Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

1979. április 6. • PETŐFI NÉPE • 3

HATVAN ÉVE TÖRTÉNT

T anácsválasztások

Még a Berinkey-kormány február 28-án néptörvényt fogadott el a nemzetgyűlési választásokról, amelyeket később április 13-ra tűzött ki. A proletárdiktatúra kikiáltása természetesen feleslegessé tette a polgári demokratikus jellegű parlamenti választásokat, és helyette — a március 31-i ideiglenes alkotmány választójogi paragrafusai alapján — április 1-én a kormányzótanács kiírta a tanácsválasztásokat a magyar köz- igazgatási területen.

Az ideiglenes alkotmány kimondta: ,,Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik

18-ik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkában élnek, mint a munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, valamint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették.”

„Nem választók és# nem választhatók azok: a) akik nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmaznak, b) akik munka nélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve..

A választási agitáció nem ment incidens nélkül. Mindenesetre az április első felében tartott választások rendben lezajlottak. Persze a részvétel körülbelül ötven százalékos volt. (Budapesten 60—70 százalék, a városokban 30— 40 százalék, a falvakban átlag 20 százalék.) Főleg a nők tartózkodtak jelentős számban a számukra szokatlan politikai szerepléstől. A tanácstagok főleg munkások és szegényparasztok soraiból kerültek ki, de több helyen meg kellett ismételni a választásokat, mivel a régi reakciós vezetőréteg képviselői is bekerültek a tanácsokba. A vidéki feszült, osztályharcos légkörben, a földosztás elmaradása miatt is nehéz körülmények . között lezajlott szavazással összehasonlítva Budapesten inkább a kommunista, szociáldemokrata rivalizálás volt megfigyelhető.

Április 11-én Budapesten az újonnan megválasztott kerületi tanácsok megalakították a budapesti munkás- és katonatanácsot, az úgynevezett 500-as tanácsot, amely április 15-én tartotta meg az első ülését. Ezen az ülésen jelentette bé Kun Béla: „A mai napon átveszi az uralkodó osztállyá szerveződött budapesti proletariátus a hatalmat az egész főváros területére.” Egyben figyelmeztetett a bürokratizálódás jelentkező veszélyeire és arra, hogy: „saját akaratunkat sohase exponáljuk úgy, mint a tömegek akaratát”.

A tanácsrendszer teljes kiépülését a júliusban megtartott országos tanácskongresszus fejezte be.

D. M.

• Április 6—8 : Tanácsválasztások. Szavazásra indulók az egyik fővárosi szavazókörzet helyisége előtt, a mai Semmelweis utcában.

Egy takarítónő nyugdíjba ment

Marton Rozália — vagy miként legtöbben szólítják — Rózsika néni, pontosan huszadik éve dolgozik a megyei tanácsnál. Ha a modern irodaépület második emeletén a folyosón, a hivatali szobákban ragyogó tisztaságot, s rendet talál a látogató, joggal dicsérheti Rózsika nénit. Ő ugyanis a szóban forgó épületszakasz takarítónője. A jelenidő használata itt persze pontatlan, hiszen már több mint egy hónapja nyugdíjas.

Munkájáról, életéről beszélgetünk. Mint annyi hasonló korú asszony, a harmincas években Pestre került egy polgári családhoz takarítani, mindenesnek. Jó pár év után Lajosmizsén ugyanez várta. Sok munka, keserűség és kevés öröm jutott számára. Ha valaki — ő tudja jól, hogy mi a különbség a műit s a jelen között.

A modern épületben másként kell dolgozni. Sikerült megszelídítenie a soha el nem fáradó takarítógépet, megtanult bánni a különböző elektromos készülékekkel, és nem véletlen, hogy mindenki dicsérte azt a kávét, amit ő főzött.

Szikár, alacsony, majdnem hogy törékeny termete után ítélve ki

gondolná, hogy mennyire fáradhatatlan. Mert hogyan is csinálta? Nem kutyafuttából. Keze nyomán tökéletes tisztaság maradt. Szerette igazán a rendet, és nem volt rest tenni érte olykor a hivatali kötelességen túl is.

Fontos volt-e, amit végzett? A kérdésre íme a nagyon egyértelmű válasz: rendetlen, tisztátalan környezetben többnyire rossz közérzettel dolgoznak az emberek. De más is sarkalta. Az irodák, melyeket naponta „felújított”, á megyei tanács vezetőinek munkaszobái. Alig akad olyan hét, hogy ne fogadnának vendégeket, ügyeiket intéző állampolgárokat, minisztereket, országos szervek vezetőit, képviselőit, vagy éppen külföldi látogatókat. Ezért is érthető, hogy miért kellett mindenkor naprakészen dolgoznia.

Tréfálkozva, meg kissé büszkén is mondta nemrég, hogy életében egyszer sem volt táppénzen. Szokatlan lesz a változás, elmarad a megszokott munka. Valóban elmarad? Aligha. Rózsika néni nyugdíjban sem lesz tétlen.

Végül még egy aktuális eseményről. A felszabadulás 34. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Rózsika nénit is szólították, hogy átvegye a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nagyon is megérdemelte.

Szabó Attila

TANYÁK, SORSOK, TÖRTÉNETEK

Évzáró után

Pál Mihály nem ment el az iskolai évzáró ünnepélyre.

Hívta pedig a lánya, a felesége is unszolta, de ő megkötötte magát. Nem az évzáró ellen volt kifogása, csak még mindig nem bocsátotta meg, hogy Rozika két éve, amikor a tanyai kollégiumot megszervezték, bement a városba. Sehogy nem tudta a fejébe venni, hogy egy tizenkét éves lánynak miért kell otthagynia a családját.

Hát ezért maradt most otthon.

Egész délelőtt nem találta a helyét. Vasárnap volt; nem ment dolgozni, de semmi hasznosat nem tudott csinálni. A gondolata bent járt az iskolában a lánya körül, aki szép, erős, fejlett lány lett tizennégy éves korára. Dolgozni is jól tudott. Mikor a szünetekben hazajött a kollégiumból, csak úgy égett a keze alatt a munka. Jobban csinálta néha a dolgát, mint az anyja.

Pál Mihály úgy gondolta, egykét évig nem engedi a tsz-be, maradjon csak itthon. Lesz itt mit tennie a ház körül. Az asz- szony már úgyis nehezebben bírja, legalább segít neki a piacra vinni a zöldséget, gyümölcsöt, tojást. Aztán később majd maga is árulhat.

Elhatározta, hogy esztendőre ragasztanak neki egy szobát a tanyához, ami csak az övé lesz. Kell az ma már egy fiatal lánynak. Az ő idejében ugyan nem volt még ez divatban, de hát haladni kell a korral.

Nagyon meg volt elégedve, hogy ezt kitalálta, örömében megivott két pohár bort is, sőt a lánya tiszteletére felvette a fehér inget is, mert azt mondta az asszony, hogy ünnepi ebéd lesz.

Mikor megjöttek, még meg is csókolta Rozikát. A szobáról nem szólt, azt ebéd utánra akarta hagyni.

Az asszony a porcelán tányérokkal terített, amit csak nagyon ritkán tett meg.

Csöndben ették meg a levest.

Aztán Rozika egyszer csak bejelentette, hogy szeptembertől fodrásztanuló akar lenni a városban.

Pál Mihállyal fordult egyet a világ. Hát nem volt elég? Mi lesz ez? A fiuk után ő is itt akarja hagyni a tanyát?

Ökölbe szorította a kezét az asztal alatt, és arra gondolt, hogy majd ő megmutatja.

Aztán nyelt kettőt egymás után, és nem szólt.

A lánya sem.

A felesége sem.

Előttük az asztalon ott illatozott a frissen sült rántott csirke.

Pál Mihály a feleségére nézett. Mit hallgat? Hiszen ő marad egyedül a házban! Az a nap jutott eszébe, amikor a lánya két éve a kollégiumba került. Akkor kellett volna szólni. Most már ...

Felállt, és kiment.

A felesége tudta, hogy hiába is marasztalná. Most megy a szőlőbe, s. estig be sem jön. Így szokta ilyenkor.

A lánya meg felvonta a vállát, és beleharapott egy csirkecombba. Bánta is az apját! ö már eldöntötte a dolgot.

Tóth Tibor

A felszabadulás évfordulóját ünnepelte az ország és a megye lakossága

(Folytatás az 1. oldalról.)

Jánoshalmán, a tanácsháza mellett százéves vert falakat bontottak el. hogy helyükbe a korszerű gyógyszerellátást nyújtó, a réginek háromszorosára na- gyobbított patika épülhessen Nemcsak a gyógyszerkiadó és -kés'Züő- helyiségek, hanem a tágas raktár, valamint a minden kényelmet megadó szociális létesítmények is segítik a jó munkát.

programját. A művelődési házban a zenés jrodalmi megemlékezés szereplői a szabadszállási kiszesekből nemrég alakult pol- beat együttes és a budapesti Egyetemi Színpad tagjai voltak. A moziban, népes közönség előtt, archív bel- és külpolitikai riportfilmeket vetítettek. Az Izsáki Állami Gazdaság klubjában a közéletiségről szóló vitát dr. Har- sányi Ernő, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának tanszékvezető tanára vezette. Este fáklyás felvonulás indult a felszabadulási emlékkőhöz, ahol Vízi Mátyás, a nagyközség tanácselnöke mondott beszédet.

Tegnap Lajosmizsén, a tanyai kollégiumban a Szép magyar beszéd járási Kazinczy Ferenc kiejtési versenyére került sor. Hatvan általános iskolás közül • a nyolcadik osztályos bugaci Maszlag Ildikó végzett az első helyen; Kazinczy-emlékéremre terjesztették elő.

Csengőd lakosságának apraja- nagyja összesereglett kedden délután az egészségügyi központ átadásának ünnepségére, amely nagyszerű közös munka befejezését jelentette. Az épületet dr. Gubacsi László, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője adta át a község lakóinak és az ott tevékenykedő egészségügyi dolgozóknak.

Hárommillió forintos költséggel építette a községi tanács a körzeti orvosi, fogorvosi rendelőt, az anya-, gyermek- és nővédelmi tanácsadót — a hozzátartozó váróhelyiséget és orvosi lakást is — magában foglaló épületet. A fülöpszállási Vörös

** A csengődi egészségügyi központ, amelyben körzeti, fogorvosi rendelő, anya—gyermek és nővédelmi tanácsadó, valamint orvosi lakás kapott helyet. (Pásztor Zoltán felvétele)

A gyógyszertárat létrehozók jó együttműködését dicséri, hogy az 1977 őszén megkezdett beruházás költségei nem lépték túl az elő; irányzott összeget.

tt Kedden délben Baja központi mozijában ifjúkommunisták tartottak ünnepséget. Az eseményen a bajai Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola KISZ-szervezetének, a Zalka Máté műszaki laktanya KISZ-bizottsága vörös selyem zászlót adományozott.

parkosítása a Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjainak kezemunká- ját dicséri.

Az új egészségügyi központban ideális körülmények között kezdődött meg az ünnep után a gyógyító-megelőző tevékenység.

A nyárlőrincieknek sem kell már többé a megyeszékhelyre, vagy a környék községeibe menniük gyógyszerért, a Bács-Kis- kun megyei Tanács Gyógyszertári Központja a felszabadulás tiszteletére átadott két gyógyszertár egyikét Nyárlőrinc „kapta”. Dicséretes gyorsasággal készült el az állami gazdaság területén az új patika, de a szép kivitel és az ügyes kialakítás is jól minősíti a Szikrai Állami Gazdaság építőit. Közel háromezer ember gyógyszerellátását teszi lehetővé a mintegy 100 négyzetméteres, a Gyógyszertári Központ műszaki és fejlesztési osztálya által hangulatosan berendezett patika.

Csillag Tsz építői derekas munkát végeztek, jól használták fel a községi tanács évek folyamán megtakarított fejlesztési alapját a létesítmény megvalósítására.

Jelentős társadalmi munka segítette az építkezést. A helyi Aranyhomok Szakszövetkezet, a Kiskőrösi Állami Gazdaság dolgozói, valamint a KPM Kiskőrösi Üzemmérnökségének Csonka János szocialista brigádja éppúgy kivette részét a munkából, mint a csengődi vöröskeresztes aktivisták, háziasszonyok, és kisiparosok. Az épület környékének

Süldő a horgon

Agrár

közművelődési

napok

A hazai agrár felsőoktatási intézmények .háromnapos kulturális seregszemléje kezdődött meg szerdán Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Tizenhat egyetem és főiskola mintegy hatszáz hallgatója műfajokban és témakörökben egyaránt gazdag közművelődési programnak lehet részese. A rendezvénysorozat folytatása annak az öt esztendeje megszakadt időszakos kulturális eseménynek, amelyet az intézmények „agrár kulturális napok” néven tartottak számon.

Az agrár közművelődési napok nyitányaként néptánc- és népzeneegyüttesek, hangszeres szólisták és énekkarok mérték össze tudásukat, zárt körű vetítésen bírálták el, melyek az amatőr alkotók legjobb diafelvételei, diaporámái és filmjei. A bemutatásra javasolt filmeket folyamatosan levetítik.

Tegnap a közművelődési ismeretek oktatásának kérdéseiről tanácskoztak a résztvevők.:

Az agrár közművelődési napok záróünnepségét és díjkiosztását ma délelőtt tartják meg. (MTI)

Móra-levelek

A Miskolcon megjelenő Napjaink című irodalmi és művelődési folyóirat idei áprilisi száma közli azokat a leveleket, melyeket a száz évvel ezelőtt született író miskolci barátaihoz írt. A nemrégiben előkerült dokumentumok értékes forrásanyagként használhatók fel a Móra-kutatás- ban. A tekintélyes író-tudós a húszas és a harmincas években gyakran megfordult Miskolcon.

Megkülönböztetett tisztelettel értesítjük olvasóinkat, hogy a Petőfi Népe 1979. április elsejei számában nem csupán a HÍREK (Április 1-i különkiadás) c. szellemes összeállításban találhattak tiiesköt-bogarat. Figyelmesebb böngészők a lap más cikkeiben is rábukkanhattak csacskaságokra.

Módot akarunk adni a többi bugyutaság felfedezésére is, ezért most csak 2 „állati” sajtóbibire emlékeztetünk. Egyiket a „tréfás” hangvételű vasárnapi szám első oldalán láthatták, olvashatták. Ászongya az „Épülő megyénk’' c. blokk harmadik tagjándk címe — ott a jobb alsó sarokban, hogy „Fejlődő gyár Halason”.; Ezzel szemben a képaláírás első sorából menten az derül ki, hogy a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunfélegyházi gyá- rában zajló jeles eseményről van szó. Minthogy Félegyházán ez idő szerint még nincs „Barnevál”, azóta is várjuk a becsapódást: Kiskunfélegyháza követeli-e a nagyszabású beruházás áthelyezését, vagy Kiskunhalas jelenti be tiltakozását — mondván: örüljön Kiskunfélegyháza a Móra Ferenc évfordulón nyert hírnevének. S annak, hogy Móra születéshelyét illetőleg nem akasztotta, össze vele a bajuszt Kiskunhalas, mágá- nak vindikálván a dicsőséget.

Gondoljuk, bizonyos összefüggések kibogozásába több olvasó belefáradt. Pihentetés, illetve erőgyűjtés céljából a sportoldalba rnenekült. Ott mindjárt vezető helyen kapóra jött számukra a horgászok számadásáról szóló interjú. Aszerint 19 vágón hal akadt horogra Bács-Kiskun megyében. Gondoljuk, alig tudtak hova lenni az ámulattól, s lóhalálában falták a sorokat, hogy a nyilatkozatban a horgászszerencse nyitjára akadjanak. Oly ügyesen volt elhelyezve a csalafintd sajtóhiba, hogy a cikk több mint felén kellett átrágni magukat, míg a furfangos halasítási trükkre rátaláltak. Ez pedig eme mondatban van elrejtve: „Vállaltuk, hogy ezerötszáz kilogramm kétnyaras pontyot és amurt, továbbá 10 ezer darab előnevelt süldőt (kiemelés tőlem: T. I.) helyezünk ki évenként. Ezt teljesítjük.”

Na igen, így nem nehéz. Pláne, ha annyira bebiztosítják magukat, hogy süllők helyett olyan süldőket raknak halasitété ''ürügyén a vízbe,, amelyeket ráadásul — előnevelnek. Ez csakugyan nagyobb „súllyal” esik a latba, mintha tisztességes süllőkkel halasítanak.

Mi is szeretünk tiszta vizet önteni a pohárba, ezért kerestük fel ulótájékoztátásra Magony Imre elvtársat, a megyei 1B elnökét. Mondván, hogy nem tartjuk a horgászetikával összeegyeztethető- nek ezt a suskust. A kiváló horgász szakember már közjegyzők karától övezve várt bennünket. Miután ünnepélyes keretek közt és hitelt érdemlően bebizonyosodott, hogy ő semmiféle süldő- disznóságot nem mondott az interjú során, tovább nyomoztunk az ügyben.

így jutottunk el a nyomdába, ahol most már egykettőre fény derült a, sajtóhiba okára. Az illetékes hibázó nagyvárosban látta nieg a napvilágot, sőt természetrajz órára is ottani iskolába járt. Mikor a süllőről tanultak,, éppen hiányzott a suliból. A süldőből viszont többször is felelt, minek során éppen azon képességét domborította ki, hogy ha vízbe dobják, azonnal feltalálja magát; fütyül belefulladni. Inkább kiúszik, akár a hal.

Innen a nagy rokonszenv a süldő iránt, s amikor süllőt olvasott, azt hitte, hibásan írták. Ezért „dolgozta át” süldőre.

Tóth István