Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-06 / 80. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április 6. Szilárd elvi alapokon Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbb tavaly márciusban, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésével együttesen értékelte a párt szövetkezetpolitikájának érvényesülését. Egyértelműen kimondta, hogy fejlődésünk mai és jövőbeni szakaszában is a lenini elveken alapuló, bevált politikát folytatja. A közelmúltban lezajlott zár. számadó közgyűléseken a szövetkezeti tagság három generációja vett részt: az alapítók, akiknek többsége ma már nyugdíjas; a középkorúak, akik az iskola padjait koptatták, amikor szüleik aláírták a belépési nyilatkozatot, s a ma fiataljai. Az alapítók új fogalmakkal ismerkednek, ami nem is csoda, hiszen az „ő idejükben” kézi erejükre alapozódott minden, s a napjaink fiataljai is csodálkozva hallgatták egy-egy nyugdíjas felszólalását, amint a „hősi korszak” megpróbáltatásairól beszélt. Nagy-nagy változás következett be a szövetkezeti viszonyokban az első gazdaságok megalakulása óta. Az utóbbi egy évtizedben mintegy felére csökkent a tsz-ek száma, földterületük növekedett, a szövetkezeti földtulajdon aránya mintegy 50 százalékra emelkedett. Csökkent a dolgozó tagok száma, ugyanakkor növekedett a fiatalok aránya, akik nem hoztak földet a szövetkezetbe. A szövetkezeti élet és gazdálkodás változásait, gazdagodását bizonyító jegyek mindegyike a szocialista vonások erősödésére utal. Elsődlegesen arra, hogy a szövetkezet ma már olyan, a közösben végzett személyes munkán alapuló szocialista nagyüzem, amely a népgazdaság érdekeivel és a társadalom céljaival összhangban fejti ki tevékenységét, továbbá a szövetkezeti demokrácia rendszerében önálló tervszerű gazdálkodást folytat. Önkéntesség A szövetkezeti mozgalom szocialista vonásainak erősödése nincs ellentétben azzal, hogy a szövetkezet továbbra is a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása. Am a fejlődésük intenzív szakaszába érkezett termelő- szövetkezetekben az önkéntesség elvének tartalma is fejlődött. Nem csupán az egyéni ki- és belépés önkéntes^ hanem egy-egy szövetkezet tagságának közössége ezen az alapon vesz részt a koncentrációban, a szakosodásban. A tsz-ek egyesülésénél, a gazdasági társulásokba való belépésnél szintúgy szükségszerű az önkéntesség elvének érvényesítése. Az 1970-es évek közepetáján gyors ütemű volt a területi koncentráció, s egy kissé „divatos” is. Párt- és tanácsi szervek nemegyszer a szövetkezetek gazdasági nehézségeit két vagy több tsz egyesítésével akarták megoldani. Számos szövetkezet mai gondja, nehézsége a megalapozatlan egyesítésből ered. A párt álláspontja világos: az egyesítés nem cél, hanem eszköz a termelés fejlesztésében. Ennek alapján született az a döntés, hogy a tsz-ek egyesüléséhez miniszteri hozzájárulásra van szükség. Ezt minden esetben alapos vizsgálat előzi meg. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, szakosodása megköveteli az anyagi és szellemi erők összefogását. Nem csupán a szövetkezetek összefogását, társulását, hanem a tsz-eknek az állami gazdaságokkal, az élelmiszeripari vállalatokkal és a kereskedelemmel való együttműködését is. Azt, hogy egy-egy szövetkezet belép-e valamely társulásba, a tagság hivatott eldönteni. A párt- és a gazdasági vezetésnek türelmes meggyőzéssel kell a tagság „igen” szavazatát elnyerni a szövetkezetei érintő fontos döntésekhez. Fokozatosság A fokozatosság elvének tartalma is jelentősen módosult az elmúlt két évtizedben. Az átszervezés idején azt jelentette, hogy milyen szövetkezeti típust választanak a gazdák. Napjainkban ez is magasabb szinten — általában a szövetkezetek egész közösségét érintő kérdésekben — jelentkezik. A közös gazdálkodás kezdetén a családi és részesművelés alkalmazása, a különböző szociális vívmányok megvalósítása, a szövetkezeti földtulajdon fokozatos kialakulása mind egy-egy jelentős állomása a mozgalom kiegyensúlyozott fejlődésének. A fokozatosság elve érvényesül a reneszánszát élő háztáji gazdálkodás segítésében is. Amíg a .szövetkezés kezdetén a háztáji az egyéni „átmentését” jelentette a tsz-tag számára, napjainkban szerves része a nagyüzemnek, s rajta jobbára tervszerű, a korábbinál magasabb szintű termelés folyik. A szövetkezetek maguk választják meg azt is, hogy az együttműködés mely formáit választják. Az egyszerű társulástól, az egymással szoros együttműködést követelő gazdasági kapcsolatokig széles skálája van ennek. Az egyszerű együttműködésben való részvétel is erkölcsi, politikai elismerést érdemel, mert ebben is benne van az az elismerés, hogy az anyagi és szellemi erők összefogása nagyobb eredményekkel jár. De sok esetben nem csupán az akaraton múlik a társulás formájának megválasztása, hanem elsősorban anyagiakon. A szövetkezetek a fejlesztés feltételeit is fokozatosan teremtik elő, csakúgy, mint az elmúlt évtizedben a vállalati önállóságukat. Támogatás A termelőszövetkezetek létrejöttük első pillanatától érezték a társadalom hatékony politikaianyagi támogatását. Vállalati önállóságuk létrejöttével változott a támogatás tartalma és formája, de azt, hogy erre napjainkban is szükségük van a szövetkezeteknek, nem lehet vitatni. Ez egyébként következik a munkás-paraszt szövetség politikai tartalmából, de abból is, hogy a szövetkezetek igen differenciáltan fejlődtek. A gazdálkodás eltérő lehetőségei, a változó közgazdasági környezet, a szövetkezeti parasztság különböző szintű termelési kultúrája, a vezetés felkészültsége mind-mind nagy hatással voltak és vannak a szövetkezetek boldogulására. Különösen a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó tsz-ek szorulnak rá a megkülönböztetett segítésre. (Ez egyébként a közvélemény messzemenő egyetértésével is találkozik.) A Központi Bizottság 1978. március 15-i határozatában nyomatékosan hangsúlyozza a me- , zőgazdasági terrpelés ipari háttere fejlesztésének szükségességét. A feldolgozóipar, a tárolás és a kereskedelem fejlesztése a mező- gazdasági üzemek érdekeit is szolgálja. Az üzemek termelési biztonságának fejlesztése össztársadalmi érdek. Napjainkban az ipari háttér szűkössége miatt nagy értékek mennek veszendőbe. A szövetkezeti mozgalom fejlődése tehát nem áll meg. A párt — mint ahogy ezt tette eddig is — napirenden tartja a szövetkezetpolitika érvényesülését és azt alkotó módon fejleszti. M. S. HÁZUNK TÁJA Szakcsoportban termelni: könnyebb A kistermelők — tsz-tagok, ipari dolgozók, tisztviselők, értelmiségiek — százezrei termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, nevelnek baromfit, nyulat, tartanak tehenet, hizlalnak sertést értékesítésre. Az ő könnyebbségükre, munkájuk eredményesebbé tételére alakultak a különböző szakcsoportok, tömegesen az áfész-ek, s elvétve termelőszövetkezetek keretében. Sokat mondó számok: 257 sertéstartó, 530 méhész, 850 nyúltar- tó, 233 tojástermelő, lúdhizlaló és 04 galambtenyésztő szakcsoport keretében több mint százötven- ezer állatot, állati terméket .rendszeresen értékesítő kistermelő dolgozik. Százával működnek kertészkedő szakcsoportok is. Milyen előnyökkel jár a szakcsoporttagság? A legfontosabb talán az, hogy a szakcsoporttagok termelése, s az általuk előállított áru mennyisége így ismertté válik, számítani lehet rá. A fogyasztási szövetkezet nagy biztonsággal tervezheti az értékesítést is, meg a tagok számára szükséges eszközök, anyagok beszerzését is. Előny a szakcsoporttagok számára, ha a szakcsoportvezető együttesen intézi a tagok által igényelt szaporítóanyagok, műtrágyák, tenyészállatok, takarmányok, eszközök, — például ketrecek, etetők, itatok — takarmány- kiegészítők, ásványi anyagok, gyógyszer beszerzését. Nemcsak egyszerűbb és nyomatékosabb a közös megrendelés, hanem olcsóbb is. Ha például az állatorvos a szakcsoport számára, nagy tételben rendel mixomatózis elleni oltóanyagot, az olcsóbb is, mintha külön-külön kérnék a nyúltar- tók a beszerzést. Ha galamb-, nyúl. vagy tojóketrecet, sertésönetetőt rendel egy szakcsoport, akkor is nagyobb biztonsággal tárgyalhat, mintha az egyes termelő jelentkezne a gyártóknál, forgalmazóknál. Az egyes termelő nem is mindig jelentkezhet, példa erre a következő. A libahizlalással foglalkozók szeretnék látni, hogy a baromfifeldolgozóban milyen májat bontanak ki a fáradságos munkával meghizlalt állataikból, ettől függ ugyanis a nekik jaro prémium összege. A feldolgozókban azonban szűkös a hely, serény munka folyik, nem tudják az eredményre kíváncsi hizlalókat kerülgetni. Élelmiszer-egészségügyi rendeletek is tiltják, hogy ott idegenek tartózkodjanak. Arra azonban találnak módot, hogy a termelők megbízottja, a szakcsoport vezetője, aki majd otthon tájékoztatja társait, jelen legyen a májminősítésnél. Hasonló eset, ha a szakcsoport több száz, vagy éppen ezer sovány libát esetleg hizlalni való malacot keres és talál is például egy nagyüzemben, amely azonban nem vállálja' az egyes termelőkkel való tárgyalást, az ügylet megkötését, de megteszi, ha nagy tételben rendelő, a szállítást egyszerre intéző, a fizetést bankon keresztül bonyolító szakcsoportról van szó. Érdemes hát szakcsoport keretében dolgozni, élni azokkal az előnyökkel, amelyek a tagsággal járnak. Az ára ennek mindössze az, hogy az állattartónak, a fogyasztási szövetkezet tagjának kell lennie. (A téeszek szakcsoportjaiba nem tsz-tagok is beléphetnek.) Nem nagy ár ez, s az a 100—300 forint között mozgó részjegy sem, amit mindenki megfizet, ha fogyasztási szövetkezetbe lép. A szakcsoportok tagjai a szövetkezet révén értékesített termékeik árából szerény összeget a közös alapba fizetnek be: nyúl, sertés, hízott liba esetében ez kilónként egy forinton aluli összeg szokott lenni. A közös alapot azonbah a szakcsoport a tagok igényei szerint használhatja fel közös, mindenki számára előnyös beszerzésekre, szakértők, állatorvosok tiszteletdíjának fizetésére, szakkönyvek vásárlására, szaklapok előfizetésére. A szakcsoport alakításához tíz azonos érdeklődésű, egyakaratú kistermelő elhatározása szükséges. Ha kinyilvánítják akaratukat, hogy szakcsoportot kívánnak alakítani szövetkezetük.' keretében, s ennek meg is teremtik a feltételeit, a hivatalos eljárás már a szövetkezetüké. A maguk érdekében is teszik a kertészkedők, vagy az állatartók, ha szervezett keretek közötti munkára vállalkoznak, mert így könnyebbé, eredményesebbé válik a munkájuk,. G. I. KERÁMIA PADLÓBURKOLÓ • A zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyár tófeji burkolólap-üzemében az idén már hatszázezer négyzetméternyi padlóburkoló lapot gyártanak. Az új automatizált üzemben jelenleg harminckét fajta kerámia -padló- burkolólap készül. A képen: Automata présgépeken készülnek a kerámia lapok. (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Automata könyvkötőgép A harkovi Nyomdagépgyár újdonsága, az automatikus könyvragasztó és -szegélyező gép, sikeresen kiállta az üzemi próbát a II. számú Moszkvai Nyomdában. Az első kísérleti könyvkötő automata gépeket a moszkvai, a tbiliszi, a kijevi és a volgográdi nyomdászoknak küldték. A harkovi gyár tervezőirodájában öt változatból álló gépcsaládot állítanak össze. Mindegyik automata különböző fajta munkát lát el. Valamennyi együttvéve pedig segítséget nyújt a szovjet nyomdaipari dolgozóknak ahhoz, hogy jó minőségű termékeket készítsenek. (BUDAPRESS — APN) A MEGYÉK ÉLETÉBŐL Látogatás a debreceni atomkutató intézetben • A Van de Graaf-generátor magfizikai és atomfizikai mérésekre képesített méröcsatornái. A z intézet története úgy kezdődik, hogy Szalay Sándor — ma Kossuth- és állami díjas tudósunk, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem néhány hete avatta díszdoktorrá — a harmincas évek közepén hazatér Cambridge-ből, Rutherford professzor magfizikai iskolájából, s rövidesen kinevezik professzornak a debreceni egyetemre, ahol nagyon szerény körülmények között megkezdi a hazai magfizikai kutatásokat. Később, a háború után, pontosan l!M7-ben a geológus Földvári Aladár professzorral egy saját készítésű Geiger—Müller számlálóval elindulnak uránt kutatni. Először a Velencei-tó környékét vizsgálják. 1949 nyarán Pécs környékén kutatnak. Egy napon éppen a hegyoldalban ebédelnek, amikor Szalay professzor leteszi a számlálót egy szabad szénkibúvásra, s a műszer „kaffogni” kezd... Ez a hang történelmi jelentőségű: megdőlt az a nézet, miszerint szénben nem fordulhat elő urán ... A debreceni egyetemen közben tanítványok egész serege szegődött Szalay Sándor mellé. 1954- ben elérkezett az ideje, hogy a magfizikus csoport kiváljon az egyetem kebeléből: az MTA létrehozta debreceni Atommagkutató Intézetét, mely az elmúlt negyedszázadban a magyar tudományos élet egyik fellegvára lett. Alapkutatás és gyakorlat Herényi Dénes akadémikus, az Al'OMKI igazgatója nem szereti, ha róluk szólva titokzatosságot emlegetnek. Emlékeztet rossz beidegződésekre, például Hatvani professzor esetére, akiről kétszáz évvel ezelőtt sokan azt gondolták, hogy az „ördöggel cimborái”, holott csak természettudományos kutatásokat végzett. Ezt teszi az intézet gárdája is —, a mai kor színvonalán. Alapkutató tevékenységük: az atommag jelenségeiről, az anyag legalapvetőbb építőköveiről állapítanak meg újabb és újabb törvényszerűségeket. Az itt elért eredmények minden magfizikai kézikönyvben szerepelnek. Például az elektronbe- fogásos radioaktív bomlás vagy a láthatatlan részecske, a neutrínó visszalökő hatása. Más kérdés, hogy ezek a dolgok csak a szakember számára érthetőek és világosaik. Az ATOMKI továbbra is elsőrendű feladatának tekinti az alapkutatásokat, de nagy figyelmet fordít az alkalmazott kutatásokra, az ipar- és mezőgazdasági vállalatokkal való együttműködésre gyakorlati problémák megoldásában. Az együttműködést szerződések szabályozzák. Ennek egyik legfrissebb példája: az elmúlt év novemberében helyezték üzembe a Csepel Művek székesfehérvári gyáregységében azt a berendezést, amely a fémminta összetételét a karakterisztikus röntgensugarak mérése alapján tíz perc alatt valamennyi összetevőre a kívánt pontossággal megállapítja. Ezzel a módszerrel vizsgálták például a Telkibánya II. szerkezetkutató fúrás anyagát, a mecseki, ultrabázikus kőzeteket, az ózdi acél- és vasmintákat. Egy berendezést a Gabona Tröszt használ élelmiszer-alapanyagok meghatározására. A csoport megvizsgálta a dohány nikotinelem- tartalmát és megállapította benne 28 elem koncentrációját. Ezek az elemek többnyire a légutakoh át bejutnak a dohányos szervezetébe, s közülük nem is egy káros hatású! Egy debreceni park pázsitjának ólomtartalma a természetesnek 15—20-szorosa. A tettes: a gépkocsik kipufogó gáza. A városi emberek hajzatában jóval magasabb az ólomtartalom, mint a falusiakéban! Ezek a megfigyelések hasznos kapcsolatok lehetőségét hordozzák az ATOMKI és az orvosi kutatóintézetek között. Gázok a lélegzetben Egy levélből idézek. A címzett az ATOMKI igazgatója. „Ezúton értesítjük igazgató elvtársat, hogy az együttműködési szerződésünk alapján kifejlesztett orvosi tömegspektrométer magyarországi minősítő vizsgálatai befejeződtek. A készülék orvosi célú felhasználásra alkalmas. Köszönetünket fejezzük ki az ATOMKI munkatársainak lelkes és eredményes munkájukért. A respirációs tömegspektrométer a legújabb technikát jelenti a légzésfunkciós diagnosztikában. Ilyen készülék gyártásával a világon is csak néhány cég foglalkozik. Az, hogy a MEDICOR Művek ilyen élvonalbeli készülékkel jelenhet meg a piacon, mindenekelőtt annak kö- .szönhetőv hogy-az ATOMKI rnun- kalársai felhasználták az intézettben'.évek! óta felhalmozott kutatási és technológiai tapasztalatokat.” Mit tud ez a műszer, melyet Berecz István kutatócsoportja hozott létre? A tömegspektrométer a váküumfizikán alapul. A vákuumfizika olyan tudományág, mely a jelenségeket légritkított télben vizsgálja. Már az intézet ötmillió voltos gyorsítójának vákuumtechnikai berendezését is a csoport készítette. Később eljutottak oda, hogy nemcsak mérni akarták a vákuumot, de azt is tudni kívánták, hogy mi van a vákuumban, más szóval a maradék gázokat akarták analizálni. Erre azért volt szükség, mert a vákuumberendezésekben a szeny- nyezettség zavart okoz a magfizikai vizsgálatok során. Amikor a szakirodalomban olvastak a kvad- rupol spektrométerről, elhatározták, hogy ők is megcsinálják, mert ez a készülék alkalmas a maradék gázok mérésére. Az első készüléket 1973-ban szerkesztették, az első orvosi célokat szolgáló berendezést 1974-ben. Nyolcat gyártottak belőle, aztán a MEDICOR átvette a szériagyártást. A készülék egyszerre ötféle gáz mérését végzi, elsősorban a légzési megbetegedések diagnosztizálására alkalmas. A növények is éheznek Szalay Sándor akadémikus, aki csak néhány napja jelentette be, hogy felfedezett egy újabb izotópot, még az uránkutatások során tapasztalta, hogy bár a tőzeges talajban van elegendő mikrotáp- elem, de annyira kötött állapotban, hogy a víz nem oldja őket. Ez a helyzet a hortobágyi talajok nagyobb részénél is. Ott is megvannak a mikrotápelemek, de a szikes, lúgos közeg kicsapja a rezet, a cinket, így a növények nem tudják felvenni őket. 1975-ben kezdte a kutatócsoport a munkát, s megállapította, hogy a hortobágyi növények is éheznek mik- rotápelemekben, melyek közül a legfontosabbak a vas, a molibdén, bőr, cink, réz, mangán. Ezeknek a súlya együttesen nem teszi ki a száraz növény súlyának egy ezrelékét sem, de az életfunkcióban katalizátor szerepet töltenek be, így hiányukat megsínyli a növény, az állat és ember egyaránt. A kísérlet során levélpermetezés formájában juttatták a rizsbe a hiányzó mikrotápelemeket. Már aratás előtt látni lehetett, hogy a kísérleti táblán a növény szebb kalászokat hoz, a termés pedig harminc százalékkal magasabb lett. Két juhnyájat is vizsgáltak. Az állatok vérének és májának analizálása réz- ;és cinkhiányt mutatott. A marhasóhoz adagolt mikrotápelemeket az állatok szervezete felvette, s jó hatással volt rájuk. A hortobágyi juhok rossz szaporodó képességének is valószínűleg egyik oka a mikrotápelemek hiányával magyarázható. Ezek a megfigyelések 10—15 év alatt igazolódhatnak tudományos pontossággal. Generátor és ciklotron Az atommagkutatáshoz elengedhetetlenül szükséges a magfizikai gyorsító berendezés, mert a stabilis, nem radioaktív atommagok nem adnak önként információt a kutató számára, ezért külső energiaközléssel gerjeszteni kell őket. Az ötmillió volt feszültségű berendezést, az úgynevezett Vah de Graaf-generátort, az ATOMKI Koltay Ede osztályvezető irányításával saját maga építette fel, hogy megtakarítson egy félmillió dollárt. Az 1972-től működő generátor jól szolgálja a kutatómunkát. Azokhroz a kísérletekhez, amelyekhez nagyobb teljesítményű gyorsítóra volt szükség, a dubnai intézetben kaptak lehetőséget a debreceni kutatók, akik rendszeresen váltják egymást Dubnában. A ciklotron lényegesen nagyobb energiájú nukleáris részecskéket tud előállítani, mint az eddigi hazai gyorsítók. Berényi akadémikus örömmel újságolja, hogy hazánk a leningrádi Jefremov Intézettől egy MGC (U—103) típusú ciklotront rendelt, mely a kisebb berendezések közé számít ugyan, de hazánkban a legégetőbb tudományos és gyakorlati igényeket ki tudja elégíteni! Az ország első ciklotronja így Debrecenbe keriH. A program mintegy 200 millió forintot jelent, ez meghaladja az intézet eddigi összes beruházását, de a bécsi Nemzetközi Atorri- energia Ügynökség is komoly hozzájárulást ad. A ciklotron 1984- ben érkezik meg, a következő évtől működik, egyharmad arányiban alapkutatásokat, kétharmad mértékben alkalmazott és gyakorlati célokat fog szolgálni. Fogadására máris megkezdődtek az előkészületek. Az intézetben minden kutatómunka a természet jelenségeire irányul, de mint a cikk is bizonyítja, az itt szerzett tapasztalatok elvezetnek az interdiszciplináris területekre, a magfizikai alapelvek ipari és mezőgazdasági alkalmazásához. B. E. • Kémiai analízis röntgensugárzással. Bacsó József mérést végez a műszerrel. i
