdasá­gi Kutató Intézet munkatársa —. a pillangósokat pedig vagy az em­lített módszerrel lehet takarmá­nyozásra alkalmassá tenni, vagy pedig a tiszakécskei Béke és Sza­badság Tsz szabadalmát haszno­sítva úgynevezett mobilfalú silók­ban kellene tárolni és tartósítani. (Folytatjuk.) Csabai István VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Kié az aluljáró? Kié az aluljáró? — címmel 1979 március 7-én lapunkban cikket közöltünk. Az írásra Sze­gedről, a MÁV vasútigazgató- helyettese, Sajtos Péter küldött választ, amelyet az alábbiakban közlünk. „A kecskeméti közúti aluljáró­ban az útburkolatra szivárgott és megfagyott víz koccanásos bal­esetet idézett elő. A cikk szer­zője a Hunyadivárosban élők ne­vében tette fel a kérdést az il­letékeseknek: Kié az aluljáró? Az 1939—40-ben, az akkori szigetelési technológiával, lehető­ségekkel épült aluljáró időköz­ben megsüllyedt a kellően figye­lembe nem vett nagy forgalom következményeként. A MÁV évente 80—100 ezer forintot költ az aluljáró víztelenítésére. Leg­utóbb csaknem 3 millió forintért utólagos szigetelésjavítást végez­tetett az osztrák Meynedier cég es a Metró—KÉV közreműködé­sével, azonban 100 százalékos eredményt az sem hozott, az aluljáróba minimális vízmennyi­ség továbbra is beszivárog. Azóta továbbra is évenként jelentős költséggel, a beszivárgó vizek csatornába vezetésével kell a forgalmat fenntartani. A MÁV megfelelő nagy teljesítményű szivattyúkat állított be, amelyek képesek az összegyűlt vizek váro­si csatornába való továbbítására, ha azok befogadják. Az aluljá­róba beépített csatornák, szivár­gók befolyónyílásainak takarítá­sa, tisztán tartása azonban a kecskeméti Városi Tanács fel­adata és ha ez nem történik meg rendszeresen, hiába üzemel a berendezés, nem folyik be a víz a csatornákba, hanem az út­testre, s a fagypont körüli hő­mérsékleten ráfagy a burkolatra. Az aluljáró két végén vasrács­csat fedett keresztirányú folyó­ka részben kőzúzalékkal eltömő- dött, nagyobb esőzéseknél várha­tó, 'hogy továbbra is az aluljá­róba és nem a csatornákba fo­lyik a víz, ha időben és rend­szeresen nem történik meg kita­karításuk. Megértjük a hunyadivárosiak, az aluljáróban naponta közleke­dők aggodalmát, és a legmesz- szebbmenőkig figyelembe vesz- szük a biztonság lehetőség sze­rinti betartását. A MÁV Szegedi Igazgatóság a jövőben is biztosítani fogja be­rendezéseinek zavartalan üzeme­lését, ha a felszíni vizek akadály nélkül a gyűjtőutakba juthat­nak.” S' Ut az elismeréshez MUNKÁSARCOK Aczél Istvánt kiváló szakemberként ismerik Kun- szentmiklóson. Méltán, hiszen felettesei szerint a VAV gyáregység egyik legjobb lakatos csoportve­zetője. Azonban Aczél István nemcsak szakmai tu­dásával vívott ki elismerést magának. Akik is­merik, tudják róla, hogy jóindulatú, higgadt, meg­fontolt ember, olyan munkatárs, akinek a szavára adni lehet, s akire mindig számíthat a közösség. Maholnap tizenöt éve már, hogy munkára jelentkezett a gyáregység elődjénél, a Vastö- megcikk-ipari Vállalat telephe­lyén, friss szakmunkásbizonyít­vánnyal a zsebében. A kezdetre így emlékezik: — A huszonhármas építőipari vállalatnál szabadultam Óbudán. A szakmunkásvizsga után lakó­helyemhez, Tasshoz közelebb ke­restem és találtam munkahelyet a kunszentmiklósi üzemben. Kez­detben a „szakmunka”, amit rámbíztak, salaklapátolásból, ta­licskázásból, útegyeng^tésből állt. Mégsem bántam, .társaimmal együtt bíztam a kis üzem jövő­jében. Az idő a bizakodókat igazolta. Az egykori telephely ma már alatt felépült a modern, kényel­mes családi há7. Kunszentmiklós egyik kellemes, bokros-kertes ut­cájában. S hogy a derűs, színes faiak között ne lomhán csordo­gáljon, hanem vibráljon, pezseg­jen az élet, arról két kis lurkó gondoskodik, sikerrel. Édesapjuk hosszú utat tett meg az egykori salaklapátolástól a minapig, amikor a Villamos Be­rendezés és Készülék Művek ve­zérigazgatójától átvehette a Vál­lalat Kiváló Dolgozója kitünte­tést. Másfél évtizeden keresztül csaknem háromszáz dolgozót foglalkoztat, évi 100 millió forint­nyi értéket termel, s egyre-más- ra gördülnek ki az üzem kapuján az exportra gyártott villamos berendezésekkel megrakott te­herkocsik. A Szovjetunió, Kuvait. Irak és az NDK a legjelentősebb megrendelők. S ha a félidejénél tartó 300 milliós rekonstrukció befejeződik ... Aczél Istvánnak már nem kell naponta busszal, motorral, ke- rékpárral-mivel Tassról ingáznia. 1972-ben megnősült és néhány év bizonyította a satupadnál, a szo­cialista brigádban, a szakszerve­zeti testületben szakmai és poli­tikai felkészültségét, tettvágyát, állhatatosságát és fáradhatatlan­ságát. Méltó helyre került a Má­jus 1. tiszteletére adományozott elismerés, amelyben a művek tizenháromezres kollektívájából alig néhányan részesülhettek, — Őszintén meglepődtem, ami­kor értesítettek, hogy meghívást kaptam a vállalati ünnepségre Budapestre — vallja be. — Nem számítottam erre, és mit mond­jak? ... Nagyon jólesett, hogy elismerik a munkámat. Aczél Istvánt 1970-ben nevez­ték ki csoportvezetővé, és azóta is közmegelégedésre végzi felelős­ségteljes feladatát. Nem elégszik meg az elért eredményekkel, ér­zi, látja a fejlődés, az előrelépés szükségességét. Ezért rendszere­sen képezi magát. Tötbb tanfolya­mot — köztük művezetöképzőt iS _ végzett el jó eredménnyel. Szocialista brigádtag. a gyáregy­ségi szakszervezeti bizottság mel­lett működő számvizsgáló bizott­ság vezetője. Kiemelkedő gazda­sági és társadalmi tevékenysége elismeréseként 1973Jban a gyár kiváló dolgozója lett. három év­vel később pedig NDK-beli ju­talomüdülésben részesült. Aczél István életében nincs semmi rendkívüli. Jól képzett, megbecsült munkás, aki közössé­gi emberként, munkatársként is kiváló. Sitkéi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents