Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-24 / 94. szám
1979. április 24. • PETŐFI NÉPE 9 3 Megyei oktatási intézet a tanácsi dolgozók továbbképzéséért A nagyközség tanácselnökét kerestem a napokban. A fiatal vb- titkár azonban felvilágosított: kéthetes tanfolyamon van Boglárlel- lén. Majd megjegyezte: — Nagyszerű a szakmai továbbképzésnek ez a módja! Nemcsak új ismereteket ad és elősegíti az egységes eligazodást, hanem a tapasztalatok kicserélésére is kiváló alkalom a kéthetes együtt- lét. Nemrégiben a vb-titkárok vettek részt hasonló tanfolyamon. Számomra például ez volt az első ilyen alkalom és elmondhatom, hogy a hasznát nagyon is érzem a mindennapi murikéban. Az iménti vélekedésre hivatkozva,, érdeklődtem az immár több mint egy éve a megyei tanács oktatási és továbbképzési intézete keretében történő szakmai képzés eddigi tapasztalatai, eredményei felől az intézmény vezetőjétől. Nagyhegyesi István igazgató pedig nagy ügyszeretettel tájékoztatott : — A helyi államigazgatási munka, a tanácsi ügyintézés mind jobb színvonalú ellátása nemcsak kellő felkészültséget, hanem a szakmai és politikai ismeretek állandó frissítését, gyarapítását is megköveteli. Az oktatás, továbbképzés feladatköre korábban a megyei tanács vb személyzeti osztályához tartozott, a múlt év elejéig külön csoport látta el. De épp a továbbképzés tervszerűségéhez, folyamatosságához fűződő fontos érdek indokolta a személyzeti osztály felügyelete mellett működő Oktatási és továbbképzési — a hangsúly az utóbbin van! — intézet létrehozását. — Helyileg hol működik az intézet? — A különböző tanfolyamoknak részint a Magyar Honvédelmi Szövetség ad helyet megyei székhazában, részint a megyei tanács solt-kalimajori üdülőjében, a nagyobb létszámú képzés pedig Boglárlellén, a Bács-Kiskun és a Zalai megyei Tanács közös üdülőjében történik. A szervezésről meg innen, a személyzeti osztályról gondoskodunk. Megvannak azonban az elképzelések az önálló intézmény létrehozására. Az intézet munkájáról szólva, a képzést, továbbképzést négy munkaközösség segíti: a marxizmus—leninizmus, a tanács igazgatási, a tanács gazdasági és a szervezési. E munkaközösségek vezetői és ' tagjai jól felkészült, gyakorló szakemberek, akik valamennyien a megyei tanács apparátusában dolgoznak. A politikai tárgyakban a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának tanárai segítenek, méghozzá nagyon lelkesen. Vagy például a magyar nyelvet és irodalmat Beke József, a Bányai Júlia Gimnázium igazgatóhelyettese tanítja. Ami az egy évi munka tapasztalatait illeti: tavaly először szerveztük meg az államigazgatási főiskolára előlkészítő tanfolyamét, melynek elvégzése feltétel a főiskolára való jelentkezéshez. Ezt az előkészítőt öt csoportban kilenc- venen végezték el. Sajnos, azonban a felvétel követelményeinek csak huszonnyolcán feleltek meg. Hozzáteszem, hogy nem az előkészítőben volt a hiba, az egyhónapos tanfolyam magas igényt támasztott. Számosán azonban élve a lehetőséggel, régi adósságot akartak törleszteni. A tanulság tehát adott; most eleve kevesebben, mintegy hat van an vesznek részt az előkészítőn, s a követelményeket megismerve, akadtak már lemorzsolódok. — A főiskolai előkészítőn túl, milyen továbbképző tanfolyamokat szervezett az intézet? — Meglehetősen sokfélét, ötvenhárom tanácsi vezető, illetve dolgozó az intézet szervezésében fejezte be a tanácsi akadémiát, tette le a képesítő vizsgát. Az ellenőrzést végző pénzügyi dolgozók közül nyolcvanan továbbképző tanfolyamon vettek részt. Hasonló továbbképzésben részesültek a városi tanácsok és a járási hivatalok pénzügyi osztály-, illetve csoportvezetői. A megyei illetékhivatal adóügyi dolgozói egyhetes továbbképzést kaptak. A városi tanácsok vb-titkárai, szervezési osztályvezetői és a járási hivatalok elnökhelyettesei szintén egyhetes tanfolyamon vettek részt. A városi, járási és a nagyközségi kereskedelmi ügyintézők továbbképzését szolgálta a számukra szervezett szakmai tanfolyam. A városi és járási egészségügy! szakigazgatási vezetők, s a gyógyító, megelőző intézmények vezetői ötnapos továbbképzőn frissítették ismereteiket. S így sorolhatom tovább, hiszen, például a megyei földihivatallal közös szervezésben külön szakmai továbbképzésben részesültek a föld- használati, földminősítési és in- gatlannyilvánitartási dolgozók, huszonötén pedig a földügyi szak- igazgatási vizsga-előkészítő tanfolyamot végezték el. Arra külön is büszkék vagyunk, hogy a községi és nagyközségi vb- titkárok már elvégezték a számukra szervezeti egyhónapos továbbképző tanfolyam első felét, a nagyközségi tanácselnökök pedig épp ezekben a napokban frissítik-bővítik ismereteiket a részükre szervezett hasonló továbbképzőn. A tanfolyamnak csakugyan jó a visszhangja, hiszen öt éve nem volt ilyen. Ennek tulajdonítható az érdeklődés is: a szózkét községi vb-titkár közül kiilencvenhatan részesei voltak a továbbképzésnek. A tanfolyam másik felét — a megyei tanács vezetésével egyetértésben — ez év őszén tervezzük — mondotta Nagyhegyesi István igazgató. A megyei tpnács oktatási-továbbképzési intézete létrehozásának jelentőségét pedig ebben foglalta össze: az intézet szervezésében pontosan nyilvántartható, hogy a helyi tanácsi vezetők és dolgozók mikor, milyen továbbképzésiben részesültek, illetve a legkevesebb négyévenként esedékes szakmai továbbképzésen ki, milyen tanfolyamon gyarapítsa ismereteit. P. I. Világprogram a könyvtárközi kölcsönzés meggyorsítására A világ nagy könyvtárai a mai igényeknek és lehetőségeknek megfelelően gyorsítsák meg a könyvtárközi kölcsönzést. A könyvtárakkal egyidős szolgáltatást — erre hirdettek az UNESCO égisze alatt világprogramot; egyetemes bibliográfiai ellenőrzést — s a felhíváshoz csatlakozott az országos Széchényi Könyvtár is. A nemzeti könyvtár — a könyvtárközi kölcsönzés magyar központjaként — a külföldi könyvtárakat is tájékoztatja a magyar kiadású könyvekről; a magyar nemzeti bibliográfiáról. A program jegyében vállalta, hogy a tengerentúli országokba légipostával küldi a Magyarországról kért könyveket, ugyanakkor javasolta, hogy a távoli országok könyvtárai is ezt tegyék. Kölcsönös érdek ugyanis, hogy a kutatók, a szakemberek. minél hamarabb kézhez kapják az információforrásokat. A hajóval küldött könyvek azonban csak hónapok múltával érkeznek meg. Évről évre egyre többen veszik igénybe a könyvtárközi szolgáltatást. Az utóbbi esztendőben a magyar olvasók csaknem 13 ezer könyxiet kértek a külföldi könyvtárakból. A legtöbb dokumentum, illetve másolat — mintegy háromezer — az NSZK-ból, másfél ezer Angliából, s ezerkétszáz a Szovjetunióból érkezett. A nemzeti könyvtár a hozzá befutott 1700 külföldi kérés több mint 80 százalékát teljesítette. A belföldi könyvtárközi kölcsönzés útját is rövidíti a Széchényi Könyvtár: a debreceni, a pécsi és a szegedi egyetemi könyvtárakban, valamint a miskolci és a szombathelyi megyei könyvtárakban kialakítja a köteles példányok teljes sorát, amelyekből tárgykör szerint részesülnek a terület közművelődési és szakkönyvtárai. A könyvtárközi kölcsönzés e vidéki bázisai azonnal szolgáltatják az üzemi, a városi vagy a falusi, könyvtárakban nem található könyvet. így szeretnék elérni azt, hogy a vidéki olvasóknak ne kelljen napokig várniuk, amíg a fővárosból megérkezik az általuk keresett könyv vagy folyóirat. (MTI) Özvegyember, három gyerekkel • A szobát senki sem használja. • Balra: Koller József: „Rajtuk kívül nincs senkim...” (Fényképezte: Straszer András.) 0 \ A látszat néha megtévesz- •/ tő és az emberek hajlamosak a látszatra építeni véleményüket. Belelátni valakibe természetesen nagyon nehéz. Pedig ahhoz, hogy megértsük tetteinek, magatartásának sokszor zavaró ellentmondásait, bele kellene élni magunkat a helyzetébe. Itt r n például Koller József törté- tp. Minduntalan kicsúszott a ezemből. Amikor először találkoztunk, narancsszínű overállt viselt, mint a többi állatgondozó a Városföldi Állami Gazdaság sertéshizlaldájában. Szomorúan, szárnyaszegetten üldögélt az asztalnál, egyik cigarettát a másik után szívta. „Most temette el a feleségét” — közölték a társai és hozzátették, hogy három apró gyereknek is ő viseli gondját, egyedül. Ennek már két éve. Mi lett velük? — jutott eszembe még a télen a szomorú história. Elindultam, hogy megkeressem a szereplőit. □ □ □ A vidéket kettéosztó út egyik oldalán nagyüzem: a hizlalda. Át- ellenben fehérre meszelt vályogházak, ezekben laknak az állat- gondozók. Itt él Koller József is. A telep legöregebb épületében, egymagában. A gyerekeket hiába keresem, semmi nyoma a jelenlétüknek. — Már nincsenek velem — mondja lehorgasztott fejjel —, bevitték őket Kecskemétre. A kicsire, egy darabig az anyósom vigyázott, a nagyobbak velem voltak. Egész nap egyedül, mert nekem olyan a beosztásom, hogy reggel megyek, este jövök. Az iskola is 5 kilométer ide. Jármű nincs, a dinnyeföldeken férfiembernek is nehéz közlekedni. Ügy gondoltam, jobb helyük lesz a nevelői n tézetben. Mi tagadás, másra számítottam. Megható, családi képre. Tűzhely mellett szorgoskodó apára, aki férfi létére betölti az anya helyét is. Aztán beláttam, hogy az adott körülmények között, a gyerekeknek valóban jobb helyük lehet az intézetben, mint odahaza. De továbbra is zavart az apa lényéből áradó bizonytalanság. Mással is megtörtént, hogy elveszítette a feleségét és mégsem hagyta el magát ennyire. A látszat is ellene vallott. Ült a konyhában, magába süppedve. A szakadozott ruha is ugyanaz, amiben egész nap dolgozott. A gumicsizmát sem vetette le. A celofánnal letakart asztalon rádió, a konyhaszekrény tetején tévé. Esténként ezt nézi, vagy olvasgat. Néha átjön a szomszéd, ilyenkor beszélgetnek, kártyáznak. A szobát nem használja, látszik leheletünk, olyan hideg. Régen magtár volt, akkor öntötték ki az alját betonból. Egyedüli dísze az új, natúrszínű szekrénysor, közösen vették a feleségével. A polcokon rengeteg könyv. — A könyvtáram ötezer forintot ér — újságolja és a hangjában először érzek örömöt. — Ezért a Világatlaszért két forint híján háromszázat fizettem. Részletre vásárolok. Főleg útleírásokat, történelmi regényeket és sorozatokat. Amíg a feleségem élt, utazgatni is szoktunk. □ □ □ Mutaja a két útlevelet: 1976. május 20-án jártak Jugoszláviában. Utoljára. Már csak fényképek őrzik a feleség ifjú arcát és a szülők halványuló vonásait. — A szüleim korán meghaltak, állami gondozásban nevelkedtem én is. Később szálláson laktam. Élet az? Azt akartam, hogy végre nekem is legyen hová hazamenni. Ezért nősültem meg. Szánkon laktunk, albérletben, akkor még olajbányászként dolgoztam. Szerettem a munkámat, engem is becsültek. Iskolára is elküldték. Talán másként alakul a sorsom, ha nem jövünk el onnét. A feleségem vágyott ide, hogy közel legyen a testvéreihez. így költöztek át Szánkról Városföldre, a tanyai albérletből a szolgálati vályoglakásba. — öreg épület ez, több mint 100 éves. Volt minden. Magtár, tyúkól, lányszállás. Múlt nyáron csaknem ránk dőlt. A gazdaság adott anyagot a tető kijavításához, de egyedül nem boldogultam volna a munkáival. Sipos Jani bácsival együtt dolgozunk a telepen, az ő fia jött át segíteni. Az egész nyarunk ráment a tetőjavításra és még mindig akadna helyrehoznivaló, csak hiányzik a lelkesedés. Őszintén szólva, nem ilyennek képzeltem el az otthonomat, de amíg együtt volt a család, ezt is szépnek láttuk. A tűzhely fölött falvédő, a felesége hímezte. „Édesanya ajkán az a legszebb zene, tárt karokkal mondja gyere kicsim, gyere.” A tűzhely azonban alig melegít, az othon is kihűlt, elárvult. Látszik, hogy nincs asszony a háznál, bár amúgy rend van és tisztaság. Hiányzik a zaj, mozgás, nevetés — az élet. Koller Józsefre sűrű hínárként tapad a gyász, két év múltán is fojtogatja. Kicsúszott alóla a biztonságos talaj. Süllyedő emlékek fölött jár. Menne is innét, vissza a bányászok közé, a szakmájába, de nincs ereje az újrakezdéshez. A telepen jó helye van, a lakás is ideköti. — Már arra is gondoltam, hogy újból megnősülök. Aztán letettem róla. Ki jönne hozzám, ki vállalna három gyereket? Lakik itt a soron egy fiatalasszony, két kis családdal maradtak árván. Az özvegyi járulékkal összejön havonta 5000 forintja, ha férjhez megy, elesik tőle. Talán nekem is jobb egyedül. Az anyát úgy sem pótolhatja senki. . — Főzni tud-e? — Egy olajbányász ne tudna? A kútnál, ha volt egy kis időnk, mindig főztünk. Itt eleinte az üzemi konyháról hordtam az ételt haza, a gyerekek nem ették. Nyáron már én főztem, az ízlett nekik. Mosógépet is vettem részletre, meg gáztűzhelyet. Elboldogulok egyedül is, megszoktam. Tizenötéves korom óta vagyok önellátó. □ n □ — Mikor volt életében a legboldogabb? — Arra nem emlékszem — válaszol tétován. — Talán akkor éreztem először, amikor tudtam, hogy hazamegyek és vár otthon a feleségem. — Gondolja, hogy a gyerekeknek nem hiányzik az otthon, az édesapjuk? Milyen sűrűn látogatja őket? — Amikor az időm engedi. A telepen nincs olyan, hogy most vasárnap van, vagy ünnep. Akire a szolgálat ráesik, be kell, hogy menjen. A szabadnapot ki- vehetjük, de a gyerekek iskolába járnak, hétköznap hiába keresném őket. Azt hiszi, engem nem bánt, hogy nincsenek velem? Sokszor elgondolom, vajon nem veszítem el őket is? Nekem rajtuk kívül nincs senkim. De azt szeretném, hogy rendesen kijárják az iskolájukat. Különb legyen az életük ... Vadas Zsuzsa A türelem erejével NAGYOBB türelemre, avagy nagyabb türelmetlenségre van-e most szükség társadalmi életünkben, a pártszervezetek munkájában? Az élet pananicsolóan igényli, hogy szakadjon vége türelmünknek olyan jelenségekkel szentben, mint a munkafegyelem lazaságai, a szervezettség alacsony hatásfoka, gazdaságtalan, veszteséges termékek gyártása, elhúzódó és pazarlóan költséges beruházások, a határozatok következetlen végrehajtása és így tovább. A politikai vezetés éppúgy elvárja a nagyobb határozottságot és erélyt, mint a társadalmi kérdések iránt érzékeny közvélemény. Tehát a mindennapos pártpolitikai munkában nagyon is indokolt egyfajta erőteljesebb türelmetlenség. S még csak oly módon sem lehetne ezt megfogalmazni, hogy legyünk türelmetlenek a gyengeségek, fogyatékosságok iránt, ám türelmesek az emberekkel. Mert a kettő a valóságban nem választható el teljesen: a fegyelmezetlenséget, a hanyagságot, a felületességet aligha lehet úgy leküzdeni, hogy eközben magát a fegyelmezetten, hanyag, felületes személyt ne érintsék e küzdelem következményei. Megfogalmazhatjuk tehát, hogy általánosságban elérkezett az idő a nagyobb türelmetlenségre? A legkevésbé sem! Hiszen ha bizonyos területeken, bizonyos összefüggéseikben nagyobb türelmetlenségre kell buzdítani pártaktivistákat, kommunista kollektívákat, más területeken és összefüggésekben éppenséggel a fókozott türelem a parancsoló követelmény. Különösen két területen. AZ EGYIK a döntések előkészítése. A közrejátszó tényezők gondos számbavételében, a várható hatások mérlegelésében a kapkodás, a hintélenkedés sohasem vezetett jóra. „Hétszer mérd meg, mielőtt levágod” — tanácsolja a közmondás, s valóban, az összetettebb folyaitnatokra kiterjedő, bonyolultabb viszonyokat érintő döntések előtt minden körülmények között elengedhetetlen a gondos mérlegelés. Ehhez pedig nem utolsósorban kellő türelem is szükségeltetik. Amikor egy üzemi, szövetkezeti pártszervezet megihozza a maga elhatározását az 1979. évi cselekvési programról, állást foglal a vállalati, szövetkezeti terv, az üzemrészt, műhelyt érintő feladatok ügyében, kell hogy legyen elegendő türelme összegyűjteni, meghallgatni, értékelni minden észrevételt, véleményt. S erre kell ösztönöznie a párt- szervezetnek a gazdasági vezetést is. Rossz, sőt veszedelmes dolog lenne, ha „most nem beszélni kell, hanem cselekedni” csatakiál- tással bárhol is türelmetlenül belefojtanák a szót a javaslattevőkbe, a véleményt mondókba. Oda kell figyelni rájuk, mert mellőzésük nemcsak a döntések színvonalát, átgondoltságát befolyásolná hátrányosan, hanem a munkahelyi demokrácia érvényesülését is. A türelem közvetlenül kihat a demokratikus fórumok érdemi munkájának légkörére. A pártszervezetek hivatottak őrködni azon, hogy a cselekvésben mutatkozó 'határozottság ne csaphasson át sehol a kérdések érdemi megvitatásának „energikus” korlátozásává. Forszé, épp így indokait az őrködés azon is, hogy a türelmes mérlegelést és megvitatást az elfogadott döntések erélyes véghezvitele kövesse, hogy — az idézett közmondáshoz visz- 6zatérve — ne halogassák a vágást nyolcadszori, kilencedszeri, tizedszer! méréssel. A MÁSIK terület, hol sohasem lehet fogytán a türelmünk: a politikai meggyőzés, felvilágosítás, érvelés; az emberek kérdéseinek megválaszolása. S számolnunk kell vele, hogy itt a türelemre alighanem a korábbinál is nagyobb szükség lesz. A termelési szerkezet átalakítása, a veszteséges termékek gyártásának beszüntetése, a munkaerő helyenkénti átcsoportosítása az érintett kollektívák és személyek számára gondokat, feszültségeket is okozhat. Azt is tudjuk, hogy az élet- színvonal 1979. évi szerény emelkedése nem mindentó számára lesz érzékelhető: a családok számottevő részének tényleges jövedelme a tavalyival azonos szinten marad, esetleg még csökkenhet is. Ilyen helyzetben, amikor a személyes érdékeket ellentétes irányú hatások érintik, a politikai agi.tációnak minden bizonnyal nem egy ellenvéleménnyel kell számolnia. Feltehető, hogy egyes pártszervezetekben is szaporodnak a viták. A politikai munkában rendelkeznünk kell elegendő türelemmel alhihoz, hogy egy kérdést akár kétszer, háromszor, többször is megmagyarázzunk, hogy ne fukarkodjunk az érveléssel mindaddig, amíg nem sikerül az adott kérdésben a párt álláspontját meggyőzően elfogadtatnunk. És ahhoz is, hogy az érvek megfogalmazásánál számításba vegyük, kikhez, milyen rétegekhez szólunk. MINDEZT csupán konkrét helyzetben lehet eldönteni. S ezért azt mondhatjuk: voltaképpen kellő türelem kell annak mérlegeléséhez és eldöntéséhez is, hogy egy-egy adott pártszervezet, kommunista kollektíva miben tanúsítson ezután nagyobb türelmet, és miben nagyobb türelmetlenséget. ' Ezt jól meghatározni — a további eredményes munkának nem kis jelentőségű feltétele. Gy. L. KÉPERNYŐ Szombat este Krimi nélküli szombaton sem dőlt össze a tévévilág, Derrick, Angyal, Maigret és a többi urak nélkül sem unatkoztunk, senki sem panaszkodott szerkesztőségünkben, hogy hét végén művészetet kapott fő műsoridőben. A Spanyol Izabella feltehetően a képernyő előtt ülők körében — negyed, fél ország? — is olyan jó benyomást keltett, mint ahogyan a színházlátogatók fogadták Illés Endre drámáját. A jó színpadi érzékkel, rutinosan tolmácsolt mű egyaránt kielégítette a csak „szórakozást” és a „nemesebb élvezetet” igénylőket. A kellemes szombat este öröme feledteti a színházi közvetítések iránt megnyilvánuló szakmai ellenszenvet'. Jelenlegi körülményeink között eltúlzottnak, erő- szakoltnak érzem a fényképezett színházat illető kritikákat. A közvetítés színvonalától, törekvéseitől is függ ugyanis, hogy mennyire tévésíthető a pódiumdobozban futtatott cselekmény, mennyire használják ki az emberi szemnél érzékenyebb, helyüket köny- nyedén változtató kamerákat. Az adásvezető legalább annyira befolyásolhatja egy-egy előadás hangulatát, jellegét, mint a rendező. Vezeti látásunkat, irányítja tekintetünket, módosíthatja az előadás ritmusát, kiemelhet, elhalványíthat szerepeket, szereplőket. A szombat esti színház is enyhítheti a műsorfaló intézmény hétvégi gondjait. Bevallom, Izabella és Ferdinánd históriai házasságáról készített színpadi mű közvetítése bizonyos tekintetben számomra csak ürügynóta, csak alkalom a szombat, vasárnap esti műsorokban eluralkodó igénytelenség szóvátételére. A tömegkommunikációs intézmény más műsoraiban szépre, jóra okított százezrek, milliók gondolkodását, ízlését egyre több silánysággal rontják, kimondom, mérgezik. Innen-onnan tudom, hogy menynyit töprengenek a filmátvételi bizottságok: melyik ujjúnkat harapjuk meg. Bemutathatnak-e világhírű színészeket, ha giccses, érzelgős, ostoba és hamis történetben bizonyítják képességeiket, mint például a Funny Girl. Hamis látszatokkal terelik el a figyelmet a valóságról, arról nenv is szólván, hogy számunkra elfogadhatatlan értékrendet hirdetnek. A közelmúltban vetített Bel- mondo-krimiben szinte megdi- csőült a smaragdrabló gengszter, mert a nagy sztárok megengedhetik maguknak, hogy csak „sikeres” figurákat alakíthassanak. A legyőzhetetlen, a mindenkinél ügyesebb világsztár nem maradhat alul, mert akkor csalódnának a rajongók százezrei. Sutba vetik a régi gyakorlatot, amelyben a végén azént a jó, az igazság diadalmaskodott. A kommerszfilmekben kötelező „boldog vég” ma a gátlástalan kalandorok érvényesülését is jelentheti, ami egyfajta társadalmi közgondolkodás tükrözéseként is fölfogható. Mondani sem kell, hogy ennek a szemléletnek nincs helye más csillagzatok fényét követő társadalmunkban, következésként az ilyen felfogást becsempésző művekből sem is minél kevesebbet kérünk. Művelődéspolitikai irányelveink a hétvégeken is érvényesek. Heltai Nándor
