Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

1979. május 8. • PETŐFI NÉPE • 5 REKLÁMOK - MESÉK - DIAFILMEK - KIFESTŐKÖNYVEK • Egy kép­kocka a népmese­sorozatból: A kismalac és a farkasok. KECSKEMÉTI HONISMERETI ÉVKÖNYV, 1978 Jászok a Kiskunságban Sorolhatnám a nagyobb vidéki városokban mostanában kiadott könyveket. Sokadik számánál tart a Bibliotheca Bekeniensis sorozat, most olvasom Sz. Kürti Katalin Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú- Biharban című kötetét, a Debreceni érdekességek-ben Réber László pompás művelődéstörténeti korrajzait. Bács-Kiskun is mozdul, van mire hivatkozni, mind bizta­tóbbak a kilátások. Az örvendetes jelek közé tartozik a kecs­keméti honismereti évkönyvek feléledése. Dr. Henkey Gyula antropológus kezdeményezésére és szerkesztésében a Megyei Művelődési Központ adta ki „kézirat gyanánt”. Hármat közölnek az intézményben újjászerveződött szak­kör foglalkozásain elhangzott előadások közül. Feltehetően a rendelkezésükre álló szűkös terjedelem miatt kellett eltekin­teniük a bővebb választéktól. Az elmúlt héten Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házá­ban bemutató vetítést és rajzki­állítást rendeztek. A meghívók a Pannónia Filmstúdió VI. számú műterméből indultak útnak, és hatásukra népes közönség gyűlt össze a földszinten látható „cel- lek" előtt és a vetítőteremben. A több mint egyórás rendezvé­nyen az elmúlt évben Kecskemé­ten készült alkotásokat pergették le a vásznon; mozi reklámokat, rajzfilmsorozatok részeit és egye­di müveket. Az előadás „kom­mentátora”, Mikulás Ferenc mű­teremvezető sorra bemutatta a szerzőket is. Annak a fiatal kö­zösségnek az alkotóit, amely 1971-ben megkezdte közös, bíz­vást úttörő jellegűnek ítélhető munkáját Kecskeméten. A vetítés egyértelműen bebi­zonyította azok igazát, akik hit­tek a „vidékre” telepíthető rajz­filmgyártás lehetőségeiben és jö­vőjében. A kezdeti nehézségek, a tanulóévek, az elhelyezési, fel­szerelésben és szakmai gondok megoldását együtt követte az al­kotóműhely tagságának lépésről lépésre való formálódása. A ti­zenöt fiatal rajzoló közül időköz­ben többen eltávoztak, sokan jöt­tek újak, ám a műterem egyre nehezebb, igényesebb feladatokat vállalhatott fel. A nyolc év során a jó szán­dékú, lelkes és tehetséges fiata­lokból szakmai megbecsülést ki­érdemelt alkotók lettek. Elmond­ható, hogy a tavaly készült fil­mek mindegyike jó értelemben „profinak” nevezhető munka. Igaz, hogy az alkotások még nem tükröznek az átlagnál magasabb szintű művészi-esztétikai, illetve egységesnek nevezhető látásmó­dot. és van még tökéletesíteni való a dramaturgiai elképzelése­ken, s a megvalósított ötleteken is. Mindez azonban nem von le semmit a műterem számára kijá­ró jogos elismerésből. Ügymond mindent megtanultak már, ami a mesterséghez szükséges. A jövő kérdése már csupán az, hogy a jelenleg Kecskeméten dolgozó rajzfilmesek közül kik képesek tehetségük révén az átlag fölé emelkedni. És, hiszen ez a fejlő­dés törvénye; hogyan inspirálják majd példájukkal, személyiségük kisugárzásával a többieket. * A harmincöt tagú műterem ta­valy harmincnégy alkotást készí­tett, kicsiket és nagyokat egy­aránt. A néhány másodperces te­levíziós főcímektől kezdve az öt­hat perces önálló művekig. És aki tudja, milyen bonyolult dolog a filmes animáció, csak az értékel­heti a munka nagyságrendjét. A levetített reklámfilmek bi­zonysága; keresik a kapcsolato­kat a megyei gazdasági egysé­gekkel. Haui József, az Alföld Áruházról, Hegedűs László, az alföldön gyártott cipőkről, Ha­lász István pedig a vízmű válla­lat részére készített különböző módszerekkel reklámfilmeket, lfj. Űjváry László a csemegekukori- ca-konzervet, Katona János a „jó könyveket” népszerűsítette. A reklámfilmek majd mindegyikén érződik az a felszabadult alko­tásvágy, amely a frappáns ötletet a szükségesnél egy kissé tovább nyújtja, de mind az elgondolá­sok, mint pedig a rajzos animá­ciós megoldások igényesek vol­tak. A legsikerültebbnek közülük Hegedűs: Alfa cipő című filmje ítélhető. A népszerű Gusztáv-sorozatok közül egyet, a Gusztáv megoldja címűt Tóth Pál írta és rendez­te színvonalasan, és megérdemel­ten élvezhette a közönség derű­jét és elismerését. A legigényesebb és legszínvo­nalasabb filmek a Magyar nép­mesék sorozatának látott darabjai voltak. Ezek az alkotások annyi­ra gazdagok rajzi-képi ötletek­ben, hogy ez már -szinte „feles­leges” a televíziós vetítésre szánt munkákban, hiszen a részletek pazar gazdagságából a képer­nyőn — különösen fekete-fehér változatban — igen sok elvész. Ez­zel csak azt kívántam jelezni: ke­resni kell a népmesék filmszín­házi forgalmazására a további le­hetőségeket, hiszen nagy pazar­lás lenne nem kihasználni ezek művészi értékeit. A kecskemétiek két önálló filmje; Hegyi Füstös László Re- gölése és ifjú Űjváry László Nagyvárosi szerelem című műve is érett, igényes munka. A Neo- ton família ismert zenekari szá­mára készült „mozgóképes rajzi­illusztráció” átértelmezte, sőt az eredeti beat-számot gazdag je­lentésbeli többlettel töltötte meg. Szerzője ugyanis komolyan vette a lényegében csak szórakoztatás­ra szánt feladatát. A zene és a huszadik századi nagyvárosi élet­érzést: a magányt, az idegensé- get, illetve a fiatal testek és lel­kek felszabadult egymásra talá­lását kifejező autonóm képsorok ily módon szuverén, új alkotást hoztak létre. • A kecskeméti műterem régebbi sikereiről írtunk már lapunkban; a televízió Kispolgári jelenségek, az Egéf a Marson, a Vízipók-cso- dapók sorozatairól, s a Gusztá­vokról. Mindezek együttesen ala­pozzák meg a jövőt; a közösség egyre nagyobb művészi és gazda­sági önállóságának jogát. Már készül a népmesesorozat folytatása — ezek tízperces fil­mek lesznek, felnőtteknek. Az if­júságnak szánják Lázár Ervin meséit és A négyszögletű kerek erdőt. A Vízipók-csodapók to­vábbi tervei is formálódnak. Hegedűs László a Balázs Béla filmstúdióval közösen Vázlatok címmel, Tóth Pál pedig Hogyan ijesszünk meg egy oroszlánt? címmel készít egyedi filmet. Hogy a már kész népmesék igényes rajzai is minél nagyobb számban eljussanak a gyerekek­hez: diafilmet gyártottak a Szál­lást kérő róká-ból és a Só-ból, illetve kifestőkönyv készül az Eb. aki kanalát meg nem eszi című filmből. A rendezvényt megelőzően a Filmfőigazgatóság, a Pannónia Filmstúdió és a megye vezetői tárgyalást folytattak; értékelték a műterem fejlődésé!. Tervezik a rajzfilmesek jelenlegi székházé­nak toldalékszárnyát, amelyet re­mélhetően jövő év végére már használatba is vehetnek. Szóba- lcerült az is, hogy Kecskeméten rendszeresen animációs filmnapo- kal rendeznek majd. Mindez együttesen bizonyítja az animá­ciós alkotóközösség nagykorúsá­A Három Kerület A legátfogóbb dr. Szabó László tanulmánya: Az Alföld népi kul­túráját alakító újkori tendenciák. A szolnoki múzeum néprajzkuta­tója Debrecen, Szeged és a Jász­ság hatását vizsgálta. Vélemé­nye szerint az Alföld kultúrájá­nak „csontozata, tartó szerkeze­te” kialakult a Rákóczi-szabad- ságharc végére. Világossá vált a szerző előtt az írásosság elterje­désének a fontossága, ezáltal a polgári, nemesi kultúra egyre nö­vő befolyása. A reformáció elterjedésének tulajdonítja Debrecen kisugárzó, tágabb tájakra is rajokat kibo­csátó szerepét. Szeged a török ki­űzése után nemcsak benépesítet­te, hanem egységesítette egy nagy terület népességét. Dr. Szabó László e két gazda­sági, kulturális központ mellé ál­lítja Jászberényt, általában a Jászságot. Az úgynevezett Hár­mas Kerület két másik tagja, a Nagykunság és a Kiskunság ugyanis annyira meggyengült a török uralom alatt, hogy a terü­letre sokkal kisebb Jászság a má­sik két kerület együttes adójának kétszeresét fizette. Épen marad­tak szervezetei, gazdasági erőfor­rásai, sűrűbb volt községhálóza­Kirajzás délre Szinte természetes, hogy az üresen mairadt vidékek szívó ha­tására megkezdődött a lakosság déli előrenyomulása. A Kiskun­ságban 1743-ban tűnnek föl az első kitelepülök, Majsán. A kö­vetkező esztendőben jászfénysza- rusiak keZídik meg Kiskunfélegy­háza feltámasztását. Majd a bé­relt területek következnek — mint ez a gondos tanulmányban olvasható —, mégpedig Lajos, Mi- zse, Bene, Kerekegyháza, Szent- 1ászló. Az Alföld nagy részét benépe­sítő Jászság a másik két gócnál viszonylag alacsonyabb színvo­nalú, elmélyültségű kultúrát to­vábbított. A Damjanich Múzeum tudo­mányos munkatársai számol az úgynevezett három-város jelenlé­tével is. Vagyis a jászok nem üres területre nyomultak, hanem a Cegléd, Kecskemét és Nagykő­rös, továbbá az ettől délre elte­rülő táj ritkásan lakott körzeteit népesítették be. Figyelemreméltó a tanulmány­nak az a része is, amely azt elemzi, hogy a „Jászárokszállás- tól egészen Szegedig húzódó, sza- badmenetelű, a feudális viszo­nyok között már magántulajdon­ra épülő közösségekből álló, me­zővárosi jellegű láncolat” miként határozza meg az egész terület jellegét. Embertan, építészet Dr. Henkey Gyula (Katona Jó­zsef Múzeum) Ä kunszállási já­szok etnikai embertani vizsgálata című, adatokban gazdag dolgoza­ta is azt bizonyítja, hogy a Du­na—Tisza köze homokos, közép­ső részén lényegesebb nagyobb számú a jász, mint a kun erede­tű népesség. Bács-Kiskun megye népi épít­kezésének irodalma címmel Sztrinkó István, kecskeméti nép­rajzkutató történetileg tekinti át az itt található tájegységekre vo­natkozó közleményeket. A bib­liográfiai adatokon kívül ismer­teti a kiadványok, a tanulmá­nyok mondandóját, jellegét, né­hány szóval minősíti a forrásér­tékű publikációkat, feldolgozó-, sokat. Munkája jól segítheti a szerinte is sürgető új kutatásokat, útmutatást ad érdeklődő hely- történészek számára, kedvet csi­nál a népi építkezések tanulmá­nyozásához. A hosszabban-rövidebben be­mutatott közlemények is érzékel­tetik, hogy ezek az előadások való­ban a „hon ismeretét” szolgálták. Megörökítésük kívánatos és szükséges, reméljük, hogy írha­tunk az 1979-es évkönyvről ís. n N. • Két részlet ifjú Üjvári László: Nagyvárosi szerelem című filmjéből. gát. ravlovits Miklós Molnár Zoltán: A VERESÉG (12.) — Nem, nem baj, dehogy baj, nem kell nyugtalankodni... De meddig akar maga itt maradni, fiam? — Hát én, ugye... — De aztán megfelelő szavak híján inkább csak a kezét mutatta, az alvó asz- szony ráfonódott ujjaival. Most, hogy egy kicsit megmozdult, azok az ujjak megint még szorosabban fogták. — Szegénykém — mondta a bá­ba. Odavitt neki egy széket. — Próbáljon erre átülni, úgy pihen­ni, hunyni egy kicsit. A kezét meg otthagyja. Azán teregetett magának vala- #mi pokrócfélét a kanapéra, s oda­telepedett. Háttal fordult a lám­pának, fenékkel kifelé. — Ha nyöszörög, csak szóljon! — Igen, hogyne... — bólintott András. Hogyisne szólnék, gon­dolta; nem is én fogom a szü­lést levezetni. — Tud így egy kicsit pihenni? — kérdezte még a bába. — Fejjel lefele is tudok. Há­rom évig voltam a fronton. S tudott is. A szék karjára tette a karját, ráhajtotta a fe­jét, s aludt. Még álmodott is. A másik keze meg közben mind­végig ott volt a párnán; Aran­ka nem engedte el egy pillanatra sem. Valamikor egyszer aztán arra ébredt, hogy Aranka erősen mor- zsdlgatja, nyomorgatja az ujjait. Nyögdécselt is halkan, de csak úgy félálomban. András tétová­zott, hogy olyan-e ez már, ami­kor szólnia kell a bábának, vagy még várjon vele egy kicsit. Ám a bába már jött is. — Van egy kis tea odakészít­ve egy vasbögrében, menjen, langyosítsa meg egy kicsit! El kellett húznia a kezét. Aran­ka után'akapott, felébredt, — Jajistenem... András?! — Itt vagyok, itt. Megyek, ho­zok neked egy kis teát. Érte nyúlt, megragadta megint a kezét. — Nem kell tea, semmi sem 'kell. El ne menj innen! A bába kétoldalt a hóna alá dugta a kezét, úgy melengette meg az ujjait, mielőtt benyúlt volna a takaró alá. Vigyázott, hogy ne emelje meg a takarót; óvatosan matatott Aranka hasa, dereka körül. — Fáj-e. kislányom? — Fáj ám, fáj bizony — mond­ta halkan Aranka. — De nem annyira, mint nappal fájt. — Hallod-e, lányom, nagyon megpihentél! Fájhatna már egy kicsit erősebben is. — Mit csináljak, hogy jobban fájjon? — Semmit, gyermekem. Azaz­hogy még most semmit. Csak tartogasd az erődet. Majd csak ha én mondom, akkor kezdd szo­rítani, de* akkor aztán nagyon! András szisszent fel. — Na, mi az? — Semmi, csak énnekem már fáj. — Jaj, én voltam? — nézett fel rá különös, kínlódó mosolyá­val Aranka. De azért most sem engedte el a csuklóját; csak igye­kezett úgy fogni, hogy a körmét azért ne nagyon mélyessze bele. — Na jó, hozok akkor én egy kis teát. > S kiment a bába. András most ráhajolt, hogy megcsókolja a homlokát. Merő verejték volt. — Mégiscsak nagyon fáj ez ne­ked. — Ö nem. ha itt vagy, nem fáj annyira. Ugye. nem mégy el? — Reggelig nem. — Istenem, pedig én majd csak nappal fogok szülni. — Honnan tudod, kedves? Te azt nem tudhatod. — Dehogynem tudom! Én min­dent tudok. Én úgy megérzek mindent, ennél még sokkal nehe­zebb dolgokat is. — Ne beszélj?! — De. Mindent megérzek. Azt, hogy ide kellett jönnöm, azt is megéreztem. Fogtam is magam, és eljöttem, senki sem tudott megállítani ... Majdnem megkérdezte tőle, hogy mit érzett: miért is kellett idejönnie? Szerencsére idejében észbe kapott. Mert férfilogikával kétségtele­nül ő sem találta túlságosan in­dokoltnak, hogy csak úgy elin­dul, közvetlenül szülés előtt, be­le a világba, s kijön egészen ide, ahol éppen sokkal másabb hely­zet is lehetne. Hiszen puszta véletlen, hogy nem a legheve­sebb ütközet kellős közepébe cseppent... Na de hát ezt most mégsem kérdezheti meg. Majd talán egyszer, amikor mindenen túl lesznek. Most már csak így kell ezt a . helyzetet elfogadni, ahogy van. Idejött, itt akar len­ni mellette. Mellette akar lenni, imikor szül. Hát ez éppen érthe­tő is. Bár az, hogy megérezni, mit kell ezen? Megérezte, hogy neki most ide kell jönnie... is­tenem. ez már olyan asszonyi dolog. 18. Letörülgette a homlokát, s fél­re is húzódott, mert a bába be­jött a teával. — így ni, nem szabad többet. Letette a bögrét az asztalra. Most egy kicsit megint nyög­décselt, s megint erősebben szo­rította András kezét. No hiszen nem olyan nagy baj; állta. — Most már ez nem lesz na­gyon fájdalmas — nyugtatta meg őket a bába. — Nemsokára me­gint aludhatunk is egyet. Nem is árt, mert kell majd az erő az- utánra. Hiszen a java még hátra van. S valóban, mintha megint alud­tak volna. Aranka az ágyon, András a széken, a bába a kana­pén. Az éjszaka csendes volt. Bár valahol a csendes éjszaka mélyén András sejtett valami nyugta­lanságot. A láncáról elengedett kutya morgott, nyöszörgött, néha ka­parta a kerítést. A tyúkok több­ször * is felriadtak az ólban, be­hallatszott rémült kotyogásuk. Lo. vak nyerítettek fel álmukban. Csupán fegyverzaj nem hallat­szott. I.ehet, hogy valóban Debrece­nig szaladt az ellenség? S holnap csak szépen utána kell majd gya­logolni? Ezek a lovasok meg Igarban, ezek csak olyan utóvé­dék, felderítők...? Máskor nem szokott a háború­tól álmodni. Most meg, éppen ezen az ágyúdörgés nélküli éjsza­kán, ahogy egy kicsit is elnyom­ta az álom. már rögtön harcolt is . . De álmában összekevere­dett benne a két háború. Feküdt a tüzelőállásban... s évek óta halott bajtársak fe­küdtek mellette, akik még kint estek el, valahol a volhiniai mo­csarakban ... Azután meg gyö­nyörű erdők, hegyek között tá­madtak, talán Losonc és Zólyom között... ám furcsamód megint együtt ezekkel a régen halottak­kal. Folkusházyt szidták, a dan­dárparancsnokot, aki. lám, nem sokba veszi a vöröskatonák éle­tét... De hogyan szidhatta őt Bagi Dani, aíki még tizenötben esett el? Káromkodott, földhöz verte a rohamsisakját, és sírva panaszolta, hogy ezek fognak minket elárulni ... Ügy sajnálta most álmában ezt a derék Bagi Danit, hogy ő ma- * ga is majdnem sírva fakadt. Vagy talán éppen ő maga volt az. aki sírt?... De közben be­vonultak Zólyomba, és Aranka is ott menetelt a macskaköves zó­lyomi utcán, már gyerekkel a karján. Mikor szülted meg a gyermekünket, Aranka?... O, amíg te aludtál, én már meg is szültem; tudtam, hogy nagyon fog örülni, ha itt lehet velünk ezen a tüntetésen ... Mert akkor meg már nem is lehetett tudni, hogy Zólyom-e még ez vagy a Rákóczi út, vagy egy teljesen ismeretlen, idegen város? Nagy szürke házak vol­tak. és mindenütt zászlókat lo­bogtattak az ablakokból. Virágo­kat is dobáltak ... őszirózsát meg vörös szegfűt. Egyszerre mind a kettőt: őszirózsát is, meg szegfűt is. Ám Bagi Dani még most is sírt, a nagy öröm kö­zepette is, vitte szíjon lógatva a véres rohamsisakját, és ká­romkodott, és sírt... istenem, ezt azért halottaktól nem is lehet annyira zokon venni... Hanem az Astoria ablakából derékig kihajolt Stammler Fri- ci. és lekiáltott neki' a tömegbe: Ébresztő. András, jönnek...! És akkor tudta, hogy most már ne­ki fel kell ébrednie, és fel is éb­redt. (Folytatása következik.) A hatos számú műteremben

Next

/
Thumbnails
Contents