Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-23 / 118. szám

r 4 1979. május 23. PETŐFI NÉPE • 3 INDUL A KIRÁNDULÓSZEZON! * Mire ébred a Szelidi-tó? Az időjárás jelt. adott a vízre, levegőre, zöldre szomjazok nagy rohamára. A Szelidi-tó is felébredt álmából, itt is meg­jelent a kirándulók első hulláma. », Most még csak hagyján • •. >» — Amikor csak tehetjük, ide jövünk — mondja dr. Titkos Er­vin, budapesti meteorológus, aki feleségével és a fiával elsők kö­zött kereste fel a tavat. — Szép és kellemes ez a környék, nincs nagy tömeg. Itt jobban lehet pi­henni, mint a Balatonnál. — Az ellátással is elégedettek? — Főszezonban talán egy ki­csit többet kell várni, amíg ki­szolgálják az embert, de az élel­mezés kielégítő. Három helyen is kapható meleg étel. Több fabódé is van, ahol kolbászt, lángost, vagy palacsintát sütnek. Mi is csak sült bolbászt ettünk ma, fi­nom volt. Őszintén szólva nem számítottunk még erre sem. Or­szágszerte az a helyzet, hogy az üdülőhelyek vendéglátó gépezete lassan és csikorogva indul be. Itt legalább lehet harapni valamit. Koczó Béláné, a Lugas vendég­lő üzletvezetője sajnálkozik, hogy még nem szolgálhatnak meleg étellel. — Ha tudtuk volna, hogy ilyen nagy lesz a kereslet, már főztünk volna. Gulyást, pörköltet, nálunk az ilyen tájjellegű ételek mennek. Idáig kevesen jöttek, az időjárás sem kedvezett a kirándulóknak. Most kezd megélénkülni a forga­lom. Később mozdulni sem lehet majd, annyian jönnek, főleg a hétvégeken. Nagyon felkapták. Szelídet. Most legalább nyugodtan be­szélgethetünk. A Lugas elé kira­kott asztalok üresek, csak az egyiknél sörözget négy férfi. A szemközti büfé forgalma is gyér, Bélák Ibolya boltvezető nyugod­tan otthagyhatja a pultot. A két „főnökasszony" közrefogva terel­get a telep .szégyenfoltjához”. Ki tudja milyen meggondolásból, de pontosan a két falatozóhely közé építették azt az illatosnak éppen nem nevezhető helyet, ahová mint tudjuk, a király is gyalog jár. Itt, főszezonban kirándulók, fürdőzők hosszú sora várakozik a bejutás­ra. És amit bent talál, attól tar­tósan elmegy az étvágya. öt férfi és öt női árnyékszé­ken osztoznak a vendégek és a környékbeli vendéglátóhelyek dolgozói. Kinyitom az egyik aj­tót és visszahőkölök a látvány­tól. — Pedig most még csak hagy­ján — „vigasztalnak” kísérőim. — Látná, hogyan fest nyáron? Elle­pik a legyek és a melegben a bűz is elviselhetetlenebb. Nem beszél­ve arról, hogy pár lépésnyire esz­nek. A hely sem a legalkalmasab­ban lett megválasztva, meg kevés is ennyi embernek. Hiszen sokan öltözésre is ezt használják. Kény­telenek, mert kabin sincs elegen­dő. Lényegében már egyik sem felel meg azoknak az igényeknek, amelyeket egy ilyen népszerű és kedvelt üdülőhelyen jogosan tá­maszthatnak az emberek. Gondozatlan terep — szeméthalmokkal Elvadult, gondozatlan az egész környék. A vadul burjánzó gyepet kikopaszodott foltok éktelenítik. Tájrendezésnek, parkosításnak nyoma sincs. A büfék körül fel­halmozódó szemétkupacok is ar­ról árulkodnak, hogy a tó köztisz­taságáért feledjek még nem éb­redtek fel téli álmukból. — Nyáron sem sokkal különb a helyzet — száll le a kerékpár­járól Szabó József budapesti la­kos. Egyébként „idevalósi”, tíz éve építette a nyaralóját és azóta minden szabad idejét itt tölti. — Azért is választottam ezt a he­lyet, mert romantikus. Ennél ideá- lisabb környezet nincs a pihenés­re. Csak ez a szemét-ügy ne ke­serítené az életünket! Egész nyá­ron zsonganak a legyek, mivel a szemetet sokan az utca végébe döntik. — Ezen könnyen lehet segíteni! Akinek nyaralóra telik, kukára se sajnálja azt a 150 i^intot! — Mit gondol, nekem nincs? A szemételtakarításra megállapí­tott összeget is befizetem. A du- napataji tanács ki is küldi az em­bereket, csak annak nem néz utá­na, hogy rendesen elvégzik-e a dolgukat? A főbb Ínyeken össze- kgpkodják, a melleBitcákat kike­rülik. Több kocsit, vagy több dol­gozót kellene beállítani? Nagyon beépült ez a part. és ezzel együtt jár, hogy töEb a szemét is. Az el­takarítás pedig nincs megoldva. Tőlünk megkérik az árát, a köz­ségfejlesztési alapot is fizetjük, ezért már várhatunk valamit. A parkosítást is mióta felvetettük, semmi foganatja.­Több nyaralótulajdonos megáll mellettünk, ők is ezen a vélemé­nyen vannak. Társadalmi munká­ban vállalnák a köroyék csinosí­tását, csak valaki kézbevenné az ügyet. — A pénzt, azt mindenért elké­rik — zúgolódnak —, mással nincs törődés. A strandra is szedik a be­lépőjegyet, és a letaposott füvön kívül egyebet nem tudnak nyúj­tani. Aztán itt van ez a parkolási história. Kitették a táblát: fizető parkolóhely, és mindenkitől be­vasalják az 5 forintot. Akár 5 percre áll meg, akár egész napra. Itt van a Közért, és ha valaki a telep túlsó végéből átugrik ko­csival egy kiló kenyérért, fizet­het. Többet, mint amibe a kenyér került. Dudaszóra ugranak a szomszédok segíteni ínycsiklandó illatok szállnak a palacsintasütő bódéja felől. A tu­lajdonos Berger Jánosné, Buda­pesten él. de tavasztól őszig csa­ládostól leköltöznek. Házat is épí­tettek. a VI-os utcában. — A házak már elkészültek, de utca, az nincs — panaszkodik a férj —, csak szántóföld. Ha esik az eső, nem lehet kocsival behaj­tani. Elnyeli a sár. Négy éve köl­töztünk be és azóta, rossz időben toljuk a kocsit. Gyalog is csak gumicsizmában lehet oda bemen­ni. Sűrűn előfordul, hogy az agyagba beleragadnak a kerekek, meg sem tudjuk mozdítani az autót. Ilyenkor a bajbajutott megnyomja a dudát. Erre a jelre rögtön kiszaladnak a szomszédok. Hiszen legközelebb lehet, hogy rajtuk kell segíteni. Szóval, így állunk az új településen. Két éve <*r. ■ • Most még gyér a forgalom, de állítólag enni- és innivalóból később nem lesz hiány. Hurrikántérkép, forró drót és űrkohászat Dr. Ferencz Csaba nyilatkozata az űrkutatás műszaki és gazdasági hasznáró.l Műholdak, űrhajók keringenek, emberküldte televízió- és fényképezögépszemeikkel, érzékelő műszereikkel tapogatva, kutatgatva a világűrt, más égitestek birodalmát. Rádiójelek, hőfényképek és ezernyi másféle információ hullámzik át a számítógépagyakon, a természet rejtelmeibe vezetve a min­dig ismeretlent kutató embert. A már harmadik évtizedében járó űrkutatás műszaki, gazdasági hasznáról dr. Ferencz Csa­ba, a' Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsá­nak tudományos munkatársa adott nyilatkozatot a Magyar Távirati Iroda munkatársának. • Szemétkupac a vendéglő tövében. (Fényképezte: Radó Gyula.) ígérik az aszfaltozást. Ki tudja, mikor teljesítik? Ami azt illeti, a többi út se sokkal különb, de legalább homo­kos. A Tóvendéglőhöz behajtó kocsikra alattomos gödrök csap­dái leselkednek. A tó persze fe­ledteti a bosszúságokat, kárpótol sok kellemetlenségért, de ez még­sem lehet mentség arra, hogy sor­sára hagyják. Azzal a jelszóval, hogy a turisták úgy is jönnek, ak­kor is felkeresik, ha a szolgálta­tás nem tart lépést sem az igé­nyekkel, sem az évről évre növek­vő létszámmal. Tapasztalatból tudjuk, hogy amit ma elhanyagolunk, azt hol­napra pótolni kell. és dupla áron. Egy szépen gondozott, jól karban­tartott üdülőhely több pénzt hoz, mint a kirándulók megvámolása a valójában nem létező, ám fize­tőnek nyilvánított parkolóhellyel. Zsúfoltság, rendetlenség, össze­visszaság jelzi a terület értékei­vel okosan gazdálkodni tudó. fe­lelős intézmény hiányát. Nagy kincs a Szelidi-tó. De kellő fog­lalat híján csak a felét éri. És annál többet veszít az értékéből, mennél jobban elhanyagolják. A nyaralási főszezon még csak ezután kezdődik Sok idő ugyan már nincs, de arra elegendő, hogy a legsürgetőbb szépséghibákat el­tüntessék'. Egyrészt az ide érkező vendégek, másrészt a megye ide­genforgalmának fellendítése, sőt, jövője érdekében. Vadai Zsuzsa — A tudományos kutatásban az egyik legfontosabb eredmény­ként az űrkutatás révén új és egységes világkép bontakozott ki. A műholdak méréseiből megis­mertük a Földünket körülvevő légkör szerkezetét, az ionoszférát, s a legfelső részt, amely a „ke­resztelőn” a magnetoszféra nevet kapta. Már több mint egy évti­zede az űrhajósok és az automa­ták rendszeresen, intenzíven ku­tatják a Napot, a naprendszer egészét, bolygóit és a bolygóközi teret, amely Földünk légkörének állapotát alapvetően befolyásolja. A Nap működése és hatása a földi légkörre, valamint a bioszfé­rára meghatározó az életünkre, egyebek között az élelmiszer-ter­melésre. Megtudtuk: az élet — legalább is fejlett formában — csak a Földön, alakult ki a Nap körül, azért, mert bolygónk pá­lyája éppen kellő távolságra van a Naptól, s mert a Föld geoló- giailag aktív, és mágneses tere van. A kutatások a Föld nehézsé­gi erőterének, a világűr sugárzá­saitól védő sűrű légkörnek és a mágneses térnek a megismerése mellett a csillagos ég, azaz az univerzum titkaira is fényt de­rítettek olyan fénytartományok­ban, amelyeket bolygónk légköre elnyel. Ilyképpen kezdődött meg az ultraibolya és infravörös csil­lagászat, s új hullámtartományok­ra is kiterjedt a rádiócsillagászat. — Mindemellett már a legelső műholdak között is sok olyan akadt, amely nem kutatási fel­adatot oldott meg, hanem vala­milyen „napi” gazdasági-társa­dalmi célt szolgált. A hajózás „megbízottai” a navigációs mes­terséges holdak, a térképészeté pedig a geodéziaiak. A földrészek közötti hírközlés zömében már a távközlési mesterséges holdakon keresztül zajlik, s lehetővé vált, a transzóceáni tévéátvitelen túl, a gazdasági—ipari globális hír­rendszer kialakítása, amely a Föld legeldugottabb részét is kö­zel hozza. Az „űrhírközlésnek” fontos szerepe van a „forró drót” részeként a világbéke megóvásá­ban is. A meteorológiai űrholdak a különböző felhőképek elemzé­sével nemcsak az előrejelzések megbízhatóságát növelik, hanem sok ember életét közvetlenül is megóvták a hurrikánok pontos útjának „előtérképével”, s a re­pülőgépek útvonalain áttekinthe­tővé tették a pillanatnyi időjárási helyzetet. A naprendszer bolygóinak és Holdunknak a kutatása új mű­szerek kifejlesztését kívánta meg. A magasba küldött berendezé­sekkel visszapillantottunk, „meg­néztük” Földünket is. Ma az űr­hajósok mindennapi feladata bolygónk kutatása. Az eredmé­nyeket, a feldolgozott adatokat gazdaságilag alapvetően fontos területeken, a geológiában, a tér­képészetben, a vízkutatásban, a tengeri halászatban, a környezet- védelemben, a növényvédelemben é? az erdőgazdálkodásban, a si­vatagok terjedésének felderítésé­ben, s még számos más területen hasznosítják. — Az űrhajósok mindennapos munkájának másik részét az ipartechnológiai alapvető folya­matok — mint olvadás, ötvöző­dés, kristályosodás és az anyagok szétválasztása — vizsgálata je­lenti. Az űrhajókon, űrállomáso­kén ezek a folyamatok sok eset­ben annyira ideálisan játszódnak le, hogy az elméleti számítások­tól való eltérést — ha van egy­általán — mérni sem tudjuk., Odaföht bem zavarja az ipartech:-*1 nológiai kutatásokat a földi ne­hézségi erőtér. Ezért ma már mindennapos, hogy az űrhajósok olvasztárok, ötvözök egyszemély- ben, s félvezetőket kristályosíta­nak, üveget gyártanak, gyógy­szer-alapanyagokat választanak ki sok más anyag keverékéből. Néhány éve már így kezdődött meg a világűrben a jövő gyárai telepítésének előkészítése. Ezek­nek a működéséhez az energiát a Nap korlátlanul biztosítja majd, s az üzemek nem szennyezik a Föld felszínét, vagy légkörét. A végtermékekhez a nyersanyago­kat sem kell feltétlenül a Földön kibányászni. Nyugodtan mondhat­juk, hogy az űrhajózással civili­zációnk fejlődése új úton jár, nagy változás készül — mondotta befejezésül dr. Ferencz Csaba. (MTI) SÍS;: A barátságvonat utasai voltunk (2.) Nagyon kegyes volt hoz­zánk az időjárás, a ragyogó napsütésben szinte nem is érez­tük hidegnek a mínusz 1—6 fo­kot. Amikor a Kreml falai között ismerkedtünk a történelmi neve­zetességekkel, az egyik fiatalem­ber megjegyezte: — Most szépen süt a nap, kel­lemes a séta, de jönnétek ide igazi télen ... A beszélgetés során kiderült, ho"” a fiatalember nem velünk, hanem már négy évvel ezelőtt érkezett Moszkvába. — Csernus Feri termelőszövet­kezetünk ösztöndíjasa — mutat­ja be Botka László, a tiszakécs- kei Tiszagyöngye Tsz pártszerve­zetének titkára. — Már a pálya­udvaron várt oennünket, előre megírtuk, hogy jövünk. Többen jöttünk Tiszakécsfcéről, s Feri most nehány órát velünk tud töl­teni. örülünk a találkozásnak, s annak is, hogy még „külön” ide­genvezetőnk is van. — A Tyimirjazev Akadémián tanulok már négy éve — mond­ja Csernus Ferenc. — Nagyon jó itt, de bizony már alig várom, hogy megkezdhessem a munkát a tsz-ben. A szakmai gyakorlatot különben hazánkban töltöm a nyáron, én leszek majd a cso­port tolmácsa és idegenvezetője. Most végzem az ezzel kapcsola­tos tanfolyamot. — Gyere csak Feri minél előbo. nagy szükség van a tudásodra — veszi át a szót Bállá Lajos, a tsz műhelyvezetője.; — Reméljük, ezután is jeles lesz minden vizs­gád ... Moszkvai tartózkodásunK vége felé sajnálkozva vettem tudomá­sul, hogy „lemaradtam” egv ér­dekes eseményről. A moszkvai te­levízió munkatársai keresték fel a magyar vendégeket és két Bács megyeitől kértek interjút. 'El­mondták, hogy a televízióban új sorozat kezdődik „Moszkva a kül­földiek szemével” címmel és első­ként magyarokat szólaltatnak meg. A tv-felvétel után sike­rült csák beszélni a két szerep­lővel. — Bevallom, egy kicsit megle­pődtem, amikor engem kértek, hogy a gyönyörű, hatalmas autó­val menjek el az IBUSZ moszkvai kirendeltségére — mondja Bo- lomissza Ignácné, a szakmári Tsz • A moszkvai Vörös tér forgataga. tagja. — Külföldön sem voltam még, a tv sem kért fel szereplés­re, most egyszerre mindkettőben részem lehet — teszi hozzá tréfá­san. — Elmondtam én ott bi­zony, hogy milyen nagy élmény­ben volt és van részem. Sokat hallottam már a Szovjetunió fő­városáról, képeket is láttam, de nem hittem volna el, hogy a va­lóságban minden milyen szép. Nagyon megható volt a Lenin- múzeum külön termében a pioní­rok eskütétele. A Lenin-hegyen pedig láttuk, hogy az esküvő után az ifjú házasok virággal keresik fel a hősök emlékművét. Megcso­dáltuk a népgazdasági kiállítást, és a magunk szemével láttuk a • Csernus Ferenc moszkvai egye­temista (jobbról) tiszakécskei ba­rátaival a cár harangja előtt. • Merre is menjünk? — nézik a térképet a Bács megyeiek. Bal szélen a Vajas házaspár. (Opauszky László felvételei.) szovjet tudomány hatalmas ered­ményeit. Szóval, mondtam én ami csak eszembe jutott, nem voltam lámpalázas a kamerák előtt. Ami­kor visszajátszották a felvételt, láttam, hogy a tévések is elége­dettek. Sajnos, adásban nem lát­hatjuk, mert akkorra már Lenin- grádban leszünk ... — Én sem hittem volna, hogy első moszkvai utamon a tévében is szerepelni fogok — emlékezik a forgatásra Hegedűs Miklós, a la- josmizsei községi pártbizottság titkára. — Tizenheten jöttünk La- josmizséről, s azt hiszem, mind­nyájunk nevében mondtam azt, hogy egy életre szóló élményso­rozattal térhetünk haza. Nagyon tetszett, hogy a régi és új város­részek között milyen jó az össz­hang. Elmondtam, hogy nagyon tetszett a széles utcák tisztasága, a gyors közlekedés ... Ügy tűnt, a szokásosnál is gyor­sabban telik az idő. A barátság- vonat utasai nem győztek betelni a rengeteg látnivalóval. Nagyon szép élményt jelentett számukra a többi között a Kreml Kong­resszusi Palotájában rendezett operaelőadás. — Életemben először hallottam élőben operát — emlékezik Vajas Károly bácsi, a tabdi Szőlőskert Tsz dolgozója. — Nem hittem volna még nemrég, hogy a Pillan­gókisasszonyt feleségem jóvoltá­ból Moszkvában nézhetem vé­gig • • • — Április 4-én, kiváló dolgozó kitüntetést kaptam — mondja szerényen a férj „jótevője” — és ráadásul ezt a felejthetetlen ki­rándulást. Mondtam a papának, ha lehet, téged is befizetlek. így kerültünk ide, a nyugdíj előtt né­hány hónappal életünkben először átléphettük hazánk határait. Mondanom sem kell, hogy külön megtiszteltetésnek vettük, hogy éppen a Szovjetunióba jöhettünk. Azt hiszem, sokáig lesz otthon mit mesélni a családnak és a munkatársaknak. No, meg a mi­ni tv is emlékeztetni fog bennün­ket erre az útra ... O. L, A strand nyáron is ugyanilyen.

Next

/
Thumbnails
Contents