Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-24 / 94. szám
/ * • PETŐFI NÉPE • 1979. április 84. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Árucsere Csehszlovákiával A magyar—csehszlovák árucsere-forgalom az idén a múlt évihez viszonyítva 8 százalékkal növekedik, s értéke várhatóan 987 millió rubel. A teljes forgalomnak most is több, mint fele gépipari termék: a csehszlovák kivitelnek 57, a magyar exportnak 55 százaléka. Ezek a kölcsönös szállítások elsősorban két- és több oldalú kooperációs és szakosodási megállapodásokon alapulnak. A legnagyobb tétel ezúttal is a körúti járműipari kooperáció. E szerint az idén országonként 50— 50 millió rubel a kölcsönös szállítások értéke. Csehszlovákia főként Tátra és Skoda tehergépkocsikat, kommunális és egyéb Szovjet kőolajimportunk az idén is emelkedik: a tavalyinál 400 ezer tonnával többet, összesen 8,1 millió tonna kőolajat vásárolunk a Szovjetuniótól. A feldolgozott olajtermékekből ugyancsak többet, a múlt évinél 250 ezer tonnával nagyobb mennyiséget, vagyis megközelítően 1,8 millió tonnát szállítanak a szovjet partnerek. A feldolgozott termékek között olyan árut is kapunk, amit Magyarországon nem gyártanak, így világítópetróleumot, vagy repülőgépüzemanyagot. A legfontosabb és a legnagyobb tétel a feldolgozott termékek között a gázolaj, amelyből az idén mintegy 850 ezer tonA táplálkozástudomány magyar kutatói azt a feladatot adták a számítógépnek — mondta el dr. Kárpáti György kandidátus, a Központi Élelmiszeripari Ku- totó Intézet főosztályvezetője —, hogy állapítsa meg, milyen élelmiszerekkel lehet a leggazdaságosabban fedezni az emberi szervezet kalória- és fehérjeszükségletét, ha nem vesszük figyelembe a táplálkozási szokásokat és az étkezés élvezeti vonatkozásait. Az eredmény: elegendő lenne évente 320—340 kilogramm gabonaféle és 50—60 kilogramm hüvelyes. A számítógépnek alighanem igaza van. Bebizonyosodott már, hogy őseink sok ezer évvel ezelőtt némi vadászzsákmánytól eltekintve körülbelül hasonló koszton éltek. Sőt, még ma is nagyjából ilyen összetételű a táplálkozás a világ nagy részén, nemcsak a primitív népek körében, hanem például Indiában, Kínában stb. is, ahol a rizs és a szója alkotja az étrend gerincét. Ezekről a tényekről sem feledkeznek meg a magyar kutatók, amikor — nagyrészt a KGST-tag- országokban dolgozó kollégáikkal együttműködve — lehetőségeket keresnek a táplálkozás ésszerűsítésére, az élelmiszerek tápértékének növelésére, új, táplálóbb ételek kikísérletezésére. Előtérben a szója Az új fehérjeforrások feltárására, új, „táplálkozásibiológiai szempontból értékesebb” élelmiszer- ipari termékek és előállítási technológiájuk kidolgozására irányuló közös kutatásokat a KGST-n belül a Szófiában működő Koordinációs Központ irányítja. Egyik legfontosabb témájuk azzal függ össze, hogy mihamarabb valamilyen megoldást kell találni a gyorsan növekvő emberiség még gyorsabban növekvő fehérjeszükségletének fedezésére. Az egyik lehetőség a növényi fehérjék — a KGST-n belül a szocialista országok természeti adottságaira való tekintettel elsősorban a szója- és a napraforgó-fehérje — nagyobb arányú felhasználása lenne. Erre több bizonyíték is van. A növényi fehérjék előállításához szükséges energia csak körülbelül hatodrésze annak, amit az állati eredetű fehérjék előállítása igényel. Egy hektáron átlagosan 350 kilogramm takarmányfehérje termelhető, mivel egy 50— 55 kilogramm izomfehérjét reprezentáló, kb. 600 kilogrammos szarvasmarhát lehet felnevelni. Ezzel szemben az ugyanazon a területen termelt szójából 500 kilogramm fehérje lesz. Űj értékrend Annál is inkább indokoltak a növényi fehérjékkel kapcsolatos kutatások, mert — amint az újabb vizsgálatok igazolták — különböző állati eredetű fehérjék nem egyenértékűek a tojásfehérjével, viszont jól állják vele a versenyt. Megdőlt tehát az a régi álláspont, hogy az állati fehérjék egyértelműen értékesebbek a növényi fehérjéknél. Most tehát — mindenütt az egész világon — a KGST-együttműködésen belül is jelentős kutatás folyik új vizsgálati módszerek és új, közös nokülönleges gépkocsikat, valamint kotró- és rakodógépeket, autódarukat, és traktorokat szállít, Magyarország pedig egyebek között 550 csuklós autóbuszt, s különböző futóműveket a tehergépkocsikhoz, az építőipari és a mező- gazdasági gépekhez stb. A kölcsönös áruforgalom alapján mindkét ország szállít alapanyagokat, egyéb ipari, valamint mezőgazda- sági termékeket, élelmiszeripari cikkeket. Az ipari fogyasztási cikkek cseréjén belül országonként 13—13 millió rubel értékben kerül sor elektromos és elektronikus fogyasztási cikkek szállításaira. nát fogadunk az 1977-ben üzembe helyezett magyar—szovjet termék- vezetéken. Ugyanezen a vezetéken időnként benzint is kapunk, az idei szerződések szerint összesen 430 ezer tonnát, amit a Tiszai Vegyi Kombinát olefinüzeme dolgoz fel polietilénné és polipropilénné. Repülőgép-üzemanyagból 195 ezer tonnát, szuperbenzinből 90 ezer tonnát, hőerőműveink részére pedig 170 ezer tonna fűtőolajat importálunk a Szovjetunióból. A kőolaj- és olajtermékek idei szállításainak értéke eléri a 25 milliárd forintot, s a súlymértékegység szerint pedig csaknem egy tonna jut országunk minden ggyes lakosára. menklatúrák kialakítására. Ebben a munkában számottevő szerepet vállalnak a magyar kutatók is. Szója a fasírtban és a tésztákban Bolgár, csehszlovák, lengyel magyar és román tudósok együttműködésben tanulmányozzák, hogy az állati és a növényi fehérjék milyen arányú keverésével lehetne az emberi szervezet fehérjeigényét a leggazdaságosabban kielégíteni úgy, hogy ne sértsék a hagyományos táplálkozási szokásokat és az élvezeti szempontokat. Megállapították például, hogy ha ezer kilogramm fasírozott készítmény előállításához az eddigi ezer kilogramm helyett csak 800 kilogramm húst használnak fel, de hozzáadnak 70 kilogramm szójatextúrát — vagyis lisztszerű formában feldolgozott szóját —, és azt vízzel duzzasztják, ugyancsak 1000 kilogramm vágott hús Jesz belőle, de 60 ezer forint helyett. csak 52 ezer forintba kerül, és megmarad 200 kilogramm hús, de tápértéke és íze változatlan lesz. S a szóját nemcsak a hús pótlására, hanem például főzelékek, tészták tápértékének növelésére is fel lehet használni anélkül. hogy ezt az étel ízén meg lehetne érezni. Ezeknek a recepteknek elsősorban a tömegétkeztetés terén van nagy jövőjük. A gyermek- élelmezésben például Magyarországon kis mértékben ugyan, de megkezdték már a Szójafehérjék felhasználását. Baromfi-feldolgozás, sugárkezelés Magyarország koordinálja az eddiginél korszerűbb, új baromfi-feldolgozó vonalak — gépsorok — kifejlesztésére irányuló KGST-együttműködést. Az új vágási, tisztítási, zsigerelési, ap- rítási, hűtő- és fagyasztó módszerek alkalmazása esetén nagyobb lesz a kapacitás, gazdaságosabb és higiénikusabb a feldolgozás. Az új technológát a magyar élelmiszeripar szakemberei tervezték, a berendezést a magyar gépipar készíti és szállítja a hazai és a külföldi — közte a szocialista — piacokra. Fontos szerepet vállaltak a magyar kutatók — szocialista, elsősorban szovjet kollégáikkal együtt — az ionizáló sugárzással való sterilizálás módszereinek kifejlesztésében is. A besugárzás csírátlanítja a konzerviparban használt fűszereket, és hónapokon át tudja késleltetni a burgonya és a hagyma csírázását, megakadályozva egyúttal rothadásukat és bakteriális fertőződésüket is. Tavaly Magyarországon már több vagonnyi sugárkezelt burgonyát, hagymát és fűszert hoztak forgalomba, teljes sikerrel. 1980-ban előreláthatóan Magyarországon rendezik meg az élelmiszerek táplálkozásbiológiai értékelésével kapcsolatos KGST-szimpoziont, amelyen egyebek között összhangba kívánják hozni egyfelől a KGST, másfelől a FAO és a WHO állal elfogadott metodikákat és nomenklatúrákat. (MTI—APN) Bevallom, hogy amikor juhászairól esik szó, máig se tudok szabadulni a — korunkban már szinte kizárólag ésszerűségi-célszerűségi alapon tárgyalható — mesterség romantikájától. Tudom, azért van ez, mert egész kisgyerek koromban sók regényes, kalandos, meseszerű elem férkőzött eszembe-érzéseimbe a juhászok felekezetéről. Kezdve attól a sose látott rokontól, édesapám mesz- szi-keresztapjától, aki valahol a hajdúböszörményi pusztákon volt számadó. Vele apám is — úgymond — húsvéti-zsebkendős korában találkozott. Egyetlen-egy- szer, amikor a nagy tekintélyű pásztorfőnök azért járt Karcagon, hogy a híres-nevezetes mesterrel, Györffy urammal csináltasson szűrt magának. (Lehet, hogy a szűrszabó ilyen kuncsaftjai csíráztatták ki fiában, Györffy Istvánban, a későbbi etnográfusban, egyetemi tanárban — a néprajz iránti' elhivatottságot?) Vékony dongájú szülém verejtékező homlokkal hajolt varrógépe fölé, és a sűrű vattaportól elfúló hangon mesélt a szálfatermetű nagybácsiról, aki olyan súlyos méltósággal ült a kemencepadkán, mint egy bálvány. Firhangos bajusza alól rém fukaron mérte a szót. Ült a maga alá terített subán, hüppent- gette rézkupakos pipáját, s jóformán csak „Mihály ecsém”-et — nagyapámat méltatta társalgásra, ilyesformán: „Osztán megélsz-e az ácsmesterségből, te Miska?” — Mikor elővette dohányzacskóját, a sallangos kostököt, hogy megtömje a pipát, a vékony szíjvégeken megcsörrentek a farkasfogak. Mert az egykori juhászoknak télvíz idején gyakran meg kellett birkózniuk az éhségtől parázsló szemű farkasokkal. Irgalmatlan messzeségből is odacsalta őket a juhszag, s ha a nyáj közé ronthattak, csúnyán megpocsékolták. No, de a juhásztudományhoz hozzátartozott a virtus is. Érteni kellett a furkós, a fokos, ólmos fütykös forgatásához, hogy győzelmesen szálljanak szembe az ordasok hadával. S valahány csikaszt kinyújtóztattak — volt, akinek borotvaéles görbekés, vagy akár a puszta marka szolgált biztos fegyverül —, mindnek kihúzták, s díszül felfűzték a szemfogát — derékszíjra-mire. Ezek a fityegő ékszerek tanúskodtak amellett is, hogy gazdájuk jeles farkaspusztító. Szegény kisöreg, madárcsontú apám fizikai és lelki erejét meghatványozta, hogy a görnyesztő- sorvasztó, lábhajtányú varrógép mellett a derék, lapátnyi markú nagybácsiról emlékezhetett. Még a hangja is sejtelmessé vált, mikor elmondta, hogy leskelődött messzi-keresztapja után, aki nevezetes karcagi juhász cimborájával a Morgóban iszogatott... A Morgó „vendéglő” ma is fennáll eredeti helyén, csupán a kulturált környezet miatt nehéz már visszaképzelni azokat a hangulatokat, amik diákságom idején is elfogtak, ha jobban elmerültem a rozoga gémeskút szemlélésében. Hiszen utam nap mint nap arra vezetett gimnáziumba menet-jövet. Apropó, diákévek ... Akkor meg mitológiai elemekkel színesedett a juhászatról alkotott ismeretvilágom. Jason és az argonauták, akik a Krím félszigetről — Bács-Kiskun mai testvérhonából — elrabolták az „aranygyapjút”. Micsoda káprázatos mese volt! Valósággal illúziórombolásnak vettem, amikor latin-görög tanárunk ihletett regélése után valamikor — gunyoros természetű földrajztanárunk közönséges földi vetületben magyarázta meg az „aranygyapjú” történetét. Nem holmi csodaállat bundája volt az „aranygyapjú”, hanem olyan birkafajtáé, amelynek különlegesen finom szálú gyapja és sárga gyapjúzsírja keltette az aranyhatást. A legendás hősök — bánatomra — közönséges „mező- gazdasági kémekké” degradálódtak, akik magyarán megmondva onnan Krímből elorozták a kezük ügyébe eső, finomgyapjút termelő juhokat. Az már a szürke valóság, hogy ezek af juhok előbb a görög szigeteken, később Görögországban, végül Spanyolországban szaporodtak el. Ennek az egyáltalán nem spanyol vérű juhnak csak a • Aztán rend legyen! (Straszer András felvételei.) Olajimportunk a Szovjetunióból A fehérjegondok megoldásáért • Gulyás József, Vajda Janos és Kovács Mátyás. zik ellés után az anyák termékenyítését, mesterségesen — és csak ezután kapja ismét vissza az állományát a juhász.” Eddig az idézet, ami után rögtön azt mondtam magamban. A hozzáértőknek ennyi szakmai szöveg éppen elég egy újságcikkben. Aki meg járatlan, abból már húsz cikk se csinál szakembert. Megragadta azonban figyelmemet az a néhány szó, hogy „2 fő az eredeti juhász”. Nos — ez kell nekem. Náluk talán még a romantikára is visszatalálok. • Renkus József brigádvezető. Delelőre iparkodott már a nap, amikor a Bácska Tsz 4-es, számú telepére betértünk. Az első juhászhoz az itatásra sereglett juhok miatt nem fértünk hozzá. A jámborul ránk csodálkozó nyájneve spanyol: merinó. Innen terjedt el Európa miden országába: Ausztriába, illetve Magyarországra Mária Terézia korában jutott el. Persze idők folyamán itthoni fajtákkal keresztezték, s mikor azt mondjuk, hogy a finomgyapjas juh tenyésztése irtó mód felvirágzott idővel, ne hallgassuk el a mai magyar fésűs- merinó alapanyagának heterogén voltát. Olvasom egy szakkönyvben, hogy: „Olyan, mint a magyartarka szarvasmarha, van benne vagy 26-féle vér”. Ezek után jobban érthető, ha előrebocsátom, hogy a kisszállási Bácska Mg. Tsz juhászatába is jelentős részben a régi romantikus vonások fellelésének reménye vezetett. Annál is inkább, mivel a juhászattól — szakmailag — olyan távol estem már, hogy nagyképűség lenne részemről szakkérdésekbe kontárkodni. A bogarat egy beszámoló néhány mondata ültette el a fülembe. Azt mondja ez az írás: „Igen jelentős a kisszállási Bácska Mg. Tsz eredménye. Az ágazatban 13 fő cfölgozik, és ebből 2 fő az eredeti juhász. Igaz, itt csak legeltető juhászok vanpak. Az elletés központi elletőben történik, és nem a juhász felügyelete alatt. — Külön elletőjuhászok vannak, megítélésünk szerint fennek köszönhető, hogy a bárányelhullás ebben a gazdaságban szinte ismeretlen. Itt végra visszacsodálkoztunk. A terelő segéderők, az ebek — őseikben is rég elszokván a toportyánokkal, Móricz Zsigmond-féle barbárargonautákkal való szembeszállástól — intelligensen egészben hagytak bennünket. A hodály, istálló, akolkerítés és egyéb építménytömkelegben végre is rátaláltam beszélgetésre fogható emberre. Alighogy túl voltunk a stuccolt bajszú, kücsmás, gumicsizmás atyámfiával, Vajda Jánossal a parolázáson, megkérdeztem : — Hány jószág — anya, bárány — van itt a maguk kezére bízva? — Hát ugye, azt nem tudom. Talán amott az a nyurga ember, Kovács Mátyás jobban tudja. Szintén váltós, mint én. Eközben reszketésbe kezdett alattunk a föld. Nyílt az egyik hodályajtó, és kizúdult rajta egy tömött sereg göndör szőrű szopósbárány. Velük szembe az anyák súlyos, vastag bundás hada áramlott, s egy perc se telt bele. harsány üdvbégetés töltötte be a teret. A tülekedő keresés és boldog egymásra találás szimfóniájának halkultával újra érteni kezdtük mi is egymás szavát. Ideje is volt, mert ekkorra már — az említetteken kívül — Gulyás Józseffel is kiegészült társaságunk. Majd később Ördög József is csatlakozott hozzánk. Gulyás József 13 esztendeje dolgozik juhászatban "— ide tavaly március 15-én jött a Hajdú-Bihar megyei Váncsodról, Ördög József meg, ahogy ő mondta: — Voltam ezelőtt gulyás meg juhász is. Mióta elhagytam az iskolát, mindig jószágokkal bánok. Ha most azt mondanák, hagyjam itt ezt a munkát,, gondolkozás nélkül mennék gulyásnak... Mert az állatokat borzasztóan szeretem, máshol nem tűrnék ... Nagyon sokat tudnék mondani a juhokról is. Megismertem a természetüket, tudom, mire vigyázzak, hogy kedvükre legyen. Hogy egyebet ne mondjak, igazi juhász egy lépést se tétet a juhaival legeltetés nélkül. Jóformán — mondom —, mert a felesleges terelgetés, járkáltatás hátrányos. Mindjárt nem emészti úgy a takarmányt, ami meg rontja az ér- tékesülési arányt. .. Na, meg oszt ki ne tudná, hogy a juh rettentő összetart. Ha a nyáj eleje mindig csak előretörne, az elmaradók, a végére kerülők folyton abbhagynák az evést, és sietnének előre. Ügy kell irányítani a nyájat, hogy nyugodtan együtt legeljen ... Hűha, hol marad a romantika?! Gyorsan „tereljük” a szót is másfele — gondoltam. — Azt mondja a nóta, hogy „A juhásznak jól megy dolga, egyik dombról a másikra terelgeti nyáját...” Nevettek, szinte apró bóloga- tásokkal kísérték a vers ritmusát. Még hogy ez is eszébe juthat valakinek! — Jól megy dplga?... Senkitől nem irigylem/ amit keres, ha íróasztal mellett teszi, ha műhelyben, de próbálja ki ezt is, könnyű-e? — Télen, nyáron, s úgy, hogy minél több időt le-gyen a nyáj a szabadban ... Hogy se sok tűző nap, se sok eső ne érje, azért, mert az árt a gyapjú szortimentumának . .. — Szorti ... ? — A finomságának... Amit ilyenformán jelölnek, hogy AAA, AB, meg... De azt már olyan ember érti igazán, mint Gulyás István elvtárs, az ágazatvezető. Ö hozta fel a Bácska Tsz juh- tenyészetét, ő tanítja meg az embereket a tudományos módszerekre ... Amott végtől látja azt a kis épülettoldalék-félét? Ott dolgozik most Renkus József tórzstenyésztő brigádvezető ... Holnap tetoválás lesz az egyik tulkánál, azt készíti elő ... Ismét „eltereléssel” próbálkoztam-r Csakugyan buta állat a juh?... Meg úgy szereti a zenét, furulyaszót, hogy szívesen elhallgatja, amikor a juhász fújja? Jóindulatúan körülbazsalyog- nak. — Hogy buta lenne? Mikor megismeri az embert?! Mikor füttyszóra is felugranak a hűsölésből, s odaszaladnak, ahová hívják. Tanulékonyán megszokja s állja az új fejési módszert... Meg az anyjától elszakított bárány milyen hűséges a gazdájához; követi, mint a kutya. Hun- cutkodik, hogy jó falathoz jusson ... Igaz, idegen kutyától riadnak ... Megátalkodott is tud lenni: ha nem akar bemenni, megveti a lábát, le is térdepel — úgy kell bevinni ... — A furulyát meg szeretné — ha volna ... Azt már kifelejtő tűk a „felszerelésből”. — Furulyáznak itt eleget a b rányok, meg az anyák leválás., tett fiaik után. Na, ezen már jót lehet nevetni. Az apró „pusztai” irodában Renkus József fehér színű füljelzőket sorakoztat, nyilvántartásokat egyeztet a számokkal. Tavaly végzett a kiskunhalasi Rákóczi mezőgazdasági szakközép- iskolában. Ö már a számok, évek óta vezetett statisztikák nyelvén beszél — sok egyéb mellett — arról, hogy a létszámfejlesztés mellett a Bácskában is előtérbe helyezik a minőségfejlesztést, a tenyésztői munkát. Hogy mindebből odalett a romantika? Ha az ősi — sok tekintetben ösztönös készségen, tapasztalaton alapuló gyakorlatot tekintjük, az avval együtt járt regényesség bizonyára odaveszett már. De itt van helyette a magasabb fokon, a tudományos alapokon kifejlesztett gyakorlat. Ami bonyolultabb, összetettebb, s a juhászatban is ezért követeli ki mindjobban a specializálódást — legeltető, ellető, törzstenyésztő stb., s ezeken belül is sajátos munkamegosztást. Csakhogy eközben újra felfedezzék a romantikát, ahhoz tanulni kell, kis és nagy beosztásban egyaránt. S akkor kiderül, mennyi érdekes, izgalmas, kalandos területe van a vágó- juhtermelésnek, vagy akár a gyapjú és a műszál testvéresí- tésének. ^ A már-már elhajított „juhász- kampót” érdemes újra átltá- masztékul használni ebben a „nájlon” világban is. Mint ahogy ott a kisszállási Bácskában a szintén „eredeti” juhász. Szabó Károly vagy Sípos Antal teszi. A fiatalokkal együtt, akik Gulyás István keze alatt tanulják megszeretni ezt az ősi mesterséget. Tóth István Deleléskor — a hosszú gémű kútnál. Nem kell elhajítani a juhászkampót
