Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-29 / 123. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. május Í9. SZ()( IALISTA KO Vi'TT.MÍ'KÖDKS Egy magyar találmány karrierje Értékes nyersanyag Az 1950-es évek közepén a Tatabányai Szénbányák szakembereinek egy csoportja a világon elsőként kidolgozta a bányákból felszínre kerülő meddőhányók értékesítésének technológiáját. Megtalálták a módszerét annak, hogy gazdaságosan kivonják a meddőből a szenet, s az így különválasztott kőzetet alkalmassá tegyék ipari felhasználásra. Tatabányán építették fel az első meddőfeldolgozó üzemet, amely hamarosan felkeltette számos ország szakembereinek érdeklődését. A lengyel szénbányászati vezetők az elsők között figyeltek fel az érdekes magyar szabadalomra, s rövid tárgyalások^, gazdasági számítások után — államközi szerződés alapján — 1959.'április 16-án megalakították a lengyel köszénbá- nyák meddőhányóinak értékesítésére a Haldex Lengyel—Magyar Bányászati Részvénytársaságot. A közös vállalat első üzeme már 1961-ben megkezdte működését Katowice körzetében, a Mi- chali bánya szomszédságában, s jelenleg már a hatodik feldolgozót építik Brzezinkában. Valamennyi Haldex-üzemet lengyel —magyar tőkebefektetéssel létesítették. A helyszíni építkezésekről — az utakról, a vasútról, a csatornázásról és a szociális létesítményekről — a lengyel fél gondoskodott. A gépek kezelésére, az üzemek irányítására magyar szakemberek tanították meg a lengyel dolgozókat. Mind az öt feldolgozóműben a Haldex-technológját alkalmazzák, a legújabb építésénél azonban hasznosították az időközben szerzett tapasztalatokat; korsze- rübb'gépeket szereltek fel, magasabb fokon automatizálták a technológiai folyamatokat. Az 5 felső-sziléziai üzemben évenként 5,5 millió tonna meddőhányót dolgoznak fel rendkívül egyszerű és gazdaságos módszerrel: A hányóanyagot először egy törőműben felaprítják 0—35 milliméter — speciális esetekben 0—50 milliméter szemnagyságúra, majd ez az anyag hidrociklonokba vándorol, hhol úgynevezett nehéz szuszpen- -ziós.folyadékban a fajsúlykülönb- ségi elv alapján, a szén különválik a meddőtől. Ezután mindkét terméket — a szenet és a meddőt — víztelenítik, osztályozzák és így szállítják a megrendelőknek. Ilyen módon jó minőségű fűtőanyaghoz jutnak, a széntől különválasztott meddőt pedig több, iparág értékes nyersanyagként hasznosíthatja. A Haldex 20 éve9 mérlege A Haldex volt az első ilyen vállalkozás, amely térítés nélkül kapta meg a meddő hasznosítására kidolgozott tatabányai licencet és technológiát, a lengyel bányák pedig ingyen bocsátják feldolgozásra a meddőanyagot. A nyereségen a részvényesek felefele arányban osztoznak. Az öt Haldex-üzemben a 20 év alatt 57 millió tonna meddőt dolgoztak fel, s ebből 6 millió tonna, átlagosan 5700 kalóriás szenet nyertek. A kitűnő minőségű szén felét Magyarország kapta meg önköltségi áron. A lengyel—magyar közös vállalat sikerét bizonyítja az is, hogy a szén. különválasztása után visszamaradó meddőanyagot jóformán az utolsó grammig alapanyagként hasznosítja a lengyel ipar. A cementgyárakban például, mint a klinkergyártás egyik komponense, minden további előkészítés nélkül felhasználható. A legnagyobb felhasználók: Wie, Wysoka, Szczakowa, Satura, Grodziec és a Warta cementművek. Az építészeti-kerámiaiparban az agyaghoz soványító keverékként adagolják a Haldex-med- dőt, és ezzel jelentősen javítják a tégla, a tetőcserép és a rácscserép minőségét. Mindkét iparágban tüzelőanyagot takarítanak meg a Haldex-termék hasznosításával, mert a meddő még tartalmaz egy kis mennyiségű szenet. A Haldex-üzemekből óriási mennyiségű meddőt szállítanak vissza a bányákba, ahol a lefejtett üregeket, vágatokat tömítik — s így a drágább homokot helyettesítik a meddővel. Házgyári panel — bányameddőből A varsói Zycie Warszawy elis-' méréssel ír a lengyel és a magyar szakemberek példamutató együttműködéséről, alkotómunkájukról. Közös tudományos munkájuk eredménye az az új technológia, amelyet a széntói különválasztott meddő még értékesebb hasznosítására dolgoztak ki. 1976-ban ad— ipari hulladékból ták át rendeltetésének Katowice közelében a Haldex első köny- nyűbeton-adaléküzemét. .Ennek a gyárnak a létesítésével a részvénytársaság szakemberei olyan egyedülálló ipari komplexumot alakítottak ki, amely a legszembetűnőbben bizonyítja, hogyan lehet az értéktelen ipari hulladékból értékes terméket nyerni. Az új üzemben a széntől különválasztott meddőből olyan adalékanyagot állítanak elő, amiből — cement hozzáadásával — lakásépítésre alkalmas betonelemeket gyárthatnak. Az ugyancsak lengyel—magyar közös tőkebefektetéssel épített üzem berendezéseit is magyar gyárak készítették. Mintegy 500 vagonnyi berendezést szállították Felső- Sziléziába. Az új üzemben évenként 340 ezer köbméter adalékanyagot készítenek a meddőből, amiből a közvetlen szomszédságban épített házgyárban és más sziléziai építőanyag-ipari üzemekben magasházak építésére is alkalmas, könnyű és nagy méretű paneleket, blokkokat készítenek. Az új üzem adalékanyagával készített építőanyag kitűnő minőségű. Térfogatának súlya 30—40 százalékkal könnyebb, mint a szokványos nyersanyagból, a kavicsból készült paneleké. Ugyanakkor szilárdsága azonos, hő- és hangszigetelő képessége pedig felülmúlja a hagyományos betonelemekét. Űj tervek a továbbfejlesztésre A lengyel és a magyar állam a húszéves Haldex munkájának elismeréseként az együttműködés továbbfejlesztését tervezi. A lengyel szénbányák teljesítményét a következő években növelik, s a szénnel együtt nagy mennyiségű meddő is a felszínre kerül. A számítások szerint 1980-ban 7,6 millió, 1990-ben pedig már 9,4 millió tonna meddőt küldenek a külszínre a lengyel bányákból. Ez újabb feldolgozóüzemek létesítését teszi szükségessé. A két ország szakminisztériumának vezetésével bizottságokat alakítottak. Ezek a bizottságok dolgozzák ki jóváhagyásra az újabb lengyelországi meddőfeldolgozó üzemek létesítésének beruházási programját. A lengyel—magyar részvény- társaság már megalakulásának első éveiben cáfolhatatlan eredményeket mutatott fel, s ennek nagy szerepe volt abban, hogy több ország megvásárolta a tatabányai szakemberek technológiáját. Elsőként Anglia vette meg a meddőfeldolgozás licencét, s ebben az országban ma már húsz feldolgozóüzem „fogyasztja” a meddőhányók anyagát. Angliát Belgium követte, ahol két meddőfeldolgozót létesítettek a szellemes tatabányai találmány hasznosításával! Néhány évvel ezelőtt a törökországi Ozülmez bányatelepülésen építettek meddőfeldolgozót. A több százezer dollár értékű üzem terveit a Tatabányai Szénbányák Haldex-részlege készítette el, és magyar gyárak szállították az óránként 240 tonna meddő feldolgozására alkalmas berendezéseket Törökországba. Az olajárak emelkedésének hatására világszerte nő a szén iránti igény, s így érthető, hogy most újabb országok érdeklődnek a Haldex-technológia iránt, hiszen meddőfeldolgozók építésével bányanyitás nélkül, olcsón juthatnak hozzá az értékes fűtőanyaghoz. Nemrégiben az Egyesült Államokból. Csehszlovákiából, Franciaországból, Belgiumból és Hollandiából küldtek a Tatabányai Szénbányák Haldex- részlegébe meddőmintát, hogy állapítsák meg, mennyi szenet tartalmaz, alkalmas-e az értékesítésre. A Csehszlovákiából küldött meddőmintákat először Tatabányán laboratóriumi úton elemezték, majd a Haldex lengyelországi üzemeiben minősítették. Mindkét vizsgálatsorozat eredménnyel járt: megállapították, hogy a Haldex-technoló- giával 6500 kalóriás szenet és 3500 kalóriás úgynevezett iszapszenet lehet gazdaságosan előállítani az Ostrava környékén felgyülemlett meddőhegyekből. Az erről szóló tanulmánytervet és az első meddőfeldolgozó beruházási programot már elkészítették. Az elképzelések szerint — a Hal- dex-hez hasonlóan — csehszlovák-magyar vegyesvállalatot alakítanak. Az új terveket a két állam minisztertanácsa és tervhivatala ez év augusztusában hagyja jóvá. (Mf I—APN) Ráb Erzsébet NAPJAINK TÉMÁI Vasoszlopok a vasútvillamosításhoz A BÁCSÉPSZER Vállalat kecskeméti, Szegedi úti ipari üzeme kapta meg a megrendelést a Cegléd—Kiskunhalas közötti vasútvillamo- sitás vezetéktartó vasoszlopainak legyártására. Dabasi Pállal, az üzem vezetőjével munkájukról és az új megbízatásról beszélgettünk. t • Németh Ferenc és Juhász Béla a cegléd— kiskunhalasi vasútvonal villamosításához szükséges rácsos oszlopokat festik. (Opauszky László felvételei) — Ipari üzemünk legfőbb feladata az építők igényeinek kielégítése — mondta Dabasi Pál. — A múlt évben 154 vas- és faipari dolgozóink 78 millió forintos termelési értéket ért el. az idén pedig 145 dolgozóval 85 millió forintos tervet kell teljesítenünk. Részt vállaltunk a kecskeméti Nyíri úti új kollégium létrehozásában, a konzervgyár raktárbővítésében, a Budai úti ÁFOR üzemanyagtöltő állomást mi szereltük, és a hunyadivárosi lakásokhoz szükséges különböző fa- és vasszerkezeteket is mi készítettük. Igyekeztünk az építők igényeit a leggyorsabban és a legjobb minőségben kielégíteni, eddig sikerült. • A Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola megrendelésének teljesítésén munkálkodik Szabó Márton asztalos, aki társaival szerkesztette a képen látható hangralperforáló gépet, amellyel a korábbinál 16-szor nagyobbra növekedett a teljesítmény. Ezen kívül évek óta dolgozunk a MÁV-nak, 1977 végéig évi termelésünk mintegy 5—6 százalékát \a vasút részére végzett munka kötötte le. Miután üzemünk jól fejlődik — a múlt évben vettük például használatba az új, 2200 négyzetméteres műhelycsarnokot, benne számos új géppel és berendezéssel —, nagyobb feladatokra is vállalkozhattunk. Tavaly már termelésünk húsz százalékát kapta a MÁV, az idén pedig várhatóan ez az arány 30—33 százalékra növekszik. A Budapest —Kelebia közötti vasútvonal villamosítását számos felsővezetéktartó oszloppal és áthidaló gerendával segítettük. Május elején kezdődött a Cegléd—Kiskunhalas közötti vasútvonal villamosítása, ide az idén 2100 felsővezeték-tar- tó oszlopot és 4200 különböző hosszúságú áthidaló gerendát gyártunk. Május 21-re elkészítettük a Ceglédtől Tíyársapátig szükséges oszlopokat és gerendákat. Másik jelentős megrendelőnk a Budapesti Közlekedési "Vállalat, részükre a trolivonalakhoz szükséges vezetéktartó oszlopokat gyártjuk. Tőlünk került tavaly a Margit-hídra 52 oszlop, az idén pedig a felújítás alatt álló Petöfi- hídra és környékére készítünk 25 rácsos oszlopot. Sokan nem is sejtik, hogy nekünk is részünk van abban, hogy a közelmúltban megindulhatott Szegeden az első trolijárat. Tavaly 52 kónuszos csőoszlopot, az idén pedig az első negyedévben terven felül 64 rácsos oszlopot szállítottunk Szegedre. Tiszaalpári telepünk ötven dolgozója is részt vesz ezekben a munkákon, ezen kívül a duna- vecsei Vegyesipari Vállalatnak és a mélykúti UNIVER EXPO Ipari Szövetkézéinek1 'cló'rgoak'.'' Különböző csarnokkapuk és tetőszerkezeték készülnek' Tfiszáálpáron a megrendelőknek. Ez a telep is fejlődés előtt áll, már lerakták egy 1100 négyzetméteres alapterületű csarnok alapjait, s ha elkészül, az itt dolgozók munkakörülményeit jelentősen javítja majd. Asztalosaink a vállalati munkákon kívül szintén bérmunkára használják fel a szabad kapacitásukat. Részt vállalnak a többi között a Kőolajipari Vállalat fővárosi székházának berendezésében, most pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rekonstrukciójának részesei. Hangszigetelő falburkolatokat, akusztikai felszereléseket és más termékeket készítünk a főiskolának. Bízunk abban, hogy mire véget ér ott a tanév, mindennel elkészülünk és a nyári szünetben megkezdődhet a beszerelés. O. L. Kapacitás A gazdaságpolitikai hetilapban gyakori a hirdetés: „kapacitást keresünk ..illetve „fölkínálunk szabad kapacitást...” Némi fényt vetnek ezek a fizetett közlemények egyezőségek és különbözőségek bonyolult hálózatára, hiszen — elméletben — az lenne az igazi, ha az ilyen vagy olyan kapacitás se többnek, se kevesebbnek nem bizonyulna az igényeknél, a fizetőképes keresletnél. Ilyen helyzet azonban — tökéletes összhang— ritkán adódik. Hazai mezőgazdasági üzemeink szélesebb köre most ismerkedik a lengyel Bizon-Gigant kombájnnal, amelynek áteresztőképessége .10, kilogramm másodpercenként. A legújabb — Magyarországon most kipróbálás alatt levő — John Deere berendezés 18 ki- logramm/sec. teljesítményű. Kapacitása nyolcvan százalékkal nagyobb tehát, mint a Bizon-Gigan- té, az pedig két. két és félszeresét nyújtja a korábban alkalmazott betakarítógépekének. Látszatra ennyire egyszerű — is — lehet a kapacitás növelésének ügye. Igenám, de a Bizon- Gigant, vagy a John Deere kombájnokat megvásárolni sem olcsó mulatság, s még inkább megfontolandó, valóban ilyen gép kell-e annak a gazdaságnak, ahol a legnagyobb tábla sem éri el a harminc, negyven hektárt, ahol nincs elég szállítójármű a betakarító berendezései? kiszolgálásához ... A kapacitás, azaz a termelő berendezések egy időpontban elérhető teljesítőképességének maximuma akkor kapja meg igazi értelmét, ha a feltételrendszer is hiánytalan, tehát ennek az igénybevételnek gazdaságosnak kell lennie. Példával élve: a kapacitás jelentős mennyiségű se- lyemnyersszövet termelését és kivitelét tenné lehetővé, de mert a népgazdaságnak ez a mai piaci helyzetben nem kifizetődő, inkább a kapacitások nem teljes leterhelésének útját kell választani, s megkeresni, miként hasznosíthatók az így fölszabadult berendezések. ",J'Klíxi«SálVrí‘ teljesítőképességről szóltunk .az előbbiekben, tegyük liftest hozzá, legtöbbször a tényleges teljesítmény nem egyezik ezzel, hiszen a villamos erőművek kapacitása nagyobb, mint amilyen terheléssel valójában működnek, kivéve — a napszakopkénti, évszakonkénti, stb. — az ún. csúcsfogyasztási időket, s legyünk figyelemmel arra is, javítani, karbantartani ugyancsak szükséges a berendezéseket. Idén januárban és februárban a tavalyihoz képest 7,1 százalékkal nőtt a villamos- energia-termelés; a kapacitások kihasználása volt nagyobb, hiszen maguknak a termelő berendezéseknek a csoportja változatlan maradt, nem bővült. Azután: egy-egy hónapban a gyártók a cementtermelést föltornázzák 450—460 ezer tonnára is, ám van olyan harminc nap, akikor — a kemény hideg stb. miatt, mint például idén januárban — a teljesítmény 300 ezer tonna alá süly- lyedt. Példáinkból általánosítva: a kapacitást mérhetjük abban, egy időszak — óra, hónap, év — alatt mennyi termék készülhet el a vizsgált gépen, berendezéscsoporton, termelőhelyen, s kifejezhetjük úgy is, az eszköz adott idő alatt mit képes — anyagban stb. — feldolgozni. Általában a kapacitást mindig valamilyen természetes mértékegységben állapítják meg, s úgy, hogy tényezők sorát veszik figyelembe. A kiválasztott — összefüggő — technológiai szakasz — berendezéscsoport — kapacitását olyan alkotóelemek befolyásolják, mint például a gépek száma, a hasznos időalap, a norma. Azaz: növelhetjük úgy is a kapacitást, hogy öt újabb gépet állítunk a régi öt mellé, vagy egyet, aminek viszont termelé- ötével. A hasznos időalapnál a naptár, a munkarend, az azon belüli veszteségidők lépcsőfokait kell megjárnunk, míg a normáknál az mérlegelendő, egy gépóra alatt mennyi termék készülhet el, illetve termékegységenként az előállításhoz mennyi idő szükséges. Volt idő, amikor a kapacitás kihasználása lényeges kritériuma volt a termelők megítélésének, ma mindenütt mindenáron erre törekedni, nagy hiba lenne. A tényleges és a lehetséges termelés összevetése sokféle következtetésre nyújt lehetőséget, elemzése ezért fontos eszköz a további lépések meghatározásához. A részkapacitás — vagy más megjelöléssel a termelési keresztmetszet — biztonságos ismerete ugyanis feltétele más gépcsoportok optimális kihasználásától a szállítási szerződésekig, a termelés és valamennyi mozzanatának: A percenként nyolcezer öltésre képes japán szegő-varrógépet csakis: okkor érdemes megvásárolni és alkalmazni, ha kiszolgálását győzi a szabászat stb., s ha persze a termékért megfelelő árat ad a vevő. Máskülönben ott áll a gép, s kapacitásának mindössze 20—30 százalékát teljesíti, akkor jogos a kérdés, szükség van-e ott ilyen gépre? Sumfna-summarum: napjaink gyakran használt fogalmát egy- egy termelőhelyen a berendezés állapotától — karbantartás! — a munkaidő tényleges kihasználásán át a normateljesítésig, tényezők serege alakítja, s a kapja > rás kamatoztatása akkor kedvező, miné] több berendezés műk: folyamatosan, ha az időveszteség minimális, ha az igényeknek, a keresletnek megfelelő gazdaságos a termelés (a termék), minél ösz- szehangoltabb a gép, a berendezés műszaki adottságaival. Halk szavúak és keveset beszélnek A lány kiveszi a cigarettát — az utolsót — a dobozból, és az üres celofán tasakot könnyedén egy fa tövéhez pöccinti. Teszi ezt olyan természetes mozdulattal, mintha szemetelhetnékjére Kecskeméten legalább tízezer utcaseprő állna készenlétben. Ekkora kínálat, persze, nincs! Minden tízezer lakosunkra egy úttisztó jut ez idő szerint Feri bácsi, a kiváló Amikor a 19. éve úttisztító Horváth Feri bácsira, a Bizományi Áruház előtt rábukkanok, az a legszívesebben mellőzné az interjút. — Nem lesz ez jó, kérem! Amíg mi beszélgetünk, nem halad a munka. Az ám! És ha jönni talál a főnököm? Javaslom: menjünk sorjában, vagyis fatövéről fatövére, és mire a TÜZÉP-bolthoz érünk, csak kisütünk valamit. — Látja. így megy ez — elegyedik szóba Feri bácsi kissé megenyhülten. — Sepregetek. Cirógatom a keramitot, a nagyja szemetet összehúzom, az apraja meg hadd szaporodjon. Most jó takarítani, mert a járdaszegélynél alig áll autó. Haladhatok. Egy műszakban két kuka port, szemetet szoktam fölseperni a körzetemben — a Csokonai utcától a Bethlen körútig —, de lombhulláskor 20—25-ször is megtelik a kukám naponta. Horváth Feri bácsira vigyáznak a járművezetők. Ök is tudják, hogy ez a narancssárga-fehér mel- lényes, zöld puíóveres, szürke kalapos kis ember, kétméteres vesz- szőseprűjével a köztisztaság őre. Értünk dolgozik, a többségében mégiscsak a rendre hajlamosabb városlakókért, akik főleg azzal becsüljük meg a munkáját, hogy az utcán véges-végig kirakott szemétgyűjtők mellett nem megyünk el szenvtelenül... A szorgos úttisztító, ha esik, ha fúj, mindennap elvégzi a munkáját. Arra pedig, hogy nem akárhogyan, a tisztán tartott utcák és a szépen felsepert faközök szolgálnak bizonyságul. Ezek után kívánkozik Ide a zárómondat: Horváth Ferenc méltán lett kiváló dolgozó az úttisztítóknál. „Megbecsülnek, szeretnek” A múlt század szülötte és napjaink környezetének egy másik istápolója Szabó Péter bácsi. A kecskeméti Nagyállomásról jövet sűrűn látjuk őt kék kötényben, svájcisapkában, kék szvetterben és fekete gumicsizmában, amint a sétányt tisztogatja. Úgy hozzátartozik ő a Katona József parkhoz, mint a sárga múzeum. Tizenharmadik éve szegődött el úttisztítónak. A nyolcvanegyediket tapossa, és már csak azért is felvállalta a Katona József és a Fel- szabadulási emlékpark tisztán tartását, mert — mint mondja — jobban érzi magát itt, a szabad környezetben. — Odahaza mit csinálnék egész nap? Mennék át az egyik szobából a másikba ... ? Á, azt nem. Inkább dolgozom — vélekedik Péter bácsi. Havi 2200-ért a kőkereszttől a Ceglédi úti kanyarulatig rendre megteszi a kötelességét. Kezd reggel 6-kor, és végez délután 3-kor. összeszedi az elhullajtott szemetet. Seprűje nyomán nap mint nap megtisztul a park. Ha kész a takarítással, várják a rózsái. A Felszabadulási park 500 tő rózsája, mind-mind Peti bácsi kezétől lesz évről évre szebb és virágzóbb. Tavaszkor a metszés az ő dolga. Végtelenül bosszús, ha valaki letör belőlük, vagy megtépázza üde szirmukat! Épp ezért kéri, hogy adjunk helyt felhívásának: az óvodás csoportok kísérői ügyeljenek jobban, hogy a kicsik ne hajlítgassák a rózsaágakat, mert azok bizony törékenyek ... — Jólesik a munka — mondja Péter bácsi. — Jó a rend, a nyugalom, amely itt körülvesz. Megbecsülnek, szeretnek. Képzelje, még a fizetésemet is kihozzák ide, a helyembe, csak hogy ne kelljen érte "kibuszozni a városi tanács költségvetési és kommunális üzeméhez! „Jó a rend, a nyugalom” — forgatom magamban Péter bácsi szavait. Nyolcvanegy évével megért két háborút, amikor a park ege nem tűnt ennyire kéknek, amikor frontra_masírozó katonák szedték a lábukat ehelyütt. A 81 éves kéz most, 1979-ben is jó erővel markolja újra meg újra a vesszőseprű nyelét. Szabó Péter bácsi, akárcsak utcaszomszédja, Horváth Ferenc, nem szívesen álldogál sokat. Halad tovább. Szemétkupactól szemétkupacig, amerre a seprűje vezeti. Kohl Antal
