Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-20 / 91. szám
1919. április 20. • PETŐFI NÉPE • 1 A KRÍMBEN IS A MUNKA ÁLL A KÖZÉPPONTBAN Feladatok a komszomolisták előtt Vezetővel randevúzni valószínűleg épp oly nehéz a Krímben, mint itthon. Idehaza a kivárás taktikája^ segíti az újságírót: előbb-utóbb csak fogadják; külhonban csak szemfülességében és vendéglátói ügyességében bízhat. Néha sikerül — így esett, hogy fél órát elrabolhattam Valerij Ni- kulinnak, a Lenini Komszomol Krím Területi Bizottsága első titkárának szűkre szabott idejéből. Nikulin éppen csak betöltötte a harmincat; egyike a Komszomol fiatal vezetőinek. Repülő-műszaki főiskolát végzett mérnök; már az iskolában titkárnak választották. Kis kitérő következett — a szimferopoli repülőtér helyettes vezetőjeként dolgozott —, majd a városi Komszomol-bizottság titkára lett. (Ismeretségünk még ebből az időből való: e funkciójában járt már Kecskeméten.) Három évi apparátusi tevékenység után fél éve választották meg első titkárnak. Elöljáróban néhány mondatban a krími terület jellegzetességeiről beszélt; azt kiemelve, hogy a Krím akárha régen, most is a Szovjetunió első számú üdülőterülete: ám a pihenés óhajának kielégítésén túl jelentős ipari körzet is; valamint — a kedvező éghajlat folyományaként — a mezőgazdaság is meghatározza az itt élők. dolgozók tevékenységét. Kétszáznegyvenezer fiatal tagja a Lenini Komszomolnak; harmincegy városi és járási bizottság irányítja munkájukat, amelynek fő tartalma épp az mint Magyarországon : a legjobb tudás, képesség szerint dolgozni. — Azokban az üzemekben, gyárakban, kolhozokban és szovho- zokban, ahol fiatalok dolgoznak, a Krímben több mint 500 termék kapta meg a „kiváló" megjelölést; megyei bizottságunk rendszeresen felülvizsgálja, hogy mit tesznek az eredmények megtartásáért — jegyezte meg Valerij Nikulin, majd arról beszélt, hogy a fiatalok ma már nemcsak hogy teljesítik a terveket, de — mint például a mostani ötéves tervi célkitűzésekkel is előfordult — egy-egy ágazatban a szándékozottnál két-három évvel hamarabb váltják valóra az elképzeléseket. — Hatvannyolc Komszomol- bizottság a közelmúltban arról határozott — s erre a terület ösz- szes ifjúkommunistáját felhívta —, hogy június 26-ig befejezik az ötéves terv munkálatait, ezzel köszöntve az Ukrajnai Komszomol jubileumát; hatvanadik születésnapját. — Nem feledkezünk meg — folytatta Nikulin — az ideológiai nevelésről sem: 67 ezer Komszo- mol-tag vesz részt eszmei-politikai oktatásban; a Lenin nevét viselő nevelési akcióba 220 ezer tagot sikerült bevonnunk. Az év folyamán felülvizsgáljuk a Krím valamennyi művelődési házának, ifjúsági klubjának programját, és lehetőséget teremtünk arra, hogy munkájuk még eredményesebb lehessen. Közbevetőleges kérdés következett: mi okoz gondot a mindennapi tevékenységben? — Köztudomású — s korábban utaltam is rá —, hogy a Krím hazánk legnagyobb üdülőterülete; • Az idegenforgalmi szolgáltatás fejlesztése egyike a legfontosabb feladatoknak: egyre több az új létesítmény. A szimferopoli Okeán nevű — csak halételeket előállító — étteremben javarészt szintén fi - alok dolgoznak. a nyári hónapokban megsokszorozódik a lakosság — hasonlóképpen, mint Magyarországon, a Balatonnál. Győzni kell a szolgáltatást — ez egyike legsürgetőbben megoldásra váró gondjainknak. A teendőkre a Komszomol XVIII. kongresszusán Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára is felhívta a figyelmet, hangsúlyozván, hogy a Krímben az üdülők kiszolgálása az itteni komszomolisták elsőrendű feladata kell, hogy legyen. Válaszul a párt központi bizottságának felhívására, ifjúkommunistáink vállalták, hogy emelik a szolgáltatás színvonalát; mindent megtesznek a kultúrált, kényelmes ellátás érdekében. — Kikre büszkék? — Nagyszabású verseny bontakozott ki a Komszomol-szerve- zetek között: ki nyeri majd el a hatvanadik évforduló legjobbja címet. A száki szovhoz és a nyizsnyegorszki járás Krupszkij szovhoz ifjúkommunistái állnak a legközelebb a győzelemhez: tavaly például 64 mázsa gabonát termeltek hektáronként, de az idén túlszárnyalni akarják ezt az eredményt. A szimferopoli Kujbi- sev nevét viselő élelmiszeripari gépgyár fiataljai szintén jelentős felajánlást tettek; csak első osztályú terméket állítanak elő. — Hogyan ünnepük meg a hatvanadik évfordulót? — Az összes idei akciónk gyújtópontjában a jubileum méltó megünneplése áll; nagygyűlések, kiállítások, vetélkedők — és természetesen a mindennapi munka teszi emlékezetessé az évfordulót. Fél óra — vagy, ha hosszabbnak akarom, hogy tűnjék: harminc perc — vajmi kevés; ám a leglényegesebb dolgokról tájékozódni, tudomást szerezni (különösen, ha jó a partner) éppen elég. Valerij Nikulinnak éppen elég volt; mindenesetre, ha május végén Kecskemétre látogat, a beszélgetést folytatjuk. Bár, meglehet, akkor sem lesz több időnk ... Ballal József Arányosabban Egy írásos tájékoztatóban olvasom — önmagáról erről a tájékoztatóról : „A beszámoló beilleszkedik az üzemi demokrácia vállalati fórumrendszerébe is.” — Na — mondom —, ennek így nem sok teteje van, de roppant burokratiko-tudományosan hangzik. M„it meg nem ér az ember: az írott szöveg bámulatos karrierjének lehetünk eme egyetlen mondaton keresztül is szerencsés kor-tanúi. Azért hangsúlyozom a kor-tanúságot, mert napjaink egyik legfelkapottabb kifejezésének — a „rendszer” szónak megkapó forgalmazási, ha úgy tetszik alkalmazási módja tárul ki előttünk. Vagy talán pontosabb, ha „feltá- rul”-t mondunk? Tény, hogy a feltárulás mindenképpen magában hordja a Jcitárulás lehetősé- ségeit is. Azaz a „rendszer” fogalom további diadalútjának kilátásai határtalanok. Szinte. Mert ugye kezdetben vala a társadalmi rendszer. Az átfogó tartalmú politikai fogalomnak persze már akkoriban is voltak kistestvérei, mint mondjuk az olyan, hogy feudáfkapitalista rendszer. Vagy, hogy a szellem- történet más területeiről is vegyünk példát, élt és ma is létezik ilyen meg olyan számrendszer, s folytathatjuk a lebontást ilyen irányokba, hogy eszmerendszer, érvrendszer, hálózat- és eszköz-, elvárás- és téma- stb., stb. rendszer, míg valahol a lassan végtelen sorban összetalálkozunk a fent idézett fórumrendszerrel is — egyebek közt. Ez így természetesen nem „vétek”, hiszen — tegyük kezünket a szívünkre — annyi már a fórum is, hogy tényleg rendszerbe kellett őket sorakoztatni. Nemcsak össztársadalmi, hanem — mint látjuk — vállalati „viszonylatban” is. Sőt itt is folytatódik a fogalom osztódása; nem csupán az értekezlet, tanácskozás, kerekasztal-beszélgetés, gyűlés, szimpózion, ankét, és hasonszőrű társai jelentenek egyenkénti önmagukban is fórumot, hanem immáron a legépelt vagy nyomtatott szöveg is. Ha így haladunk, fórumnak minősül lassan a házfelügyelő kiáltványa a kapu alatt kitűzött papírcetlin, amely szerint a kedves lakótársak osszák be magukat lépcsőmosásra, mert ő azt tovább „azért a pénzért” nem vállalja. Minden esetre — az iménti alapon — erre is nyugodtan rámondhatjuk, hogy „beilleszkedik a lakókörzeti demokrácia lakóházi fórumrendszerébe.” Nem véletlen, hogy a fórum- rendszer kitétel ennyire vissza- szoríthatatlan létjogosultságot nyert. Az eddigi utalgatások is kétségtelenné teszik ezt. Annyi a fórum, hogy időnként már a fejünk kóvályog bele. Különösen olyankor részesülünk ilyen élményben, ha a sors úgy hozza magával, hogy nemcsak több napon át kézbesíti a posta a meghívókat különböző fórumokra, hnnem esetenként ugyanarra a napra is kettesével-hármasával. Mivel pedig többségében lelki- ismeretes emberek a címzettek, tőlük telhetőén igyekeznek, megjelenni valamennyin. Kivéve az órára azonos időpontra kitűzött rendezvényeket. Tudvalevő ugyanis, hogy a fizika törvénye szerint ugyanazon időben két helyen egyazon test nem lehet. Persze, erősen kétséges, hogy amikor már — mondjuk — két napon belül az ötödik fórumon koptatja nadrágja fenekét a Tiszteli Cím, valójában résztvevő-e, vagy csak „megjelent”. Tudniillik nem ritkán már csupán testi mivoltában foglalja a helyet, de szellemileg, tudatilag igyekszik távollenni. Olyan helyzetekre gondolunk, midőn igaz, hogy rríás- más elnevezésű fórumokra hívták meg — pl. ülés, gyűlés, értekezlet, eszmecsere stb. —, de a harmadikon rádöbben, hogy nini. hiszen a másik kettőn is ugyanerről beszélt az előadó, még jó ha nem ugyanazokkal a panel- szövegekkel. De csakugyan, miért is ne lenne ez így, hiszen *a jelenlevők szinte egytől-egyig ugyanazok, sőt a felszólalók is megszólalásig hasonlókat mondanak. Hogyne, mikor ők is „fó- rum-törzsgárdisták”. Miért is fordul elő sokszor ez a társadalmi önfárasztás? Gon- dolhatóan azért is, mert egy-egy szerv, testület ugyanazon tagjait látjuk, viszont különböző szintű szervezetek tagjaiként. A szélesebb körű résztvevőtábor egyeT dei ugyancsak egymással találkoznak egy-egy bizottságban. Ez járhat aztán olyan következménnyel is, hogy legyen bár a fórum egészen különböző szervek, szervezetek, mozgalmak rendezvénye, annak lefolyása, tehát formája — sértődés ne essék a szóért — egy kaptafára szabott. S ez már könnyen hordozza magában azt a veszélyt is, hogy a fórum tartalmi munkájából ia hiányzik éppen a jellegzetesség. Tehát — hogy egy képtelen példával éljünk — ha mondjuk bekötött szemmel vezetnének be bennünket egy adott tanácskozásra, az előadás, majd a vita hangvételéből, fogalmi és szó- használatából, a megnyilatkozások temperamentumából, vérmérsékletéből ugyan meg nem mondanánk, pártnapon, népfront-ak- tívaülésen, vagy KlSZ-tanácsko- záson vagyunk-e... Egyik megoldási mód: fórumügyben is a minőségi-tartalmi igényesség erősítése; akár a mennyiség rovására. A másik: a közéleti szerepvállalás arányosabb „elosztásának", azaz a természetes felfrissülésnek bölcs elősegítése. Tóth István TANYÁK, SORSOK, TÖRTÉNETEK Két kosár zöldborsó Amikor kiváltotta a kerékpárt a megőrzőből, és ráakasztotta a két üres kosarat, felnézett a toronyra: alig múlt nyolc óra. Ilyen korán még sosem végzett. Volt már, hogy gyorsan elkapkodták, amit hozott, de ekkora keletje nem volt még a portékájának. Igaz, ami igaz, olyan volt a zöldborsója, mint a harmat. A legnagyobb rosszindulattal sem lehetett volna benne vén csövet találni. Vitték is, mint a cukrot. Pedig hajnalban azt hitte a tanyán, hogy visszahoz belőle, any- nyi volt. Érezte is végig a dűlőn, hogy nehéz. Meg is izzadt bele. Megtapogatta a köténye alatt a pénzt. Közel nyolcszáz forint volt. Legutóbb harmadéve vitt haza ennyit egyszerre, amikor a földieper olyan jól sikerült. Elmosolyodott. Még jó, hogy csak a piaci napokon jöri. Mit csinálnának annyi pénzzel? Indult haza. Mikor elhagyta a várost, ráfordult a dűlőútra. Azt forgatta a fejében. hogy pénteken is borsót hoz. Talán még nem esik le az ára. Ha még egyszer sikerülne ennyit kapni érte! Meg egy-két kilóval még hozhatna többet is. Talán elbírná. Az akácos mellett haladt el. Itt nagyon rossz volt az út, csupa homok, a kerékpár is sokszor elült már benne. Egyszerre melegséget érzett. Arra gondolt, hogy ez nem lehet, hisz alig van fél kilenc. Aztán mintha balra dőlt volna a kerékpárral. Jobbra kapta a kormányt, de a homokban elakadt a kerék. Le kellett ugrania, hogy el ne essen. Hirtelen húzni kezdte a föld. Nem értette. Ledöntötte a kerékpárt, és néhányszor megsimította a homlokát. Megszédült volna? Arra gondolt, hogy mégiscsak sok volt reggel a borsó, és most jött ki rajta. Nem kellett volna annyit hozni. Már ötven éves. Minek erőltetni? Meg kinek? A gyere- • kék is annyifelé élnek, ahányan vannak. Az ura jól keres a tsz- ben. Kell ez neki? Még egyszer végigsimitotta a homlokát, aztán megpróbálta fölemelni a kerékpárt a földről. Nem érzett semmit. A feje se volt már furcsa. . Körülnézett, látta-e valaki. Szerencsére nem. Egy darabig tolta a kerékpárt, aztán fölült. Kissé odébb a tsz- táblán vízágyúval öntöztek. A szél az arcába hozta a vízcseppe- ket. Jól esett neki. A föltámadt szél is hűsítette. Mi a fene lehetett az az előbb? Ah, semmi! Csak ahogy a kerékpár megakadt a homokban, és ő hirtelen jobbra kapta a kormányt. Ez a hülye út. Az! Nem is jön erre pénteken, inkább a másik dűlőn megy végig. Kis kerülő, de jobb az útja. Miről is gondolkodott? Ja. igen, hogy legközelebb több borsót kellene hozni. Megérné. Amíg az ára tartja magát. Tóth Tibor Új könyvek Immár sorozattá terebélyesedik — a politikai művek gondozója, a Kossuth Könyvkiadó jóvoltából — a különböző kommunista pártok kongresszusainak legfőbb dokumentumait tartalmazó könyvek sora. A napokban két ilyen kötet is a könyvesboltokba' került: az egyik Görögország Kommunista Pártjának X. kongresz- szt sáról, a másik Finnország Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusáról, ad képet a magyar olvasóknak. „Az erőszak szerepe a történelemben” címmel Engels-kötet jelent meg „A marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak kiskönyvtára” sorozatban. A „Népszerű történelem” sorozat két újdonsága is most hagyta el a nyomdát. A szarajevói merényletről szól az NDK-beli író, Ferdinand May ,.A fekete kéz” című kötete. (MTI) \ Segít a baktérium Kizöldelltek a gyomnövények a szegedi szénhidrogén-medence egyik kísérleti parcelláján, amelynek a kőolajjal szennyezett területére próbaképpen olajfaló baktériumokat telepítettek. A kísérleteket a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel közösen folytatják. A mezőgazdasági szakemberek ezúttal örülnek a máskor sok gondot okozó gyomoknak, mert tavaly még semmilyen növényi élet sem volt ezen a helyen. A baktériumok munkájának üteméből megállapítható, hogy évekre van szükség ahhoz, hogy ezzel az eljárással megszüntessék egy-egy terület olajszeny- nyezettségét. (MTI) Barangolás Bács-Kiskunban Kalocsa Már Szent István korában érsekség. Ma lakóinak száma 19 ezer 172, középfokú központ. Területe: városaink közül a legkisebb, 5287 hektár. A paprikatermesztés világszerte ismert központja. Itt készül a világ minden táján keresett kalocsai édesne- mes paprika. \Műemlékei elsősorban egyházi emlékek; a székesegyháza, püspöki palota. Háziipari szövetkezet fogja össze a vidék hímzőasszonyait, akik szinpompás kézimunkákat készítenek. Szabadtéri színpadán az immár hagyományos Duna menti Folklór Fesztivál leg látványosabb műsoraiban gyönyörködhetnek a látogatók. • Valerij Nikulin. • Évről évre százezrek keresik (öl Bahcsiszerájt.
