Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

1919. április 20. • PETŐFI NÉPE • 1 A KRÍMBEN IS A MUNKA ÁLL A KÖZÉPPONTBAN Feladatok a komszomolisták előtt Vezetővel randevúzni valószínű­leg épp oly nehéz a Krímben, mint itthon. Idehaza a kivárás taktikája^ segíti az újságírót: előbb-utóbb csak fogadják; kül­honban csak szemfülességében és vendéglátói ügyességében bízhat. Néha sikerül — így esett, hogy fél órát elrabolhattam Valerij Ni- kulinnak, a Lenini Komszomol Krím Területi Bizottsága első titkárának szűkre szabott idejé­ből. Nikulin éppen csak betöltötte a harmincat; egyike a Komszomol fiatal vezetőinek. Repülő-műsza­ki főiskolát végzett mérnök; már az iskolában titkárnak választot­ták. Kis kitérő következett — a szimferopoli repülőtér helyettes vezetőjeként dolgozott —, majd a városi Komszomol-bizottság tit­kára lett. (Ismeretségünk még ebből az időből való: e funkció­jában járt már Kecskeméten.) Három évi apparátusi tevékeny­ség után fél éve választották meg első titkárnak. Elöljáróban néhány mondatban a krími terület jellegzetességei­ről beszélt; azt kiemelve, hogy a Krím akárha régen, most is a Szovjetunió első számú üdülőte­rülete: ám a pihenés óhajának ki­elégítésén túl jelentős ipari kör­zet is; valamint — a kedvező ég­hajlat folyományaként — a me­zőgazdaság is meghatározza az itt élők. dolgozók tevékenységét. Két­száznegyvenezer fiatal tagja a Lenini Komszomolnak; harminc­egy városi és járási bizottság irá­nyítja munkájukat, amelynek fő tartalma épp az mint Magyaror­szágon : a legjobb tudás, képes­ség szerint dolgozni. — Azokban az üzemekben, gyá­rakban, kolhozokban és szovho- zokban, ahol fiatalok dolgoznak, a Krímben több mint 500 termék kapta meg a „kiváló" megjelö­lést; megyei bizottságunk rend­szeresen felülvizsgálja, hogy mit tesznek az eredmények megtar­tásáért — jegyezte meg Valerij Nikulin, majd arról beszélt, hogy a fiatalok ma már nemcsak hogy teljesítik a terveket, de — mint például a mostani ötéves tervi célkitűzésekkel is előfordult — egy-egy ágazatban a szándéko­zottnál két-három évvel hama­rabb váltják valóra az elképzelé­seket. — Hatvannyolc Komszomol- bizottság a közelmúltban arról határozott — s erre a terület ösz- szes ifjúkommunistáját felhívta —, hogy június 26-ig befejezik az ötéves terv munkálatait, ezzel kö­szöntve az Ukrajnai Komszomol jubileumát; hatvanadik születés­napját. — Nem feledkezünk meg — folytatta Nikulin — az ideológiai nevelésről sem: 67 ezer Komszo- mol-tag vesz részt eszmei-politi­kai oktatásban; a Lenin nevét vi­selő nevelési akcióba 220 ezer tagot sikerült bevonnunk. Az év folyamán felülvizsgáljuk a Krím valamennyi művelődési házának, ifjúsági klubjának programját, és lehetőséget teremtünk arra, hogy munkájuk még eredményesebb lehessen. Közbevetőleges kérdés követke­zett: mi okoz gondot a mindenna­pi tevékenységben? — Köztudomású — s korábban utaltam is rá —, hogy a Krím hazánk legnagyobb üdülőterülete; • Az idegenforgalmi szolgáltatás fejlesztése egyike a legfontosabb feladatoknak: egyre több az új létesítmény. A szimferopoli Okeán nevű — csak halételeket előállító — étteremben javarészt szintén fi - alok dolgoznak. a nyári hónapokban megsokszo­rozódik a lakosság — hasonlókép­pen, mint Magyarországon, a Ba­latonnál. Győzni kell a szolgálta­tást — ez egyike legsürgetőbben megoldásra váró gondjainknak. A teendőkre a Komszomol XVIII. kongresszusán Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára is felhívta a figyelmet, hangsúlyozván, hogy a Krímben az üdülők kiszolgálá­sa az itteni komszomolisták első­rendű feladata kell, hogy legyen. Válaszul a párt központi bizott­ságának felhívására, ifjúkommu­nistáink vállalták, hogy emelik a szolgáltatás színvonalát; mindent megtesznek a kultúrált, kényel­mes ellátás érdekében. — Kikre büszkék? — Nagyszabású verseny bon­takozott ki a Komszomol-szerve- zetek között: ki nyeri majd el a hatvanadik évforduló legjobbja címet. A száki szovhoz és a nyizsnyegorszki járás Krupszkij szovhoz ifjúkommunistái állnak a legközelebb a győzelemhez: ta­valy például 64 mázsa gabonát termeltek hektáronként, de az idén túlszárnyalni akarják ezt az eredményt. A szimferopoli Kujbi- sev nevét viselő élelmiszeripari gépgyár fiataljai szintén jelentős felajánlást tettek; csak első osz­tályú terméket állítanak elő. — Hogyan ünnepük meg a hat­vanadik évfordulót? — Az összes idei akciónk gyúj­tópontjában a jubileum méltó megünneplése áll; nagygyűlések, kiállítások, vetélkedők — és ter­mészetesen a mindennapi munka teszi emlékezetessé az évfordulót. Fél óra — vagy, ha hosszabb­nak akarom, hogy tűnjék: har­minc perc — vajmi kevés; ám a leglényegesebb dolgokról tájéko­zódni, tudomást szerezni (különö­sen, ha jó a partner) éppen elég. Valerij Nikulinnak éppen elég volt; mindenesetre, ha május vé­gén Kecskemétre látogat, a be­szélgetést folytatjuk. Bár, megle­het, akkor sem lesz több időnk ... Ballal József Arányosabban Egy írásos tájékoztatóban ol­vasom — önmagáról erről a tá­jékoztatóról : „A beszámoló be­illeszkedik az üzemi demokrácia vállalati fórumrendszerébe is.” — Na — mondom —, ennek így nem sok teteje van, de roppant burokratiko-tudományosan hang­zik. M„it meg nem ér az ember: az írott szöveg bámulatos kar­rierjének lehetünk eme egyetlen mondaton keresztül is szerencsés kor-tanúi. Azért hangsúlyozom a kor-ta­núságot, mert napjaink egyik leg­felkapottabb kifejezésének — a „rendszer” szónak megkapó for­galmazási, ha úgy tetszik alkal­mazási módja tárul ki előttünk. Vagy talán pontosabb, ha „feltá- rul”-t mondunk? Tény, hogy a feltárulás mindenképpen magá­ban hordja a Jcitárulás lehetősé- ségeit is. Azaz a „rendszer” fo­galom további diadalútjának ki­látásai határtalanok. Szinte. Mert ugye kezdetben vala a társadalmi rendszer. Az átfogó tartalmú politikai fogalomnak persze már akkoriban is voltak kistestvérei, mint mondjuk az olyan, hogy feudáfkapitalista rendszer. Vagy, hogy a szellem- történet más területeiről is ve­gyünk példát, élt és ma is létezik ilyen meg olyan számrendszer, s folytathatjuk a lebontást ilyen irányokba, hogy eszmerendszer, érvrendszer, hálózat- és eszköz-, elvárás- és téma- stb., stb. rendszer, míg valahol a lassan végtelen sorban összetalálkozunk a fent idézett fórumrendszerrel is — egyebek közt. Ez így természetesen nem „vé­tek”, hiszen — tegyük kezünket a szívünkre — annyi már a fó­rum is, hogy tényleg rendszerbe kellett őket sorakoztatni. Nem­csak össztársadalmi, hanem — mint látjuk — vállalati „vi­szonylatban” is. Sőt itt is foly­tatódik a fogalom osztódása; nem csupán az értekezlet, tanácskozás, kerekasztal-beszélgetés, gyűlés, szimpózion, ankét, és hasonszőrű társai jelentenek egyenkénti ön­magukban is fórumot, hanem im­máron a legépelt vagy nyomta­tott szöveg is. Ha így haladunk, fórumnak minősül lassan a házfelügyelő kiáltványa a kapu alatt kitűzött papírcetlin, amely szerint a ked­ves lakótársak osszák be magu­kat lépcsőmosásra, mert ő azt to­vább „azért a pénzért” nem vál­lalja. Minden esetre — az imén­ti alapon — erre is nyugodtan rámondhatjuk, hogy „beilleszke­dik a lakókörzeti demokrácia la­kóházi fórumrendszerébe.” Nem véletlen, hogy a fórum- rendszer kitétel ennyire vissza- szoríthatatlan létjogosultságot nyert. Az eddigi utalgatások is kétségtelenné teszik ezt. Annyi a fórum, hogy időnként már a fe­jünk kóvályog bele. Különösen olyankor részesülünk ilyen él­ményben, ha a sors úgy hozza magával, hogy nemcsak több na­pon át kézbesíti a posta a meg­hívókat különböző fórumokra, hnnem esetenként ugyanarra a napra is kettesével-hármasával. Mivel pedig többségében lelki- ismeretes emberek a címzettek, tőlük telhetőén igyekeznek, meg­jelenni valamennyin. Kivéve az órára azonos időpontra kitűzött rendezvényeket. Tudvalevő ugyanis, hogy a fizika törvénye szerint ugyanazon időben két he­lyen egyazon test nem lehet. Persze, erősen kétséges, hogy amikor már — mondjuk — két napon belül az ötödik fórumon koptatja nadrágja fenekét a Tisz­teli Cím, valójában résztvevő-e, vagy csak „megjelent”. Tudniil­lik nem ritkán már csupán testi mivoltában foglalja a helyet, de szellemileg, tudatilag igyekszik távollenni. Olyan helyzetekre gondolunk, midőn igaz, hogy rríás- más elnevezésű fórumokra hív­ták meg — pl. ülés, gyűlés, érte­kezlet, eszmecsere stb. —, de a harmadikon rádöbben, hogy nini. hiszen a másik kettőn is ugyan­erről beszélt az előadó, még jó ha nem ugyanazokkal a panel- szövegekkel. De csakugyan, miért is ne lenne ez így, hiszen *a je­lenlevők szinte egytől-egyig ugyanazok, sőt a felszólalók is megszólalásig hasonlókat monda­nak. Hogyne, mikor ők is „fó- rum-törzsgárdisták”. Miért is fordul elő sokszor ez a társadalmi önfárasztás? Gon- dolhatóan azért is, mert egy-egy szerv, testület ugyanazon tagjait látjuk, viszont különböző szintű szervezetek tagjaiként. A széle­sebb körű résztvevőtábor egyeT dei ugyancsak egymással talál­koznak egy-egy bizottságban. Ez járhat aztán olyan következ­ménnyel is, hogy legyen bár a fórum egészen különböző szer­vek, szervezetek, mozgalmak ren­dezvénye, annak lefolyása, tehát formája — sértődés ne essék a szóért — egy kaptafára szabott. S ez már könnyen hordozza ma­gában azt a veszélyt is, hogy a fórum tartalmi munkájából ia hiányzik éppen a jellegzetesség. Tehát — hogy egy képtelen pél­dával éljünk — ha mondjuk be­kötött szemmel vezetnének be bennünket egy adott tanácsko­zásra, az előadás, majd a vita hangvételéből, fogalmi és szó- használatából, a megnyilatkozá­sok temperamentumából, vérmér­sékletéből ugyan meg nem mon­danánk, pártnapon, népfront-ak- tívaülésen, vagy KlSZ-tanácsko- záson vagyunk-e... Egyik megoldási mód: fórum­ügyben is a minőségi-tartalmi igényesség erősítése; akár a mennyiség rovására. A másik: a közéleti szerepvál­lalás arányosabb „elosztásának", azaz a természetes felfrissülés­nek bölcs elősegítése. Tóth István TANYÁK, SORSOK, TÖRTÉNETEK Két kosár zöldborsó Amikor kiváltotta a kerékpárt a megőrzőből, és ráakasztotta a két üres kosarat, felnézett a to­ronyra: alig múlt nyolc óra. Ilyen korán még sosem végzett. Volt már, hogy gyorsan elkapkodták, amit hozott, de ekkora keletje nem volt még a portékájának. Igaz, ami igaz, olyan volt a zöldborsója, mint a harmat. A legnagyobb rosszindulattal sem le­hetett volna benne vén csövet ta­lálni. Vitték is, mint a cukrot. Pedig hajnalban azt hitte a ta­nyán, hogy visszahoz belőle, any- nyi volt. Érezte is végig a dűlőn, hogy nehéz. Meg is izzadt bele. Megtapogatta a köténye alatt a pénzt. Közel nyolcszáz forint volt. Legutóbb harmadéve vitt haza ennyit egyszerre, amikor a földieper olyan jól sikerült. El­mosolyodott. Még jó, hogy csak a piaci napokon jöri. Mit csinálná­nak annyi pénzzel? Indult haza. Mikor elhagyta a várost, ráfor­dult a dűlőútra. Azt forgatta a fe­jében. hogy pénteken is borsót hoz. Talán még nem esik le az ára. Ha még egyszer sikerülne ennyit kapni érte! Meg egy-két kilóval még hozhatna többet is. Talán elbírná. Az akácos mellett haladt el. Itt nagyon rossz volt az út, csu­pa homok, a kerékpár is sokszor elült már benne. Egyszerre melegséget érzett. Arra gondolt, hogy ez nem lehet, hisz alig van fél kilenc. Aztán mintha balra dőlt volna a kerékpárral. Jobbra kapta a kormányt, de a homokban elakadt a kerék. Le kellett ugrania, hogy el ne essen. Hirtelen húzni kezdte a föld. Nem értette. Ledöntötte a kerék­párt, és néhányszor megsimítot­ta a homlokát. Megszédült volna? Arra gon­dolt, hogy mégiscsak sok volt reggel a borsó, és most jött ki rajta. Nem kellett volna annyit hozni. Már ötven éves. Minek erőltetni? Meg kinek? A gyere- • kék is annyifelé élnek, ahányan vannak. Az ura jól keres a tsz- ben. Kell ez neki? Még egyszer végigsimitotta a homlokát, aztán megpróbálta föl­emelni a kerékpárt a földről. Nem érzett semmit. A feje se volt már furcsa. . ­Körülnézett, látta-e valaki. Sze­rencsére nem. Egy darabig tolta a kerékpárt, aztán fölült. Kissé odébb a tsz- táblán vízágyúval öntöztek. A szél az arcába hozta a vízcseppe- ket. Jól esett neki. A föltámadt szél is hűsítette. Mi a fene lehetett az az előbb? Ah, semmi! Csak ahogy a ke­rékpár megakadt a homokban, és ő hirtelen jobbra kapta a kor­mányt. Ez a hülye út. Az! Nem is jön erre pénteken, inkább a másik dűlőn megy végig. Kis ke­rülő, de jobb az útja. Miről is gondolkodott? Ja. igen, hogy legközelebb több borsót kel­lene hozni. Megérné. Amíg az ára tartja magát. Tóth Tibor Új könyvek Immár sorozattá terebélyesedik — a politikai művek gondozója, a Kossuth Könyvkiadó jóvoltából — a különböző kommunista pár­tok kongresszusainak legfőbb do­kumentumait tartalmazó köny­vek sora. A napokban két ilyen kötet is a könyvesboltokba' ke­rült: az egyik Görögország Kom­munista Pártjának X. kongresz- szt sáról, a másik Finnország Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusáról, ad képet a ma­gyar olvasóknak. „Az erőszak szerepe a történe­lemben” címmel Engels-kötet je­lent meg „A marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak kiskönyv­tára” sorozatban. A „Népszerű történelem” so­rozat két újdonsága is most hagy­ta el a nyomdát. A szarajevói merényletről szól az NDK-beli író, Ferdinand May ,.A fekete kéz” című kötete. (MTI) \ Segít a baktérium Kizöldelltek a gyomnövények a szegedi szénhidrogén-medence egyik kísérleti parcelláján, amely­nek a kőolajjal szennyezett terü­letére próbaképpen olajfaló bak­tériumokat telepítettek. A kísér­leteket a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemmel közösen folytat­ják. A mezőgazdasági szakembe­rek ezúttal örülnek a máskor sok gondot okozó gyomoknak, mert tavaly még semmilyen nö­vényi élet sem volt ezen a he­lyen. A baktériumok munkájá­nak üteméből megállapítható, hogy évekre van szükség ahhoz, hogy ezzel az eljárással megszün­tessék egy-egy terület olajszeny- nyezettségét. (MTI) Barangolás Bács-Kiskunban Kalocsa Már Szent István korában ér­sekség. Ma lakóinak száma 19 ezer 172, középfokú központ. Te­rülete: városaink közül a legki­sebb, 5287 hektár. A paprikater­mesztés világszerte ismert köz­pontja. Itt készül a világ minden táján keresett kalocsai édesne- mes paprika. \Műemlékei első­sorban egyházi emlékek; a szé­kesegyháza, püspöki palota. Há­ziipari szövetkezet fogja össze a vidék hímzőasszonyait, akik szinpompás kézimunkákat készí­tenek. Szabadtéri színpadán az immár hagyományos Duna men­ti Folklór Fesztivál leg látványo­sabb műsoraiban gyönyörködhet­nek a látogatók. • Valerij Nikulin. • Évről évre százezrek keresik (öl Bahcsiszerájt.

Next

/
Thumbnails
Contents