Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-23 / 118. szám
« PETŐFI NÉPE • 1979. májas 23. NAPJAINK TÉMÁI Kooperáció Van olyan világhírű — szerszámgépgyártó — vállalat, amely az általa forgalmazott termékeknek egyetlen alkatrészét, részegységét sem állítja elő, „csak” összeszereli azokat. A szóban forgó alkotóelemeknek a termelői a gépgyárral sok évtizede együttműködő — kooperáló — partnercégek nagy csoportja. Mint az üzleti eredmények — s nem kevésbé a hosszú ideje fönnálló kapcsolatok — bizonyítják, valamennyi érintett megtalálja a számítását. □ □ □ Már az árukészítés kézműves foka is magába foglalta a kooperáció némely — kezdetleges — elemi jelét, s a termelés társadalmi jellegének erősödése szükségszerűvé tette az együttműködést. Minél erőteljesebb — tágasabb körű — a munkamegosztás, annál fontosabb tényezővé lép elő a kooperáció a termelők — például az ipar és a mező- gazdaság —, valamint a termelő- egységek — így a közúti járműiparban a motor —. az alvázgyár- itók, a karosszériakészítőik stb. — között. Mindenkor feltétel azonban: érdemes — kifizetődő — legyen valamennyi résztvevő számára az együttműködés. Napjainkban az iparvállalatok 115 ezer főt foglalkoztatnak karbantartással. Ha lennének ilyen feladatokra specializálódott, iparáganként. iparcsoportonként szervezett cégek — bátortalan próbálkozás most történik rá a vegyiparban —, melyek vállalnák a gépek nagyjavítását, felújítását, akikor — becslések szerint — a jelenlegi, szétszórtan, alacsony hatékonysággal dolgozó létszámnak a harmada is győzné az ún. napi feladatokat, s a költségek — iparterületenként eltérően — 30—55 százalékkal mérséklődhetnének. Ennyiből is kiviláglik a kooperáció sokféle lehetőségének hasznossága, ám tegyük még kézzelfoghatóbbá az előnyöket. A szövőgépek állásideje jelenleg a teljes üzemidő 13—14 százaléka. Amint azt vizsgálatok bizonyították, bár nem egyetlen okra vezethető ez az állapot vissza, a legfőbb tényező a karbantartási, javítási kooperáció hálózatának fejletlensége, egyebek között az, hogy a feladatra szakosodott — de nem létező — vállalat helyett mindegyik szövődé maga tart fenn alkatrészraktárt, néhány fős felújító részleget s így tovább. □ □ □ A gazdasági fejlődés bizonyos fokán a kooperáció elengedhetetlen feltétele a haladásnak, mert segítségével nagyobb termelékenység érhető el, fokozódik az állóeszközök kihasználása, a minőség jobbá,. egyenletesebbé tehető, azaz javul a termelés gazdaságossága. Éppen ez a fölismerés — és gyakorlati tapasztalat — hozza magával, hogy a vállalaton belüli, a termelőegységek közötti, az ágazatok kapcsolatában létrejövő együttműködést követnie kell az országok közötti munkamegosztásnak — speciali- zációnak, szakosodásnak —, azaz a nemzetközi méretűre táguló kooperációnak. Megint megfogható ténnyel illusztrálva mondandónkat: a ruházati iparban ugrásszerű fejlődést lehetővé tevő SZTB szövőgépek különféle részegységeit más és más KGST-or- szágok gyártják, majd valameny- nyien átveszik a készterméket, önállóan a teljes gépet például hazánkban csak gazdaságtalanul — számítások szerint a jelenlegi ár háromszorosáért — lehetne előállítani. A szakosodásra támaszkodó nemzetközi kooperáció alapján olyan gépek, automatizált géprendszerek kerülnek kidolgozásra, amelyek segítségével a növénytermesztésben 1990-ig másfél-, kétszeresére növelhető a munka termelékenysége a KGST- országokban. Határokon belülről és kívülről seregestül mutathatók fel ilyen tények, ám mint sok más tekintetben. a kooperációnál is lehetőség és valóság között meglehetősen nagy a távolság. Csupán utalunk rá: a kooperációnak különleges, nagy hasznú formája a licenciavásárlás, ám alig százötven vállalat van a szocialista iparban, ahol ilyen — vásárolt gyártási eljárást alkalmaznak. A gazdasági környezet megkívánja, de még nem ösztönzi eléggé a kooperációs kapcsolatok kibontakozását, s a gazdálkodási feltételek viszonylagos lazasága eddig a kényszerítést sem közvetítette megfelelően ezen a területen. □ □ □ A közgazdaságtudomány művelői egyre fontosabb jellemzőnek tartják egy-egy ország gazdaságának részvételi fokát a nemzetközi munkamegosztásban, s a bel- bő együttműködés színvonalát ugyancsak a fejlettség egyik mércéjeként használják. Innét nézve is sok a tennivalónk, s a gyakorlat szolgáltatta tapasztalatok alapján még több: túl kell jutnunk most már a kezdeteken. I». G. Szükséges a karbantartás — de mikor? Vitathatatlan tény, hogy a gyakran használt különféle technikai eszközök, berendezések, szerelvények hosszú életének, zökkenő- mentes üzemelésének döntő feltétele nemcsak a szakszerű kezelésűk, hanem a tervszerű karbantartásuk is. Jól tudják mindezt a Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál, ahol rendszeresen ellenőrzik az energiahálózatot, s amelyik szakaszon rendellenességet fedeznek fel, vagy annak bekövetkezésétől lehet tartani, ott elvégzik a szükséges javításokat, esetleg a felmerülő felújítási, korszerűsítési munkálatokat is. Az ilyen karbantartás Kecskeméten mindig folyamatos. Ennek csak örülni lehet. A baj, hogy e nappali műszakok időpontja nem egyszer bosszúságot vált ki a lakosság körében. Többször panaszkodnak olvasóink amiatt, hogy hétvégeken — amikor a háziasszonyok, családanyák zöme villany segítségével mos, centrifugál és vasal — hosszú órákon nincs áram a lakásokban, mert a hálózat karbantartásán dolgoznak a szerelők. Legutóbb — néhány héttel ezelőtt — például összesen 210 lakás apraja-nagyja volt kénytelen elszenvedni hasonló kellemetlenséget. Nevezetesén a Széchenyi sétány 4. szám alatt levő ifjúsági garzonház lakóiról van szó, akikkel közölte a DÉMÁSZ megyeszékhelyi kirendeltsége, hogy az általuk megjelölt egyik — a változatosság kedvéért ezúttal hét eleji — napon 7 és 16 óra között szünetelni fog az áramszolgáltatás. Minthogy ezekben az otthonokban villanytűzhelyek vannak, no, és a fürdőszobák sem ablakosak itt, s a lift is fontos a 7 emeletes házban, ahol több száz kisgyermek és sok várandós anyuka lakik, szóval mindezekre figyelemmel úgy gondolták az emberek, a reggeli áramki kapcsolási időpontot legalább fél 8-ra kellene módosítani, remélve, addig mindenki végez az e tájt szükséges teendőivel, vagyis megfelelően tisztálkodik, elkészíti a reggelit, sőt. igénybe veszi a felvonót. A kérelmet Tóth József továbbította az áramszolgáltató dolgozóihoz. De hajthatatlanok maradtak, hivatkozván a munkarendükre. Az illető ezután telefonon beszélt a vállalat nagykőrösi üzemigazgatóságával is. ahol feljegyezték a problémát. Aztán eljött az a bizonyos nap, melynek reggelén már negyed 7 körül megszűnt az áramszolgáltatás ebben a házban. A megértés, segítség tehát elmaradt. Most azt kérik tőlünk, legalább e történtek közzétételével figyelmeztessük, gondolkodtassuk el a DÉMÁSZ-t, hogy a jövőben igyekezzék megkímélni a lakosságot az efféle elkeserítő, visszás állapotoktól. Amint a bevezetőben is hangsúlyoztuk, elengedhetetlen a karbantartás, a zavarmentes áramszolgáltatás feltételét megteremtő eme tevékenység, amelyet talán mégsem szabadna kizárólag a vállalati szempontok alapján végezni. Ügy véljük, az ilyen okokból történő áramszünetek időpontját az eddiginél ésszerűbben, mondjuk így, humánusabban le-, hét meghatározni — persze csakis akkor, ha a DÉMÁSZ tiszteletben tartja a lakosság érdekét, meg a kérelmét is! És miért ne tehetné ezt? Csengődön is csalódtak a hakniban A hakniról sok rosszat írtunk már; s hogy ismét ezt kell tennünk, arra egy friss csengődi eset — amelyről Zsíros Gyuláné olvasónk számolt be — ad okot. A mintegy háromezer lélekszámú község művelődési házának nagyterme szinte zsúfolásig megtelt május 6-án este — sokan 25 forintos belépődíjat fizettek helyükért —, hiszen vonzott a „Töltsön másfél órát kedvenceivel!” című plakátokon felsorolt sok-sok résztvevő, közöttük elsőként említve egyik legismertebb Kossuth- díjas művésznőnk neve. A közönségnek fél 9 órai kezdést ígértek, mely időpont csaknem 1 órával módosult a szereplők késése miatt. Az ebbéli — teljesen jogos — felzaklatott hangulat azonban a megérkezésük után sem oldódott fel. És ez nem a nézőtéren ülőkön múlott. A konferanszié ugyanis régen unt poénokat próbált „elsütni”, s a végén kínos volt, amikor kifogyott érdektelen mondanivalójából. A művésznőnek is mindössze arra tellett erejéből, hogy életéről meséljen, meg dicsérje a rajta levő ruhát, amit Párizsból hozott. („Ha ehelyett például egy József Attila-, vagy Radnóti-ver set mond el, bizonyos, hogy méltán kap tapsot...” — jegyzi meg olvasónk.) Nem válthattak ki érdeklődést a bűvész kártyatrükk- jei és az operettszínész kupiéi. Szintúgy a többiek produkciója sem. Már ami az ígért másfél óra felébe — eddig tartott csak a műsor — belefért. Levélírónk így summáz: „Csalódott közönség hagyta el akkor késő este a kultúrházat. Ideje lenne végre megérteniük az ilyen haknik szervezőinek és szereplőinek, hogy a vidéken, a kisebb községekben lakó emberek is joggal elvárják ma már, hogy pénzükért cserébe nívós műsort kapjanak!” A történtek kapcsán beszéltünk a csengődi tanács titkárával is, aki többi között arról tájékoztatott: igen sok — autóval és más járművel rendelkező — helyi lakos rándul át gyakorta más helységekbe, hogy kielégíthesse • művelődés iránti igényét. Az köztudott, hogy az ORI-mű- sorok, pontosabban a haknik ajánlatok alapján jutnak el — főleg a színházak által ritkán, vagy egyáltalán nem látogatott — vidéki művelődési házakba. Részint az e produkciókat fogadó népművelőkön és a rendezvények megtartását engedélyező hatásogokon múlik tehát, mi kerül a helyi közönség elé. De ennél is döntőbb, hogy a szereplők mennyire veszik komölyan önként tett vállalásukat, amelyek szép díjazással járnak. Kár, hogy e pénz zsebbe- tétele még nem mindenütt függvénye a művészi kötelezettség teljesítésének. S hogy ez utóbbi kérdés mennyire időszerű ma is, bizonyítja e csengődi eset! összeállította: Velkei Árpáé Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 • Virágzik az akác (Tóth Sándor (elvétele.) Nyírségi, rózsaszín és zalai akáccal végezzük a szaporítást. Az 1977-ben készített tervet reálisnak tartjuk. A kutatás feladatát, az első ütem szempontjából befejezte. A derecskéi szaporítótelepen ez év tavaszán iskoláztak 4500 csemetét, gyökérdugyány- termelés céljára, elültettek 36 300 gyökérdugványt. Egy dsemetéről átlagosan hat dugványt termeitek. 1980 tayaszára 20 ezer csemetére lehet számítani, amiről nagy biztonsággal számolva, százezer gyökérdugvány termelhető. Gond a munkaerőhiány. Derecskén már a következő esztendőben az említett dugványok darabolása szinte megoldhatatlan feladatnak látszik; ha a gépesítés nem történik meg, az elszaporí- tás 1981-ben megreked. Ha viszont zökkenőmentesen meg tudjuk oldani a szaporítóahyag- előállítást. 1985 tavaszán már 8 millió nemesített akácklón csemetét adhatunk állományaink feljavítására. A biológiai előfeltételek tehát már megoldódtak, a megvalósításról végeredményben a technika cfönt. Még egy érdekesség az akáccal kapcsolatban. Magyarországon az áruméz-termelés alapját ez a fafaj adja. A hazai méhészet enél- kül nem létezhet. Az értékesített méz háromnegyed része az akácvirágból származik. Halványsárga színű, enyhe zamatú, a nyugati piacokon keresik. Előnyös tulajdonsága, hogy sokára kristályosodik, olykor csak évek múl-' va. Az akácerdők évi hektáronkénti mézhozamának az értéke csaknem fele a hektáronkénti fatermés évi értékének. 1969-ben és 1970-ben virágszámlálást végeztek az akácosokban. Az akkori számok szerint az ország összes akácerdejében évente csaknem 16 billió virág nyílt. Egy virág napi nektárhozamát 2 milligrammra becsülik. Ennek körülbelül egytized részét gyűjtik be a méhek. Dr. Papp László tudományos tanácsádó Most szaporításához nincs elegendő csemete. Ezért fogtunk hozzá egy olyan módszer kidolgozásához, amely elősegítené a szaporítóanyag gyors előállítását. A nemesítői munka, amelynek célja a kiváló öröklött tulajdonsággal rendelkező változatok szaporítása, csaknem két évtizedes múltra tekint vissza intézetünkben. Mivel az akác gyökérről jól sarjad, elős^jr a gyökérdugványozásra fordítottunk figyelmet. Ezen az úton haladva azonban az elszaporítás hosszú időt vett volna igénybe. Ezért figyelmünket a zölddugványozásra fordítottuk. Ez a módszer a második világháború után kezdett elterjedni, az akácra vonatkozóan azonban semmiféle irodalom nem volt. Űj utakat kellett tehát keresnünk. A zölddugványozás módszerét a fehér- és a szürkenyáraknál szerzett tapasztalatok alapján alkalmaztuk. A kísérletek 1972-ben indultak és 1975-re sikerült olyan eljárást kialakítani, hogy el lehetett kezdeni a szaporítást. Az első kísérletekben a nyírségi akácot tudtuk leghamarabb gyöke- resíteni. A kísérletezés első éveiben számos kérdésre kellett feleletet kapni, hiszen teljesen új úton jártunk. Nem csoda, hogy az első évek eredményei rendkívül változóak. bizonytalanok voltak, sok buktatóval. Igen hosszúra nyúlna az 1972 óta eltelt hét esztendő kísérleteinek még a vázlatos ismertetése ii. Inkább arról szólok, hogy a nemesített akácklónok üzemi el- szaporítására 1977-ben tervet készítettünk. Az üzemi elszaporítás első ütemét négy csemetekertben terveztük megindítani. A Tiszántúl, a Duna—Tisza köze, a Felvidék és a Dunántúl egy-egy szaporítóhelyén. A derecske! csemetekertben már 1978 tavaszán elkezdődött a munka 4 ezer csemetévéT" es 7 ezer gyökérdugvánnyal. Ez év tavaszán többek között Kelebia is kapott 4100 csemetét részletes technológiai leírás kíséretében. A tervezett néggyel szemben öt csemetekertben folyt ez év tavaszán a szaporítás, kereken 21 ezer csemetével. GAZDÁLKODÁS A GYEPPEL, KUKORICÁVAL, MELLÉKTERMÉKEKKEL Hatszáz literrel több tej A bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezet összesen 2100 hektáros szántójával nem tartozik a nagy területű mezőgazdasági üzemek közé. A gyep mindössze 113 hektárt foglal él, a gazdálkodás ágazatainak sorában 'mégis az elsők között szerepel. A gazdaság mintegy 350 növendék szarvasmarhája és a 200 tehén takarmányának nagyobbik része erről a területről kerül le. Tavaly és azelőtt egyaránt 50—50 hektár gyepet telepítettek a termelőszövetkezet szakemberei, úgy tervezve, hogy 8—10 évig marad ugyanazon helyen az új növényzet. Az idősebb telepítés az első téljes termést adó évében nagy örömet okozott az ágazat vezetőinek. Hektáronként 650 mázsa zöldet takarítottak be róla. E hatalmas termésmennyiség elérése természetesen igen nagy figyelmet igényelt. Egészen a ki- lencfajta gyepalkotó megválasztásától a tápanyagpótláson és az öntözésen keresztül, a betakarí- sáig. Sőt, még azon túl, az állattenyésztés igényeinek fedezéséig és annak eredményességéig. Az előbbi kettő talán csak arányaiban. illetve a pontosabb, jobb kiadagolásban tér el a megye más gazdaságainak technológiájától. Az alábbiak azonban tartogatnak — esetleg másutt is megszívlelendő — sajátosságot Bátyán. A Piros Paprika Termelőszövetkezetben a gyepet az állatok levonulása, illetve minden kaszálás után bejárják az önlözőgépek, és mesterséges csapadékkal segítik újrasarjadzását. így elérhető, hogy ha vágásra szánják a terület termését, akkor háromszor, de nem ritkán négyszer is elindítha- tók az E—280-asok és az E— 301-esek. A gazdaság tervei között szerepel, hogy 1137 hektárral kapcsolódva^ a kalocsai öntöző- fürthöz, a gyepágazatot is a felszín alatti nyomócsöves területre telepítik majd. A gazdaság szarvasmarháinak az idén 60 vagonnyi fűszenázst készítenek. Ezt az első növedék nagy zöldtömege szinte teljesen fedezni tudja. A múlt év példáján most is úgy tervezik, hogy a 80 vagonos betontámfalas silótérben tárolják a füvet. Majd a tömörítést — ugyancsak a múlt évihez hasonlóan — 'két műszakban végzik a gépek. így érték el, hogy a szenázskészítésnél gyakorlatilag nem volt veszteség. A silózott fű mennyiségi vizsgálatánál a kaposvári főiskola igen jó eredményeket mutatott ki. Évente mintegy 15—20 vagonnyi fű- és 75 vagon lucernaszénát számítanak a szarvasmarháknak a gazdaság állattenyésztői. Az utóbbit az összesen 129 hektáros, zömében új telepítésű lucernaterülétről nyerik. Az erről levehető szénaérték hektáronkénti átlagban 85 mázsa, öntözés nélküli termesztési technológia mellett. A tartósított, illetve zölden az állatok elé hordott takarmányon kívül legeltetnek is a bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezetben. A növendékek a 180—200 napos legeltetési idényt a gyepen, nyitott karámokban töltik. De a behajtás nem ugyanabban az időben történik, mint a legelőről való lehajtás, hiszen a kukoricatarlót is a szarvasmarhákkal hasznosítják. Tavaly november végéig a 200 hektárnyi tarlón tartották az állatokat. A tehenek, bár kötött tartású istállókban vanak, mégis takar- mányadaguk több, mint a felét a gyepről kapják. A többi részt és a téli takarmányellátást a másodvetésű. rövid tenyészidejű, öntözött silókukorica, a 60 hektárnyi fővetésű silókukorica tartósításával oldják meg a szakemberek. Ezenkívül a melléktermékek kapnak nagy hangsúlyt, főleg télen. A konzervborsó szárának silója évente 150 vagont ítész ki. Az idén új technológiát vezetnek be készítésénél, szecskázzák és fony- nyasztják mielőtt a silóba kerül. A Piros Paprika Termelőszövetkezet magyartarka—holstein-fríz keresztezésből származó tehenei való igaz, nem állnak a tejtermelési versenyben előkelő helyen, hiszen a fejési átlag tehenenként tavaly 2700 liter volt. De ha az idei tervről is szó esik, érthető, miért ez az átlagnál nagyobb figyelem a gyeppel, a szántóföldi melléktermékekkel való gazdálkodás iránt. A gazdaság ez évi tejtermelési terve átlag tehenenként 3300 liter, azaz ponosan hatszázzal több, mint egy évvel ezelőtt. G. E. A TUDOMÁNYOS KUTATÁS MŰHELYÉBŐL Hét esztendei kísérletezés eredménye A közelmúltban az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi állomásán több kutató beszámolt munkájának eredményeiről. Az egyik téma, amiről szó esett, az akác nemesítése volt. E fafaj jelentősége több szempontból érdekes. Annak idején a homok megkötésére ültették. Az országban 1885-ben 37 ezer hektáron, 1938-ban 186 ezer hektáron, 1968-ban pedig 267 ezer hektáron volt akácerdő hazánkban. Ez volt a legjobban elterjedt fafaj annak idején. Egy időben elhanyagolták termesztését, illetve úgy tűnt, nem értékelik eléggé. Jelentősége az utóbbi évtizedben megnőtt, hiszen a kísérletek során kiderült, hogy -az új szőlőtelepítések támrendszeréhez ez a legalkalmasabb fa, azonkívül bútorfát készíthetnek belőle, és hazánk méztermelésének nagyobb részét az akácvirág adja. • Az erdőgazdaságokban kitűnően bevált a sokoldalúságáról híres finn gyártmányú Maker! kitermelőgép. • Jól bevált a gyep a bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezetben. A háttérben az OB—A öntözőberendezés működik.
