Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-29 / 99. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április 29. V an-e Fémmunkás-titok? Vannak naponta használt kifejezéseink; panelmondataink; halljuk a rádióban, olvassuk a sajtóban a „siker”, a „munkahelyi közösség”, az „eredményes tevékenység” szavakat. E stílusba beleélvén magam, nekem is „Fémmunkás-titokról” kellene írnom; arról, hogy; fiatalságuk másodszor is elnyerte a létező legmagasabb KISZ-kitüntetést, a vörös vándorzászlót. S ha hozzáteszem, ami nem is szorosan kapcsolódik a tárgyhoz (bár jellemző), hogy május 1-re ismét kiváló vállalat címet kaptak, akkor még inkább jogosultabb a „titok” szó használata. Mi is a titok? A szófejtő szerint „mások elől elhallgatott, leplezett tény, dolog” vagy „rejtélyesnek látszó dolog, jelenség”. Hát. . . Nem tudom van-e ilyesmiről szó. Ezt kifürkészendő viszonylag egyszerű eszközhöz folyamodtam; olyan fiatalokkal beszélgettem, akik a maguk lehetőségeit legteljesebben kihasználva járultak hozzá az eredményhez. Róluk, és „titkukról” szól tehát az írás. BÜS LAJOS huszonnégy éves, alapszervezeti KlSZ-titkár, a hármas műhelyben csarnokok főtartóit készíti. A kérdés, amire válaszolnia kell: mit tett ő az eredményekért? — Mi mit tettünk? — kezdi pontosítólag a feleletet. — Dolgoztunk. — Látja, hogy túl egyszerűnek tartom a választ, kibővíti a mondatot: — A műhelyátlag száztizenvalahány százalék. Teljesítettük a tervet. — És? — Dicsekedjek? A miénk — az értékelés szerint — a legjobb KISZ-alapszervezet; sok társadalmi munkát végeztünk; klubátépítés, óvodaépítés van a számlánkon, ezek nekünk már rutinmunkák. Túlóráztunk is jócskán; amiig a társaság egyik fele társadalmi munkán volt, a másik fele bent verte a vasat. — Hogyan sikerült meggyőzni mindenkit? — Könnyen. Az ilyen munkára már évekkel ezelőtt sem volt probléma embert szerezni, összeszokott a gárda: öregek és fiatalok. Meg a munkához se úgy állunk hozzá, hogy más is hozzáférjen: ha például végzek a hegesztéssel, nem várom meg a köszörűst, hanem megcsinálom a munkát. De hát ezen semmi csodálkoznivaló nincs. Ez a természetes. □ n □ SÖRÖS ISTVÁN huszonhat éves, a Petőfi Sándor ifjúsági szocialista brigád vezetője. — Nem tudunk élen járni a társadalmi munkában, sajnos — szabadkozik elöljáróban. — Ez annyira fontos?! — Itt igen. A Fémmunkásban. De, ami a munkát illeti ráhajtottunk, és vállalati szinten — Kecskeméten kívül 10 gyáregység van — másodikak lettünk; kaptunk ötezer forintot. Meg oklevelet. — Mi lesz a pénzzel? — Rendezünk egy brigádgyűlést a Jófalatban vagy a Borostyánban, eszünk, iszunk egy jót. Aztán a többit szétosztjuk. — Kellett egyáltalán veszekedni valakivel? — Veszekedni??? Ilyen nálunk nincs. Viszi az egyik a másikat. — Mi okozta tavaly a legnagyobb büszkeséget? — Nekem? Építkezem Hetény- ben és a brigád sokat segített. — Düh? — Egyszer-kétszer akadozott az anyagellátás. Volt 120 százalék az átlagunk — lehetett volna több is. □ □ □ BORKA FERENC huszonnégy éves, Ifjú Gárda-szakaszparancs- nok, a kettes műhelyben épület- lakatos; a Karinthy Frigyes ifjúsági szocialista brigád tagja; tavaly, KISZ-ajánlással, felvették a pártba. — Négy éve voltam katona, már ott gondolkoztam rajta, de utóbb úgy döntöttem: én 1969 óta a Fémmunkásban dolgozom. Következésképp itt szeretnék párttag lenni, itt is lettem az. Egykori brigádvezetőm, mesterem, Szabó Imre volt a másik ajánlóm. A taggyűlés? Elsorolták mennyi mindent csinálok a KISZ- ben; hogy elkezdtem a marxizmus—leninizmus kétéves középiskolát. Hát, amióta megkaptam a tagkönyvet, másképp érzem magam. Az az igazság, hogy azóta valahogy mindennek nagyobb súlya lett. Szóval a felelősség ... — És a brigád? Miért jó brigádtagnak lenni? — Én ezen még nem gondolkodtam, mert természetes dolog, hogy amit közösen kell megcsinálni, azt közösen csináljuk meg. Ez a brigád. Meg öreg-fiatal ellentét sincs — bár miért is lenne? Aki tapasztaltabb, az megmondja, mit hogyan lehet egyszerűbben — a tapasztalatlanabb pedig aszerint csinálja. Hát nem egyszerű? □ □ □ VARGA LÁSZLÓ a gyári KISZ- bizottság KISZ-érdemérmes titkára. Vélhetően nem minden túli zás nélküli a beosztása: munka- verseny-felelős. Kérdése változatlan, mi a titok, ha van egyáltalán. • Varga László. — Titok pedig nincs — szögezi le határozottan. — Dolgozunk — ez a tény. És ennek az eredménye az, hogy a mai KISZ-es gárda el van ismerve — bár ez rossz magyar fogalmazás, de igaz. Nemcsak az alapszervezetek vezetőinek van szava, hanem mindenkinek. Tavaly túl sok érdekes dolog nem volt, hacsak az nem az, hogy a srácok dolgoztak, és nem szívták a fogukat, hogy sok a munka. Öröm, hogy míg egy-két éve sok időnk elveszett a szervezéssel, ma már elég azt mondani egy titkárnak, hogy mit mikorra kell megcsinálniuk — önállóan,.pontosan elvégzik amit keik Munka miatt még senkivel nem kellett veszekedni, kivéve a papírmunkát, mert az aztán van ... De, hát nálunk nem az a szokás, hogy előbb megfogalmazzuk a kerek mondatokat és utána nézelődünk munkáért. — Mi a jövő útja? — Egy: nehezebb volt másodszor is megszerezni a vörös vándorzászlót, mint először elnyerni. Kettő: harmadszorra még nehezebb. Az az igazság, hogy tudjuk, • Sörös István. hacsak mindig el nem nyerjük, nem lesz örökké a miénk. Három: lépni, és lépni kell! • • • Használunk naponta szavakat: titok, siker, eredmény. Például az eredmény: „cselekvés, folyamat végső következménye.” Tűnődöm, igaz-é ez a Fémmunkásra; de azt hiszem, hogy nem. Részint mert a végső következmény nem jutalmazható — vagy legalábbis csak jelképesen — zászlóval, kitüntetéssel. Részint mert mi is a végső következmény? Nem tartom valószínűnek, ^hogy a vörös vándorzászló vagy’a’ Kiváló vállalat cím lenne az (hisz “akkor fölcserélődne az ok és az okozat). Fontosabbnak látszik az, hogy olyasmi alakult ki a gyárban, ami még csak kevés ipari üzemben jellemző. És ez — szerintem — többet ér akárhány kitüntetésnél, elismerésnél (újságcikknél). Erre a valamire pedig azt a — szintén gyakran használt — kifejezést kell alkalmazni: közösség. Már most érdemes néha elgon- dolgozni azon — szófejtő nélkül —, hogy ez mit is jelent. Ballai József BÚZA, LISZT, KENYÉR Egy tanulságos életpálya ÖRÖKZÖLD, mondhatni, örök, de napjainkban mindenképpen aktuális téma: a búza, a liszt minősége, ami természetesen hat a kenyér ízére, mégpedig olyannyira, hogy a sajnos gyakorta úgyszólván ehetetlen mindennapi kenyerünk olykor — mint a közelmúltban is történt — nem kisebb fórum, mint a kormány napirendjére, asztalára került. Némely városunkban — például Nagykőrösön, Cegléden — kiváló a kenyér minősége, sőt néhány fővárosi bolt előtt is sorok kígyóznak egy- egy kettős ünnepnap előtt. Jeleskednek a téesz-sütődék is, például a csepeli Duna, az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet esetében, hogy a fölsorolással ezzel végezzek is. „Ott vagyunk, ahol Hankóczy idejében” — hallom a Gabona- tröszt vezérigazgatójától, s ez bizony már keserű kritika. De hát nem feladatom a kiút meglelése, még tanulmányozásába sem vágok bele: vállalt feladatom az említett férfiú, a száz esztendeje születet gazdász és tudós, Hankóczy Jenő életpályájának fölvázolása. Ö volt az, aki egész életét föltette a magyar búza minőségének megjavítására, szenvedélyesen kutatván a búza és a liszt minőségvizsgálati módszereit, miközben világhírre, hazánkon túlszárnyaló sikerekre tett szert. Éppen a századfordulón, 1900- ban végezte el a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiát, s annak növénytermesztési tanszékén foglalta el első állását. Négy év múltán az Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomásnak lesz asszisztense, majd adjunktusa, később vezetője. Ekkortájt mái- figyelmének középpontjában állnak az említett minőségi vizsgálódások, aminek legfőbb magyarázata: az 1890-es évek vége- felé szaporodnak a külföldről érkező jelzések arróll, hogy a kiválónak ismert, acélos magyar búzák minősége romlóban, a sütési próbákon a belőlük készített liszt értéke csökkenőben . .. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI kormányzat érthetően veszélyeztetve látja a gabonaexportot, ezért a XX. század első hat évére terjedően széles körű vizsgálódásokat rendel el a viták tisztázására. Hankóczy Jenő érdeklődését a búzában lévő sikér fizikai tulajdonságai kötik le: a szívósság és nyújthatóság meghatározása. Megfelelő műszer híján, hosszas kísérletezéssel maga szerkeszt új mérőeszközt, lévén az érzékszervi módszerek elégtelenek, mert nem adhatnak összehasonlításra alkalmas, számszerű értékeket. 1905- ben alkotja meg tehát találmányát, a „sikérszakító készüléket”, vagy „farinometert”. Ezzel szinte egyidejűleg egyéb készülékeket is alkot a sikérki- mosó, a maghéjkimosó, s 1912-ben a vízkötőképességet meghatározó műszert, mely utóhbi a liszt vízfelvevő képességének megállapítására volt alkalmas. E munkálkodása közben, találmányait a gyakorlat szolgálatába állítván, ismeri föl: a nemesített búzafajták sikérjének és tésztájának ellenálló képessége lényegesen kisebb, mint az ugyanott termesztett, de régi magyar búzáké. 1914- ben, a Magyar Mérnök- és Építészegylet ülésén hívja föl a figyelmet arra, hogy romlik a búza minősége. Egyszersmind arra inti a nemesítőket, hogy ne csak a termőképesség fokozása lebegjen szemük előtt — tartsák fontosnak a beltartalmi értéket is. S máris eljutottunk Hankóczy egykori erőfeszítésének aktualitásához: mint az ő korában, napjainkban is egyazon árat kap a termelő, nincs kellő differenciáltság az étkezési, a takarmánybúzák, illetve azok különféle, minő- ség szerinti kategóriái között. Pedig már Hankóczy javasolta: vezessék be a „minőség szerint való adás-vételt”. Az első világháború, a hadigazdálkodás, majd az ezt követő nyomorállapot persze nemigen kedvezett e kívánalomnak. 1920 és 1938 között holdanként 5,5 és 9,6 métermázsa között ingadoztak a búzahozamok, de Hankóczy ismét figyelmeztet és bírál. A NEMESITÖK azzal védekeznek, hogy a bő termőképességgel nem egyeztethető össze a jó süt- hetőség, e két tulajdonság kizárja egymást. Ellenérvként Baross László munkásságát említi Hankóczy: „A mi búzanemesítésünk iránya csak akkor lesz teljesen helyes, ha bőven termő, de egyszersmind kitűnő minőségek előállítására törekszik. Ilyen a Ba- rossnféle namesítési irány, mely bár hosszadalmasabb, de gyümölcsei annál maradandóbbak és emellett a nemzeti érdekeknek i3 tökéletesen megfelelnek”. Ismét egy aktualitás: megítélése szerint elégséges lenne tájegységenként egy-egy megfelelő búzafajta, ám a nemesítés túlságosan sokat markol. Vajon napjainkban nem mondható-e soknak az a húszvalahány búzafajta, amivel a gazdaságok foglalkoznak?! Ha más nem, az 1978—79-es tél, a sok kipusztult vetés tán meggondolkodtatja mind az állami irányítás, mind a téeszek vezetőit afelől, hogy miként, mely irányban célszerű apasztani ezt a választékot! K. N. ARAK, KÖLTSÉGEK, ALKATRÉSZHIÁNY Beszélgetés a gazdálkodás tartalékairól • Százhatvan hektáron termesztenek burgonyát a termelőszövetkezetben. Képünkön két MTZ 50-esseI a gumós növény töltögetését végzik. • Felújítják a gépműhelyt. Ezzel egyúttal ki is bővítik. Az egyre növekvő géppark miatt szükség van erre. A felújított műhely belső területe eléri a 2 ezer négyzetmétert. (Straszer András felvételei.) Szmolenszky Lászlót, a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet elnökét nem a legjobb hangulatban találtam. Mikor arról érdeklődtem, hogy mi bántja, csak legyintett: — Amolyan napi bosszúságok borzolják az idegeimet. Most például alkatrészhiány .miatt mérgelődöm. Megszokott, hogy az anyagbeszerzőnk állandóan járja az országot, Szombathelytől Debrecenig. Sokszor egész jelentéktelen dolog miatt áll egy egész gépsor, így van ez most is. Egy hat gépből álló sor gyomirtó berendezéséhez szükséges egy kiegészítő, és azt nem tudjuk beszerezni. Közismert, hogy a mezőgazdasági munkák időben történő elvégzése fontos feltétele a jó termésnek. Ehhez pedig üzemképes i gépek kellenek. Ha alkatrészhiány gátolja a munkát, ez kihat a terméseredményekre is. Másik nagy gond, amely az elnököt és a szövetkezet valameny- nyi tagját emészti, az időjárás okozta károk. Különösen a kertészetben pusztított a fagy. A várható kajszitermés 60, a meggy és az alma mintegy 50 százalékát vitte el. Ez legalább 6—7 millió forint kiesést jelent a közös gazdaságnak. — Máris törjük a fejünket, hogyan lőhetne némileg pótolni a kárt. Egyik lehetőség a másodtermesztés. A korai kalászosok után kölest és muhart vetünk. Eredetileg nem terveztünk ennyi takarmányt. Hasonlóképpen nem szerepel terveinkben káposzta sem. Arról tárgyalunk a megyei ZÖLDÉRT Vállalattal, hogy másodnövényként ezt is vetünk, ha a termést át tudja venni. Ezzel csak részben pótoljuk a természeti károkat, szükség van a munkaszervezés további javítására, a munkafegyelem még szilárdabbá tételére. A tavaszi munkákat pontosan programoztuk. A kukoricát például a terv szerint — ha az időjárás közbe nem szól — tíz nap alatt vetjük el 1600 hektáron. Tartalék az is, hogy a gazdálkodásban mindig az olcsóbb termelés lehetőségeit .kutatjuk. Például már öt esztendeje a talajminták alapján végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei szerint adagoljuk a műtrágyát az egyes növényeknek. Figyelembe vesszük természetesen, hogy milyen mennyiségekkel tudjuk a legmagasabb hozamokat elérni. Sajnos, meg kell küzdeniük egyéb gondokkal is. A termelési költségek állandóan emelkednek, amely növeli a termékek előállítási árát. — Az utóbbi időben például növekedett a gázolaj, egyes vetőmagok, gyomirtó szerek, gépek, alkatrészek beszerzési ára. Törhetjük a fejünket azon, hogy miként tudjuk ellensúlyozni ezeket a költségemelkedéseket. Szövetkezetünk vállalta Kecskemét városának burgonyaellátását. 160 hektárnyi területen termeljük ezt a fontos növényt. 1974-ben 221 mázsa hektáronkénti termést értünk el, a nyereség hektáronként 22 ezer forint volt. 1978-ban már 250 mázsa volt a hektáronkénti átlag és csak 20 100 forint nyereséget értünk el. Ez egyrészt a költségek emelkedéséből, másrészt a burgonya árának csökkentéséből származott. Tudok másik példát is mondani. Közgazdasági elemzéseket végzünk ugyanis az egyes termények termelési költségeinek tanulmányozására. 1974- ben 41 mázsa búzát termeltünk hektáronként, a nyereség ugyanekkora területre vetítve 6400 forint volt. 1978-ban már 52 mázsa termésátlagot takarítottunk be hektáronként, a nyereség csupán 4700 forint. Az okok ugyanazok, a költségek emelkedtek, a búza felvásárlási ára maradt. Ez utóbbit én meg is értem, hiszen alapvető élemiszeripari nyersanyagról van szó. Kenyeret naponta fogyasztanak az emberek. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy óriási erőfeszítésekbe kerül a gazdálkodás pénzügyi egyensúlyának fenntartása. Állandóan kutatnunk kell a költségek csökkentésének lehetőségeit. Ilyen tervük van az állattenyésztésre vonatkozóan. A gazdaságnak holland, valamint holstein frízzel .keresztezett magyartarka tehénállománya van. Tavaly 3600 liter volt a tehenenkénti tejhozam. Az idén 4 ezer fölé terveztek. Elhatározták, hogy literenként egy forinttal csökkentik a tej előállítási költségét. Ezt takarékosabb takarmányozással jobb tartással, szakszerűbb tenyésztéssel akarják elérni. A megtakarítás sok ezer forintban jelentkezik majd, hiszen elég ha csak annyit említünk meg, hogy a gazdaság naponta 7200 liter tejet értékesít. A hozam állandóan emelkedik, s az év végére a napi értékesítés mennyisége eléri a 9 ezer litert. Az elnök panaszkodik a gépek minőségére is. Nem bírják ki az amortizációs időt, mert az 5—6 esztendei elhasználódás helyett már négy év után egyes berendezéseket el kell dobni, használhatatlanná válnak. Megemlítette példának a vetőgépeket. Beszélgetésünkből kitűnt, hogy nehéz esztendeje lesz a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetnek éppen úgy, mint sok más gazdaságnak. A tervezett árbevétel 46 százalékát az állattenyésztésből, 40 százalékát növénytermesztésből és a többit pedig a kertészetből várták. Sajnos az időjárás közbeszólt és valószínűleg ezek az arányok nem így valósulnak meg, de az elnök bízik abban, hogy a kieséseket pótolni .tudják és nyereséggel zárják az esztendőt. 1 K. S. ► Borka Ferenc. Bús Lajos.
