Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-31 / 125. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. május 31. ®Í^ÁNY-TECHNIKÁ Földgáztárolás kimerült gázmezőben MEGERŐSÍTIK AZ ALAPFALAKAT — JÖNNEK AZ ÁCSOK, TETŐFEDŐK Felújítják S' az Uj kollégiumot A kecskeméti Űjkollégium építkezésén 1910-ben tették az első kapavágást. A szorgos munka eredményeként a követ­kező esztendőben elkészültek az akkor még csak a Cifra pa­lota felőli szárnyból álló épület alapfalai. A talajszintből ép­pen csak kilátszó épületkezdeményt rázta meg — a sző szo­ros értelmében — alapjaiban az 1911-es földrengés. Ez az építkezést lelassította ugyan — meg kellett erősíteni a már elkészült falrészeket —, de 1913-ban mégis átadták a mai Űjkollégium egyik részét. A teljes befejezés már tovább tar­tott, de 1927-ben az épület készen állt. • Fekete László, Fischer István és Zima Tibor az épület udvarán. (Pásztor Zoltán felvételei) Az energiahordozó anyagok felhasználására jellemző az in­gadozás: télen nagyobb, nyáron kisebb, de napi és havi ingado­zás is lehetséges. Különösen nagy a földgázfogyasztás ddényszerű ingadozása. Kitermelése azonban nem lehet idényszerü, mert leg­többször a kőolajjal együtt jön a felszínre, tehát termelésének a csökkenésekor kevesebb lenne a kőolajtermelés is. Ha viszont ön­álló gáztelepekről történik a ki­termelés, de csővezetéken nagy távolságira kell szállítani, a szál­lított mennyiség csökkentésével romlik a szállítás gazdaságossá­ga. A gáznak acéltartályokban való tárolása szintén rendkívül drága. Ez adta az ötletet a föld­gáz tárolására már kiürült gáz­mezőben. A föld alatti gáztárolás gondo­lata 1906-iban vetődött fel elő­ször, de csak 10 évvel később valósult meg az USA-iban. A kis fogyasztású időszakokban a távoli gázmezőikről odaszállított földgázt a mező ‘kimerült gázré­tegeibe nyomták' be kompresszo­rokkal, hogy csúcsfogyasztás ide­jén ismét kivegyék onnan. A módszer rohamosan terjedt, s az olajipar fennállásának századik évében, 1959-ben sok gázértéke­sítési vállalat már a szállított A kémiai vegyipar egyik leg­fontosabb terméke a kénsav, amely egyben más anyagok elő­állításának is a nyersanyaga. Vi­lágszerte igen nagy mennyiség­ben 'gyártják, Valamely ország vegyiparának fejlettségét a gyár­tott és felhasznált kénsav meny- nyiségével szokták jellemezni. A kénsavgyártás alapanyaga tulajdoniképpen a 'kéndioxidgáz, amelyet iparilag szulfidok, több­nyire a pirít levegő jelenlétében végzett pörkölésével, illetve ele­mi kén elégetésével állítanak elő. A szulfidokat többnyire mecha­nikai forgókaros kemencékben pörkölik. A pörkölőkemencében termelt kéndioxidot tartalmazó ún. parkgázt porkamrákban, cik­lonokban, vagy elektromos porle­választó berendezésekben, majd mosótornyokban portalanítják. A tiszta kéndioxidot ezután a pörk- gázban levő levegő oxigénje kén­dioxiddá oxidálja, amely folya­matot rendszerint bizonyos anya­gok jelenléte elősegít. A kelet­kezett kéndioxidot tömény kén­mennyiség felét tárolta ily mó­don. Nem kell attól tartaná, hogy a gáz „megszökik” a kőzeteken keresztül, hiszen a telep sok mil­lió éven át megőrizte a benne képződött földgázt mindaddig, amíg fúrt kútjaimkkal meg nem nyitottuk. Természetesen a tá­rolt gáz is a kőzetet felépítő ás­ván yszemcsék közötti hézagok­ban, pórusokban helyezkedik el. A nagy nyomáson a kútfejsze­rel,vény esetleges megsérülése vad gázkitörést okozhat, ennek megelőzésére egy biztonsági sze­lepet építenek minden kútba, mintegy 30 méter mélységben. A szelepet acélcső köti össze a fel­színen levő hidraulikus szivaity- tyiúval. A hidraulikus nyomás a szelepet nyitva tartja, veszély esetén azonban a nyomás táv­vezérléssel, vagy kézi szabályo­zással megszüntethető, és a sze­lep a kutat lezárja. A tároiókő- zetekbe a tartalékolandó gázt tavasztól őszig préselik be. Ma már számos föld alatti gáztároló működik a Szovjetunióban, de hazánkban is. Szlovákiában, Po­zsony közelében most létesítenek egy 200 millió köbméteres föld alatti gáztárolót, ahol a Szovjet­unióból érkező gáat tárolják a csúcsfogyasztás időszakára. savban nyeletik el. Régebben az ún. ólomkamrás eljárással gyár­tották a kénsavat, ma pedig in­kább a kontakt kénsavgyártás terjedt el. A kénsav a legnagyobb meny- nyiségtoen gyártott tiszta vegy­szer. Legnagyobb részét szuper- foszfát műtrágya előállítására, valamint ammóniumszulfát gyár­tására használják, általában a termelt kénsav 40 százalékát. Használják ezenkívül más savak, valamint szulfátok előállítására. A tömény kénsavak kőolaj és növényi olajok finomítására, ak­kumulátorok töltésére, robbanó­szereik gyártására használják. Nagy mennyiségben alkalmazzák a szerves vegyiparban is. Jelen­tős mennyiségű kénsavát használ­nak a műselyem gyártásához, a fémfeldolgozó és textilkémiai iparban is, de felhasználási te­rülete egyre szélesedik. Közvetve a vegyipar szinte minden gyárt­mányának a készítésében szere­Váratlan akadályok Két méter magas deszka-palánk állja útját a kíváncsi tekintetek­nek. Nem azért, mintha a BÁCS- ÉPSZiER Vállalat munkásai fél­nének ezektől a szemektől. A kerítésen belül a szivattyú csőkígyójából halkan csörgedezik a víz, az épület másik oldalán, az udvaron dolgozik a motor, mel­lette kis betonkeverő csikorgatja a lapátjai közé keveredett sódert. Miközben keresztülmegyün'k az egykori iskolán, látjuk, hogy a pincefödém „eltűnt”. Egyik helyen keresztbe fektetett pallók pótolják, másutt egyelőre semmi. Lent dol­goznak az építők. A régi téglafal­ban nemrég ki zsaluzott, méter magas vasbeton gerenda viseli már a roppant terheket, mert a földrengés nem múlt el nyomta­lanul, gondot okoz a ma építőinek is. — Elkészült a felújítás tervdo­kumentációja, nekiláttunk a mun­kának, amikor a pincefeltárásnál kiderült, hogy bizonyos pillérek, falszakaszok állapota, teherbírása nem mégfelélő — mondja egyik kalauzunk, Fekete Sándor, a BACSBER csoportvezetője. — Mivel a pincébe kerül a hő­központ, s közbejött ez a kelle­metlen adottság — mutat a pin­cefalra Turkus József, a BÁCS- ÉPS2ER építésvezetője, az itteni munkálatok felelőse —, új terve­ket kellett készíteni. A statikai vizsgálatok már elkészültek, má­jus végére várjuk a teljes doku­mentációt. Felújítási munka négy ütemben Az épület teljes felújítását négy ütemben végzik el a BÁCSÉP- SZER dolgozói. Elsőként a hőköz­iKiESEREG a főkönyvelő, aztán támadásba megy át: „Nem értem, miért kell a vállalatokat tönkre tenni, kiszorítani belőlük a nehe­zen összegyűjtögetett anyagi erőt. Ez így itfem lesz jó! Az állam csak rosszabbul járhat az elszegénye­dett gazdálkodókkal — neki kell őket talpra segíteni. Előbb vagy utóbb, s az többe kerül majd.” A KÖZEPiES könnyűipari vál­lalat, nem is olyan régen derűsen nyilatkozó gazdasági szakembere most kötelességtudóan borúlátó. Hogyne lenne az, hiszen hosszú évek után először nem számolt ki nyereségrészesedést — s először tért haza üres kézzel felettes szer­vétől. Nem kapott támogatást a vállalat, sem bérkedvezményt; örülhet annak a sovány 3 száza­lékos béremelési lehetőségnek, amit kifizethetnek. De ha az idén sem szedik össze magukat, mi lesz? Minden reményük az ex­portban van — állítja. Némi do­tációt szereznek majd hozzá, s ez kihúzza a céget a bajból. Mon­dom a főkönyvelőnek: nem jó az irány. Nem érti — hogy, hogy nem jó? Az állam, ha exportra volt szüksége, eddig is mindig megfizette az árát. Elvégre a jobb minőség, a szabványtól eltérő szor­timent nincs ingyen. S különben is, most aztán igazán szükség van a kivitel gyarapítására! Valóban. De nem minden áron! NÉZZÜK PÉLDÁUL az említett vállalati esetét, ahol a termelés­nek mintegy 30—35 százalékát külföldre szállítják. Nagyobbrészt a szocialista országokba, kisebb részt a tőkés piacokra. E cég lé­nyegében két évtized óta (amikor is teljesen átépítették, kapacitá­sát megnövelték) ugyanazit a ter­méket készíti. Időnként a mintá­zatot, a színeket variálják ugyan, ám ez nem változtat hagyományos kínálatán. Amint az évek múltak, megöregedtek a gépek, a tervek, s mintha a vállalat külvilágról al­kotott képe is elavult volna. pontot és a Villám István utcai szárnyat vették munkába. Meg­erősítik az alapfalakat, már le­bontották a régi, s fölhúzták az új válaszfalakat. Fölverték — s majd cserélik — a régi, elavult burkola­tot, s formálódnak az úgynevezett vizes helyiségek is. A teljes tetőcseréhez előkészí­tették, méretre vágták a faanya­gokat, s csak a különleges cse­répnek kell megérkeznie, és mun­kához látnak az ácsok, tetőfedők. Szerelik a homlokzat felújításához szükséges állványzatot is. A második szakaszban kerül sorra a tornaterem, a díszterem és a főlépcsőház, a harmadikban a mostani közgazdasági szakközép- iskolában dolgoznak majd az épí­tők, és a befejező fázisban újítják fel a kollégiumi részt. — Az első ütem befejezésének határideje 1981. július 30. — tájé­koztat Zima Tibor, a kivitelező vállalat főmérnöke. — Szerettük volna 1980 szeptemberében átadni az épületet, de a munkálatok köz­ben felfedezett hibák ezt meg­kérdőjelezik. Vajon elkészül 1980-ra? — Minél hamarabb készüljön el az épületi Mi ezt kértük az épí­tőktől — ismétli meg a kérést az újságírónak Fekete László, a vá­rosi pártbizottság titkára, aki Fischer István városi tanácselnök­helyettes társaságában a közel­múltban alapos terepszemlét vég­zett az építkezésen. Pincétől a padlásig bejárták az épületet. — SAJÍNOS, ezt a veszélyes folya­matot éppen a vállalatnál nem látták világosan, még tavaly, ta­valyelőtti küldföldi események riasztó jelzései sem jutottak el illetékesei tudatáig — noha ezek a jelzések nem voltak félre ismer­hetők. A külkereskedelmi .partner határozottan visszautasított több szállítmányt, mert azt nem lehe­tett eladni külföldön; itthon tele volt a nagykereskedelem raktára, s a termékek egy része csak ne­hezen kelt el az év végi kiárusí­tásokon. Dehát úgy tartotta a vállalat a problémákról: határo­zott utasítást nem kaptak felülről a termelés korlátozására, ezért gyártanak. Vártak még azután is, hogy a hivatalos közlönyök, a terv- zsűrizések szigorú figyelmezteté­seket tartalmaztak. Sőt, nem hagytak kétséget afelől, hogy az idei esztendőben a költségvetés nem fogja a külpiaci hatásokat a vállalatok testére, illetve kedvére átszabni — azoknak ugyanazt kell jelenteniük a vállalatnak, mint amit a népgazdaság érzékel a nemzetközi munkamegosztásban. FŐKÖNYVELŐM nem mondja, de gondolja: nem eszik olyan for­rón a kását. Ám rossz a hasonla­ta, meggyőződésem. Az idei terv nem ad szabad utat a minden áron való exportnak cáakúgy, mint a túlságosan ráfizetéses ter­melésnek. A népgazdaság export­növelési igénye a gazdaságosan termelhető cikkekre vonatkozik. A nemzeti teljesítményt rontaná, ha rossz gazdaságosságé terméke­ket, a valójában nem hatékony munkát, látszólag jövedelmezővé varázsolnánk az állami támogatá­sokkal. Így a termékkel együtt exportálnánk a nemzeti jövedel­met is, ami a végelszámolásnál népgazdasági veszteségeket okoz­na, — hiába mutatna a vállalati mérleg nyereséget. CSAK EGYETLEN út járható — a népgazdaságnak és a vállalat­Változatlanul azt szeretnénk, ha a felújított intézményben jövő szeptemberiben megkezdődne a ta­nítás. Ehhez minden támogatást megadunk az építőknek. A tervek szerint zenei közpon­tot alakítanak ki a patinás, szép épületben. Ide költözik majd az ének-zenei iskola, és itt kap he­lyet az Állami Zenéiskola is. Az elképzelések között szerepel ze­nei óvoda létrehozása, és nem le­hetetlen, hogy zeneművészeti nak: a nemzetközi összehasonlí­tást műszakilag és gazdaságilag egyaránt kibíró termelés. Az út­jelző táblák — az 1979-es szabályo­zók — már erre kalauzolják a vállalatokat, minisztériumokat, hatóságokat — minden résztvevőt. És még. valami, amiről nem feled­kezhetünk meg a kérdés tárgya­lásánál. Az év eltelt hónapjai, a munka hétköznapjai azt bizonyít­ják, hogy a korábbi esztendőkhöz képest lényeges a változás. Ha úgy tetszik — forrón is enni kell a kását. Hiszen a tervhez, a nép- gazdasági érdekhez való igazodást mind szigorúbb törvényként tisz­telik — és követelik meg ezt a tiszteletet. Kivétel nélkül. A terv megvalósításában egységesebb az értelmezés a szabályozók betar­tását, a támogatások csökkentését tekintve — és egyértelműbb a gazdálkodók felelőssége a teendők iránt, mint korábban. Erre mutat egyebek mellett az is, hogy ahol nem képződött, ott nem fizettek nyereségrészesedést; megszűnt a jótékonykodás, a megalapozatlan jövedelemkifizetés. HOGY MI LESZ a gyengélkedő vállalattal? Mit szólnak munkásai a megszokott jövedelememelke­dés elmaradásához? Nos, bizo­nyára elgondolkodnak. Mert azt világosan tudják-érzékelik, hogy a fonónő, a szövő, a gépkezelő, az adminisztrátor, a segédművezető, a lakatos stib., sokat tehet ugyan a tartalékok feltárásáért — de ab­ban, hogy mit készítsenek a gé­peken, kinek szállítson a gyár, milyen üzleteket fogadjon el, mi­ként szervezze a kooperációt és saját munkáját, milyen legyen a gyártmányfejlesztés — abban a döntő szót nem nekik, hanem a vállalat felelős vezetőinek kell ki- mondaniok. Velük együtt, a ter­vekbe beavatva és ahhoz egyetér­tést szerezve, természetesen. M. I. szakközépiskolai osztályokat is indítanak. — E tervek megvalósításához a Villám István utcai szárny bőví­tésére is szükség lesz, ami már a VI. ötéves terv idején sorra ka­rülhet — fűzi hozzá a pártbizott­ság titkára. Előbb azonban be kell fejezni a jelenlegi felújítási munkákat.' Mégpedig — Fekete László szavai­val élve — minél hamarabb. V. T. Sugárutak a tajgában Uszty-Ilimszktoen, az újonnaa épült Béke sugárúton ezekben a hetekben gyakran látni bútorok­kal, háztartási gépekkel, különbö­ző ruhaneművel felpakolt teher­autókat, aminek a magyarázata: száz és száz csalóid költözik be új otthonába. A lakásavatók vala­mennyien a város cellulózgyárá­nak építői és dolgozói. A gyár a KGST-országok együt­tes összefogásával épül, a szocia­lista integráció Komplex Prog­ramjának keretében, s a tervek szerint már az idén termelni fog. Feladata, hogy a beruházásban részt vevő testvérországok papír­igényét kielégítse. Három éve sincs még, hogy a város kinőtte a hatalmas víztároló bal partját, és megjelentek az el­ső házak a villamos erőmű gát­jának másik oldalán is, de a jobb parton azóta elkészült lakások máris 20 000 embernek nyújtanak korszerű, kényelmes otthont. (BU-. DAPRESS—APN) Takarmány a sivatagban Rendkívül gyér a mongóliai Gó­bi-sivatag növényzete, helyenként a két fűszál közötti távolság eléri az egy métert. A sivatag növény­zete a helyi takarmányigényeknek csak-mintegy 12 százalékát képes kielégíteni. Az állattartás fejlesz­tését tehát csak az öntözéses gaz­dálkodás bővítésével lehet elérni.' Már megtették az első lépéseket ebben az irányban: a mongol víz­ügyi intézet munkatársai elvégez­ték a talajminták elemzését, fel­mérték a vízkészleteket, és kije­lölték az öntözés alá vonható te­rületeket. A tervek szerint kezdet­ben három öntözőrendszer létesül — ezek segítségével körülbelül 20 000 hektárnyi terület kap vizet.' (BUDAPRESS—-MONCAME) pe van. • Képünkön:: Az Ukrán SZSZK-ban, a Ivovi területen új kénsav- gyár épül, első egysége már megkezdte a termelést. Az üzem építé­sének a befejezése után évente 450 000 tonna kénsavat fognak itt gyártani Ukrajna és a többi szovjetköztársaság gyorsan fejlődő mű­trágyagyártása. műszál- és műanyagipara számára. (MTI Külföldi Képszolgálat) • A mérő- és jelzőberendezések szerelése. (MTI Külföldi Képszolgá­lat) A vegyipar mindenese, a kénsav Jövedelmet ne exportáljunk!

Next

/
Thumbnails
Contents